Mit álmodtál? - Gyere meséld el!

centrino témája a 'Jóslás' fórumban , 2007 Április 9.

Témaállapot:
Not open for further replies.
  1. black_diamond

    black_diamond Új tag

    :) hát ezt nem értem .. de koszonom a választ
     
  2. huncutkka

    huncutkka Állandó Tag

    Üdv. Én sajnos az álmaim többségére nem emlékszem, régebbről megmaradt egy eset, hogy lépcsőn megyek felfelé egyszer csak elfogy a lépcső és én zuhanok lefelé. A mély zuhanásra ébredtem fel, és nagyon furcsán éreztem magam utána. Lehet, hogy előző életemben igy haltam meg? Nem tudom.
     
  3. most

    most Állandó Tag

    nem , ...eddig támogattak lépcsőkön lépdeltél... szülöi háttér... amikor lépcső nélkül maradsz... saját utad... vagy repülsz vagy lezuhansz

    irányísd a zuhanást máris repülsz ...
     
    GadMar kedveli ezt.
  4. most

    most Állandó Tag

    vádolod magad mástól ...vársz felmenést
     
    GadMar kedveli ezt.
  5. most

    most Állandó Tag

    közvetlen környezeted!.... áldozatot vár tőled ...h ez jogos vagy nem ...nem derül ki a leírtakból... vagy túl sokat teszel másokért vagy önző vagy
    mind hogy álmaink szereplői is mi vagyunk így „Lelkiismereted méri önzésed őszinteségét. Hallgasd figyelmesen!” Richard Bach
     
    GadMar kedveli ezt.
  6. most

    most Állandó Tag

    egzisztenciális álom életed hajója egy martac ... nem érzed biztonságban magad..ismerőseid akikkel nem egy hajóban ez evezel...( akiknek szerinted jobban ment eddig )kudarca,téged is bajba sodor... véled...
    de abban bízhatsz és ö is bízik benned .. akivel együtt vagy!.. bár tudod h nagyobb erőfeszítésre is szükséged( -képes vagy) -van a meneküléshez

    beszédes álom, bízz és tegyél magadért
     
    Parr és GadMar kedveli ezt.
  7. tundértimi

    tundértimi Állandó Tag

    Sziasztok!:D
    Továbbra is álmodo(zo)m, csak próbálom magam értelmezni, kisebb-nagyobb sikerrel az álmaim jelentését.

    nemrég azt álmodtam, hogy az Öregnek mertem tejet egy edényből, és habár egy merőkanállal kért, én picit többet tettem, fiam mellettem a jobbomon tartotta a poharat. A tej felszínén, néhány zsíros karika csillogott.


    Ezt találtam lehetséges értelmezésként:

    Tej

    . 1. Képesség arra, hogy mást tápláljon, óvjon – saját magából adva valamit. Alapvetően női vonás. 2. Vágy a függőség adta biztonságra, a feltétel nélküli elfogadtatásra. Mindkét értelmezés intim kapcsolatai felé mutat. Artemidoros. Saját melléből tej jön: fiatalasszonynál szülés, idős nőnél gazdagság, gyermeklánynál halál. Ibn Sirin. Egy állat tejét issza: annak tulajdonságait fogja átvenni. Stekel. A pénz szimbóluma.
    Zsír
    . Kövérség: elégedetlenség önmagával, énképének torzulása. Védelemnek tűnhet a valóság ellen, valójában védtelenséget eredményez. Nyersanyag: régen a jólét jele volt, ma csak a tehetetlenségé.

