Rejtélyek, furcsaságok, talányok

Ivan

Kitiltott (BANned)
Mu=Ataisz (Ata Isis=Atyaisten)
Az Atlantisz -ennyit minden ebből élő, misztifikátor ("író") - elismer, az Atlanti óceánban volt. Lassan süllyedt el, tudható kik éltek ott: germánok, latinok, szlávok, görögök, arabok, zsidók..a lassú süllyedés lehetővé tette fokozatos távozásukat, bár a végén mintha egy nagyobb hullámban tették volna ezt, az etruszkok szerint.
Az Ataisz a Csendes óceánban lévő hatalmas mediterrán és vulkanikus sziget volt. Nagyon valószínű, hogy egy ideje Mu-nak is nevezik. Ma Hawaii néven létezik az északi maradványa..a Manua Loával és Manua Keával..ezek a Föld legnagyobb hegyei ( tengerfenéktől) nem a Csomolungma.
Többek között -elsősorban- a hunok éltek itt (nem ment el az eszem, nem én állítom! DE hiszem..) átmenetileg. mert ugyebár a jégkort valahol átkellett élni...
ezért ide költöztek. Jópárezer évre. Az emeberiség ez a kiírthatatlan piszok faj (Határ Győző mondása) ennyire okos (és szívós) volt már a jégkor kezdetén (kb 15000 évvel ezelőtt). Ezért ittvagyunk, de történelmünket nem tudjuk...túl kevés a felébredt közülünk (Hamvas Béla). Időhullámokban butulunk, okosodunk.
Az Atlantisz kb 3500 évvel ezelőtt süllyedt el (Földközi tenger környéki erős vulkánosság), az ATAISZ pedig ie. 5038.-ban szinte felrobbant..A jégkor utáni hatalmas vízszintemelkedés nem maradt hatástalanul a földköpeny lemezeire (Pacifikus)...mert 100 m vízszintnövekedés bizony nagy nyomásnövekedést okoz. Ha pedig a lemezek mozognak, akkor ajajj..éled a vulkán.
A hunok őshazája gondolom ismert..
 

Hahalman

Állandó Tag
Állandó Tag
Kedves Ivan,

Minden tiszteletemmel a masok hite irant: szamomra minden, ami nem tudomanyos modszerrel kutatott, leellenorzott, es aszerint igazolt forrasbol jon (az Arvisurat csakugy mint Nemeret beleertve) 'puszta fantazia'. Hitetek azonban, amig azt nem a masok elleni vadaskodasra vagy gyuloletkeltesre hasznaljak, tiszteletben tartom, ezert errol tobbet nem irok.

Azert kerdeztem itt, mert a helyrol konkretan eloszor Nemere konyveben olvastam, igy csak azt tudom biztosan, hogy ott szerepel. A nev azert kellene, hogy mas forrasokbol tobbet tudjak meg rola.

Egyebkent pedig a hely NEM inka (en ezt egyetlen szoval nem allitottam, kulonosen mivel az inka/aztek/toltek/maya/moche civilizaciokrol eleg sokat tanultam az egyetemen) es semmi koze Atlantiszhoz vagy barmi mas szazezereves magyar szarmazashoz.

Ettol fuggetlenul segitokeszsegedet koszonom.
 

fakalan38

Állandó Tag
Állandó Tag
Azt hiszem, eloszor Nemere Istvan konyveben (Titkok konyve? circa 1982-85 korul kerult kiadasra) olvastam egy Del Amerikai (Peru?) varosmaradvanyrol. Kozvetett bizonyitekok alapjan a regeszek nehany ezer evesre becsulik csupan korat, de egy (azt hiszem, francia) kutato felfedezte, hogy az epuletek fekvese megegyezik bizonyos csillagok (vagy a nap?) tobbtizezer vagy tobbszazezer evvel ezelotti konstellaciojaval. A vita, minthogy kozvetlen bizonyitekok semmilyen formaban nem maradtak fennt, mind a mai napig eldontetlen.

Ha vannak ilyen jellegu konyvei valakinek, megprobalna megnezni nekem a varos vagy orszag nevet? Hiaba kutattam a Google-on keresztul, minden flanc feljon, csak ez nem.

Elore is nagyon szepen megkoszonnem!

Szia Hahalman!

Én is olvastam Nemere-től sok mindent, a Titkok Könyve-t is.
Szerintem az csak egy felsorolás mi minden érdekesség van a földön, végül is engem Ez a könyv indított el azon az úton, hogy odafigyeljek dolgokra és ne mindent higgyjek el a tudósoknak.

Eric Von Daniken (Francia) az aki a maja ((dél amerikai (épitészetben valamit is lát).
Össze vetette a csillagokkal stb. Bár Ő is rengeteg könyvre tudósra hivatkozik a könyvei végén.

Ez az az Ember (Eric Von Daniken) akit a tudós társadalom kizár.
Mindent amit Daniken ír publikál (majdnem mindent, persze én egyetsem tudok amit elismerne) tagad, és probálja nevetségessé tenni.

Talán ezért csípem.

Kedves Ivan,

Minden tiszteletemmel a masok hite irant: szamomra minden, ami nem tudomanyos modszerrel kutatott, leellenorzott, es aszerint igazolt forrasbol jon (az Arvisurat csakugy mint Nemeret beleertve) 'puszta fantazia'. Hitetek azonban, amig azt nem a masok elleni vadaskodasra vagy gyuloletkeltesre hasznaljak, tiszteletben tartom, ezert errol tobbet nem irok.

Azert kerdeztem itt, mert a helyrol konkretan eloszor Nemere konyveben olvastam, igy csak azt tudom biztosan, hogy ott szerepel. A nev azert kellene, hogy mas forrasokbol tobbet tudjak meg rola.

Egyebkent pedig a hely NEM inka (en ezt egyetlen szoval nem allitottam, kulonosen mivel az inka/aztek/toltek/maya/moche civilizaciokrol eleg sokat tanultam az egyetemen) es semmi koze Atlantiszhoz vagy barmi mas szazezereves magyar szarmazashoz.


Én sem fogalmazhattam volna ilyen finoman, magadnak ki kérve a vélemény nyilvánításának szabadságát.

Az itt szóban (írásban) fel hozott hun őshaza (Arvisurat).
Számomra totál erőltetett, ha még Atlantisszal probálkoznának, még lenyelném. (Vannak róla emlékek, de (new hun őshaza) ezt csak kitalációnak tartom). Ózdi kohásznak beszél a szellem??? akkor miért nem illik bele az idő síkban sehogy????

Ez az én véleményem, Tiszteletben tartom a többiekét, legyen nekik igazuk, de ne várják tőlem minden kétely nélkül elfogadjam ezt a new őshazát.

Amit én hiszek gondolok, bár az is sokkoló, de nem egy írótól sőt nem is egy témával foglalkozó könyvben olvastam.

1. Miért kellett az (magyar) ékkírásunk az egyiptomi írások- Gilgames eposzainak megfejtéséhez???

2. Biblia kutató (aki érthetőbben írta le mi is történhetett) (az egyház nem módósít egy betüt se, csak a buzikat engedi összeházasodni, legyen megint sodoma-goroma??) nem ír zsidó rabszolgákról egyiptomban.

Zsidók akkor még kis nép előszeretettel bújt nagy birodalom erős (hordák) társadalomban élő népek szárnyai alá, mint alárendelt nép.

A 40éves sivatagi vándorlásuk, az író szerint lopott mese.

Miért csak a zsidók emlékeznek arra a (magas várfallal körülvett) városra ahova nem engedték be őket, a városlakók nem????

A városlakók egy maréknyi (bélpoklosra) emlékszik az is sokkal korrábról.

Bocsánat, ha valaki érzéseit meg bántottam volna, nem volt szándékos.
 

