A halál kérdéséhez valóban szervesen hozzátartozik a reinkarnáció kérdésköre is.
Az a gyanúm, hogy keresztények általában, de mások sem igen tudják, hogy mi is a reinkarnáció valójában.
Jézus azt tanítja, hogy újjá kell születni, Nikodémus vissza is kérdez: Vajon vissza bújhat-e az ember az anyja méhébe?
Az újjá születés tehát nem fizikai történés, míg az újraszületés fizikai. De mi születik újra? Mi van akkor, ha az ember nem tudja megvalósítani az újjászületést önmagában? Nagyon magas a léc, mert Jézus a maga példáján mutatja be az újjá születés folyamatát. A cél, emberből Krisztussá válni. És ha nem sikerül, akkor a szerető Isten pokolra küldi az illetőt? Valahogy nem fér bele a szeretetbe a pokol, az azonban belefér, hogy újabb élettel további lehetőséget kap az ember, hogy valamilyen konstellációban, sikerüljön a totális önmegvalósítás, az újjá születés. Embertől Istenig. Az ember teremtése nem a fizikai teremtéssel kezdődik, hanem ahogyan írja a teremtéstörténet, Isten a maga képére és hasonlatosságára teremti Ádámot, az embert, Isten viszont nem fizikai lény. Az ember tehát Isteni hasonlatosság a kezdetekkor, nem a fizikai, hanem a szellemi világban lévő "Édeni kertben", ahol az ember az Istennel együtt jár, tehát olyan állagú az ember, amely állag okán alkalmas az Isten jelenlétének az elviselésére.
Ennek az állapotnak az elérése a cél. Az önmegvalósítás tehát akkor teljes, amikor az ember ismét alkalmassá válik, hogy az istennel járjon. Egy hosszú út az eltávolodás, majd a visszafordulás, ahogyan a tékozló fiú története mutatja gyönyörűen.
Az újra születések lehetőségek arra, hogy valamely életben sikerüljön ez az önmegvalósítási folyamat.
A halál állapota a testetöltések közötti átmeneti állapot, egy kis pihenés, információ/tapasztalat feldolgozás, akiknek sikerült az önmegvalósítás, azok nem jönnek ide vissza.
A kulcs a tudatosság. Jézus maga is fejlődésen megy keresztül. Embernek születik egy olyan szellem, amelynek nincsenek karmikus terhei és olyan halállal hal meg, amely egyáltalán nem indokolt az Ő előéletével. De tudatosítani kell, hogy teljes értékű embernek születik. Az eltitkol ifjú korában, Egyiptomban és Pártiában, majd a "pusztában" Edomita (esszénus) perfektek "tökéletesek" tanítják(Az Edomita zsidók, mágusok, ahogyan maga Jézus is az volt), és amikor prófétaként megjelenik, egy totálisan kiképzett perfekt (mágus) Önmaga is. János Keresztsége az Esszénus rendbe avatja be Az Esszénus beavatás eredménye, hogy: Jézusra leszáll a szent lélek, galambformájában (nélkülözhetetlen volt tehát a Jánosi szertartás, hiszen így jött el a szentlélek Jézushoz, ami azt is jelenti, hogy addig nem volt Jézussal). Ha tehát Jézus követői akarunk lenni, akkor nem keresztényeknek, hanem Esszénus rend tagjainak kell lennünk. Na nem a mai Esszénus egyháznak, Ők eltávolodtak az ősiségüktől...
