somogyi anzix

megjelenésre érett?


  • Összes szavazó
    1
  • Szavazás lezárva .

Horváth Sándor

Állandó Tag
Állandó Tag
Szilveszter

Kedves Olvasó,

szóbuborékok
szállnak az éteren át
pezseg a világ...

e kis haiku is, jelzi, hogy az alkotó szilvszterkor sem pihen, habár a vaskor szeszgőzben és droggal mérgezi magát.
Alkotótársaim nevében is üdvözlünk Kedves Látogató, örülünk látogatásaidnak és kérünk, hogy tartsd meg jószokásodat és tisztelj meg bennünket , észrevételeiddel, mert itt meghallgatnak...
Szeretettel köszöntünk 2011. szilveszterén: Szirmay Endre, Rózsás János és NTK Horváth Sándor belső munkatársak
 

Horváth Sándor

Állandó Tag
Állandó Tag
Újév



Újévi köszöntŐ
<O:p</O:p


<O:p</O:p

Beköszöntött az Úr 2012-ik esztendeje. Mint minden év első napján, az ember várakozó reménységgel néz a közeljövőbe, hátha az idei év meghozza azt, amivel az előző év, az előző évek adósak maradtak. Mert bizony nagyon nehéz esztendőket hagytunk magunk mögött már ebben a huszonegyedik században is, holott azt hittük, hogy a huszadik század gyötrelmes évtizedei után egy jobb jövő virrad ránk az új évszázadban, az új évezred hajnalán.<O:p</O:p
Nem sorolom fel, nem akarom elrontani a kedves Olvasók, a kedves magyar honfitársak újév köszöntő jó hangulatát, hogy mit örököltünk az előző évek jóvoltából, illetve balsikerei, még inkább a korábbi hatalmon lévők lelkiismeretlen kormányzása, a nemzet érdekeit semmibe vevő káros tevékenysége nyomán.<O:p</O:p
Tiszta szívből szeretnék minden magyarnak, határon belül és az elszakítottságban, valamint a nagyvilágban, szétszórtságban élő testvéreinknek boldog, békés, reményteli újesztendőt kívánni!<O:p</O:p
Hiszek abban, hogy dolgaink rendeződésében, a lehetőségeink kiszélesedésében jelentős eredményeket érünk el ebben az újévben. Előbb-utóbb sikerülni fog, és sikerülni kell a ránk erőszakolt, belén sulykolt neoliberális irányzatot kiküszöbölni az össztársadalmi tudatból. Ha összefogunk, és egyet akarunk az értékes nemzeti hagyományaink, szokásaink felélesztésével, nincs erő, amelyik letéríthetne minket a jobb jövő felé vezető útról. A magyar az alkotóképes, tehetséges, törekvő nép, rendkívül találékony és megújulásban utolérhetetlen. Történelmi igazolásul szolgál erre az, hogy a történelem vészt jósló viharai, megtöretései ellenére már ezeregyszáz éve államalkotó nép vagyunk a Kárpát-medencében, és azok is maradunk az idők végezetéig.<O:p</O:p
Nincs miért elcsüggedni, még ha jelenleg bármily sötét felhők tornyosulnak is hazánk egén, lesz kibontakozás, lesz magyar feltámadás, mert az erkölcs és az igazság a mi oldalunkon van!<O:p</O:p
<O:p</O:p

Rózsás János
<O:p</O:p
Nagykanizsa, 2012. január elsején.<O:p</O:p
 

Horváth Sándor

Állandó Tag
Állandó Tag
2o12. Búék

Kedves Olvasó,<O:p</O:p
az év utolső napjaiban, ünnep előtt, a lelek. tv, a vezer tv jóvoltából előadásokat hallgathattam Molnár V. Józseftől, Grandpierre Atillától és másoktól a Magyar őskultúra újdonságairól, új felismerésekről. A levelezőkön is megnövekedett az érdeklődés és a hozzászólók elhozták verseiket, gondolataikat. Itt találkoztam ismét Bődey Sándor Atyai barátom hozzászólásával, aki értesítette olvasóit, műve küszöbön álló kiadásáról. Itt közölt levele felettébb érdekes a Thébai kopt szentély felfedezésének körülményei és későbbi sorsszerű hatása miatt a felfedező Vörös Győző, és Árva Vincze Atya személyes életére, a Szentkorona és a Pálosok különös összekapcsolődása következtében. Aki ismeri Práczki dolgozatát a thébai témával kapcsolatban, az is talál fontos adatokat, körülményeket az alábbi levélben, amelyet szíves figyelmükbe ajánlok.
Figyelemre méltó a 28 ezeréves Moszva környéki Királysír felfedezáse ás annak magyarországi fogadtatása. A finnugrista maffia elhallgatta, miközben Amerika és Európa részletesen beszámolt az unikális sírleletről. Ugyanis a sírmellékletek valóban vaslogikával kötötték a Szentkoronához a Király személyét. A leletek közt találtak kersztpántos koronát, többezer elefántcsont gömböcskét, amelyek az öltözet sujtását diszítették, 2méteres kiegyenesített mammutagyarból készült jogart, - aranylemezeket napábrázolással, <O:pamely napkorongok pontos másai voltak a Szentkoronán ábrázolt Napkorongnak, - kettős körrel közöttük 8 iker küllövel. Íme, a legrégibb feltárt Királysír egy Magyar Őskirály sírja. Azóta is mélyen hallgat, a sajtó és MTA.
Uraim és Hölgyeim ez a Jóhírem 2O12 nyitányán. Az Ármány hálója felfeslik néha és kibukik rajta az Igazság, az Isteni megvilágosodás vaslogikája szerint.




Kedves Mária és Sándor!
Két teljesen ellentétes hangulatú verssel örvendeztettek meg bennünket, de ez így van jól. Dálnoki Erzsébet arra biztat, hogy az ördög velünk levő ármánykodásait nagy ívben kerüljük el és rögtön eszembe jutott Melinda (Bánk Bán) szavai a „hogyanra”: „Midőn kezem megkérte, nem rogyott térdre..! Szabad tekintet, szabad szív, szabad szó, kézbe kéz és szembe szem, - minálunk így szokta a szerelmes: aki letérdel, az vagy imádkozik, vagy ámít.”
Sándor, Árva Vincét jutattad eszembe, akivel sokat beszélgettem a Pálosok történetéről Pilis-i száműzetésében. Könyvemben így emlékeztem meg róla: „A Szent Korona esetében van még egy különlegesen fontos történet. Erről számol be a 2007-ben megjelenő, „Egyitom templomépítészete, AZ EGYIPTOMI MAGYAR ÁSATÁSOK fényében” című könyvében VÖRÖS GYŐZŐ egyitológus (MA), az építészettudományok doktora (PhD. Vörös Győző 1944 óta dolgozik közelkeleten.A történet 1977-ben kezdőtött Thébában, amikor felfedezett egy Kr. e. 3000 körül épített, Egyitom legkorábban épített, kőtemplomát. A kőtemplomot – amint Mária G. Firneis orvosprofesszor-asszony (Bécsi Egyetem Csillagászati Obszervatóriumának igazgatója) megállapította – a Sírius csillag a Nappal közös felkelésének csillagászati eseményére tájolták, amely Szanhkaré fáraó idejében minden év július 11-én volt látható.A praimis formájú hegy északi oldalán is terepbejárásokat végeztünk, melynek eredményéről az Oxford History os Ancient Egypt így emlékezett meg: „Egy magyar kutatócsoport, Vörös Győző vezetésével 1977-ben Théba nyugati partján, a Thot hegy csúcsa alatt nemcsak egy addig ismeretlen kopt szentélyt fedeztek fel, hanem találtak egy kora középbirodalmi sírt is, mely egész biztosan III. Mentuhotepé volt.”Az említett kopt szentély egy kora bizánci Pantokrátor-freskóval díszített barlangszentély volt, amelynek 1:1-es mását elkészítettük a BUDAI SZILATEMPLOM tabernákulum kápolnájaként. Ez meglehetősen „rossz húzásnak” bizonyult és kihatott minden résztvevőre: Az első áldozat maga Vörös Győző volt. Az oxfordi Ókori Egyiptom Története című vaskos kötet hivatalos magyar fordítását m e g h a m i s í t o t t á k, nevét kihagyták belőle.A második áldozat Árva Vince, a Sziklatemlom katolikus pap vezetője volt. Száműzték Pilisszántóra plébánosnak.. János evangélista Patmosz szigetén történt apokaliptikus látomásairól így írt: "Ez&not;után láttam, hogy megnyílt egy kapu a Mennyben. Az előbbi hang, mely harsonaként szólt hozzám, így folytatta: &raquo;Jöjj föl ide, megmutatom neked, aminek ezután kell megtörténnie.&laquo; Nyomban elragadtatásba estem. Íme egy trón állt a Mennyben, és a trónon ült valaki. Az ott ülő úgy ragyogott, akár jáspis és kárneol drágaköve." (Jel 4, 1-3-) Szent János apostol ezekkel a szavakkal kezdi a Pantokrátór Krisztus alakjának leírását. A Thot&not;hegy pici barlangszentélyének építésze egy négyzet alap fölé negyedgömb boltoza&not;tot vájt ki a sziklában, hogy egy korai bizánci művész felfesthesse az univerzumot szimbolizáló szentélv mennvezetére a Pankrátor alakját. A templom az ókori Egyiptomhoz hasonlóan a kereszténységben is az Isten, de már a Szentháromságos Egyisten háza és az univerzum szimbóluma lett.Ez teljesen világos mindenki számára, de akkor miért voltak áldozatok Vörös Győző és Árva Vince? Hát a Szent Korona miatt. A korona tetején 1:1-ben Vörös Győző által felfedezett Pankrátor freskó kicsnyített képe helyezkedik el a keresztpántok találkozásánál, a kereszt alatt.”

Bődey Sándor</O:p
 

Horváth Sándor

Állandó Tag
Állandó Tag
Királyi Mágusok

Grandpierre Attila

KIRÁLYI MÁGUSOK ŐSNÉPE A MAGYAR
"A felemelő örömet adó tudás a legfőbb ajándék,
amivel ember rendelkezhet"


I. BEVEZETŐ
KIK VOLTAK A MÁGUSOK

Ahhoz, hogy helyt tudjunk állni egyéni és közösségi, társadalmi életünkben, választ kell kapnunk a kérdésre: kik voltak eredetileg a magyarok? Hol éltek? Mikor éltek? És mit akartak? Nemcsak ezekre a kérdésekre adunk itt választ, hanem azt is megmutatjuk, hogy az emberiség történelmének, a magyarság nemzetalkotó tevékenységének és egyéni életvezetésünknek is kulcskérdése a magyarság történelmi szerepének értékelése. Elsősorban azért, mert a magyarok az emberiség történelmében, kultúrájában a nyugati civilizáció szokásos gyarmatosító gyakorlatával ellentétben rendkívüli, felemelő szerepet játszottak évezredeken át (ld.alább), és mert az európai és ázsiai történelem legjelentősebb államait a magyar királyi mágusok hozták létre.
Sokan kétségbe vonták, lehet-e az ókorban és az őskorban magyar nevű népről beszélni. Ezzel szemben kimutattuk, hogy az emberiség első királyának neve a Hérodotosz által feljegyzett szkíta eredetmondában (Hérodotosz, [i. e. 440/1989,266]) a magyar Hargita nevet őrzi, fiainak neve pedig Árpa, Zab és Köles (Grandpierre K. Endre és Grandpierre Attila [2006,42] - a továbbiakban e szerzők neveire rövidített alakban hivatkozunk, mint GKE, ill. GA), vagyis magyar nevek. Hasonlóan, Nimród, Hunor és Magor nevei magyar nevek, s Magor neve a magyar nép nevét őrzi közvetlenül az özönvíz utáni korban. A Tarih-i Üngürüsz Árpád-kor előtti magyar ősgesztánk részletes elemzésével egyikünk (GKE [1979 ;1990]) bebizonyította, hogy a Csodaszarvas - mondakör a mágikus őskorból származik (lásd különösen id. mű, 67-68. o). Hunor és Magor ikertestvérek voltak, s ezért úgy tűnhet, helyesebb hun-magyar népről beszélni. Azért látjuk mégis helyesebbnek a magyar, illetve magyar - hun népnév használatár, mert a Tári h-i Üngürüsz őskori Csodaszarvasmondájának legelején Magor neve Hunoré előtt szerepel, és ez azt jelzi, hogy a hun és magyar testvérnép közül a magyar az ősibb (GKE [1990, 17 és 40-43]). A magyar nép és nevének folytonossága tehát legalábbis öt-tízezer évre, a vízözön koráig visszavezethető.
A nyugati civilizáció megszületésekor hadat üzent az emberiség ősemlékezetének, és igyekezett a múltat végképp eltörölni. A történelem azonban úgy hozta, hogy az Európában ezer éven át betiltott, s tűzzel-vassal irtott ókori görög kultúra arab közvetítéssel mégiscsak bekerült az európai kultúra vérkeringésébe. Az ókori görög kultúra viszont a korabeli magyarságnak, görög néven szkítáknak köszönhette írását, filozófiáját, természettudományát, kultúráját (Meuli [1935J; Dodds [1951J; GA [200lj; GKE-GA, [2006, 127-128]). A legnagyobb görög gondolkodók, tudósok jó részét mágusok nevelték, és nem gyarmatosító céllal, hanem önzetlenül, az emberiség felemelését szolgálva. A mágusok voltak az emberiség "legősibb tanító nemzetsége, kétségbevonhatatlanul. A mágusok részrehajlás és előítéletek nélkül dolgoznak (Stanley [1731, 250]). A magyar 'mágus' szó őskori-ókori jelentése:
Fizikai Jelenségek Biológiai Jelenségek Pszichológiai Jelenségek
Fizikai törvények Biológiai törvények Pszichológiai törvények
A legkisebb hatás elve Életelv (Bauer-elv) Az öntudat elve
1. táblázat: A hármas háromság világképe. A hármas háromság egyetlen egészet alkot: a Világegyetemet. A fizika, a biológia és a pszichológia a valóságban nem válik háromkülön részre, hanem egyetlen egységes egészet alkot, a Világegyetemet.
Ez a tudományos Egyháromság lényege.
A fizika, a biológia és a pszichológia természettörvényei az egész Világegyetemet áthatják, ezért világtörvények. A biológiai törvények egyetemessége azt jelenti, hogy az életerő áthatja a Kozmoszt. És mivel az életerő mindannyiunk legszemélyesebb és legmélyebb létalapja, ezért legmélyebb életünk a Világegyetem életével a legszemélyesebb kapcsolatban áll. A lélek azért halhatatlan, mert Énünket kozmikus törvény tartja fenn, és a kozmikus törvény halhatatlan. A lélek halhatatlanságának szkíta eszméje (GA [2001], GKE-GA [2006,127 -128]) az Én és a Világlélek egylényegűsége a hindu bölcselet, a Védák és az Upanisádok alapgondolata is. Az ősi magyar mágikus rendszer attól mágikus, hogy jelismerte, az ember és a Mindenség közötti személyes kapcsolat a Természet legalapvetőbb törvényén, az élet világtörvényén nyugszik. Ez az alapvető, természettudományos felismerés az, ami meghaladja a mai tudományos világkép kereteit. A test, az érzés és a gondolat hármassága megnyilvánul a jelenségek, a törvények és az elvek síkján egyaránt. Az ősi mágikus magyar világképben a test, a lélek és a szellem egysége az érzésvilágot hordozó lélek létén alapszik, s ezért az érzés a legalapvetőbb valóság. A mágikus érzés a minden élőlényt átható kozmikus hajtóerők révén a legmagasabb, legnemesebb lehetőségek megvalósítására irányul.