    Szerintetek, számíthatok bármiféle bőségre, vagy inkább arra kell figyelnem, hogy kicsit még mindig erőszakos vagyok, vagy esetleg túl sokat adok magamból???

    köszönöm,
    :)
     
    GadMar kedveli ezt.
  8. most

    most Állandó Tag

    jó úton vagy sztem
    hm ha pontosabb információkat akarsz az álom megjegyzésed legyen részletesebb és
    nagyon fontos az érzelmi töltés is az igazit útba vágyról vagy lehetőségről van szó

    az öreg kimaradt ... ???

    lehet túlzott is ,de mindenképpen törődés jelez
    zsír extra dolog a tejen ... vagyis vagy bőséggel adod... vagy nem pont azt amit kér
    gyermeked a jobbodon éhezett ? tőle vetetted el ?
     
    tundértimi kedveli ezt.
  9. tundértimi

    tundértimi Állandó Tag

    köszi, köszi,
    én is remélem, hogy jó úton vagyok...;)
    az Öreg, csak annyit tudok, hogy neki kellett a tejet kitölteni, de fogalmam sincs Ki is Ő,nem is láttam...
    a tejet egy nagyobb fazékból mertem, ( a házi tejet szokták felfőzni, ez is úgy nézett ki, igazi tej, nem bolti),
    és volt ott bőven, nem hinném, hogy a fiam éhezett volna

     
  10. sisne*

    sisne* Vendég

    Szia kiss

    Én azt mondanám el,
    hogy miképpen közelíteném meg ennek az álomnak az értelmét, a jelentését.

    ¤ Mivel tisztán elkülönülő szerepek tűnnek fel benne,
    ezért vagy a Jung - i hagyományoknak megfelelően abból indulnék ki,
    hogy ebben az álomban minden és mindenki én vagyok
    a tejes edénytől kezdve a fiúgyermekig
    VAGY pedig a Symbolon rendszert használnám annak kiderítésére,
    hogy mi is a probléma és milyen úton juthatok el a megoldásig, az eredményig.

    ¤¤ Ha biztosítékképpen álomszótárt és / vagy álmoskönyvet vennék a kezembe
    - én ezt elsősorban kiváncsiságból szoktam megtenni:
    vajon az Álmodó meg tudná - e önállóan az álmát fejteni ...? -
    akkor viszont szokásomhoz híven minden egyes kulcsfogalomra rákeresnék.
    (A Te szótáradból Timi több lényeges elem hiányzik kiss).

    Itt külön kitérnék arra, hogy micsoda különbség lehet fókuszálás és fókuszálás között!

    Sok álom megszövegezésében energetikailag kiugrik 1 - 1 szó vagy gondolati egység,
    amivel külön is érdemes dolgolni.

    Különös módon engem a zsír, mint fogalom vagy szimbólum egyáltalán nem fogott meg.
    Annál inkább megragadta a képzeletemet a karika :o

    Összességében számomra ez az álom és annak holdudvara,
    felkonferálása 1 sajátos belső kommunikációról szól,
    melyen belül torzul az információ.
    Ennek célja 1 kváziegyensúly fenntartása
    a tagadás, a bagatellizálás, a racionalizálás és az intellektualizálás eszközével.

    1 álom üzenetének köze nincs a ki_nevezéshez!
    Nem alakíthatom önkényesen az elvárásaimhoz,
    nem igazíthatom ötletszerűen az önmagamról alkotott hiedelmeimhez stb.

    Engem ez az álom mindenképpen A Mértékletességre int.
    Tartsam be a Szeretet és Rend Törvényeit
    - tehát 1 idegen táplálását ne helyezzem a saját gyermekemé elé -
    és jussoljak mindenkinek a Testvéri Hierarchiában betöltött helye szerint.

    Befelé tekintve pedig vegyem figyelembe a Tudatalatti és a Felsőbb Én
    (együtt)működésének törvényszerűségeit.

    Ez utóbbi magában foglalja azt is, hogyha pl. születésemkor fiút vártak helyettem,
    ha nő létemre Tudat Alatt férfi vagyok és ez engem valamint másokat zavar,
    akkor tegyek az elfogadásért vagy elengedésért valamit.