Ivan

Kitiltott (BANned)
Hahalman!
Szó sincs százezer éves hagymázas marhaságokról. Az viszont látszik, hogy fel sem tételezed, hogy érdemes belenézni a könyvbe.
Tudományos értelemben különben sem lehet visszamenni már Jézusig sem, hátmég tovább. Havas Béla szerint ie. 600 után teljes a köd. Egy távoli mult kutatása más elképzelés szerint lehetséges, mint a középkoré (bizonyítékok tekintetében is) ezt értelmezik flélre sokan. A dolog keresztapja pedig vigyorog. Jogosan. Sajnos nem értjük egymás mondókáját.
A maják, inkák más előadásban is megvilágíthatóak ám...
Javasolom nyisd meg -pihenésként- a Goolge-t a Tamana szóval és szánj az ott olvasottakra egy kis időt. Érdekes lesz.
Ne bíráld azt, amit nem ismersz...hallottad már ezt ? Az egyetemen nem mondták? Roppant dogmatikus, megcsontosodott vagy ám! De nem fogsz változni, mert az nehéz számodra is, másnak is. nekem sem volt könnyű, még mindíg vannak dolgok mellyekkel küzdenem kell.
Tehát a lényeg: az őstörténet más dimenzióban vizsgálható mint a viszonylagos közelmult..
Hogyan bizonyítanád be, hogy a Föld miként keletkezett? Nem egy kis vagy nagy csoda ez? Mit gondolsz bizonyítható, hogy létezett mondjuk Mózes vagy az Atlantisz?? Mit gondolsz Jézus beavatott volt..és ez mit jelent? Mit gondolsz a Biblia történetei felfújtak ill. időben hogyan keletlkeztek, csak ugy aproximatíve?
 

Mira*

Állandó Tag
Állandó Tag
Maradjunk a rejélyeknél!

Belső Föld
(A lentieket hosszabb idő alatt gyűjtöttem össze, 2006.06.09.)

Létezik egy elképzelés (vagy valóság?) arról, hogy a föld üreges és belül a homorú gömb felszínén emberek élnek, a középpontban pedig egy állandó nap van.

Hagyományos elmélet:
A hagyományos elmélet a Föld belső szerkezetéről: http://hu.wikipedia.org/wiki/F%C3%B6ld és a belső szférák: http://hu.wikipedia.org/wiki/Bels%C5%91_szf%C3%A9r%C3%A1k és adatok a belső magról, sűrűség, hőmérséklet, halmazállapot: http://www.sulinet.hu/tovabbtan/felveteli/2001/2het/foldrajz/foldrajz2.html
Médium által közvetítettek:
A Földi mennyország lapja, ahol egy médiumon keresztül érkezett tudás van a belső földről. http://www.foldimennyorszag.hu/homoru_fomenu.html
Érdemes a képeket is megnézni a Galériában, ahol a Föld és más bolygók poláris nyílásai is láthatóak: http://www.foldimennyorszag.hu/galeria_kepek.html
Gondolatok, leírások összegyűjtve a belső földről: http://www.inno.bme.hu/~zgalant/extraterrestrial/history-of-extraterrestrial-debate-11.html
Az üreges Föld elméletről
http://www.csend.hu/magazin/0101/index2.html#ureges
Létezik-e a Föld alatti világ? http://www.csaladikor.co.yu/pages/2005/0203/friss/mozaik/fay.htm
Az északi népek kultúráiban az idõk folyamán sok különbözõ magyarázat született a sarki fényekre. A legrégebbi hiedelem szerint a sarki fény íve egy híd az élõk és a halottak világa között. Amikor egy harcos meghalt, a lelke elhagyta ezt a földet és az éjszakai égen megjelenõ hídon kellett átkelnie a túlvilágra. Más kultúrákban egy folyó jelenik meg az égen, amelyen a holtaknak át kell kelnie, hogy a másvilágra eljussanak. A germán népek gyakran az égen átrepülõ valkûrök haját vélték felfedezni az égi fényekben.
Sarki fény aktivitás: http://www.sec.noaa.gov/pmap/gif/pmapN.gif
Vándorló mágneses pólusok (pólusváltás?) http://www.demokrata.hu/index.php?option=com_content&task=view&id=1810&Itemid=42
A Neptunusz pólusa: (Vajon mi van a kékség, (vízörvény?) alatt?)
gdspot2.jpg
http://csillagaszat.uw.hu/neptunusz.html
 

pitti

Állandó Tag
Állandó Tag
Az ureges fold elmeletet eleg nehez megemeszteni miutan ellent mond az eddigi tanulmanyainknak, de voltak mar ennel nagyobb meglepetesek is.:cool:
Nem igazan tudom mit gondoljak rola, mindenesetre ugy nez ki hogy valami nagy elhallgatas van az ugy korul. A Byrd admiralis naploja szerint igen furcsa dolgok tortentek az antarktiszi expedicioja soran.
 

Ivan

Kitiltott (BANned)
Üreges a nyavaja..

Mira!
Mi már nem gyermekek, hanem valamellyest ilyen-olyan képzett emberelk vagyunk. Népmesei elemekkel tarkított kérdésedre jómagam ezt tudom intonálni.
Itt nincs lehetőség hosszan -tankönyvszinten- bizonygatni a dolgokat, ezt figyelembe kellene venni, mert különben aztmodják majd -jogosan- hogy üresfejű,,...valaki.
Örökzöld, elkoptatott duma a pólusváltás is. Majd lesz, ne nyugtalankodj, nem éri meg a mai nemzedék. A Föld szerkezete nem homogén, így forgás közben bizonyos erők hatásokat generálnak, még a mágnesességre is. A pólusvándorlás másik része pedig az, hogy van egy pici évi ingadozása is a pólusnak, a tömegek vándorlása által okozott egyensúlyzavar okán (nagyméretű erdőkivágás, a lomb lehullása, nagy beruházások, mint egy mest. víztározó létesítése, feltöltése stb...). De nem lényeges. Az okát a tankönyvek leírják. A Föld egyensúlyzavarban szenved.
A földalatti világ pedigminden elmegyógyászati esetnek rendelkezésére áll, akár skizofrénice!
 

pitti

Állandó Tag
Állandó Tag
Üreges a nyavaja..
Mira!
Mi már nem gyermekek, hanem valamellyest ilyen-olyan képzett emberelk vagyunk. Népmesei elemekkel tarkított kérdésedre jómagam ezt tudom intonálni.
Nahat Ivan! Hogy irhacc ilyesmit?:confused: Hiszen az elozokben eppen te irtad a kovetkezoket:
Ne bíráld azt, amit nem ismersz...hallottad már ezt ? Az egyetemen nem mondták? Roppant dogmatikus, megcsontosodott vagy ám!
Miert ne lehetne ureges a fold? Ki bizonyitotta be az ellenkezojet?:shock:
Miert nem olvasod el a Byrd admiralis naplojat?
 

Ivan

Kitiltott (BANned)
Űrgelyuk..
Meglehetősen jó műszerekkel rendelkeznek már a geológusok, ahhoz, hogy a Föld szerekezetét ismerjék. Ha az ürgelyuk Neked pitti a gömb középpontjában van, akkor ám legyen. Ezek a holisztikus ürgék mindenhová elcsavarognak..Számomra ott igen nehéz és sok százezer fokos fémszerű anyag leledzik..
Tehát a geológia mai állása szerint műszerekkel b i z o n y í t h a t ó a n ez a helyzet. Az emberi test uregeit sem látjuk...mégis?
 

pitti

Állandó Tag
Állandó Tag
Ivan, en nem azt mondtam hogy lyukas ez a fold hanem azt hogy furcsa dolgok vannak amik erre utalnak. Elvegre a lapos foldtol elerhetunk egyszer az uregeshez is. Nem?:D

Az üreges Föld elméletről Írta: Mark Harp 107. Norholmes Memphis TN38111 USA
Magyar fordítás: Tóth Kristóf István

Egy 1914-es amerikai szabadalom azt állítja, hogy bolygónk, a Föld egy üreges gömb, sarki nyílásokkal és saját központi nappal. Szilárd bizonyítékok látszanak ezt alátámasztani.

