Mi a Halál és szükség van e rá ????
- Téma inditó KAJMI
- Kezdés dátuma
Karsay István
Kitiltott (BANned)
A halál egy fontos dolog az életünkben, mert ekkor születünk vissza a szellemi szintre, majd várunk az ujabb lehetőségre, hogy ujra leszülethessünk "dolgozni" a fizikai sikra.
A fejletteb szellemi energiáknak már nem kell, egyszer már jóv olna kiszállni a számszárából, az állndó visszaszületéből, és örökké élni a szellemi sikon! kiss
A fejletteb szellemi energiáknak már nem kell, egyszer már jóv olna kiszállni a számszárából, az állndó visszaszületéből, és örökké élni a szellemi sikon! kiss
Érdekes, hogy mikor kimondják előttem ezt a szót...halál, sohasem félek, és nem is jut eszembe olyan gondolat, ami esetleg rossz érzéssel töltene el. Nagyon sokat olvastam róla, beszélgettem olyan emberekkel, akik már valamilyen szinten megtapasztalták. Belőlük is eltűnt a félelem, miután már visszatértek.
Csak találgatni tudunk. Tények nincsenek, mi vár ránk, ha itthagyjuk a jelenlegi helyünket, hogy tulajdonképpen mi is valójában a halál?! Fogalmazhatunk-e másképp? Jó, vagy rossz dolog? Kell-e félnünk tőle? Mindenképp bennünk van a kétely, hiszen az ember általánosan fél attól, amiben nem biztos, amit nem ismer, amivel még nem találkozott, amit még nem tapasztalt saját bőrén. Gondoljunk csak bele, mennyire hihetetlennek tűnik, az hogy egész életünkben dolgozunk, mint a szorgos hangyák, teszünk- veszünk, kapunk-és adunk...így van célja az életünknek, magunkért és másokért teszünk és élünk ...mígnem végetér MINDEN. Akkor miért a sok fáradtság??? Mind hiába??? Annyi munkát és energiát fektetünk az Életünkbe, mások Életébe... próbáljuk beosztani az időnket a nekünk legmegfelelőbben. Mintha tudnánk, hogy nincs olyan sok idő. Évek, évek, hosszúnak tűnik, mégis olyan hamar tovaszáll. Mintha valami azt súgná: "ketyeg az óra, ne fecséreld hát semmi feleslegesre a drága Életed Idejét"
Nem akarunk tudomást venni arról, hogy a mi időnk is lejár. Próbáljuk elfedni a valóságot. Próbálunk nem arra gondolni, hogy nincs tovább.
Mi várunk rá? Vagy Ő ránk? Mindenkinek megvan írva a sorsa? Miért kell annyi embernek szenvednie? Mit nevezhetünk " szép halálnak" ... és még rengeteg ehhez hasonló kérdésre keressük a választ. Egyátalán miért akarjuk tudni a választ? Ha meg is tudnánk a választ az min változtatna? Mindig úgy érzem, ha erről kérdezik az embereket, bizakodva remélik, hogy nem rossz dolog. Miértünk van, és hitetlenkedve arra gondolunk, nem létezik, hogy pár évekkel lezáruljon minden, minden ami velünk történt- jó és rossz egyaránt. Ezek mind filozófiai kérdések, ha erről van szó mindenki filozófus. A maga filozófusa.
Én úgy gondolom a halál egy átmeneti állapot, a földi (fizikai) - és szellemi lét között. Egy megnyugvás, pihenés bizonyos ideig, hogy megtisztuljon a szellemünk, erősödjön, és újratöltsön egy magasabb, vagy alacsonyabb fizikai szintre, míg a testünk, mondjuk úgy hogy " hordozó " biológiailag teljesen elfárad.
Ismét feltehetnék egy újabb kérdést, hogy egy ember hányszor halhat meg, illetve hányszor kap új testet, új létezést? A lélek mikor fárad el? Vagy fáradhatatlan? A lélek a bölcs? A test csak segít, hogy bölcsebb legyen?
Lesz-e olyan, hogy nem lesz szükség már testre, csak a puszta lélek lesz az ami boldoggá tesz? Akkor nem lesz testi öröm, sem fájdalom, ezáltal mi már valami magasabb szintet érnénk el?
Mindenki hallott már bizonyára az előző életről, ami azt jelenti bizonyos periódusokban mi már léteztünk valahol, valahogyan, tehát akkor meg is haltunk. Nekünk akkor találkoznunk kellett azzal az " érzéssel " ...akkor talán néha azért támad olyan érzésünk, hogy valahonnan ismert dolog amit mi tapasztalunk az életben, ismerős ember...ismerős táj...ismerős illat...talán ezek azok a tényezők ami miatt mi nem tartunk a haláltól ami miatt nem annyira félünk. Talán ismerve, csak nem várva fogadjuk el.