Ezt a hármas háromságot ábrázolja az ősi eredetű magyar nemzeti címeren és nemzeti zászlónkon a hármas halom, a háromágú korona, s az Egy ősi, Egyháromságot jelentő jele, a kettős kereszt, amelyek így együtt is egyetlen egységes egészet alkotó hármasságot jelentenek: az eleven Világegyetemet (GA [2005b], GKE-GA [2006, 136-146]).
A Világegyetem az ősi magyar világképben az anyag, az élet és az öntudat egységes egésze. A kettős kereszt eredetileg egyenlő szárú volt, az ősi magyar rovásírásban az „Egy” jele: ǂ, s három vonala a test, az érzés és a gondolat jele.
Az is megállapítható, hogy a két vízszintes vonal a test és a gondolat, a függőleges (felemelő) vonal az érzés, a lélek, az élet jele (GA [2005b]). A magyar nép nemzeti jelképeink alapján az egyetemes értékű tudás népe, a felemelő, legnemesebb érzéseket hordozó tudás népe. Nemzeti jelképeink kifejezik a magyar nemzet azonosságát őseink, a királyi mágusok világképével, és így nemzeti eredetünk és folytonosságunk, önazonosságunk bizonyítékai és kimeríthetetlen erőforrásai.
A mágusok küldetést hordoznak magukban, feladatuk az emberiség felemelése. Az elmúlt években egy sor régészeti ténnyel (Price et al. [2001], Govedarica [2004], Manzura [2005], Keys [2005], GKE- GA [2006,5-40, 82-135]) is bizonyítható, hogy világméretekben éreztek, gondolkodtak, cselekedtek, s tetteiknek kőszönhetően emelkedtek fel világszerte a civilizációk.Így például Price et al. (2001) bebizonyították, hogy i. e. 5.700-tól nyugatra tíz-húsz fős kis csoportokban vándoroltak ki a Kárpár-medencéből a különlegesen magas tudással rendelkező, a magas kultúrát átadó mágusok. Ugyanakkor Govedarica (2004, lásd alább) és különösen Manzura (2005) bebizonyították, hogy keletre viszont tervszerűen, hatalmas tömegekben telepedtek ki Erdélyből i. e. 5.100-tól kezdve az ottani magas kultúra hordozói, újra és újra több hullámban benépesítve az eurázsiai síkságot. Felmerül a kérdés: miért határozták el, hogy nyugatra csak szórványosan, kis csoportokban, keletre viszont tervszerű újra-visszatelepüléssel vándoroljanak ki a Kárpár-medencéből a magas kultúra hordozói? Úgy gondoljuk, hogy a sok hasonló jelenséggel együtt (lásd pId. GKE-GA [2006, 149-152]) ezek a tények a mágusok tervszerű, átgondolt, az emberiségjövőjének tudatos alakítására irányuló szándékára utalnak.
Arisztotelész szerint a mágusok "... azt állítják, hogy a csillagok tűzből állnak; hogy a Hold azért fogy, mert eltakarja a Föld árnyéka; hogy a lélek túléli a halált; hogy az esőt a légkör változásai okozzák; minden más jelenségre fizikai magyarázatot adnak. Ők fektették le a jog alaptörvényeit. Azt állítják, ők találták fel a geometriát, a csillagászatot, az aritmetikát" (Diogenes Laertius [í. sz. 200/1958, Vol. 1, 3]). Knidoszi Eudoxosz, aki a jelek szerint Platón Akadémiájának vezetője volt Platón távollétében, azt szerette volna, ha a mágusok tanításait a legnemesebb és leghasznosabb filozófiai iskolának ismerik el (Livingstone [2002])."Platón gyakran megemlékezett róla, hogy mind ő, mind Püthagorasz legjobb és legnemesebb tanaikat a mágusoktól tanulták" - írja alexandriai Kelemen Stromata c. művének I. könyvében, a XV. fejezetben (http://www.thedyinggod.com/chaldeanmagi/ sources/ clement.html, 2. o.), majd hozzáteszi: a filozófiát az ókori görögök előtti, velük szemszedos népek a világon a leghasznosabb tevékenységnek tartották (http://www.thedyinggod.com/chaldeanmagi/ sources/clement.html, 3. o). Ezeket a filozófus népeket nevezték gyakran az ókori görögök barbároknak.
Mágus szavunk eredete és ősjelentése
A "mágus" (mag, magas, magától való, magától mozgató, magasztos) szó világszó, kisugárzása az egész világra kiterjed. Innen ered a 'magiszter; rövidebben a 'mester' világszó éppúgy, mint a gazdagságukat jelző 'mágnás' vagy a nagyságot jelentő 'magna latin szó. "Mag" szavunk nemcsak a terményt jelenti, héjastul. hanem ennek belsejét, csiráját, amely az egésznek lényegét, s mintegy lelkét teszi (Czuczor-Fogarasi [1867,4: 25]). A magból magától magasra nőtt fa és a nála összehasonlíthatatlanul kisebb mag közötti óriási különbség egyetlen, láthatatlan tényező: a magban rejlő életerő, a mag-erő. Alapvető tény, hogy a magban rejlő életerő messze meghaladja az élettelen anyag képességeit. A magban ott rejlik a magasság, a magas ég. Mag szavunk ős-szó, "nagy" szavunk párja, rokona a szanszkrit mah (jelentése: nagy - uo.). A magyar nyelvben alapvetően a mássalhangzók a jelentéshordozók. Az 'n' mássalhangzó ősjelentése: nő (pl. nő, néni, ana=anya). Ha a „ma” ős-szó is a nőiségre, az anyaságra utal (mint a ma-ma szóban), és a 'g' mássalhangzó ősjelentése.ég, egy, agy, ig(az), ig(e), eg(ész)'; akkor a ma-g szó az anya-g szó más alakban. Ősjelentése tehát: Anya-Ég, Anya-Agy, Anya-Egész; s itt az Anya maga Természet Anya, a Világegyetem, amelynek lényege a mag-erő, a lélek, az életerő. A mágus szó tövének Anya-Agy értelmezése a magyar nép nevének értelmezéséhez is közelebb visz bennünket. A "mag" szó 'g' hangjának"gy" alakja az "egy'; "agy" jelentést adja ebben az összefüggésben. A magyar nép nevének „magy” töve így "ma-agy'; "Anya-agy'; illetve.. Anya-Bgy" s ez a magyar nép eredeti hivatására utal: a magyar nép az Egy, Természet Anya, a Világegyetem agyközpontja, az emberiség ősnépe, az őstudás népe. Mágus szavunk ősjelentése pedig: a Világegyetem anyagát átható egyetemes életerő kibontakoztatója, az élet felemelője. '
A mágusok eredete.
Körkép a mágusok által alapított kultúrákról
Hérodotosz (i. e. 440/1989, 1. könyv, 101§, 55.) szerint a mágusok a közép-ázsiai médek egyik törzse. Meuli (1935) viszont felismerte, hogy a látnokok, mágikus tanítók a görögöktől északra lakó szkítákról mentek a görögökhöz (ld. még Dodds [1951J; magyarul 2002,115). A világ egyik legtekintélyesebb értelmező szótára, a húsz kötetes The Oxford English Dictionary (1989, IX: 202-203) a 'Magus' címszó alatt ezt írja: "Ókori perzsa papi kaszt tagja, amely az ókori történészek szerint eredetileg egy méd törzsből ered. [...] Szerit Ausztin azt mondta, hogy a mágus szó káldeai nyelven annyi, mint ha azt mondanánk, filozófus [kiemelés - GA]; (Perzsiában) a mágusok (azaz a természet titkaiban járatos emberek)"
[azaz mai szóval: természettudósok - GA]. A mágusokról pedig (i.m., IX,:202-203):,,1614-ben Sylvester Bethulias megemlíti, hogy a párthusoknak is voltak mágusaik (uo.). […] Ott hol a hosszú szoknyás királyi mágusok állnak, emelkedik s süllyed zord Zoroaszter varázspálcájá' [kiemelés - GA]. A "Magian" címszó alatt pedig (i.m., 202-203): "Nem sokat ér a
királyt megtenni a nép vezetőjének, ha egyszer a királyt a mágusok vezetik [kiemelés – GA] […] Akkor volt ez... amikor a mágikus rendszer [a természettudományok egységes rendszere, a mágikus világkép - GA] meggyökerezett Kis-Ázsiában: [...] A mágusok pre-szemita és pre-árja [vagyis a szemita és árja népeknél ősibb - GAJ papi törzs voltak Nyugat-Ázsiában:' A mai világ talán legtekintélyesebb enciklopédiája, az Encyclopedia Britannica szerint a mágusok a perzsáktói erednek (Enc. Brit. [2007, MagicianJ). A perzsák azonban csak az í. e. 9. századtól tűntek fel a történelemben.
c. művének negyedik kötetében, a 27-29. fejezetben (http://www.thedyinggod.com/chaldeanmagi/ sources/ clement.html, 7. o.). A napvallású szkíták és mágusok ősét, a mitológiai Kust, Nimród ősatyját Napként tisztelték, Magógnak és mágusnak is nevezték - írja Bryant (1807; idézi Oláh [1985, 16]). A magyar ősvallást őrző Árpád-kori magyarokhoz látogató bizánci és nyugati misszionáriusok a magyar vallás papjait "mágusok" néven említették (Dömötör Tekla [1995, 530]). A 14. századból származó
"A mágusok voltak jó néhány nagy görög gondolkodó tanítómesterei, mint például Püthagorasz, Démokritosz, Platón" (Gnoli [1995, Vol. 9, 79]), akárcsak Empedoklesz és Prótagorasz tanítói (Goldhammer [1980,5: 631]). Az i. e. 7. évszázad körül"egész sor szkíta Iátnok, mágikus gyógyító, vallási tanító rajzott ki északról, mindegyikük samanisztikus
[abban a korban mágusoknak nevezték őket - a szerzők] jegyekkel" (Meuli [1935]). Ez az északi ország, a mágusok központja a görögöktől északra fekvő Kárpár-medence és a
Kárpátoktól Koreáig terjedő hatalmas eurázsiai síkság, Közép-Ázsia és Észak-India volt. A mágusok a mai tudósokról. filozófusoktól és papoktól eltérően évezredeken át egy-egy nagyobb országrészben, tömbszerű tudományos-filozófiai központokban, egységes nemzetség családot alkotva éltek (GKE-GA [2006,78]). Ők a királyi "szkíták': a királyi magyarok népe, a mágusok népe. A mai civilizáció ezt a ma már meghökkentő tényt szűkírően írja le, amikor a mágusok rendjéről, osztályáról, törzséről beszél. Itt nem egy rendről, osztályról, tőrzsről van szó, hanem egy államalkotó, őstudás-fenntartó népről, amelyik sokezer éven át földrészekre kiterjedő államszervezeteket hozott létre, s tartott fenn, és amely az emberiség őstudásának őrzője. .
Az ókor egyetlen papsága sem volt híresebb a mágusoknál (Gnoli, uo.) A mágusok a napkultusz papi kasztja" (Redards, [1965]). Dícinius, erdélyi dák mágus (GKE-GA [2006,150-151]) például az i. e. I. században "csaknem az egész filozófiára kíképezte a gótokat, fizikát, csillagászatot, logikát tanított nekik. Megtanította nekik például, hogy a Nap hányszor nagyobb égitest, mint a Föld" (Iordanes [2005, 56])."A skandináv-germán ősvallás világában a bevett nézetekkel szemben nem a harcias, háborúskodó, férfias értékek a legszembetűnőbbek, hanem a mágikusak ... Odin maga volt a mágus-király míntaképe" (Boyer [1985, 50]). Odin, a skandináv-germán ősvallás főistene, szkíta-magyar mágus volt (GA [2006, 133-142, 199J, GKE-GA [2006, 38-39J, Metcalfe [1982,1:32]). A kelták druidái is mágusok voltak (Pohle [1911]).
A mágusok világszerte központokat létesítettek, s ezek között évezredeken át tartották a kapcsolatot (McKie [1977, 173-199J, Csáji [2004, 8J, Govedarica [2004, 21J, GKE-GA [2006,152,194,196-202]). Ilyen mágus-központ lehetett hazánkban Polgár-Csőszhalomnál i. e. 4.800-tól (GKE-GA [2006, 15-16,24,71]). Stonehenge építtetője i. e. 2.300 kőrül magyar-hun mágus volt a Kárpár-medencéből (GKE- GA [2006,25-29]). Országrésznyi mágus-központ volt az ókori médek mágus törzsének földje (a médek országának a neve Indiában: Madra; lásd i.m., 111, 116, 125), de hasonló mágus-központok léteztek a szkíta pártusok országában, Baktriában, Khorezmben, Egyiptomban. A Hindu Kus hegység és az Oxus folyó (ma: Amu Oarja) közti országokat az indiaiak Szakasztánnak, Szkíta-országnak nevezték, és azt tartották, hogy ott volt az Aranykor. Mágusok készítették fel a perzsa herceget a királyságra, az igazságosságra, bátorságra és önállóságra - és a méd mágusoknak köszönhetik a perzsák politikai és civil intézményeiket is (Gnoli [1995 ]). A mágusok királyi rangját jelzi az is, hogy a pártusok a mágusokból választják a királyokat (Sztrabón [kb. i. u.7/1977, 547]), s hogy az ázsiai királyok hadjárataikat nem vezethették a királyok előtt vonuló, s az égből hullott örökké égő tüzet hordozó mágusok nélkül (Ammianus Marcellinus ri. sz. IV. század/1993, 338]). Királyi mágusokról írt Pope 1711-ben (ld. fent), Goldwin Smith pedig arról, hogy a királyt a mágusok irányítják (ld. fent, The Oxford English Dictionary, Magian címszó).

Királyi mágusok Indiában
De nemcsak a Kárpár-medencében és Közép-Ázsiában tűntek ki a mágusok különlegesen magas tudásukkal. Mag-bráhminok, a Maga nevű tudósok India kultúrájában is kiemelkedő és megbecsült szerepet játszottak (Aradi [2005, 152]). Indiában a mágusokat Maga, Bhojaka vagy Shakadvipi bráhminokként ismerik. Sakadvipa (szó szerint: Szakák országa) a kőzép-ázsiai Szkítiát jelzi. A brahmanizmus nagyrészt a Maga brahminok tanításai nyomán alakult ki (http://shakdwipi.com/historyintroduction.htm). A Bhavisya Purána szerint a „Maga” bölcseket Közép-Ázsiából hívták be az Indus völgyébe, ahol elsősorban Radzsasztán (szó szerint: Királyok országa) tartományban települtek le. Az i. e. 2. évezredben szkíta földről Indiába érkező s ott később "ksatrijá' néven ismertté vált filozófus- harcosok szkíta voltát a

Az indiai saka=szkíták eredetmondája a magyar mitológiával értelmezhető. A Világegyetem jelképe a Csodaszarvas. A Világegyetem leánya tehát szarvasborjú, szarvasünő kell legyen, vagyis szarvastehén. A Világegyetem számunkra legfontosabb szülötte kétségkívül a Nap. S mivel a szarvas leányborjú szarvasünő, a Csodaszarvas szülötte Napszarvasünő, ezért Nandini Nap-ünő, vagyis Nap-tehén. S ha a szkíta-magyarok a Szent Tehéntől születtek, akkor a Nap fiai, a Nap népe. Ezt a megfejtést megerősíti, hogy Nandini és szülő anyja, Kamadhenu (Káma-tehén, azaz Vágy-tehén - lásd a 3. ábrán) legfőbb tulajdonsága az indiai mitológiában, hogy teljesítik a vágyakat, kívánságokat (http://en. wikipedia.org/ wiki/N andini ), akárcsak a magyar népmesékben a "rőt ökör'; akinek rőt színe megerősíti, hogy a Napról van szó.
Értelmezésünkből következik, hogy a Világegyetemet és a Napot vágyaink teljesítőiként fogták fel eleink. A mai indiai "szent tehén" kultusz tehát az indiai hunok eredetmondájának tiszteletéből fakad. Ha a Napot és a Világegyetemet a bennük megnyilvánuló kozmikus alkotóerő, életerő megnyilvánulásának tekintjük, felismerhetjük őseink eredetmondájának igazát. Valóban, az emberiség mindent a benne rejlő, láthatatlan alkotóerőnek köszönhet. Az emberiség lényege ugyanúgy a láthatatlan alkotóerő, mint a magé és az Élő Világegyetemé.
Az [indiai] magadhi nép a szakák mágus népe (Metcalfe [1832/1982]). Magadha Gupta országában, Bihar államban ma is a magadhi nyelvet beszélik, kb. 13 milliónyian. A magadhi nyelvet nevezik magaya, maghaya, maghori, magi, magodhi néven is. Buddha (akinek a nevét a hinduk 'Budá' -nak ejtik!) a magadha nyelv elődjét beszélte. Ami azért is érdekes számunkra, mert Buddha, illetve helyesebben Buda, szkíta származású volt. Megasztenész görög történetíró az i. e. 3. században írt Indíca c. könyvében beszámolt róla, hogy Magadha országában a filozófusoknak nem kell adót fizetniük. Ez pedig megerősíti, hogy a filozófusoknak a szkíta-magyar Magadha mágusok országában különlegesen megbecsült társadalmi státuszuk volt. És mivel a filozófusok ókori neve: mágus, ezért ismét a királyi mágusok nyomára bukkantunk.
Észak-Indiában, az Indus völgye mentén, Királyországban (Rádzsasztán) éltek a hinduk által "ksatriják"-nak nevezett filozófusok, akik egyben harcosok és regösök (bárdok) is voltak. Régebbi nevük angol helyesírásban "rajanyá' (magyarul rádzsanja: ismét királyi jelző vonatkozik a filozófusokra) (Vedíc Index ofNames and Suhjects. 1.1967,202.). A rajanya a ksatrija (nemes filozófus-harcosok rendje) korábbi változata, a hercegséggel vagy királysággal összefüggést jelenti, királyi bölcseket (szó szerint: 'rádzsan-jarsi' -kat) értettek alatta. Ami azt jelzi, hogy itt is a királyi mágusok nyomára bukkantunk. Ezek a nemes filozófus-harcosok zenészek is: lantokon játszottak, énekeltek. Ezért nevezték őket ksatrija bárdoknak is, a walesi (kelta) bárdokhoz hasonlóan, akik népük hősi énekeit énekelték, ahogy Magyarországon a regösök, vagy Tinódi Lantos Sebestyén. Az ősi ind himnuszok, a Védák kb. i. e. 1500 és 1000 között születtek (Störig [1997, 21]). A Védák szent énekeseinek, a risiknek (risie szent énekes, bölcs) egy csoportja turáni eredetű lehetett. Indiai tudósok kimutatták, hogy sok védikus ének stílusa Turánból vagy Belső-Ázsiából eredeztethető (Aradi [2005, 24]). A Védák név- és tárgymutatója (Vedic Index of Names and Subjects. 1. 1967, 206) megírja, hogy a védikus eposz ezen királyi bölcsek, egyben harcos bárdok költeményeiből nőtt ki természetes módon. Mivel pedig a Védák és az összegzésüknek tekinthető Upanisádok az emberiség ránk maradt legősibb és legmagasabb tudását képviselik, e harcos királyi mágusok bölcsességével a Védák és az Upanisádok tanulmányozásával közelebbről is megismerkedhetünk. A Védák név- és tárgymutatója (1967, 202) felhívja a figyelmet arra, hogy a ksatríjákhoz tartoznak India őslakói közül azok, akiknek sikerült megőrizniük hercegi státusukat az árja hódítás után is. A ksatrija elnevezés használata a Rig-véda legkorábbi szövegeiben kizárólag királyi hatalomra vagy isteni eredetű felhatalmazásra vonatkozik. Figyeljük meg, hogy ez a tény a királyság és az isteni felhatalmazás egylényegűségére utal. A királyság és az isteni eredetű felhatalmazás pedig Európában egyedül a magyar népnél áll elválaszthatatlan összefüggésben, a Szent Korona eszméjében. Az India Enciklopédiája (Encyclopaedica Indica, 1975,306.) 'kshatriya' (a ksatrija' angol átírása nem mindig következetes) szócikkének szerzője pedig megjegyzi: a ksatriják a Védák uralkodó és harcos kasztja, akiket most a rádzsputok képviselnek. Rádzsasztán, a.Királyok országa’ lakói, a rádzsputok mindig is őrizték hun eredetük hagyományát. Nemrég bebizonyosodott, hogy valóban szkita-hun eredetűek (Chauhan [1999]). Arra is fény derült, hogy a sumér civilizációnál régebbi Indus-völgyi Harappa kultúra „bölcsek, papok, filozófusok, tudósok, matematikusok, csillagászok, művészek, építészek, mérnökök, hajósok, mesteremberek, földművelők és kereskedők civilizációja” volt (Feuerstein [1995]), amelyben a mágusok játszották a meghatározó szerepet.

Királyi mágusok Kínában
Nagyon ősi időkben, vagy már a kínai vallás hajnala előtt, a mágusok szervezett vallásának papsága lehetett (de Groot [1982, VI, II:1187]). Az i. e. évezredekben a mágusok a kínai vallás minden szintjén vezető szerepet játszottak (Schafer [2005,234]). Victor H. Mair, a kínai nyelv és irodalom professzora régészeti és nyelvi bizonyítékokra bukkant, amelyek azt bizonyítják, hogy az ó-kínai; „*myag, mágus, természettudós, filozófus" jelentésű szó nem kínai, hanem közép-ázsiai eredetű (Mair [1990]). Kínában a mágusok tanítása elsősorban az ősi királyi vallásban volt fontos (Harper [1995]). A királyság intézménye az első kínai dinasztiáig, a Xia nevű hun nemzetségről elnevezett Xia dinasztiáig és Huang Di-ig, a kínai civilizáció megalapítójáig nyúlik vissza, az i. e. 3. évezredbe. Huang Di, aki az újonnan feltárt meghökkentő tények alapján minden bizonnyal magyar-hun királyi mágus volt, ötezer évvel ezelőtt tanította meg a kínaiaknak a Szent Korona eszmét. Amikor királlyá választották, csak azzal a feltétellel fogadta el a királyságot, hogy a nép elmozdítja királyi tisztségéből ha nem a javára szolgál (GKE-GA [2006, 119-123]). Amíg a nyugati civilizáció Kínába érkezve ópiumháborút robbantott ki, és ahová betette lábát, gyarmatosítóként igyekezett fellépni, addig Huang Di fordítva: a nép felemelését szolgálta. Ebben a tettben az ősi szkítamagyar népfelségjog eszméje rejlik, a magyar Szerit Korona eszme. A kínai univerzalizrnus, koníucianizmus, taoizmus a mágusok tanításaira épült. Itt most csak futólag jegyezzük meg, hogy az amerikai indiánokat évszázadokkal a gyarmatosító, nép- és kultúrairtó spanyolok előtt meglátogató szakállas fehér emberek, mint Quetzalcoatl és társai, Huang Di-hez hasonlóan öltözködő és hasonló tanításokat átadó, az amerikai indián társadalmakat felemelő mágus-bölcsek voltak (i. rn., 123-124).
Huang Di, másik nevén Xuan Yuan, a Xia hun nemzetség vezetője (királya) volt, és népével a Huang Ho (Hun folyó, lásd Szász-Bakay [1994,25], ma gyakori fordításban Sárgafolyó) középső völgyében lakott (Wu [2004]). Huang Di korában itt négy nagy nemzetség harcolt egymással: Huang Di nemzetsége, a hun Xia, a Yiang, a Yi és a Li. Huang Di lándzsákkal, íjakkal, nyilakkal fegyverezte fel népét, és vezetésével a Xia hun nemzetség legyőzte az erősebb és számosabb Li törzset Yhoulunál, a Sanggan folyó völgyében, Hebei tartomány északnyugati körzetében (azaz Ordos körzetétől nem messze északkeletre). Huang Di szigorúan és pártatlanul uralkodott, és így országa felvirágzott. Országa népeinek egységéről hosszú távon gondoskodott; azt is elrendelte, hogy tilos a saját nemzetségen belüli házasság. Így keveredtek össze a különböző népek, és így vált Huang Di az egyesített nép ősévé, amely a Xia hun nemzetségről a huaxia nevet kapta. A mai Kína lakosságának 93%-a ennek a hun eredetű huaxia népnek az utódja, és csak a Han dinasztiától (i. e. 2. század) kezdve váltotta fel a kínaiak eredeti, huaxia népnevét az új, han népnév (Wu [2004], Caraway [2007]).

