Mi a Halál és szükség van e rá ????

Bonaona

Állandó Tag
Állandó Tag
kérdésed nem nekem szólt,de a magam módján én is értelmezném...
így, kiragadva a kérdést az eredeti szövegkörnyezetből a válasz csakis egyértelmű lehet: - na, nehogy már!
de írt mást is Sztike...: " Megtanulunk általa dolgokat átértékelni, elcsendesít, bölcsebbé tesz, tapasztalatot ad..."
és így már sokkal árnyaltabb, mi több elgondolkodtatóbb a dolog.
Mindazonáltal furán hangzik isteni "ajándéknak" minősíteni a szenvedést! és mégis...
ezek nélkül a fájdalmas tapasztalatok nélkül nem lehetnénk azok akikké válunk..., ki-ki a maga módján...
legokosabb, ha megpróbáljuk a szenvedéseinket a legnagyobb átéléssel átengedni magunkon, (ne érts félre: nem magunkat átengedni a szenvedésnek!)
nem hadakozni ellene, hanem hagyni hogy formáljon, alakítson, nemesítsen minket.

ez "halálos" topik :p
és ha nem tudunk jó barátságba lenni a halállal, vagy a halál tényével, mint szükségszerűséggel
akkor a szenvedéseink szükségszerűségét sem ismerhetjük el...

robitsas, ismersz olyan világvallást (mint emberi bölcsességet, szellemi tanítást értem),
ahol a szenvedés, mint olyan nem tartozik a központi kérdések közé? milyen válaszokat is adnak rendre, ezek a tanítások?
ha ezek emberi tapasztalatok gyűjteményei, akkor egymástól függetlenül vajon hogyan jutottak
ugyanarra a végkövetkeztetésekre, évezredek során az eleink?
ha isteni kinyilatkoztatások, akkor meg miről beszélünk? Milyen alapon vonja kétségbe a tejesbögre az őt formázó fazekast?

üdv, ab ovo


kiss
 

Bihar

Kitiltott (BANned)
Tyűha, itt aztán megtalálható a bölcsek köve...
Mit is mondd Buddha: szenvedjen a fene..
 
A

ab ovo

Vendég
Tyűha, itt aztán megtalálható a bölcsek köve...
Mit is mondd Buddha: szenvedjen a fene..

na igen... a Bölcsek Köve... zsebedben hoztad-vitted...:wink:... volt-nincs..., vagy felkapta, elsodorta a távozásod vihara...?

http://www.szakja.hu/magyar/Buddha/index.htm

(a Beérkezett beszédei, aki a régi Vihara, a mai Bihar (indiai tagállam) földjén hirdette
a szenvedés szükségességének felismerésé-t, mint első és legfontosabb lépést
a Szenvedés Megszüntetéséhez Vezető Út Nemes Igazsága felé.
... legalábbis nekem így mondta (lásd a kurzívan szedett részt)...tisztán emlékszem... ilyesmit az ember nem felejt el egykönnyen...
... nekem elhiheted..., egy ilyen találkozás belemarja magát ember legeslegmélyebben rejtett sejtjeibe is...
hidd el kérlek..., cserébe én elfogadom a "kapitális marhaság" kezdetű mantrádat :razz:)
 

robitsas

Állandó Tag
Állandó Tag
Szia ab ovo.Ha a szot nezem hogy szenvedes az szamomra szenvedest jelent es nem kevesebbet.Azt pedeg nemakarhatja az en atyam nekem.Ertek en a szobol is.Kerdesedre fokuszalva oszinten, nem ismerem a vallasokat(jartam anno kotelezo hittanra)annyira hogy valaszolni tudjak.En is ugy gondolom hogy jo ha baratsagba vagyunk a halallal ugyan is sok mindenre meg tanithat bennunk.De nem ertem hogy jon a halalhoz a szenvedes?
 