Nem akarunk tudomást venni arról, hogy a mi időnk is lejár. Próbáljuk elfedni a valóságot. Próbálunk nem arra gondolni, hogy nincs tovább.
Mi várunk rá? Vagy Ő ránk? Mindenkinek megvan írva a sorsa? Miért kell annyi embernek szenvednie? Mit nevezhetünk " szép halálnak" ... és még rengeteg ehhez hasonló kérdésre keressük a választ. Egyátalán miért akarjuk tudni a választ? Ha meg is tudnánk a választ az min változtatna? Mindig úgy érzem, ha erről kérdezik az embereket, bizakodva remélik, hogy nem rossz dolog. Miértünk van, és hitetlenkedve arra gondolunk, nem létezik, hogy pár évekkel lezáruljon minden, minden ami velünk történt- jó és rossz egyaránt. Ezek mind filozófiai kérdések, ha erről van szó mindenki filozófus. A maga filozófusa.
Én úgy gondolom a halál egy átmeneti állapot, a földi (fizikai) - és szellemi lét között. Egy megnyugvás, pihenés bizonyos ideig, hogy megtisztuljon a szellemünk, erősödjön, és újratöltsön egy magasabb, vagy alacsonyabb fizikai szintre, míg a testünk, mondjuk úgy hogy " hordozó " biológiailag teljesen elfárad.
Ismét feltehetnék egy újabb kérdést, hogy egy ember hányszor halhat meg, illetve hányszor kap új testet, új létezést? A lélek mikor fárad el? Vagy fáradhatatlan? A lélek a bölcs? A test csak segít, hogy bölcsebb legyen?
Lesz-e olyan, hogy nem lesz szükség már testre, csak a puszta lélek lesz az ami boldoggá tesz? Akkor nem lesz testi öröm, sem fájdalom, ezáltal mi már valami magasabb szintet érnénk el?
Mindenki hallott már bizonyára az előző életről, ami azt jelenti bizonyos periódusokban mi már léteztünk valahol, valahogyan, tehát akkor meg is haltunk. Nekünk akkor találkoznunk kellett azzal az " érzéssel " ...akkor talán néha azért támad olyan érzésünk, hogy valahonnan ismert dolog amit mi tapasztalunk az életben, ismerős ember...ismerős táj...ismerős illat...talán ezek azok a tényezők ami miatt mi nem tartunk a haláltól ami miatt nem annyira félünk. Talán ismerve, csak nem várva fogadjuk el.
Szerintem a halál csak egy bizonyos szintig elkerülhetetlen. Akik felemlkednek egy bizonyos rezgésszintre, a tudatosságuk foka megnő, az önvalójukkal azonosulnak azoknak már nincs szükségük halálra. Számos helyen olvasható, hogy testben élt x ezer évig, vagy hogy átrezgett egy másik valóságba, mint a mayák. Azokkal értek egyet, akik azt mondják, hogy ez Krisztus második eljövetele, amely tömeges méretű is lehet.
Jézus megmutatta az utat és azt mondta, hogy Isten fia, mi meg a testvérei vagyunk, tehát meg tudjuk csinálni ugyanezt a felemelkedést. Főként, hogy most többszörös világ-ciklusok záródnak és csak áradnak a szellemi segítők és tudás az emberekhez. Csak keresni kell és találunk...
Jézus megmutatta az utat és azt mondta, hogy Isten fia, mi meg a testvérei vagyunk, tehát meg tudjuk csinálni ugyanezt a felemelkedést. Főként, hogy most többszörös világ-ciklusok záródnak és csak áradnak a szellemi segítők és tudás az emberekhez. Csak keresni kell és találunk...
Fiatalon még igy gondolkozik az ember, de ha azt hallod, hogy: " Deje nadapa mesélj ", akkor belátod, hogy semmi sem volt hiába.
Karsay István
Kitiltott (BANned)
Sziasztok, íme az egyik előadásom anyaga!
szeretettel.
István
szeretettel.
István
Kedves Dylac, nem arról írtam, hogy akkor mi értelme van az életnek, ha elérték a szép öregkort az emberek. Mi van azokkal, akik fiatalon meghalnak? Akik 30, 40, 50 évesen hunynak el, akik kitűztek egy fontos célt az életükben, fiatalok, dolgoznak keményen. Igazságtalan, hogy fiatalon is meghalnak az emberek. Ők kinek mesélnek??? ....
Karsay István
Kitiltott (BANned)
Nehéz elmondani, mert egy több órás előadásom anyaga, de.. megpróbálom elmondani röviden..
Motto:
Honnan tudod, hogy dolgod van a földön?
Onnan, hogy még élsz!
Például, valaki 90 év alatt nem képes megtanulni egy karmikus feladatot, más pedig 30 év alatt megtanulja, majd meghal, visszaszület, és ujra él 30 évet, itt is befejez egy másik feladatot, majd ujra leszület, és ujra elvégez egy nagy feladatot!
