Népművészet - paraszti építkezés.

Lenke témája a 'Építészet' fórumban , 2003 Október 10.

  1. kutyahazi

    kutyahazi Állandó Tag

    1

    Üdv
    A télen vásárolt házunk, amely nappalija akkor fényárban úszott, most a nyári időszakban nem kap annyi fényt (ezáltal most nem is túl meleg), köszönhetően a "régi módi" modernre való átültetésének. Megméregettem műszaki szemmel, az ablakok helyzete/mérete mind a régi parasztházak tornácára hajaz.
    A téli nappályán még pont besüt, a nyárin meg már pont nem.. :)
    Akkor ez fel sem tűnt, mint szempont, de most örülök a véletlennek. :)
     
    zarabaro és Bodka kedveli ezt.
  2. Musasi

    Musasi Új tag

    Üdv Mindenkinek!

    Ez az első hozzászólásom mind a portálhoz, mind ehhez a fórumrészhez :)

    Építész végzettségem van (Debrecenben az Ybl-re jártam). Az egyik kedvenc témám volt mindig is a népi építészet. A hagyományos építési rendszerek és a mai kor vívmányainak összetalálkozása. Ha valami kérdés vagy téma van, szívesen beszélgetnék róla :)
     
  3. kuktas36

    kuktas36 Új tag

    mi öt éve vettük,és igazat adok neked ,mert mint kiderült 60-70 éves az épület,és a generációk mindig változtattak rajta,ami a vályog épület halála:((Most probáljuk visszaállitani az eredeti állapotot.
     
  4. Péva

    Péva Állandó Tag

    Népi építészet: csűr, pajta

    Csűr, pajta építése és használata

    Az egykori paraszti porták fontos, nem ritkán legfontosabb részei a gazdasági épületek voltak.

    Formájuk szerkezeti felépítésük, az ezeknél alkalmazott megoldások évszázadok, évezredek tapasztalatai alapján alakultak ki.

    Építésükben - akárcsak a lakóházaknál - mindig a kor tudása tükröződik, ugyanakkor a biztonság és célszerűség mellett fontos szerepet játszottak az anyagi körülmények is. Nem ritkán a lakóházaknál tartósabb anyagból készülnek ezek a "melléképületek", hiszen a termény, az állatok megvédése még saját életük, kényelmük léténél is fontosabb volt a régieknek.

