Orpheusz-Krisztus (antik kozepkor)

Spyros

Állandó Tag
Állandó Tag
ἥλιον, καὶ ἡ σελήνη

Apoc 12 - 12. rész

1 Καὶ σημεῖον μέγα ὤφθη ἐν τῷ οὐρανῷ, γυνὴ περιβεβλημένη τὸν ἥλιον, καὶ ἡ σελήνη ὑποκάτω τῶν ποδῶν αὐτῆς, καὶ ἐπὶ τῆς κεφαλῆς αὐτῆς στέφανος ἀστέρων δώδεκα,

1 Majd egy nagy jelkép lett láthatóvá az égen, egy asszony, ki a napba öltözött, kinek lába alatt a hold volt, és fején tizenkét csillagból koszorú.
 

Spyros

Állandó Tag
Állandó Tag
Hold

''A Szentírásban a →világosság és a →fény forrása, a nagy világítók egyike, Isten teremtménye (Ter 1,14-18; Zsolt 8,4; 74,16; 136,7-9; 147,4; Jer 31,35; Ám 5,8); Isten dicsőségét szolgálja (Zsolt 148,3; Dán 3,62: LXX), mutatja az égen az időnek Istentől szabott rendjét (Ter 1,14; Zsolt 104,19; Jer 33,25). Szépsége csodálatraméltó (Én 6,10). A ~szakok váltakozása a balga szeszélyességének, állhatatlanságának képe (Sir 7,11). - Az ÓSz és az ÚSz a ~hoz igazodva számítja az időt (Ter 1,14; Zsolt 104,19; Sir 43,6): a →hónap kezdete, tartama, az ünnepek és az →év a ~szakokhoz kapcsolódik. (→naptár). - A dagadó, majd fogyó, eltűnő és újra megjelenő ~ ritmusában a kozmosz életritmusát látták, mely meghatározza a nők termékenységét, a növények sarjadását, az esőt, sőt az ember sorsát is. A MTörv 33,14 arról szól, „amit a hold sarjaszt”. A kis fél~acskák, amelyeket a nők ékszerül használtak (Iz 3,18) v. amelyeket az állatok nyakába akasztottak (Bír 8,21), nyilvánvalóan a termékenységet voltak hivatva elősegíteni. A Zsolt 121,6 a ~ ártó hatását említi; vö. Mt 4,24; 17,15, ahol az epilepsziás ~kórosként szerepel. Jób 38,33 feltételezi azt a hitet, hogy az égitestek (= csillagok) meghatározzák a földön az események menetét (a ~ itt kifejezetten nem szerepel). Vsz., hogy erre utal az uralkodik ige is, amivel a Ter 1,16; Zsolt 136,9 él. - Az eszkatológiában a →holdfogyatkozás Isten haragjának és a végső időknek jele. Iz 30,26 szerint az eljövendő új világban a ~ úgy fog ragyogni, mint a nap; 60,19 és Jel 21,23: a ~ felesleges lesz, hiszen az Úr, a Bárány lesz az új Jeruzsálem világossága. - 3. A holdkultusz az egész ókori Közel-K-en fontos szerepet töltött be a vallásban. Amikor Izr. ősatyái „más (= idegen) isteneknek szolgáltak” (Józs 24,2.14), akkor - Ábrahámnak Szin ~isten kultuszának közp-jaihoz, Urhoz és Háránhoz fűződő kapcsolatai alapján - feltehetjük, hogy „a karavánok vezérét” tisztelték. Az amoriták Jarih néven tisztelték a ~at, amelyről Bet-Jerack és talán Jerikó is a nevét kapta. S. Kirst szerint az →újhold ünnepe (Szám 28,11.14; 2Kir 4,23; 2Krón 2,3) arra mutat, hogy a ~kultusz Izr-ben törvényes volt. Ezzel szemben A. Caquot arra hivatkozik, hogy az új~ voltaképpeni ünnepe későbbi eredetű, semmiképpen nem korábbi Ezekiel koránál. Az Ígéret földjén való letelepedés utáni első sz-okban Izr. fiai jahvizmusának főleg a kánaáni termékenységi istenekkel kellett megküzdenie; ugyanakkor a Kr. e. 8. és 7. sz: asszír hatásra a csillagkultusz burjánzott el (2Kir 17,16; 21,3), amelyhez a ~ imádása is tartozott. Jób védekezésében arra hivatkozik, hogy a ~ tiszteletére még nem emelte kezét csókra (Jób 31,26); az imádásnak ezt a gesztusát (ados) a mezopotámiai műv. gyakran ábrázolta. A Bölcs 13,2 is elítélte azokat, akik „az ég világítóit” isteneknek tekintették; Bár 6,59 szerint a ~ (miként a nap is) engedelmeskedik Istennek, aki a feladatát (világítás) kijelölte. De Iz 24,21 mintha magukat az égitesteket (köztük a ~at is) tenné felelőssé istenítésükért: az Úr napján meg fognak szégyenülni. A Jel 12,1 szerint a ~ zsámoly az égi asszony lába alatt; hasonló szerepet játszik Naftali testamentumában, ahol a dicsőségre emelt Júda öltözete, akinek a lába alatt 12 sugár jelenik meg. - 4. Ikgr. Mivel a pogány vallásokban istenségként tiszt., a ker. műv. csak akkor fogadta be, amikor az egyházatyák Mária és az Egyh. jelképét látták benne: Krisztus a Nap, Mária a ~, aki Krisztustól kapja minden fényét.''
 