Akkor ki dolgozott többet a földön?
Aki 90 évet élt (és ne oldotta meg a feladatot) , vagy az, aki 3 x 30 évet? (és 3 x annyi munkával többet végzett! ) kiss
Aki meghal hamarabb, az elérte célját, és "felsőbb osztályba léphet"!
Ne földi fejjel gondokozzatok, a valóságban sokal több létezik, és nekünk sokszor értelmetlen és felfoghatatlan, a szellemi gondolkodás sokszor ellentéte a földinek!
szeretettel:
István
Nehéz elmondani, mert egy több órás előadásom anyaga, de.. megpróbálom elmondani röviden..
Motto:
Honnan tudod, hogy dolgod van a földön?
Onnan, hogy még élsz!
Például, valaki 90 év alatt nem képes megtanulni egy karmikus feladatot, más pedig 30 év alatt megtanulja, majd meghal, visszaszület, és ujra él 30 évet, itt is befejez egy másik feladatot, majd ujra leszület, és ujra elvégez egy nagy feladatot!
Akkor ki dolgozott többet a földön?
Aki 90 évet élt (és ne oldotta meg a feladatot) , vagy az, aki 3 x 30 évet? (és 3 x annyi munkával többet végzett! ) kiss
Aki meghal hamarabb, az elérte célját, és "felsőbb osztályba léphet"!
Ne földi fejjel gondokozzatok, a valóságban sokal több létezik, és nekünk sokszor értelmetlen és felfoghatatlan, a szellemi gondolkodás sokszor ellentéte a földinek!
szeretettel:
István
István. Az emberek többsége csak " földi fejjel " gondolkozhat. Azt tartja reálisnak ami itt éri a földön, ebben a világban.
Az emberi értelem eliszonyodik az értelmetlenségtől. Az örökkévalóság és a küldetés igényével lépünk be a világba. Csak akkor tudjuk elfogadni a világot és önmagunkat, sőt a saját és mások tetteit is, ha van válasz arra a kérdésre..'Ennek mi értelme van?" A lét általában közönbös a konkrét lét kezdet és vég szakaszaival szemben. Csak a változás örök. Cak a tudtos, önreflekszió képes kérdést fogalmazni. Porból lettél, porrá leszel. Egész életedben a dolgok értelmét, indokoltságát, a megértés lehetőségét keressük. Ezekre a kérdéseinkre válasz nincs.
Ez a történelem rémülete. Nincs cél az emberen kívül csak a tudat tud célokat kitüzni. Ez a célkitűző tudat is halandó hiába rémüldözöl. A halál a lét megszakadása. Ami belőlünk megmarad? a tárgyiasúlt és a szubjektivált alkotás.
Ez a történelem rémülete. Nincs cél az emberen kívül csak a tudat tud célokat kitüzni. Ez a célkitűző tudat is halandó hiába rémüldözöl. A halál a lét megszakadása. Ami belőlünk megmarad? a tárgyiasúlt és a szubjektivált alkotás.
quote=Karsay István;532307!
"Akkor ki dolgozott többet a földön?
Aki 90 évet élt (és ne oldotta meg a feladatot) , vagy az, aki 3 x 30 évet? (és 3 x annyi munkával többet végzett! ) kiss
Aki meghal hamarabb, az elérte célját, és "felsőbb osztályba léphet"!
Azt hiszem ez sokkal tobbretubb dolog-mint te is emlited- es nem is vitatkoznek, csak azzal nem ertek egyet hogy "elerte a celjat". Szerintem nem ez a cel! Egyeltalan nem. Persze az is megtortenhet hogy egyszeruen en fogom fel rosszul a dolgot.
"Akkor ki dolgozott többet a földön?
Aki 90 évet élt (és ne oldotta meg a feladatot) , vagy az, aki 3 x 30 évet? (és 3 x annyi munkával többet végzett! ) kiss
Aki meghal hamarabb, az elérte célját, és "felsőbb osztályba léphet"!
Azt hiszem ez sokkal tobbretubb dolog-mint te is emlited- es nem is vitatkoznek, csak azzal nem ertek egyet hogy "elerte a celjat". Szerintem nem ez a cel! Egyeltalan nem. Persze az is megtortenhet hogy egyszeruen en fogom fel rosszul a dolgot.
Tehát azért is távozhat az ember, ha a feladatát megoldotta, bár a jelenlegi, végső, felgyorsult világban karma gyorsítás van, vagyis egy élet alatt akár több életnyi időt is eltölthetünk és gyorsítva dolgozhatjuk fel a karmánkat, azaz zömítve kapjuk a feladatokat.
<?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-com
fficeffice" /><o> </o>
A másik eset, amikor valaki annyira tévúton jár, hogy a sorozatos pofonokat, figyelmeztetéseket nem vette észre, nem tért vissza az egyenes útra és semmi esélye az életfeladatának feldolgozására, sőt a testét (fizikai hordozóját) is tönkretette olymértékben, hogy alkalmatlan a feladatra.
