Népművészet gyerekeknek

Farsangi játékok: Lóalakoskodás

Lóalakoskodás
A ló utánzása, alakítása az állatalakoskodás legkedveltebb formája volt a magyarságnál. Különböző módjai ismeretesek.
1. A legáltalánosabb az, amikor két legény egymás mögé állva előrehajlik; a hátulsó az elsőnek megfogja a derekát. Leterítik őket pokróccal vagy lepedővel. Az elülső legény botot tart maga előtt, amelyen egy cserépfazék van. Ez alkotja a ló fejét. A farkát többnyire kenderszöszből készítik, a pokróchoz kötik vagy a hátulsó legény bothoz erősítve tartja, kidugva azt a pokróc nyílásán.

2. A lóalakítás másik gyakori formájában a ló fejét fából faragják ki. Egy lefelé fordított teknő egyik végéhez erősítik és felkantározzák, másik végéhez lószőrfarkat szegelnek. A teknő fenekén nyílást vágnak. A lovast, ill. a huszárt alakító játékos a teknő nyílásába áll és a derekára „húzza a lovat”. A teknőt a lófej és a farok kivételével beborítják lepedővel. Azt a benyomást igyekeznek kelteni, mintha a lovas a ló hátán ülne. Gyakran egy szalmával kitömött, csizmás nadrágot tesznek át a teknőn, – ezáltal úgy tűnik, mintha a lovas nyergelné a lovat és az ő lába lenne a kengyelben. – A lóalakoskodás általában farsang alkalmával, a fonókban, a lakodalom játékai között fordul elő. Lóalakoskodás az aprószentek napi gircsózás szokása is. Főleg az első típusú lóalakoskodásban a cselekmény lényege, hogy a szereplők, a jelenlevők a lóra alkudoznak, de megegyezni nem tudnak. A jelenet azzal ér véget, hogy a ló gazdája megöli, fejbe üti a lovat, azaz a ló fejét alakító cserépfazekat szétüti. A lóalakoskodásnak számos variánsa ismeretes az európai népszokásokban.

Farsangi játékok: Medvealakoskodás

Medvealakoskodás

A medve megjelenítése, utánzása az állatalakoskodás egyik leggyakoribb formája. Különösen felvonulások alkalmával öltöznek medvének. A medvét alakító legényt szalma- vagy gyékénykötéllel csavarják körül olykor az öltözete rossz ruha vagy bunda. Fejére álarchttp://mek.niif.hu/02100/02115/html/1-137.htmlnak zabostarisznyát húznak, amelyen füleket alakítanak ki, korommal szemet, orrot, szájat rajzolnak rá. Egy alakoskodó láncon vezeti a medvének öltözött személyt. A medvét vezető legény többnyire rossz fazekat ver, amellyel mint dobszóval a medvét táncra serkenti. A medve esetlen mozdulataival szórakoztatja a jelenlevőket. Gyakran sor kerül a medve elárverezésére. A jelenlevők alkudoznak rá, egymásra licitálnak, tréfálkoznak, miközben a medve ugrándozik, táncol, ijesztgeti a lányokat és a gyerekeket. – A medvealakoskodás országszerte ismert; a magyarral szomszédos népek hagyományában is gyakori.

Lakodalmas játék

A lakodalmat utánzó vagy parodizáló, alakoskodó dramatikus játék az egész magyar nyelvterületen ismert és kedvelt szokás. A szabolcs-szatmári farsangijátékokban, a fonóhttp://mek.niif.hu/02100/02115/html/2-405.htmlban előadott játékokban trágár szövegek és játék kíséretében játszódott le a lakodalom-paródia. Ennél sokkal szelídebb a Ny-dunántúli tuskóhúzással (vénlánycsúfoláshttp://mek.niif.hu/02100/02115/html/5-1271.html) egybekötött mókaházasság, faházasság, ahol az „igazi” lakodalom minden mozzanata lejátszódhat. Esketésparódiát mutatnak be a zángózásban is. A menyasszony és vőlegény sokféle alakoskodás kedves figurája, nemcsak a farsangi szokásokban. Galgamácsán és más falvakban is a gyermekek játékai között szerepel a lakodalom.

Népi játékok: csuhébaba

Készítsünk csuhébabát!
Áztassunk be 10-15 percig 4 csuhélevelet. A végeiket vágjuk le. Egy 2 cm-es papír vagy hungarocell golyót vonjunk be az egyik csuhéval úgy, hogy a selymes oldala legyen kívül. Fogjuk össze, tekerjük meg és rafiával kössük össze. Egy másik levelet hajtsunk ketté, helyezzük közzé a fejet úgy, hogy a két vége érjen túl a fején. A nyakánál kössük meg szorosan, és a túlérő részt hajtsuk vissza. Ez lesz a gallérja. Ezt vágjuk körben egyenesre. A következő levélből kendőt kötünk a fejére. A kendőt hátul csinosra vágjuk. A megmaradt levélből letépünk egy keskeny csíkot, és a baba nyakára masnit kötünk. Végül filctollal megrajzoljuk az arcát.

Magyar népi hangszerek

Magyar népi hangszerek

Háromkirályjárás

A bibliai háromkirályokat megszemélyesítő alakoskodók elvonulása, illetve dramatikus játéka. Általában vízkeresztkor járták. A háromkirály-jelenet újkori népszokásainkban a vízkereszti csillagozáshoz kapcsolódott. Egyes betlehemesek azonban továbbra is megtartották a háromkirály-jelenetet. Gyermekek vagy csak lányok járják. Jellegzetes viseletdarabjuk a díszes papírsüveg. Fontos kellékük a többnyire kiugratható szerkezetre szerelt csillag (csillagozás). Gyakran már csak a jelmezek utalnak a háromkirályjárás dramatikus voltára. A háromkirályjárás egyetlen állandó szövegmotívuma a csillagének:
Háromkirályok napját, Országunknak egy istápját, Dicsérjük énekkel, Vigadozó versekkel,Szép jel és szép csillagSzép napunk támad.
Gáspár, Menyhért, Boldizsár párbeszédein vagy jövetelüket előadó versein kívül a karácsonyi énekekből átszármaztak a „Csordapásztorok ...”, „Mennyből az angyal ...”, „Kicsoda az, ki oly nagyon kiált felettünk”.

