RR 16 közös téma Kooler Design 12 Botanical Ornaments 2016
- Téma inditó macleod
- Kezdés dátuma
Kirjava! Várhatod a postást.
Köszönöm,nem ilyen emléket akartam.Nekem a toboz volt a borzadály a kontúrjaival.
Mindig vannak fokozatok... Emlékszem, életem 2. RR-jére, mikor életemben először találkoztam egy kb. 20x25 centis kendődarabon az 1x1 szálra öltött x-kel, két szállal, ahova alig fértek be az x-szek, ilyen mimózaszerű sárga virágocskákkal.... Hogy is volt az? 
Azt hittem, az ereimet vágom fel. Aztán eltelt sok év, és azóta is felsírok néha álmomban! Egy ismerősöm szerint a jóisten mindig 1:1 -re játszik, vagyis kiegyenlítődnek a dolgok. Amúgy: megértelek...
Az igazi rémálmom az a bizonyos március 14 ,amikor hóakadály miatt alig jutottam haza.Itthon várt életem első vászna,1x1 .Na én is majdnem ríva fakadtam,csak gubbasztottam felette,ha nem varrt volna rá valaki,azt sem tudtam volna hogyan kell.Esernyő jutott.A következő sokk akkor ért amikor elszámoltam és a tű nem akart a szál alá férni,hogy bontsak.Azóta megedződtem,de az után megfogadtam az első nap csak lesek,nem nyúlok hozzá.
Tényleg hatalmas élmény ennyiféle anyaggal dolgozni,most sem tudnék ilyeneket beszerezni,ilyen mintákat meg főleg.
Tényleg hatalmas élmény ennyiféle anyaggal dolgozni,most sem tudnék ilyeneket beszerezni,ilyen mintákat meg főleg.
Tecukám! A csoda megtörtént! Befeleztem a kendődet!!!!!! Ott lesz a rendelőben, bármikor átveheted.
És még egyszer: köszönöm a türelmedet, és mindenkinek a türelmét, aki utánam következett. Nagyon mozgalmas évem volt a felkészüléssel, várakozással, aztán az Út minden csodájával... Nem gondoltam, hogy ilyen nehéz lesz a visszatérés... Igazából a lelkem még mindig nem ért haza, bár ez így nagyon hülyén hangzik. Talán amióta TUDOM,hogy vissza kell mennem Galíciába, a Norte utolsó szakaszára, és amióta tudom, hogy VISSZA FOGOK MENNI, ha az Égiek is úgy akarják, egy kicsit könnyebb a hétköznapokat tolni, egyiket a másik után... Aztán ott volt Édesapám lassú elmúlása... Azt hittem, fel lehet rá készülni, de már tudom, hogy nem... Nem szépítem a dolgokat, kicsit megzuhantam az Út után, és képtelen voltam varrni... Lassan összeszedem magam, mert muszáj, mert ez nem én vagyok! Újra bakancsot húztam és gyalogolok, és máris sokkal jobban érzem magam! Csak lenézek rá, és azt mondom neki: Öreglány! Együtt tapostunk 750 kilométert sárban, esőben, porban, homokban ki a világ végéig! Szép munka volt! Nem, nem bolondultam meg! Asszem. A hangok is ezt mondják!
És még egyszer: köszönöm a türelmedet, és mindenkinek a türelmét, aki utánam következett. Nagyon mozgalmas évem volt a felkészüléssel, várakozással, aztán az Út minden csodájával... Nem gondoltam, hogy ilyen nehéz lesz a visszatérés... Igazából a lelkem még mindig nem ért haza, bár ez így nagyon hülyén hangzik. Talán amióta TUDOM,hogy vissza kell mennem Galíciába, a Norte utolsó szakaszára, és amióta tudom, hogy VISSZA FOGOK MENNI, ha az Égiek is úgy akarják, egy kicsit könnyebb a hétköznapokat tolni, egyiket a másik után... Aztán ott volt Édesapám lassú elmúlása... Azt hittem, fel lehet rá készülni, de már tudom, hogy nem... Nem szépítem a dolgokat, kicsit megzuhantam az Út után, és képtelen voltam varrni... Lassan összeszedem magam, mert muszáj, mert ez nem én vagyok! Újra bakancsot húztam és gyalogolok, és máris sokkal jobban érzem magam! Csak lenézek rá, és azt mondom neki: Öreglány! Együtt tapostunk 750 kilométert sárban, esőben, porban, homokban ki a világ végéig! Szép munka volt!
Nem, nem bolondultam meg! Asszem. A hangok is ezt mondják!
Úgy gondolom a lelkünknek mindig olyan úton kellene járni, amin Te is voltál, csak a mindennapok egyhangú és egyéb gondokkal terhelt hétköznapjai ezt nehézzé teszik. Járd csak a bakancsos útjaid, ne hagyd el a lélek "külön útját" itthon se, a cél mindig ugyanaz, ha erőd van hozzá "boldog" leszel.