<o> </o>
Mégis az ember csak dadog és nehezen fogalmazza meg, hogy tényleg csak a földi agyunkkal nem látunk túl a dolgokon és a tudat, mely örök és az élet tapasztalatait gyűjti, másként lát rá az életfolyamatra.
<o> </o>
Edit! Mégis valami biztató és szépet szeretnék írni, amit nem tudok kifejezni, ezért kerestem egy idézetet:
<o> </o>
„Mert mi egyéb volna meghalni, mint mezítelen állni a szélben és felolvadni a napfényben?
És a lélegzés megszűnése mi volna egyéb, mint a lélegzés felszabadítása a nyughatatlan árapály alól, hogy a lélegzet fölemelkedhessék, kiterjedjen, és fölkeresse a határtalan Istent?”
(Kahlil Gibran: A próféta)
<?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-com
fficeffice" /><o> </o>A másik eset, amikor valaki annyira tévúton jár, hogy a sorozatos pofonokat, figyelmeztetéseket nem vette észre, nem tért vissza az egyenes útra és semmi esélye az életfeladatának feldolgozására, sőt a testét (fizikai hordozóját) is tönkretette olymértékben, hogy alkalmatlan a feladatra.
<o
> </o>Mégis az ember csak dadog és nehezen fogalmazza meg, hogy tényleg csak a földi agyunkkal nem látunk túl a dolgokon és a tudat, mely örök és az élet tapasztalatait gyűjti, másként lát rá az életfolyamatra.
<o
> </o>Edit! Mégis valami biztató és szépet szeretnék írni, amit nem tudok kifejezni, ezért kerestem egy idézetet:
<o
> </o>„Mert mi egyéb volna meghalni, mint mezítelen állni a szélben és felolvadni a napfényben?
És a lélegzés megszűnése mi volna egyéb, mint a lélegzés felszabadítása a nyughatatlan árapály alól, hogy a lélegzet fölemelkedhessék, kiterjedjen, és fölkeresse a határtalan Istent?”
(Kahlil Gibran: A próféta)
Zita69
Új tag
Sziasztok! Véleményem szerint a hit sokat segíthet Mindenkinek elfogadni az "elfogadhatatlant".
A Bibliában megtalálható az üzenet az embereknek a halál utáni életre vonatkozóan a Korinthusbeliekhez írt II. levél 5. részében:
1. Mert tudjuk, hogy ha e mi földi sátorházunk elbomol, épületünk van Istentől, nem kézzel csinált, örökké való házunk a mennyben.
A Bibliában megtalálható az üzenet az embereknek a halál utáni életre vonatkozóan a Korinthusbeliekhez írt II. levél 5. részében:
1. Mert tudjuk, hogy ha e mi földi sátorházunk elbomol, épületünk van Istentől, nem kézzel csinált, örökké való házunk a mennyben.
Ebben a versrészletben számomra egyértelmű, hogy a földi sátorház az emberi testet jelenti, (ami mulandó, sérülékeny-tehát "lebomlik"), szellemünk pedig a halál pillanatában hazamegy a Mennyországba a Teremtőhöz.
Karsay István
Kitiltott (BANned)
Tudom, de ezért kapjuk a segitséget a szellemtudmány megismerésével, mert ezzel ráébrednek az emberek, hogy itt sokkal több van annál, hogy eszünk - iszunk - szeretkezünk, pénzt gyüjtünk és....merghalunk, sokan a halálfélelemtől gyötrödve!
Hiszen:
Nézzük meg, hogy mit ír a Biblia erről Máté Evangéliumában::<?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-com
fficeffice" /><o></o>„Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, hol a rozsda és a moly megemészti, és a hol a tolvajok kiássák és ellopják;<o
></o>Hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket mennyben, a hol sem a rozsda, sem a moly meg nem emészti, és a hol a tolvajok ki nem ássák, sem el nem lopják.<o
></o>Mert a hol van a ti kincsetek, ott van a ti szívetek is.”<o
></o><o
> </o>A „határon” azaz a halálon nem vihető át földi kincs, semmi ami rozsdásodik. Sok embertársunknak ez komoly problémát okoz, mert nagyon ragaszkodik a megszerzett javaihoz, komoly kötéseket hoz létre ezzel magának. Sokan ezért is nem akarnak hinni a szellemvilág létezésében, mert kényelmesebb a tudatunk elől elhallgatni, mint tudomást venni róla, elfogadni a létezését. Azt hiszik sokan, ha nem vesznek róla tudomást, akkor az nem létezik. A törvények nem betartása komoly következményekkel járhat. Azért mert nem veszünk róla tudomást az attól függetlenül még létezik. Egy egyszerű példával illusztrálva, ha valaki nem ismeri el a gravitáció törvényét, az ugorjon ki a nyolcadik emeletről és rá fog jönni, hogy a törvény igenis létezik! Csak lehet, hogy erre repülés közben fog felismerésre jutni és akkor már túl késő!