Kicsi Fecske

Állandó Tag
Állandó Tag
Szia Robit sas!kiss
Hát úgy jön a halálhoz a szenvedés, ha elutasítod, és küzdesz ellene. Úgyis csak akkor jön, mint mikor leszületésed előtt eltervezted, ritka kivétellel. Ez a kivétel lehet, hogy egy őrült bombával felrobbantja a repülőt, hajót, vonatot, buszt, stb. Vagy magad elkezdesz drogozni, és nincs benne az élettervedben. De ha az élettervedet előbb elvégzed, mint ahogy eltervezted, akkor ha másként nem döntesz, előbb is elmehetsz. Sokan hiába jött el az idejük, félnek, és fogalmuk sincs, hogy hová kerülnek a testükkel kapcsolatban. Ezért vannak nehéz helyzetben a megrögzött ateisták, akik csak a fizikai testüket tudják elképzelni. Azt hiszik, hogy a test halálával ők is megsemmisülnek. Pedig nem így van. Csak a lélek ruhája, a fizikai test pusztul el, mint egy elrongyolódott kabát. Sokan még azért sem nagyon mernek átmenni, mert vagy nem teljesítették az életfeladatukat, vagy valami őrültséget követtek el. Van még tartozásuk, és az utolsó pillanatban akarnák teljesíteni, ami már lehetetlen, mert a test elhasználódott.
Legyen nagyon szép, és vidám napod!
Sok szeretettel Erzsi.kiss
 
A

ab ovo

Vendég
Szia ab ovo.Ha a szot nezem hogy szenvedes az szamomra szenvedest jelent es nem kevesebbet.Azt pedeg nemakarhatja az en atyam nekem.Ertek en a szobol is.Kerdesedre fokuszalva oszinten, nem ismerem a vallasokat(jartam anno kotelezo hittanra)annyira hogy valaszolni tudjak.En is ugy gondolom hogy jo ha baratsagba vagyunk a halallal ugyan is sok mindenre meg tanithat bennunk.De nem ertem hogy jon a halalhoz a szenvedes?

szia.
hogy a te atyád mit akarhat tőled annak megválaszolásában igazán nem vagyok illetékes, ezt beláthatod te is :grin:
a szenvedésnek nekiszegezett kérdésedről nem vagyok meggyőződve, hogy nem beugratós, huncutkodás-e, mert!
(és bocs, de most morbid leszek... ejsze épp halálos topikban tapicskolunk térdig ...)
ha egy nagyon szeretett közeli valakid meghal, az vajon okoz-e szenvedést neked?

(még egyszer bocs! ha ízetlenre sikeredett, tisztítsd le magadról egy üde Tamási Áron novellával, a Czincziri Hám-mal.
ha tetszett jöhet a Rendes feltámadás, majd a Kivirágzott kecskeszarvak. a sorrend fontos! http://mek.niif.hu/01000/01093/html/ )
 

robitsas

Állandó Tag
Állandó Tag
Szia ab ovo.Felreertettelek, azt hittem a sajat halalomrol beszelunk.Persze eltemettem a szuleimet de csak gyaszt ereztem nem szenvedest.Szerinted az atlag emberek ateltek mar valamilyen szenvedest?Es a nem atlag emberek akik tenyleg szenvednek ok azt gondoljak hurra ezaltal csak jobbak leszunk?Vagy azok az orultek akik azt hiszik isten azert szenvedteti oket mert jot akar nekik es ezek pluszba husvetkor keresztre feszittetik magukat?Nem hiszek abban hogy az ember attol lesz jo ha elhiszi hogy a szenvedes oerte van.
 

