P Á L Y Á Z A T Vers

Emberke (pályázat 1 vers)

Téltavasz


Egyre hamarabb búcsúzott a nap
Egyre hamarabb jött el a sötét
Szürkébe burkolt mint börtön-falakat
Bezárta világom a fagy és a jég.

Fehér leplével mennyasszony-táncát
Járja egyre a süvítő szél
Kioltja hamar égő-tűz fáklyát
Fagyos hideggel gyűrűz a tél.

Halotti lepel hó-fedte dombok
Megannyi sírkereszt rajta a fák
Szívemben sírnak csendben a gondok
Veszítve otthont, veszítve hazát.

Gúnyosan kacagó, dermedő szél
Hó-dermedt csöndben lapít az élet
Megannyi örömöt temet a tél
Fehér-lepel kísértet-remények.

Nézem a tájat, könny-fátyol szememen
Rég kihűlt szívemben nem tombol érzelem
Szívem kertjében puszta-sír világ
De nézd! amott kibujt egy virág!

Kecses fejét ringatja egyre
Támadó szélnek fittyet hányva
Fagy-halálnak lészen keresztje
Sirató táncát büszkén járja.

Mintha megannyi harang szólna
Csilingel messze e kis hóvirág
Mint ébresztő vezény-szóra
Lerázza dermét a téli világ.

Rügy-szemük nyitják sorba a fák
Csatára hívva a jég-tábornokát
De már lágyan simogat a szél
Tavaszt kiáltva menekül a tél.

Kicsiny alak közelít felém
Szívemben lassan éled a remény
Dermedt fagya engedni látszik
Tűz-fény gyermek kacagva játszik

Nevetve int - virágok nyílnak
Hab-fodrot sző amott a pataknak
Dallamot ad a madár-hadaknak
Hangot ígér hallgatag szavaknak.

Tavasz-tündér! Közelíts hozzám
Hajad lágyan simítsa orcám
Szemed fénye gyújtsa meg tüzemet
Szóljon nékem e remény-üzenet

Virágzó völgyet, erdőt, réteket
Sötétség űző tavasz-fényeket
Ígérjél nekem mosoly-éveket
Veled töltött örök életet ...

Emberke (pályázat 2. vers)

Karácsonyi fagy

Halkan suhan a szélben tova
Hidegen vág a fagy ostora
Kavargó pelyhek vad-őrült tánca
Arcodat tépő fehér jég-dárda
Fehérbe takar ruhátlan fákat
Messziről fájó szél-törte ágak
Dermeszt a jég, ölel a fagy
Hó-sebzett vére reményt se ad
Alant a pataknak jég-zúzta medre
Megdermedt hullám táncát feledte
Bújna a madár meleg odvába
Nyest-halál kúszik némán a nyomába
Vackán a nyúl tavaszról álmodik..
Véres ebédről egy róka távozik.
Királyi koronát a szarvas veszejti
Golyó-űzte éltét a halálba felejti
Odébb a fák között tántorgó ember
Megváltja éltét néhány üveggel
Szeretet ünnepe megváltást hozna
Fagy-lopta álma repíti otthonra.
Meleg szobában kacagó gyermek
Apjára ütő daliás termet
Anyjától kapott kék szeme ragyog
Szinte kiáltja: Tiétek vagyok!
Látva apját, fáradt lépteit
Segítő kézzel hozzá érkezik
S bújik az apa a gyermeki karba
Szívének melege láng-fénybe takarja
Viszi a mennyekbe, táncolva-pörögve
Lehunyva maradt két szeme örökre..

pályázat- versek

Tél



tél?
ünnepek?
mit hoznak nekem?
kitartó szeleket
hideget
fagyot
jégszívet
varázsol
minden
hópehely
most
még
vagyok
ajándék nekem
az életem?
ajándék neked
az életed?
tél van?
ünnepek?
hófúvás
hideg szelek







ajándékod


vittél magaddal
s én mentem veled
talpunk alatt
hó ropogott
szerettelek
fogtad a kezem
szorítottalak
tudtam éreztem
hogy lelked szabad
halgattál
a hosszú úton
haladtunk
nyomunk
pecsét volt
a szűz havon
karácsony volt
ajándékom
zsebemben lapult
vártam hogy
elmondd
hogy elsírd
meghalsz
ha nem leszek
tiéd
megálltál
megálltam
melletted
szemembe néztél
és szóltál:
felejtsük egymást el
mentél tovább
a hóban
megmaradt
nyomod
én álltam
s nem tudtam
hol vagyok

Kriszt Marcsy Verspályázat

Ő örökre

Fehér lelkem havában otthagytad lábnyomod.
Fehér lelkem átjárták jeges fuvallatok,
Fehér lelkem havában lábnyomod megfagyott.