<o
></o> Visszatérve a „határon” (halálon) történő áthaladáshoz, a szabályokat ismerve csak szellemi kincseket lehet átvinni. Mik ezek? A szeretet és a szeretettel létrehozott állapotok, melyeket a gyakorlatban váltottunk valóra.
<o
></o> Mi is a szeretet? Erre szintén a Bibliában találunk Pál Apostol levelében megfelelő magyarázatot:
<o
></o> „Ha embereknek vagy angyaloknak nyelvén szólok is, szeretet pedig nincsen én bennem, olyanná lettem, mint a zengő érc vagy pengő cimbalom.<o
></o>És ha jövendőt tudok is mondani, és minden titkot és minden tudományt ismerek is; és ha egész hitem van is, úgyannyira, hogy hegyeket mozdíthatok ki helyükről, szeretet pedig nincsen én bennem, semmi vagyok.<o
></o>És ha vagyonomat mind felétetem is, és ha testemet tűzre adom is, szeretet pedig nincsen én bennem, semmi hasznom abból.<o
></o>A szeretet hosszútűrő, kegyes; a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel.<o
></o>Nem cselekszik éktelenül, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a gonoszt,<o
></o>Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal;<o
></o>Mindent elfedez, mindent hiszen, mindent remél, mindent eltűr.<o
></o>A szeretet soha el nem fogy: de legyenek bár jövendőmondások, eltöröltetnek; vagy akár nyelvek, megszűnnek; vagy akár ismeret, eltöröltetik.<o
></o>Mert rész szerint van bennünk az ismeret, rész szerint a prófétálás:<o
></o>De mikor eljő a teljesség, a rész szerint való eltöröltetik.<o
></o>Mikor gyermek valék, úgy szóltam, mint gyermek, úgy gondolkodtam, mint gyermek, úgy értettem, mint gyermek: minekutána pedig férfiúvá lettem, elhagytam a gyermekhez illő dolgokat.<o
></o>Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről-színre; most rész szerint van bennem az ismeret, akkor pedig úgy ismerek majd, a mint én is megismertettem.<o
></o>Most azért megmarad a hit, remény, szeretet, e három; ezek között pedig legnagyobb a szeretet.<o
></o>Kövessétek a szeretetet, kívánjátok a lelki ajándékokat, leginkább pedig, hogy prófétáljatok”<o
></o><o
> </o>Nagyon fontos a számunkra, hogy az Igét a gyakorlatba kell átültetni, a valóságban kell alkalmazni. Hiába tudja valaki a Szentírás minden sorát fejből, ha egyetlen sorát sem élte meg a gyakorlatban, ezzel az egész élete céltalanná válik vele.<o
></o>Az emberi élet nagyon rövid, nincs időnk a tévutakra. Minden alkalmat meg kell ragadni arra, hogy fejlődésünket elősegítsük és erre a szellemvilág segítsége a legalkalmasabb. Felkészítenek minket, közlik a szabályokat a szellemi élethez, de legfontosabbat is elmondják. Azt, hogy miképpen éljük le most az életünket, mi a fontos a számunkra.
<o
></o> Jézus mikor lejött közénk azt mondta: „helybenhagyom a Mózesi Törvényeket, de egyet teszek még hozzá: szeressétek egymást” És ez a szeretet a feltétel nélküli szeretet. Amikor nem azért szeretem a másikat, mert szeret engem, hanem azért, mert szeretem, Szeretem akkor is ha ellenségem.. Ezzel többet tud nekem segíteni mint ártani, mert rajta keresztül lehetőséget kapok a gyakorlatban szeretetem kiterjesztésére!
<o
></o> Van egy zsidó közmondás: ha egy ember életét megmentetted, akkor az egész világot megmentetted vele. Szeretetünk kiáradásával nagyon sok ember életét meg lehet menteni. Nagyon fontos dolog tudni azt, hogy két ember közt a legrövidebb út a mosoly!
<o
></o> Természetesen nem könnyű ezt a gyakorlatba átültetni. Nagyon sok erőpróbának vagyunk kitéve, ha egyik próbán átmegyünk akkor következik a másik. Mediális úton, belső hang megszólalásával vagy intuícióval sok segítséget kapunk a szellemvilágtól. Sok esetben könyvet adnak a kezünkbe, vagy az lábaink „véletlenül” egy megfelelő tanfolyamra, előadásra visznek be. Itt kihangsúlyoztam a „véletlen” szót, mert sokan véletlennek hiszik a velük megtörténteket, de véletlenek nincsenek. Amikor a kezünkbe kerülnek a szellemi törvények valamilyen formában vagy közléseket kapunk, azok komoly előkészítő szellemi munkák eredményei, mint az sem véletlen kedves Barátom, hogy most e sorokat olvasod!