    Valamelyik nap néztem végig annak a hölgynek az oldalán ezeket a videokat,
    aki kidolgozta a diapozitív magzati stresszoldás módszerét.
    Ez is lehet 1 út a belső konfliktusok, az ambivalencia feloldására:

    HTML:
    http://zsokavar.hu/dipozitiv.html
    Szeretettel sisne

    69_skorpion2.jpg 39_widder-3.jpg 28_lwe-waag.jpg


    "Lelkünkben ellentétes vágyak és igények,
    ellentétes érzelmek és ösztönök, ellentétes vélekedések élnek együtt.
    Biztonságot is akarunk, de a kaland szabadságát is.
    Őrizzük megszokott útjainkat, és változni is akarunk.
    Szeretünk valakit, de néha unjuk, vagy utáljuk;
    esetleg másvalakit is szeretünk.
    Mindezt bűntudat nélkül el kellene vállalni magunkban,
    és sértődés nélkül el kellene fogadni másoktól.
    A dolgunk nem az, hogy elhazudjuk,
    hanem hogy egyensúlyban tartsuk belső ellentmondásainkat."
    Popper Péter
     
  11. sisne*

    sisne* Vendég

    Sziasztok kiss

    :) Angyali sugallatra :)
    szeretnék még ennek az álomnak az értelmezésére visszatérni.

    Sajnos az utóbbi időben nagyon elfoglalt és kimerült voltam.
    Emiatt is örültem Marcella frappáns válaszának,
    mert igazából az off_line
    - az álmodást követően jóval későbbi -
    álomértelmezésnek nem igazán látom sok értelmét.

    Csak abban az esetben lehet igazán hasznos, elgondolkodtató
    az álom(fel)fejtés ebben az esetben is,
    ha az álmodó olyan részletes álomnaplót vezet,
    amelyben szerepelnek lehetőleg napi bontásban
    az őt érő hatások, az élmények, az események stb.

    Amiatt térek vissza mégis erre az álomra,
    mert bár minden bizonnyal az ezt megelőző napok egyik impulzusa,
    történése hívhatta elő az álomképeket,
    ezek mintha egyúttal a személyiség dinamikáját is tükröznék.

    Számomra legalábbis 2 külön aspektusa látszódik a történetnek.

    ¤ Az egyik szál valójában azt mutatja,
    hogy a mozdulatlanságból LEHETSÉGES:
    Téged szó szerint ki kell robbantani.
    Miután valamiféle katasztrófa történik,
    némi képzavarral élve ennek a hátszelével, a hullámai révén mélytengeri bucskázással stb.
    igaz némi izgalom árán, de jobb helyzetbe kerülhetsz.
    Még az is lehet, hogy eléred így a célodat, a vágyaid netovábbját stb.

    Ilyen erőgazdálkodásnál mindig felmerül a gyanú,
    hogy a születésedet nem ilyen fíling közepette élted - e meg esetleg...?
    Mondjuk pl. oxitocinnal indították be mesterségesen a szülést,
    avagy netán császármetszéssel
    jöttél a világra stb.

    ¤¤ A másik szál egészen halványan tűnik fel és lazának tűnik.
    1 segítő alakjáról van szó, aki Melletted állhat mindenek fölött és között.
    Ő lehet 1 konkrét élő személy, de pl. az Őrangyalod is.

    Összességében az álmod azokról az erőkről szólhat,
    melyek megakadályozzák a meggondolatlan cselekedeteket,
    vagy éppen ellenkezőleg: túlzottan elővigyázatossá tesznek.
    Általában akkor nyilvánulnak meg,
    amikor mások erős befolyást gyakorolnak Rád.

    Tehát olyan (élet)helyzetet követően
    vagy éppen annak kellős közepében álmodhattad ezt,
    amelynek a fent említettek a peremfeltételei.

    Köszönöm szépen az Angyali Segítséget kiss

    Szeretettel sisne

    UTÓIRAT

    Ezt az álmot Crowley Thoth Tarot - tal néztem meg:
    / de Atlantisz Tarottal és Xalen Tarot témájú honlapja nyomán dolgoltam /
    V. A Főpap Lapot húztam rá.


    V. HE.jpg
     
    Zsolti2 kedveli ezt.
  12. sisne*

    sisne* Vendég

    Byron Katie - Négy kérdés

    [video=youtube;aFxXJKW0_Pc]http://www.youtube.com/watch?v=aFxXJKW0_Pc&feature=relmfu[/video]

    "Legyen béke a Földön és kezdődjék velem."
     