Az aurórai Gardner B. Marshall (USA Kane Állam, Illinois város) 1912.november 25.-én benyújtotta felfedezési kérelmét az Amerikai Egyesült Államok Szabadalmi Hivatalába. Kilenc hónappal később, 1914. május 12.-én ez a szövetségi ügynökség megadta Gardner úrnak a 1096102 számú Egyesült Államok- beli szabadalmat, a valaha kiadott második legfontosabb tudományos dokumentumot. Tudományos értékét csak az 1903-ban benyújtott mechanikus repülés felfedezése - Orville és Wilburn Wright által - szárnyalta túl. Olyan okok miatt, amelyekkel Gardner úr nem számolhatott előre a korai 1900-as években és amelyek mára már teljesen világossá váltak, az ő felfedezése hamar minden idők legmagasabb besorolású katonai titkává vált. 1913-ban Gardner megírta eredeti könyvét, kétségkívül bizonyítván, hogy a Földünk egy üreges gömb. Oly hatalmas mennyiségű volt a bizonyíték, amit folyamatosan gyűjtött csillagászati tanulmányokból és sarkkutatások által, hogy 1920-ban 450 oldalra bővítette könyvét. A címe: "Utazás a Föld belsejébe, avagy tényleg felfedezték a sarkokat?" (A Journey to the Earth’s Interior, or Have the Poles Really Been Discovered?!) Gardner munkáját megelőzte, bár hiányosan, William Reed, akinek a könyve a "Sarkok fantomja" (Phantom of the Poles) 281 oldalon, 1906-ban New York városában a Walter S. Rockey Co. kiadásában jelent meg. Az egyik hiányosság Reed elméletében, amelyet egyébként nagyon okosan kifejtett, az volt, hogy nem sikerült befejeznie a centrifugális erőnek a Föld kialakulására vonatkozó gondolatmenetét. Ennek eredményeképpen sosem tudott logikus indokot adni a Föld belsejében lévő erőteljes hő és fényforrásra.
Gardner viszont magyarázatot adott erre. Az a különbség, hogy amíg Reed kutatásait csakis a sarkkutatásokra összpontosította, addig Gardner csillagászati tanulmányokkal is kiegészítette sajátját. Ennek a tanulmánynak a legnagyobb része igazi szakértőktől származó vallomás, olyan emberektől, akik ott voltak, - ott az óriási teleszkópoknál és főleg ott, azokon az előzőleg ismeretlen óriási sarki területeken. De elsősorban a józan-ész az oka, amiért Gardner elméletét bejegyezték az Egyesült Államokban.


Titáni birkózás
Kezdetben, 4 vagy 5 millió évvel ezelőtt, a Föld még mindig egy óriásira duzzadt forró, örvénylő, gázlabda volt és lassacskán elkezdett összehúzódni, ahogy hűlt. A fizika törvényei szerint, a hűlő gázok lecsapódnak, így tehát a gyorsan pörgő gömb gázai összegyűltek, ahogy a hőveszteség folytatódott. Az önközpontú gravitációs vonzás továbbra is csökkentette a pörgő hűlő anyag-labda átmérőjét, -de csakis egy bizonyos fokig. Ez a nagy logikai különbség a régi, elavult bolygó-kialakulási elmélet és Gardner felfedezése között. A régi vélemény szerint azt hinnénk, hogy a gravitációs összehúzódás egészen addig folytatódott, amíg a Föld olvadt, forró nem lett a hatalmas gravitációs nyomás alatt. Amíg egy ilyen folyamat minden kétséget kizáróan automatikusan végbemegy a különösen hatalmas testek egyetemes fejlődésében, ahogyis minden csillag keletkezésekor, ez semmiképpen sem lehet az átlagos bolygóknak a végső kifejlődése. A kritikus második tényező amire hagyatkozhatunk, az a centrifugális erő nyomása. Emlékezzünk, hogy amíg a gravitáció minden anyagot a központ felé próbál vonzani, egy ellentétes erő is mozgásban van, a centrifugális erő. Éppúgy, ahogy a műkorcsolyázó annál gyorsabban forog, minél jobban közelíti a teste felé kinyújtott karjait, ugyanúgy a folyamatosan összehúzódó előbolygó elkezd forogni egyre gyorsabban, ahogy a mérete csökken. Éppúgy, ahogy a beragadt víz az edényből, amely nem akar kiömleni, ha valaki elég gyorsan forgatja az edényt, ugyanúgy ez a centrifugális erő megpróbálja, hogy az összes anyagot kifelé hajítsa a formálódó bolygó tengelyétől. Végülis a két természeti erő csöndes titáni birkózásában egyensúly alakul ki. Amikor a gyorsan pörgő gömb összehúzta magát egy körülbelül 13.000 km átmérőbe, a két erő megállapodott. De tovább is van… A centrifugális erőnek van egy különleges jellemzője, ami fölött nem szabad elsiklanunk. A centrifugális erő ereje nagyban csökken, ahogy megfelelő szögben közeledik a forgás irányához.
Egy egyszerű mindennapi példa erre a viselkedésre, a víz a kádban. Ha kihúzod a dugót, és megengeded a víznek, hogy elkezdjen kifolyni a kádból, mit vehetsz észre? - Egy örvényt, egy üres teret, körbevéve gyorsan forgó anyaggal. Most képzeld el ugyanezt az elvet működni a tömörödő testen, ami a Föld lesz. A megfelelő szögekben a forgási tengelyhez - más szavakkal a sarkoknál - a centrifugális erő sokkal gyengébb volt, mint máshol, különösen az Egyenlítőnél; így tehát a centrifugális erő képes volt arra, hogy az anyag belső fejlődését megállítsa egy 13.000 km átmérőnél, ez tapasztalhatóan kevésbé volt sikeres a sarki területeken, ahol az összehúzódást kb. 2000 km-nél állította meg. Az elkerülhetetlen végeredménye ennek a természetes kiegyenlítődésnek, hogy a mi bolygónk befejezte fejlődését és megszilárdult egy 13.000 km-es üreges gömbként, 2000 km-es sarki nyílásokkal.


Az asztronómiai kutatások és a fényképek, - amelyek különösképpen az üstökösöket és csillagködöket figyelembe véve, - Gardnert igazolták, előnybe juttatta őt Reeddel szemben. Az átlátszó gömbhéjaknak a pontos középpontja egy sajátmagában kicsi izzó labda. Ezek között az izzó belső gömbök és a csillagköd külső héja között van egy nagy közbülső űr; másképpen, a csillagköd az üres, kivéve egy fényes gömb a közepében. Miért? Tehát hol az a másik hely, ahol a centrifugális erő különösen gyenge a sarkokon kívűl? A válasz természetesen az, hogy a forgás abszolút középpontjában. És már megint ez annyira logikus, és olyan egyszerű, hogy már meg is kezdhetünk megvizsgálni egy hétköznapi otthoni példát, hogy ezt az állítást alátámasszuk: Mi lenne az eredménye, ha egy lemezjátszó tetejére port szórnánk, és aztán a lejátszót nagy sebességre kapcsolnánk? A por lerepülne a lemezről - kivéve egy kis részét, az abszolút középpontban. A bolygóközi csillagködökről készült felvételek tanulmányozása alapján Gardner képes volt kikövetkeztetni, hogy az igen vékony héja a Földnek kb. 1300 km vastag. A sarki nyílások átmérője 2000 km, és a gravitáció által felfüggesztett központi nap (az izzó gömb a gravitáció által a bolygó abszolút középpontjában rögzítve) kb. 1000 km átmérőjű. Az igen kicsiny hajlásszögek és a sarki rés nagysága miatt lehetetlen, hogy szemrevételezzük. Ez ugyanaz a tény, mint ahogy azt sem látjuk, hogy a Föld saját maga gömbölyű. A hajlás túlságosan fokozatos ahhoz, hogy meg tudjuk figyelni.
A rejtélyes sarkok
Azon az alapon, hogy majdnem folyamatosan érintkezik a belső meleg levegő a nagyon hideg sarki külső levegővel, a sarki nyílások majdnem mindig egy vastag ködfelhőbe burkolóznak. Ez megmagyarázza, hogy amikor a műholdakról nézik, a nyílások a Föld sarkain éppúgy néznek ki, mint ahogy kinéznének, ha tényleg azok a mitikus sarki jégsapkák lennének, amit a hivatalos kormányálláspont magáénak vall. Gardnert kérlelhetetlenül vezette hatalmas tudományos felfedezéséhez az a nagy mennyiségű összeegyeztethetetlen információ, amivel folyamatosan találkozott a sarkkutató expedíciókkal foglalkozó tanulmányi évei során. A számos rejtély között a főbb helyeken a következők állnak: A nagyon távoli északon drasztikusan javuló időjárás A híres északi fény furcsa különlegessége Az iránytű furcsa viselkedése a szélességi körökön, a sarkok felé Nekikezdünk, hogy a sok szemtanútól halljuk, akik feláldozták a kényelmüket és legtöbb esetben életüket kockáztatták azért, hogy majd teljesen megértsük a mi világunk igazi nagyságát , egy sokkal teljesebb világét, mint amit hivatalosan elfogadunk.
A "Három év sarki szolgálat" bevezetőjében Adolphus Greely az Egyesült Államok hadseregének hadnagya csodálatát fejezi ki a Lady Franklin öbölbeli expedíciójának furcsa körülményei miatt, amit a messzi északon tapasztalt: "A túlzásoktól félve alkalmanként megváltoztattam kijelentéseimet és véleményeimet, amelyeket az eredeti naplómba bejegyeztem, tudván azt, hogy jobb ha csökkentem, mint hogy ha felnagyítom a sarki területek csodáit, amelyek oly gyakran lettek megkérdőjelezve." Mielőtt a saját világunkra koncentrálnánk, nézzünk egy pillanatra némely érdekes űrbeli szomszédunkra: Percival Lowell híres asztronómus azt írja a "Mars" 33. oldalán: "…A körül, amit mi a bolygó sarkának ismerünk, úgy nézett ki, mint egy nagy fehér sapka…. Ez neki kezdett folyamatosan változni méretben, ahogy a nyár közeledett, szinte elapadt, kora őszig még jelen volt, de szinte semmi, csak néhány száz mérföld keresztben, ahogy olvadt,