<o
></o> Visszatérve a kiinduló gondolatunkhoz Rudolf Steiner soraiban megtaláltam összefoglalva azt a gondolatot, hogy miért fontos számunkra a szellemtan:<o
></o><o
> </o>„A szellemtan, ha valóban az emberek szívében fog élni, át fogja hidalni a
fizikai és a szellemi világ közötti kezdeti szakadékot, hogy éppen ez lesz a
szellemtannak az életben kifejtett hatása, ez lesz az értéke az életben. A
szellemtudománynak az meg valóban csak a kezdete, amikor az ember abban
latja a dolgoknak lényeget, hogy megtanuljon néhány szellemtani fogalmat és
gondolatot, például az emberi lény részeit vagy azt, hogy mi mindenben
részesülhet az ember a szellemi világból. Csak ha már tudjuk, hogy hogyan
nyúl bele a szellemtan egész életünkbe, akkor teremti meg a hidat a fizikai
és szellemi világ között, de akkor valóban, gyakorlatilag is megteremti azt.
Akkor majd nem csak passzívan viselkedünk azokkal szemben, akik átmentek a
halál kapuján, hanem aktív kapcsolatban maradunk velük, eleven
érintkezésében és tudunk nekik segíteni. Ehhez azonban szükséges, hogy a
szellemtant bevigyük az emberek tudatába, ha a világunk egészet nézzük,
ahhoz egyaránt hozzátartozik a fizikai lét és a fizikaiság fölötti szellemi
lét, s hogy az ember nemcsak azért van a földön, hogy születése és halál
között összegyűjtse saját magának a fizikai lét gyümölcseit, hanem azért is,
hogy felküldje a fizikaiság feletti világba azt, amit csak fizikai síkon
lehet megtapasztalni, ami egyáltalán csak ezen a síkon létezhet!
Itt a földi életben úgy tűnik a szellemtan csak teória, csak egy olyan
világnézet, amit az ember azért tesz magáévá, mert érdekli. Halálunk után
viszont ez az a fáklya, amely a halál és az újraszületés között bevilágítja
a szellemi világot! Aki itt a földön megveti a szellemtant, az nélkülözni
fogja ezt a fáklyát; halála és újraszületése között le fog tompulni a
tudata. Aki tehát szellemtudományokkal foglalkozik, az nemcsak elméleteket
gyárt, hanem eleven dolgok művel. A szellemtudomány úgyszólván az élet
fáklyája! A szellemi tanítások tartalma itt a földön fogalmak és eszmék
formájában jelenik meg, ezek azonban halálunk után eleven erőkké vállnak!”
Nagyon fontos tudni, hogy a földi életben a földi és szellemi törvényeknek kell megfelelni, a szellemi életben kizárólag szellemi törvényeknek.
Életünknek meghatározó eleme a következő mondat.
„Adjátok meg azért a mi a császáré a császárnak; és a mi az Istené, az Istennek.”
A földi törvényeknek meg kell felelni és nem szabad szellemi törvényekre hivatkozva azokat megszegni. Ha megszegjük azokat hiába várunk a szellemvilágból segítséget, a törvények megszegésének következményeit nekünk magunknak kell fizikailag elviselni. Sugallatokkal, figyelmeztetésekkel kapunk intő jeleket, de szellemi érettségünktől függ, hogy ezeket mennyire érzékeljük. Fontosabb a szellemi tudásunkat beépíteni fizikai életünkbe, de ezekre majd később visszatérek. Ilyenek például a megszállottság elkerülése, védelmek, fehér-fekete mágiák
Nézzünk egy pár nagyon fontos szellemi törvényt, amit érdemes átérezni és betartani:
<o
> </o>Ne ölj. „Aki egy embert megszégyenít úgy, hogy arcába kergeti a vért, az annyi, mintha megölte volna”. Ugye milyen könnyű „ölni”?
<o
> </o>Amikor képes vagy önmagadat kedvesen és türelmesen elfogadni és szeretni, akkor könnyebb lesz másokat feltétel nélkül szeretni.
