A nácik által leigázott Európa országaiban a szőke, kék szemű tipegőket elszakították családjuktól és Németországba küldték őket. Ott nevelkedtek. Az egyik leghíresebb ilyen gyerek az ABBA énekesnője.
Folker Heineckét személyesen ajánlották a pszichopata SS-vezér, Heinrich Himmler figyelmébe, akinek megrögzött eszméje volt a tiszta árja faj létrehozása. A II. világháború előtt Himmler csirkék tenyésztésével foglalkozott, egy nemes fajtát akart kitenyészteni. Ugyanezt szándékozott tenni a német fajjal is. Folker teljesen elbűvölte Himmlert. A kék szemű, szőke hajú kisfiú négy éves volt, amikor Németországba került.
Nem tudott róla, de arra választották ki, hogy az új, szuperior német fajt szolgálja. Azét a német fajét, amely nem tűrte a nem árjákat: a zsidók, cigányok, feketék és homoszexuálisok kiirtására törekedett.
Amikor 1942-ben a német hadsereg leigázta a Krím-félszigetet, a négy éves kisfiút elragadták szülei óvó karjaiból. A gyereket SS-tisztek vitték egy német kórházba, hogy egészségügyi vizsgálatnak vessék alá. Az orvosok megmérték testének minden részét. Mielőtt kimondták volna: alkalmas arra, hogy részt vegyen a programban, ki akarták zárni bármiféle zsidó jellegzetesség meglétét, mint például a sötét haj, nagy orr. Arról is megbizonyosodtak, hogy nincs körülmetélve. A kis Folker végül alkalmasnak találtatott arra, hogy Himmler „Lebensborn" (Az élet forrása) elnevezésű programjában részt vegyen, és társaival együtt biztosítsa az ezeréves német birodalom fennmaradását és jövőjét.
Folker Heinecke... azaz Aleksander Litau
A Lebensborn-tervet 1935-ben ötlötték ki és különböző szinteken működtették azért, hogy Hitlernek folyamatosan árja utánpótlást biztosítson. A megszállt területeken a szőke gyerekeket elszakították családjuktól, más országokban pedig várandós klinikákat alapítottak, ahol a felsőbbrendű, tökéletes német SS-tisztek találkozhattak a megfelelő német nőkkel. Az elfoglalt skandináv országokban – például Norvégiában, ahol a szőke haj és a kék szem a nép genetikai jellegzetessége volt – az SS-tiszteket arra bátorították, hogy nemzzenek gyerekeket a norvég nőknek – akkor is, ha azok már férjezettek voltak. Ezeket a nőket nagyon becsülték viking gyökereikért. Egyeseket kényszerítettek, mások ajándékokat kaptak azért, hogy találkozzanak az országukban állomásozó náci tisztekkel.
Ahogyan a nácik keresztülmasíroztak Európán, árja utódokat hagytak mindenütt maguk mögött, akik előjogokkal jöttek a világra. A csecsemőket az SS szervezte ünnepségen keresztelték meg. A kicsiket egy szimbolikus SS-tőr alatt felállított bölcsőben ringatták, esküket mormoltak, és közben az újszülöttek nevében egy-egy felnőtt megfogadta: élete végéig a náci ideológiát fogja szolgálni. Cserébe a csecsemők és az anyák nem akartak mást, mint jó ételt, otthont és ruhát. Ők voltak a nácik következő nemzedéke. A gyerekek közül sokakat árvaházba vittek, majd később gazdag náci családok fogadták őket örökbe.
A terv másik, kegyetlenebb aspektusa az volt, hogy az alkalmasnak vélt gyerekeket egyszerűen elrabolták szüleiktől. Csupán azért, mert szőke hajuk és kék szemük okán alkalmasnak találtattak arra, hogy ők legyenek a német nép szuperárja példányai, és hogy német családok által örökbe fogadva németesítsék őket. Ez volt a kis Folker sorsa is. Elvették a családjától, és német szülőkre bízták, akik megfogadták: Hitlernek nevelik fel a kisfiút.
A nácik az új nemzedékre is gondolt...