  13. most

    most Állandó Tag

    [video=youtube;0WMDzPv0XyM]http://www.youtube.com/watch?v=0WMDzPv0XyM&feature=related[/video] sisne-nek mélységes szeretettel
    végre megtaláltam
     
    GadMar és tundértimi kedveli ezt.
  14. sisne*

    sisne* Vendég

    Dino Buzzati:
    Aki meg akart gyógyulni...

    Pár kilométerre a várostól, a dombon, a nagy lepratelepet magas kőfal vette körül,
    s tetején az őrszemek fel-alá járkáltak.
    Akadt köztük fennhéjázó, goromba, de többnyire megértőek voltak.

    Szürkületkor a leprások összeverődtek a bástya aljánál, és kérdezgették a barátságosabb katonákat.
    – Gaspare – mondták például –, mit látsz ma este?
    Van valami az úton? Azt mondod, szekér? És milyen az a szekér?
    És a királyi palota ki van világítva? Meggyújtották a fáklyákat a toronyban? A herceg visszajött?

    – Ez így ment órákig, soha nem fáradtak bele, s bár a szabályzat tiltotta,
    a jólelkű örök válaszoltak, gyakran nem létező dolgokat találtak ki,
    elhaladó embereket, ünnepi kivilágítást, tüzeket, még az Ermac vulkán kitörését is,
    mert tudták, hogy minden hír kellemes szórakozást jelent ezeknek a bezártságra ítélt embereknek.
    A súlyos betegek, a haldoklók is részt vettek az ilyen összejöveteleken,
    a még jó erőben levő leprások hozták ide őket hordágyon.

    Csak egyvalaki nem jött, egy fiatalember, nemes lovag,
    aki két hónapja került a leprakórházba.
    Nagyon szép férfi lehetett, már amennyire ki lehetett venni,
    mert a lepra elképesztő gyorsasággal fertőzte meg, rövid idő alatt teljesen elcsúfította az arcát.
    Mseridonnak hívták.
    – Miért nem jössz? – kérdezték, mikor elmentek a kunyhója előtt.
    – Miért nem jössz te is hallgatni a híreket?
    Ma este biztosan tűzijáték lesz, és Gaspare megígérte, hogy leírja nekünk. Nagyon szép lesz, meglátod.

    – Barátaim – válaszolta szelíden, egy fehér ruhával eltakarta oroszlánarcát, és kihajolt az ajtón –,
    megértem, hogy nektek vigasztalást jelentenek az őr hírei.
    Ez az egyetlen szál maradt számotokra,
    ami a külvilághoz, az élők birodalmához fűz benneteket.
    Igaz, vagy nem?
    – Hát persze hogy igaz.
    – Ez azt jelenti, ti már beletörődtetek, hogy soha nem kerültök ki innét. Én pedig...
    – Te?
    – Én pedig meg fogok gyógyulni, nem mondtam le,
    én olyan... értsétek meg, olyan akarok lenni, mint régen.

    Ott ment el a többiekkel együtt Mseridon kunyhója előtt a bölcs, öreg Giacomo, a telep patriarchája.
    Legalább száztíz éves volt, és majdnem egy évszázada emésztette a lepra.
    Nem volt már felismerhető testrésze,
    nem lehetett megkülönböztetni rajta sem a fejet, sem a karokat, sem a lábakat,
    a teste egy három-négy centiméter átmérőjű póznává alakult,
    amit nem lehet tudni, hogyan egyensúlyozott;
    a tetején levő fehér hajcsomóval olyan volt nagyban, mint azok a légycsapók,
    amiket az abesszin nemesek használnak.

    Talány, hogy hogyan látott, beszélt, táplálkozott,
    mert az arca teljesen szétmállott, nyílások sem látszottak a fehér, nyírfakéreghez hasonló varon, ami borította.
    De ezek a leprások rejtélyei.
    Ami a járását illeti, mivel ízületei sem voltak, egyetlen lábon ugrálva vonszolta magát,
    az is olyan volt, mint egy bot, aminek lekopott a vége.
    De nemhogy borzalmas nem volt, hanem egészében véve kedves jelenség volt.
    Tulajdonképpen növénnyé változott ember.
    És jóságáért, okosságáért mindenki tisztelte.

