Sikeres canadai magyarok

A rajtkövön ébredt, olimpiai rekorddal nyert

• Ághassi Attila -

| 2007. november 18., vasárnap 17:20
Gyenge Valéria olimpiai bajnok, kétkötetes író, művészi képei Illyés Gyula verseivel jelentek meg. Az 1952-es helsinki olimpián tőle várták legkevésbé a sikert. "Csillagom, kicsi mókusom, a legboldogabb anya én vagyok az egész világon" - kapta a táviratot itthonról, és akkor hitte el, hogy ő a legjobb gyorsúszó. Esküvői fotóit az egyik torontói lap a címlapján hozta 1956-ban. A kanadai városból évente hazalátogat.
<!-- eTarget ContextAd Start -->Az 1952-es helsinki olimpián öné volt a meglepetésarany. Önt is meglepte?
El sem tudja képzelni, mennyire. Tizenkilenc éves voltam, tőlem senki sem várt semmit, csak Székely Évától vagy Novák Évától. A négyszáz méteres gyorsúszás döntője előtt megkérdezték az edzőmet, Sárosi Imrét, ki fogja nyerni az aranyat, az amerikai vagy a japán, mire ő rám mutatott. Meghökkenten visszakérdeztek, mintha nem értették volna jól. Csak mosolyogtak rajta, milyen jó a humora.
Gyenge Valéria (fotók: Gerényi Gábor)

Nem hitt önmagában?
Nem ez a helyes szó. Azt tudtam, hogy az utolsó száz méteren én vagyok a legerősebb, ha arra marad a döntés, akkor nem veszíthetek. Viszont a megérkezés után nem ment jól az úszás, nehézkesnek éreztem magam, nem voltam jó formában. Még Mesti is tanácstanul állt, kereste az okokat, mi lehet a baj. Én azóta is keresem. Tömött volt az uszoda, nem olyan légkörben készültem, mint addig, ez biztosan közrejátszott. De ki tudja, lehet, hogy az edzőm úgy időzítette a formámat, hogy a döntő napján legyek a legjobb.

Egy magyar hölgy az Amerikai Haditengerészet bemutatókötelékének tagjai között

Valóra vált a „Kék” álom

Fekete Róbert

Ahhoz, hogy megértsük, mit is takar a „Kék” álom, egy kicsit vissza kell térnünk a múltba. Egy fiatal lány – ma már hölgy – 1994-ben, 13 éves korában Magyarországról, egészen pontosan Dunaújvárosból az Egyesült Államokba érkezik. Ez a második nyári vakáció, amit itt tölt, elég ahhoz, hogy elhatározza, itt akar iskolába járni. Az akkori kislány álmaiban meg nem szerepelt az a bizonyos „Kék” álom.
Az egyszerűség kedvéért nevezzük a hölgyet Évának (Eva), akinek a vezetékneve is igen elterjedt Magyarországon: Takács (Takacs). A hölgy – akkor még fiatal lány – 1994-ben megérkezik az Államokba, és 2002-ben állampolgárságot kap. Édesanyja, testvére és két unokahúga Jacksonville-ben él, édesapja, mostohaanyja és mostohatestvére Detroitban él, míg egyik nagymamája egy Tampához kozeli kisvárosban lakik.
Éva 1999. szeptember 8-án vonult be az Amerikai Haditengerészet állományába, és az alapkiképzést már a „Recruit Training Command” tagjaként kapta meg. Az alapkiképzést követően Éva Pensacolában a Haditengerészet Repülőműszaki Oktatási Központjában kezdte jetmechanikus-karrierjét, ahol kiváló eredménnyel végzett, és E3 (Airman) rendfokozatot kapott. Innen útja a VS-22 „Checkmates” századhoz vezetett, és négy hónappal később előléptették E4 (Petty Officer 3rd Class) rendfokozatba. A század tagjaként szolgált a USS Harry S. Truman repülőgép-hordozó fedélzetén, bevetéseken vett részt a Perzsa-öbölben és a Földközi-tengeren. A VS-22 század sikeres küldetése után, 2002 júliusában újra előléptették, immár E5 (Petty Officer 2nd Class) rendfokozatba.
2004-ben elvégezte a Basic Instructor Traininget (oktatói alapképzést), majd Jacksonville-ben a CNATTU (Center for Naval Aviation Technical Training Unit) állományába került. Jacksonville-ben 2005 novemberében előléptették E6 „Petty Officer First Class” rendfokozatba. Ennek előzményeként az év elején elnyerte a negyedév junior tengerésze címet, később a negyedév junior oktatója címet, majd pedig az év junior oktatója kitüntetést.


