Senkinek nincs hatalma feletted!

Georgina Bojana témája a 'Traccsoljunk!' fórumban , 2016 Március 16.

  1. Georgina Bojana

    Georgina Bojana Kormányos Fórumvezető Kormányos

    Biztosan sejtésed sincs arról, hogy miért van a fogságban tartott felnőtt elefántok lábán, ugyanaz a vékony lánc, mint amit egészen kicsi korukban rájuk tettek? Ez a lánc nem lett vastagabb, de ezt a láncot a kis elefánt, anno’ még nem tudta elszakítani. Így a kicsi elefánt megtanulta, hogy hiába akar, kitörni nem tud. Sokszor megpróbálta. Idővel az elefánt megnőtt, a lánc u.olyan vastag maradt. Az elefánt meg sem próbálja, ezt a számára, most már az eltéphető láncot elszakítani.
    Így aztán ezt a csodálatosan okos és szép állatot tehetetlenné tették. Sorsába így törődött bele.
    Velünk emberekkel is, de sokan ezt és így teszik :(. No igen, képletesen, de az eredmény u.az. Önként adjuk át az életünk irányítását olyanoknak, akiknek „szerintünk hatalmuk van fölöttünk”, vagy úgy érezzük, hogy valamiért „tartozunk nekik”. A kalitkában, rabságban nevelt madár, aki elfelejtette, hogy repülni is tud. Talán a madár nem is sejti, hogy ő repülésre termett?
    A Te kalitkád kulcsa, a Te kezedben van. Pontosítok, a Te gondolataidban. S, ha egyszer úgy döntesz, hogy „repülni akarsz”, bármikor megteheted. Csak fel kell ismerned önmagadban azt, hogy senkinek, soha, nem volt és nem is lesz, feletted hatalma. Csak annak van hatalma, akit magad fölé engedsz, s hagyod, hogy uralja az életedet. Ez működik az érzelmi alapú gyerek-szülő, férj-feleség, barát-barátnő és egyéb kapcsolatokban. Ugyanez működik a munkahelyen, de a politikában is.
    S, ha Te ebbe beleegyezel, sőt partnerként elfogadod, akkor örökre az elnyomott szerepében maradsz.
    A szeretet nem üzlet.:cool:
    Bárkitől, bármilyen okból szeretetet, segítséget kaptál és nem vár el ezért, cserébe semmit, akkor az őszinte kapcsolat. Abban a pillanatban ha ez bármi okból megváltozik, akkor az már üzlet. Ha előre megállapodtatok az üzletben, akkor fizess, de ha nem, akkor nem tartozol semmivel sem. Ha számodra fontos az a másik ember, akkor Te is megadod neki u.azt a törődést és a viszont szeretetet, amit Ő önzetlenül, számolatlanul szórt rád. Viszont szereted, de nem azért, mert ki akarod egyenlíteni a számlát, hanem azért, mert Ő az, aki fontos, - neked.
    Ez ilyen egyszerű. Bárki, ha már feltételekhez köti azt, amit ad neked, az üzletel. Fontos, hogy ezt időben vedd észre. Neked, számodra ez a fontos!
    Senkinek nincs hatalma fölötted – csak elhitették, elhitetik veled, hogy van. Elhitették, hogy úgy kell élned neked is, ahogy szerintük kellene. Ezért válsz tehetetlen, irányított marionett bábbá. Nem a saját életedet éled, hanem azt, amit rád kényszerítenek. Időről-időre kimozdulsz, lázadsz, aztán visszatérsz a kényelmes otthonodba, ülsz a tévé előtt és bámulod a mesevilágot, vagy amit benyeletnek veled. Miért teszed ezt? Azért, mert (hamis) biztonságban érzed magad, bármilyen szánalmassá is válik így az életed. Aztán újra, meg újra kiadod kezedből a kulcsot azoknak, akik kíméletlenül „rád zárják” , életed ajtaját.
    Hiába sóhajtozol, Te ebben partnerként segíted őket. Önmagad nyújtod a kezed, hogy újra, meg újra „megláncoljanak”, mint a kis elefántot. S, ismét folytatódik ez a lét, amit nem lehet, szabad életnek nevezni. Beteg egy helyzet ez. Olyan helyzet, ahol az elnyomó és az elnyomott is beteg. A börtönőr, de a rab is az. Elnyomott is lelki sérült.
    Aki így él, másoktól elnyomottan, az előbb, vagy utóbb beteggé válhat. Előbb lelkileg, majd beérkeznek a testi tünetek is. A test mindig jelez.
    A lelki sérült emberek pedig kétféle módon próbálnak kompenzálni: vagy önmagukba fordulnak és bezárkóznak a félelmeik közé. A másik "módszerük", hogy a lelki terheiket, folyamatosan rakják át a mások vállára. Önzővé vált "szeretetből" törik le a szárnyaidat, hamis, csak általuk rád kiabált "igazságérzet" miatt, aláznak meg.
    A „nevelés” a célja az, hogy büntetnek, ha valamit máshogyan gondolsz vagy érzel. Sokan sokféleképpen tiporhatják le a lelkedet. Lehetnek tökéletesen ismeretlenek, de akár a hozzád legközelebb állók is komoly károkat tudnak okozni neked.
    *
    Őrzök egy fényképet, a leányom első osztályosként, az egész osztályból - egyedül jelentkezett - a helyes válasszal. Egyedül.
    Az általános iskolában nyílt nap volt, megadatott, hogy ott voltam. Azonnal lefényképeztem őt. De az egyik szemem sírt, amíg a másik nevetett. Sírt a többi gyerek miatt, akik nem mertek jelentkezni, mert véleményük nem volt. Őket már a szüleik "bedarálták", ha bármit kérdeztek, automatikusan - leintették. Így kell egy gyereket, sőt többet is, tönkre vágni.
    Nem azért, mert én ügyes voltam, nem. Túl a 40. életévemen célirányosan neveltem őt, az Életre. Kialakítottam benne egy erős, megtörhetetlen akaratot, önbizalmat.
    Dolgoztam, de amikor vele voltam, akkor csak vele. Senki és semmi nem érdekelt. Együtt főztünk és amikor bármi okból úton voltunk, komolyan beszéltük meg és ki a "problémáit". Értékeltünk, nem intettem le, de kérdéseire válaszolt adtam. Ha éppen akkor, abban a pillanatban bármi okból nem volt rá időnk, akkor megbeszéltük, hogy erre, vagy arra a dologra, hamarosan visszatérünk. Soha nem csaptam be, szavamat betartottam. Ezt viszont is elvártam. Meg is kaptam.
    A pedagógus, aki az első osztályosokat tanította, harsogó, parancs osztogató, mosolytalan arcú pedagógus volt. Lányom, az első osztályt abban az iskolában végezte, a többit már máshol.
    A pedagógus, aki tanulta a nevelést, amit én csak más kárán és könyvből tanultam, nem tűrte az önálló véleményt. Azt akarta, hogy egyen gyerekké váljon. Amikor erre rádöbbentem, az első szülői értekezleten, határozott hangon ezt szóvá is tettem.
    Választ kaptam, mi lenne, ha mindenki "önállóskodna"? - szegezte nekem a kérdést.
    Válaszom az volt, hogy akkor életre készítené fel az iskola mindazokat, akiknek nem adatott meg annyi figyelem, bármi okból, vagy olyan családi háttér, mint az én lányomnak. Akkor nagyon halkan, mert végtelenül dühös voltam, rendkívül udvariasan kiálltam a véleményemmel, a pedagógussal szemben. A szülői értekezleten. Feltettem a kérdésem, miszerint, ha egy "fűszál" erősebben, hosszabban nő, mint a többi, akkor jön a fűnyírás? Mindenkit egyenlővé kell tenni? Ezt nem engedem, sőt határozottan elutasítom és tiltakozom.