Királyi mágusok Egyiptomban
Egyiptom földje a mágusok tevékenységének kiemelkedően fontos helyszíne. Az Indiában élő szaka-hun mágusok hagyománya az égi tehénről itt is az ősvallás legrégibb rétegéhez tartozik. Hathor egyiptomi Ég-istennő Egyiptom legősibb, legnépszerűbb istenségei közé tartozott, gyakran tehén alakban képzelték el. Nevének jelentése: Har-hor.i.Hórf os) háza" (Hórusz a Napisten egyiptomi neve - GA). Házon itt az eget kell érteni (Kákosy [1978,9]). Az ég-tehén elképzelés az egyiptomi ősvallásnak már abban a legősibb rétegében megvan, ameddig a vallástörténeti kutatás jelenleg le tud ásni. Egy paletta a predinasztikus időkből (i. e. 4. évezred vége, Nagada II. kultúra) tehénfejet ábrázol, melynek szarván és fülein csillagok láthatók" (uo., 16) - csakúgy, mint a magyar Csodaszarvasoru. Ahány szőre-szála, annyi csillag rajta', mondja a regös-ének. Káldeus (káldeus: mezopotámiai mágus - GA) telepek léteztek Egyiptomban ... A Magosok tudománya Káldeából ered. A csillagászat Káldeából terjedt Egyiptomba, innen Görögországba (Stanley [1731, 250]). Alexandriai Kelemen (az i. u. 3. század elején) azt írja, hogy"Egyiptom a mágusok anyaföldje'. Az egyiptomi sírokban talált, i. e. 4. évezredből eredő amulettekből ítélve a mágusok a kezdetektől jelen voltak Egyiptom kultúrájának megteremtésében. A piramisszövegekben az egyiptomi királyokra .Iiekau" - ként hivatkoznak, vagyis mint a mágikus erők birtokosaira (Pinch [1994]).

II. MÁGUSOK NYOMAI A KÁRPÁT~MEDENCÉBEN
AZ i. e. ÉVEZREDEKBEN
A Kárpár-medence a vonaldíszes kerámia szülőföldje
A legújabb régészeti leletek alapján a köztudatba ültetettől alapvetően eltérő, tudományos bizonyítékok hatalmas, összefüggő rendszerével alátámasztott kép rajzolódik ki szemünk előtt az ősi Európa, Kárpár-medence, Mezopotámia, Kína, India és Amerika műveltségének eredetéről. T. Douglas Price és munkatársai tollából (Price et al. [2001]) alapvető jelentőségű munka látott napvilágot a nagy tekintélyű Antiquity című régészeti szaklapban. Ebben a szerzők a legújabb stroncium izotópos (izotóp: ugyanazon kémiai elem kicsit más atomsúlyú változata) vizsgálatokkal kimutatták, hogy a történelem előtti Európa első magas műveltsége, a vonaldíszes kerámia kultúrája a mai Magyarország területéről indult ki i. e. 5.700' körül, mégpedig úgy, hogy nem egyszerűen a kultúra adódott át, hanem kiemelkedő tudású vándorok vitték szerteszét. A vándorlók többsége magas tudással bíró fiatal nő. Ez a tény a korabeli Kárpát-medencei társadalom anyajogú (idegen szóval: matriarchális) jellegére épp úgy utal, mint a kimagaslóan magas tudás meglétére. A kimagaslóan magas tudással bíró személyeket az ős- és az ókorban mágusoknak nevezték. Ha tehát a korabeli Kárpár-medencében kimagaslóan magas tudású nők éltek, akkor itt volt a mágusok európai központja. A Rajnához például a vonaldíszes kerámia kultúra i.e , 5.500 kőrül érkezett meg (Price et al. [2001]). Ezek a mágusok építették 7000 évvel ezelőtt az első naptemplomokat a Kárpár-medencében, az első templomokat Közép-Ázsiában és a kőkőröket világszerte. Ezek a mágusok hordozták az emberiség őstudását, amely pedig visszanyúlik az emberré válás millió évekkel ezelőtti korszakáig (Leakey és Lewin [1986, 235J, GKE-GA [2006, 104-110], GA [2006, 19- 31]). Price és munkatársai (2001) megírják, hogy Európa a vonaldíszes kerámia kimagasló tudással bíró népének köszönheti többek között a földművelés, a házépítés, a temetkezés, a kifinomult fazekasság, a magas színvonalú kőmegmunkálás tudományait. Amint azt a bevezetőben láttuk, ezek a tények mágusok, kultúrhősök tevékenységének jellemzői. A legtöbb kutató a vonaldíszes kultúrára mai Észak-Szerbia és Magyarország területén élt Starcevo- Körös kultúrából származtatja. Haak és munkatársai (2005) szerint pedig a Linearbandkeramik és az alföldi vonaldíszes kerámia forrásterülete a mai Magyarország és Szlovákia. Tekintve, hogy Szlovákia és Észak~Szerbia nem létezett a szóban forgó korszakban, az i. e. 6. évezredben, helyesebbnek és korhűbbnek látjuk a Kárpát-medencei eredet elnevezést. Jó néhány kutató a vonaldíszes kerámiát a helyi, Kárpát-medencei őslakosság alkotásának tartja (Linear Pottery Culture, 2006). \
A vonaldíszes kerámia népe alapvető folytonosságban tovább élt a Kárpár-medencében. Itt élt az első, nyilakat készítő nép legalább i. e. 34.000-től, és az i. sz. 1. évezredben még mindig kiemelkedő íjtechnikával rendelkező hun-magyar nép, az állatábrázoló művészet, a nyelvdugós furulya népe legalább i. e. 33.000-től máig (GKE-GA [2006, 228), a mágusok népe a beláthatatlan ősmúltról az i. e. 2. évezredig (i.rn., 78-103,177-184). Folytonosságot mutatnak a világszerte elterjedt, a Napból kúpszerűen kiinduló napsugarakra utaló szkíta csúcsos süvegek (Singh [1993,74]) az i. e. 6. évezredtől az i. sz. 2. évezredi Magyarországig.

Innen,a Kárpát-medencéből indult ki az i.e.6.évezredben a vonaldíszes kerámia kultúra után Európa első templomépítő népe (Keys [2005 ]), a jogarhordozók népe az i. e. 6- 3. évezredben (Govedarica [2004], lásd alább), a cucutení-tripoljei, a szkítákkal folytonos kultúra (i. e. 5.500 - i. e. 2.400, GKE-GA [2006,20-23]), a Stonehenge-et építő, a szkítáknál kultikus ivócsészékről (Price et al. [2004 ]), illetve harang alakú ivóedényekről elnevezett, királyi jogarokkal temetkező Bell Beaker nép az i. e. 3.100-tól i. e. 1.600-ig terjedő kerszakban (GKE-GA [2006, 25-2]), illetve i. e. 2.800-1.900 között (Beaker culture, 2007, http:/ / en.wikipedia. org/wiki/Beaker_culture); itt élt a később szkíta kőkörökként ismertté vált, Stonehengehez hasonló kőköröket i. e. 4.800-tól i. u. 500-ig építő nép (GKE-GA [2006, 15-40]), itt éltek a szkíta=rnagyarok jellegzetes csúcsos süvegével rokon, magas aranysüveget viselő közép-európaí királyi mágusok az i. e. 2-1. évezredben (Menghin [2003J, Paterson [2002J, GKE-GA [2006,31-39]).

Módszertani észrevételek a magyar-hun-szkíta kultúra
időhatárainak megállapításáról
Az utóbbi évszázadokban a nyugati és a hivatalos magyar történetírásban általános szokássá vált a szkíta" ókori görög elnevezésű kultúrát néhány évszázados idő korlátok közé szorítani. Ez manapság leggyakrabban az i. e. 8-5. századot jelenti (Kemenczei [2002,67]). Ennek egyrészt módszertani okai vannak. A modern régészet a tárgyi emlékek jellemző tulajdonságai után ítél. A technológiák fejlődésével, új anyagok, anyagmegmunkálási eljárások, divatok felfedezésével új jellemző tulajdonságok tűnnek fel. Ennek alapján azonban ugyanazon nép egységes kulturális életét is fel lehet aprózni. Például a magyar népet az időben visszafelé haladva lehetne akár a számítógépek népének nevezni, a néhány évtizeddel ezelőttit a televízió, azelőttit a rádió népének és így tovább. Valóban, a kultúrát éppen így szokták tagolni. Nagy vonalakban ilyen tagolás például az őskor, ókor, újkor, legújabb kor, a legújabb koron belül még kisebb időszakokra tagolás is gyakori. Mi azonban szeretnénk kiemelni, hogy ez a módszertani beidegződés nem homályosíthatja el a különböző tárgyi jegyek, divatok mögötti valóságos népi, történelmi és kulturális egységet. Nyilvánvaló ugyanis, hogy a Kárpát-medence kultúrája legalábbis az utóbbi ezer évben alapvető folytonosságot mutat, sőt, a magyar őstörténet egyik fő kérdése, hogy miben áll és meddig terjeszthető ki ez a kulturális (és népesség szerinti) alapvető folytonosság.

Bakay Kornél a szkíta=szaka kultúra legfontosabb ismertetőjegyeit így adja meg: 1. a kurgános temetkezés, 2. a kocsik eltemetése, 3. nagyállattartás, 4. 'viaszveszejtéses, magas színvonalú fém-művesség, 5. a vas elsődlegessége, 6. állatábrázoló művészet 7. szarvaskultusz, 8. Napisten-hit, Nap-szentélyek, 9. halotti maszkok, 10. europid embertani jelleg, 11. vérszerződés szokása, 12. nehézfegyverzetű lovasság, 13. reflexíj, 14. nemzetközi kereskedelmi utak kiépítése és használata, 15. kardkultusz, 16. szőnyegek, textíliák sírba temetése, 17. rituális edények: csészék, tükrök, ivókürtők, üstök (Bakay [2005,42]).
Érdemes észrevenni, hogy az egyes jellemzők külön-külön más-más időszakokat jelölnek ki. A kurgános temetkezés az i. e. 5. évezredtől már kimutatható (Kurgan hypothesis, 2007). Az europid jelleg és az állatábrázoló művészet legalább 40-45 ezer éves (Poikalainen [2001]). A magas színvonalú fémművesség szintén az 5. évezredtől (Kalicz és Raczky [2002,40]), a vaskorszak viszont csak az i. e. 8. századtól indul (Kemenczei [2002,67]). Világos, hogy a Bakay által felsorolt jellemzők valóban helytállók, de az is világos, hogy nem mindegyik tekinthető alapvető, az egységet végső soron biztosíró jellemzőnek. Nem lehet csak tárgyaiból megítélni az embert. A tárgyi szemlélet természetéből adódóan leszűkítő, és ezért a népi folytonosság kutatásában félrevezető. Minden nép alapvetően szellemi, lelki kulturális egység, az összetartozás érzéséri alapszik. Éppen ezért a tárgyi, leszűkítő vizsgálatot szükségszerűen ki kell egészíteni a lelki-szellemi kultúra nyomainak egységes, megalapozott rendszerbe foglalásával.
A görögöktől szkíta nevet kapott magyarság pedig az ókori szerzők egész sora és a történelmi elemzés (GKE [1996 a, b, c]) szerint az emberiség ősnépe, Minden bizonnyal ez az ősnép nem az ókori görögök által ráaggatott szkíta nevet viselte az ókori görögök előtti évezredekben. sőt évmilliókban. A hunok másik neve Indiában a magyar (madzsar) volt (Czuczor-Fogarasi [1867/4,56-57, /2, 1733-1738). Czuczor és Fogarasi idézett munkájukban hivatkoznak az Abhandlungen für die Kunde des Morgenlandes c. gyűjtemény 1. köretének 4. számában (Leipzig, 1858) a 41. és 42. lap alján található szövegére, amely szerint a.mudgara" az indiai fehér hunok önmegnevezése lehetett. Az Iszfaháni Kódex szerint a hunok eredetüket 28.000 évre vezetik vissza (Detre [2004,2005]). A leghelyesebb egy népet saját nevén megnevezni. Így tehát - összhangban a Tárih-i-Üngürüsz elernzésével kapott eredményünkkel (GKE [1979; 1990, 17,40-43]) - mostantól a szkíta, illetve hun népnév helyett elsősorban a magyar népnevet használjuk. Ha pedig ez az adott összefüggésben nem a legjobb megoldás, akkor ajánlatos a 'szkíta' és 'hun' nép név 'magyar' jelentését szem előtt tartani.
A hunok nevének jelentése: fenséges, királyi nép
A kínai forrásokban a hunok neve az í. e.11. század előtt.rong', illetve "zsong" (dzsong] volt (a kínaiak az 'r' hangot nem tudván kiejteni, rendszerint 'zs' vagy dzs' hanggal igyekeztek pótolni). A Cson-kor (i. e. 1028-221) végén a "zsong" elnevezés kikopott a divatból, és a hsziungnu név váltotta fel (FitzGerald [1989, 156]). Sima Qian 130 kötetes művének 110. kötete foglalkozik a hunok legkorábbi történelmével. "A xiongnuk őse, a Xia fejedelmi ház leszármazottja, Chun-huí volt. [...] Már a Yao és a Shun császárok ideje előtt is [vagyis az i, e. 3. évezred előtt is; Huang Di, Yao és Shun alkotják a három legendás bölcset - G. A.] voltak shanrong (hegyi rong), xianyun és xunyu népek, akik az északi vadonokat lakták, és állataikat követve vonultak egyik területről a másikra:' (Sima Qian [1997, 17], de Groot - Bakay [2006,23-25]) A hagyomány szerint Huang Oi i. e. 2698-2599 között élt (Poon [2006]). A hun népről nyerte nevét Kína nagy folyója, a Huang-ho is; Észak Kína fő folyója, a kínai civilizáció bölcsője (Szász -Bakay [1994, 25]). Mivel a "ho" folyót jelent, ezért ha a Huang Ho a hunok nevét viselte, a "huang" jelentése "hun" kellett legyen. És ugyanez a "Huang" szó szerepel Huang Di nevében is! A „Di” kínai karaktere, a eredeti jelentése: magasabb/ rendkívüli lény (vő. Tarih-i-Üngürüsz, 41,402 - a rendkívüli teremtmények nem közönséges, átlagon felüli, előkelő s vitéz nép), isten-király (Three Sovereigns and Five Emperars, 2007), égből származó királyságot képviselő király. A jel eredeti jelentése: mágus. Maga a jel alakja is eredetileg mágust ábrázolt, vállán szerit köpennyel (uo.), valószínűleg a Napra utaló kacagánnyal. Akkor tehát Huang Di nevének jelentése: Hun mágus, Hun istenkirály, Hun égi király. A "Huang" szó másik jelentése: fenséges. Ezzel Huang Di jelentése: Fenséges Mágus. Ugyanakkor a"huang" egyrészt „hun; másrészt fenséges” jelentése arra utal, hogy a "hun' nép elnevezése azt jelentette: "a fenséges" [nép], az égi eredetű nép. Huang Di-ről a hagyomány úgy tartja, hogy erkölcsileg tökéletes bölcs-király volt (uo.). Mivel pedig az i. e. 3. évezredben az ilyen bölcsek neve: mag, mágus, ezért Huang Di ezek szerint máguskirály, királyi mágus volt.
A hun főkirályi méltóság kínai neve: tan-hu, illetve senyő. Felvetődik, ha a tan-hu jelentése főkirály, és a hun főkirály az Ég Fia, akkor a tan-hu első szótaga az ősmagyar "Ten; Isten szavunk második szótaga lehet. A tan-hu másik jelentése: Isten Fia (Czuczor- Fogarasi [1867/2,1733-1738). A tan-hu második szótaga, a"hu'; a hun nép név rövidebb alakja lehet (Szász-Bakay [1994, 25]). Tan-hu magyar jelentése ekkor: égi hun, Ég fia hun. A senyő szó kínai alakja xienyu, vagyis az ősi hun nép xuanyun, xuanyuan, xunyu alakjával rokon. Ennek alapján a hunok xiungnu neve a magyar leíráshoz közelebbi tan-hu lehetett, vagyis a hun nép név: Az Ég fiainak népe. Ezzel megegyezik a magyar hagyomány, amiben a magyarok a Nap fiai (GKE [1996d, 42; 1996e, 13], GA [2006, 181, 199]).
A kínaiak a magyarban 'x' betűvel jelzert hangot 's'-szerű hangként ejtik. Ezért a xianyun és xunyu hun népek neve.isanyo, sunyu" volt, s ha ez a „sanyon, sunyu" rokonságban áll a hun „senyő" fogalmával, ami pedig "fökirály" -t jelentett, akkor az ősi hun nép kínai.xia-nyun, xunyu" nevének jelentése: királyi nép.
De legyünk inkább óvatosak. Felejtsük el egy pillanatra a "huang" szó "hun" jelentését, és vegyük helyette inkább a ..fenséges" értelmezést számításba. Ebben az esetben Huang Di nevének jelentése a "Fenséges Égi Származású Király". Ez az értelmezés is a hunokhoz vezet! A hun főkirályok teljes címe ugyanis Ting-li (Ég) ko-to (fia) tan-hu (a hun főkirály tisztségneve), azaz. Ég fia főkirály" (Szász -Bakay [1994, 26]). A "Fenséges Égi Származású Király" más alakban. Ég fia Fenséges Király', illetve. Ég fia királyok királya', ami pedig" Ég fia főkirály" vagyis hun főkirály. Ez az értelmezés arra a következtetésre vezet, hogy Huang Di neve jelentésében megegyezik a hun főkirályok teljes címével, vagyis Huang Di hun főkirály lehetett.
A hun nép név „királyi nép” jelentését alátámasztja, hogy a Xia dinasztia hun nemzetségből való, s ez a hun dinasztia adta Kína első királyait; valamint az is, hogy egyetlen királyi népet ismer a történelem: a királyi szkíták népét. A hun főkirály 13 fajta király, vagyis rengeteg sok király királya volt, és e királyi tisztségek mindegyikének a neve hun eredetű (Szász-Bakay [1994,26-27]). Ez az alapvető tény kétségkívül azt jelzi, hogy a királyság intézménye a hunoknál volt a legteljesebb, a legátfogóbb, tehát hun gondolatból született.
Mivel a Xia hun nemzetség, e név első jelentése: hun. Második jelentése a kínai nyelvben: nagy - a szanszkritban: mah, rokon "mag" szavunkkal (lásd fentebb). Mágus szavunk ősjelentését vizsgálva már utaltunk rá, hogy a"nagy" és a "mag" szoros rokonságban állnak, a Xia nemzetségnév tehát ugyanúgy "Mag" értelemmel bírhat eredetileg. A kínai nép neve Huang Di korától három évezreden át huaxia volt, és gyakran még ma is az, bár a Han dinasztia korától a huaxia népet hivatalosan han népnek nevezik. A hua jelentése: látványos; ragyogó, pompás, nagyszerű, tündöklő. S ha így van, akkor a huaxia nép név értelme az elsőjelentésben: tündöklő hun nép. Második értemben: a tündöklő nagy nép. Harmadik értelemben: a tündöklő Mag nép. Ebben a harmadik esetben a huaxia nép név jelentése értelemszerűen: a tündöklő mágusok népe.
A hua szó ma majdnem szinonim a kínaival. A Kínai Népköztársaság, ill. a Kínai Köztársaság hivatalos neve ma Zhonghua. Mivel pedig a "zhong" a hunok ősi neve Kínában, ezért a Kínai Közrársaság hivatalos nevének jelentése: A Tündöklő Hunok Országa. A kínai légitársaság gépein a business class" megnevezése: Huaxia Class (Yang, An - Turner [2005,138-145]). Vagyis a kiemelkedő, előkelő, rendkívül gazdagok osztályának neve: Tündöklő Hunok Osztálya.

A királyi jogarhordozók népe
2004-ben jelent meg Blagoje Govedarica, a hamburgi egyetem régész-professzornője monográfiája (Govedarica [2004]) Zeptertrager - Herrscher der Steppen címmel, 436 oldalon, 56 ábrával és 8 fényképpel. A cím magyarul: jogarhordozók - a puszták urai. A jogar szó jelentése: királyi kormánypálca. Vagyis ismét királyi népről van szó. A Govedarica által bemutatott régészeti feltárások arra utalnak, hogy ezen királyi felségjelvényű nép kultúrája Erdélyből indult i. e. 5.100 körűl. A zsugorított, guggoló testhelyzetben temetkezés megegyezik a Polgár-Csőszhalomnál i. e. 4.800 körül talált temetkezési móddal. Öt több ezer kilométerre fekvő kulturális központ állt szoros kapcsolatban több mint háromezer éven át: a Kárpat-medence, a Duna torkolatvidéke, Etelköz, a Volga-Kaszpi körzet és Észak-Kaukázus. A jogarok eleinte kőből készültek, és csúcsukon gyakran lófej vagy más állatfej található. A jogarhordozók népének fő jellegzetessége a királyi jogar viselete. Egy nép, amely királyokból áll! Megdöbbentő, de a régészeti bizonyítékok alapján nem mondhatunk mást.