Mondd, mikor jön a tavasz, hogy lelkem olvadjon?
Mondd, mikor lesz oly meleg, hogy eltűnjön a nyom?
Mondd, miért sajog bennem az elmúlt fájdalom?

Vagy ha már nem jön tavasz, mondd, mikor hull a hó?
Hogy belepje lábnyomod a puha takaró,
Hogy ne sebezzen többé tőrként a búcsúszó!

De csak tél van. Hideg tél. Én őrzöm lábnyomod,
Mint koporsója álmát vigyázza a halott.
Mert mást mit tudna tenni, kit léte elhagyott?

De én élek! Igen, még élni akarok!
Miért nem tombolnak hát szeles hóviharok?!
Miért nem nyílnak bennem újra hóvirágok?!

Miért is nem zúdul le fentről egy lavina,
Hogy örökre eltűnne emlékednek nyoma,
Hogy betemetne végleg a feledés hava!

De csak tél van. Hideg tél. Hiába zokogok,
Bennem nem váltakoznak többé az évszakok.
Lényem részévé váltál, s nem szabadulhatok.

Kriszt Marcsy Verspályázat

Ő, a távoli közelség

Megfagyott álmok kopognak be
a jégvirágos ablakon.
Ébren vagyok, és alszom mégis
és álom nélkül álmodom.
Valami fáj, de már nem érzem.
Valami meghalt, mégis él.
Valaki vár rám, talán másra;
elválik tőlem, elkísér.

Hull a hó és virágok nyílnak,
elhervadnak, és fúj a szél.
Felnézek, látom lenn a földet.
Felkiáltok, a csönd beszél.
A nap felkelt, az éj már alszik.
Szerenádot hallok megint.
Valaki vár rám, talán másra;
Ölel-taszít, kacsint-legyint.

A ködben látom élesen őt
- szivárványhídon lepke száll -,
előbukkan a messzeségből,
eltűnik, újra elémáll.
Meghajol s táncra kér a Világ,
rosszat teszek - és megdicsér.
Valaki vár rám, talán másra;
elválik tőlem, elkísér.

Sziasztok!
Az unokaöcsém versét szeretném közzétenni a pályázaton.

Tél

Kék az ég,
De ne nem csak úgy, egyszerűen kék.
Sok színű felhők borítják.
De csak a hidegséget adják.

Három óra van.
Ballagok haza.
S nem érdekel az égnek
sok színű tava.

Melyen a napfény olyan,
Mint a jég.
Csak, hogy hevítse
a hidegségnek,
Égető tüzét.

Karancsi Szilveszter /Sly/
17 éves
Magyarország-Berettyóujfalu

bertalan gyongyi



Csatlakozott: 2004. 02. 28.
Hozzászólások: 1

Elküldve: Szomb Feb 28, 2004 10:28 am Hozzászólás témája: vers pályázat

--------------------------------------------------------------------------------

Ez a vers életem elsö talán leghidegebb telén kezdödött új hazámban amikor a buszra várva annyira fáztam, hogy kínomban elkezdtem sírni és bizony nem tudott lecsordulni a könny az arcomon. Huszonöt év után iródott meg ez a vers ami talán többröl is szól mint a télröl de szeretnék én is hozzájárulni e pályázathoz amit a mai napon tudtam meg.


Megfagyott könnycsepp Stockholm 2003.11.15.

Bertalan Gyöngyi


Elhagytalak kicsiny Hazám
Már egy negyed évszázada
Ne vesd a szememre
Hisz ennek forró szerelem volt az oka

A legszebb érzés amit egy ember kaphatott
De tudnod kell ezen érzésnek nagyon nagy ára volt
Új utak pora szemembe fújta a szél
Új emberek gondolata, hogy közeledtél felém?

Rideg tél könnyet csalt szemembe
Orcámon csordulva fagyott könny lett belöle
Szerelemnek forrósága idegen érzéssé változott
Idegen országban idegen emberek között

Idegen vagyok én számodra te új ország
Befogadsz-e engem, s te tölem vajon mit kivánsz??
Idegen gyökereimmel mit kezdesz te új világ?
Fakadhat-e új élet s nyilhat –e majd újra virág?