Tárgykészítő játékok: kisház

Ház tető nélkül
A szerepjátékok lényege, hogy a gyerekek saját otthoni környezetüket mintázzák meg, és „felnőttesdit” játszanak. Házat építenek: falát úgy csinálják, hogy nedves homokot, földet a két tenyerük között összenyomnak. Szobát, konyhát, pitvart, istállót építenek belőle: az ilyen háznak csak fala van, teteje nincs. Amikor elkészült, be is bútorozzák. Bútorokat legkönnyebben bogáncsból, bojtorjánból lehet készíteni úgy, hogy megfelelő alakban tapasztják össze. Általában széket, asztalt, ágyat csinálnak belőle. A játék vetett ágyat az apák vagy nagyobb fiútestvérek faragják.

Bojtorjánból készült bútorok
A nagyágy mintájára készül, a bele való ágyneműt már a kislányok csinálják. Természetesen ők utánozzák a konyhai munkákat, a sütés-főzést is, s használnak játék konyhaeszközöket. Kemencét építenek, hogy legyen hol sütniük: kéz- vagy lábfejüket kicsit púposan a földre teszik, körültapasztják nedves homokkal, földdel, majd óvatosan kihúzzák. Homokpogácsát, -kenyeret, -süteményt sütnek benne. A törött cserépedények darabjait konyhaedénynek használják: levest főznek benne vízből, kavicsból, burjánból. A nagyobb fiúk fatányért, fakanalat, favillát is faragnak nekik. Képzeletüket megragadják a felnőttek ékszerei, s azok mintájára csinálnak maguknak is díszeket a rendelkezésükre álló anyagokból. Egy virágot az ujjukra tesznek, a szárát körültekerik rajta, megcsomózzák, s kész a köves gyűrű. Ugyanígy a csuklójukon körültekert margarétából csinálnak karórát is. Virágkoszorút készíteni már nehezebb. Két virág fejét szorosan egymás mellé teszik, s az egyiknek a szárával görcsöt kötnek a másikéra. A harmadikat megint rácsomózzák a másik kettő mellé, s így folytatják, míg a két végét összekötve olyan hosszú nem lesz, hogy a fejükre tehessék. Nyakláncot pattogatott kukoricából készítenek: a kipattogott szemeket tűvel cérnára fűzik fel, s azt teszik a nyakukba.

Tárgykészítő játékok: állatfigurák

Állatfigurák

A különböző állatfigurákkal főleg a fiúk játszottak. A játék állatok elkészítésében nagy szerephez jutottak a különböző növényi alapanyagok. A legegyszerűbb formáknál alig fedezhetők fel az emberi kéz, az alakítás nyomai. Ilyen például a kukoricacsutkából készült jármos ökör – lemorzsolt kukoricacsutka vékonyabb fadarabbal, spárgával vagy dróttal felszerelve. Végtelenül egyszerű a székely gyermekek által készített kecske is. A mérges bürök levéltelen szárát kb. 10 cm-es darabokra vágják, a két végét keresztirányban behasítják, majd az egészet vízbe, például nagyobb tócsába teszik. A víz hatására a bevagdosott részek visszahajlanak, s így ez a növénydarab nagyon hasonlít a kecskére, illetve annak szarvára. Az ilyen kecskékből aztán egész nyájat készítenek. Felhasználják az uborkát, burgonyát, tököt is. Az uborka- vagy burgonyatehén törzse a gumó, s ebbe kisebb fadarabokat szúrnak lábaknak, nyaknak, majd egy kicsi gumót fejnek. A ló, ökör szinte teljesen megegyező módon készül, s ezek között gyakran csak a nevük alapján lehet különbséget tenni. A tökmalacot úgy csinálják, hogy egy hosszúkás főzőtökre pálcikával egy kis kerekdedet erősítenek, ennek héjára karcolják a szemet, orrot, szájat. Négy lába négy pálcika, farka a nagyobb tök indája. Gyakoriak a kóróból és hasítékaiból, továbbá a bojtorjánból, esetleg makkból és pálcikából készített ló-, ökör-, tehén-, kecske- és disznófigurák is.

A növényi alapanyagok mellett nagyobb szerephez jutott a homok, a sár, a vizes föld, az agyag. Az alföldi területeken sárbikát, -libát formálnak, s a kész figurákat szükség szerint más anyagokkal, például tollal díszítik. Állatcsontokból szinte alakítás nélkül készülnek állatfigurák. A csontcsikó például nem más, mint egy megfelelő formájú csont (leggyakrabban ló lábszárcsontjából való darab), amelyet cérnával vagy vékonyabb spárgával „fölszerszámoznak”, s valamilyen anyagból készült kis szekeret kötnek utána. Nagy szarvú ökröket szárnyasok mellcsontjaiból is csinálnak.

Az állatfigurákat vagy csordába, nyájba rendezik, s kihajtják a „mezőre”, vagy egész sor szerszámot (ekét, gereblyét, boronát, szekeret) készítenek melléjük. Az egyszerűbb szekerek cirokszárból és hasítékaiból, kukoricacsutkából készülnek, a fejlettebb formák cérnakarikából vagy fából. A legegyszerűbb cirokszekereknek még kerekeik sincsenek, hanem csak rugalmas csúszóik.