28.000 éves királyi lelet Szungirban
Nemrég világszerte nagy feltűnést okozott a Moszkvától száz kilométerre északra talált szungiri lelet, amely az i. e. 23-30. évezredből származik, és amely a Scientific American címlapjára is felkerült 200l-ben (Tattersall [2001]).

A szungiri lelet az uráli népekhez kőthető (Szabó [2004,60-62]). Az uráli nyelvcsalád legjelentősebb képviselője a magyar. A szungiri lelet rendkívüli gazdagságát abból a tényből ítélhetjük meg, hogy a nyugat-európai bronzkorban, amely 900 éven át tartott, egy olyan sír, amelyben öt értékes tárgynál többet találtak, már gazdagnak számított (Young [2002]), és mindössze egyetlenegy olyat találtak, amelyben száznál több értékes tárgy volt (Stonehenge Íjász királyának sírja az i. e. 2.300 körüli időszakból), és ez a gazdagság is Közép-Európából, a Kárpár-medencéből ered (lásd Keys [2005], Milmo [2005]). Hozzá képest a szungiri leletek igazán királyian gazdagnak számítanak, és ez annál figyelemre méltóbb, mert sokkal korábbi időszakból származnak.
A szungiri férfin 2936 finoman megmunkált mamutagyar gyöngyöt találtak, ezek jó része fonalakra felfűzve, a homlok 6. ábra: A szungiri lelet körül körbefutva fejpántot alkot. Úgy tűnik, a fejpánt mellett a magyar Szerit Korona alapszerkezetéhez hasonló keresztpántos korona egyik keresztpántja viszonylag épen, a másik csak nyomokban maradt meg. Mellette súlyos, húsz kilogrammos, megpuhított és kiegyenesített, majdnem két és fél méteres mamutagyar vezéri pálca, illetve királyi jogar. A masszív mamutagyar kiegyenesítése fejlett technológiát igényelt, máig nem sikerült megfejteni, miféle kémiai eljárással voltak erre képesek. Vadászfegyver (lándzsa) már csak azért sem lehetett, mert ehhez túl súlyos volt (Rudgley [2002,220]), s ez megerősíti, hogy felségjelvény, királyi jogar lehetett. A sírban talált, mamutagyarból készült napkorongokon a belső és kűlső kőr közötti gyűrű nyolcas tagolású (7. ábra).

Rendkívül figyelemreméltó, hogy ezek a belső és külső kőrt küllőkkel összekötő, 28.000 éves napkorongok úgyszólván megegyeznek az i. e. 2-1. évezred mágusainak aranysüvegein található hasonló, szintén belső és külső körök között nyolcas tagolású napkorongokkal (lásd a 8. ábrán)!
A szkíta származású Buddha, akinek nevét szülőföldjén, Indiában ma is a magyar hangzású. „Budá”-nak mondják, ebből a nyolcszirrnú lótuszból jött a világra. Ez képi nyelven annyit jelent: Buda, a Nap fia. Az egyiptomi Halottaskönyvben az Ég Istennője, Hathor ugyanilyen nyolcszirmú napkorongot visel a nyakában. Fejlett textilkészírésre utalnak a lelet ruházatáának maradványai. Mivel az uráli népcsoport éppen a magyar, ukrán, lengyel és horvát nép őse (Szabó [2004,60]), amelynek nyelvét ma már csak a magyarság őrzi, ezért régészetileg alátámasztott álláspont, hogy a magyar királyság több mint húszezer éves múltra tekinthet vissza. S ha a napkorongok, a rendkívüli gazdagság és műveltségi színvonal, a királyi jogar, a királyi koronaszerű fejdísz közört értelmi kapcsolatot keresünk, egyetlen tényezővel mindet egyszerre megmagyarázhatjuk: a szungiri király Napkirály volt.

Ill. MÁGUSOK ás NAPKIRÁLYOK
BEVEZETÉS
Korunk anyagias szemléletének velejárója, hogy vészesen alulértékeli az értelem, a matematikai szükségszerűséggel bíró logika szerepét. Pedig nyilvánvaló: amíg a tárgyi bizonyítás csakis akkor áll meg a lábán, ha a megértést lehetővé teszi, addig a megértés bizonyos esetekben, mint például a matematikában, önmagában is megáll a lábán. A 2*2=4 bizonysága ércnél maradandóbb.
Kevesen gondolnák a mai időkben, hogy a tárgyi emlékeken túl léteznek a népek, az emberiség tagjai közötti összetartozás érzésének is ércnél maradandóbb bizonyítékai. Pedig léteznek ilyenek, különösen a Természet folyamatainak logikájában. Kevesen gondolják azt is, hogy ember mivoltunk megértésének kulcsa a kezdetekben: az emberré válásban rejlik. Az emberré válás korát ma sűrű homály, és közkeletű balhiedelem-rendszer fedi. Eszerint az ősember vad volt, műveletlen, civilizálatlan, nyers és alantas ösztönlény, testi szükségletei rabja, aki félelemben és nélkülözésben töltötte életét. Alább látni fogjuk, hogy magából az emberré válás eseményének természetes logikájából egy gyökeresen eltérő, a valósághoz sokkal közelebb eső kép bontakozik ki előttünk.
Az emberré válás a felemelő öntudat, az önmagát felemelni képes tudat fényének felragyogását jelenti. Az öntudat kigyulladása egy természetes „módosult tudatállapot”-ba, egy magasabb tudatállapotba röpít, aminek nagyszerűségét és kozmikus hatóerejét manapság csak azért nem érezzük igazán, mert az eltelt millió évek alatt megszoktuk, mint a levegőt, és mert - szomorú, de igaz - alapvetően félreismerjük és félreértjük saját értelmünk legbensőbb természetét.
Amikor az emberré váláskor először gyulladt ki az öntudat, az értelem lángja, addig nem ismert otthonosság, bensőségesség, testvériség töltötte be az embert. Közelebb került hozzánk az ég, a világ, a Természet, a növényi és állati élet, valóságos társunkká, emberarcú, értelemfényű társunkká vált éppúgy, mint embertársaink. Ahogy egy családban a bensőséges otthonosság nélkülözhetetlen eleme, hogy értsük, mi miért történik, ki mikor mit miért tesz a családban, ugyanúgy az értelem fényének fellobbanása váratlanul teljes otthonosságba, testvériségbe, családi közelségbe hozta számunkra a földi világot és a Mindenséget. Egy volt a Mindenség, egyetlen lángban álló, égig érő testvériség-érzés, egyetlen ölelő értelem-fény, hozzánk beszélő és mindent megvilágító érzés, a Mindenség vérkeringésébe bekapcsoló anyai érzés. Kigyulladt egy családi, baráti érzés, és ebből a természetes érzésből fakadt az emberi értelem, s megvilágította a Mindenség legnagyobb és legnemesebb titkait. Az újonnan született értelem fényében felragyogtak a Mindenség ember-szülő sugarai, teljes, elemi erejükben.
Az emberré válást elemi erejű, felemelő természeti folyamatok hajtották, és amíg így volt, addig az emberi érzés és értelem elemi erejű és kozmikus hatóerejű volt: ez volt az emberiség kozmikus kamaszkora, Az emberben megnyilvánuló kozmikus természeti erők az emberi értelem létrehozásakor kozmikus értelmi erőkként cselekedtek. Belülről, emberként átélve ezt az alkotó folyamatot, az ember legszemélyesebb belső lényegében érezte, tapasztalta az újjászülő, felemelő kozmikus értelem alkotóerejét. Ezek az emberalkotó kozmikus erők magukban hordozták a Mindenség titkait, s az emberré válás felemelő folyamatában közvetlenül beavatták az embert a kozmikus tudás világába. Az emberré válás korszaka az emberiség legnagyobb kincsét rejti magában: az ember kozmikus beavattatásának titkát.
Az emberi öntudaténál magasabb értelem ma is áthatja a Világegyetemet. A fűszálban benne rejlik a tudás, hogyan kell a szervetlen anyagból fűszálat építeni. Minden élőlény a kozmikus értelem olyan kifinomult szervezete, amely alkalmas a kozmikus értelem megvalósítására, testet öltésére. Ez a kozmikus értelem tudja, hogyan kell a fa magjából hatalmas fát építeni. Erre a modern, külsődleges önellenőrzésre épülő emberi öntudat értelme nem képes. De ez a természetes, magasabb értelem ma is ott rejlik az emberben, szervezetünkben, megfogant petesejtből magzattá, majd felnőtté serdülésünkben. Ott él bennünk a teljes, végtelen, felemelő kozmikus értelem, és még az öntudati önellenőrzéssel is képes együttműködni, ha az önellenőrzés nem válik kizárólagosan külsődlegessé, a valóságnak meg nem felelő dogmák által eltorzítottá. A kozmikus beavatás során szerzett magasabb tudást őrizte az emberiség ősnépe, a mágusok népe. Amikor az egyéni és közösségi öntudat értelme nem utasítja el ezt a velünk született, magasabb értelmet, hanem vállára áll, és vele összhangba kerül, az ember újra emberré válhat.
Az értelem fényének fellobbanása, az emberré válás emléke sohasem múlt el teljesen. Nagy becsben állt az értelem az emberré váláskor, Nem is lehetett ez másként. És ennek elkerülhetetlen velejárója, hogy az ősi, természetes ember érzés- és gondolatvilágában a legfőbb értékként az értelem (a bölcsesség) és ennek külső párja, a Nap jelent meg. Elkerülhetetlen volt tehát, hogy az értelemvallás és a vele egylényegű napvallás legyen az emberiség első ősvallása. Az emberiség első világképének központi ismertetőjegye az emberi és a kozmikus értelem tisztelete. Nem igaz az a durva, lealacsonyító kép, hogy az ősember félelemben, rettegésben, nélkülözésben, barbárságban töltötte évmillióit.
Valóban, a történelemből ismert tények következtetésünket alátámasztják. A napvallás „papi kasztjának” nevét is ismerjük. Ez a név: mágusok (Redards [1965]). A hunok vallásának napvallás mivolta közismert (Gnoli [1995]). Értelemvallás mivoltát mutatja, hogy mazda-jaznán vallásnak is nevezték (Modi [1926, 11], Oláh Imre [1985,65]). Mivel pedig a mazda" jelentése: bölcsesség, a mazda-yaznán jelentése bölcsesség-vallás. Ez a kettős egyezés, az értelemvallás és a vele egylényegű napvallás egyezése az emberré váló emberiség és a hunok vallása között arra utal, hogy a hun-magyarság az emberiség ősvallásának egyenes folytatója. Az emberiség kultúrája tehát a magyar-hun kultúra révén nem őt=hatezer éves múltra tekinthet vissza, a sumér írásbeliség kialakulásáig, sem pedig 50.000 évre, a modern ember" megjelenéséig, hanem hatmillió évre (GKE-GA [2006, 108], GA [2003b; 2006,30-32]). Hatmillió éves kulturális folytonosságot ölel magába a magyar kultúra! És egy rendkívüli, a mai nyugati kultúránál tudományos szempontból lényegesen magasabb szintű kultúráról van szó (GKE-GA [2006, 135-146])! Valóban kulcskérdés az emberiség számára a magyar-hun-szkíta történelem és kultúra alapjainak megismerése. Személyes életünk számára is életbevágó a bennünk élő kozmikus alkotóerők felélesztése és minél teljesebb kibontakoztatása.
A királyság eszméje a nap királyság eszméjéből ered
A felemelő értelem és az életfakasztó Nap párhuzamából adódott, hogy az értelemnek ugyanúgy egységes világgá kell szerveznie az emberiséget, ahogy az éber tudat fénye egységes tudatállapottá szervezi éber tudatunkat, és ahogy a Nap fénye egységes világgá szervezi a nappalt. Ebből pedig több következtetés is adódik. Először is: az emberiség első államalkotó népe a napvallású hun-magyar nép. Másodszor: az első állam szükségképpen királyság kellett legyen, hiszen a királyság eszméje által jöhetett létre. Harmadszor: az első királyságnak napkirályságnak kellett lennie, mert a Nap életadó, felemelő megnyilvánulásainak megértése alapján jött létre (GKE-GA [2006,82-98]). Negyedszer: a Napkirályok felségjelvénye a Napból kell eredjen. Egyetlen létező rendelkezik az ember számára látható koronával: a Nap. A Nap koronája természetes felségjelvény (ld.: 9. ábra).
Csak rendkívüli alkalmakkor, napfogyatkozáskor ragyog fel Ilyenkor mutatkozik meg leglátványosabban a Nap egyik legfigyelemreméltóbb tulajdonsága: a naptevékenység. A Nap ugyanis felszínének különböző körzeteiben, elsősorban a napfoltok környékén, gyakran napkitöréseket hoz létre. A napkitörések során a plazmanyalábok néhány száz kilométer/másodperc sebességgel röpülnek ki a Napból. A napfogyatkozás néhány perce alatt százezer kilométert is megtehetnek. Mivel pedig a Nap sugara kb. 700.000 kilométer, ezért már szabad szemmel is észrevehető, hogy a Napból kiröpülő fénylő anyag mozog. Azt mindenki tudja, hogy az élő macska és a halott között az egyik legfontosabb különbség, hogy az élő macska magától mozog, és erre a halott macska nem képes. Ha a Nap képes saját anyagát maga mozgatni, akkor ez egy újabb fontos tény annak alátámasztására, hogy a Nap él (a Nap élő mivoltáról lásd: GA [2002,2004, 2004b]).
A napkirály koronájának, ha a Napról veszi a mintát, a Nap koronájához hasonlónak kell lennie, vagyis a Nap kitöréseinek, a Nap lángjainak csúcsos alakját (9. ábra) kell ábrázolnia.
Nemcsak a korona eszméje ered a Napból, hanem a királyi jogaré is. A királyi jogar olyan egyenes rúd, amelynek végén kultikus jelentésű jelkép áll, például Napmadár. Az egyenes rúd elősegíti az egyenes összeköttetést a Nappal. A jogar gyakran a Nap féméből, aranyból készül.
Az egyiptomi mitikus történelemszemlélet szerint a Nap királyságának kora alkotta az aranykor legfényesebb periódusát (Kákosy [1978, 101]).
Magyar napkirályok és a koronázási szertartás eredete
Az égi eredetű királyság kezdetei a történelem előtti időkbe nyúlnak vissza. „Az emberiség legősibb vallásaiban a király isteni jelleget kapott” - írja Westermann (1993 [1024-1029]). „A királyság az államok központi intézménye, amelyet a király kormányoz, vagy amelynek a király áll a központjában. Az egész világon a királyság a legelterjedtebb és legősibb állami intézmény. A társadalmak, amelyeknek soha nem volt királyuk, soha nem volt államuk sem.

Mezopotámia, Egyiptom és Kína - mindegyiket szent királyok kormányozták" (Grottanelli [1995, 312-313])."A korona a legősibb időktől megkülönböztető fejdísz" (Ene. Brit., Vol. 3, p. 759.).

"A magyar koronázási szertartás világi része Európában páratlan. Amikor a frissen megkoronázott magyar király a koronázási dombra fellovagolt, a tetején a négy égtáj felé négy napvágást tett:' (Eneyc!. Hungarica, II, 247.) Ha a koronázási szertartás nem magyar eredetű lenne, akkor eszerint csakis napvallású néptől eredhetne, márpedig a napvallás éppen a magyar-szkíta-hun nép, a mágusok népének jellemzője (lásd pl. Gnoli [1995], Redards [1965]).
crown: http://en.wikipedia.org/wiki/List_ oCEnglish_monarchs).

A hun-magyar királyok a Napisten földi képviselői voltak. A koronázási jelvények, a korona, a jogar, a palást, a gömb, a trón szék mind a Nap-képzetekkel függnek össze, és a Napistenre vezethetők vissza. Maga a koronázás sem más őseredeti értelmében, mint szent aranykörrel való felékesítés, a Naptól született gyermekké való felavatás. Maga a 'király' szó is, miként a szótő mutatja, éppúgy, mint 'korona' szavunk töve, 'kör' ősszavunkat rejti, s az égi szent körre, a Napra, a Napistenre utal, arra, hogy mindezek a szertartások az ősi napistenhit keretébe tartoznak és a Napisten képmásává történő felavatást jelzik. Mindezek ma is élő magyar ősszavak. Az ősfogalmaknak, a koronázás tárgyi jelképeinek, szertartásainak ősforrása a szkíta-hun magyarság. A koronázási fogalmak és szertartások innen terjedtek el világszerte, tőlünk vette át azt a világ valamennyi népe, anélkül, hogy ismerné e szavak, jelvények ősértelmét (GKE [1996b]).
Egyiptomban „... általában újév napján tartották a koronázási szertartásokat ... A fáraó egy térséget jelölt ki az isteneknek, és ezen a mezőn kétszer átrohant a négy égtáj irányába, először mint Felső-, másodszor mint Alsó-Egyiptom királya, majd a királynak nyilakat kellett kilőnie a négy égtáj irányába, azt jelképezve, hogy elnyeri az egész Világegyetem fölötti rendelkezést" - írja Grottanelli (1995, 318), vagyis kozmikus beavatásról van szó. Figyelemre méltó az egyiptomi szertartás nagyfokú egyezése a magyar koronázási szertartással, akárcsak az a tény, hogy az egyiptomi fáraónak királlyá koronázásához íjfeszítő magyar-szkíta vitézként kellett viselkednie. De az már a szkíta hagyomány kopását mutatja, hogy szegény fáraónak gyalogosan kellett futkosnia a négy égtáj irányába.
Magyar napkirályok a Föld népeinek védelmezői
E munka egyik szerzője 1996-ban megjelent munkájában (GKE, 1996b) utalt rá, hogy a Napisten képviselőjeként a magyar-szkíta napkirályok a négy világtáj urai voltak, s ez semmi mást nem jelent, mint azt, hogy az egész földi világ fennhatósági körük alá tartozott. Ennek az ősi magyar felfogásnak világszerte ma is élnek nyomai.'
Az ókori Közép-Ázsiában Mitra Napisten a Zoroaszter előtti mágusok szerint a Föld védelmezője volt (Rahimzadeh [2007]). Az ókori Mezopotámiában a Természet rendjének őrzői, a "Iahmu"-k külőn papi osztályt alkottak. Ők voltak Enki isten szolgái (Azize [2002]). Az indiai Rig Védában szereplő egyik királya Ksa-pavan, "a Föld védelmezője'; "A Föld oltalmazója, őrzője" címet viseli (Majundar [1971, 20J; Mcdonell-Keith [1967,208]). Az egyiptomi Ani papiruszában ismét a Napisten, Ra a „Föld védelmezője” (Budge [1895,193]). A viking szkáld verselésben is megőrződött a "Föld védelmezője" tisztségnév (Gamli kanóki, Harmsél, 40, kenning 1; http://skaldic.arts.usyd.edu.au/db.phphable=kenning& val=GOD). A 13. századi volgai bolgár krónika (Djagfar Tarih) feljegyezte, hogy a baskír hitvilágban Madjar volt az Élet védelmezője (Farkasinszky [2005,94]).
Magyar népnevünk az őskori magyar mitológiában Boldogasszony, és képviselője, a Napistennő volt (Fáy [1910,96-97, 171-174J, Magyar [1995, 10,23,34,37,39, 48J)."A Nagy Anyaistennő a népnevünket adó Magyar istennőnkkel is azonosítható. A legtöbb európai nyelvben a mi népnevünkön nevezik meg az anyát: madre, mater, mother, mutter, métér (Farkasinszky [2001, 10]). Magyar népnevünk megértéséhez a mágusok szerepének felismerése a kulcs. A mágusok, a „rendkívüli teremtmények” (Tarih-i-Üngürüsz, 41), tíz- és százezrével együtt, egy tömbben éltek, őrizve az ősi, természetes családi-nemzetségi szervezetet, és így külön népet alkottak. A mágusok népe: nép a népben. Mag-nép. Mag-nép abban az értelemben, hogy ez a rendkívüli teremtményekből álló mag-nép szervezte meg egységes egésszé a magyar (hun-szkíta) népet az őskor hajnalán éppúgy, ahogy az emberiség összes alapvető népét, köztük a kínai, indiai, egyiptomi, mezopotámiai, méd, perzsa, az azték, a gót népet. És mivel ők voltak az emberiség népeinek létrehozói, szülői, ezért ez a mag-nép, a mágusok népe volt az emberiség anya-népe. A mag-nép az anya-nép, minden nép megalkotója. Ezért ez a mag-nép a Föld védelmezője, mert az anya mindig védi gyermekeit. Ezért hordozza a „magyar” nevet a legtöbb európai nép "anyá' szavában. A magyar nép a népek anyja (GKE199b). A mágusok népének Anya-nép mivolta egyben napkirályi mivoltát is jelzi, hiszen a napkirály feladata hasonló az édesanyáéhoz: az általa létrehozott népek felemelése, éltetése, kibontakozásának elősegítése.
Hogy világosabban lássuk a mágusok, királyok és a magyarság tér- és időhatárait, táblázatot készítettünk (2. táblázat).