S ha lassan is de e gyökerek újra sarjadni kezdenek
Munka, munka, munka elöcsalja a friss leveleket
Hét kopár esztendö után mégiscsak csoda történt
Megszületett Linda s Ö volt a világon a legszebb

Értelme lett az életnek, amit adott e pici gyermek
Szerelemnek gyümölcse új hazában új életet kezdett
Érezhettem micsoda erövel bir az általam adott élet
Oda adtam neki az utolsó csöpp szeretetemet

Tévedtem én hisz négy év múltán új gyümölcs termett
megszületett Johanna, lám a szeretet mégsem fogyott el
Rádöbbentem én arra amit addig nem tudhattam
Az anyai szeretet az valójában határtalan

Új hazám földjébe ültettem fákat, bokrokat,
Füredröl szölöt és magyar virágokat
Életet mostmár az idegen földböl kapnak
S évröl évre erösödünk együtt ha eljön a tavasz

Nyárnak melegébe napsugárnak fényébe növekszenek
Virágaim között mégis a két szerelem rózsája a legszebb
Ha jö az ösz méltósággal hullatják fáim levelüket
Érezhetem hogy árad felém rózsáimból a szeretet

Boldog vagyok én ki két gyermeket egyformán szerethetek
S igazából engem két ország két haza formált, nevelt
De ha majd életemnek lángját elfújta a túlvilág szele
Nyissátok ki keblemet csak azért, hogy láthassátok

Az én szivem piros fehér zöldre volt festve

tarnokmihaly



Csatlakozott: 2004. 02. 28.
Hozzászólások: 1

Elküldve: Szomb Feb 28, 2004 10:23 am Hozzászólás témája: Pályázat!!!

--------------------------------------------------------------------------------

Ünnepekre

Arcomra nem üthet semmi vénség!
Az én arcomat gyermek vigyázza.
Hol szelíd mosolyra hull a könnyem,
S könny-fátyollal szépül a világra.

A gyermek ott bent…látod? Víg nagyon!
Hagyjad játszani egyes-egyedül,
S ha kinn minden a mocskába fúlna,
Nézd a pírján a BÉKE fény derül.

Hát ne bántsad Őt, kínáld a szépet!
"Egy boldog óra száz rosszal felér".
Szép dallamban -lélekringatóban-
Az engem féltő jó anyám becéz.

December van! Hideg kék fényében,
Az én arcomat gyermek vigyázza!
A tele-ünnep, mint szép, ébredés,
Ocsúdva néz a karácsonyfánkra.


Az első hó

A JELEN idő türelme véges...
A MÚLT világa hív s a gondolat.
-mint forró kávé átbizsergi, hogy
ömlik belém -az alagutakat.

A JÖVŐ sötétben imbolyog -fáraszt -
Mert elveszi tőlem a végtelent;
Kik írnak, olvasnak majd engem,
Ha csillapul a zaj s ölel a csend?

Hullik a hó, az első -érzem -
Rám esik az elmúlásnak hűse,
S a sóhajomban...megérem a tavaszt?
Fel sikolt az "ördög hegedűse".

Szobámban (jóban) zár a sors bilincse,
Száz tűhegye, késél vérzi testem,
Oly álmot adj, mi EMBERT érlel,
Jaj nem találom...mennyit kerestem!?

Könyveim hívnak, mint ÖRÖM, BÁNAT,
Intrika, szerelem, JÓ, ROSSZ harca,
Halvány reményben fénysugár pózol...
Életem értelmét nem mutatja.

Mint barlangban a visszhang halkul,
Úgy hull a hó és egyre csak fázom,
A tettelen tespedés rideg csendjéből
Valami tűzbe, lobogni vágyom...

Barátom a roppanó bútor, -él-
És látja kínom, és látja bajom,
Megnyugvást kínál álmosítón...
De a barna halált nem akarom!

Lehet a kintnek fehére szépe,
Akkor is megbújt magokkal vagyok,
-hallom, hogy zakatol, buzdul a szívem-
Én ÉLNI és ALKOTNI akarok!

---*Tárnok Mihály*---
[email protected]

faluvegianna



Csatlakozott: 2004. 02. 28.
Hozzászólások: 6

Elküldve: Szomb Feb 28, 2004 7:21 am Hozzászólás témája: Pályázat: versek+próza

--------------------------------------------------------------------------------

Tél



tél?
ünnepek?
mit hoznak nekem?
kitartó szeleket
hideget
fagyot
jégszívet
varázsol
minden
hópehely
most
még
vagyok
ajándék nekem
az életem?
ajándék neked
az életed?
tél van?
ünnepek?
hófúvás
hideg szelek







ajándékod


vittél magaddal
s én mentem veled
talpunk alatt
hó ropogott
szerettelek
fogtad a kezem
szorítottalak
tudtam éreztem
hogy lelked szabad
halgattál
a hosszú úton
haladtunk
nyomunk
pecsét volt
a szűz havon
karácsony volt
ajándékom
zsebemben lapult
vártam hogy
elmondd
hogy elsírd
meghalsz
ha nem leszek
tiéd
megálltál
megálltam
melletted
szemembe néztél
és szóltál:
felejtsük egymást el
mentél tovább
a hóban
megmaradt
nyomod
én álltam
s nem tudtam
hol vagyok

Enikő.