egy sötét sáv jelent meg, körülvéve ezt minden oldalon… ez volt a legsötétebb szín a korongon és ez kékben játszott..." Elkerülendő az a csábítás, hogy azt gondoljuk, hogy az a kék szél víz, mivel hogyha ez tényleg számottevő nagyságú víz lenne, akkor rendszeresen vándorolna keresztül a sok ősi folyóágyon, amelyek keresztül-kasul behálózzák a száraz marsi felszínt. Ezek a folyóágyak maradandóan szárazak. Ehelyett, amit igazán megfigyelhetünk, az a hatalmas ködtömeg optikai látványa, amelyek a marsi sarki nyílások görbületei mentén vándorolnak. A Mars külső felszínén az évszakok változnak, a belsejében nem. Az a fok, ahogy a légköri nedvesség változik a sarkoknál, ahol a különböző hőmérsékletek vegyülnek, meg fogja határozni a látható kék gyűrű mennyiségét, amely megjelenik a földi távcsövekben. Mivel Lowell nem volt tudatában a Mars igazi felépítésének, természetesen azt hitte, hogy ez a kék sarki szalag jégsapkákból elolvadt víz lehet. Ebben a véleményében, habár nem bizonyult igaznak, megmutatkozott bölcsessége. A jelenlegi hivatalos véleménnyel ellentétben ő biztosan tudta, hogy a Mars sarka nem állhat széndioxidból. 81.old: " Faraday kísérleteket végzett a szénsavgáz nyomás alatti cseppfolyósodásával kapcsolatban… Ezen kívül azt találta, hogy a folyadékká válás pontja nagyon közel van a kicsapódási ponthoz és ez a nyomás csökkenésével egyre közelebb kerül. Más szavakkal a gáz majdnem azonnali átalakulással éri el a szilárd halmazállapotot… Nos, a nyomás az biztosan nagyon kicsi a Mars felszínén…. Ennek folyományaképp egy hőmérsékletemelkedésnél a fagyott szénsavgáz itt praktikusan egyenesen szilárdból gáz állapotba fog kerülni… A sarkot körülvevő tenger jelenlétéből arra következtethetünk, hogy ez abban az összetett anyagban ami a Mars sapkáit felépíti, nincs jelen. Nagyobb része ennek mindig átmeneti folyékony állapotban van. Széndioxiddal ez nem fordulhat elő, a vízzel viszont igen."
A bolygók "jégsapkái"
Lowell egy kivételesen csodálatraméltó megfigyelést tett az északi sarki nyílásnál amikor egy rövid időre egy részen az általános fedő felhő réteg szétvált, és így lehetősége nyílt a Mars központi napjának sugarait megpillantani. " Mindezenközben egy érdekes jelenség jött létre a sapkában június 7-én… Ahogy néztem a bolygót, hirtelen két csillagszerű pontot láttam kivillanni a sarki sapka közepén, vakító világos a sötétebb fehér hóháttéren, ezek a csillagok néhány percig világítottak, majd lassan eltűntek. Abban az időben a láthatóság nagyon jó volt… Habár semmilyen intelligencia nem áll ezen fények cselekvése mögött, ezek nem voltak kevésbé meglepőek, azért mert a természet saját lámpásai voltak 160 millió km űrön keresztül. 9 percükbe került, hogy megtegyék az utat… Ezek helyét Green megfigyeléseinek 1877-ből származó térképével összehasonlítva, amelyet Madeirán készített, kiderült, hogy ugyanazok a pontok voltak, ahol ő csillagokat látott akkor, és ahol Michel is látta őket 1846-ban. Ez alatt a sapka folyamatosan csökkent méretében. Október 12-én 10 óra 40 perckor… Douglas úr megmérte a helyét és megbecsülte méretét, ahogy ezt megtette minden néhány napban. Úgy találta, hogy 6 fok távolságban van a bolygó sarkától… A bolygóra nézve október 13-án 8 óra 15 perckor meglepetésére a sarkoknak hűlt helyét találta… Ami biztosan ott volt 12-én, az sehol sem volt 13-ra. A sarki jégsapka eltűnt." Robert Powers megjegyzései a "Mars, jövőnk a vörös bolygón"-ban: "Úgy tűnik, hogy hatalmas mennyiségű víz van a sarki sapkákban… Hasonlóan a földi jégsapkákhoz, ezek fényes fehérek." Thomas McDonough mondja "Az űr; a következő 25 évben"-ben: "a Marsnak nagy világos jégsapkái vannak, amelyek még a Földről is láthatók jó távcsővel. A legnagyobb kihívás: hihetetlen kaland és az ember ragyogó jövője az űr felfedezésében" című könyvben Martin Caidin megjegyzi, hogy mind amerikai, mind orosz csillagászok az elmúlt években megfigyeltek nagyon fényes villanások sorozatát, amelyek kb. öt percig tartottak és következményeik gomba alakú felhők voltak. Eredetileg Hold-kutató Michaerl Collins írja a Küldetés a Marsra c. könyvben: "Egy nagyobb rejtély, hogy mi történt a vízzel és a jéggel, amíg kivájták ezeket az óriási csatornákat millió évekkel ezelőtt. A Marsnak elég erős gravitációs ereje van, hogy a vízpárát az atmoszférájában tartsa ahelyett, hogy kiengedné az űrbe… Mi történt azzal a vízzel, amely kivájta ezeket a mély csatornákat?.." John Nobel Wilford mondja A Mars visszaköszön-ben: "... a Mariners 6 és 7…a kamera lefényképezett egy felhő-kapucnit a déli sarki sapkán és infravörös eszközök megmérték a hőmérsékletet, ami -125 fokC volt…Az infravörös színképmérő úgy tűnt, hogy érzékel hőmérsékletet a déli sarki jégsapka szélénél, amik túl magasak voltak ahhoz, hogy fagyott széndioxidtól származzanak…Tudósok láthatták az orosz dokumentációban, hogy a kihívó lehetőségeknek széles volt a skálája az 1994-es repülésre. Komoly megfontolás tárgyát képezte az a terv, hogy két űrjárművet helyezzenek a Mars sarkai fölötti állandó pályára." Az 1992. március-áprilisi Final Frontier 22. oldalán néhány megjegyzés a Naphoz legközelebb eső Mercur bolygóról: .." Hőmérséklet, amely olyan magasra emelkedik, mint 460 fok C … A Californiai Technikai Intézet (Passadena) kutatói beszámoltak arról, hogy a Merkur északi sarkán 300 km átmérőjű jégsapkát véltek azonosítani…A kutatók láttak egy fényes területet az északi sarkon.; Meghökkentünk." Marshall Gardner 27 oldalt szentel könyvéből az előbolygóknak, jobban ismert nevükön, a csillagködöknek. Íme néhány megjegyzése: "A színképelemző rejti a választ… A színképelemző biztosan bizonyítja, hogy a csillagköd az nem csillagokból áll. .. Az átlagos csillagködnek csodálatos héjszerű váza és egy központi csillaga van… Egy kutatás melyet a színképelemzővel és a Lick-i 90-cm-es teleszkóppal végeztünk a forgás jeleiért… Azonosítható bizonyítékai találtattak a forgásnak …" A 63. oldalon bizonyítékként, hogy az üstökösök a pusztulás folyamatában lévő bolygók, Gardner ezt írja: "Hecter MacPherson elmondja könyvében A modern asztronómia románcában, hogy a nagy 1811-es üstökös, amelynek 16 millió km hosszú és 2,2 millió km széles csóvája volt, olyan középpontja volt, amely Herchell mérései szerint csak 685 km átmérőjű volt. A Donáti üstökös, amelyet a Florence obszervatóriumból észleltek 1858-ban, olyan magja volt,, amely ’a sarkcsillaggal egyenlő fényerősséget mutatott, és amely 1000 km volt átmérőjében"