Spyros

Állandó Tag
Állandó Tag
Ótestamentum(Hold) Újszövetség (Nap)

Hold

''A keresztény szimbolikában a Nappal együtt a keresztrefeszítés ábrázolásain Krisztus kettős természetét jelzi; a balján elhelyezkedő Hold az emberi természetre utal. A Holdat Gábriel arkangyal tartózkodási helyének vélték, valamint Szűz Mária szépségét is hasonlították hozzá az Én 6,10 és a Holdon álló, ún. Napba öltözött asszony motívuma alapján (Jel 12,1).

A holdsarló a szüzesség, az eredeti ártatlanság jele. ''

''Az egyházatyáktól eredeztethető az a középkori hagyomány, amely a Holdat és a Napot az Ó- és az Újtestamentum jelképének tartotta: ebben a tipológiai értelmezésben az Ótestamentumot (Hold) csak az Újszövetség (Nap) megvilágító fényénél lehet valódi értelmében felfedni (→árnyék).''
 

Spyros

Állandó Tag
Állandó Tag
A kereszt ábrázolása

Kling József: Kereszt

Kereszt...? Mennyi mindent kifejez. Sokkal régebbi jel, mint a kereszténység, de nem hiszem, hogy túlzás lenne kijelenteni, hogy a keresztény világban a legfontosabb. A jelek, jelrendszerek nélkülözhetetlenek az ember életében: segítenek, figyelmeztetnek, tájékoztatnak, tiltanak, irányítanak, óvnak. Két ember akkor érti meg egymást, ha közös a jelrendszerük. Ősidők óta így van ez, mert a rajzos, később egyre stilizáltabb képek (jelek) az élet legkülönbözőbb helyzeteiben igazítanak el bennünket.

A kereszt ábrázolása a prehisztorikus korban, szinte az egész világon megtalálható volt. Jelentheti a világosság-sötétség, a múlt és jövő, a születés-elmúlás, a Nap-Hold, a fent és a lent, a föld és az ég, a jobb és bal fogalomtársításokat. A kereszt szárai négy irányt jelölnek, de a középpontban az élet, a Nap van. A körkereszt a nap jelképe lehetett, istenség volt. Később a kör elmaradt vagy egyéb kiegészítést kapott. Például az asszír napisten, Assur megjelenítése szárnyas napkoronggal és benne kereszttel történt.''
 