Ugyancsak a fiúk játéka a vesszőparipa, amelynek számos formája ismeretes. A legegyszerűbb változat, amikor egy napraforgót felkantároznak, és a kisebb fiúk azon lovagolnak. A fejlettebb formák fából készülnek, s festéssel díszítik őket.

Tárgykészítő játékok: emberfigurák

Emberfigurák

A játékszereknek talán a legnagyobb történeti múltra visszatekintő, de mindenképpen egyik leggazdagabb csoportját jelentik az emberfigurák, a különböző babák, bábuk és egyebek. A viszonylag nagy hagyománnyal bíró bábjátszás és az ólomkatonák szinte egyáltalán nem tartoztak a falusi gyermek játékai közé. A falusi leányok babái természetesen alapvetően különböztek a városi formáktól. A magyarországi nem gyári eredetű babákat az jellemzi, hogy az arc egyáltalán nincs jelezve, vagy csak festékkel, esetleg valami anyag van odavarrva; a hajat szintén nem jelzik, de esetenként valamely kiegészítő anyaggal (posztó, pamut, csuhé) pótolják; a test váza pedig egyszerűen két, kereszt alakban rögzített fadarab. A falusi babák a mindenütt megtalálható növényi eredetű anyagokból, fosztásból készültek, a legegyszerűbb formák pedig különböző terményekből. Összenőtt burgonyával vagy pálcika segítségével összeerősített almákkal is lehetett babázni. A babakészítés lényegében az egész nyelvterületen azonos módon történt, az eltérések leginkább a felhasznált anyagok sajátosságaiban rejlenek. Baranya megyében egy hosszabb bot felső részére keresztbe egy rövidebb botot kötöttek, majd a hosszabb bot felső részére rongyból kis fejet formáztak, erre kukoricacsuhéból vagy kenderből hajat készítettek, s kész is volt a baba. Néhol a botot kukoricacsutka, kóró vagy valami más fadarab helyettesítette. E babatípusnak az egyes vidékeken más és más elnevezése van: csutkarozi, csutkakata vagy egyszerűen buba.

A másik kedvelt típus a rongybaba volt. Ennek elkészítése például úgy történt, hogy „a különféle anyagú-színű-puhaságú rongyokat kisimítva egymásra teregetik, majd összecsavarják, és a fej részre külön befoglaló sima rongyot tesznek a kis leánykák. Ez adja a sima arc-részt. Majd fejkendőt tesznek a fejre, melyet hátul (a képzelt áll alatt keresztben irányítva) kötnek össze. A bubát aztán belecsavarják a legnagyobb rongydarabba s végül a hosszú lapos és keskeny szalaggal úgy csavarják körül, mint azt a gyakorlatban látták. Ha a takaró pókarongy hosszabb a bubánál, a fentmaradt részt visszahajtják…”. Teljesen hasonló babákat készítettek a magyarországi nemzetiségek is. Természetesen ezeknél szebb, „igazibb” babákat is találni a falusi kisleányok kezén. Különösen az első világháborút követő években terjedtek el a vásárokban beszerzett s helyi népviseletbe öltöztetett játék babák. Mindez azonban nem zárja ki a kezdetleges formák továbbélését. Az egyszerűbb babaformák analógiáit egész Európában megtalálhatjuk, noha a kutatás – sajnálatos módon – nem mindig írta le ezeket.

Utaljunk néhány szóval a babákkal való játék néhány egyéb tárgyi kellékére, noha ezek kétségtelenül az utóbbi évtizedek termékei, a polgári fejlődés eredményei. A kisleányoknak egész babaszobáik vannak bútorokkal, esetleg különféle háztartási eszközökkel kiegészítve. A század közepén már mind több kisleánynak volt játék bölcsője, nyoszolyája, esetleg babakocsija, kis mosószéke, szakajtója stb. Ezeket a játékszereket már rendszerint fából készítette az édesapa, esetleg az idősebb fivér, de gyakori volt, hogy asztalossal készíttették el, vagy a vásárban, búcsúban vették.