A királyi mágusok világtörténelmi szerepének felismerése örök és egyetemes értékekkel gazdagítja az emberiség kulturális világörökségét, minden nemzet legigazibb, közős jövőjének javára. Lehetővé és szükségessé teszi a népek megosztottságának leküzdésér, a kicsinyes ellentéteken felülkerekedést (GKE-GA [2006,5-7,234]), minden nép valódi, közös ősmúltban összefutó őstörténelmének feltárását. Ha ezt a munkát elvégzi az emberiség, képes lesz kijutni a nemzetek és közösségek évezredes felbomlásának ördögi köréből, s elindulni az összetartozás, a felemelkedés útján. A magyarság magában hordozza az emberré válással elnyert kozmikus beavatás titkát. A magyar történelemben rejlő felemelő erő az emberiség boldog jövőjének szellemi alapja. Emberi mivoltunk akkor tud kibontakozni, ha öntudatunk értelmét összehangoljuk a bennünk lappangó magasabb, kozmikus értelemmel.

GRANDPIERRE ATTILA

Forrás: Magyarságtudományi Tanulmányok
 

Horváth Sándor

Állandó Tag
Állandó Tag
Trianon szelleme

Kedves Olvasó,
rágalomhadjárat folyik Magyarország ellen. Példátlan hazugság áradattal riogatják a világot már évek óta. Egyetlen kisebbséget nem ért támadás, sem egyesületek, sem magánszemélyek részéről, mégis fasisztának, rasszistának, antiszemitának és antidemokratikusnak festik le hazánkat a nemzetközi médiák a vörös segély és a liberális segítségnyújtás keretében. Számos atrocitás érte határonkívüli magyar honfitársainkat, ám nem emelte fel szavát egyetlen emberjogi szervezet sem. Az Európai Únió közömbösen nézi, amint a szlovák-magyar kettős-állampolgárokat megfosztják szlovák állampolgárságuktól, ezzel szülőföldjük elhagyására kényszerítik Őket. Mely demokratikus országban történhet meg hasonló?
Diszkriminációs támadások tanúi vagyunk, amikor beavatkoznak belpolitikai ügyeinkbe. Gyöngyöspatán meghiúsult a jólszervezett provokáció, amelynek részesei voltak nemzetközi szervezetek, amikor romaüldözést kivántak prezentálni a szervezett, roma kirándulással, - a helyszínre összesereglő újságírókat valaki jóltájékozottan előre értesítette, ám árnyékra vetődtek, és a fiaskó miatt azonnal elhagyta az országot a főszervező kettős állampolgár. Piszkos ügy volt, ám még vizsgálat sem indult, mert a Kormány nem kivánta érintett "barátainkat" leleplezni, kényelmetlen helyzetbe hozni.
Boszorkányüldözés folyik ellenünk, a kormány intézkedéseit, a legdurvább módon a diktatúra kiépítésének tételezik, miközben a szovjet rendszer romjait kivánja az ország egyetértésével a Kormány lebontani és a még jelenlevő, ki tudja hová becsatolt hálózatok alól kihúzni a szönyeget.
És azt tapasztaljuk, hogy horribile dictu, nyugati államok a diktatórikus, gyűlölt kripto- és posztkommunisták segítségére sietnek. Tudjuk miért.
Ez a történelem és egy nép szabadságának megcsúfolása, de tekinthetjük ezt úgy is, hogy a globális világhatalomnak kedvesebbek a korrupt, régi-új, internacionalista, magyarfób körök, mint azok, akik az EU-ban és a NATÓ-ban szövetségeseket, barátokat véltek találni. A Világ tétlenül nézi, mint söpörnek el egy nemzetet, miután visszanyerte szabadságát a Szovjet bilincsekből, és most a szabad világ kebelén vélik büntetni, ellenségesen, mert ragaszkodik frissen szerzett függetlenségéhez? Kérjük ne engedjétek! Segítsétek a vaskori világ változását jószívvel.
Ünnepeljük együtt a Szentkorona hazaérkezését,



A Szentkorona<O:p</O:p
<O:p</O:p
Szent kartusod köt már sokezer éve
Hű magyarjaidhoz ékes talizmán.<O:p</O:p
Hiába tör éj, balsors nemzetünkre,<O:p</O:p
Nélküled, bitorló nem lesz itt Király.<O:p</O:p
<O:p</O:p
Benned ég még az ősi hit visszfénye,<O:p</O:p
Mély titok zár körül, és száz legenda.<O:p</O:p
Mikor, hol készült szerencsénk edénye?<O:p</O:p
Hő-, glóriás vágyak attribútuma.<O:p</O:p
<O:p</O:p
Ész, szív, virtus, képzelet, ős Napkelet<O:p</O:p
Költészete, szépsége jött el veled<O:p</O:p
Bő örökséggel távoli Szkítia.<O:p</O:p
<O:p</O:p
Ahol megszületett szittya nemzeted,<O:p</O:p
S lettél immár magyarok híres fia:
Levédi Magna-Hungária ura…<O:p</O:p
<O:p</O:p
Atilla, Buda, Szent Arimátria<O:p</O:p
Szellemi delejét őrzi még a pánt,<O:p</O:p
Hát gyógyítsuk végre rontott Korpuszát!


<O:p</O:p

http://www.ustream.tv/recorded/19603292

Rövidesen megtudjuk, hogy mi az Igazság? (szerk.)

- O -


GYŰLÖLT NÉP: A MAGYAR?

<O:p</O:p
2012 januárjában vagyunk és a magyar nép megint csak az egész nyugati „kultúr”-világ össztüzében áll. Még áll, de kérdés, hogy meddig?
Érdekes, de egyúttal tragikus is számunkra, hogy Európa népei, kezdettől fogva, szüntelenül - hol kisebb, hol nagyobb szellemi erőkkel, hol háborúkkal - megpróbálták eltörölni ezt a népet a föld színéről .- Nézzük az eddigi nagyobb próbálkozásaikat!
.„…decretum…Ugros eliminandos esse”- volt a közös elhatározás, midőn Árpádék honvisszafoglalása után a Német-Római Birodalom és az akkori Európa összes államai és azok urai és méltóságai - köztük sajnos Egyházunk püspökei is szép számmal - fegyvert fogtak és egyesült erővel, hatalmas haderejükkel, szárazon és vízen megtámadták országunkat. Szándékukat nem is titkolták: a magyarokat elpusztítani. A nagy pozsonyi csatában aztán Árpád apánk elszánt erővel - saját magát és két felnőtt fiát is feláldozva - ezt megakadályozta és ezzel hosszú időre nyugalmat teremtett országának.

Hogy miért nem térek ki a tatár, török és egyéb keletről jött ellenséges támadásokra, annak az az oka, hogy ezek keleti népek voltak és pusztítottak ugyan, de legalább nem gyűlöltek minket. Söt! Nem is mi voltunk számukra a végcél, hanem a nyugati Európa megbüntetése, elfoglalása! Akkor a nyugatot mi védtük és mentettük meg tőlük. Ezért bizony a hála nemhogy elmaradt, de talán még fokozódott is gyűlöletük irányunkban.
<O:p</O:p
A Habsburgok uralma alatt is mindvégig az volt a törekvés, nyíltan vagy titkoltan, hogy létünket, önállóságunkat örökre megszűntessék. Az ellenük kirobbant 1848-as szabadságharcunk végül elbukott ugyan, - ismét csak egész Európa segítségével, mégis utána talpra álltunk.
<O:p</O:p
.Az első világháború után, egész keleti és nyugati Európa egyetértésével és jóváhagyásával, halálosan megcsonkították országunkat és népünket Trianonban. Megjegyzendő, hogy itt belépett már ellenünk az Amerikai Egyesült Államok is. Nem csoda, hisz kivándorolt európai népesség lakja azt is. – Nagy nehezen, de ezután is talpra álltunk
<O:p</O:p
A második világháború után a győztes európai hatalmak - az Egyesült Államokkal karöltve - a Szovjetunió prédájául dobták oda nemzetünket. Hosszas megszállásuk már szinte jóvátehetetlen károkat okozott, mert nemcsak hogy leigáztak és kifosztottak minket, de az országban kineveltek egy hozzájuk hűséges proletár-kommunista-liberális társadalmat, mely szívében, lelkében már nem is volt magyar. Így most már nemcsak kívülről, de belülről is ott volt az ellenség és még nagyobb gyűlölettel kellett szembe néznünk. A Szovjet megszállás alatt, a szinte már haldokló nemzet, 1956-ban mégis, csodával határosan, újra fellázadt a külső és belső ellenség ellen, de a nyugati világ hallgatólagos támogatásával ezt a szabadságharcot is eltiporták a szovjet tankok. Maradtunk tehát továbbra is rabszíjukon.
<O:p</O:p
A Szovjetúnió felbomlása után rövid időre felcsillant újra szabadságunk lehetősége, reménye, de az országunkban kitenyészett „idegenszívű” magyarok továbbra is megtartották hatalmukat. Ezek, akik nemrég még a „nagy Szovjetúnió” föltétlen kiszolgálói voltak, most ugyanúgy a „nagy Európai Unió” - kelet után a nyugat ! - vazallusai lettek, azokat ismét csak föltétlenül kiszolgálva, hazájukat gyűlölve, annak érdekeit semmibe véve. A nyugat erőszak- és pénzhatalma velük társult, és uralmuk alatt teljesen kifosztották és csaknem végromlásba döntötték az egész országot.

A tavalyelőtt lezajlott országgyűlési választásokon aztán a magyar nemzet kétharmados többséggel kitaszította őket a hatalomból. Ilyen mértékű egyetértés, összefogás és győzelem hatvan év óta nem fordult elő az európai parlamentekben! Ez az új, szinte vértelen szabadságharcnak mondható megnyilatkozása a nemzetnek és az azt követő , romokból való szellemi, anyagi és erkölcsi újjáépítés, visszatérés a régi rendre, új és saját út keresése Európában, igyekezet a nemzetközi pénzhatalomtól való megszabadulásra, föllobbantotta az, euroatlantiak régi ellenérzését, és minden bizonnyal a tőlünk való félelmét is és most immár eszeveszettnek tűnő gyűlölettel támadnak. Nyugat, az Egyesült Államok, valamint az itthoni idegenszívű - saját hazájuk iránt szintén gyűlölettel eltelt - gyászmagyarok tehát, éppen napjainkban, halálos fenyegetésekkel újra össztűz alá vettek minket. Hisztérikus és hazug támadások özönével megkísérelnek - most anyagi, pénzügyi kényszerítéssel - újra igába hajtani minket, szabadságunkat újra elvenni, végső soron országunkat megsemmisíteni.
De hát miért ez az évezredes gyűlölet?
Elpusztításunk ürügyéűl sok mindent felhoztak már ellenünk. Idegen betolakodók, összeférhetetlenek, sértődékenyek, pogányok voltunk-vagyunk; kultúránk nincs, nyelvünk szavai idegenből összelopkodottak, folyton lázadozunk és különben is, genetikusan is terheltek, tehetségtelenek, túlérzékenyek és búskomorságra hajlók vagyunk. Nem tudunk beleilleszkedni a nyugat kultúrájába és társadalmaiba. - Ezek azonban csak átlátszó ürügyek, mert mindezt a „zsigeri gyűlölet” mondatja velük.
De hát mégis, ennek mi lehet az oka ?
Talán hihetetlennek tűnik, de ma már egyre inkább bizonyított tény, hogy a világon két emberfajta létezik. A mellérendelő, vagy szellemi faj és az alárendelő, vagy értelmi faj. A mi korunk nagy gondolkodói közül sokan - így pl. Várkonyi Nándor, Hamvas Béla stb. - részletesen ecsetelték e fajok tulajdonságait és viselkedésüket a világban. De a régiek is jól ismerték és megkülönböztették már ezt a két fajtát. Annakidején Szent Ágoston például így látta:
„Kétféle szeretet - az istenszeretet és az önszeretet - közül az egyik szent, a másik tisztátalan; az egyik közösségi érzésű, a másik magát keresi; az egyik a közhaszonról gondoskodik a Magasságbeli közösségéért, a másik a közügyet saját hatalmába keríti gőgös uralkodásért; az egyik nyugodt, a másik nyugtalan; az egyik békeszerető, a másik lázongó; az egyik az igazságot a tévedők dicsérete elé helyezi, a másik minden módon dicséretre sóvárok;az egyik baráti érzületű, a másik irigylelkű; az egyik felebarátja hasznára irányítja felebarátját, a másik a magáéra. Kettőjük ideiglenes egybevegyülésével halad a világ sora, mígnem az utolsó ítélet különválasztja őket.”
Az előbbiek közé tartozunk mi, az utóbbiak közé az összes indoeurópai és semita népek. Ez a súlyos világnézeti különbözőség - amelynek oka lehet genetikus, öröklött, életmódbeli vagy bármi egyéb - , ez a gyűlölet oka. Talán a rossz lelkiismeret is szerepet játszik benne, amely minden áron arra sarkall, hogy elnyomja a számára kellemetlen érzést, az élő és igaz lelkiismeret szavát. Ezt pedig úgy véli elérni, hogy annak lehetséges hordozóit, a „mellérendelés” népeit kiküszöböli. - Számunkra a közeli jövő valószínűleg mihamarabb megmutatja az eredményt: vagy életben maradunk továbbra is - mint Európa élő, jó lelkiismerete - vagy elpusztítanak minket. Azonban ha így lesz, akkor ez a „sír, hol nemzet süllyed el” egyszersmind az alárendelésnek, az „alárendelőknek” is sírja lesz. Isten ne adja hogy így legyen! Hiszen Urunk így mondta: „Nem akarom a bűnös halálát, hanem hogy megtérjen és hogy éljen”.

Dr. Buda Bálint<O:p</O:p
2012. január 6.án,<O:p</O:p
Vízkereszt napján.<O:p</O:p
 

Horváth Sándor

Állandó Tag
Állandó Tag
Kedves Olvasó,<O:p</O:p
az év utolső napjaiban, ünnep előtt, a lelek. tv, a vezer tv jóvoltából előadásokat hallgathattam Molnár V. Józseftől, Grandpierre Atillától és másoktól a Magyar őskultúra újdonságairól, új felismerésekről. A levelezőkön is megnövekedett az érdeklődés és a hozzászólók elhozták verseiket, gondolataikat. Itt találkoztam ismét Bődey Sándor Atyai barátom hozzászólásával, aki értesítette olvasóit, műve küszöbön álló kiadásáról. Itt közölt levele felettébb érdekes a Thébai kopt szentély felfedezésének körülményei és későbbi sorsszerű hatása miatt a felfedező Vörös Győző, és Árva Vincze Atya személyes életére, a Szentkorona és a Pálosok különös összekapcsolődása következtében. Aki ismeri Práczki dolgozatát a thébai témával kapcsolatban, az is talál fontos adatokat, körülményeket az alábbi levélben, amelyet szíves figyelmükbe ajánlok.
Figyelemre méltó a 28 ezeréves Moszva környéki Királysír felfedezáse ás annak magyarországi fogadtatása. A finnugrista maffia elhallgatta, miközben Amerika és Európa részletesen beszámolt az unikális sírleletről. Ugyanis a sírmellékletek valóban vaslogikával kötötték a Szentkoronához a Király személyét. A leletek közt találtak kersztpántos koronát, többezer elefántcsont gömböcskét, amelyek az öltözet sujtását diszítették, 2méteres kiegyenesített mammutagyarból készült jogart, - aranylemezeket napábrázolással, <O:pamely napkorongok pontos másai voltak a Szentkoronán ábrázolt Napkorongnak, - kettős körrel közöttük 8 iker küllövel. Íme, a legrégibb feltárt Királysír egy Magyar Őskirály sírja. Azóta is mélyen hallgat, a sajtó és MTA.
Uraim és Hölgyeim ez a Jóhírem 2O12 nyitányán. Az Ármány hálója felfeslik néha és kibukik rajta az Igazság, az Isteni megvilágosodás vaslogikája szerint.




Kedves Mária és Sándor!
Két teljesen ellentétes hangulatú verssel örvendeztettek meg bennünket, de ez így van jól. Dálnoki Erzsébet arra biztat, hogy az ördög velünk levő ármánykodásait nagy ívben kerüljük el és rögtön eszembe jutott Melinda (Bánk Bán) szavai a „hogyanra”: „Midőn kezem megkérte, nem rogyott térdre..! Szabad tekintet, szabad szív, szabad szó, kézbe kéz és szembe szem, - minálunk így szokta a szerelmes: aki letérdel, az vagy imádkozik, vagy ámít.”
Sándor, Árva Vincét jutattad eszembe, akivel sokat beszélgettem a Pálosok történetéről Pilis-i száműzetésében. Könyvemben így emlékeztem meg róla: „A Szent Korona esetében van még egy különlegesen fontos történet. Erről számol be a 2007-ben megjelenő, „Egyitom templomépítészete, AZ EGYIPTOMI MAGYAR ÁSATÁSOK fényében” című könyvében VÖRÖS GYŐZŐ egyitológus (MA), az építészettudományok doktora (PhD. Vörös Győző 1944 óta dolgozik közelkeleten.A történet 1977-ben kezdőtött Thébában, amikor felfedezett egy Kr. e. 3000 körül épített, Egyitom legkorábban épített, kőtemplomát. A kőtemplomot – amint Mária G. Firneis orvosprofesszor-asszony (Bécsi Egyetem Csillagászati Obszervatóriumának igazgatója) megállapította – a Sírius csillag a Nappal közös felkelésének csillagászati eseményére tájolták, amely Szanhkaré fáraó idejében minden év július 11-én volt látható.A praimis formájú hegy északi oldalán is terepbejárásokat végeztünk, melynek eredményéről az Oxford History os Ancient Egypt így emlékezett meg: „Egy magyar kutatócsoport, Vörös Győző vezetésével 1977-ben Théba nyugati partján, a Thot hegy csúcsa alatt nemcsak egy addig ismeretlen kopt szentélyt fedeztek fel, hanem találtak egy kora középbirodalmi sírt is, mely egész biztosan III. Mentuhotepé volt.”Az említett kopt szentély egy kora bizánci Pantokrátor-freskóval díszített barlangszentély volt, amelynek 1:1-es mását elkészítettük a BUDAI SZILATEMPLOM tabernákulum kápolnájaként. Ez meglehetősen „rossz húzásnak” bizonyult és kihatott minden résztvevőre: Az első áldozat maga Vörös Győző volt. Az oxfordi Ókori Egyiptom Története című vaskos kötet hivatalos magyar fordítását m e g h a m i s í t o t t á k, nevét kihagyták belőle.A második áldozat Árva Vince, a Sziklatemlom katolikus pap vezetője volt. Száműzték Pilisszántóra plébánosnak.. János evangélista Patmosz szigetén történt apokaliptikus látomásairól így írt: "Ez&not;után láttam, hogy megnyílt egy kapu a Mennyben. Az előbbi hang, mely harsonaként szólt hozzám, így folytatta: &raquo;Jöjj föl ide, megmutatom neked, aminek ezután kell megtörténnie.&laquo; Nyomban elragadtatásba estem. Íme egy trón állt a Mennyben, és a trónon ült valaki. Az ott ülő úgy ragyogott, akár jáspis és kárneol drágaköve." (Jel 4, 1-3-) Szent János apostol ezekkel a szavakkal kezdi a Pantokrátór Krisztus alakjának leírását. A Thot&not;hegy pici barlangszentélyének építésze egy négyzet alap fölé negyedgömb boltoza&not;tot vájt ki a sziklában, hogy egy korai bizánci művész felfesthesse az univerzumot szimbolizáló szentélv mennvezetére a Pankrátor alakját. A templom az ókori Egyiptomhoz hasonlóan a kereszténységben is az Isten, de már a Szentháromságos Egyisten háza és az univerzum szimbóluma lett.Ez teljesen világos mindenki számára, de akkor miért voltak áldozatok Vörös Győző és Árva Vince? Hát a Szent Korona miatt. A korona tetején 1:1-ben Vörös Győző által felfedezett Pankrátor freskó kicsnyített képe helyezkedik el a keresztpántok találkozásánál, a kereszt alatt.”