A sok Mars megfigyelés alatt, több beszámoló mellett, amelyek a Mars gyors méretváltozásairól beszélnek Gardner rámutat:

"A fény a Mars sarki területéről egyenesen fényesség a bolygóból mivel ez a fény éjjel megfigyelve sárga, bármilyen más fény, egy visszaverődés a havas felszínről vagy homokos vagy hegyi területekről, fehér lenne."
A 80/A oldalon Gardner bemutat nyolc kiváló fényképet a Marsról, amelyet a Yerkes obszervatóriumban vettek fel és amelyek megmutatják: "… A bolygó felszínen túlra vetül az úgynevezett hósapka, amely minden lehetőségét kizárja annak, hogy jég vagy hó legyen" G. Normann Lockyer angol csillagász, a Királyi Csillagászati Egyesületnek írott beszámolójában: "A havas terület időnként olyan fényes volt, akár az újhold sarlója, úgy tűnt, hogy a bolygó körvonalain túlra vetül. Ez a látvány gyakran volt látható: Egyik esetben a hófolt úgy világlott ki a köddel borított bolygóról, mint a csillagköd központi csillaga… Fényességében pontosan olyan, ahogy a mi sarki fényünk nézne ki, ha a Földet nagyobb távolságról figyelnénk. A fény ugyanaz mindkét esetben." Sántít a hivatalos álláspont, amely el akarja fogadtatni a jeget, a havat vagy a fagyott széndioxidot a marsi sarkok részeként; képzeljük el az ő gondolatukat a Vénusz esetében. Saját bevallásuk szerint a hőmérséklet a Vénuszon meghaladja a 460 fok C-t, - pont megfelelő hely egy jégsapkának! - Vagy csak véletlenül, vagy direkt, a Nemzeti Légköri és Űradminisztráció sugárhajtómű laboratóriuma kibocsátott néhány különleges radarletapogatásos fényképet a Vénuszról 1989 elején. Egyike ezeknek a közeli felvételeknek, melyen a felhőn áthatoló radar kiváló tisztaságban tette láthatóvá az északi sarki nyílást, a Discover 1989 áprilisi számának borítójára csak úgy oda volt vetve.

Sarkvidéki meleg (!)
Térjünk vissza a Földre! Természetesen a sarkkutatások három legnagyobb úttörője közé biztosan tartozó Dr. Fritdjof Nansen az éljenzett norvég tudós, sarkutazó. Lehet, hogy a legérdekesebb expedíció, amit valaha is a sarki területekre vezettek, Nansené, amelyet a 679 oldalas, kétkötetes munkájában örökített meg, melynek a teljes címe: "A LEGTÁVOLABBI ÉSZAK: A Fram nevű hajó kutatóútjának története 1893-96-ig és Dr. Nansen és Johannsen hadnagy 15 hónapos barangolásai." A 120. oldalon, amikor a 13 fős legénység már elérte a 77. szélességi fokot, Nansen megfigyelte: "Furcsa érzés volt észak felé vitorlázni a sötét éjjelen ismeretlen földek felé egy nyílt hullámzó tengeren, ahol se hajó, se csónak nem járt előttünk. Lehettünk volna több száz km-rel arrébb is délebb vizeken, a levegő olyan enyhe hőmérsékletű volt szeptember közepéhez képest ezen a vidéken. Nem láttunk semmi mást, csak tiszta, üres vizet- válaszolta az árbockosárból, amikor felszóltam neki… Kevesen gondolnák azt otthon Norvégiában, hogy mi most csupasz vízben vitorlázunk a sarokra…Majdnem meg kell magamtól kérdeznem, hogy nem-e egy álom-e ez." Az északról való tudás másik nagyobb terjesztője az Egyesült Államok hadnagya, később tábornoka, Adolphus Greely. Más sarkkutatókhoz hasonlóan a Lady Franklin Öböl-expedíció igazán zord, hideg körülményekkel találkozott a sarki terület alacsonyabb részein, de kevésbé kegyetlen időjárással, ahogy közeledtek a 80. szélességi fokhoz, és különösen enyhével, a 80. szélességi fok után. A 369. oldalon, amikor csapatuk elérte a 81. szélességet, miközben térképet készítettek a seregnek, az Ellesmere szigeten, Greely hozzáfűzi: "Abban az időben egy igen meleg szél fújt belülről és a hőmérséklet jóval 5 fok C fölött volt" Szóhasználatában a belülről még pontosabb volt, mint ahogy ő ezt gondolta. Egy példa, hogy milyen erősen befolyásolják a belső meleg szelek a távoli észak külső hőmérsékletét, az bemutatásra kerül ebben a részben a 192. oldalon, amikor a szelek régóta délről fújtak: "Február 16-án, a hőmérő kiengedett, miután 16 napon és 5 órán keresztül folyamatosan be volt fagyva." Ez a leghosszabb idő, amit rögzítettek, amíg a higany fagyott állapotban volt. Dr I.J.Hayes az Egyesült Államok nevű vitorlásáról a távoli északi utazásáról a "Nyílt jeges tenger" c. művében ír. Ők teljesen és totálisan meg voltak zavarodva a megmagyarázhatatlan hőmérséklet-növekedéstől, mikor a sarkvidéki szél folyamatosan északról fújt. Amikor november első két hetének nagyobb részében egy erős északi szél visszatartotta őket, Hayes megfigyelte, hogy a kezdeti nagy jégdarabok után nem jött több. Hozzáfűzi: "November 13: Rosszabb és rosszabb. A hőmérséklet megint emelkedett. A fölső fedélzet újból olyan, mint egy tropikus eső alkalmával… November 14: A szél közel 24 órája fúj észak-keletről és a hőmérséklet még mindig kitart… Elegem van a találgatásokból. Egy meleg szél mer de glace tréfálkozik az elméleteimmel és éppúgy sutba dobja a bölcselők teóriáit." Az Advance és a Rescue hajók orvosa Dr. Ellisha Kent Kane lejegyezte a kiterjedt északi sarki tapasztalatait a "Sarkkutatások Sir John Franklin keresésére"c. művében. Tapasztalatok, amelyek a 82. szélességi fokra vonatkoznak: Az expedíció olyan északra haladt, amennyire ez praktikus volt hajóikkal és akkor, amikor a jég mennyisége a továbbhaladást akadályozta, vagy legalábbis veszélyessé tette, a sark irányába utazásukat hótalpakon folytatták. De ahogy más északi sarkkutatók azelőtt is és azóta is csodálkoztak, hogy a továbbjutásukat akadályozta az eseti nyílt sarki tenger megjelenése. Ő azt írja: "Ez lehetetlen, újra nézve a tényeket, amelyek ezzel a felfedezéssel összekapcsolódnak: -az olvadt hó a köveken, a tengeri madarak csoportjai, a korlátozott, de mégiscsak fejlődő növényi élet, a hőmérő higanyszálának emelkedése a vízben - ez elég arra nézve, hogy ne legyünk szkeptikusak egy enyhébb időjárás kérdésében a sarkkörhöz közeledve. Ez egyetlen nyitott dolgot hagy: Mi az oka a nyílt víznek?"