Néphagyományok - Március 12. Gergely napja - Gergelyjárás

Március 12. - Gergely napja
Gergelyjárás

NAGY SZENT GERGELY (Róma, 540 körül – Róma, 604. március 12.) ősei régi római arisztokraták voltak. Ifjúkorában közigazgatási pályára készült és gyorsan haladt egyre feljebb a hivatali méltóságok fokozatain. Harmincévesen Róma prefektusa lett. 589-ben a Tiberis elöntötte Rómát, járvány pusztított, maga a pápa is életét vesztette. A római nép és a klérus egyetlen jelöltet látott csak: Gergelyt. 590. szeptember 3-án pápává szentelték. Nagy Szent Gergelyt 604. március 12-én temették el Rómában.
A tavaszi jeles napok közül Gergely napja az első. A nap ünneplését IV. Gergely pápa rendelte el 830-ban (Nagy) Szent Gergely pápa (590-604) tiszteletére, és neves elődjét, iskolák alapítóját, a gregorián éneklés megteremtőjét az iskolák patrónusává tette.
A gergelyjárás eredete a középkorra vezethető vissza, amikor a szegény tanulók az iskolák védőszentjének ünnepén kéregettek, mendikáltak. A diákok életének szükségszerű velejárója volt, hogy kéregetéssel teremtsék meg tanulásuk anyagi alapjait. A XVI. század második felében általános szokássá vált, hogy a tanulók nemcsak maguk, hanem tanítóik számára is gyűjtöttek adományt. A XVII. század közepétől az adománygyűjtés – amit sok esetben a tanító díjlevelében rögzítettek – az új tanulók iskolába hívogatásával bővült. A reformáció után alakuló protestáns iskolákban a tanulókat a tanítók toborozták, mert a kötelező iskolábajárást csak a XIX. század végén vezették be.
A gergelyjárásban szereplők a katonai toborzás mintájára különféle rangokat viseltek és Szent György vitézeinek nevezték magukat. Ünnepélyes öltözetük jellemző darabjai voltak a papírból készült csúcsos süveg, a katonacsákó szalagokkal és a fakard. Kosarat, nyársat, zsákot vittek magukkal az adományok számára. Verseket mondtak, amelyek az istenfélő életre buzdítottak; bemutatták az iskola életét, számot adtak a tanult ismeretekről, iskolába hívogattak és adományt gyűjtöttek.
A gergelyjárás szövege többnyire öt elemből állott. Először az előjáró vitéz engedélyt kért a bebocsátásra: „Szent Gergely vitézei vagyunk. Társaink, kik künn vannak, engem bíztak meg, hogy engedelmet kérjek kegyelmetektől énekünk elmondására, hallgassanak meg kegyelmetek bennünket, hisz nemcsak az imádság, hanem az ének által is a Mindenható Isten dicsértetik.” Ezt követte egy hosszú ének, amelynek első versszaka így hangzott:
Szent Gergely doktornak, / Híres tanítónknak / Az ő napján / Régi szokás szerint / Menjünk Isten szerint / Iskolába.
Ezután a szereplők bemutatkoztak. Negyedik elem volt az adománykérő ének, végül búcsúzáskor áldást kértek a ház népére, és énekszóval köszönték meg az adományokat:
Köszönjük ezerszer, / Százszor meg ezerszer / Ajándéktok / Áldja meg az Isten, / Szívünkből kívánjuk, / Szép házatok! // Az Isten áldása, / És szent áldomása / Házatokon / Maradjon mindvégig, / Világ végeztéig, / Jószágtokon!

Szent Gergely doktornak,
Híres tanítónknak nevenapján,
Régi szokás szerint,
Menjünk Isten szerint iskolába,
Régi szokás szerint,
Menjünk Isten szerint iskolába.

Adjatok szalonnát,
Omne dignum leverendum laude,
Hadd csináljunk rántottát,
Tótusz kápusz demizérum fórum domine.

Adjatok kolbászt,
Omne dignum leverendum laude,
Hadd fonjunk be pallást,
Tótusz kápusz demizérum fórum domine.

Adjatok kakast,
Omne dignum leverendum laude,
Hadd kaparjon két garast,
Tótusz kápusz demizérum fórum domine.

Adjatok lúdat,
Omne dignum leverendum laude,
Hadd mutasson diákoknak iskolába utat,
Tótusz kápusz demizérum fórum domine.

Adjatok gyerecskét,
Omne dignum leverendum laude,
Hadd tanuljon könyvecskét,
Tótusz kápusz demizérum fórum domine.

Adjatok leánykát,
Omne dignum leverendum laude,
Hadd söpörje iskolát,
Tótusz kápusz demizérum fórum domine.

Adjatok menyecskét,
Omne dignum leverendum laude,
Hadd főzzön jó leveskét,
Tótusz kápusz demizérum fórum domine.

Népi mondóka

Gergely-napi szél
Szent György napig él.
József kezessége
Jó év kedvessége.
Fehér Nagycsütörtök
Indán sül meg a tök.
Márciusi por fűnek jó,
Neki fáj márciusi hó.

Népiskolák

Népiskolák

Az iskoláknak Magyarországon először a reformáció adott lendületet. Igen nagy szerepet játszott a magyar közoktatásügy történetében Mári Terézia, aki az 1777. kiadott Ratio Educationis c. királyi rendelettel állami üggyé tette a közoktatást.
Az elemi népiskolák két tanfolyamot foglaltak magukban, a mindennapi és az ismétlő iskolai tanítást. Az első 6 évig, a másik 3 évig tart. Mindkettő kötelező. Az iskolalátogatás kötelessége a 6-ik év betöltésétől a 15-ik év betöltéséig tart. Az ismétlő iskola természetesen nem kötelező azokra, ki felsőbb tanintézetbe lépnek át. A néptanítók fizetését az állam rendezte, a fizetési minimumot tisztes lakáson és legalább holdnyi kereten kívül rendes tanítónál 300 frt, segédtanítónál 200 frt és öt ízben esedékessé váló 50 frt ötödéves korpótlék. Tanítókul csak tanítóképző intézetet végzett s tanítói oklevelet nyert egyének alkalmazhatók; 1879-től képesítési kellék a magyar nyelvnek beszédben és irásban annyira birása, hogy azt az illető a népiskolákban taníthassa.
A tananyag minimuma a hitfelekezet által fentartott népiskolai tanintézetben: hit- és erkölcstan: olvasás és irás; fejből és jegyekkel való számolás és a hazai mértékek ismerete, nyelvtan, természettan és természetrajz elemei, hazai földleirás és történet, gyakorlati útmutatások a mezei gazdaság és kertészet köréből, a polgári jogok és kötelességek ismertetése, ének, testgyakorlat, tekintettel járul ezekhez: beszéd- és értelemgyakorlatok és némi általános földleírás és történet. Valamennyi népiskolában az 1879 óta kötelező tantárgy a magyar nyelv.
A kisdiákok füzet és ceruza helyett palavesszőt és palatáblát használtak.
A palatábla írás, rajzolás céljára agyagpalából készült, kézbe vehető vagy nagyobb méretű, állványra felhelyezett lemez, amelyen palavesszővel dolgoztak a tanulók, illetve a tanárok. Jó minőségű, finom, tiszta, könnyen hasítható, egyenletesen palás agyagpala Magyarországon Márianosztrán volt elérhető . Ezt használták az oktatási célú palatáblák készítéséhez. A palatáblát, palavesszőt az iskoláink egy részében a múlt század derekáig még használták.