– Emlékszem, az örökbefogadó párok bejöttek egy terembe, ahol körülbelül harmincan voltunk. Felsorakoztattak bennünket, mint a kiskutyákat, úgy válogattak közöttünk. Aztán elvittek az új otthonomba – mondta a most 67 éves Folker. – Így lettek ezek az emberek a szüleim. Elmentek, aztán néhány nappal később visszajöttek. Emlékszem, annyit értettem az egészből, hogy az "anyám" kislányt szeretne, de az "apám" fiút akart, hogy legyen, aki tovább viszi majd a családi vállalkozást. Az ölébe hajtottam a fejemet, és tudtam: az ő fiuk leszek.
De volt egy kis probléma: Adalbert Heinecke, az örökbefogadó apa süket volt, emiatt pedig technikailag alkalmatlan arra, hogy a szigorú náci szabályok értelmében adoptálhasson. De mint elismert SS-tag és fanatikus hamburgi náci, Adalbert rendkívül jó kapcsolatokkal bírt és nagyon tehetős volt. Meghívta a házába Himmlert, itatta és közben rávette, hogy a kisfiú hozzá kerülhessen. Bár akkor még kisgyermek volt, Folker emlékszik rá, hogy találkozott Himmlerrel új szülei házában, miközben arra várt, hogy végre örökbe fogadhassák.
Most pedig, hat évtizeddel később Folker Heinecke fontos szereplőjévé vált a Lebensborn-gyerekek történetének, az ellopott nemzedékről pedig hamarosan filmet is forgatnak.
Folker éveket töltött azzal, hogy megtudja: ki is ő, és ki is volt ő valójában. Elhatározása és kitartása a Lebensborn-nemzedék más tagjait is arra ösztönözte, hogy próbáljanak minél többet megtudni életük első néhány, Németország előtti évéről.
– Nagyon fontos, hogy ezek az emberek megismerjék saját, valódi történetüket, mert nagyon sokat szenvedtek attól, hogy nácik gyermekeként jöttek a világra – mutatott rá a Lebensborn-nemzedék kampányát vezető Randi Spydevold, aki a náci tisztek Norvégiában született gyermekeit képviseli. – Ahogyan a háborút túlélő zsidók is elmondhatták a maguk történetét, fontos, hogy a Lebensborn-gyerekek is elmondják a sajátjukat – tette hozzá.
Amikor a náci birodalom elbukott, a korábbi Lebensborn-elit nemkívánatossá vált: keserű emlékeztetője volt egy olyan korszaknak, amelyben az árja faj zsidók, cigányok, homoszexuálisok és más nemkívánatos személyek millióit gyilkolta meg, miközben arra törekedett, hogy a tökéletes népet tenyéssze ki.
Himmler
Miután a britek elfogták Himmlert, öngyilkos lett. A Lebensborn-gyerekek idilli élete egyik percről a másikra vált pokollá a megszállt országokban, például Norvégiában is. Sok száz norvég kisgyermek anyját náci kurvának titulálták, titkos börtönökbe zárták és rabszolgaként dolgoztatták őket. A gyerekek sem jártak jobban: a norvég kormány őket úgy emlegette, hogy „patkányok" és „kurvák kölykei". Továbbá a norvég kormány nyolcezer gyermeket megpróbált Ausztriába küldeni, hogy így szabaduljon meg tőlük. Norvégiában a Lebensborn-gyerekek körében előforduló öngyilkosságok aránya húszszor magasabb volt, mint a nem náci apától származók körében. Szintén gyakori volt körükben az alkoholizmus, a bűnözés és a drogfogyasztás.
– Ezt a nemzedéket a depresszió és a rendkívül alacsony önbecsülés is jellemezte – jegyezte meg Spydevold. – Egyáltalán nem meglepő, hogy ez történt velük, hiszen éveken át német idiótáknak nevezték őket, gazembernek, és azt mondták róluk: nem érdemlik meg, hogy éljenek.