Csatlakozott: 2004. 02. 28.
Hozzászólások: 1

Elküldve: Szomb Feb 28, 2004 2:28 pm Hozzászólás témája: Pályázat: vers+próza

--------------------------------------------------------------------------------

KEDVES ZILAHI ENIKŐ

KARÁCSONY

Decemberben, mikor negyedik
Gyertyánk is csonkig ég,
Összeborulva ünnepre készül
A föld, s az ég.

Karácsonykor, ha
Szívedet kitárod,
Elindulnak Napkeletről
A háromkirályok.

Éj teríti csillagdíszes
Leplét a tájra,
Minden ember a
Messiás születését várja.

Imára hív a zengő harang,
Hálaének száll az égre,
Betlehemi csillag lobban,
Szent karácsony áldó fénye.

Ablakszemek szikrázva égnek,
Meghallják a titok szavát.
Benn a kályha melegénél
Béke öleli át a szobát.

Gyertya árnya táncol a falon
Gyanta, s kalács illata száll.
Hittel vértezve, szeretetben
Őrizd egész évben a csodát.



KARÁCSONYI TÖRTÉNET

Amikor még kislány voltam,
Mellettünk élt a nagymama.
Sokat tanultam tőle, nagyon sokat,
Az életre tanított minden szava.

Gyakran beszélt a karácsonyról,
S én tátott szájjal fordultam felé.
Igaz volt minden szava, való igaz,
Mert az életből szőtte a mesét.

Tudod, lányom akkor régen,
Mikor még anyád is kicsi volt,
Másként ünnepeltük a karácsonyt,
Mert díszes fája csak a gazdagoknak volt.

Nagyapátok ősz utóján
Kórót szedett kettőt, hármat
Abba szurkáltuk bele
Az erdőből hozott fenyőágat.

Kockacukrot gyűjtögettünk,
Amit a grófné a gyerekeknek adott.
Vékony cérnára fűztük mindet,
És papírból voltak az angyalok.

Fehér gyertyát gyújtottunk, és
Tízen álltuk körül a fát.
Nyolc kíváncsi gyermekszempár
Egy-egy ajándék almára várt.

Volt még dió, mogyoró,
És sütőtök illata szállt.
A magunk faragta jászol mellett
Köszöntöttük a Kisjézuskát.

Soha nem panaszkodott senki, hogy
Nem kapott vonatot, babát,
Szegények voltunk, nagyon szegények,
De szeretetben élt ez a nagy család.

Pénzre nem váltható, akárki mondja,
Ami lelkünk mélyén születik.
Tanuld meg lányom, jól jegyezd meg:
Az igazi gazdagság a szívünkben lakik.

Maczkó Edit



Csatlakozott: 2004. 02. 23.
Hozzászólások: 1
Tartózkodási hely: Magyarország, Szerencs-Ond
Elküldve: Pént Feb 27, 2004 2:54 am Hozzászólás témája: Pályázat - vers

--------------------------------------------------------------------------------

Maczkó Edit

Gyermekkorom karácsonya

Formás kis fácska,
nem volt egetverő,
szekrényünk tetején
egy apró erdei fenyő.

Rajta sok-sok
kézzel formált csoda,
aranypapírral bevont
szegények karácsonya.

Piros alma mosolygott
tüskés ág-bogán,
papírláncfűzér
gyermekkorom karácsonyán.

És ezernyi láthatatlan csillag,
Apám és Anyám
minden szeretete.
Ez volt az év legszebb ünnepe.

Petróleumlámpa bódító illata
átölelte az est hangulatát,
körülültük a rozzant lábú asztalt,
boldogan ettük az ünnepi vacsorát.

Béke szállt a szegényes házra,
mosolygott tetején az ócska nádfedél,
a mi egyszerű karácsonyunk
senki cifraságával nem cserélt.

Elfújtuk a fán az apró gyertyákat,
víg táncot járt a hópihe a házon,
dalolva füstölt a szabadkémény,
elringatott a Szent Karácsony.