A palavessző igen finom szemű, tiszta és nagy, szilárd agyagpalából készült iróvessző, mellyel az ugyancsak agyagból való palatáblán írni lehet. Az írás végeztével egy kis ronggyal vagy spongyával letörölték.

A kislányok ehhez hasonló fonott táskákban vitték magukkal az iskolába a két tankönyvet: az olvasókönyvet és a matematikát, palatáblájukat, és némi uzsonnát, a kisfiúk pedig tarisznyát viseltek.

Húsvéti népszokások

Húsvéti népszokások

A húsvét ünnepe szorosan kapcsolódik a tavasz kezdetéhez, és a termékenységgel összefonódó népszokásokhoz.
Villőzés
Magyar népszokás a zöldág-hordás, más néven villőzés: (termékenységet segítô eljárás). Az ággal megütögették a fiatal lányokat, menyecskéket. A virágvasárnapot megelôzô szombaton a gyerekek barkát szedtek, a templomban megszenteltették, ennek bajelhárító szerepe volt. Manapság is a moldvai csángók fûzfasípot fújnak,habajgatnak, ezzel “keltik fel” a tavaszt. Sok helyen zajos határkerülést tartanak, mellyel a rossz szellemeket ûzik el. Nagycsütörtökön, zöldcsütörtökön a Rómába ment harangokat a fiúk kereplôkkel helyettesítik. Az étrendbe e napon valamilyen zöldet, parajt, salátát iktatnak.
Régen nagyböjt alatt sok helyen egy nap csak egyszer ettek. Olajjal vagy vajjal fôztek, zsírt, húst nem ettek, csak száraz növényi ételeket. Ma már nem ilyen szigorúak az egyház böjti elôírásai. A tilalom csak az utolsó hétre, nagypéntekre vonatkozik. Az utolsó hét, nagyhét virágvasárnappal kezdôdik. Nagycsütörtök estéjén a harangok elhallgatnak, a hagyomány szerint Rómába mennek. A harangok útjának célja, hogy lássák a pápát. Nagyszombat a feltámadás jegyében zajlik. E naphoz jellegzetes ételek tartoztak - korpából készült savanyú leves, esetleg tojás. A feltámadás napja húsvét vasárnap. A húsvéti tojás ajándékozása sok országban e napon történik, nálunk a hétfôi locsoláshoz tartozik. A hagyományos sonkát már szombat este, a böjt lezárásával megkóstolják. Vasárnap a sonka mellé tojást, tormát fogyasztanak.
Komatál küldése
A húsvéti népszokások sorát egy fehérvasárnapi szokás tarkítja. A lányok komatálat készítenek, és elküldik egymásnak vagy fiú barátjuknak. A kosárban lévő tálra húsvéti tojás, kalács, ital kerül. A komatál címzettje, ha megkapta a tálat egy másikat küldött cserébe helyébe. Ezzel a lányok örök barátságot kötnek, s ettôl kezdve komának szólítják és magázzák egymást egész életükben. Ha egy legény a kedvesének küldött ételt, italt, azt mátkatálnak nevezték.
A húsvéti szokások közé még hozzátartozott az is, hogy aki meglocsolta kedvesét, annak illett májusfát is állítani neki természetesen május 1-jén. Szintén régi szokás volt a tojás görgetés lejtőn (ami Krisztus kriptája bejáratánál lévő kőajtó elgörgetését is szimbolizálhatta).
Boszorkányleplezés
A lányoknak és az asszonyoknak nagypénteken különleges teendőik voltak. Ezen a napon egy kicsit levágtak a hajuk végéből, hogy hosszabbra nőjön. Napfelkelte előtt az ajtókat és az ablakokat kinyitották, hogy az ágyneműt a nagypénteki szél járja át, és moly ne essen bele. Sok asszony az ágyneműt és más szövevényt a tornácra, kerítésre rakta, hogy jobban szellőzzön. Nagypéntek napján lehullott a titok leple, ekkor kiderülhetett, hogy kik a falu boszorkái. Csupán egy fakanálra volt szükség méghozzá olyan fakanálra, amivel a festéket kevergették a húsvéti tojáshoz. Erre kellet egy lyukat fúrni, s aki ezen átnézett a templomban mise közben megláthatta ki a boszorkány. A boszorkányok az oltárnak, vagy az úrasztalának háttal ülnek és nagy szarvuk van. Miután meglátta az illető kik a boszorkányok, a templomból ki kellett jöjjön és a keresztes úton át kell fusson. Így a boszorkányok nem tudnak ártani a kíváncsiskodó személynek. A gazdák ezen a napon herélték az állataikat. A herélés végezetével a gazdasszony délutánra elkészítette a here pörköltet. Érdekes, hogy Korondon, nagypénteken a halon kívül semmiféle húsfélét vagy zsírosat nem fogyasztanak, sokan még a kenyeret, tojást, tejet sem eszik meg, a lótököt viszont megették. Ekkor itták meg a pálinkát is, miközben a beszélgetés, a szórakozás sokszor az éjszakába nyúlt.
Ha nagypénteken sok eső esik a nép úgy tartja és napjainkban is úgy tartják az állatokat tartó emberek, hogy a nyár folyamán sok lesz a májmétely, sok juh és szarvasmarha megbetegszik.
Tojásfestés
Régi szokás a tojásfestés és a tojásokkal kapcsolatos játék. A tojásfestés az asszonyok, lányok dolga. A leányok vasárnap festették meg a tojásokat. A tojás eredeti jelképe a termékenység, az új élet- „ Ahogy krisztus áttörte a sír bilincsét, úgy bújik elő az új élet, a kis csibe is a tojás börtönéből.” A tojásfestés módszerei tájegységenként változott és változik. Legegyszerűbb módja, hogy a tojás felületét levéllel burkolják be, s úgy teszik a festékbe; utána a csipkézett levél helye világos színű marad. Régebben házi festékanyagokat használtak: hagymalevél, zöld dióhéj főzetét, vadkörte- vagy vadalma héját, gubacsot stb. A tojások „írásának" legismertebb módja az, hogy viaszt olvasztanak meg, s a folyékony viasszal a tojás héjára írják a kívánt mintákat. Ha a viasz megaludt, a tojást a festékbe teszik. A színes tojásról a viaszt letörlik, s a helye sárgásfehér marad. Ezt esetleg másfajta színnel színezik. Karcolással készülnek a vakart vagy kotort tojások; a díszítőmotívumokat éles szerszámmal kotorják a tojásra. Még nagyobb ügyességet kíván a patkolt tojások készítése.
Vízbevetlé hétfő
Hétfő reggel a kisebb fiúk járták a házakat, ahol piros tojást, pénzt vagy kalácsot kaptak az öntözésért. Eredetileg kútból húzott hidegvízzel öntözték a lányokat, helyenként meg is vesszőzték őket. Mindkettő a jelképes megtermékenyítést a rituális megtisztulást jelenti.
Kelj fel párnádról szép ibolyavirág,
Tekints ki az ablakon, milyen szép a világ!
Megöntözlek gyorsan a harmat friss illatával,
Teljen a talicskám sok szép piros tolással!
Kakaslövés
Húsvéti szokás volt Erdélyben a kakaslövés. Először perbe fogtak egy kakast, búcsúztatót mondtak, majd íjjal és nyílvesszővel célba vették a kakast, ha a nyíl a kakas szívébe fúródott, véget ért a játék. A szokást kakasvacsora fejezi be.
A gyermekek szokásaihoz tartozott a lármás nagyheti Pilátus-verés. Régi szokás a húsvéti határkerülés is, melyhez Zalaegerszegen a török harcokkal kapcsolatos történeti eredetmondát fűztek.