A norvég Lebensborn-gyerekek képviselői azt állítják: a gyerekeken és az anyákon drog-kísérleteket végeztek. Az ezt bizonyító dokumentumokat a norvég bíróság elé kívánják tárni azért, hogy a bíróság vonja felelősségre a norvég államot. A szemtanúk és a dokumentumok szerint LSD-t, meszkalint és más drogokat adtak nekik, a norvég hadsereg végzett kísérleteket rajtuk. A sors iróniája, hogy a nácik ugyanezt tették a zsidókkal.
Az egyik legismertebb norvég Lebensborn-gyerek, egy norvég nő és egy német katona kapcsolatának gyümölcse Anni-Frid Lyngstad, az ABBA együttes énekesnője. Anni és családja a háborút követő zűrzavaros időszakban Svédországba költözött, ahol titkukat nem ismerték. Más anyák kevéssé voltak szerencsések: megverték és megerőszakolták őket.
A német katonák utódaira irányuló háború utáni gyűlölet rendkívül erős volt. A pszichológusok arra a következtetésre jutottak: azok a nők, akik részt vettek a tervben, korlátozott képességűek voltak és szociálisan hátrányos helyzetűek, valamint néhányan szellemileg komolyan visszamaradtak. A két szó: „apja német" elegendő volt ahhoz, hogy a gyerekeket a korábban megszállott skandináv országokban pszichiátriai intézményekbe zárják, ahol nagyon sokukat megkínozták és megerőszakolták. Német génjeik miatt veszélyesnek tartották őket.
Harriet von Nickelt, aki 1942. márciusában született Norvégiában, éveken át bántalmazták és szexuálisan zaklatták csupán azért, mert egyszer az anyja beleegyezett, hogy egy német tiszttől szüljön gyermeket a Lebensborn-programban. A kislányt a háború után egy kutyával összeláncolva tartották. Hat éves korában egy falubeli férfi a folyóba dobta, mert szerette volna látni, hogy boszorkány vagy nem, lebeg a vízen vagy megfullad. Amikor 9 éves lett, egy náci horogkeresztet véstek a homlokába körömmel.
Árja utódot tart kezében a Lebensborn-otthon egyik nővére
Az elmúlt évben a Lebensborn-gyerekek egy csoportja az Európai Emberi Jogok Bíróságához fordult, és 50-200 000 angol fontnak megfelelő kártérítést követelt a norvég kormánytól. Végül fejenként 2000 angol fontnak megfelelő összeget ítéltek meg nekik.
– A megbélyegzettség és a szégyen ötven éven át végigkísért bennünket – mondta a német apától származó Gerd Fleischer, egyike azoknak, akik kártérítést kaptak. Gerd a háború után Németországba menekült, mert miután apja egy norvég ellenállóval házasodott össze, a lány folyamatos bántalmazásnak volt kitéve. Nevelőapja gyűlölte a németeket, és mindezt Gerdre hárította.
A hivatalos dokumentumok arról is bizonyságot tesznek, hogy a Lebensborn-gyerekeket a személyzet tudtával gyakran megerőszakolták a pszichiátriai intézetekben. A papok azt prédikálták, hogy ezeket a gyerekeket sterilizálni kell, hogy ne hozhassanak létre náci vért hordozó utódokat.
A rettenetes történetek közé tartozik egy másik Lebensborn-gyereké, a szintén norvég Gerd Andersené is. Őt az egész osztály előtt zaklatta szexuálisan tanára, míg barátját, Karl Zinken egy mentálisan elmaradott gyerekeknek fenntartott intézménybe küldték, ahol megerőszakolták.
Hozzájuk képest az élet kegyes volt Folker Heineckéhez. Még akkor is, ha át kellett élnie Németország bombázását, a folyamatos bombariadókat, az élete sokkal jobb volt, mint sok más társáé.
– Fiatal voltam, így nem sok emlékem maradt arról az időszakról. Arra viszont emlékszem, hogy a háború után az egyik gyerek, akivel játszottam, azt kiáltotta: „Gazember vagy, és nem is az igazi apukáddal és anyukáddal laksz!" De nem tudtam, hogyan érti – mondta Folker. Sosem beszélt erről náci szüleivel.