2002. Ond


Maczkó Edit

Betlehemi csillag

Hópihe csillog az ágon,
Szent Miklós napja közeleg,
csendül a csengő a szánon,
csizmát fényez sok kisgyerek.

Őzikék riadtan futnak,
fura szán siklik a tájon,
télapó nagy útnak indul
madár didereg az ágon.

Dalolva füstöl a kémény,
óhaj sok apró kis szájon,
betért a falu végén,
nagyszakáll könnyít a zsákon.

Kisvasút robog a padlón,
télapó hozta az éjjel,
apa kopog az ajtón,
siet, mielőbb beérjen.

Dolgozott éjjel, s nem látta,
hogy Télapó megérkezett,
ketten játszottak tovább,
mindenről elfeledkezett.

Elnyomta szemét az álom,
a mozdony elcsendesedett,
kisfia mellé bújt csöndben,
édesden elszenderedett.

Hullt a hó, hullt csak a tájra,
csilingelt tovább a szán,
csengettyű hangja ébresztett
a feldíszített fenyőfán.

Mézédes fahéjillattal
csillagok lógtak az ágon,
megrakott, hófehér asztal,
fény suhant át a homályon.

A hófödte békés kis házban
édesanya serénykedett,
boldogok voltak ők hárman,
Betlehemből csillag érkezett.

2002. 12. 13.

fanni



Csatlakozott: 2004. 02. 27.
Hozzászólások: 2
Tartózkodási hely: Hungary
Elküldve: Pént Feb 27, 2004 6:36 am Hozzászólás témája: vers

--------------------------------------------------------------------------------

Vastag Fanni

A tél

Itt a tél, eljött végre,
Az első hó is leesett.
Cinkék s harkályok fütyürészve
Köszöntik a szép telet.

A gyerekek hógolyóznak,
Cipőt, csizmát csiszatolnak.
Télapóra számítanak
Cukrot, diót bőven kapnak.


Karácsony

Közeleg a karácsony napja,
Sütitől illatos a konyha.
az egész ház csillog díszes,
A fenyőfa ága ékes.

Együtt ünnepel a család
Mindenki felejti baját
Munkahelyet és iskolát,
Rossz jegyet és politikát.

Matusik Gabor



Csatlakozott: 2004. 02. 23.
Hozzászólások: 1
Tartózkodási hely: pécs-pàrizs
Elküldve: Hétfő Feb 23, 2004 10:51 am Hozzászólás témája: Palyazat

--------------------------------------------------------------------------------

A türelem évszaka


Reccsre ropp és a Nagy Kemény úr
újra a házak közé tapodott
erdőmélyről búvhelyéről,
szólt egy sikoly visszhangtalan.

Begubózik most az élő,
befűtve már az álomvár
izzadó-tarka emlékezésrőzséből,
néma vacogás botorkál alaktalan.

Kristályköntös szőttes fonja körbe
a dermedett halált kirekesztve,
ünnep készül az ébredő lélektermészet tavaszán,
egy szív most lüktet elsőt az Időtlenből kihullva a változások teraszán.

Takarékos, nagy-komoly mind; mi mozdulat,
óvatos' lengedez a légben minden pára,
szárnyalva álmodik életet iszapok alatt,
izzad a kandalló, megmozdult egy testben; készülő élet csírája.



Élő emlék, mint az ünnep maga


Volt egy álom, izgatott; fehérben az utca,
pislogi ébredésbe anyu mosolyogva mondja:
-Nézd csak fiam....arcom már az ablakon mohón,
-De anya, én ezt már tudtam!

Röpködnek a hógolyók, a park megannyi zsivaj,
szánkóhadak fényesítik a heggyé lett domboldalt.

Hóember nő ki szédületes tempóban precíz praclik alatt,
mellette iglu épül, a munka gondosan halad.

Megtágult a tér a szikrázó világban,
két vár áll szemközt, zászlóval tornyában,

csattognak a gránátok gyémántfüstöt hagyva,
fáradhatatlan hadászok dacolnak a faggyal.

Bokor rejtekében lapul a zsiványsereg,
ágyúzzák szorgosan a mit sem sejtő autóüveget.

Vad fékezéssel torpan meg egy kocsi,
szétspriccel a banda, nevetése páni.

-Hol van az öcsi?!-riad meg a főnök,
visszaólálkodik, a szív csak úgy dörömböl.

A járdán áll egy bácsi, dühödten óbégat,
öcsi füle jaj! a kezében pirulgat.

Reszkető-bátor gyerekkaréj gyűlik, megenyhül az ember,
-én is voltam gyerek, no! de ha még egy ilyen....anyád majd jól elver.