    Mikor az öreg Giacomo meghallotta Mseridon szavait, megállt, s ezt mondta:
    – Mseridon, szegény fiú, én már majdnem száz év óta vagyok itt,
    és azok közül, akiket itt találtam, vagy később jöttek ide, senki sem került ki soha.
    Ilyen a mi betegségünk.
    De meglátod, itt is lehet élni. Van, aki dolgozik, van, aki szeret, van, aki verset ír,
    van szabónk, van borbélyunk.
    Boldog is lehet az ember, legalábbis nem sokkal boldogtalanabb, mint a kint élők.
    Minden azon múlik, hogy beletörődjünk.
    De jaj akkor, Mseridon, ha a lélek lázadozik, és nem nyugszik bele sorsába,
    ha a lehetetlen gyógyulásra vágyik, akkor az megmérgezi a szívet.

    – Mikor ezt elmondta az öreg, megrázta szép fehér bóbitáját.
    – De nekem – vágta rá Mseridon –, nekem meg kell gyógyulnom,
    én gazdag vagyok, ha felmásznál a falakra, láthatnád a palotámat, két csillogó ezüsttornya van.
    Lent várnak rám a lovaim, a kutyáim, a vadászaim, és a fiatal kis rabszolgalányok is várják visszatérésemet.
    Érted, kedves bölcs pózna, én meg akarok gyógyulni.
    – Ha a gyógyulás csak az akaráson múlna, nagyon egyszerű lenne a dolog
    – nevette el magát jóságosan Giacomo –, többé-kevésbé mindenki meggyógyult volna.
    – De én ismerem a gyógyulás módját, amit a többiek nem – makacskodott a fiatalember.
    – Ó, gondolom – mondta Giacomo –, mindig akad egykét csirkefogó,
    aki drága pénzért titkos és csodálatos kenőcsöket ajánl az újonnan érkezőknek.
    Én is beleestem a csapdába, mikor fiatal voltam.
    – Nem, én semmiféle kenőcsöt nem használok, csupán imádkozom.
    – Te Istenhez könyörögsz, hogy gyógyítson meg?
    És meg vagy győződve, hogy meg fogsz gyógyulni?
    De mit képzelsz? Mi mindannyian imádkozunk; nem múlik el egyetlen este sem anélkül,
    hogy ne fohászkodnánk Istenhez. Mégis, aki...
    – Mind imádkoztok, ez igaz, de nem úgy, mint én.
    Ti esténként kimentek, hogy meghallgassátok az őr híreit, én azalatt imádkozom.
    Ti dolgoztok, tanultok, kártyáztok, ti úgy éltek körülbelül, mint a többi ember,
    én meg mindig imádkozom, kivéve azt az időt, ami feltétlenül szükséges az evéshez,
    egyébként még evés közben is, még alvás közben is;
    olyan nagy az akaraterőm, hogy egy idő óta azt álmodom, hogy térdelek és imádkozom.
    A ti imátok csak játék. Az igazi ima mérhetetlen erőfeszítés, és én estére teljesen kimerült vagyok.
    És milyen kínszenvedés hajnalban, alighogy felébredek, rögtön imába kezdeni;
    ilyenkor még a halál is elviselhetőbbnek tűnik.
    De aztán erőt veszek magamon, és letérdelek.

    Giacomo, te öreg és bölcs vagy, tudhatnád ezt.
    Ekkor Giacomo imbolyogni kezdett, mintha elveszítené az egyensúlyát,
    és forró könnyek futottak végig a hamuszínű varon.
    – Igaz, igaz – zokogta az öreg –, a te korodban én is... én is az imába menekültem,
    és hét hónapig kitartottam, a sebek már összeforrtak, a bőröm kezdett kisimulni...
    már-már meggyógyultam... de egyszer csak nem bírtam tovább,
    és az egész fáradság kárba veszett... látod, milyen állapotba kerültem.
    – Tehát – mondta Mseridon – te nem hiszed, hogy én...
    – Isten segítsen, nem tudok mást mondani, mint hogy a Mindenható adjon erőt neked
    – suttogta az öreg, és apró ugrásokkal elindult a falak felé, ahol már egybegyűlt a tömeg.