    […]
    A csűrök alaprajzilag két fontos részre tagolódtak. A csűr vagy pajta fiókjában vagy fiókjaiban raktározták a szálas gabonát vagy takarmányt. Ehhez csatlakozott a csűr vagy pajta piaca, ahol szabad helyet hagytak közlekedésre, de legfőképpen munkára. Ott csépelték ki a gabonát. A csűrök ennek megfelelően két vagy három fő térre oszlottak általában. A leggyakoribb esetben téglalap alaprajzzal építették, belső tagolásukat a kereszttengelyhez igazodva képezték ki. A csűr bejárata, kapuja és munkatere, piaca vagy szérűje a hosszanti oldal közepére került, a tárolóhelyek kétfelől csatlakoztak hozzá. A csűrökön eredetileg nem voltak kapuszárnyak. A szalagtelkes pajtasoros településekben azonban a kertet és az udvart szinte hermetikusan elzáró csűrökre mind a külső, mind a belső oldalon kapukat, ajtókat szereltek fel. A kapuk oly nagyok voltak, hogy rakott szekérrel ki-bejárhattak rajtuk. Ahol a kézi cséplés a közelmúltig szokásos gyakorlat volt, a csűr piacát és a fiókokat másfél méter magas fallal választották el, hogy a cséplés közben kipergő mag ne hulljon szét, ne kerüljön a csépeletlen gabona, szalma vagy széna közé; ezért nevezték kármentőnek. Voltak olyan körzetek viszont, ahol részben helyi kényszerkörülmények, részben az országos átlagtól eltérő, helyi hagyomány alapján hossztengelyük szerint osztott csűrök épültek. Pl. a Kisalföld némely településein szórványosan is, de bizonyos falvakban, településcsoportokban a lakótelkek keskenysége miatt kényszerültek hosszirány szerint tagolt csűröket építeni, viszont Szatmár megyében és környékén a helyi hagyományos csűrtípus eleve ilyen formában fejlődött ki. Nemritkán előfordult, hogy a csűr épületében kapott helyet az istálló, a pince. – Az istállók beépítése É-Magyarországon keleti felében szórványos, Erdélyben általános. Az állattartó helyiségek beépítése a közeli takarmányraktározás révén racionális munkaszervezést biztosított, a pincék esetében pedig előnyös volt a csűrben tárolt széna hőszigetelő hatása. A csűrök a lakóépületek átlagos méreténél nagyobbak voltak, főként szélesebbek s lényegesen magasabbak. Általában a lakóháztól elkülönítve a telek udvar és kert közötti határán álltak, kisebb telkek esetén magán a telekhatáron. A kisalföldi falvakban nemritkán a pajtákat a lakóházzal együvé egy alaprajzi egységbe, egy fedélszék alá építették. A baromudvaros telekelrendezés (baromudvaros telekrend) esetén előfordult, hogy a csűrök az út vonalára vagy közelébe kerültek, az istállók, aklok szomszédságában, de sokszor ugyanúgy a lakóudvar és a kert határvonalán álltak, mint egyébként a szalagtelkes településekben szokásos volt. Két beltelkes településekben (kétbeltelkes rendszer) gyakori volt a csűrök lakóudvaron kívüli felépítése. (Erre utal a pajtáskert, csűröskert kifejezés is, amely mind közszói, mind földrajzi névi használatban előfordul.) Magasabb hegyvidékeinken, a havasi kaszálókon a csűrhöz hasonló szerkezetű, jellegű szénapajtákat építettek. A csűrök építésénél ugyanazokat az anyagokat, szerkezeteket használták – mind a falazatok, mind a tetőzet esetében –, amelyeket a helyi hagyományos építő tevékenység a lakóházak építésénél alkalmazott. Sok helyen tovább élt a helyi anyagok felhasználása és az archaikusabb, konzervatívabb eljárások, szerkezetek. A gabona, széna utószáradását előmozdítandó viszont mindig olyan falazatokat alkalmaztak, amelyek jó szellőzést, légjárást biztosítottak. A borona-, zsilipeléses, sövény-, nád-, tégla-, vályog-, kő- vagy vegyes falak vakolás, tapasztás nélkül készültek. Ha viszont a fal anyaga a tapasztást, vakolást szükségessé tette, nagy szellőzőnyílásokat építettek be. A csűröket úgy építették, hogy azokba a