Leszáll az este, fáradt minden vitéz,
a kapukban anyukák kiáltanak: a vacsora kész!

Teli pocakokra simul a puha takaró,
az álom dacol minddel, mi mulandó.

Feldereng a hajnal, az emberek indulnak dolgukra készen,
a felnőttek a gyerekektől újra tanulhatják:

mi is az élet Egészen.




Lélegzetút


Füstkígyót költött ki a gyufa izzó nyelve, komótosan kúszik a
légben nyúlékony teste, örvénybe víg bukfencet süt a kályha
turbulenciája, hullámzó porhálót ölelget, micsoda lágyság,
érintéstelen csodálkozás.
Homályos fények vibrálnak alant, nehézkes csoszogó mozdulat,
farka felizzó, apó babrál a tűzön, szippantása félméteres,
tekereg tovább a kék kígyó.
Ajtón rés, erős kéz, más térbe behúzó, vonja a léghüllőt,
mozgása lelassul, hideg van mélysötét-mit persze nem érez-,
a távolban lámpafény csalogatja arra.
Nagysoká érkezik, kulcslyukon besikló, tűzhelyen lábasban
rottyan jó szagú, aranyló, millió cseppecskék kergetőznek vad
táncban, átragad a ritmus minden szubsztanciára, a konyhácska
áramló parkettjén kozmikus-örvénylő a szivárványszín sereg.
Füstkígyó megittasul ez önfeledt mulatságon, vidám kis
gőzgolyók vele akarják ropni mindenáron, szertekuszálják,
mohón kebelezik, zsenge kék pikkelyeit simítják, hangtalan
surrogó.
Asszonytest fest telt árnyat a göröngy-falra, fakanala
bűvészpálca, körbe-körbe kavarja, néma delejt von az étel köré,
lelket varázsol ízektől szagló reszkető gőz aurája.
Szemöldjét összevonja; idegen tört be az éterbe,
villámpillantás leplezi le nyomban:
-Nohiszen aptyuk, megint pöfékelsz!
Kitárul az ajtó, vége van a bálnak, a számtalan táncosok egyként
kiabálnak, aztán csikorgó moraj, súlyosabb kapu nyílik,
zord erő szippantja egyenként az előbb még vigadó táncos népet
a vákuumba.
Kék Kígyó szédül, összerándul minden porcikája és röptében nézi
tehetetlen, előbbi partnerei, kik színesek és fürgék, most
megszürkülnek s zuhannak mind, mint az ólmot kapott récék.
(ha volnának érzelmei a füstnek, most bizonnyal riadtan nézne)
óriás szobába lépett be lábtalan, úgy érzi eltörpül egészen, a
plafon mértéktelen búra, mit hidegen sütő fényszemek engednek
sejteni és kacsingatnak róla. Egy hatalmas lámpa, a közepén
ragyogó, sejtelmes' mutatja be művét egy furcsa stílusú festő-
belsőépítésznek, kinek palettáján, mintha nem lenne más, csak
kék-fehér-szürke (az emberek maguk közt ezt mondják téli
éjnek, ablakok mögül lesik és borzonganak és titkon hálálkodnak,
hogy róluk nem készít portrét ez a dermesztő művész).
Az állóképlátomány megtörik, kék testvérek hada tűnik elő és
mindegyikük a plafon felé erőlködik. Boldog-lelkesült igyekszik
apó neveltje is velük, a táguló padló izzó fehérben, most tél van
éppen.

anyec



Csatlakozott: 2004. 01. 08.
Hozzászólások: 1
Tartózkodási hely: Székelyudvarhely
Elküldve: Kedd Feb 17, 2004 4:23 am Hozzászólás témája: Lőrincz József versek a pályázatra

--------------------------------------------------------------------------------

Lőrincz József:

Románc

Zimankós tél volt az évben,
a ház jégszakállt növesztett,
a szobában tűz duruzsolt
udvarolva fülnek, szemnek.

Karácsonyra kinyilott a
tűzrózsa is, mint lánglepke
röpködött az ablak felé,
s mi csak néztük meglepetve.

Tűz dorombolt, ablak izzadt,
és ahogy lement a nap,
amit csak a hold ha látott
ablakunkon kinyiltak a jégvirágok.

A tűzrózsa társra vágyón
rátapadt az ablakra:
egész éjjel szenvedéllyel
a legszebbik jégvirágot csókolta.

Tűzvirág a jég tüzével
égtek együtt egész éjjel.