– Igen, fanatikusok voltak. De jó életet biztosítottak nekem, és hihetetlenül összetörtem, amikor az apám meghalt 1975-ben. Három hónappal később követte őt anyám is.
Folker megörökölte a családi céget, Londonban dolgozott és nagy vagyonra tett szert. Nem sokkal később felfedezte a titkos aktákat apja iratai között. Teljesen megdöbbent.
A dokumentumok szerint ugyanis Folker Heinecke 1940 október 17-én született, a náci megszállást követően Felső-Sziléziában, Oderbergben. A város ma Lengyelország része, de akkor Németországhoz tartozott. A férfi szerette volna megtalálni a gyökereit, és ennek érdekében keresztül-kasul beutazta Európát. Birtokába jutottak az örökbefogadásáról szóló iratok, valamint az SS által kiállított születési bizonyítványa is.
– Árva voltam. Ezzel együtt tudtam volna élni. Csak néhány évvel később, amikor egyre többet tudtam meg az igazságról, jöttem rá: a Lebensborn-programhoz tartoztam én is.
Folker 20 ládányi dokumentumot gyűjtött össze az amerikai és nemzetközi hatóságoktól, a német és a lengyel vöröskereszttől, a brit hadseregtől és még másik 30 különböző szervezettől – ennek minden egyes darabja a múlt nagy kirakójának fontos része volt.
Végül tavaly nagy áttörésre került sor. A világ legnagyobb holocaust-archívumának megnyitásával – a német Bad Arolsen városában, a Vöröskereszt kutatóközpontjában – Folker végül megismerhette az igazságot.
Talált egy 1948. november 12-ére datált dokumentumot: „A gyermeketlen Heinecke házaspár megkereste a hamburgi ifjúsági központot, hogy örökbe fogadhasson egy gyermeket. A gyermek örökbefogadását részükre engedélyeztük, ezért elmentek a Lebensborn otthonba, hogy kiválasszanak egyet. Ez a gyermek 1943. 05. 20-án került az otthonba." Egy másik dokumentum szerint a házaspár által örökbefogadott gyermek eredeti neve Aleksander Litau, született 1940. október 17-én a Kramben, Alnovában, a Szovjetunióban."
A rejtély tehát majdnem teljes egészében megoldódott. Egy SS-dokumentumban részletesen leírtak egy katonai megmozdulást Komunara városában, körülbelül 70 kilométerrel Alnovából, ahonnan a szőke, kék szemű Aleksandert Németországba hurcolták, hogy az árja faj tagjaként neveljék.
A most 67 éves férfi tavaly elutazott szülőfalujába. A helyiek segítségével megtalálta az utcát és a házat, ahol egykor a Litau család élt.
– Felvettem egy marék földet az útról – emlékezett vissza. – Álltam ott és megpróbáltam elképzelni az SS-t, ahogyan itt menetelnek ezen az utcán, ahogyan itt gördülnek a tankok és a motorkerékpárok, a páncélos autók: megpróbáltam elképzelni az SS-katonákat, ahogyan magukkal visznek egy fiúcskát, aki nem volt vétkes semmiben.
Folker nem találta meg a szülei sírját a temetőben. Végül találkozott néhány idős nővel, akik emlékeztek rá: a faluba katonák jöttek és elvittek egy szép kisfiút. A háború után Sztálin oroszok millióit küldte a Gulagra, nagyon sokukat azért hurcolták el, mert állítólag együttműködtek a német megszállókkal. A faluban senki nem maradt, akit Litaunak hívtak.
– Mindössze csak annyit szerettem volna – mondta Folker – hogy megtaláljam a mamám és a papám sírját. Nem akarom úgy végezni, mint sok más Lebensborn-gyerek, hogy életem végéig azon keseregjek, ami történt velem. Csak azt szeretném tudni, ki vagyok én, ki lehettem volna, ha nem így történnek a dolgok. Ezért folytatom a kutatást, és nagyon remélem, találok valami nyomot, ami elvezet a szüleimhez. Szeretném megtudni, hogy hol temették el őket. Aztán megteszem a fiúi kötelességemet: fejet hajtok az igazi szüleim előtt.