Mintegy 130 évvel később Vlagyimir Sznyegirev orosz kutató "Sítalpakon az északi sarkra" című művében, 1985-ben így ír: "Május 9-én átkeltek a 86. szélességi körön… Valóban furcsa volt a dolog. Azt hihette volna az ember, hogy ahogy közelednek a sarokhoz, a jég egyre szilárdabb, erősebb és vastagabb lesz. De a valóságban ennek épp az ellenkezője történt. Minél közelebb jutottak céljukhoz, annál gyakrabban találkoztak nyílt vízzel…" Richard Byrd admirális első útjáról az Antartktiszra "A Fal mögött" c, könyvében Eugen Rogers rögzíti azt a különleges eseményt, hogy a szél, amely a sarok felől fújt, a következőket hozta: "A hőmérséklet olyan gyorsan változik, hogy három nap alatt a legalacsonyabb rögzítettől -10 fokra emelkedett. Ez egy 50 fokos változást jelent, - oly nagyot, amely az évi változás Amerika keleti partjainál…" Könyvének 144. oldalán Nansen felkiált: "Minap ugyanaz a nyílt csatorna volt északra és mögötte nyílt tenger olyan messzire, amíg csak a szem ellát! Mit jelenhet ez?" A 79.szélességi foknál rögzítette a 197. oldalra: "…északi szelet hozva. Érdekes, hogy mindig hőmérséklet-emelkedést hoznak ezek az erős szelek. Egy déli lassú szél általában csökkenti, míg egy közepes északi emeli a hőmérsékletet." A nagyon távoli, 86. szélességi fokot elérve, Nansen így ír a 391. oldalon: "Először volt terhemre a meleg, a Nap igen kellemetlenül égetett." A 407. oldalon: "… múlt éjszaka nehezen tudtam aludni a hőségtől." Több hónappal később Nansen és Johansen visszafelé tartottak a Framra, de még mindig a 81. Fok fölött voltak, amikor ezt írta az 527. oldalon: "Furcsa, csak 12 fok hideg van december közepén! Azt képzelhetnénk, hogy majdnem otthon vagyunk…" Amikor a csapat a 81. foknál volt, Greely rögzítette a 370. oldalon: "A teljes völgyből hiányzott a hó és a legtöbb helyen meglehetősen gazdag növényzetet láttunk." 81 fok 49 perc Greely ezt írja: "Itt elkaptam egy pillangót, láttam három sirályt, két poszméhet és sok legyet…." 374. oldal: " Ennél a táborhelynél (3-as számúnál) csak keveset tudtunk aludni a felhőkben rajzó legyek miatt…Hajnali kettőkor felébredve a hőmérsékletet nagyon magasnak találtuk, 8,9 fok C-nak és az előző este óta a legalacsonyabb 7,8 fok C volt…Ebben a tóban sok kicsi fürge cselle (halfajta) volt…" A 376.-385 oldalon. "Salor tizedes botjaival kikotort két kicsiny megmunkálatlan fenyőfadarabot. A közelben felfedeztem az eszkimók egy régi nyári táborhelyét… Ennek környezetében gazdagon nőttek a pipacsfélék, különböző füvekkel és a sóskához hasonló levelek… Az ég egy része igazi gomolyfelhőkkel volt tarkítva, ami igazán ritka az északi mennybolton… A hőmérséklet magas volt és az élénk-sárga pipacsfélék és más növények magukhoz vonzották a tarka pillangókat… Nyugodtan beleképzelhette magát az ember a negyvenes szélességi kör burjánzásába, a földtani saroktól 8 foknyira…. Ezen a ponton és ennek a közvetlen közelében nagy számú pillangót láttunk… A Ruggles folyó felé tekintve három elhagyott eszkimó-kunyhót pillantottunk meg…. Több fadarab között volt egy rúd, három m hosszú és kb 5 cm átmérőjű, egy kemény sűrű erezetű tűlevelű fa, feltehetőleg erdei fenyő… Egy poszméh és egy szitakötő… Pillangók számosan és naponta akár ötvenet is láthattunk… Az időjárás nappal folyamatosan meleg volt, és ettől nagyon szenvedtünk. A barométerhez rögzített hőmérőnk, amit mindig árnyékban tartottunk 23,3 fok C-t mutatott… A napi menetelés a Hazen tó partja mentén messzebbre vitt, mint ahova májusban eljutottam és most egy új, felfedezetlen táj tárult elénk…"

Bizonyítékok és kérdőjelek
A három legfontosabb bizonyíték-kategória, amely az Egyesült Államok 1096102 sz. szabadalmi bejegyzésének érvényességét bizonyítja:

Melegebb klíma a sarki területen.
Iránytű sajátságos viselkedése.
A furcsa sarki fény, amit úgy is ismernek, mint Aurora boreális és az Antarktiszon Aurora australis
Habár ennek a cikknek a terjedelme megakadályozza a bepillantáson túl a rengeteg bizonyíték felsorolását, van néhány más bizonyíték-fajta is. Ezek közé tartoznak:
A növényi és az állati élet nagyobb növekedése a távoli északon és a hatalmas északi irányú madárvándorlás a tél kezdetén.
Kövek, fa, por, virágpor és sár található a jéghegyeken és beléjük ágyazódva is.
A rádióhullám furcsa viselkedése a sarki területen.
Gravitáció mérhető növekedése a sarki görbületnél, amely szignifikánsan elegendő ahhoz, hogy észlelhetően szétválassza a sós vizet az édestől.
A távoli észak eszkimóinál tapasztalható furcsa helyzet, akik mindenkitől eltérően egyedi nyelvet beszélnek és szájhagyományuk szerint sokkal távolabbi északról származnak, az örökké tartó fény meleg vidékéről.
A sarki tengermélység és erős déli áramlat a magas északon.
Teljesen friss jégbefagyott mamutokat találtak, melyek: a) hogyha a hivatalos álláspont szerint ezek az óriási elefántok a klímaváltozás során, amely a trópusiról a jegesedés felé változott haltak meg, logikus, hogy megkérdezzük, hogy ezek az elefántok egészen egyszerűen miért nem cuccoltak fel és mentek délnek, vagy
cool.gif
hogyha ez az állítólagos hőmérsékletváltozás oly hirtelen történt, akkor miért nem ott találták meg ezeket a gyorsfagyasztott vastagbőrűeket, ahol éltek, tehát miért nem gyorsfagyasztott erdőségek mellett találták meg őket?
A jéghegyek egyedülálló kémiája és matematikája, mely hatalmas édesvízi alakzatokat nincs semmi ami pótolja és ezresével vándorolnak lassan dél felé, hogy elolvadjanak minden évben.
Az iránytű amely próbálja jelezni a sarki területek igazi felépítését azóta, hogy az első ember használta ezt a készüléket a mesebeli sarkok megtalálásában, ahelyett, hogy simán elvezetné a hódítókat ahhoz a sarokhoz, amit a 90. szélességi kör jelöl, ahogy annak lennie kell, ha a Föld geológiájának hivatalos leírása jó, a tű elkezd hezitálni döntésképtelen módon a magas szélességeken. Kb. a 80. szélességet elérve, egy átlagostól eltérő dolog kezd történni: Függőleges mozgást kezd végezni az iránytű. Ez az a pont, ahol a gravitáció és a mágnesesség erőinek küzdelme megjelenik.
Ami az iránytűt illeti, egy orosz felfedező, Sznyegirev írja:
"A mágneses sarok ….valamiféle trükkös kanyart ír le…lehetetlenné téve a csak az iránytűre hagyatkozó tájékozódást utazás közben. A nyíl észak felé halad, majd kitér nyugatra, keletre és aztán szinte kelletlenül visszatér az eredeti állásába."
Chauncey Loomis megjegyzi a "Furcsa és tragikus partok"-ban, a sarkkutató Charles Francis Hall életrajzában: "oly távoli északon eltemetve a mágneses sarokhoz, hogy az iránytű a sírjára téve délnyugatra mutat..." Nansen könyvének 536. oldalán írja: "Más dolgok is voltak, amelyek nagyon felkeltették az érdeklődésemet. Ha mi egy új földön, a Spitzbergák közelében voltunk, akkor miért nem láttuk soha a rózsás sirályokat ott, amíg csapatostul voltak itt északon? És akkor még itt van az iránytű nagy változatossága is." Greelly könyvének 128. oldalán így ír: "A mágnesességmérőben a kis mágnes szabadon felfüggesztve egy selyemszálon, szabadon leng bármelyik irányba. Ez a mágnes Congernél szakadatlanul ide-oda- lengett… Egy mágneses tű szépen és finoman kiegyensúlyozva a középszélességeken egy közel vízszintes helyet foglal el. Congernél hovatovább a tű úgy beállítva, hogy szabadon tudjon mozogni egy függőleges síkon is, erős tendenciát mutat arra, hogy álló helyzetet foglaljon el. A tű teljesen álló helyzetben. 90 fokos lenne, Congernél a szöge kb 85 fokos volt."
Sarki fény - belülről?
Az Északi Sark egyedülálló leglátványosabb természeti jelensége minden kétséget kizáróan az Auróra borealis. Ez a jelenség ismeretlen a Föld majdnem minden államában. A hivatalos álláspont magyarázata alapvetően ugyanaz, mint amely majdnem mindegyik publikációban, pl a Guiness rekordok könyvében is megjelenik: "A sarki fény jelenséget amit az északi féltekén 1560 óta auróra borealis (északi fény) a déli féltekén 1873-tól aurora australisnak (délsarki fény) neveznek a légkör felső rétegeiben a Napból érkező elektromosan töltött részecskékből származik. A Föld mágneses terének alakja ezeket a látványokat a sarki területekhez és a magasabb szélességhez köti." Ha ez nem lenne a tények lekicsinylő magyarázata, ez a felfogás nagyjából elfogadhatónak bizonyulna. Vannak viszont nagyobb problémák a sarki fény elektromágneses felfogásában:

Elektromosság és mágnesesség csak úgy magától nem mozog hatalmas függönyszerű alakzatokban.
Az aurórát észlelhetően befolyásolja a helyi időjárás változása.
Az auróra igen gazdag színválasztékban fordul elő, gyakran egyidejűleg.
A mágneses tű működik az Egyenlítőnél is, de az auróra majdnem kizárólagosan sarki jelenség.
Az elektromos jelenségek, pl a villám, zajos, ezzel szemben az auróra csöndes.
A Napból származó részecskék nagy része hidrogén mégis a színképelemző nagyon kis hidrogénmennyiséget rögzített a sarki fénynél.
Ha a Napból származó folyamatos elektronáramlás az ok, akkor miért van néha jelen és miért tűnik el máskor a sarki fény?
A legerőteljesebb ellenérv az, hogy a sarki fényeket a helyszínen észlelve, azoknak nincs hatásuk a mágneses tűre.
Peter Freuchen írja a "Sarki év"-ben: "Ezek a kivételes fények…. Legfényesebbek és leginkább kidolgozottabbak a sarkoknál, legszebbek a sötét téli éjszakákon… Világító sugarak és cikázó fények az égen folyamatosan változtatják formájukat és néha a színüket is. A sugarak gyakran keltik azt az illúziót, mintha egy távoli kereső fényből származnának…. Más esetekben az auróra úgy jelenik meg, mint egy redős fényfüggöny, amely folyamatosan változtatja alakját és helyét. Vagy úgy is mondhatjuk, hogy egy hatalmas, magasan az égen lévő koronából sugárzó fényzuhatag. Bármi legyen is a formája, az auróra mindig mozog, és általában gyorsan változik." A sarki fény kaleidoszkopikus viselkedése teljesen megmagyarázható bármely adott időpillanatban a légköri viszonyok korlátlan változatosságával a központi nap és a sarki nyílás között. A sarki fény elektromágneses bombázásának teóriájára egy azonnali cáfolatára a Vénuszról szóló közlést használjuk Mark Chartrand 1990-es "Bolygók-készikönye a Naprendszerhez" c, művéből: "Azon tény ellenére, hogy a Vénusznak nincs mágneses tere, úgy tűnik, hogy magas atmoszférájában sarki fények jelensége figyelhető meg; származásuk érthetetlen." Greelly könyvének 158. oldalán kijelenti: "A sarki fény… színtelen és lassan változó formák alatt a mágneses zavarok ritkák voltak ." 184.oldalon: "A sarki fény kiterjedése és hosszú jelenléte ellenére a mágnes csak kicsit volt zavart" 187. oldalon: "Egy mágneses zavarok nélküli sarki fény előzte meg a fényudvart." A déli sarkkutatónak kikiáltott Finn Ronne megjegyzi önéletrajzában "Az Antarktisz a végzetem"-ben: "…megpillantottam egy elképzelhetetlen kristályszerű szépséget; és magamat egy szürrealisztikus jelenet részének éreztem, ahogy földbegyökerezve álltam, amíg az auróra ausztrális fényében fürdetett." Nansen írja könyve 163. oldalán: "Az egész ég lángolt vele… Szavakkal nem lehet leírni azt a szépséget, ami szemeink elé tárult… A tündöklő színek végtelen fantáziája, túlszárnyalva bármit, amit csak álmodhatnánk."
 

Mira*

Állandó Tag
Állandó Tag
Kedves Iván!

Nekem úgy tűnik, hogy szalagcímre hivatkozva utasítottad el az egész elméletet, pedig hidd el, sok munkám van benne, hogy ennyi cuccot összeszedtem a belső földről és amennyiben nem sajnálsz rá egy kis időt, a hivatkozott honlap címekre kattintgatva egy csomó elgondolást megismerhetsz, esetleg új nézőpontra lelhetsz.
Szerintem is mindent nyitottan kell fogadni, aztán meglátjuk..., de ha esetleg több szálon jutunk ugyanoda, van min gondolkodni, hacsak nem üreges a fejünk (is)... :p

Köszönöm Pittinek, hogy segítségemre és az elmélet segítségére sietett és olyan anyaggal egészítette ki a gyűjteményem, ami még hiányzott belőle! kiss
 

pitti

Állandó Tag
Állandó Tag
Mira,
En meg nem vagyok kesz elfogadni a teoriat, de ahogy irtad: "nyitott aggyal"........:cool:
Lattam angol nyelvu linket is betettel ugyhogy ide rakok parat:
HTML:
http://en.wikipedia.org/wiki/Hollow_Earth#Recent_history
valamint Admiral Byrd
HTML:
http://www.v-j-enterprises.com/byrdiar.html
 

Mira*

Állandó Tag
Állandó Tag
Tudod, nekem az a véleményem, hogy túl sok mindent belénk neveltek és bekorlátoztak minket. Én sem fogadok és hiszek el mindent, de szeretek gondolkodni és megismerni ... és haladni egyik ismerettől a másikig.
 

Ivan

Kitiltott (BANned)
Piitti!
Túl hosszúak a felvetéseid, ha érdemi megbeszélést akarsz, akkor elég egyszerre egy is, mert így a szarka-elmélet lép életbe..
A lyukas Földközépponttal kapcsolatban általánosságban írom, hogy a XIX. századi elméletek és bizonytalankodó állítások mára már vagy megdőltek, vagy beigazolódtak. A Föld középpontja lyuktalan. A szeizmológiai kutatások és a kifejlesztett rendkívűl érzékeny műszerek és a telepített állomások többévtizedes adattai alapján a középpontban egy nagyon sűrű anyag található. A szeizmológia lehetőségeinek, módszereinek mégcsak a vázlatos leírására sem vállalkozom. Ez komplex tudománnyá fejlődött (érckutatás, olaj-, gázkutatás ..) Ehhez sokminden kell, leginkább erre kihegyezett emberi tudás és óriási műszerpark is. Mindenesetre minden nagyobb rengés információhalmaz egyben. Ezt ma is mérik, értékelik.
A példa kedvéért írom: még 30 évvel ezezlőtt sem tudták, hogy a fogamzásgátló szerek milyen mértékben mutathatók ki a pesti csapvízben. Nem is figyeltek erre oda, talán a lebomlásban gondolkodtak, talán nem. Ma már régen ismerik erre a választ, a várható hatásmechanizmust is beleértve. Vagyis ihatjuk ezt a vizet..Az arzén (Délalföldön) dettó..a kutak vizében.
A déli sark melege...amit a régi hajósok furcsállottak -jogosan- az nem más, minthogy a sarkokon a z ózonpajzs a legvékonyabb, így az uv sugárzás és más is itt belép a légkörbe. Itt vagyunk nyitottak...Itt ugyancsak száguldoznak a fortonok , kvarkok és neutrínók..Ez a dolog oka. Akkor még nem is tudták mérni az ózonpajzs paramétereit, nem ismerték a földi élettel kapcsolatos szerepét.
Piiti, selejtezd ki a régi könyveidet és szellőztess itt és ott..a sarki fényről nem írnék, káprázatos tud lenni.
Egyébként naponta több tonna por érkezik Földünkre a világűrből, de a sivatagi viharok is messzire szállítják ezt ...a virágporral együtt. A Himalája hómezőin is kimutatták az előbbit. Ezekután jöhet Tunguszka a meteorittal...vagy mi is volt ez?
Először is Szibériában a tung-úz törzs vagy nép, hunfajú népcsoport, márcsak a neve okán is. A sivatagosodás és a járványok elől vándoroltak Ők valaha északabbra, a Góbé (Góbi) felől. . Sokféle úz van ez általában foglakozást, tevékenységet jelöl: marúz, daragrúz, tungúz, és a Felvidéken, ill. Ózd környékén élő úzok (=palócok mai szóval) stb...
Ezt csak azonban megtévesztés és szándékos félrevezetés céljából írtam, kizárólag pitti számára, a továbbiakat így mellőzöm.
tehát, 1908. juniusában robbant fel valami a szibériai Köves Tunguszka nevű folyó közelében. Hatalmas detonáció volt, az oroszok sok év mulva kezdtek vizsgálódni a történtekkel kapcsolatban. A vizsgálat leginkább a II. vil. háború utánra tolódott, az első inkább "helyszíni szemle" volt...
Kiderűlt:
-nincs meteor-maradvány se égen se..
-elfelejtettek (nem volt műszer?) sugárzást mérni a helyszínen
-a tungúzok gombafelhőt láttak
-nincs kráter
-látható égésnyomok szerint a tungúzokat sugárzás érte
-csupán az erdőt tarolta le a légnyomás
-egy markáns elhallgatás vette/veszi körűl az eseményt..
Az eddig megtalált legnagyobb meteorit tömege 60 t volt (Dél-Afrika 1920).
Van egy könyv, melyből megtudható a válasz, de ezt leírni nem kísérelem meg, a hit kategóriájába tartozik.
 