Felkelt a nap,
földi égen szikráztak a csillagok;
a tűzvirág sápadt-barnán
ölelte az ablakot.

Az ablakra ráfagyott.


Farsang

A kaput is be kell zárni,
Lakatot a szájra!
Kísérteti magát a fagy,
Szél a muzsikása.

Meghúzódunk a kanyarban,
Meglódul a ház is.
hideg futkos a hátadon,
Ha dunyhával hálsz is.

Kitéve a nagy időbe
Felbőg a táj, ordít;
Dédnagyapám sem tud ilyen
Fagy-dáridóról itt.

Utcahosszat legény-fagyok
Fényes galédában,
Feszítenek a holdvilág-
Fehér harisnyában.

Reggelre majd mind eltűnnek,
Hogy senki se lássa;
Szép patyolatfehér ingük
Ráfagy a világra.

Szlafkay Attila



Csatlakozott: 2004. 02. 27.
Hozzászólások: 2
Tartózkodási hely: Budapest
Elküldve: Pént Feb 27, 2004 10:12 am Hozzászólás témája: Pályázat

--------------------------------------------------------------------------------

SZLAFKAY ATTILA


DIKTATÚRÁBAN


madár koldulni indul
kondorsas hatalma
városról falvak gyökeréig
leér
és
körös-körül minden
béna-hófehér
Erdély, 1989. júl. 18.
_________________
Szlafkay Attila

Szlafkay Attila



Csatlakozott: 2004. 02. 27.
Hozzászólások: 1
Tartózkodási hely: Budapest
Elküldve: Pént Feb 27, 2004 10:07 am Hozzászólás témája: Pályázat

--------------------------------------------------------------------------------

SZLAFKAY ATTILA

KARÁCSONY TÁJÁN


A kolduló házaló
baktat a Fogarason
szakálla és zsákja
mint hosszú szárú
lepke szárnya

minden ismerős
házba bekopogott
s most
baktat
s örül
gondja könnyebb
mint zsákja

téli festmény
Vivaldi zenében

szívesen adakoznak
ha látják

az öreg Garas
nem fitymál
nem kérkedik

minden csekélységet
illően megköszön

népes családja
a történelem
_________________
Szlafkay Attila

December; Tél

December

Télbe hajló öreg idő,
Görnyedthátu öreg ember
Az ő neve December,
Mesélne ő szebb időkről
Kandalló jó melegéről
Nem vándorló életünkről
Gyermekeknek kacajáról
Úgy Karácsony tájékáról
Üzenne a világ felé
Békére vágyó ember, békét akarjál

-------

Tél

Kegyetlen az ősz utó,
Esőt, sárt hagy az úton
De jön a csendes hideg éj
Megdermed a föld, s a táj
Reggelre már itt a tél
Hóval borul be a tér
S nézz fel a hegyormára
Mintha esküvő készűlőbe volna
Fehér ruhába öltözik a Hargita
Az ám a szem szép látványa
Tisztaság a tél szépsége
De a tél, szegényember félelme
De Karácsonyra várva
Van meg reménye.

------------------------------------------------------------
Üdvözlettel: Csáki Júlia ([email protected])
------------------------------------------------------------

gardon03



Csatlakozott: 2004. 02. 22.
Hozzászólások: 1

Elküldve: Vas Feb 22, 2004 1:49 pm Hozzászólás témája: Pályázat


Tél varázs

Szél söpör végig a havas tájon
Meg-megreszket a fák csupasz karja,
Fonnyadt hóember égő szemekkel
A távoli fényeket kutatja.

Lelkemből mélyről feltör egy érzés
S látom a ködben elveszik minden
A jéggel fedett folyók is sírnak
Fázik a táj, s úgy fázik a szívem

.


Gondolatok

Csöpp kicsi csöndben, csöpp kicsi ház
Csengettyűs meleg szagú szobák.
Lázpiros arcú gyereksereg
Fénycsodára váró nagy szemek.

Az égben nagy a sürgés-forgás,
Átizzik ide és körbefon,
Érzem, üzenet van a télben
De a titkát csak találgatom.

Talán a tél- ünnepi játék?
Talán csak egy- égi jutalom?
Vagy csak egy álom, egy pillanat,
egy érzés,- egy tűnő alkonyon?




Jászberény, 2004. február 22.
e-mail: [email protected]
Szalkáriné Gárdon Ágnes
Magyarország, 5100 Jászberény Széchenyi u. 16

ocso



Csatlakozott: 2004. 02. 06.
Hozzászólások: 3

Elküldve: Kedd Feb 10, 2004 7:03 am Hozzászólás témája: pályázat

--------------------------------------------------------------------------------

Tél

Vas-hideg, hó.
Tenyérnyi élet feketedik
a varjú károgás alatt.