Bődey Sándor</O:p

Kedves Olvasó!
Hibás dátumok kerültek fenti munkába, a cikk Írója kijavította ezeket:
A helyes dátumok - Vörös Győző 1944 helyett: 1994-től ásatott a Közel-keleten.
Vörös Győző kutató csoportja 1977 helyett 1997-ben dolgozott a thébai Toth hegyi ásatáson.
Szíves elnézést kér a szerk.
 

Horváth Sándor

Állandó Tag
Állandó Tag
Világháború

Gróf Andrássy Gyula, Magyarországnak kétségtelenül legszélesebb látókörű politikusa azon fáradozott, hogy megteremtse a magyar nemzeti politikának és a monarchia politikájának összhangját. Tisza rendszere azonban ezt lehetetlenné tette.<O:p</O:p
E sorsdöntő időkben már sötét felhők húzódtak északról, délről a monarchia fölé és Magyarország legjobbjai: kicsinyes pártpolitikai ellentétekben őrlődtek fel a kormánnyal szemben. Ugyanakkor Ausztriában a Stürgh-kabinet folytatta kínos létküzdelmét, amelynek központjában még mindig a cseh kiegyezés állt. Júniusban a trónörökös, sógornőm, Haugwitz Jella grófnő vendége volt a namiesti kastélyban. Sógornőm már hosszabb ideje kísérletezett,hogy Ferenc Ferdinándot kiengesztelje velem és összehozzon bennünket. És bár engem sokszor foglalkoztatott a<SUP> </SUP>jövendő, hogy miképp is alakulnak majd a do1gok, ha Ferenc Fer&shy;dinánd egyszer trónra lép, mégis azt mondtam szégyenletes bánásmódja után, amelyet a főherceg velem szemben tanúsított, hogy egyáltalában nem akarok többé a közelébe kerülni. Sógornőm megjegyezte, hogy a trónörökös magatartásában több jelét látja az engedékenységnek és politikai tevékenységemet is egész más megvilágításban látja, mint eddig – én tartózkodó maradtam. Tudtam, hogy amióta Ferenc Ferdinánd katonai irodájában ül, a régi egykamarillával állunk szemben: tudtam, hogy lelkiismeretlen ügynökök, kémek, informátorok állnak Ferenc Ferdinánd szolgálatában, akik listákat készítenek a megbizhatókról, és megbizhatatlanokról. Egy titkos és veszedelmes mellékkormány támadt itt, ami minden irányban egészségtelen viszonyokat teremtett, mert hiszen magas állami méltóságok viselői tábornokok, politikusok fél-szemükkel az öreg úr pillantásait lesték, a másikkal azonban Ferenc Ferdinándot figyelték, hogy a jövőről se feledkezzenek meg. Nem mentem el Namiestébe és később sógornőm onnan Sárospatakra jött, s elbeszélte, hogy a trónörökös Namiestéből egyenesen Boszniába utazott, nyomott hangulatban, pesszimista kedéllyel, sötét sejtelmekkel. A magyar kormány nagyobbszámú detektívet, testőrséget ajánlott fel melléje, visszautasította. <O:p</O:p
A kövező vasárnapon néhány barátommal kilovagoltunk, visszajövet, ahogy a sárospataki templom mellett haladtunk el, egyszerre oly érzésem támadt, magam sem tudok róla magamnak számot adni, hogy miként: a trónörökös halott.
Délután Budapestről táviratot kaptam, amely közölte, hogy a trónörököst és feleségét meggyilkolták. Azonnal Budapestre utaztam. Budapest politikai világa mintha egy lidércnyomástól szabadult volna. Tisza pártjában leplezetlen öröm. Mintha az egész ország fellélegzett volna. Bécsi udvari körökben is úgy beszélték, tomboltak<SUB> </SUB>az örömtől: a kettős kormányzat megszünt. Egy kis barátí körtől eltekintve, a<SUP> </SUP>trónörökös a monarchia összes rétegeiben népszerűtlen volt. Alig feküdt a ravatalon, s már összes kegyencei, barátai, hivatalnokai repültek a hivatalokból, méltóságokból, nem lehet tagadni: az udvari klikk és a katonai vezetőség amelyek állandóan érezték a trónörökös nyomasztó figyelmét, alapos nagytakarítást végeztek.<O:p</O:p
Most már aztán nyugodtak voltak, hogy a régi rendszer Ferenc József haláláig érintetlen marad. Mint ismeretes, a külföldí udvarok és más hatalmasságok képviselőit minden néven nevezendő kifogással - az öreg király kímélése, merényletektől való félelem, stb - visszatartották a temetéstől, amelytől egyáltalán megtagadták a halott rangjának kijáró katonai pompát. Soha udva&shy;ronca nem voltam, ellenséges érzületével üldözött folyton, de volt két érintkezési pontunk: hogy elkeseredett ellensége volt az udvari klikkeknek meg a bürokrácia rendszerének; másrészt, hogy az általa egyszer helyesnek elismert politikái irányzatot tűzön-vízen keresztül érvényre juttatni igyekezett. Ellenségem volt egész életében, de hogy most minden szamár rúgjon egyet a halott oroszlánon, ez fölháborí&shy;tott és elhatároztam, hogy én, aki, míg élt, nem akartam a közelébe férni, elkísérem utolsó útján. De több arisztokrata is - legnagyobb részt magyarok - indíttatva érezte magát, hogy a főudvarmesteri hivatal kicsinyes és pedáns viselkedése ellen tiltakozzon - ez volt a mágnásforradalom, herceg Montenuovo ellen. A temetés napján mint&shy;egy hatvan tüntető gyűlt össze a Sacher nagy éttermében, onnan a pályaudvarra mentünk és amikor a temelési menet odaért, mi is követtük a koporsót; valami hallatlan lázadásnak fogták ezt föl a ceremónia ellen, de végül még az öreg király is csatlakozott ehhez, s aszertartáskönyv betűivel szemben keresztülvitte, hogy éjsza&shy;kára,amíg Artstettenbe szállítják át, kivonuljon a bécsi helyőrség.
A szarajevói rémtett kétségtelenül megrázta a monarchia mind&shy;két államának belső politikai életét. 1914. júliusában ama érzés lett úrrá az egész monarchiában, hogy a szarajevói merénylet súlyo&shy;sabb külső veszedelmek szimptómája és következménye a letűnt esztendők szakadatlan politikai botlásainak. Most végre az összes mérvadó körök rájöttek, hogy délszláv kérdés van és ezt a kér&shy;dést meg kell oldani, s abban az időben; amikor Európában min&shy;denütt híven tolmácsolta a sajtó, a népek és országok érzületét, kíván&shy;ságát, politikáját; Ausztriában és Magyarországon teljes sötétség&shy;ben voltak aziránt; hogy néhány felelős politikus mit érez, tervel és határoz a Ballplatznak és a hadvezetőségnek zárt ajtói mögött.<O:p</O:p
Ausztria-Magyarország állásfoglalása a szerb konfliktusban, amely az ismert ultimátumban jelentkezett, nem a monarchia népeinek érzületét fejezte ki, ez csupán néhány rövidlátó államférfi és katona tanácskozásának eredménye.<O:p</O:p
Az ultimátum átnyújtásának híre Karlsbadban ért.
Az utolsó hetekben figyelemmel kísértem Franciaország, Anglia és Német&shy;ország sajtóját, világos volt előttem, hogya szerb konfliktusnak világraszóló jelentősége, következménye lesz. Július első napjaiban: Bécsben fölkerestem néhány hadügyminisztériumbeli barátomat és a beszélgetés során kifejeztem előttük ama meggyő&shy;ződésemet, hogy katonai tekintetben készületlenül állunk egy európai konfliktusban. Legnagyobb meglepetésemre azonban meg kel&shy;lett állapítanom, hogy a monarchia mérvadó helyein, a külügyminisztériumban, a hadvezetőségnél, a sajtóban, a magyar és az osztrák kormány körében semmi előkészület sem történt, a kü&shy;szöbön álló háborúra. Mialatt tehát gróf Berchthold és a vezérkar vezető körei Németország vontató kötelén indultak a világháború útjára, a két kormány, a népképviseletek, a nagy nyilvánosság teljes bizonytalanságban hagyattak a kifejlődő világdráma politi&shy;kája felől. A monarchia ama lapjai között, melyek tisztán látták a dolgokat s kellemetlen igazságaikat, kíméletlenül meg is mondták, köztük volt a „Zeit" is.
Amint az ultimátum szószerinti szövege tudomásomra jutott, tisztában voltam vele, hogy ez az első lépés a háborút jelenti, első&shy;sorban Szerbiával szemben és feltételeztem, hogy ennek megfele&shy;lően minden rendszabály foganatosíttatott, hogy a diplomáciai lépést 24 órán belül katonai akció kövesse. Sajnos Bécsben semmit nem tudhattam meg a hadserg-főparancsnokság előkészületeinek részleteiről. Amint megtudtam, hogy az ultimátumot nem fogadták el, legnagyobb sietséggel Budapestre utaztam, ahol is a IV. hadtest&shy;parancsnoksághoz kellett bevonulnom.<O:p</O:p
Budapesten a legnagyobb lelkesedést találtam. A<SUP>-</SUP>hazafias érzésnek olyan föllángolása volt ez, amelyben mindem politikai ellentét eltűnt. Éljen a háború! - harsogta a közönség s megtörtént az a csoda, hogy nyílt utcán a Gotterhaltet énekelték a himnusz után, fekete-sárga lobogók jelentek meg, s a letűnt esztendők min&shy;den keserűsége egy csapásra eltűnt.
E paroxismust csak úgy tudtam megmagyarázni, hogy az utolsó esztendők elhibázott politikája oly nyomasztóan súlyosodott a társadalom összes rétegeire, hogy az ország most a rendkívüli változástól remélt javulást.<O:p</O:p
Julius 26-án volt a képviselőháznak ama nevezetes ülése, amelyen az őszes pártok a háború mellett nyilatkoztak; az ülés után hosszasan beszélgettem Tiszával, megkérdeztem, vajon, valóban tudjuk-e, hogy mit is akarunk Szerbiával? Van-e szilárd programmunk? Leszámolunk-e a szerbekkel, vagy legázoltatásuk után. visszafordulunk-e? Annektálni akarunk talán, s ezzel az elégület&shy;lenek számát fokozni a monarchiában? Igazad, van, mondta Tisza. Berchthold azonban azt hszi, hogy nem lesz semmi, az utolsó pillanatban mindenki megijed.<O:p</O:p
Ugy látszik, Németország nagyon is jól tudja, mit <SUB>.</SUB>akar.<O:p</O:p
Teljes hadi készenlétben áll, miután annexiós politikát folytat.<O:p</O:p
Igen, de nekünk szövetségi politikát kell folytatnunk, vála&shy;szolta Tisza. A<SUP> </SUP>német készenlét biztosítja hátunkat Oroszországgal szemben; közben pedig a legrövidebben leszámolunk Szerbiával. Azóta megállapitást nyert, hogy azon a koronatanácson, melyen a Szerbiának adandó ultimátumot elhatározták, gróf Tisza István Szerbia provokálása ellen a leghatározotabban állást foglalt. A későbbiek folyamán is csak úgy járult hozzá a hadüzenethez, ha a monarchiát semmiféle annexiós cél nem vezeti.<O:p</O:p
Állandó összeköttetésben vagyok Berchtholddal és dacára a németek hajlandóságának, hogy egy európai konfliktusba lépjünk, hiszek a békés megoldásban.<O:p</O:p
Közben megkezdtem szolgálatomat a IV. hadtest vezérkaránál, amely a várban székelt; ott megtudtam, hogy az ultimátum elküldésével a hadvezetőség részéről semmiféle katonai rendszabály nem történt. Zimonyban – VII. hadtest – a Duna mentén, Horvátországban és Szlavóniában, abszolút békeállapot, semmiféle csapatkoncentráció sehol.<O:p</O:p
Azonnal közöltem ezt Tiszával. Tisza kijelentette, hogy katonai rendszabályok foganatosítása Conrád ellenállásán hiusult meg, aki azt mondta, nem teheti ki a hadsereget egy harmadrész mozgósításnak, amiből aztán végül, mint 1908-ban és 1913-ban nem lesz semmi. Egyébként pedig katonai rendszabályok megtétele a hadvezetőség dolga, nem pedig a magyar kormányé.<O:p</O:p
Sokkal, sokkal később, miután már a háborút elveszítettük és a monarchia is összeomlott, Berchtold nagyon érdekes epizódot beszélt el nekem aclarensi villámban.<O:p</O:p
1914. június 30-án történt. Az angol kormány felkérte Bechman-Hollweget, hogy javaslatát juttassa el a bécsi külügyminisztériumba és emeljen szót az ultimátum mérséklése mellett. Berchthold aznap Tschirsky német nagykövettel reggelizett, mikor a távirat megjött. Sem a nagykövet, sem Berchthold nem voltak elragadtatva, ők, mint Berchtold nyugodtan bevallotta, jobb szerették volna Szerbiát föltétlen meghódolásra kényszeríteni. Grey kivánságát mégsem lehetett egyszerűen visszautasítani, és Berchtold nyomban jelentést tett a királynak.<O:p</O:p
Jó, mondta a király, de előbb meg kell hallgatnom Tiszát.<O:p</O:p
Tiszát telefonon felhívták és ő megadta hozzájárulását.<O:p</O:p
A jegyzék még aznap este Berlinbe ment, Berlinben közben a mozgósítás már nagyon előre haladt – Ferenc József engedékenysége nem mutatkozott opportunizmusnak. Berlinben a háborút akarták és a jegyzéket nem továbbították Angliába. Akkoriban azonban nem tudtam minderről semmit és nem tudott más sem. Aznap este a Nemzeti Kaszinóban vacsoráztam és ott volt több tábornok is, ami a Nemzeti Kaszinó fennállása óta nem fordult elő. Máskor ez hazaárulás lett volna a fekete–sárga színekkel szemben. Most az izgatott tömegek felett fekete-sárga lobogók röpködtek. Tüntettek a király mellett, éltetve őt és a szövetségeseket. Lángolt a nemzeti istinktus – egyetlen gondolat, egyetlen érzés varázshatalma uralkodott a tömegeken. Így vonult Magyarország a háborúba...<O:p</O:p
 

Horváth Sándor

Állandó Tag
Állandó Tag
Windischgraetz L.: I. Világháború

III.