Bihar

Kitiltott (BANned)
Egyetértek robittal.Közeli hozzátartozóm halálakor magam is egy mély gyászt éreztem sokáig. De nem szenvedésről volt szó. Szenvedni pl egy jelentős operáció után lehet,amikor a fájdalomcsillapítás ugyan működik,mégis egy tompa valamit lehet érezni. Előtte pedig nemcsak testi értelemben létezik ilyesmi,de ez nem írható le.
Amit a papok mondanak a"megtisztító szenvedésről"az nem tudom mi lehet,nem is hiszek ebben..
Halál többféle lehet:értelmetlen (baleset), megváltó stb..
 

anom

Állandó Tag
Állandó Tag
A szenvedés felszabadító hatása utólag érezhető, mikor az eredményét látjuk (van mikor csak halál után). Ez egyféle "tisztulási" és a tanulási folyamat. Lehetne másképpen is, de nálunk ez így működik és ezáltal fejlődünk leginkább. Akár tetszik akár nem, ilyen maga ez a lét állapot, amibe biztos jó okkal kerültünk vagy akartunk kerülni mindannyian. :???:
Az pedig, hogy valakiért szenvedni az mai szemmel sokaknak elképzelhetetlen. Ki akarna másokért bevállalni ilyen dolgokat igaz? :razz: Akármilyen hihetetlen van aki igen, de aki tudatosan teszi ezt az nyilván tisztában van ennek az értékével és azzal mit érhet el ezzel. Azzal együtt, hogy azért szeretni is kell tudni nagyon ehhez.

Arról persze megoszlik a véleményünk, hogy ez feltétlen szükséges e. Viszont az életben milyen elért eredményeinket tartjuk igazán lényegeseknek? Azokat amik csak úgy lettek vagy amiknek komoly "ára" volt? Választási lehetőségünk persze bizonyos szintig mindig van. De attól még, hogy nem akarjuk beszívni az első adag levegőnket mikor megszületünk, mert kellemetlen fájdalmas, attól még bizony megtesszük ha nem akarunk meghalni (máris értelmet nyertek az ösztönök, amik a tudatosság hiányát pótolják). :grin:
Lényegében ilyen az életünk nagy része, hogy magához az adott létformánkhoz és az így érzékelhető környezetünk ránk gyakorolt hatásaihoz igazodunk és ebből tanulunk.

Ha már a szenvedésnél tartunk nyugati keresztény emberek lévén eszünkbe jut azért Jézus élettörténete általában (vagy legalább a vége annak). Egyébként nem tudom ki hogyan látja, de úgy tűnik, hogy Jézus élettörténete kicsit kivetíti az emberiség történetét is. Azt az utat amit végig járunk és amivel végződik. :eek:
 

Erio

Állandó Tag
Állandó Tag
"Szükség van-e" a halálra?

most láttam csak meg ezt a címet, s az jutott eszembe - amit egy számomra igen kedves-drága embertől hallottam -, hogy a bennünk élő halhatatlanság-tudat, ill. a halhatatlanságra való vágyódás csak a halál viszonylatában értelmezhető
ezért tartja pl. a buddhizmus - mely hat féle létállapotot különböztet meg -, legszerencsésebbnek az emberi születést. mert az isteni létállapot, melynek a halállal számolnia nem kell, nem ösztönöz megvalósításra. nincs határidő, ameddig a „művet” be kéne fejezni... óriási jelentősége van tehát a halálnak a szellemi úton
az istenek halhatatlansága és az ember halhatatlanság utáni vágya felveti az időbeni és az időn túli, abszolút halhatatlanság kérdését... mert a kettő - érdekes, de - nem azonos!!!
 