rakott szénásszekerekkel be lehetett állni. Ha a csűrkapu vagy a körülötte levő tetőszegély alacsonyabb volt, a kapu feletti tetőfelületet felemelhetővé tették, rakodáskor rudakkal feltámasztották (leppentő csűrök). A gabona gépi cséplésének széles körűvé válása idején gyakoriak lettek az ilyen csűrkonstrukciók, hogy a cséplőgépeket a csűrbe beállíthassák. A csűr munkaterének (amely egyben a mezőgazdasági és közlekedési eszközök, felszerelések tárolóhelye is volt) növelésére építették az ún. nyakaspajtákat. Ezeknél a csűr középső része jelentékeny mértékben meghosszabbítva az udvar felé előreugrott. – A kézi cséplős területeken a gabonatermesztés fokozása idején sor került ún. ikerpajták építésére. Ezek tulajdonképpen két egymásba épített csűrből álltak, a két kisebb oldalfiók mellett egy nagyobb fiókjuk volt s két nyakasan kiugró csűrpiacuk. Így egyszerre két banda dolgozhatott párhuzamosan. A nyomtatás és a gépi cséplés előtérbe kerülésével sem csökkent a csűrök jelentősége. Nőtt szerepük a szénafélék tárolásában, veszteségmentes megőrzésében. Azokon a helyeken, ahol a klimatikus viszonyok kevéssé változtak, szinte még napjainkban a háztáji gazdaságban az utóbbi években is újakat emeltek. – A csűr alkalmazása nedvesebb éghajlatú vidékeken Európa-szerte általános volt. A hazai csűrtípusok területenként szorosan együtt fejlődtek a szomszédos népek hasonló célú épületeivel. Magyarországon nemcsak a parasztság és kisnemesség körében, de a nagybirtokok gazdálkodásához is hozzá tartoztak a 19–20. sz. fordulója körülig, ha a klimatikus viszonyok szükségessé tették alkalmazásukat. A gépi cséplés elterjedése előtt egyes uradalmakban fedett szérűkkel ellátott cséplőpajtákat, csűröket építettek még az alföldi megyékben is, hogy a szemnyerést az időjárástól függetlenül folyamatosan végezhessék. A csűrök építészeti kiképzése egyszerű volt. Ritkán egy-egy fontos, szem előtt fekvő gerendát díszítményekkel ékítettek. Egyébként legfeljebb az építési évszámot, az építtetők nevét és esetleg az építők nevét örökítették meg. A 19. sz. utolsó harmadát megelőzően a csűr készítői többnyire maguk a tulajdonos parasztok voltak. Az építést kölcsönös segítséggel végezték. Ezt követően a csűrök építése szinte egyre kizárólagosabban a mezővárosi, falusi ácsok, kőművesek tevékenységi körébe került, s az öntevékeny paraszti faragás, építés e téren is megszűnt. Konzervatívabb vidékeinken, valamint azokban a körzetekben, ahol a fafeldolgozás házi munkaként, házi iparként megmaradt, a közelmúltig tovább élt a helyi építő gyakorlat, s olyan archaikus szerkezeteket is megőrzött, mint amilyenek a jármos csűröké volt. – A csűr szó a 15. sz. elejéről mutatható ki. Nyelvünkbe a bajor-osztrák nyelvjárást beszélő német telepesek közvetítésével kerülhetett be, még a középfelnémet időszakban gyökerezik, amikor schiur, schür, schir alakváltozatai léteztek. Figyelmet érdemel viszont, hogy a népnyelvben a német–magyar nyelvi érintkezési sávban a Dunántúlon és a Kisalföldön a csűr megjelölésére mindig a pajta szó használatos. Pajta szóval jelölik a K-i részeken (Erdély) azokat az istállókat, amelyek a csűrökbe vannak beépítve. Az Alföld keleti felén s a Szilágyságban szőlőbeli építmény, présház jelentése is van. Pajta szavunk a 14. sz. derekáról ismert pajata alakban, mai hangalakja 1422-ből adatolható. Valószínűleg délszláv eredetű nyelvünkben.
    Irod. Szinte Gábor: A székely csűr (Népr. Ért., 1903); Bátky Zsigmond: Építkezés (A magyarság néprajza, I. Bp., 1941–43); Hofer Tamás: Csűrök és istállók a falun kívül (Népr. Ért., 1957); Hoffmann Tamás: Horreum – szérű, csűr? (Ethn., 1959); Barabás Jenő: Scheunen auf ungarischem Sprachgebiet (DJfVk, 1967).