<O:p</O:p
Augusztus 5-én a IV. hadtest parancsára annak gépkocsiosztagával Pazuára utaztam, Zimonytól északra; a XIV. dandár parancsnokságának rendelkezésére kellett állnom, Belgrádra vonatkozó hírszerző szolgálatra. Dél-Magyarország vármegyéin át mindenütt fölemelő képeket láttam, a falvakban fölvirágozott tartalékosok, mindenütt zene, nemzetiszín lobogók, hazafias lelkesedés. A kép nagyjában ugyanaz maradt a horvát határ átlépése után is, csak néhány szerb faluban hajigáltak meg bennünket.<O:p</O:p
A Szerbia ellen operáló hadsereg fölvonulása lassan ment végbe; hiszen június 26-áig semmiféle előkészület a mozgósításra nem történt. A hadműveletek vezetése a péterváradi hadsereg főparancsnokság kezében futott össze. A hadműveleti terv egykor nagyra becsült taktikus munkája: Potiorek tábornoké.<O:p</O:p
Alapja: nyugatról keletre betörni Szerbiába, a támadásnak tehát a Drina forszirozásával kellett kezdődnie. Ahelyett, hogy Jenő herceg korának ismert elve szerint a folyó-vonal hosszában kísérelték volna meg a Szerbiába való bevonulást, egy nehéz tervnek, valóságos taktikai műremeknek kiviteléhez fogtak, - harántirányban venni több egymás mögött elterülő folyó- és rnagassági vonalat.<O:p</O:p
A fölvonulásnak augusztus 11-éig kellett befejeződnie, s Conrád számlájára kell írni, aki a hadüzenetig minden néven nevezendő katonai rendszabálytól vonakodott, hogy Szerbiának még az ellenségeskedések megkezdése előtt lehetővé vált katonai erejét az utolsó zászlóaljig mozgósítania. Hírszerző szolgálatom, során, amely semmi tekintetben előkészítve nem volt, megtudtam, hogy ultimátumunk, főleg kíméletlen formája által, csattanó meglepetés volt Szerbia számára. Amikor az osztrák és magyar hadüzenet megtörtént, Belgrádban mindössze 2000 puska volt. Hogyha a hadsereg főparancsnokság követte volna Terstyánszky előterjesztését, melyet a tábornok augusztus 10-én tett, a kiürített és teljesen védtelen Belgrádot egy rajtaütéssel szállta volna meg, mérhetetlen bajnak vehették volna elejét. A hadsereg főparancsnokság azonban ragaszkodott eredeti tervéhez, amely Bosznia felől kísérelte meg a Drina forszirozását. (Az operáció, amelyet a tudomány szigorú szabályai szerint hajtottak végre, kitűnően sikerült, de a beteg belepusztult.)<O:p</O:p
Conrád, elemző megállapításai dacára, nem számolt a világháború ősszes lehetőségével és minthogy Berchthold sem ismerte fel egész súlyosságában a külügyi helyzetet, mozgósításunk sarkpontja egy, csupán Szerbia ellen irányuló háború tervén pihent. Csakhamar nyilvánvaló lett a szönyü tévedés, minden következményeivel. Még az első augusztusi napokban, folyamatban volt a VIII. prágai és az egész IX, leitmeritzi hadtestnek a déli harctér felé irányítása. Ennek a vasúttechnikai szempontból mindenesetre jelentős műveletnek közepette hirtelen meg kellett indítani a sokkal nehezebb átirányítási műveletet az északi harcér felé.<O:p</O:p
Egyúttal minden komoly hadvezetés csúfságára, időközben beérkezett nehéz tüzérségünk megkezdte a szerb főváros lövetését.<O:p</O:p
Így kezdődött a háború. A hadsereg főparancsnokságnak és a külügyminisztérium ellentéteinek első eredményei már mutatkoztak. A háború két főszerve közt az ellentét már odáig ment, hogy a hadsereg-főparancsnokság főhadiszállásán szigorú parancs adatott ki, hogy a tervekből, rendszabályokból, operációkból, győzelmekből és vereségekből csak annyi adható a külügyminisztérium képviselőjének tudtára, amennyi a félhivatalos közlésekhez éppen szükséges. Így saját diplomáciánknak is lehetetlenné vált, hogy a rendes úton tájékozódjanak saját katonai helyzetünkről.<O:p</O:p
<O:p</O:p
Sabác, az első nagyabb esemény, itt kerültek háborúhoz nem szokott csapataink először tűzbe. Hogy legelőször ők húzták a rövidebbet -- előrelátható volt; van ugyan szűkebb társadalmi körömben egy közmondás, hogy a Windischgraetzek mindent jobban tudnak - ezúttal azonban tényleg jobban tudtam. Egyike voltam a hadseregben ama nagyon kevés tisztnek, akik saját bőrükön tanulták meg a modern háború minden csínját-bínját. A Balkán háború során egy gépfegyverosztagnál vívtam számos ütközetet és kimerítő jelentéseim, amelyeket különösen a modern gyalogsági harc új módszerereiről tettem, illetékes köröknek föltétlen okulására lett volna, ha elolvasták volna. Tudták, hogy a Balkán háború során a háborút a legelső vonalban tanulmányoztam, tudták, hogy ismerem Szerbiát és Bulgáriát, de egy lélek se fordult hozzám. A vezérkari urak valamennyije Napoleonnak képzelte magát, frontot azonban ezek az urak csak igen ritkán láttak.<O:p</O:p
A vezető katonák közül a háború azon időpontjában csak Terstyánszky lovassági tábornok és zseniális vezérkari főnöke, Dáni Béla ezredes láttak tisztán. Terstyánszkyt vérebnek nevezték és Ő maga sokat beszélt „rémtetteiről. Katona volt, jó és rossz értelemben és természetét nem tagadta meg sem jóban, sem rosszban; de férfi volt, egész ember, tetőtől-talpig, a fejét sohasem vesztette el, mikor komoly dolgokról volt, szó. A háború a legszörnyűbb dolog, de hogyha már egyszer szabadjára engedték a romlás fenevadjait, legalább vasemberek álljanak a hadak élén. Dáni egyike volt legtehetségesebb tisztjeinknek, hadi tapasztalatai voltak, hisz részt vett, az orosz-japán háborúban, - magam is onnan ismertem. Mégsem tartozott a hadsereg-főparancsnokság klikkjéhez, ami meg is bosszulta magát: az egész hadjárat során sohasem került a vezérkarban méltó vezető helyre.<O:p</O:p
<O:p</O:pSokat és nagyon sok valótlant beszélnek az atrocitásokról, melyeket Sabácban részünkről kővettek volna el. Hadd mondom el, mi történt a valóságban.
Először is egyszerűen bemasíroztunk a védtelen Sabácba. A város barátságosan fogadott bennünket. Csak a következő éjszakán támadtak meg a szerbek és épp az éjszakai harcok során tőrtént az, hogy a főtéren pihenő csapatainkra lóvöldözni kezdtek, az ablakokból. Két tisztünk meghalt, sok katonánk megsebesült. Erre Terstyánszky megtisztíttatta a házakat, a férfilakosságot a tem&shy;plom udvarába, a nőket és gyermekeket pedig egy kávéházba záratta be. A templom tornyán fekete-sárga lobogó lengett, a szerb tüzérségnek ezzel kitűnő célpontul szolgált. ÁlIandóan nehéz tüzérség lőtte a tornyot, úgy hogy a templomkertbe zárt szerb lakosság részéről sokan estek a lövedékek áldozatául. A következő estén a szerbek bekerítő mozdulata egyre érezhetőbbé, egyre fenyegetőbbé vált. Egy szerb csapatnak pedig sikerült a városba betörni. Ekkor a szerb foglyok megtámadták az őket őrző nagyon csekély számú csapatunkat és mernekülni próbáltak. Mihamar erősítések érkeztek és a városba betört szerbek elfogattak, a templom-kertből kitörni kísérelt foglyok fórésze az ott kifejlődött kézitusában elesett vagy súlyosan megsebesült. Reggelre a boldogtalan lakosság nagy része halott volt, de, néhány sebesültet mégbeszállítottak a Sabácban levő katonai kórházba.<O:p</O:p
A szerb tüzérség továbbra is állandóan lőtte a templomtornyot, aminek következtében lehetetlenné vált az ott fekvő hullák eltakarítása. A halottak azután két napon át, feküdtek az erős napsütésben, míg végül elviselhetetlenné vált a levegő és egy tüzelési szünetben sikerült a hullákat mésszel leönteni. A fejvesztettségnek még több epizódja is volt. Mi, a IV. had&shy;test, a folyó másik partjára vonultunk vissza, á IX. német-cseh hadtest egyik hadosztálya maradt csupán a hídfő védelmezésére. Két nappal később e csapatokat egy vehemens szerb támadás szét&shy;szórta. Mi parancsot kaptunk, hogy támogatásukra újból vonuljunk át a folyón és épp az ellenséges támadás e pillanatában létünk akcióba. Épp az ellenséges roham pillanatában érkeztünk. Egy tisz&shy;tet láttunk a városból felénk rohanni gyalog, sapka nélkül, kard nélkül: von Hortstein volt, a hadtestparancsnok, saját személyében. A rémülettől fejét vesztve, mindent cserbenhagyott, elfutott, csóna&shy;kon vitette át magát a túlsó partra - persze, nyomban elcsapták. Ekkor a rangban utána kővetkező Terstyánszky vette át a vezény&shy;letet, a legsúlyosabb tűzben irgalmaflanul átvezette hadtestünket a Száva-hidon, a pesti 31. és 32. hadosztály magyar zászlóaljai meg&shy;rohanták a délre fekvő magaslatokat és három szerb hadosztályt sakkban tartottak, akik meg akarták akadályozni átkelé&shy;sünket a Száván. A Frank Liborius és Potiorek két hadserege két különböző pon&shy;ton lépte át a Drinát és Terstyánszky engem küldött ki az őssze&shy;köttetés helyreállítására. Magam mellé vettem egy csapat ulánust és volt trombitásomat, Kovács Gáspár huszárkapitányt, aki ujonckiképző volt a században és később Sárospatakon istállófiú. A környéken ekkor már öt ellenséges hadosztály állott, amelyek észak és dél felől támadták meg Sabácnál viaskodó hadtestünket és szörnyű kegyetlenségeket követt&shy;ek el csapataink ellen. Elfogott őrjáratokat azonnal legyilkolták, hasu&shy;ka1 fölvágták. Így találták őket csapataink; a magyarok el&shy;keseredése leírhatatlan volt.
Lassan tapogatózva lovagoltam a szerb balszárny körül, s egyszerre váratlanul ellenséges elővédre bukkan&shy;tam. Kisebb ütközet fejlődött ki, néhány ulánust elvesztettünk, de magunkkal vittük a szerb őrjárat lovait. Tovább lovagoltunk, had&shy;seregünk előőrseit azonban nem találtuk.Öreg este lett és észre&shy;vettem, hogy hova-tovább minden lehetőség megszűnik a vissza&shy;térésre, a szerb előőrsök több helyen elvágták az utat. Nyugat felé lovagoltunk tehát, és már egész sötét volt, mikor végre a 21. hadosztály trénjével találkoztunk. A trén előrement és mögötte nem volt sehol a hadosztály, csak megvert alakulatok roncsai, magányos tüzérek, szépszórt csapatok, aztán Windischgraetz-dragonyosok, kiknek apáit apám vezette harcba 1866-bon. Megérttettem magamat velük s végre a Cer magaslatán fölleltem a törzset. Ott hallottam aztán, hogy múlt éjszakán a szerbek csaknem teljesen főlmorzsol&shy;ták a 21. hadosztályt. A szerencsétlenség részben a prágai Land&shy;wehr cseh csapatait terheli, amelyek megadták magukat az ellen&shy;ségnek. E törzsnél teljes anarchia dühöngött. A hadosztály-parancs&shy;nok azt mondta, hogy övé a parancsnokság, törzse azt mondta, hogy Frank megfosztotta már őt állásától és egész rábeszélő képes&shy;ségemre szükségem vont, hogy a tisztek közt egységet teremtsek s rábeszéljem őket, hogy engedelmeskedjenek parancsnokunknak. Ily&shy;képp nagynehezen sikerűlt következő napon kiadatni egy oly értelmű rendelkezést, hogy az időközben összegyűjtött csapatok állást fog&shy;laljanak a Cer tartásáért. Most az volt a feladatom, hogy ezt a rendelkezést Sabácba vigyem, amelyet időközben bizonyárat körül&shy;zártak már a szerbek. Kifáradt ulánusaimat az éhes lovakkal együtt hátrahagytam és huszonegy dragonyost tartottam magam mellett. Gáspár meg én lovakat váltottunk. Éjszaka tizenegy óra felé Sabác felé lovagoltunk, egyenest a szerbek hátába. Hirtelen lőni kezdtek bennünket, komitácsik voltak - aztán szinte minden félórában szerb előőrsökre bukkantunk, ilyenkor mindig kisebb ütközetek, lövöldözések voltak s egy-egy cseh dragonyos minden ilyen atkalommal elillant a sötétben. Minél tovább lovagoltunk az éjszakába, annál inkább megfogyatkoztunk, egyik a másik után tűnt el szinte észrevétlenül a fák mögött és vágtatott vissza a sötétségbe. Végtelenül lesújtó volt ez rám nézve, ezt az ezredet vezette atyám diadalmas rohamra Trautenaunál és most ezek az emberek a háború kezdetén cserben hagytak. Végül mindössze hatan maradtunk, négy dragonyos, a huszárom és én. Terstyánszky már elveszettnek hitt, és értesüléseim, amiket hoztam, már tárgytalanok voltak, mert közben elrendelték a déli Száva-part kiürítését. De én megkaptam a hadidíszítményes katonai érdemkeresztet és soron kívül kapitánnyá léptem elő, derék huszárom vitézségi érmet kapott.


folytatása következik
 

Horváth Sándor

Állandó Tag
Állandó Tag
Megváltás szabadsága

A próba ideje
Önmagunk meglátása - A megtisztulás útja

Mindenki beláthatja, hogy a történelmi folyamat önmozgása számunkra a végzetet hozza.
Történelmünk is erről győz meg. Nagyon is sok időt kutattam a nem nyilvánvaló kérdéseket: kik vagyunk, miért születtünk, mi a dolgunk a világban, hogy most, amikor láthatóvá válik, hogy mire jelöltettünk ki, miként szigetel el más nációktól, közösségektől az „ármány” és kelti rossz hírünket szemen-szedett hazudságokkal a világban, hasonlóan, mint a XX. századi világégések idején, - mindez, déjá vu érzést kelt bennem és Trianon irtózatos veszteségét és a kommunista rémuralmat idézi meg számomra.