    Hittem, én balga, hogy a szülők majd mellém állnak. Nem így történt. Már őket is régen bedarálták.
    Nem úgy, mint engem anno' hála nagyanyám, okos nevelésének.
    Ennek az osztályfőnöknek ki tudja miért volt olyan szúrós a modora, a tekintete? Miért nem volt boldog? S, így "vágott rendet", a gyerekek lelkében. Utólag sejtem, voltak lelki, megoldatlan terhei, problémái. Az ilyen ember nem gonosz, nem rossz, csak gyenge. Palástol, azzal, hogy folyamatosan irányítani próbál másokat, fáradhatatlanul vetíti ki feléd, a saját vágyait és félelmeit. Ez nem rólad szól, hanem róluk. Neked ehhez semmi közöd.
    Ezt önzőségnek nevezném, mert az, ha bárkit erőszakos módon, a saját útjára próbál ráterelni. Az az önzőség, ha valaki el akarja venni Tőled a Te, külön „bejáratú” lehetőségeidet. Az az önzőség, ha valaki a saját boldogulása érdekében, korlátozza a Tiédet.
    Aki a saját álmaira odafigyelve él, nyitott a többi ember felé, de senkinek sem akar ártani, - az nem önző. Aki viszont arra próbál rávenni, hogy a saját érzéseidet elnyomva, az övéi szerint cselekedj, az az önző. Az ilyen embert, mindenképpen kerüld. Soha ne hallgass az ilyen emberekre. Miért? Mert gyengék. Félnek.
    Ahogyan a mondás tartja: „A félelem csak problémákat ismer; a szeretet csak megoldásokat.” Ne hallgass azokra, akik csak a problémákat keresik, a megoldásokat soha. Ne hallgass azokra, akik azt képzelik, hogy jobban tudják, mire vágysz, mint Te magad.
    Ne hallgass a társadalmi elvárásokra, ne hallgass az „igazat” megmondókra, de rám sem.
    A szívedre, igen és a megérzéseidre, mert "ezek"soha nem tévednek. Bármit, bármikor, ha azt teljes szívből csináltál, s végül kudarcba is fulladt, akkor sem vesztettél, hanem tanultál ez által.
    Ha bármi okból a padlóra kerülsz, felállsz és a tapasztalatidat felhasználva, még teljesebb, lelkiekben megerősödött életet élhetsz:cool:. Csak akkor veszítesz, ha magad köré, újabb falakat építesz. Akkor nagyon sokat veszítesz: akár az egész életed. :(
    Állj fel, cselekedj, sorsod a saját kezedbe tedd, ne engedd, hogy mások dönthessenek a fejed felett. Mindnyájan egyenlő eséllyel születtünk e Földre.
    Te erős vagy, soha ne inogj meg. Fogd szorosan a kormányt, s a döntéseidet saját életedről, soha ne:dr_4: engedd át másnak.
    Így építsd fel a jelenlegi és a további életed.
     