Gyimesi hímes tojások

Gyimesi hímes tojások

Ha írott, hímes tojásról hallunk, akkor általában a gyimesi csángók jutnak eszünkbe.
A hímes tojás számos nép hitvilágában a húsvéti ünnepkör ősi, kultikus szimbóluma. Az újjászületés, a feltámadás jelképe, ugyanakkor termékenységszimbólum is.
Erdélyben a Gyimesekben él legelevenebben a tojásírás szokása, de természetesen Csíkban is sokan őrzik ezt a hagyományt. Örvendetes, hogy e vidéken húsvéti időszakban gyerekek számára egyre gyakrabban szerveznek olyan kézműves foglalkozásokat, amelynek során elsajátíthatják a tojásírás műveletét.
Megoszlanak a vélemények a csángók származására vonatkozóan. Nagyrészük bizonyosan Csíkból vándorolt át és telepedett le a Gyimesek völgyében. Feltételezhetően a szokást is magukkal vitték, ugyanakkor számolni kell a román etnikummal való érintkezéssel is, hiszen román területen is elterjedt szokás a tojásírás. Tény, hogy a környéken a gyimesi csángóktól nagyon sokan átvették ezt a díszítési hagyományt.
A csángó hímes tojás úgy készült, hogy miután megtisztították a tojást, felmelegített viasszal ráírták a mintát. Az íráshoz írókát, helyi nevén kesicét használtak, ezt követően festették. Régen hagymahéjjal festették a tojást, attól barnás színt kapott, a manapság használatos élénk piros szín a bolti festékek megjelenésének tulajdonítható. A festéshez nem túl forró festőlevet használtak, hogy a viasz ne olvadjon le a tojásról. Végül a viaszréteget felforrósított textildarabbal távolították el, és szalonnával fényesítették a tojás felületét.
Nem tudjuk pontosan, mióta festik és díszítik a tojást, de valószínű, hogy egyes motívumok, mint például az ördögtérgye vagy a vesztett utas még a kereszténység felvétele előtti időből származnak. Ezeket az ősi motívumokat nem csak a székelyek, csángók kultúrkörében találjuk meg, hiszen az európai kultúrkincsben is fellelhetőek. Ezek a díszítőelemek az írott tojásokon is fennmaradtak, ugyanakkor összefüggéseket találtak a csángó varrottasok és a hímes tojások motívumkincse között. Például az a csillagmotívum, amely megjelenik az írott tojáson, egy női ingen is megjelenhet, hímzés formájában. Főként a gyimesi csángóknál még létező archaikus varrástípusnál, a fonáján való varrásnál találni olyan mintát, amelyet a tojásírásnál is használnak.
Díszítéskor a tojást többnyire négy részre osztják fel, ez a négy égtájra utal. A bezárt részeket díszítik különféle mintákkal. A fent említett ősi díszítőelemeken kívül fellelhetünk állatokkal kapcsolatos mintákat (kakastaréj, békasegge, tyúkláb, kakukknyelve stb.), növényeket utánzó díszítéseket (töltöttrózsa, cserelapi, békavirág, ördögborda, fenyőág stb.), használati tárgyakra utaló elemeket (gereblye, fésű, patkó, cifra kantár stb.) és testrészt vagy öltözetet idéző mintákat (tenyér ujja, a juhász vitézkötése stb.). Ezeket kombinálhatják is egymással (fenyőágas-gereblyés, töltöttrózsás-ördögtérgyés stb.).
Sok esetben saját egyéniségének megfelelően alakítják ki a mintát, ugyanakkor a díszítés néha a mai korhoz is idomul. Igaz, hogy legtöbbször a már használt elemekből váltogatnak, de vannak újszerű minták is.
Az írott tojás egyes esetekben szerelmi ajándék is lehet. A leány a legcifrább, a legszebb tojást készíti el a kedvese számára. Ennek díszítésére még nagyobb figyelmet szentel, és elkészülte után el is különíti azt a többitől.