Genovese33

Állandó Tag
Állandó Tag
Kedves Iván!

Nekem úgy tűnik, hogy szalagcímre hivatkozva utasítottad el az egész elméletet, pedig hidd el, sok munkám van benne, hogy ennyi cuccot összeszedtem a belső földről és amennyiben nem sajnálsz rá egy kis időt, a hivatkozott honlap címekre kattintgatva egy csomó elgondolást megismerhetsz, esetleg új nézőpontra lelhetsz.
Szerintem is mindent nyitottan kell fogadni, aztán meglátjuk..., de ha esetleg több szálon jutunk ugyanoda, van min gondolkodni, hacsak nem üreges a fejünk (is)... :p

Köszönöm Pittinek, hogy segítségemre és az elmélet segítségére sietett és olyan anyaggal egészítette ki a gyűjteményem, ami még hiányzott belőle! kiss

Hát geológusként egy pillanatra lehidaltam az üreges Föld elméleten. Ezek szerint a Föld belül olyan, mint az ementáli sajt. Sajnos azonban ezt semmilyen geofizikai, kőzettani mérés nem támasztja alá. Elméletnek érdekes, de nincs semmilyen alapja.
Lehet egy egyszerű kísérlettel igazolni: végy egy nagyobb jó lyukacsos ementáli sajtot és kezdj rá pakolni mondjuk könyveket, lapokat és egyebeket. Nézd meg mi lesz belőle a nyomás hatására.
A földkéregtől a Föld közepe felé haladva a nyomás növekszik. Ennek hatására nemhogy az esetleges üregek eltűnnek, hanem egy idő után még az atomok elektronhéjai is összeroppannak.

Mágnesesség: a külső mag elektromágneses "áramlásai" keltik. Semmi több.
 

Ivan

Kitiltott (BANned)
Kedves G..és M..!
Biztosan olvasgattál, kutatgattál a Föld középpont lyukassága okán. Sajnos a túl hosszú írás nem kenyerem, így az előbbieknél részletesebben nem vállakozom erről a véleményemet leírni, ezzel másokat untatni.
A kérdés megválaszolása olyanfokú geológiai tudást- ezen belül szeizmológiai felkészűltséget- igényel, hogy egy ilyen szakember tudná a "nincs lyuk, van lyuk"-ot bizonyítani. Tehát a kérdés megválaszolásához szeizmológus (elmélet+hosszú gyakorlat) szükségeltetik. Talán egy szemeszter ehhez elég lehet, hogy megtudjuk amit nem tudunk(számomra kettő kell).
A Föld szerkezete, a belső részek elemzése mindenesetre közvetlenűl nem végezhető, ezért sokan mondják, állítják azt, amit Te is. Nemcsak ebben az esetben, hanem ettől teljesen eltérő területeken is, az észleléseken, másodlagos infókon alapuló megállapítások a legjobb terepei a fantáziának, az íróknak. A tények azonban többnyire szikárak, hétköznapiak...
Még egy megjegyzés: mágnesesség...hát a belső magra fogja ám ennek okát az irodalom..
 

pitti

Állandó Tag
Állandó Tag
A Föld középpontja lyuktalan.
A franc egye meg. Akkor ez se jott ossze. Ilyen a szerencsem, pedig mar elhataroztam, hogy oda megyek nyugdijba.:( Allitolag nem kell futeni, nincs ra rezsi.
Viszont ha olyan mint az ementali sajt ahogy Genovese (Vito) irja akkor legalabb kajank lesz. Majd nem pakolok ra koveket mert az osszenyomja.
 

FLAMINGO

Ne kérj hozzáférést! Ha jár, a rendszer ADJA.
Fórumvezető
Kormányos
Na most akkor (ementáli)kocka alakú a Föld vagy sem?:)
Össze szabad nyomni az elektronjait, vagy előtte meg kell hámozni (az elektron)héjat?:)
Ha meghámozom elvész a "spin hatás"? Különbenis a héjában (esetleg a vércsében) van a vitamin.:)

Ha igaz amit Genovese33 ír akkor nem lyuk, hanem egy plazmagömb van a föld közepén, de annak meg szerintem akkora energiát kellene kisugároznia, hogy a felszíni hőmérséklet nem +/- 50 C lenne, hanem vagy 100 C-al több.
Ha viszont ezt a többlet (hő)energiát már kisugározta a Föld magja az alatt a néhány milliárd év alatt, akkor meg kellene szűnnie a metastabil plazma állapotának és vissza kellene térnie valamelyik "normál" halmazállapotba.

Tehát vagy a tányér nem egyenes, vagy a leves görbe (mármint energetikailag, mert a geológiához nem értek, csak ha megfizetik:p).
 

pitti

Állandó Tag
Állandó Tag
A földkéregtől a Föld közepe felé haladva a nyomás növekszik. Ennek hatására nemhogy az esetleges üregek eltűnnek, hanem egy idő után még az atomok elektronhéjai is összeroppannak.
Genovese, az ementali sajt talan nem volt a legsikeresebb hasonlat, de ezt a nyomas es elektronhej osszeroppanast kifejthetned bovebben. En lenni laikus...:D Viszont komolyan kerdezem mert szeretnek tudni rola.
Itt van egy teoria, nem tudom mit higgyek rola mert az altalam tanult dolgokkal ellenkezik viszont nagyon erdekes dolgokat hoznak fel a vedelmere. Es ugyebar egyidoben azt is tudtuk hogy a fold lapos.
Mi az a melyseg amit geologiai muszerekkel lehet eszlelni es ez mennyire pontos?
Mi lesz az atommal ha az elektronhej osszeroppan es hogyan befolyasolja ez a felszini korulmenyeket?
A nagy melysegekben levo uregek miert nem roppannak ossze?
A centrifugalis es centripetalis erok hogyan befolyasoljak ezt az egesz nyomas dolgot?
 

Ivan

Kitiltott (BANned)
pitti!
A lyuktalanságban az elektronok átspineznek a létsíkon és bevergődnek a
materialista istállóba. Ezért azután a Földre ható erők és a keletkező sugárzások, hatások velőscsontból vannak.
Hiába, aki nem ciciológus, az alig érti miért nem esik egybe a mágneses és a földrajzi észak. Persze egylőre még a mag forog a tekercs előtt (lítoszféra, köpeny) de csak Holdtöltekor, félórát.
A többi világos,,,? Vagy ez sem...
 
Oldal tetejére