DAILY MAIL (FORDÍTOTTA: NYEMCSOK ÉVA
Folker Heineckét személyesen ajánlották a pszichopata SS-vezér, Heinrich Himmler figyelmébe, akinek megrögzött eszméje volt a tiszta árja faj létrehozása. A II. világháború előtt Himmler csirkék tenyésztésével foglalkozott, egy nemes fajtát akart kitenyészteni. Ugyanezt szándékozott tenni a német fajjal is. Folker teljesen elbűvölte Himmlert. A kék szemű, szőke hajú kisfiú négy éves volt, amikor Németországba került.
Nem tudott róla, de arra választották ki, hogy az új, szuperior német fajt szolgálja. Azét a német fajét, amely nem tűrte a nem árjákat: a zsidók, cigányok, feketék és homoszexuálisok kiirtására törekedett.
Amikor 1942-ben a német hadsereg leigázta a Krím-félszigetet, a négy éves kisfiút elragadták szülei óvó karjaiból. A gyereket SS-tisztek vitték egy német kórházba, hogy egészségügyi vizsgálatnak vessék alá. Az orvosok megmérték testének minden részét. Mielőtt kimondták volna: alkalmas arra, hogy részt vegyen a programban, ki akarták zárni bármiféle zsidó jellegzetesség meglétét, mint például a sötét haj, nagy orr. Arról is megbizonyosodtak, hogy nincs körülmetélve. A kis Folker végül alkalmasnak találtatott arra, hogy Himmler „Lebensborn" (Az élet forrása) elnevezésű programjában részt vegyen, és társaival együtt biztosítsa az ezeréves német birodalom fennmaradását és jövőjét.
Folker Heinecke... azaz Aleksander Litau
A Lebensborn-tervet 1935-ben ötlötték ki és különböző szinteken működtették azért, hogy Hitlernek folyamatosan árja utánpótlást biztosítson. A megszállt területeken a szőke gyerekeket elszakították családjuktól, más országokban pedig várandós klinikákat alapítottak, ahol a felsőbbrendű, tökéletes német SS-tisztek találkozhattak a megfelelő német nőkkel. Az elfoglalt skandináv országokban – például Norvégiában, ahol a szőke haj és a kék szem a nép genetikai jellegzetessége volt – az SS-tiszteket arra bátorították, hogy nemzzenek gyerekeket a norvég nőknek – akkor is, ha azok már férjezettek voltak. Ezeket a nőket nagyon becsülték viking gyökereikért. Egyeseket kényszerítettek, mások ajándékokat kaptak azért, hogy találkozzanak az országukban állomásozó náci tisztekkel.
Ahogyan a nácik keresztülmasíroztak Európán, árja utódokat hagytak mindenütt maguk mögött, akik előjogokkal jöttek a világra. A csecsemőket az SS szervezte ünnepségen keresztelték meg. A kicsiket egy szimbolikus SS-tőr alatt felállított bölcsőben ringatták, esküket mormoltak, és közben az újszülöttek nevében egy-egy felnőtt megfogadta: élete végéig a náci ideológiát fogja szolgálni. Cserébe a csecsemők és az anyák nem akartak mást, mint jó ételt, otthont és ruhát. Ők voltak a nácik következő nemzedéke. A gyerekek közül sokakat árvaházba vittek, majd később gazdag náci családok fogadták őket örökbe.
A terv másik, kegyetlenebb aspektusa az volt, hogy az alkalmasnak vélt gyerekeket egyszerűen elrabolták szüleiktől. Csupán azért, mert szőke hajuk és kék szemük okán alkalmasnak találtattak arra, hogy ők legyenek a német nép szuperárja példányai, és hogy német családok által örökbe fogadva németesítsék őket. Ez volt a kis Folker sorsa is. Elvették a családjától, és német szülőkre bízták, akik megfogadták: Hitlernek nevelik fel a kisfiút.
A nácik az új nemzedékre is gondolt...
