Rendőröket hívott szüleire egy kanadai bakfis, mert közös nyaralásra akarták kényszeríteni

Így járnak azok a szülők akik azt hiszik hogy ők tudják hogy mi kell a gyermekeiknek. Először beszélni kellett volna, és MEGHALLGATNI az ő érvelését.
Persze lehet hogy minden megtörtént csak ebből a rövid cikkből sokat nem lehet levonni csak azt hogy a rendőrség az képben van.

Talán épp azért vitték el erővel nyaralni, mert ilyen hülye a kiscsaj, és féltek ha egyedül marad otthon, bajba keveredik. Például házibulit szervez ahol felcsinálják.

setni írta:

Így járnak azok a szülők akik azt hiszik hogy ők tudják hogy mi kell a gyermekeiknek. Először beszélni kellett volna, és MEGHALLGATNI az ő érvelését.
Persze lehet hogy minden megtörtént csak ebből a rövid cikkből sokat nem lehet levonni csak azt hogy a rendőrség az képben van.

Kattints a kibontásához...

Lehet hogy azért hisztizett mert már megvolt beszélve a buli ha a szülei elmennek.

advocatus_diaboli írta:

Például házibulit szervez ahol felcsinálják.

Kattints a kibontásához...

A felcsináláshoz elég egy pár perc a hotelmautnerban.

Melitta írta:

Rendőrségi figyelmeztetést kapott az a 15 éves kanadai lány, aki rendőröket hívott a szüleire egy Trent Hills-i kunyhóból, ahol nyaraltak.

Azért hívott rendőröket, mert állítása szerint szülei

kényszerítették a közös vakációra.

A rendőrség ki is szállt, meghalgatta az összes érintettet, majd arra jutott, hogy nem történt bűncselekmény. Senki sem bántalmazta a lányt, csak nyaraltak.

A kamaszlélek iránt érzéketlen rendőrök szerint ez nem elég indok a rendőrség riasztására, ezért végül a lány kapott figyelmeztetést. Pedig még a helyi rendőrbiztos, Stephen Bates szerint is "úgy tűnik, hogy egy tinédzser tinédzserkedett* csak".

Bates szerint "bár ő ezt valódi ügyként értékelte, emiatt nem illik riasztani a rendőrséget". Bates szerint az ilyen riasztások értékes rendőrségi erőforrásokat foglalnak le, ez pedig mások biztonságára is hatással lehet. (Via The Star)

*Edit: typo

Csatolás megtekintése 1482004

Kattints a kibontásához...

*
Bár csak engem is - erőszakkal! - elvinnének a családtagjaim, valamilyen szép helyre nyaralni! Reggelire-ebédre-vacsorára mást sem ennék, csak fagylaltot, finom sűlt husikat és ismét fagylaltot, gyümölcsöt és minden szépet megnéznék, sokat fotóznék és kipihenném előre az egész Életre való problémáimat. Mennék hajókázni, hallgatnám a tenger zúgását, susogását, valaha de nagyon szerettem... No de akik elvinnének, ők már nem élnek, de akkor sem vittek volna el. Nagyszüleim ők igen, ők vittek ahová csak volt rá lehetőségük, de nagyon boldog volnék, ha újból nyaralhatnék/telelhetnék velük.

gumelig írta:

A felcsináláshoz elég egy pár perc a hotelmautnerban.

Kattints a kibontásához...

Persze, de ne feledd, hogy az a dolog „mindenütt jó, de a legjobb otthon”...

advocatus_diaboli írta:

Persze, de ne feledd, hogy az a dolog „mindenütt jó, de a legjobb otthon”...

Kattints a kibontásához...

*
a bakfiska túl messzire hajította a nem létező kulcsot... Aztán a hír nem erről szólt, durva dologgal vádolta a szüleit.

Georgina Bojana írta:

*
Bár csak engem is - erőszakkal! - elvinnének a családtagjaim, valamilyen szép helyre nyaralni! Reggelire-ebédre-vacsorára mást sem ennék, csak fagylaltot, finom sűlt husikat és ismét fagylaltot, gyümölcsöt és minden szépet megnéznék, sokat fotóznék és kipihenném előre az egész Életre való problémáimat. Mennék hajókázni, hallgatnám a tenger zúgását, susogását, valaha de nagyon szerettem... No de akik elvinnének, ők már nem élnek, de akkor sem vittek volna el. Nagyszüleim ők igen, ők vittek ahová csak volt rá lehetőségük, de nagyon boldog volnék, ha újból nyaralhatnék/telelhetnék velük.

Kattints a kibontásához...

Oh, álmodik a nyomor!
Vigyázz mit kívánsz, mert ha a szüleim gyereke lettél volna, egy ilyen "kívánságodat" biztos teljesítették volna: leküldtek volna egész nyárra 'piripócsra, a világvége utáni kis falura, aol nemcsak vezetékes víz nincs, hanem áram sem cikázik, ahol 0-24-ben 'dódózhattál volna: csirke ketrecet, disznóólat takarítanál,, felástad volna ásóval a kertet, bedogoztad volna a trágyát a földbe, szalmabálákat rakosgattál, fát vágtál, szüreteltél volna +50C-ban,+ kapáltál volna...... és még rád maradt volna a kajacsinálás is. Még hogy finom fagyi?! Meg finom húsi?! Ahaaaa.... neked kellett volna levágni a disznót, meg a csirkét.... A víz felhúzás kimaradt, de légy nyugodt, azt is csináltad volna
Meg fotóznál? Aha....