Ö

öreganyám

Vendég
Átszállással lehet csak a következő inkarnációba lépni. Mivel elöregedik, elhasználódik az ember, már várja a pihenést. Amit ledolgozott a karmájából, azt lezárta. Amit nem azt viszi tovább, vagy szerzett még a karmához + valamit.
 

hannah22

Állandó Tag
Állandó Tag
Érdekes, az ellentétek világában a halál "párjaként" nagyon sokáig az életet tartottam, mára kitágultak a fogalmak.
Ki születik, az természete szerint hal.
Az élet meg egy teljesen más tészta.
Egyszer hallottam egy különös mondatot, mi szerint:
-"Halj meg még életedben!"
A halál valahogy olyan sarkos dolog volt mindig, van - nincs. Ám a fenti mondat évekig tartó rágcsálása, emésztgetése, többszöri megközelítése, a szóhoz kapcsolt általános,félelem-keltő tartalmat totálisan átírta ....
Hogy mivé? Ez egy jó kérdés!
Néhány évtized élet és a velejáró apró, szösszenetnyi bölcsülés, belátás után elmúlik a félelem, egyszerűen elillan a gyomor-zsugor e szó hallatán.
Vajon mit,kit féltünk, vajon mitől félünk az elmúlás kapcsán?
Természetesen azt a gondosan összerakott én-képet, aminek az alanyai a családtagok,barátok, tárgyai az általunk birtokolt vagyontárgyak, kapcsolatok, emberek(!),a bővítménye beteljesületlen vágy-halmaz, nah ja, a fejünkben élő mobil-tét-rendszer. Brutális ;).... a ragaszkodás vakságában megjelenik az ige: elmúlik, véget ér...Sokkoló...;)
Az ideák,álmok torz szemüvege hirtelen eltűnik.
Szokták volt mondani: - tele van a temető nélkülözhetetlen emberrel... és még ez is.
És valahogy az élet meg megy tovább...(tűrhetetlen;)) nélkülünk is, mert most-már bennünk, általunk, rajtunk keresztül.
A csudába a halállal, kacagva fogadom.
 

naturista

Állandó Tag
Állandó Tag
Átszállással lehet csak a következő inkarnációba lépni. Mivel elöregedik, elhasználódik az ember, már várja a pihenést. Amit ledolgozott a karmájából, azt lezárta. Amit nem azt viszi tovább, vagy szerzett még a karmához + valamit.

Jó és tetszik ez a "meglátásod" öreganyám!
Szerintem pl. a testi-lelki gyógyulás egyik legfontosabb feltétele, hogy elfogadjuk a halált, mint végső megváltást életünk befejezéseképpen.
Hiszen ha belegondolunk, jó néhány szent és bölcs halt meg egészen fiatalon.
Meg kellene tanulnunk felülkerekedni azon a nálunk, Nyugaton beidegződött értékrenden, amely azon alapul, hogy az élet alapvetően jó, a halál pedig rossz. És kevés szól a mellett az érv mellett is, miszerint az élet minél hosszabb, annál jobb.

Ha az ember — mint az ezoterikus iskola is — az életet egy tanulási folyamatnak fogja fel, igencsak eltolódnak a súlypontok. Ugyanis az iskolában való
tovább maradás egyáltalán nem a nagyszerű teljesítmény jele. Az embernek leginkább addig kellene ott maradnia, ameddig szükséges, ameddig még képes újat tanulni, eltekintve az életörömtől és az élvezetektől, amelyeket az élet nyújthat.

Az olyan elképzelés, miszerint a jó, azaz Istennek tetsző magaviselettel kikényszeríthetjük a sorstól, hogy hosszabb életet biztosítson számunkra, azon a puritán félreértésen alapul, hogy Isten a különösen szorgalmas, dolgos, egészséges és sikeres híveket szereti, és ezért hosszú élettel ajándékozza meg őket. A legtöbb szent nem tartozik ebbe a kategóriába, és eszerint maga Jézus is igencsak rosszul viselkedhetett.

Máskülönben az ezoterikus tanítások szerint a kórképek feladatokat jelölnek, és nem büntetésként vannak jelen az életünkben...

A francia filozófus, Pascal ezt nagyon egyszerűen így fogalmazta meg egyetlen mondatban: „A betegség az a hely, ahol tanul az ember."
Ha az élet iskolának számít, akkor a betegségek kórképei a tanterv szerves részét képezik...
 