    Mseridon bezárkózott kunyhójába, és imádkozott; érzéketlen maradt a leprások hívására.
    Összeszorított fogakkal, Istenre összpontosított elmével, az erőlködéstől átizzadva harcolt a betegség ellen,
    és lassan-lassan a piszkos var hámlani kezdett, aztán lehullott, a helyén egészséges hús nőtt.
    Közben elterjedt a híre, a kunyhó körül kíváncsi csoportok verődtek össze.
    Mseridon már szent hírében állt.
    Győzni fog, vagy semmit sem ér a sok fáradozás? Két párt alakult, a kitartó fiatalember mellett és ellen.
    Mígnem aztán majdnem kétéves elzárkózás után Mseridon egyszer előjött a kunyhóból.
    A nap végre megvilágította az arcát, melyen már nem látszott a lepra nyoma,
    nem hasonlított az oroszlán képéhez, hanem szépségtől ragyogott.

    – Meggyógyult, meggyógyult! – kiabálták mind, és nem tudták,
    hogy sírjanak-e örömükben, vagy irigyeljék.
    Mseridon tényleg meggyógyult, de ahhoz,
    hogy elhagyhassa a leprakórházat, igazolást kellett szereznie.
    Elment az orvoshoz, aki minden héten felülvizsgálta a betegeket,
    levetkőzött, és megvizsgáltatta magát.
    – Fiam, szerencsésnek mondhatod magad – volt a válasz –,
    meg kell vallanom, hogy majdnem meggyógyultál.
    – Majdnem? Miért? – kérdezte a fiatalember keserű csalódással.
    – Nézd, nézd ezt a csúnya kis vart – s hogy ne kelljen megérintenie,
    pálcájával mutatott rá az egyik lába kisujján levő hamuszínű pici pontra;
    nem volt nagyobb egy tetűnél.
    – Ezt is el kell távolítanod, ha azt akarod, hogy kiengedjelek.
    Mseridon visszament a kunyhójába, és maga sem tudja,
    hogyan volt képes leküzdeni csüggedését.
    Azt hitte, hogy már egészséges, erejét ellazította, felkészült a jutalomra,
    és most elölről kezdődött a szenvedés.
    – Föl a fejjel – buzdította az öreg Giacomo –, még egy kis erőfeszítés,
    a nagyja már megvan, örültség lenne éppen most lemondani.

    Egy parányi ránc volt a kisujján, de mintha nem akarta volna megadni magát.
    Egy hónap, aztán két hónap megszakítás nélküli, kitartó imádkozás.
    Semmi. Harmadik, negyedik, ötödik hónap. Semmi.
    Mseridon már-már fel akarta adni, mikor egy éjszaka, ahogy megszokta,
    a kezét gépiesen beteg lábára tette, s nem találta ott a kis vart.

    A leprások ujjongva körülhordozták. Immár szabad volt.
    Az őrség előtt zajlott le a búcsúztatás.
    Aztán csak az öreg Giacomo kísérte ugrálva a külső kapuig.
    Ellenőrizték az iratait, a kulcs megcsikordult a zárban, az őrszem kitárta a kaput.

    Elé tárult a világ a reményteljes, hűvös reggeli napsütésben.
    Az erdők, a zöld rétek, az éneklő madarak,
    és ott a távolban fehérlett a város csillogó tornyaival,
    kertekkel szegélyezett teraszok, lobogó zászlók, hatalmas,
    különböző alakú papírsárkányok, és ott lenn, ahová már nem lehet ellátni,
    ezernyi élet és lehetőség, nők, mámor, fényűzés, kalandok,
    az udvar, az intrikák, hatalom és fegyverek – az ember birodalma!