  2. Istarea

    Istarea Állandó Tag

    Igen ez valóban így van. :)
    Bármikor változhatunk bármikor szabadon dönthetünk.
    Egy pontból bármikor bármerre indulhatunk.
     
    Georgina Bojana kedveli ezt.
  3. Georgina Bojana

    Georgina Bojana Kormányos Fórumvezető Kormányos

    *
    Kedves Istarea,
    nincs is nagyobb szabadság, mint az, hogy a saját életünkben mi magunk dönthetünk és bármikor, bármiben. A kormányt soha ne engedjük át másnak. Ennek ez a rendje, a saját életünkben elkövetett sikerekért, de a hibáinkért is mi magunk vagyunk felelősek. Azt nem hárít(hat)juk és nem is hárítjuk át másokra. De nemcsak a felelősség, de az örömöket is mi magunknak kell kiélveznünk.


    [​IMG]
     
    Istarea kedveli ezt.
  4. Charly2016

    Charly2016 Állandó Tag

    Üzletemberként ismerem az etikett előnyeit és buktatóit. Többször vissza kell fognom magamat, tény, hogy többször és többen megkísérelnek terelgetni. Ez többször előfordult, hogy mint az üzleti-, mint a magánéletemben is. Bekeményedtem, de ez sem dicsőség és nem dícséretes számomra. Jól tudom, de már nem tudok megváltozni, de a megváltoztatást nem tűröm.
     
    Istarea kedveli ezt.

Megosztás