Felnyergelt szavakban,
megrontott dalban,
talpig gyászban,
hétköznapi ragyogásban
imát mormolunk a
dárda-hegyű jégcsapok alatt.

Vert falú életünk veszendobe,
a lélek-szelemen megroggyant,
hályog ül az ablakon,
udvarunkat felverte a gaz
megfojtva őszi virágainkat.

Szirmot vetélt a vadrózsa,
lángol az egész bokor,
csak a gyökér
kapaszkodik konokul
az anyaföldbe.

Vas-hideg, hó.
Tenyérnyi élet feketedik
a varjú károgás alatt.




Megfagyott a mandulavirág

Gyertek hozzám mindnyájan és vegyétek magatokra
ékszereiteket, mindent, ami fáj, ünneplő ruhát,
és énekeljétek velem fájdalmamat,
mert nézzétek, megfagyott a mandulavirág!

Téli álomból születő bátortalanság,
bátorítástól elhagyott lény,
gyümölcsök között az első,
mely hinni tudott az életben,
bízni a simogató tenyérben,
szégyenben hagyott holt szuz,
kacérkodni vágyó szerető,
hogy egyetlen vágya, a
gyümölcsakarás legyen
számára hideg temető!

Vigadni készülő leány
halvány szín&ű selyemben,
tetszeni akaró bakfis
szemérmes szerényen,
lágy dallammal éneklő,
hogy egyetlen vágya, az
élni akarás legyen
számára hideg temető!

Mozdulatlan, tiszta lehelet,
puha szájú meleg csók,
lepke ruhájú, friss álom,
érintetlen serdülés,
engedetlen gyermek,
ki a csillagokra vágyott,
szertelen igyekvés&ű zene,
bájt osztogató királynő,
hogy egyetlen vágya, az
örömhozás legyen
számára hideg temető!


Merengő kíváncsiságú virág,
Értelemmel díszített kegy,
fátyolozott arcú termés,
hirdetoje az élet igéjének,
termékenység szülötte,
könnyben hagyott kesergő,
hogy egyetlen vágya, a
megszületés legyen
számára hideg temető!

Becsapott, tárulkozó virág,
meggyötört ébredés,
alázattal telt pusztuló,
reményt keltő várakozás,
kit testemmel védtem,
számban melengettem,
szememben ébresztettem,
velem együtt vergodő,
hogy egyetlen vágya, az
élni akarás legyen
számára hideg temető!

Emlékezzetek és gyertek velem,
gyertek velem, gyertek új virágot
ébreszteni,
gyertek mindnyájan,
gyertek fogjátok kezem!

Hallowwen

Vidáman száll már az ének
Kacagva jár sok táncos láb
Jönnek ifjak jönnek vének
Halloweennek áll most a bál
Összebújba kapaszkodva
Járja Anna járja Bálint
Ördögűző maszkabálon
Párt találjon arra számít
Csak a szél ne hozzon havat
(Medve jár a kertek alatt)

Északon fenn Labradorban
Született egy sárkány gyerek
Sikolyát a szél felkapta
Görgeti a tundrák felett
Megkerüli a Nagy Tavat
Éjfélre már ideérhet
Ideérhet jaj elérhet
Okos legyél kicsi Anna
Ha megölel Bálint karja
Minden vendég vígan mulat
(Medve jár a kertek alatt)

Forog a tánc pörög a tánc
Kimelegszel kicsi Anna
Bálint hívna szíved vinne
Repülj vele azt akarja
Betakar majd köpenyével
Hogyha fáznál hogyha félnél
Csillagtalan éjszakában
Hófúvásban eltévednél
Nem találnál vissza-utat
(Medve jár a kertek alatt)

Gyönge lányka kicsi Anna
Nem kegyelmez hideg a tél
Farkaordítás a hangja
Elbújt a hold mindenki fél
Ne hallgass a hívó szóra
Nem a szíved az csak a szél
Nem a szíved - az örömtől -
Tundrák szele az dörömbő
Téged keres Téged kutat
(Medve jár a kertek alatt)

Fárad a láb lassul a tánc
Elpihen a báli sereg
Éjszakának fátyla oszlik
Nap korongja fel-feldereng
Hívja Bálint maszka-párját
Nem találja kicsi Annát
Mind keresi mind kutatja
Nem válaszol kicsi Anna
Szél sodor egy letört gallyat
(Medve járt a kertek alatt)
[/b]