A cikk nem kicsit hiányos, max a tinit járatja le.(lehet alaptalanul)

pearll írta:

Oh, álmodik a nyomor!
Vigyázz mit kívánsz, mert ha a szüleim gyereke lettél volna, egy ilyen "kívánságodat" biztos teljesítették volna: leküldtek volna egész nyárra 'piripócsra, a világvége utáni kis falura, aol nemcsak vezetékes víz nincs, hanem áram sem cikázik, ahol 0-24-ben 'dódózhattál volna: csirke ketrecet, disznóólat takarítanál,, felástad volna ásóval a kertet, bedogoztad volna a trágyát a földbe, szalmabálákat rakosgattál, fát vágtál, szüreteltél volna +50C-ban,+ kapáltál volna...... és még rád maradt volna a kajacsinálás is. Még hogy finom fagyi?! Meg finom húsi?! Ahaaaa.... neked kellett volna levágni a disznót, meg a csirkét.... A víz felhúzás kimaradt, de légy nyugodt, azt is csináltad volna
Meg fotóznál? Aha....

Kattints a kibontásához...

*
Kisgyerekkoromtól kezdve, sokat nyaraltam, sőt teleltem is vidéken a Dédanyámnál. Ott sok mindent megtanultam, s az udvarban gémes kút is volt, sőt csirkék, kacsák, libák. Az ólba disznó röfögött, az istállóban volt tehén és ló is. A tehenet minden reggel kiengedte a kapun, mert ment a csordával a falu legelőjére, estére pedig behajtották őket, de jöttek a tehenek maguktól is, tudták ők, hol laknak. Dédim tanított meg a kapros túrós lepény elkészítésére, ő sütött nekünk gyerekeknek parázson friss, tejes kukoricát - vasra tűzve forgatta a sparherd tűzterében lévő parázson. Sokat láttam, hogyan készítette a kenyeret, sőt azt is, hogyan "vetette be" a kemencébe, de azt már nem volt módom megtanulni. Pedig annak a kenyérnek ízét, illatát azóta is a zsigereimben őrzöm.
Gyalog mentünk ki a ma már oly messzinek tűnő szőlőbe, ettem a fai epret és az apró szegfűkörtét. Csodálatos nyaraim/teleim voltak azok az időszakok, amikor Nála voltam. A főzés nekem soha nem volt munka, pedig "több konyhán" tanultam, most nem sorolom, mert mindegyikre büszke vagyok. Anyai nagyszüleim, Dédim, apai nagyanyám - sőt édesanyám is - mind, mind másként és másképp főzött. Iparkodtam, mindenkitől a legtöbbet összegyűjtenem, már ami a főzést illeti. S, arra máig büszke vagyok, hogy a gyerekeimnek is nem gond ezt vagy azt "összeütni", sőt ha olyat akarnak enni, amit sehol máshol nem tudnak megvásárolni, azt az ízt, azt a zamatot csak ők tudják - önmaguknak - elkészíteni. S, ha ez öröm, akkor ez az az. S, erre büszke vagyok, nem ok és indok nélkül. Légyen az egy egyszerű kapros zöldbabfőzelék, a nagy melegben langyosan, vagy egy kapros-túrós palacsinta, vagy akár vaníliás-citromhéjjal ízesített palacsinta a két "paraszt tányér" között, l - olyan ízt, nem tudsz sehol megvásárolni, amit Te tanultál és Te készítetted el. S, nemcsak a saját örömödre, de azért, hogy a családtagoknak is boldogsága teljék benne. Mondom, egyszerű kapros zöldbabfőzelékről beszélek, tejföllel. Akár üresen is, a nagy melegben. De kedvenceim között nemcsak a kapros dolgok vannak, de több olyan, amit máshol olyan ízűt, olyan könnyűt, nem tudok enni, akár a petrezselymes-fekete borsos - pirított kenyérkockából - nokedli tésztában beleforgatott, kiméretű gombócokat - amit vadas mártáshoz kínálok. Sorolhatnám, a végtelenségig.
S, ezt úgy kezelem, sőt úgy örömködöm - hogy ezek kincsek. Megörökölt kincsek, amit máshol, senkinél soha nem ízlelhetek. No igen, a gyerekeimnél, mert őket megtanítottam a legapróbb titkokra is.
A fiam is, ha fáradt, bármi okból rossz kedve van, süt egy hatalmas tál - akár pogácsát, vagy buktát. - S, olyan ízt, nem kapott sehol - csak itthon, abból a kézből, amit eleim tanítottak meg tepsit fogni, fakanalat táncoltatni és ízeket varázsolni a legegyszerűbb hozzávalókból is.
Ennyi.

Az is tény, hogy már felnőtt koromban láttam meg a Balatont, s a tengert. Felnőttként jártam Varsóban, Moszkvában, a Tátrában, Párizsban, sőt Mongóliában és sorolhatnám. S, itt vagyok. Felnőtt fejjel jobban értékeltem az ott látottakat, mert felkészültem minden utamra, légyen az hivatalos, vagy akár pihenés, nyaralás. Manapság több olyan család is van, akik viszik a gyerekeiket a tenger mellé akár 5-6 évesen, s miért is lenne arról fogalmuk, milyen csodát látnak, sőt hallanak?
A tenger susogásának nincs párja a világon, s amikor a kövekhez csapódnak a hullámok, az a víz él és "zenél", no nem a viharra gondoltam. Ezekhez fel kell nőni, s tudni kell, értékelni, hogy ki járt ott, mik történtek azon a helyen, hogyan éltek ott régen az emberek és hogyan élnek most? De erről majd legközelebb "papolok".