Reményi Anett

Kiscsillag, hol vagy?

Eltűntél előlem és hirtelen
egyedül találtam magam a világon.
Sötét utcákon bolyongok.
Szívemben őrzöm szépséged emlékét,
és valahol eltemetve még él bennem
a remény, hogy egyszer megtalálsz,
mert a legszebb csak nekem lehetsz.

Áradok. De téged ez mind
nem érdekel, elfordulsz tőlem,
feledve mindent, mit egykor
lelkünkbe oltottak az igaz
életről. És az évek csak múlnak.

Ez az élet is tovaszáll
a lét örök múlandóságában,
és nem kell számot adnod másnak
a rád bízott javakról.
Ez csak önmagad előtt fontos.

Én elveszett békémet keresem.