Mindenszentek, Halottak napja

November elsejének ünnepe, Mindenszentek napja, 835-ben a római katolikus egyház november 1-jét mindenszentek ünnepének nevezte ki. Később az egyház november 2-át is szent nappá, a halottak napjává nyilvánította. Tűzgyújtással, felvonulással ünnepelték, az emberek beöltöztek szenteknek, angyaloknak és ördögöknek.

A kereszténység terjedése azonban nem feledtette a régi hagyományokat sem, folytatták a Samhain és Pomona napok ünneplését is, így az évek során mindezen szokások összevegyültek. November 1. a mindenszentek, november 2-a pedig a halottak napja. Ezek a napok a halottakra való emlékezés ünnepei nálunk. Az ünnep előestéjén a szentbeszéd közben megkondulnak a harangok, a hozzátartozók a kegyelet virágait tűzik az elhunytak sírjára. Mindenszentek napján a holtak lelki üdvéért gyertyát gyújtanak a sírokon. A néphagyományban mindkét napot számos hiedelem övezi. A néphit szerint ilyenkor hazalátogatnak a halottak, ezért régen a számukra is megterítettek. Kenyeret, sót, vizet tettek az asztalra. Sokfelé úgy tartották, hogy a mindenszentek és halottak napja közti éjszakán a holtak miséznek a templomban, és amíg a harang szól, hazalátogatnak szétnézni. Ezért minden helyiségben lámpát gyújtottak, hogy az elhunytak eligazodjanak a házban.
A töklámpás eredete egy nagyon régi ír mondából származik, amiben Lámpás Jacknek egy részeges, ám csalafinta naplopónak sikerült rászednie az ördögöt. A bohókás szeszkazán, Jack, templomnak még a közelébe sem ment, jólesett ehelyett a meleg kocsmában duhajkodni, és részeg cimborákkal mulatozni.

Sajnálatos módon a tivornyák végén maga az ördög is megjelent, és folyton zaklatta a derék polgárt, akit szemmel láthatóan zavart az állandó kísértés, és a boroskancsón kívül nem kívánt magának társaságot. A nemkívánatos személy ellen csupán egyetlen védekezési lehetősége adódott, el kellett venni a kedvét a további kísérgetéstől. Jack egy hatalmas fához vezette a pokol királyát, és rávette, mérkőzzön meg vele fáramászás tekintetében. A sátán természetesen elfogadta a kihívást, nem gondolta volna, hogy egy ilyen csekély versenyszámban képes alulmaradni: Jack megvárta, míg az ördög jó magasan felkúszik a fa tetejére, majd egy keresztet vésett a törzsbe, hogy ellenfelét megakadályozza a lejutásban.

M. Laurens​

Szívünkben élnek.

Odakint tombol még,
idebenn már nyugszik
vihar és sötét ég,
többé már nem pusztít.

Ott fenn, boldog-csendes
béke van az égben.
Itt lenn haragmentes
nyugalom a létben.

S leszállnak csillagok
mécsesekbe bújva,
lelkük itt lenn ragyog:
átölelnek újra.

S` halottaink napja,
emlékeink fénye,
csillagok darabja
tör a magos égbe.

Nincs többé feledés...
Mécses lobban halkan,
szívünkben élnek még,
minden egyes dalban.

Jók ezek a cikkek, az ember mindíg tanul valamit.

Tetszik a vers.

„Elcsitult a szív, mely értünk dobogott,
Pihen a kéz, mely értünk dolgozott.
Számunkra Te sosem leszel halott,
Örökké élni fogsz, mint a csillagok. ”

„Ha emlegettek, köztetek leszek,
De fáj, ha látom könnyetek.
Ha rám gondoltok, mosolyogiatok,
Emlékem, żgy áldás lesz rajtatok!"

Szereteinkre jó mindig emlékezni.

Ez az az ünnep,amely soha sem fog feledésbe merülni. Annak ellenére, hogy szinte minden évben ezeken a napokon rossz idő van, vagy szakad az eső, vagy jéggé lehet fagyni, a temetők tele vannak.
Az kicsit elszomorít, hogy vannak emberek, akiknek csak ilyenkor jutnak eszükbe elhunyt szeretteik.

Teljes mértékben osztom az előttem szóló véleményét..... ez az az ünnep, amely mindenki számára meghatározó, s soha nem fog feledésbe merülni... hisz mindekinek van olyan hozzátartozója, akiért felnéz az ég felé...

Emberségünk és kultúránk alapvető feladata és kötelezettsége halottainak emlékét őrizni, sírjaikat gondozni. Magyarországon nem Hallowen van, hanem Mindenszentek.

szép vers

szép a vers!