    Az öreg Giacomo kíváncsian figyelte a fiatalember örömtől sugárzó arcát.
    Mseridon elmosolyodott a szabadság látványán.
    De csak egy pillanatig tartott, a fiatal lovag rögtön elsápadt.
    – Mi bajod? – kérdezte az öreg; gondolván,
    hogy az izgalom miatt akadt el a lélegzete.
    Az őr meg:
    – Na gyerünk, fiatalember, menj már,
    mert nekem azonnal be kell csuknom a kaput,
    remélem, nem fogsz könyörögtetni magadnak!
    De Mseridon egy lépést hátrált, és kezével eltakarta szemeit:
    – Jaj, de borzalmas!
    – Mi bajod – ismételte Giacomo –, rosszul vagy?
    – Nem bírom ki! – mondta Mseridon.
    Egy csapásra megváltozott előtte a kép.
    A tornyok és kupolák helyén most düledező viskók mocskos összevisszasága,
    trágyalé és nyomor özöne, a háztetőkön lobogók helyett sötét bögölyrajok,
    mint kórt árasztó porfelhők.
    Az öreg faggatta:
    – Mit látsz, Mseridon?
    Mondd: rothadást és szennyet látsz ott, ahol eddig minden csodálatos volt?
    A paloták helyén hitvány kunyhókat látsz? Így van, Mseridon?
    – Igen, igen, minden borzalmas lett. Miért? Mi történt?

    – Én tudtam – válaszolta az öreg. – Tudtam, de nem mertem megmondani neked.
    Ez a mi sorsunk, embereké. Mindenért drága árat fizetünk.
    Soha nem kérdezted önmagadtól, mi adta az erőt az imádkozáshoz?
    A te imáidnak az ég haragja sem tudott ellenállni. Győztél, meggyógyultál. És most fizetsz.
    – Fizetek? Miért?
    – Mert a kegyelem oltalmazott. És a Mindenható kegyelme nem fukarkodik.
    Meggyógyultál, de már nem vagy az, aki valaha voltál.
    Miközben eltöltött a kegyelem,
    lassan-lassan, észrevétlenül kihalt belőled a magad életének a szeretete.
    Meggyógyultál, de mindaz, amiért te a gyógyulást áhítottad,
    egyre távolodott tőled, álomkép lett, papírhajó az évek tengerén. Én tudtam ezt.
    Azt hitted, legyőzöd Istent, pedig ő győzött le téged.
    Így örökre elveszítetted önző vágyaidat.
    Gazdag vagy, de nem érdekel már a pénz, fiatal vagy, de nem érdekelnek a nők.
    A várost trágyadombnak látod.
    Nemes voltál, most szent vagy; érted, hogy billen át a mérleg?
    Végre a mienk vagy, Mseridon!
    Egyedül abban lelheted meg boldogságodat,
    hogy itt maradsz köztünk, s vigasztalsz bennünket, leprásokat...
    Őr, zárd be az ajtót, mi visszajövünk. Az őr behúzta a kaput.

    Fordította: Ecker Ildikó
     
  15. 1958

    1958 Állandó Tag

    Sziasztok!

    Pár napja álmomban egy olyan szálloda folyósólyát tekinthettem meg ahol is nagy angol mintás arany és ezüst tapétával voltak bevonva a falak amelyeket apró gyémánt kövekkel tettek még díszesebbé. Pazar szép volt. Még mindig ennek a csodálatosan szép helynek vagyok a hatása alatt. Talán soha nem fogom elfelejteni ezt az élményt. Nem tudom, hogy mit is akart ezzel üzenni nekem az ÁLOMMESTER.
    Ha van ötletetek kérlek osszátok meg velem.

    Fénnyel teli áldott szép napot kívánok .:Kati
     
  16. sisne*

    sisne* Vendég

    Kedves Kati kiss

    Én ezt a felvázolt álomképet menedékvételként értelmezném.

    Ha el akarsz jutni az Igazsághoz:

    ¤ Akkor bizonyos minőségeket magadévá kell tenned
    (pl. a 4 fő erény szerint kell élned: bölcsesség, mértékletesség, igazságosság és állhatatosság).