<o
> </o>A Csan-Tao törvénye:<o
></o>Az aggyal és vérkeringéssel rendelkező lények életének tisztelete. <o
></o>A józanság megőrzése. <o
></o>Az állatok és emberek bántalmazásának tilalma. <o
></o>A rászedés ( becsapás ) tilalma. <o
></o>A megszégyenítés tilalma. <o
></o>A fölösleges beszéd tilalma. <o
></o>A szenvedések csillapításának kötelessége. <o
></o>A vállalt lelkigyakorlatok betartásának kötelessége.<o
></o><o
> </o>Íme a legfontosabb törvény a világ összes vallásával egyezően.<o
></o>(Szász Ilma A nagy vallások végső üzenete ):
<o
> </o>Konfuciusz (Beszélgetések 15, 23) Amit nem kívánsz magadnak, azt ne tedd másnak se.<o
></o><o
> </o>Hillel (Sabbath 31a) Ne tedd mással, amit nem akarsz, hogy veled tegyenek.<o
></o><o
> </o>Jézus (Mt.7 12., Lk 6 31.) Amit tehát szeretnétek, hogy emberek veletek cselekedjenek, ti is ugyanazt cselekedjétek velük.<o
></o><o
> </o>Iszlám ( an-Nawawri 40 Hadit 13) Senki sem igaz hívő közületek, amíg nem kívánja testvére számára ugyanazt, amit magának kíván.<o
></o><o
> </o>Dzsainizmus ( Sutrakritanga 1.11.33) Úgy bánjon az ember a világ minden teremtményével, ahogy szeretné, hogy vele bánjanak.<o
></o><o
> </o>Buddhizmus (Samyuta Nikaja V. 353.35-354.2) Ami se nem kellemes, se nem örvendetes számomra, hogy okozhatnám azt valaki másnak.<o
></o><o
> </o>Hinduizmus (Mahabharata XIII. 114.8) Nem volna szabad úgy viselkednünk másokkal szemben, ahogy az nekünk magunknak kellemetlen volna. Ez az erkölcs lényege.<o
></o><o
> </o>A szellemtudomány, szellemtan ezeknek a közléseknek felismerése, a tiszta forrásból történő táplálkozás, mely mindegy, hogy milyen nép – vagy vallási csoportnál van jelen, a forrás ugyanaz. A szellemtan megismerésével közelebb jutunk saját magunk és a körülvevő világok megismeréséhez, felismeréséhez. Lehetőségünk van kapcsolatteremtésre, ráláthatunk a szépségére és a veszélyességére is. Miután ami „lenn az fenn és fordítva”, így a szellemvilágban is megtalálhatók a gonosz erők, melyek gátolni akarják fejlődésünket. Ezért is fontos ezeknek az erőknek a felismerése és elkerülése
Látom már eléggé bele vagytok bonyolódva a témába .
Na , hogy egy kicsit tovább bonyolítsam!!
A véleményem az, hogy az ember értelme számára sokkal érthetőbb és felfoghatóbb, ami véges mint ami végtelen.
Arra gondolok, hogy tételezzük fel ettől kezdve örökké fogunk élni. Hogyan fog ez hatni az emberi kapcsolatainkra, befolyásolja-e az életcéljainkat a viselkedésünket ??
Szerintem az emberi tettek alkotások legfőbb hajtóereje a halál az, hogy tudjuk, véges idő áll rendelkezésünkre céljaink terveink végrehajtására . Kérdem , ki az aki megházasodna tudva hogy, örökké 18 éves lehet , tutti hogy senki . Persze az is igaz ha végtelen ideig élnénk elvesztené az értelmét a szaporodás fogalma , eltünne a legszebb érzésünk a szerelem.
Ha a végtelen élet végtelen idejével rendelkeznénk lehet, hogy semmit sem csinálnánk (mert az ember alapvetően rettenetesen lusta , tisztelet a kivételnek), hanem lefeküdnénk és heverésznénk csak, mert úgyis nagyon ráérünk mindenre.
De tovább megyek ha tudnánk, hogy nem halhatunk meg az életünk biztonságban van még enni se kelnénk föl. Na de akkor mi maradna meg a mai értelemben vett emberi életből.
És akkor még nem is tekintettem át a bűnözés fogalmát, mert ugye a jók a jóságukat , az okosak a tudásukat , de a gonoszak a gonoszságukat a végtelenre fokozhatnák.
A halál a halálfélelem az emberi lélek része, müködőképességének feltétele, nagyon sok bűntől tart riaszt vissza minket esendőket. Mivel nem vagyunk egyformák , van aki hajlamosabb a bűnre, van aki kevésbé , kérdés nem szabadulna-e el a pokol ha a legszélsőségesebb gondolkodású bűnözöket nem tartaná kordában a halál ? Mit jelentene például az életfogytiglani börtön??
Szóval levonva a következtetést, a halál elfogadhatalan dolog számunkra anyagi formában létező emberek számára , de az Isten számára ez egy nagyon fontos az emberiség irányítását szolgáló eszköz.
További jó fejtörést.
Kajmi
Na , hogy egy kicsit tovább bonyolítsam!!
A véleményem az, hogy az ember értelme számára sokkal érthetőbb és felfoghatóbb, ami véges mint ami végtelen.
Arra gondolok, hogy tételezzük fel ettől kezdve örökké fogunk élni. Hogyan fog ez hatni az emberi kapcsolatainkra, befolyásolja-e az életcéljainkat a viselkedésünket ??