– Emlékszem, az örökbefogadó párok bejöttek egy terembe, ahol körülbelül harmincan voltunk. Felsorakoztattak bennünket, mint a kiskutyákat, úgy válogattak közöttünk. Aztán elvittek az új otthonomba – mondta a most 67 éves Folker. – Így lettek ezek az emberek a szüleim. Elmentek, aztán néhány nappal később visszajöttek. Emlékszem, annyit értettem az egészből, hogy az "anyám" kislányt szeretne, de az "apám" fiút akart, hogy legyen, aki tovább viszi majd a családi vállalkozást. Az ölébe hajtottam a fejemet, és tudtam: az ő fiuk leszek.
De volt egy kis probléma: Adalbert Heinecke, az örökbefogadó apa süket volt, emiatt pedig technikailag alkalmatlan arra, hogy a szigorú náci szabályok értelmében adoptálhasson. De mint elismert SS-tag és fanatikus hamburgi náci, Adalbert rendkívül jó kapcsolatokkal bírt és nagyon tehetős volt. Meghívta a házába Himmlert, itatta és közben rávette, hogy a kisfiú hozzá kerülhessen. Bár akkor még kisgyermek volt, Folker emlékszik rá, hogy találkozott Himmlerrel új szülei házában, miközben arra várt, hogy végre örökbe fogadhassák.
Most pedig, hat évtizeddel később Folker Heinecke fontos szereplőjévé vált a Lebensborn-gyerekek történetének, az ellopott nemzedékről pedig hamarosan filmet is forgatnak.
Folker éveket töltött azzal, hogy megtudja: ki is ő, és ki is volt ő valójában. Elhatározása és kitartása a Lebensborn-nemzedék más tagjait is arra ösztönözte, hogy próbáljanak minél többet megtudni életük első néhány, Németország előtti évéről.
– Nagyon fontos, hogy ezek az emberek megismerjék saját, valódi történetüket, mert nagyon sokat szenvedtek attól, hogy nácik gyermekeként jöttek a világra – mutatott rá a Lebensborn-nemzedék kampányát vezető Randi Spydevold, aki a náci tisztek Norvégiában született gyermekeit képviseli. – Ahogyan a háborút túlélő zsidók is elmondhatták a maguk történetét, fontos, hogy a Lebensborn-gyerekek is elmondják a sajátjukat – tette hozzá.
Amikor a náci birodalom elbukott, a korábbi Lebensborn-elit nemkívánatossá vált: keserű emlékeztetője volt egy olyan korszaknak, amelyben az árja faj zsidók, cigányok, homoszexuálisok és más nemkívánatos személyek millióit gyilkolta meg, miközben arra törekedett, hogy a tökéletes népet tenyéssze ki.
Himmler
Miután a britek elfogták Himmlert, öngyilkos lett. A Lebensborn-gyerekek idilli élete egyik percről a másikra vált pokollá a megszállt országokban, például Norvégiában is. Sok száz norvég kisgyermek anyját náci kurvának titulálták, titkos börtönökbe zárták és rabszolgaként dolgoztatták őket. A gyerekek sem jártak jobban: a norvég kormány őket úgy emlegette, hogy „patkányok" és „kurvák kölykei". Továbbá a norvég kormány nyolcezer gyermeket megpróbált Ausztriába küldeni, hogy így szabaduljon meg tőlük. Norvégiában a Lebensborn-gyerekek körében előforduló öngyilkosságok aránya húszszor magasabb volt, mint a nem náci apától származók körében. Szintén gyakori volt körükben az alkoholizmus, a bűnözés és a drogfogyasztás.
– Ezt a nemzedéket a depresszió és a rendkívül alacsony önbecsülés is jellemezte – jegyezte meg Spydevold. – Egyáltalán nem meglepő, hogy ez történt velük, hiszen éveken át német idiótáknak nevezték őket, gazembernek, és azt mondták róluk: nem érdemlik meg, hogy éljenek.
A norvég Lebensborn-gyerekek képviselői azt állítják: a gyerekeken és az anyákon drog-kísérleteket végeztek. Az ezt bizonyító dokumentumokat a norvég bíróság elé kívánják tárni azért, hogy a bíróság vonja felelősségre a norvég államot. A szemtanúk és a dokumentumok szerint LSD-t, meszkalint és más drogokat adtak nekik, a norvég hadsereg végzett kísérleteket rajtuk. A sors iróniája, hogy a nácik ugyanezt tették a zsidókkal.