    ¤¤ Meg kell ismerned bizonyos Tanításokat, melyek utat mutatnak ahhoz,
    hogy hogyan teheted magadévá az említett minőségeket.

    ¤¤¤ Valamint olyan Tanítókra van szükséged, akik hitelesen közvetítik Számodra a Tanításokat.

    Mit jelent a menedék?

    Védelmet.
    Védelmet a téves úttól,
    a téves elképzelésektől
    és a negatív tettek elkövetésétől.

    Ez a Gyémánt Út :)

    Szándékosan nem használtam a Buddhizmus kifejezéseit ezzel kapcsolatban,
    mert ezek a meglátások egyetemes érvényűek.

    Tehát ez az álom 1 olyan élethelyzetet, döntési pontot, ugyanakkor megerősítést jelképezhet,
    amikor hétköznapi és / vagy spirituális értelemben itt van az ideje a saját utadra való rálépésnek.

    Szeretettel sisne

    545d325a40a720715d1c94c97dfe9cc6_2.jpg

    FORRÁSOK:

    - Gyémánt Út Buddhizmus
    - Láma Ole Nydahl
    - Kazanlár Tarot: 8. Az Igazság (Igazságosság)
    - Hamvas Béla: A bor filozófiája
    - C. S. Lewis: A fő erények
     

    Csatolt fájlok:

    Zsolti2 kedveli ezt.
  17. 1958

    1958 Állandó Tag

    Szia sisne*!

    Köszönöm szépen válaszodat! Találkoztam már a Gyémánt Út elvárásaival, de ezek olyan nagy elvárásokat támasztanak amit a mindennapi életbe igen nehéz beilleszteni, abban az esetben ha mögötted vannak olyanok akik tőled és a munkádtól függenek. Én így is igyekszem alkalmazni mindezen tanításokat. A SORS rólam már minden lehámozhatót lehámozott és ez nem tölt el örömmel. Viszont értékrendem gyökerestül megváltozott és valamiért mindent másképpen látok és csinálok, persze ugyan úgy emberként. És ismét itt van a szívemben az a hiány érzet ami valamikor régen elindított, hogy keressem meg azt a hiányzó tudást "hiányzó részemet". Csak mostani helyzetem nehezebb már az előzőnél és nem azért mert több a cuccom, hanem azért mert számítanak rám, és nem szeretném cserben hagyni, fájdalmat okozni. Valamilyen megoldással bizonyára ki fog rukkolni a NAGY SZERVEZŐ, de még nem tudom, hogy mi lesz az.
    Még egyszer megköszönöm válaszodat, fáradozásodat!

    Fénnyel teli áldott szép napot kívánok, szeretettel.:Kati
     
    Parr kedveli ezt.
  18. tundértimi

    tundértimi Állandó Tag

    Sziasztok!:D
    Megint itt vagyok.
    Volt egy álmom, aminek a lehetséges értelmezéséhez szeretném a segítségetek kérni. Gyanítom, hogy mondandója van, de egyedül nem boldogulok:
    Egy pár női csizmát kaptam a férjemtől. Álmomban nagyon meglepett, nem számítottam rá, ugyanis elég nehéz eltalálni az ízlésemet.
    Ez sem teljesen az én stílusom volt: fűzős bokacsizma, közepes sarokkal, pici bundával, nagyon nőcis, de a valós életben nem vennék ilyet magamra.
    Felpróbáltam, és pont jó volt a mérete.
    Nézegettem, hogy sötétkék színű, még a ( mindennel passzoló) fekete táskámat is mellétettem, hogy megbizonyosodjak róla, nem fekete.
    Aztán a férjem eltűnt, nem tudtam megpuszilni, és olyan furcsa hiányérzetem maradt...



    köszönöm,
    kiss
     
    GadMar kedveli ezt.
  19. GadMar

    GadMar Állandó Tag

     
    tundértimi kedveli ezt.
  20. Parr

    Parr Állandó Tag

    szerintem ez egy _felkérés_ egy sétára ...
    - vagy egy táncra
     
    GadMar és tundértimi kedveli ezt.
Témaállapot:
Not open for further replies.

Megosztás