Térjünk vissza a „Kék” álomra: mi is volt az, és hogyan vált valóra? Az álom 2005 nyarán kezdődött, amikor egy Jacksonville-ben megtartott repülőnap alkalmával repülhetett a „Fat Albert”-tel, a Blue Angels bemutatókötelék C–130 típusú szállító repülőgépével. A gép 1970-ben csatlakozott a kötelékhez, és az eltelt idő alatt több mint 140 000 mérföldet (224 000 km) repült. A gép több mint 40 fő kiszolgálószemélyzetet, felszerelést, cseralkatrészeket és kommunikációs berendezéseket szállít egy-egy légibemutató helyszínére.
2006 áprilisában Évának megadatott, hogy részt vegyen egy felvételi procedúrán, és annak sikeres teljesítése esetén csatlakozhasson a „Kék Angyalok” híres csapatához. A felvételi (elméleti és gyakorlati) három napon keresztül zajlott. Az eljárás hosszú és kemény volt, de a fiatal hölgy állta a sarat, minden „próbát” kiválóan teljesített.
Végül 2006. május 31-én kapta a nagy jelentőségű telefonhívást, mely szerint kiválasztották a Blue Angels gépészeti karbantartó csoportjába.
Eva Takacs, azaz Takács Éva 2006 decemberében csatlakozott az Amerikai Haditengerészet bemutatókötelékéhez, a Blue Angelshez, és az idén már második szezonját tölti a „Kék Angyalokkal”.

Köszönet Évának a cikk létrejöttéért, köszönet a „lektorálásért”.

In memoriam Lantos Edit

http://www.hunmag.ca/index.php?opti...hbnRvcy1lZGl0JmNhdGlkPTE6Y2lra2VrJkl0ZW1pZD0y
<!--StartFragment-->
Lantos Edit emlékkoncert a református templomban
Családja és barátai a nyáron elhunyt Lantos Edit emlékére rendezett koncertre hívták meg szerkesztőségünket. Az alábbiakban Edit egyik barátnőjének, Fust Csillának a beszámolóját olvashatják a koncertről, és megnézhetik az eseményről készült videóriportunkat és néhány fellépő művész előadását.

Elment Lantos Edith... egy jó barát! Hirtelen, búcsú nélkül, váratlanul! Szomorú halál, de a Sors így döntött.
Edith szerette életét. Boldog ember volt!

Távozása megrendítette nemcsak a családot, a közvetlen barátokat, de egy nagy közösséget az emigrációban, valamint az Óhazában is.

Edith életútját a zenei kultúra, a magyar folklór szeretete és szolgálata jellemezte, és ezt a tudást adta át nagy-nagy szeretettel minden fogékony barátnak, ismerősnek.
A magyar és kanadai közösség Edith zenei munkásságát mint ajándékot és hagyományt megőrzi a jövő nemzedéknek.

Emléke előtt mély tisztelettel adózunk, szívünk mélyén, mindörökre... Isten veled Edith!

Márai bölcs szavai igazul csengenek :
”Megélted a legtöbbet és alegnagyszerűbbet,azemberiSorsot.”



<object data="http://blip.tv/play/gqgmgaWBJgI" type="application/x-shockwave-flash" width="480" height="392">
</object> </p>
Emlékkoncert keretében búcsúztatták Lantos Edith zenetanárt tanítványai, neves kanadai és magyar művészek, a Család, a Barátok és tisztelői.

Az Első Magyar Református Egyház Vaugham Rd.-i templomában Nt. Vass Zoltán lelkipásztor az elismerés és a szeretet hangján búcsúzott Edittől.

A templom teltházzal, a művészek külön-külön és együtt is kitűnő műsorral búcsúztak.

Krizmanic Dóra műsorszervezőt külön dícséret illeti.

Lantos Edith magyarországi munkásságáról Beer Sándor torontói magyar konzul is megemlékezett.

A meghitt barátság hullámhosszán gördült tova e délután, a koncert után a terülj-terülj-asztalkán kínálkozó sok finomságot a templom nőcsoportja készítette nagy szeretettel és szorgalommal.

Hálás köszönet valamennyi közreműködőnek!
Szeptember, 2009

Fust Csilla