Az egyik legismertebb norvég Lebensborn-gyerek, egy norvég nő és egy német katona kapcsolatának gyümölcse Anni-Frid Lyngstad, az ABBA együttes énekesnője. Anni és családja a háborút követő zűrzavaros időszakban Svédországba költözött, ahol titkukat nem ismerték. Más anyák kevéssé voltak szerencsések: megverték és megerőszakolták őket.
A német katonák utódaira irányuló háború utáni gyűlölet rendkívül erős volt. A pszichológusok arra a következtetésre jutottak: azok a nők, akik részt vettek a tervben, korlátozott képességűek voltak és szociálisan hátrányos helyzetűek, valamint néhányan szellemileg komolyan visszamaradtak. A két szó: „apja német" elegendő volt ahhoz, hogy a gyerekeket a korábban megszállott skandináv országokban pszichiátriai intézményekbe zárják, ahol nagyon sokukat megkínozták és megerőszakolták. Német génjeik miatt veszélyesnek tartották őket.
Harriet von Nickelt, aki 1942. márciusában született Norvégiában, éveken át bántalmazták és szexuálisan zaklatták csupán azért, mert egyszer az anyja beleegyezett, hogy egy német tiszttől szüljön gyermeket a Lebensborn-programban. A kislányt a háború után egy kutyával összeláncolva tartották. Hat éves korában egy falubeli férfi a folyóba dobta, mert szerette volna látni, hogy boszorkány vagy nem, lebeg a vízen vagy megfullad. Amikor 9 éves lett, egy náci horogkeresztet véstek a homlokába körömmel.
Árja utódot tart kezében a Lebensborn-otthon egyik nővére
Az elmúlt évben a Lebensborn-gyerekek egy csoportja az Európai Emberi Jogok Bíróságához fordult, és 50-200 000 angol fontnak megfelelő kártérítést követelt a norvég kormánytól. Végül fejenként 2000 angol fontnak megfelelő összeget ítéltek meg nekik.
– A megbélyegzettség és a szégyen ötven éven át végigkísért bennünket – mondta a német apától származó Gerd Fleischer, egyike azoknak, akik kártérítést kaptak. Gerd a háború után Németországba menekült, mert miután apja egy norvég ellenállóval házasodott össze, a lány folyamatos bántalmazásnak volt kitéve. Nevelőapja gyűlölte a németeket, és mindezt Gerdre hárította.
A hivatalos dokumentumok arról is bizonyságot tesznek, hogy a Lebensborn-gyerekeket a személyzet tudtával gyakran megerőszakolták a pszichiátriai intézetekben. A papok azt prédikálták, hogy ezeket a gyerekeket sterilizálni kell, hogy ne hozhassanak létre náci vért hordozó utódokat.
A rettenetes történetek közé tartozik egy másik Lebensborn-gyereké, a szintén norvég Gerd Andersené is. Őt az egész osztály előtt zaklatta szexuálisan tanára, míg barátját, Karl Zinken egy mentálisan elmaradott gyerekeknek fenntartott intézménybe küldték, ahol megerőszakolták.
Hozzájuk képest az élet kegyes volt Folker Heineckéhez. Még akkor is, ha át kellett élnie Németország bombázását, a folyamatos bombariadókat, az élete sokkal jobb volt, mint sok más társáé.
– Fiatal voltam, így nem sok emlékem maradt arról az időszakról. Arra viszont emlékszem, hogy a háború után az egyik gyerek, akivel játszottam, azt kiáltotta: „Gazember vagy, és nem is az igazi apukáddal és anyukáddal laksz!" De nem tudtam, hogyan érti – mondta Folker. Sosem beszélt erről náci szüleivel.
– Igen, fanatikusok voltak. De jó életet biztosítottak nekem, és hihetetlenül összetörtem, amikor az apám meghalt 1975-ben. Három hónappal később követte őt anyám is.