Délután megyek Hozzád.
Délután megyek Hozzád.
Megkaptam a kész kendőmet. Nagyon-nagyon 
örülök neki. Köszönöm mindenkinek a gyönyörű munkát és a barátságot, amit kaptam Tőletek.
(Beszegem és, ha teljesen elkészült felteszem a képet is.)
Emama Éva kendője elkészült. Lefotózom és már küldöm is, hátha a decemberi hajrá előtt még sikeröl elkészítenie a kis párnácskákat és igazi karácsonyi különlegesség lesz .
örülök neki. Köszönöm mindenkinek a gyönyörű munkát és a barátságot, amit kaptam Tőletek.(Beszegem és, ha teljesen elkészült felteszem a képet is.)
Emama Éva kendője elkészült. Lefotózom és már küldöm is, hátha a decemberi hajrá előtt még sikeröl elkészítenie a kis párnácskákat és igazi karácsonyi különlegesség lesz .
Utoljára módosítva:
Kirjava!
Szólnál ha odaért a kendő? Vagy írjak ragszámot privátba?
Szólnál ha odaért a kendő? Vagy írjak ragszámot privátba?
❤Tecukám! A csoda megtörtént! Befeleztem a kendődet!!!!!! Ott lesz a rendelőben, bármikor átveheted.
És még egyszer: köszönöm a türelmedet, és mindenkinek a türelmét, aki utánam következett. Nagyon mozgalmas évem volt a felkészüléssel, várakozással, aztán az Út minden csodájával... Nem gondoltam, hogy ilyen nehéz lesz a visszatérés... Igazából a lelkem még mindig nem ért haza, bár ez így nagyon hülyén hangzik. Talán amióta TUDOM,hogy vissza kell mennem Galíciába, a Norte utolsó szakaszára, és amióta tudom, hogy VISSZA FOGOK MENNI, ha az Égiek is úgy akarják, egy kicsit könnyebb a hétköznapokat tolni, egyiket a másik után... Aztán ott volt Édesapám lassú elmúlása... Azt hittem, fel lehet rá készülni, de már tudom, hogy nem... Nem szépítem a dolgokat, kicsit megzuhantam az Út után, és képtelen voltam varrni... Lassan összeszedem magam, mert muszáj, mert ez nem én vagyok! Újra bakancsot húztam és gyalogolok, és máris sokkal jobban érzem magam! Csak lenézek rá, és azt mondom neki: Öreglány! Együtt tapostunk 750 kilométert sárban, esőben, porban, homokban ki a világ végéig! Szép munka volt!
Mindennap olyanon járunk .......... legyen szemünk a látásra.Úgy gondolom a lelkünknek mindig olyan úton kellene járni, amin Te is voltál, csak a mindennapok egyhangú és egyéb gondokkal terhelt hétköznapjai ezt nehézzé teszik. Járd csak a bakancsos útjaid, ne hagyd el a lélek "külön útját" itthon se, a cél mindig ugyanaz, ha erőd van hozzá "boldog" leszel.
Délután megyek Hozzád.
Pont attól olyan értékes minden egyes pillanata, hogy a homályon, nehézségen keresztül ("...tükör által homályosan..." )kell észrevenni, hogy az élet egy egyszerű bevásárláskor is maga a csoda. Az is egy csoda, hogy végeztem a portfólióval, és ismét embernek érezhetem magam.
Mindennap olyanon járunk .......... legyen szemünk a látásra.
Szívemből szóltál, Andi!
Én Hősöm!Már értelmet is magyaráztál bele?Ezektől a fantasztikus dolgoktól egészen pörögni fog ez a fantasztikus sárgolyó.Na a centrifugális erő amitől még félhetek!Mindennap olyanon járunk .......... legyen szemünk a látásra.
Az is egy csoda, hogy végeztem a portfólióval, és ismét embernek érezhetem magam.
Mindig jókedvem lesz, mikor ilyeneket mondasz! Annyira vizuális vagyok! Ahogy pörgünk, mint egy egész kis kozmosz, a világűrbe, ki. Lehet, így lett a naprendszer is, szétpörgött mindenfelé. Ellenpéldájául annak, amit szoktak mondani, egy beszédet idézve, de nem tudom, honnét van, még az is lehet hogy Hofi volt valaha: Azért gyűltünk mink itt egybe', hogy .. ne legyünk széjjel!!! (csak ne legyen közben tű a kezünkben... pörgés közben. Az fájni fog! )
Emama Éva! Föladtam kendődet.. Végül is nem tudtam megoldani a fotózást, de a sürgősség miatt elküldtem. A decemberi hajrá előtt talán még sikerül elkészíteni a végleges formájára. Gondolom a végleges fotót úgy is felteszed a kész munkáról.
Ezzel befejeztem ezt az RR-t. Köszönöm mindenkinek, hogy együtt hímezhettünk.
Ezzel befejeztem ezt az RR-t. Köszönöm mindenkinek, hogy együtt hímezhettünk.