Frivolous

Állandó Tag
Állandó Tag
Én rettenetesen félek a haláltól, sokszor eszembe jut. Nem csak a sajátomtól, hanem azokétól is, akiket szeretek.
 

anom

Állandó Tag
Állandó Tag
Én rettenetesen félek a haláltól, sokszor eszembe jut. Nem csak a sajátomtól, hanem azokétól is, akiket szeretek.

Ezt hívják természetes életösztönnek és az ismeretlentől való félelemnek (egy kis ateizmussal keverve). :)
Manapság elég megszokott gondolkodásmód, ilyenné alakítja a mostani társadalmunk.
Talán nem tudsz róla, de van olyan kultúra és régen ez jellemzőbb volt, ahol kifejezetten ünneplik azt aki eltávozott ebből a világból. Szóval ez csak szokás és nézőpont kérdése.
Ezzel csak azt akarom mondani, hogy nem ez nem a te félelmed hanem másokét vetted át (és majd sajnos adod is ezt tovább valószínűleg a szeretteidnek), akiknek halvány lila gőzük nincs erről. :rolleyes:

Egyébként ha logikusan gondolkodsz 2 fő lehetőség van, mikor a testünk felmondja a szolgálatot. Egyik az az örök elmúlás a másik pedig a tovább létezés más módon.
Mivel az utóbbitól elég kevesen félnek (bár vannak akik már most pokolban látják magukat :)) ezért gondolom te az elmúlástól tartasz.

Nos megnyugtatnálak, de nem egészen tudlak abban a formában ahogy gondolod. Az elmúlás meg fog történni, a személyiséged az akit most magadnak vélsz valóban csak egy halvány álomszerű emlékfoszlány marad majd, csak a jelentős dolgok fognak megmaradni ebből.
Aki a bűneiért cserébe kapható gyötrelemtől fél ő is jogosan teszi, bár nem abban a formában fogja érni ahogy most talán gondolja. A dolgainkat tisztáznunk kell mielőtt tovább lépünk, néha akár újra ebben a formában. A legkeményebb bíró a saját lelkiismeretünk a tiszta létközi formában, abban nincs se kiskapu se protekció. (Hála istennek :D).

Viszont a szeretteink elvesztésétől nem kell tartanunk, ugyanis nem vesztek el. :) Sőt sokkal több van belőlük, mint akiket most úgy gondoljuk ismerünk.
A hiányuk viszont amit érzünk ilyen esetekben saját vágyaink és akaratunk, illetve bűnbánatunkból fakadó ilyenkor. Egyfajta "jóindulatúnak tűnő" önzésnek is nevezhető, önsajnálattal keveredve. Tudatosul bennünk pillanatra, hogy vannak dolgok amiken nem tudunk változtatni sehogyan sem. Persze igazságtalannak találjuk, hiszen hogy hogy nem az van amit akarunk, mikor ez nekünk jó volt. :rolleyes:
Ha belegondolunk közeli ismerős halálára sem kell gondolni, elég ha olyan ember távolodik el tőlünk teljesen akivel együtt szeretnénk lenni.
Manapság ezért is van annyi erőszak szakításoknál (és ennyi kissé "pszihopata" beteg ember), mert a fontos mindig mi kell, hogy legyünk a mai gondolkodásmódban. Ezt tanítja számunkra ez a társadalmi rendszer és nézet.
Szóval itt kell keresni az igazi gondokat amiket bennünk okoz, ilyen és hasonló félelmek kialakításával.

Nos, hogy kellemeset is írjak magam megtapasztaltam milyen "odaát" az életünk utáni létközben. Nagyon kellemes állapot miután szembenéztél magaddal és túlléptél a problémáiddal. Talán egyszer mindenki megtudja hogyan tapasztalhatja meg ezt anélkül, hogy bármi baja esne. De addig is marad a bizonytalanság attól tartok.
 
Oldal tetejére