    Forrás
    Magyar néprajzi Lexikon
     
    Bodka kedveli ezt.
  5. Bodka

    Bodka Állandó Tag

    [​IMG][​IMG][​IMG]

    Nagydobszai talpasház
    Nagydobsza,Fő út 68.

    Az 1853-ban épült talpasház talpas-vázas falszerkezetű, karós sárfalú. Zsúpfedele alatt szoba, szabadkéményes konyha és hátsó szoba nyílik az itt pitvarnak nevezett fatornácra.
    Az 1853-ban épült talpasház a délnyugat-dunántúli hagyományőrző, ún. faházövezet, ezen belül a református Szigetvidék tipikus épülete. A Benked család építtette és lakta generációkon át. Berendezése a XX. század eleji hagyományos lakásbelsőt szemlélteti. A ház mögött áll a talpas kisház, amely 1855-ben lakásnak épült, és 1916-ban telepítették ide. A telek végén istállós pajta látható gazdasági eszközökkel.
     
  6. Bodka

    Bodka Állandó Tag

    Talpasház

    Favázas, legtöbbször sövény-, paticsfalú vagy zsilipeléses falú ház, amelynek falazatában a függőleges tartóelemek egységesen az alapul szolgáló talpgerendákba vannak beállítva. A talpgerendák hossz- és keresztirányban egyaránt elhelyezésre kerültek, egységes keretté ácsolták, csapolták össze. Talpgerendának rendszerint különleges méretű fákat alkalmaztak, nem voltak ritkák a fél méternél vastagabb törzsűek sem. Gyakran a talpgerendák alá kőből alapot is raktak. Erdős vidékeinken, ahol a paraszti faépítkezést nem korlátozták, a legutóbbi évekig elég gyakori volt, bár általában a 19. sz. második felétől új házakat alig építettek. A talpasházak készítéséhez kevesebb fára és főleg kevesebb jó minőségű fára volt szükség, mint a borona építkezéseknél. – Fő elterjedési területe a közelmúltban Ny- és D-Dunántúl, továbbá Szlavónia. Előfordult a Kisalföldön, az Alföld peremterületein, gyakori volt az északi háztípus vidékén. A talpgerendás, gerendaváz-tartószerkezetű építésmód Európában széleskörűen elterjedtté vált. – A talpgerenda megjelölés a román népnyelvből is ismert (talpă). Talpgerendás építkezési mód a gazdasági melléképületeknél is gyakorivá vált (istállók, ólak, pajták, kamrák, sőt pincék esetében). (→ még: gerendavázas fal) – Irod. Gönczi Ferenc: Göcsej s kapcsolatosan Hetés vidékének és népének összevontabb ismertetése (Kaposvár, 1914); Csalog József: Talpas sövényházak a tolnamegyei Duna-szakaszon (Népr. Ért., 1939); Cs. Sebestyén Károly: Talpfa (Ethn., 1945); Kodolányi János: Ormánság (Bp., 1960).


    Forrás:Magyar Néprajzi Lexikon
     
  7. csimcsim

    csimcsim Állandó Tag

    Igaz az, hogy a magyar tradicionális építkezés között megtalálható volt a dombház?
     
  8. Dzsabesz

    Dzsabesz Állandó Tag

    A jó régi parasztházaknál nincs jobb! Se télen se nyáron
     
  9. jacidani

    jacidani Állandó Tag

    Az alaprajz a legfontosabb a családi ház építésnél, ha azt elrontod nem igen fogod jó érezni magad a lakásban.

    Azt még kihagytam, hogy a tájolás is nagyon fontos.

    A fekvésről nem is beszélve.
     
  10. Tsibor

    Tsibor Állandó Tag

    Kedves Cepy! Ti mibe "tenyereltetek bele?" Mi is most vettünk egy vegyes szerkezetű - félig vályog házat, de előtte átnézettük építésszel is. Persze ez sem garancia, hibák mindig kijöhetnek...
     
  11. Tsibor

    Tsibor Állandó Tag

    Ha már Skanzen: azt tudtátok, hogy a szentendrei skanzenben egyes régi technikák eltanulhatók? Vannak műhelyeik, ahol pl. kemence építést, sövényfal vagy nádfal építést is lehet tanulni! Én ma fedeztem fel,.