Jézus mindig a világosságról beszél. A fényről, a legtisztább Isteni teljességről. Nem a fizikai fényre gondolunk amikor Isteni fényről beszélünk. Az önmegvalósítás kulcsa a tudatosság teljességének az elérése, hogy ébredjünk fel, ébredjünk rá, hogy az ember, Isteni természetű lény, a fizikai világ pedig tanpálya ahhoz, hogy különböző életkörülmények között megismerhessük a teljességet, hiszen ettünk a tudás fájának gyümölcséből, aminek az első számú következménye, hogy elvesztettük az ártatlanságunkat, kinyílt a szemünk megláttuk, hogy meztelenek vagyunk, hoppá, ráébredtünk, hogy fizikai testbe zárattunk (És Isten azonnal bőr ruhákat adott rájuk) annak érdekében, hogy megszerezhessük a tudást aminek a gyümölcse oly kívánatosnak tűnk Éva számára. A tudás fája gyümölcsének az elfogyasztása az a szándéknyilatkozat, hogy az ember maga akarja a jót és a rosszat megtapasztalni, tudást szerezni, csakhogy a teljességet egy fizikai élet alatt nem igen lehet megtapasztalni. Nem tudunk olyan tudáshoz jutni királyként, ami egy hajléktalan életére jellemző, vagy hajléktalanként milyen lehet a király élete? Különböző élethelyzetek megéléséhez, más és más életre van szükség. Élnünk kell egyszer királyként egyszer nyomorult hajléktalanként, egyszer gyilkosként és egyszer megöltként stb… hiszen a tudás fája gyümölcse, a tudás maga amelybe ott csak bele kóstoltak ugyan, de megnyitották az Éden kapuját amely védte őket addig, hermetikusan elzárva mindattól, aminek a megélésére lettünk teremtve tulajdonképpen. Senki nem gondolhatja komolyan, hogy Isten nem azért tette oda azt a tiltást, hogy meglegyen szegve. Persze, hogy azért. Az ember többször elbukott még a fizikai lét előtt, s valamiképpen lehetőséget akart adni Isten az embernek, hogy visszatérhessen eredeti állapotába, tehát az isteni képmás és hasonlatosság állapotába (Mert úgy szerette isten a világot, hogy önmagát áldozta fel érte)…
A reinkarnáció tehát elengedhetetlenül szükséges a teljesség megismerésének folyamatához. Az újra testesülések tehát az ember szerepei, amelyekben különböző testeket és személyiségeket épít fel magának az ember, azért, hogy mindenféle élethelyzetet kipróbálhasson, megtapasztalhasson, a tudást megszerezze…
Az ember nem az a test amit felvesz mint egy eszközt céljai beteljesítése érdekében. Ha azt mondom, hogy testem, akkor birtokos szerkezetet vehetünk észre. Az Én testem.. A testem… De ki vagyok akkor Én, mert nyilván nem a testem vagyok, hanem csak birtoklom a testet, és aztán leteszem (meghal) a testem, de Én a szellem, az Isteni hasonlatosság tovább létezek és majd egy új testben új tapasztalatokat szerzek, és mindaddig így megy, amíg rá nem jövök, hogy Istennel vagyok hasonlatos, és a test és a szellem is megtisztul és átlényegül, hogy alkalmassá váljon a mennybemenetelre. Hiszen hús és vér nem mehet be a mennyek országába… Az átlényegülés tehát elkerülhetetlen (ahogyan ez Jézusnál is látható, hogy testben jelenik meg és megy a mennybe, és ezek szerint az már nem az eredeti hús vér test, hanem az Ádámi anyag). Hogy ez halállal vagy a halált elkerülve sikerül, az majd kiderül… Addig is a lélekruhánk tárolja mind azt az információt, ami a különböző testetöltésekben szereztem, ami történt velem illetve a testeimmel. A lélek egy örökkévalóságra (eon) adatik, ami körülbelül 26 000 földi évnek megfelelő időszak. Az örökkévalóság kifejezés rossz fordítás egyébként, mert eredetiben korszak kifejezés szerepel, amit Károli örökkévalóságnak fordított valamiért…
A tudatos jelen megélése, az érzékelésünk kiteljesítése, a mindenség egyidejű érzékelése a cél tehát. Ahogyan Jézus tanít: Aki az eke szarvára tette a kezét, ne nézzen hátra. És tovább: Ne aggódj a holnap miatt, az majd aggódik maga miatt, és megtetézi: Legyetek éberek… Ezt a pillanatot amiben vagyunk éppen kell a lehető legteljesebben megélni. Se a múlton, se a jövőn ne rágódjunk.
Azt tanítja…Ez a pillanat, amiben éppen vagyunk, legyen tökéletes
[/quote]