Szerintem az emberi tettek alkotások legfőbb hajtóereje a halál az, hogy tudjuk, véges idő áll rendelkezésünkre céljaink terveink végrehajtására . Kérdem , ki az aki megházasodna tudva hogy, örökké 18 éves lehet , tutti hogy senki . Persze az is igaz ha végtelen ideig élnénk elvesztené az értelmét a szaporodás fogalma , eltünne a legszebb érzésünk a szerelem.
Ha a végtelen élet végtelen idejével rendelkeznénk lehet, hogy semmit sem csinálnánk (mert az ember alapvetően rettenetesen lusta , tisztelet a kivételnek), hanem lefeküdnénk és heverésznénk csak, mert úgyis nagyon ráérünk mindenre.
De tovább megyek ha tudnánk, hogy nem halhatunk meg az életünk biztonságban van még enni se kelnénk föl. Na de akkor mi maradna meg a mai értelemben vett emberi életből.
És akkor még nem is tekintettem át a bűnözés fogalmát, mert ugye a jók a jóságukat , az okosak a tudásukat , de a gonoszak a gonoszságukat a végtelenre fokozhatnák.
A halál a halálfélelem az emberi lélek része, müködőképességének feltétele, nagyon sok bűntől tart riaszt vissza minket esendőket. Mivel nem vagyunk egyformák , van aki hajlamosabb a bűnre, van aki kevésbé , kérdés nem szabadulna-e el a pokol ha a legszélsőségesebb gondolkodású bűnözöket nem tartaná kordában a halál ? Mit jelentene például az életfogytiglani börtön??
Szóval levonva a következtetést, a halál elfogadhatalan dolog számunkra anyagi formában létező emberek számára , de az Isten számára ez egy nagyon fontos az emberiség irányítását szolgáló eszköz.
További jó fejtörést.
Kajmi
Számomra a fenti fejtegetés csak azt mondja, hogy földi aggyal ennyit jelentenek ezek a dolgok. Változatlanul hiszek a tudat mindent tudásában és teremtőképességében. Az, hogy a Földön testbe zárva, halandóként élünk nem jelenti azt, hogy ha halhatatlanok lennénk ugyanígy élnénk és nem tudnánk mit kezdeni az életünkkel. Csupán azt jelenti, hogy vannak olyan tapasztalatok, érzelmek amelyeket csak ezen feltételek között tudunk gyakorolni és megtanulni. Igaz, hogy az életünk és tapasztaltaink során érzelmeket élünk át, melyeket a szellemi lények felhasználnak, de ez csak azt mutatja, hogy minden mindennel összefügg és valahol mi is egy lépcsőfok vagyunk, mi is használunk bizonyos életformákat a létünkhöz, minket is használnak valamire.
Tehát az, hogy bizonyos embereknek a szerelem, az étkezés, a cselekvés mit jelent, az a tudaton nem változtat, attól minden emberi lény valahol mélyen belül jó és vágyik a szépre, jóra, összhangra. Csupán ennek felfedezését, ennek ráébredését végzi test-ruhájában, fizikai kötöttségek között.
A létünk minőségével ugyan felhatalmazást adunk arra, hogy milyen segítőket, milyen rezgéseket, energiákat vonzunk be és ezzel egy ismétlődő körbe kerülünk, amíg újra nem eszmélünk. Tehát a rossz nincs és amit akként tapasztalunk meg, az csak azért van, hogy tovább lódítson minket.
Magyarán, természetes, hogy egy iskolában addig vesztegel valaki, amíg a tanulnivalóit kívülről nem fújja. Amennyiben itt (a Földön, fizikai testben) mindent átéltünk, ledolgoztunk, mehetünk a következő osztályba, vagy iskolába. De sok felébredt lény marad itt ezek után is, hogy segítse testvéreit az úton.
Tehát az, hogy bizonyos embereknek a szerelem, az étkezés, a cselekvés mit jelent, az a tudaton nem változtat, attól minden emberi lény valahol mélyen belül jó és vágyik a szépre, jóra, összhangra. Csupán ennek felfedezését, ennek ráébredését végzi test-ruhájában, fizikai kötöttségek között.
A létünk minőségével ugyan felhatalmazást adunk arra, hogy milyen segítőket, milyen rezgéseket, energiákat vonzunk be és ezzel egy ismétlődő körbe kerülünk, amíg újra nem eszmélünk. Tehát a rossz nincs és amit akként tapasztalunk meg, az csak azért van, hogy tovább lódítson minket.
Magyarán, természetes, hogy egy iskolában addig vesztegel valaki, amíg a tanulnivalóit kívülről nem fújja. Amennyiben itt (a Földön, fizikai testben) mindent átéltünk, ledolgoztunk, mehetünk a következő osztályba, vagy iskolába. De sok felébredt lény marad itt ezek után is, hogy segítse testvéreit az úton.
Hasonló témák