    Program itt:
    Skanzen - Örökség Műhelyek
     
    Bodka kedveli ezt.
  12. 3dhazard

    3dhazard Új tag

    Jómagam is kíváncsi lennék a beletenyerelés mibenlétére!
    Nekem is vályogházam van, sajnos több helyen is rosszul végezték az átalakításokat, de mindent meglehet oldani...
    Aki ilyesmit akar vásárolni, ne feledkezzen meg a megváltozott környezetről sem, pl.: annak idelyén nem volt ekkora a forgalom által okozott vibráció.
     
  13. Magyar szó

    Ilyen régies Magyar írást, szóhasználatot sűrűbben kellenék olvasni, halgatni.
     
  14. kosbor

    kosbor Állandó Tag

    Zsúp tető

    Szép Napot Nektek!
    Tud valaki anyagot zsúp tető készítésről?
    Minden jót:kosbor
     
  15. tlacos

    tlacos Állandó Tag

    Azt hallottam a nagyapámtól hogy a harmadik ház amit épít az ember , az lesz tökéletes.
     
  16. petrusz79

    petrusz79 Állandó Tag

    Miért nem jönnek rá a magyarok, hogy legalább falun hagyományos házat építsenek? Építik az amerikai típusú unalmas házakat, aztán csodálkoznak hogy nem megy a falusi túrizmus!
     
  17. petrusz79

    petrusz79 Állandó Tag

    Manapság nyomják a kívülről nikecellel szigetelt falat, akár vékonyabb téglafallal is. Rengeteg érv mellette van. De én hagyományos parasztház stílusban akarok építkezni. Összeegyeztethető ez?
     
  18. idea

    idea Tag

    nah aki vályog házra műanyag ablakot rakat - az meg is érdemli... + a penészt is.
     
    kágyula és zarabaro kedveli ezt.
  19. Lacika69

    Lacika69 Állandó Tag

    Sziasztok!
    A 'beletenyerelés'-hez volna gondolatom.
    A Nagyapám mesélte, hogy régen a házon mindig volt mit javítani, falat tapasztani vagy a tetőt megigazítani. A nádazott tető nem volt olyan tartós mint a mostani (30 évvel ezelőtt) cseréptető. Szakember mindig akadt bőven, hiszen több generáció lakott együtt. A nagyapa tudta, hogy kell kinéznie ha rendesen megvan csinálva a fia tudta hogy kell rendesen csinálni, hogy az öreg elégedett legyen a munkával az unoka meg mindig jó erőben volt ahhoz hogy azt éppen úgy csinálja, hogy abban ne legyen hiba. Így voltak ezek jó házak. Ahogy a Nagyim süti receptje is 'és egy csipetnyit a szívedből' az nagyon fontos, anélkül el se kezd.
     
    kágyula kedveli ezt.
  20. L.Maria

    L.Maria Új tag

    Népi építészet ma

    Kedves Zsuzsanna!

    Nagyon érdekesnek találtam az öreg ácsok meséjét, mellyel visszaröpítettek vagy száz évvel a világ dolgaiban.
    De bizonyára tudod, h vannak hasonló próbálkozások ma is. PL. Az én egyik fiam is szalmabálából és saját kézi préselésű agyagtéglából építgeti a házát. Ő ezt ökológiai és gazdasági megfontolásokból teszi. Bizony nagyon munkás! Ha csak arra a 8000db préselt téglára gondolok, már akkor is. Az egész család sokat dolgozott rajta, de még így sincs készen. Igaz már csak belső munkák vannak.
    Aggályaim persze vannak az időtállóságával kapcsolatban v egér ügyben, de a fiúk mindig leszavaznak. Erre az általad közölt cikkben sem találtam utalást.
    Nem tudom, mennyire vagy otthon ebben a témában. Tudsz-e valami megnyugtatót írni erről.

    Üdvözlettel : Marika
     
    kágyula kedveli ezt.

Megosztás