A tojás a keresztény vallásban új eszmék szimbólumaként jelent meg, Jézus Krisztus feltámadásának lett a szimbóluma. A piros szín a kezdetektől az élet színe az emberiség számára.
A pirosról faluhelyen úgy hitték, hogy elűzi a bajt, a betegséget, ezért a kisgyermek nyakára piros szalagot kötöttek vagy piros gyöngysort akasztottak. A népi mondás úgy tartja, hogy aki tavasszal, még Szent György napja előtt piros lepkét fog, egész évben egészséges lesz.
A kereszténység a piros színben Krisztus kiömlő vérét látja, azért van az, hogy a megírt húsvéti tojásokon is ez a szín fordul elő a leggyakrabban. A piros az öröm, a feltámadás színe is.
A pogány hagyomány a keresztény vallás elterjedésével megmaradt, a tojás az élet, a termékenység, a megújulás szimbólumaként került be a keresztény vallási körbe. Kifejezi a feltámadást, Krisztus vérének színét, ezért esetenként kereszt is kerül a tojáson alkalmazott szimbólumok közé – magyarázza, aztán egy kis ízelítőt ad ebből a szimbólumrendszerből.
A védőkéz motívum például a gyermek feletti őrködést jelzi. Valójában a totemmisztikus rajzok ősi védőjelek, szimbolikájával tökéletes rendszert alkotnak. Az úgynevezett „tévesutas” kacskaringókkal ellátott tojáshoz az a pogány szokás kötődik, hogy annyifelé szokták vágni, ahányan a családban vannak, és mindenki elfogyaszt egy gerezdet. Aztán ha valaki messzire kerül szeretteitől, elég csak rágondolni a tojásszeletre, s az visszavezeti hozzájuk. Gyakran alkalmazott motívumok a falusi használati eszközök, a borona, a villa, a gereblye, a férfiasságot kifejező ekevas, s megannyi más. A locsolásnál a leányok tojást ajándékoznak a fiúknak és általa üzennek. A piros tojás a szeretetet, a zöld a reménységet, a kék a boldogságot közvetíti, a sárga pedig azt fejezi ki, nem szívesen látja a fiút.

Magyar népviseletek
djvu

Pünkösdi ünnepkör (röviden)

A pünkösdi ünnepkör

Áldozócsütörtök: A húsvétot követő negyvenedik nap áldozócsütörtök, Krisztus mennybemenetelének napja. Neve onnan ered, hogy az évi egyszeri áldozás határidejéül az egyház ezt a napot szabta. Sok helyen ez a gyerekek első áldozásának napja is.

Mit ünneplünk Pünkösdkor?
Pünkösd a húsvétot követő ötvenedik nap, mozgó ünnep, neve a görög pentekosztész 'ötvenedik' szóból ered. Eredetileg a zsidó nép ünnepe, előbb a befejezett aratást, később pedig a Sínai-hegyi törvényhozást (ekkor kapta Mózes Istentől a törvényeket kőtáblákon) ünnepelték a Pészah szombatját követő ötvenedik napon Sabouthkor.
A keresztény egyházi ünnep története a következő: Krisztus mennybemenetele után, az ötvenedik napon az apostolok összegyűltek, majd hatalmas zúgás, szélvihar támadt, s a szentlélek lángnyelvek alakjában leszállt a tanítványokra.

Pünkösdi népszokások
Magyarországon csakúgy mint Európa számos országában a Pünkösd ünneplésében keverednek a keresztény illetve az ősi pogány, ókori (római) elemek. A népszokásokban elsősorban a termékenység, a nász ünnepe, és ezek szimbolikus megjelenítése dominál. A Római birodalomban május hónap folyamán tartották az ún. Florália ünnepeket. Flóra istennő a római mitológiában a növények, virágok istennője. Pünkösd ünneplésében ma is fontos szerepet játszanak a virágok, elsősorban természetesen a pünkösdi rózsa, a rózsa, a jázmin és a bodza.

Pünkösdikirály-választás
A pünkösdi királyt a legények közül választják ügyességi versenyeken. Európa nagy részén a középkor óta élő szokás, gyakoriak a lovas versenyek, különféle ügyességi próbák, küzdelmek. Magyarországon a XVI. századtól kezdve vannak írásos nyomai a hagyománynak. Legérdekesebb leírása Jókai Egy magyar nábob című regényében olvasható. A pünkösdi király megválasztása után egy évig "uralkodott", azaz ő parancsolt a többi legénynek, az ivóban ingyen ihatott, minden lakodalomra, mulatságra meghívták.

Mátkálás
Komatál küldés. Általában egynemű, ritkábban különnemű fiatalok barátságának megpecsételése. A mátkatálat személyesen illett vinni a megajándékozottnak, aki ha elfogadta a barátságot, ugyanezt a tálat kaláccsal, süteménnyel, gyümölccsel megrakva, hímzett kendővel letakarva küldte vissza.

Zöldág-járás, zöldág-hordás
A májusi pünkösdi időszak jelentős szertartása a zöld ágak házba vitele. Az ablakokra, az ajtók fölé, a szobák falára, a kútgémre, a malmokra frissen vágott zöld ágakat tűztek. Az ősi termékenységvarázslások emléke ez a szokás, de egyben védelem is a rontás, a boszorkányok ellen. A földbe tűzött zöld ág a hiedelem szerint megóvja a vetést a jégveréstől, a kártevőktől.