Folker megörökölte a családi céget, Londonban dolgozott és nagy vagyonra tett szert. Nem sokkal később felfedezte a titkos aktákat apja iratai között. Teljesen megdöbbent.
A dokumentumok szerint ugyanis Folker Heinecke 1940 október 17-én született, a náci megszállást követően Felső-Sziléziában, Oderbergben. A város ma Lengyelország része, de akkor Németországhoz tartozott. A férfi szerette volna megtalálni a gyökereit, és ennek érdekében keresztül-kasul beutazta Európát. Birtokába jutottak az örökbefogadásáról szóló iratok, valamint az SS által kiállított születési bizonyítványa is.
– Árva voltam. Ezzel együtt tudtam volna élni. Csak néhány évvel később, amikor egyre többet tudtam meg az igazságról, jöttem rá: a Lebensborn-programhoz tartoztam én is.
Folker 20 ládányi dokumentumot gyűjtött össze az amerikai és nemzetközi hatóságoktól, a német és a lengyel vöröskereszttől, a brit hadseregtől és még másik 30 különböző szervezettől – ennek minden egyes darabja a múlt nagy kirakójának fontos része volt.
Végül tavaly nagy áttörésre került sor. A világ legnagyobb holocaust-archívumának megnyitásával – a német Bad Arolsen városában, a Vöröskereszt kutatóközpontjában – Folker végül megismerhette az igazságot.
Talált egy 1948. november 12-ére datált dokumentumot: „A gyermeketlen Heinecke házaspár megkereste a hamburgi ifjúsági központot, hogy örökbe fogadhasson egy gyermeket. A gyermek örökbefogadását részükre engedélyeztük, ezért elmentek a Lebensborn otthonba, hogy kiválasszanak egyet. Ez a gyermek 1943. 05. 20-án került az otthonba." Egy másik dokumentum szerint a házaspár által örökbefogadott gyermek eredeti neve Aleksander Litau, született 1940. október 17-én a Kramben, Alnovában, a Szovjetunióban."
A rejtély tehát majdnem teljes egészében megoldódott. Egy SS-dokumentumban részletesen leírtak egy katonai megmozdulást Komunara városában, körülbelül 70 kilométerrel Alnovából, ahonnan a szőke, kék szemű Aleksandert Németországba hurcolták, hogy az árja faj tagjaként neveljék.
A most 67 éves férfi tavaly elutazott szülőfalujába. A helyiek segítségével megtalálta az utcát és a házat, ahol egykor a Litau család élt.
– Felvettem egy marék földet az útról – emlékezett vissza. – Álltam ott és megpróbáltam elképzelni az SS-t, ahogyan itt menetelnek ezen az utcán, ahogyan itt gördülnek a tankok és a motorkerékpárok, a páncélos autók: megpróbáltam elképzelni az SS-katonákat, ahogyan magukkal visznek egy fiúcskát, aki nem volt vétkes semmiben.
Folker nem találta meg a szülei sírját a temetőben. Végül találkozott néhány idős nővel, akik emlékeztek rá: a faluba katonák jöttek és elvittek egy szép kisfiút. A háború után Sztálin oroszok millióit küldte a Gulagra, nagyon sokukat azért hurcolták el, mert állítólag együttműködtek a német megszállókkal. A faluban senki nem maradt, akit Litaunak hívtak.
– Mindössze csak annyit szerettem volna – mondta Folker – hogy megtaláljam a mamám és a papám sírját. Nem akarom úgy végezni, mint sok más Lebensborn-gyerek, hogy életem végéig azon keseregjek, ami történt velem. Csak azt szeretném tudni, ki vagyok én, ki lehettem volna, ha nem így történnek a dolgok. Ezért folytatom a kutatást, és nagyon remélem, találok valami nyomot, ami elvezet a szüleimhez. Szeretném megtudni, hogy hol temették el őket. Aztán megteszem a fiúi kötelességemet: fejet hajtok az igazi szüleim előtt.
DAILY MAIL (FORDÍTOTTA: NYEMCSOK ÉVA