Spyros

Állandó Tag
Állandó Tag
A tánc és a halál

Esszé az érzékelések formáiról

hipertext
KELEMEN ATTILA

''A tánc és a halál nem-kettőssége természetesen más kultúrák-
ban is megtalálható, de épp a halálfelfogások sokrétűsége miatt a
tánc megítélése nagyon változó. Egyiptomban, ahol a halál ká-
nonja egyben hatalom kánonja is volt, a halálkultusz pedig a ha-
talom fenntartásának kultusza, a templomi tánc, amire rengeteg
szabály vonatkozott, a totemek mimetikus megjelenítésére szol-
gált, és ha volt is, csak másodlagos lehetett az extatikus jelleg. A
szórakoztató táncok a spirituális hanyatlással kezdtek teret nyerni.
Egyik dialógusában Lukianosz úgy beszél a táncról, mint
szubsztanciáról: „a tánc művészete nem valami újdonsült tevé-
kenység és nem is tegnap vagy tegnapelőtt, esetleg nagyapánk-
nak vagy nagyapánk nagyapjának az idejében keletkezett, hanem
azok, akik a leghelytállóbb tanítást közlik a tánc eredetéről, azt
mondják, hogy a világmindenség keletkezésekor született meg a
tánc is, mint amaz ősi szerelem kísérő tüneménye. Mert a csilla-
gok kartánca és a bolygóknak az állócsillagokhoz való viszonya és
ritmikus kapcsolódásaik és mozgásuk harmonikus rendje ennek
az elsőszülött táncnak a példaszerű megnyilvánulásai.”2
Lukianosz párbeszéde, azon kívül az örömön kívül, amellyel
általában a görög szövegek olvasása jár, két tanúsággal is szolgált.
Az egyik, annak nyugtázása volt, hogy, Lukianosz viszonylag
precíz ismeretekkel rendelkezett az indiaiak táncairól és
valószínűleg táncmetafizikájukról is: amit a tánc keletkezéséről ír
akár Shivaról is szólhatna. A másik a tánc és a harc eredetközös-
ségének felfedése. ''
 

Spyros

Állandó Tag
Állandó Tag
Orpheusz halala, Krisztus elete, Bacchus feltamadasa

Széttépték a thrákiai nők, a Menádok.
Az állatok megszelídülnek játékától, a természet hódol neki, énekére megindulnak a fák, a kövek, csak a természet istene lobban ellene engesztelhetetlen haragra. Dionüszosz borát, mámorát elutasító Orpheusz ellen szolgálólányait uszítja, kiket a féltékenység is tüzel. Orpheusz elhódította előlük a férfiakat, köréje gyűlnek, zenéjét hallgatva a thrák harcosok.
Mondottuk, megszelídíti a vadállatokat, de egy óvatlan pillanatban kígyó marja meg feleségét. Mondják, megjárta az Alvilágot, hogy életre keltse Euridikét, már-már eléri célját, de úgy látszik a végzettel nem bír, ebben az egyenlőtlen küzdelemben alul marad. Mondják, azt tanította hogy a lélek hallhatatlan, és az élet szenvedései után boldogságot ígért híveinek. Mégis, mért érezzük, hogy körüllengi a járhatatlan utakon járók magánya?

Krisztus is boldogságot ígér a jóravalóknak, az erényesen élőknek. Termőre fordít, virágba borit, a rossztól elriasztó példával elszáraszt, meddőséget gyógyít, föltámaszt a halálból, föltámad.
Sosem tágít mellőle és embertársaitól a kísértő, kezdettől fogva, ezer alakban, kígyó képében, rontással. Istene azonban elhagyatottságában sem hagyja el, mint ahogy ő sem fordul el sosem múló szeretettel gyermekektől, ifjaktól, vénektől, férfiaktól, nőktől, hittestvéreitől és a hitetlenektől.

De mi dolga van Krisztussal, Orpheusszal Bacchusnak? Tán a mámor isten széttépettetése, halála és újjászületése, a megtaposott szőlő, annak vére, a must, a mustból kiforró bor példabeszédet követve feleletre találunk. Tagadásra, egyezésre, hallgatásra?
 

Spyros

Állandó Tag
Állandó Tag
Orpheus halala

Tod von Orpheus durch Mänaden. Rote-Figur Stamnos, Hermonax, c. 470 v. Chr.
Louvre, Department of Greek, Etruscan and Roman Antiquities, Sully wing, Campana Gallery (G 416)
 
Oldal tetejére