Hiedelmek
Aki pünkösd hajnalban születik, szerencsés lesz. A hajnalban merített kútvízben való mosdás egész évre elűzi a betegséget, keléseket. A teheneket nyírfaággal veregették, hogy jól tejeljenek. Van ahol kenyérhéjat égettek, hamuját a gabonaföldre szórták, hogy jó termés, gazdag aratás legyen.

Étkezési szokások
Pünkösdkor a paraszt családoknál is ünnepi ételek kerültek az asztalra. Egyébként húst ritkábban ettek, de a juhtartó vidékeken nem csak húsvétkor, hanem pünkösd napján is fogyasztottak bárányt, birkapörköltet. Máshol inkább marhahús, baromfi került az asztalra. A tojásrántottának mágikus hatást tulajdonítottak (a tojás termékenységszimbólum), és szintén kötelező volt valamilyen édes kalács készítése (fonott kalács, túrós lepény, mákos kalács). Sárközben azonban nem édes tésztát, hanem sós kalácsot sütöttek, melyet tejföllel, borssal kentek meg. A bodza leveléből és virágából főzött szörpnek, teának minden betegséget gyógyító hatást tulajdonítottak.

Szentháromság vasárnapja
A pünkösd utáni vasárnap a Szentháromság ünnepe. kultusza a barokk korból ered, a pestisjárványok idején szerte Európában emeltek ún. pestis oszlopokat, melyeket a Szentháromság szimbolikus képi megjelenítésével díszítették. Bizonyos vélekedések szerint a parasztházak napsugaras homlokzatain is a Szentháromság ábrázolása köszön vissza.

Úrnapja
Az Oltáriszentség ünnepe, a pünkösd utáni második hét csütörtökje. A templomkertben ún. úrnapi sátrakat készítenek, melyeket zöld ágakkal, lombbal, virágokkal, megszentelt növényekkel díszítenek, melyeknek rontást űző, gyógyító hatást tulajdonítottak.


Pünkösdi jelképek, pünkösdi rózsa...
Pünkösdi rózsa: pünkösdi rózsát szoktak a mosdóvízbe szórni, hogy egészségesek legyenek. A legények pünkösdi rózsát tettek annak a lánynak az ablakába, akinek udvarolni akartak.
Fehér galamb: a templomban sok helyen a Szentlélek jelképeként fehér galambokat engedtek szabadon.
Zöld ág: nyírfaágat, gyümölcságat, bodzát tettek pünkösdkor a házakra, az istállókra, hogy távol tartsák tőlük az ártó, gonosz szellemeket.

Kériné Borda Edit, Varga Elekné: Hagyományok és népi játékok az óvodában

Kériné Borda Edit, Varga Elekné
Hagyományok és népi játékok az óvodában


A népi hagyományok megismertetésének mi a célja?
- A gyerekek sajátítsák el a jeles napokhoz, ünnepekhez kötődő népszokásokat.
- Legyenek alapvető ismereteik a tárgyi hagyományokról, népi díszítőművészetről.
- Tudjanak készíteni egyszerű technológiájú hagyományos tárgyakat.
- Sajátítsák el a hagyományos népi játékokat.
- Fedezzék fel a szűkebb és tágabb környezetük hagyományait.

Február-böjtelő hava

Január 6-án, vízkeresztkor hangos zajkeltéssel, kolomprázással, ostorpattogtatással kihirdették a farsangot, mely egészen a húsvétot megelőző nagyböjt kezdetéig tartott.

Álarcos, alakoskodás
A farsangi időszak leglátványosabb része hazánkban és más európai országokban egyaránt kialakult jelmezes álarcos alakoskodás.

Bálozás
A bálokat, táncmulatságokat általában az időszak utolsó három napján rendezték, melyek falusi színhelye jobbára a kocsma volt. A párválasztás szempontjából igen fontos eseménynek számított. A lányok ilyenkor adták a bokrétát a legényeknek, amit aztán azok a kalapjuk mellé tűzték, s úgy mentek a bálba. Szokásos volt a lányok, asszonyok, sőt még a gyermekek külön farsangolása is.

Busók
A felvonulások, bálok, táncmulatságok elmaradhatatlan részei ennek az időszaknak. Szerencsére e gazdag hagyomány ma is sok helyen fennmaradt a magyar falvakban. Napjaink leglátványosabb és talán legismertebb farsangi eseménye a mohácsi busójárás. A busók fából faragott jellegzetes álarcait eredetileg csak a felnőtt sokác férfiak ölthették fel. A legények másfajta, textilből, posztóból készült álarcot viselhettek. Csoportos felvonulások közben mozgásuk, viselkedésük szigorú szabályokat követ.

szemzés, oltás

Március 25-ét Gyümölcsoltó Boldogasszony napjának nevezték. E napot tartották ugyanis a legalkalmasabbnak a fák szemzésére, oltására. Erősen élt az a babona, hogy az ilyenkor oltott fát nem szabad letörni vagy levágni, mert szerencsétlenséget hozna.

III. Csíkszéki Huszártoborzó Felcsíkon

Huszártoborzó Csíkpálfalva községben és környékén


Április 30.-án reggel lódobogás és huszárok hangja verte fel egy kis erdélyi község csendjét. Először Csíkomortánba érkezve a polgármester engedélyével kezdték meg a huszártoborzást, itt verbunkot táncoltak az újonc legények, ittak a beavató kulacsból majd a verbuváló sereg Pálfalva fele vette az irányt. Mindkét helyen kaláccsal, egy kis pálinkával, teával és egy kis tízóraival kínálták meg a toborzó sereget. Ezt követően Delnén áthaladva kiérkeztek a főútra, és Szépvíz irányába fegyelmezett sorrendben haladt tovább a díszes verbuválósereg, hogy még több újoncot/regrutát toborozzanak.