Nos ez a sátáni ÁRMÁNY ugyanaz, amely már korábban is, és most is a létünkre tör ezer alakban. Jól tudja mindenki, hogy kik ők és tőlük mire számíthatunk nagy bajunkban? Velünk élnek e hazában olyan polgárokként, akik valójában bár befogadtuk őket, idegenek maradtak, akik kihasználják gyengeségeinket, minden módon zsarolnak és élősködnek rajtunk. összefognak ellenségeinkkel és e szövetségben V. hadoszlopként pusztulásunkra törnek.
Gúnyolják hagyományainkat és minden módon igyekeznek becsapni és megosztani az embereket, hogy összezavarják gondolataikat a babiloni példa szerint. Magyarfób hazaárulók ők, a hamis testvéreink. Mindig egy nagyhatalom csatlósaiként tűnnek föl. Tegnap még a Szovjetúnió hűséges szövetségeseiként töltötték be a legbefolyásosabb állásokat a pártban és a hatalmi ágakban, magukat a Tanácsköztársaság örököseiként jelölték meg, akik kivágták a nemzeti címert a lobogónkból, és egy Lindner Béla nevezetü szabadkőműves főparancsnok visszarendelte csapatainkat a védelmi frontról, mondván, nem akarok magyar katonát látni. Ez vezetett az összeomláshoz és Trianonhoz. Nincs még egy hasonló árulás a világtörténelemben.
Ott találjuk őket az orosz megszállók oldalán a proletár diktatúra hatalmi polcain. ÁVH-tól a Pártig. Mindig a nemzet ellen léptek fel, mint sehol máshol a kommunista világban, embertelenül és kegyetlenül. Ez az ismertetőjegyük
Fordult a történelem kereke, de elmaradt bűneik számonkérése.
A 45 éves diktatúra haszonélvezői, felhasználva szabadkőműves, nemzetközi és rokoni kapcsolataikat, most már a demokrácia mezében léptek fel és fosztották ki az országot, ahol az érintetlenül hagyott hálózatok tartják kézben ma is a pártokat és a hatalmi poziciókat. Most már a Bankok segítségével spekulálnak és béklyózzák meg az országot. Ennek a csődtömegét látjuk most, a hitelkárosult hajléktalanok tömegében, és az eladósított ország megalázó vergődésében. Az ország vezetése, a rendszerváltás után sem képviseli a nép érdekeit és nem tájékoztatja polgárait a súlyos körülményekről. Mint hajó a ködben várjuk a katasztrófát. Pontosan láthatjuk, hogy senki nem siet segítségünkre, részvétlenül nézik szenvedéseinket, - az állitólagos barátaink, rosszabbak mint ellenségeink.
Nem áltathatjuk magunkat tovább, soha nem látott baj felé közeledünk, külső és belső katasztrófához. A türelem és a passzív ellenállás már semmit nem ér azoknak, akik csendesen haldokolnak a nyomor küszöbén. Riasztó a közöny és a rideg elutasítás az államhatalom részéről, de a beletörődés még rosszabb a társadalom részéről, amely elfogadja, hogy rendőrségi törvény szabályozza a társadalom nagy tömegeit, mondván megfigyelés alatt kell tartani a hajléktalanokat, mert társadalmi veszély hordozói. És ez az Állam nem tudja, vagy nem is akarja megvédeni polgárait, ellenben a legjobb adósként statisztál a nép folyamatos kifosztásához. Minden gondolkodó tudja, hogy nem mehet ez így tovább. Lelepleződtek a politikai erők, alkalmatlanok a szerepükre. Mit tapasztalunk? A szegények menete, még a vártnál is kevesebb figyelmet kapott. A társadalom képtelen önszerveződésre, még hangját sem képes hallatni, a felbukkanó népi aktorok támogatás híján kikapcsolhatók és horribile dictu önvédelmi tevékenységüket társadalomra veszélyesnek ítéli meg és törvénnyel tíltja működésüket az ügyészség.
Robbanásveszélyes a helyzet, és erre várnak azok, akik a rendkivüli állapot bevezetésével a megszállást készítik elő és a szuverinitás teljes felszámolását. Az Európai Únió, idegen, rosszindulatú nagyhatalomként trianoni szellemben bűntet bennünket. Az ellenünk elkövetett provokációkat, vérlázító sértéseket és jogtalanságokat nem veszi tudomásul, bátorítva ezzel ellenfeleinket. Mára világos, hogy csatlakozásunk tévedés volt, várakozásaink nem teljesültek, nemzeti érdekeinkről le kell mondani Európa oltárán, ahogy egykor az Osztrák-Magyar monarchiában is ez vezetett a háború elvesztéséhez. Ez a teljes kiszolgáltatottság és alávetettség útja. Kómában hever tehetetlenül az ország. Nem tudja megvédeni magát, mert a jószándékú néptribunok eszköztelenek és nincsen befolyásuk az eseményekre. Szervezéseik kudarcra vannak ítélve, mert az emberek bizalmatlanok és nehéz mozgásba lendíteni őket. Ugorjatok békák, mondta EzVan Karcsi, mert mire mozdulnátok késő lesz. Az apátia béklyója nyűgözi az embereket. Soha nemlátott kór emészti a csüggedt és nyomorgó embereket, de a hatalmi érdektelen közöny, a szolidaritás hiánya már a közeli katasztrófa előjele.
A karácsonyi ünnepek még élesebben rávilágítottak a mélyülő válságra. Hiányoztak az ünnepi kivilágítások az utcákról, terekről, még az ünnepi bevásárlásroham is elmaradt. Az emberek mosolytalan, gondterhelt arca és a komor, kiüresedett tekintetek vallottak az eltitkolt nincstelenségről, mert a hírek sem szólnak már jó ideje a valóságról, szemérmesen titkolják a nyomort, kitíltják a bajba jutottakat a forgalmas közterekről, hogy ne zavarják kéregetésekkel a járókelőket. Nem adunk teret létezésüknek, ők a selejt, akik nem is érdemelnek segítséget mondta egy lázáros szellemű képviselő. A királyi MNB egyenesen arra biztatja a kormányt, hogy ne segítse a Hitelkárosultakat, mert nincsen ingyen ebéd, meg kell tanulniuk a leckét.
Mintha a kórmány is kerülné a találkozást választóival, akik forradalmat csináltak a választó fülkékben. Október 23. ünnepe szokatlanul szürkére sikeredett, mert minden állami vezetőnek fontosabb dolga akadt. Egy szín a sötétedő képről, amely semmi felemelőt, bíztatót már nem igér. A templomokban új szavak jelentek meg Karácsonykor, önmagát megtartóztató alázat, beletörődés a válság megpróbáltatásaiba, mert Isten próbára teszi álhatatos hűségünknek. Mindez túlélésünket szolgálja – és ha nem? Mert lehet, hogy Isten most másként akarja próbára akarja tenni a Tudás népét, hogy megérdemli e ezt a régi jelzőt? - betölti e a szerepét a nemzetek között, népek Krisztusa Magyarország? Vagy próbára akar tenni egyenként mindenkit, amolyan utolsó ítéleti végelszámolásként?
Isten próbára tesz engemet most. És nem először, de lehet, hogy utoljára. Hogy megértsem végre, nem lapíthatok, mint EzVan Krcsi békái a kondérban, vállalni kell a felelősséget és ugorni kell a forró üstből, mert eszeveszetten nagy a veszély, hogy mire mozdulnánk már késő lesz.
Rövid időre elaludtam és amikor felébredtem, egy nagyon különös álom képei voltak a fejemben. Olyan szokatlan volt az egész, hogy csukott szemmel félálomban visszazuhantam a lebegésbe. Azt álmodtam, hogy ismeretlen társammal, tökéletes sötétségben tanakodunk, hogy elindulunk együtt, hogy kijussunk a barlangból. Mint amikor késve érkezünk a moziba, már lehettek előzmények, de erről semmit sem tudván, egy film pergett lebilincselő történetével. Minden figyelmet és érzékelést foglyul ejtett ez mágikus helyzet. A szuggesszív irrealitás még gondolkodni sem engedett, mert amikor elindultam, pontosabban elindultunk, nem láthattam társamat, de azt gondoltam majd ő igazodik hozzám, hiszen én a kerékpáromat tolom, (...?) és ez a felszínes gondolom elég volt, hogy most már minden idegszálammal lépéseimre figyeljek a koromsötétben. Szóval, amint a megpakolt biciglimet toltam, meg sem fordult a fejemben, hogy semmit sem látva felszállhatnék a nyeregbe, elvesztettem időérzékemet, csak halvány emlékfoszlány jelezte, mintha égett volna korábban egy tábortűz, azután kialudt, és akkor úgy döntöttem ismeretlen utitársammal, hogy legjobb lesz elindulni, annak ellenére, hogy fogalmunk sincsen hová vetődünk majd, hiszen nem volt út!? Hangsúlyozom semmit nem láttam, csak toltam a fénytelen sötétben megpakolt kerékpáromat, hallottam a zörelyeket, amint az egyenletlen köves talajon ugráltak a kerekek és ekkor úgy tűnt egy barlangban járok, de hol a társam? Ráeszméltem, valami nincsen rendben. Mivel nem hallottam lépteit, azt sem tudtam hirtelen, hogy velem jött e? Vagy eltévedt talán? Megálltam, és olyan izgatottan figyeltem, hogy szívdobbanásaimat is hallottam a sötétben. Kiáltottam, aztán füleltem, ismét kiáltottam, de hangom lehullt a fekete időtlen észtvesztő csendbe.
Előérzetem tudta, hogy végzetesen egyedül vagyok, senkire nem számíthatok. Elvesztettem a társam, akit nem ismertem ugyan de most a hiánya szinte belém hasított: már soha sem kérdezhetek tőle semmit, nem nézhetek az arcába, nem foghatom meg a kezét, ha valami nehézség jönne. A pánik első pillanatában, mint valami vergődő madár, kétségbeesetten és ösztönösen, mintha valami jelentősége volna, azt elemeztem, hogy mit kellet volna tenni, hogy a sötétben, együtt maradjunk és ne veszítsük el egymást, azután a másik pillanatban újra kiáltozni kezdtem, majd beláttam, mnden hiába. Ebben a fekete, csillagtalan, éjszakai barlangban egyedül vagyok. Semmi életjel a külvilágtól. Végtelenül elcsüggedve és beletörődve a ténybe, hogy egyedül vagyok, leültem és azon tanakodtam, mit tegyek? Kis idő múlva próbáltam összeszedni magamat, hülyeségek jutottak eszembe Robinson Cruisoról, aztán Ernst Hemmingway híres mondása ugrott be, az embert meg lehet ölni, de legyőzni nem lehet soha. A szétesés határán, tanácstalanságomat hírtelen széttörte egy villanó gondolat: ez egy halálos csapda. Tehetelen vagyok, eszköztelen, kiszolgáltatott lény, aki nem tud semmit sem tenni magáért, hiszen minden lépés halálos veszélyt jelent – hiszen belezuhanhatok egy szakadékba – és már éreztem is a képzelt zuhanást – íme itt van, most megismerhetem az ezerarcú halálos félelmet, amiről olvastam, mint a gyávák büntetéséről. Leirhatatlan volt a kétségbeesésem. Semmi esélyem, itt fogok elpusztulni. Csak Isten segíthet, de számíthatok e segítségére?
Istennel kapcsolatos több évtizedes tisztázatlan helyzetemről gondolkodtam, amig eltompultan emlékeimbe merülve, már a sötétséget sem éreztem nyomasztónak, megfeledkezve minden nyomorúságomról, nem érzékeltem az időt, a teret, elrepültem az ismrős intuició birodalmába, ébren álmodtam, éjt nappallá téve a mese fordulatos virágnyelvén. Nem is tudom mennyi idő telt el így. Amikor ismét érzékeltem a félhomályt, magam körül az ismerős tárgyakat: éjszaka volt. Visszatértek a gondolataim, a napok óta minden tv csatornán hallott kommentárok, jóslatok visszhangoztak a fejemben. Nagyon furcsán éreztem magamat, mintegy a világon kívül, ahol nem érhet baj, ha nem mozdulok. De nem hagytak nyugodni gondolataim: a katasztrófa felé rohanunk, hazánk már májusban fizetőképtelen lesz... eljön az összeomlás, legkésőbb novemberben, - a maják szerint 2o12 a világ vége lesz. Micsoda kilátások, az ezoterikusok a vaskor végét és Új aranykort jósolnak. És mi, mint a moziban csak nézünk, és várjuk a végzetet. A türelmes és hasznos idióták, majd elhullanak, mint annyiszor a történelemben, hallom, amint egy jóvőlátó azt jósolja, hogy a magyar már ébredezik, és előbb mozdul majd, mint a többiek, mesél a közismert forgóajtó effektusról, amely miatt nem szeretnek bennünket a világban, de mi mégis büszkék vagyunk e képzelt tulajdonságunkra. Jó lenne végre önmagunk meglátása.
Szelíden és nagyon éretten beszél egy székely ember, aki Svédországból jött haza és tökéletesen képben van. Látja a tökéletes manipulációt. Látja, amint búra alatt élünk és fogalmunk sincsen a dolgokról. Amint belülről rombolnak bennünket, mint a vírus, de nem akar bántani, szeliden szól, biztató mint egy orvos, de mi majd a nagy bajban összefogunk és nemzetté válunk, - mondja, mit is mondhatna mást az orvos halálos betegének? Aztán szokatlanul tisztán visszatért újra különös álmom emléke.
Hosszan gondolkodtam, azután ceruzát ragadtam, ami rég nem történt velem, mert mostanában a számítógépre hagyatkozom, noha tudom, hogy nem segít a számitógép értelem, mint idegen lételem, nyomtatott áramköreivel, ha verselni kell, - de most sietnem kell, hogy el ne feledjem, mi volt az álom üzenete. Homályosan még, de biztosan tudtam, ilyen nem történik véletlenül. Álmot ugyan nem fejtettem még, de néhány korábbi jelenéses látomás mély nyomokat hagyott bennem és utána gyökeres változások történtek. Ez pontosan beleillett a sorba, - az előző Madonna álom kristálytisztán mutatta gyarlóságaimat, felszínes jóindulatomat, együttérző, de szalmaláng szeretetemet, szóval hibáimat...
Kettős és ambivalens volt a viszonyom a világgal, az emberekkel és Istennel. Most úgy éreztem, hogy valamiként ez az utolsó esély, hogy isten gyermekének érezzem magamat és ennek megfelelően cselekedjek, nem mérlegelve ennek hatékonyságát, a nehézségeit és a következményeket. Már ettől jobban éreztem magam. Pedig sokszor ez volt a csalódások előszobája, de most valami más volt mint korábban, mintha megkönnyebbültem volna?
Hittem Jézusban, pontosabban az „Én Jézusomban”, aki ismerte szenvedéseimet, küzdelmeimet, de nem úgy, mint a bibliai Jézus. A vallásokhoz való viszonyomat meghatározta gyermekkorom tapasztalata. Példás gyerek voltam, szorgalas jótanuló, bérmálkoztam, ahogy illett, évekig őríztem Keresztapámtól ajándékul kapott 14 karátos arany karórámat, nem használtam, hogy ne is kopjon, naívan elrejtettem és csak néha vettem elő kincsemet. Így utólag biztos vagyok benne, hogy Édesanyám hatására történt mindez, mert akkortájt nem volt ajánlatos ilyen órát mutogatni lecsúszó polgári családnak. Keresztapámat mint katonatisztet vidékre száműzték és így megszünt egyetlen támaszunk. Édesapám Budapest ostrománál eltűnt és semmi hírt nem kaptunk róla, így aztán eltűntnek nyilvánították. Mi pedig Édesanyámmal vártuk Őt éveken át...hogy egyszer csak betoppan. Minden este ezzel a gondolattal aludtam el – nem tehettem róla, ez volt a titkom, nem szóltam erről senkinek, - és ez a bizonytalanság nem szünt meg a későbbi, formális halottá nyilvánítással, csak a remény lett egyre haloványabb, és amikor kiderült 89’ után, a hivatalos 32 ezres listáról, hogy Édesapám már 45’ öktóberében meghalt Herszonban, egy fogolytáborban, mintha becsapódott volna egy ajtó. de az irracionális reménykedés már gyökeret eresztett a 44év alatt. Annyiszor imádkoztam könnyek között Istenhez, hogy szinte elvártam, hogy segítsen. Senki nem is sejtette, hogy milyen pszichózis lejtőjén járok, aminek eredménye lett bizalmam megrendülése. Amikor, egy hittanórán igazságtalan incidens történt velem, mert elkalandozott a figyelmem és az Atya ezt észrevéve, csendesen odalépett hozzám és pálcájával nyakamra suhintott, nem láthatta az ing alatti mérges furunkulust, - Mint akit ördög csípett meg felugrottam, feljajdultam a fájdalomtól, félrelökve az Atyát kiszaladtam az osztályból, még hallottam és a szemem sarkából visszapillantva láttam, hogy kergetnek, ezért meg sem álltam hazáig. Este, osztálytársaim elmesélték, amikor hazahozták a táskámat, hogy milyen zavarodott csend lett az országban, amikor a kifakadó kelés véres váladéka ráfreccsent az irkámra. Nem szerettük eddig sem a pálcáját suhogtató, fekete szoknyás hitoktatót, rossz interpretátora vol ő a jónak, az igazságnak. Nem mentem többé hittanra, és a pap sem keresett meg. Ekkor már nem volt kötelező a hittan és rövidesen meg is szüntették az egyházi hitoktatást, de bennem ottmaradt egy furcsa, tisztátalan érzelem a megaláztatással, a bot ütés megszégyenítésével, amely sokáig megmaradt a reveredás kopaszodó, tonzurás pap stigmatikus suhanó képével, beégve kitörölhetetlenül a mai napig. Ezzel a személyes élménnyel olvastam később Jeanne d’ Arc történetét, az inkviziciókat, és a bennszülött indiánok kiírtását. Ez az incidens és olvasmányaim mély meghasonlást okoztak, és a mai napig megmaradt valami csalódással vegyes rosszérzés bennem a vallásokkal, a papokkal szemben. Néhány éve váratlan betegségben elhúnyt fiam iránt érzett aggodalmamban kerestem ismét lelki támaszt az imádságokban és most is hiába. Ma már tudom, hogy a csodát nem lehet kikövetelni és elmaradása mégsem büntetés, de nem is segíti a szomorúság feloldását. Igy maradt hitem alján egy kis zavaros keserűség megismervén a Szent István szindrómát, amikor egy apa utód nélkül marad. Különös érzelmi különbséget érzek, Isten és Jézus között, és ha pontos akarok lenni Boldogasszony iránt érzett szeretetem, mellett minden más elhalványul. Az élet-halál kérdése számomra most már másként hat. Nincs kit féltsek, magamért sem aggódom, mint aki magnak maradt, se jövő, se öröm, se várakozás nincs bennem. Csak két dolog van, ami áttör a külső-belső páncélon: Jézushoz, Istenhez fűződő ambivalens vinyonyulásom és a nemzetért érzett aggodalom.
Kielemezve különös éber álmomat, nem maradt más, mint Istenhez és az emberekhez való bizalmam kérdése. Igen, be kell vallanom, hogy sem Istenben, sem emberben nem bízom már rég. Ez nem jelenti azt, hogy hitetlen lennék, de számomra csak Jézus hiteles, a különböző vallások istenképei és a papok általi interpretációk meghasonlást okoznak bennem. Tudom képtelen ez a helyzet, de megbarátkoztam vele, hiszen nem közvetíti senki sem Jézust, sem az isteni szellemet, sem a hűséget, így alávetni sem vagyok képes magamat egyházi hatalomnak. Azt hiszem sokan vannak így.
Istennel kapcsolatos érdeklődésemre jellemző, hogy Nomogenézis címmel könyvet írtam, amolyan vallástörténeti verseskönyvet, de valószínű, hogy sok vallásos olvasó bántónak tartja kritikus hangvételemet. Hogy mi jogosít fel engemet, a revizionista, újpogány, istentagadó gondolatok kimondására, amit sokan hallani sem akarnak? Az igazság. Túlzó igazságszeretetem nem engedi meg hogy hazudjak, vagy cenzúrázzam gondolataimat, amelyeket hosszú tapasztalat érlelt. Vágyom a jóra, a vallások példamutató, istent követő szellemére. Várom, hogy majd felbukkannak a végveszélyben azok, akik felismerik, hogy a Vakolók és a politikusok hatalmi civakodásába belepusztul az ország. Számomra nyilvánvaló, hogy a pénzhatalom monopóliuma oly erős, hogy az abszolut hatalmat akarja a nyilvánosság előtt. E hatalom hazánkat a préda szerepére szorítja. Szörnyű, hogy az Állam irányítói támogatás nélkül, egyedül alkalmatlanok szerepükre, az elmúlt húsz év miniszterelnökei, mind valamely nemzetközi titkos szervezet hálózatához kötödnek, - egyik szabadkőműves nagymester, a másik III/III -as tartótiszt és a többi is fogott ember. Különféle hálózatok foglya az ország és semmi jele, hogy ez megváltozna. Vagy azt hiszi valaki, hogy a globális háttérhatalom nem tartja kézben politikusainkat, amikor a nyugati világ vezetői rendre soraikból kerülnek ki, és a fél világ a markukban van.
Félrevezetésünkért folyik a politikai színjáték, másutt írt tervek szerint, a háttérben paktumok köttetnek, és nem történik igazi számonkérés elszámoltatás, mert a holló, nem vájja ki a holló szemét. Jó adósként, zokszó nélkül fizetjük törlesztéseinket, amelybe belerokkan az ország. Új honfoglalók részére készülnek őrzött, új lakótelepek. Titkos földárverésekről jönnek hírek, de aki kérdezni mer erről, eltávolítják a televizióból. A gazdaságban maffiák és offshore cégek garázdálkodnak. Időről időre meghökkentő döntések születnek, amelyek nem érdekeinket védik. Kilóg a lóláb, és ilyenkor mély hallgatás övezi az eseményt és aki túlságosan kiváncsi, az könnyen bajba kerülhet. Mindenütt korrupció és a Biróságok, a Közigazgatás és a Rendőrség sem kívétel.
Végső kétségbeeséssel zuhantam álomba, mert nem tudtam elviselni, hogy nincs remény, hogy a nemzet sorsközösséget vállaljon egymással, egymásért. És az álom megmutatta számomra, hogy nincs más út, mint a megbocsátás és a bizalom. Igen. Meg kell bocsássak magamnak és bizalommal kell fordulni Istenhez, hogy mutasson utat. És a megszülető bizalomban majd egymásra találunk, és Jézushoz méltó fiuként megmentjük lelkeinket. Nincs más esély, mint a személyes cselekvés. Bizalommal kell testvért keresni a másik emberben, nem várva pártokra, médiára. Nemzetünk érdeke előbbrevaló, hitvány politikusok hazugságainál. Minden titkok közt a legelső, amelyet generációk óta ki akarnak törölni emlékezetünkből, hogy a Tudás népe volt az emberiség első népe, amelynek köszönheti a többi nép nyelvét, kultúráját, első civilizációs ismereteit. Az Aranykor népe, a népek Krisztusává vált, mert a vaskori önzés mindent eluralt a Földön, és elhagyta Isten lelkületét. Közel az ítélet, amikor a világ megmutatja igazi arcát, de nélkülünk pusztulás lesz a győzelem záloga, Káin és Júdás testvérgyilkos pár embertelen szövetsége a halál óráját hozza el, de a jézusi igazságot ember nem törölheti el, ha együtt leszünk kéz a kézben, e szent szövetségben az aranykor korszakát kezdhetjük el.


Befejezés:
Reánk figyel a világ -
Ím a magyar szív forradalma:
Győz az eleven igazság:
Krisztusra vár a Szentkorona, Országalma
És feltámad haj, most Magyarország!
.
Hatalmas Isten adj most jelet, vezesd győzni népedet!
Júdások mammon ereje, tébolyába őrüljön bele!
Hirdessétek a világnak, nem adunk földet a bankárnak,
Egy emberként egymás mellett, kűzd a magyar, győz a nemzet -
Talpra magyar! Hí a haza, ne légy hamis ezüstön vett szolga.

Hűségesek, készüljetek,
Hozzon a nap fényességet,
Boldogasszony dicsőséget...
Székely-magyar ékességet
Hozzon a nép bölcsességet, .
Borral búzát, békességet...
 

Horváth Sándor

Állandó Tag
Állandó Tag
Kedves Olvasó,

az Európai Unió a mai napig nem tett eleget a kötelezettségének és még mindig nem csatlakozott az Emberi Jogok Európai Egyezményéhez, - egy demokratikus rendszer mivel magyarázza ezt a mulasztást? Különösen, ha számonkérőn lép fel a demokrácia értékei védelmében másokkal szemben?

***
Egyetemes magyar nyilatkozat
A MAGYAR SZENT KORONA NEVÉBEN!

Hungaria semper libera - Una et eadem libertas
Ez az egyetemes magyar nyilatkozat ma hajnaltól már olvasható a washingtoni elemzők által látogatott alanti amerikai portálon is
http://www.nemenyi.net/default.asp?SID=0&AID=0&Direkt=93575

Az alapvető szabadság- és önrendelkezési jogok Magyaroszágon több száz éve az alkotmány tagadhatatlan részei. Ezeknek a jogoknak a megsértése a történelem folyamán újra és újra felkelésekhez és forradalmakhoz vezetett amelyek hosszú távon mindig impulzust adtak egész Európának. Utoljára 1956-ban a kommunista diktatúrának és a pax szovjeticá-nak rántottuk le az álarcát és ezzel megindítottuk ennek összeomlását.

1989-ben szétvágtuk és kinyitottuk a vasfüggönyt egy akkor számunkra sokat igérö szabadság felé. Nagyot csalódtuk. A megigért "új európai ház"-ban eddig csak a pincében kaptunk helyet, szabadság helyett diktatorikus kényszert, biztonság helyett aggasztó kétséget, jog helyett hazugságokon alapuló igazságtalanságot. Európai értékek ürügyén megaláznak, megsértenek, kirekesztenek bennünket és megkérdöjelezik a demokratikus jogainkat.

Ismét védekeznünk kell. Le kell rántani az új, láthatatlan diktatúrának és a "Pax Americána"-nak " az álarcát, ameddig még nem késö. "A kezdet kezdetén kell védekezni". Tudjuk, hogy ez a harc sokkal nehezebb mint a páncélosok elleni volt. A fegyverünk csak a szó, a jog, az erkölcs és az európai értékek. Ami azért nehéz, mert nem mi, hanem az Európai Unió szenved demokrácia deficitben. Ki vagyunk téve minden önkénynek, mert az Európai Unió a mai napig nem tett eleget a kötelezettségének és még mindig nem csatlakozott az Emberi Jogok Európai Egyezményéhez, hogy ne lehessen felelösségre vonni az uniós szervezeteket az Emberi Jogok Európai Bíróságán.

Nem mi távolodtunk el az európai értékektöl, hanem a brüsszeli hatalomcentrum. Nem mi tagadjuk meg a demokráciát, hanem az európa úniós szervezetnek hiányzik a demokratikus legitimáció. Üldözik a nyelvünket, bántalmazzák a nemzetrészeinket!

Európa gazdasági, politikai válságban és erkölcsi romlásban van. Nem így képzeltük el az új Európát!
Egy új Európát kell felépítenünk.
Egy olyan Európát, amely nem centralisztikusan, hanem polycentrikusan van felépítve.
Egy olyan Európát, amely visszatér a keresztény gyökereihez és értékeihez, egy olyan Európát, amelyben a szuverén nem a pénzoligarchia, hanem a nép és a nemzet !
Egy olyan Európát, amelyben tiszteletben tartják a népek demokratikus akaratát.
Egy olyan Európát, amelyben minden nép az alapvetö szabadságjogokkal, elsö sorban az önrendelkezési joggal élhet, amelyet a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya és a Gazdasági, Szociális és Kulturális Egyezségokmánya az 1. Cikkben így definiál :"A népek szabadon határozzák meg politikai rendszerüket és szabadon biztosítják gazdasági, társadalmi és kulturális fejlödésüket."

Csak az önrendelkezés és állami szuverenitás alapján lehet Európát szabadságban és igazi békében megalapozni.
Nem engedhetünk a zsarolásnak és kényszernek !
Nem szabad félnünk, vállalnunk kell a kihívást !
Soha nem szabad feladni az önrendelkezést, önelhatárolódást és önbecsülést !

Dr. Eva Maria Barki<O:p</O:p
 

Horváth Sándor

Állandó Tag
Állandó Tag
Küldetés

KÜLDETÉSÜNK A VILÁGBAN. <O:p</O:p
Jelige: „A XXI. Évszázad vagy vallásos lesz, vagy nem lesz többé”. /André Malraux/
<O:p</O:p
A magyarság történelme egyúttal mindig üdvtörténeti esemény is volt, amit a régiek így fejeztek ki: GESTA DEI PER HUNGAROS - az Isten cselekszik, a magyarok által!
Elgondolkoztató, hogy van e vajjon a világon manapság nemzet, mely ilyen lázas igyekezettel, nem saját dicsőségét, nem kiválóságának bizonyítékait, nem tudásának és alkotásainak lajstromba vételét keresi, hanem küldetését a világban.?! - Alig hiszem, hogy volna! Mert ez a nép ősidőktől fogva érez egy különleges meghívást és gondviselés-szerű vezetést sorsának mélyéből: Isten országát igyekezett mindig megteremteni és szolgálni a földön, mégpedig nemcsak a saját üdvösségének, de az egész emberiség boldogulásának érdekében is.
Halkan merem csak kimondani, de úgy tűnik, hogy ennek a népnek a szellemisége áll talán legközelebb a krisztusi főparancs szelleméhez: „Szeresd Uradat Istenedet, teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és minden erődből és szeresd felebarátodat, mint tenmagadat”. A Kárpát-medence ősnépe, a magyarság, ezt a lelkületet képviseli és ezt a feladatot kapta, örökölte, ennek beteljesítésére készült fel, és ez formálta őt mássá a többi népekhez képest. Ez a rábízott feladat pedig, melyet egész történelme során határozottan és meg nem alkuvóan igyekezett teljesíteni, ma is ugyanaz mint régen, és - úgy tűnik - a mennybéliek részéről is támogatott. Ezzel a szellemiségével, igyekezetével és önfeláldozásával képes is volt minden nép és minden faj emberét, melyekkel csak szorosabban kapcsolatba került, megérinteni, az „igazságra” vezetni és küldetését, akár végpusztulása árán is, teljesíteni. Puszta léte is mindig kényelmetlen, sőt, elviselhetetlen volt és eleven szemrehányást jelentett a gonoszok számára, akik emiatt állandóan támadták, összeesküvést szőttek ellene, hazugságaikkal befeketítették és mindenáron megszabadulni igyekeztek tőle. Mindig így volt ez, a régi időktől napjainkig. Ennek az ősnépnek szükségszerűen mellérendelő a magatartása az alárendelő érzületű népekkel, de még gyakran a kereszténynek mondott világgal szemben is. A világ véleménye szerint ez a magatartás egyébként alkalmatlan a civilizált népek társadalmi rendjébe való beilleszkedésre, az alá- fölérendeltségi viszonyok elfogadására. Az ilyen nép pedig nem is elég élelmes ahhoz, hogy a lehetőségeket és a természetet „okosan” kihasználja; elvei, elképzelései az emberi együttélésről ósdiak, haszontalanok - legjobb esetben is csak megmosolyogni valók. Az ilyen felfogás, vélik, amely mindenféle lehetetlen „felsőbb” - úgymond isteni, vagy erkölcsi - parancsot komolyan vesz, és azt kívánja megvalósítani és szolgálni társadalmi berendezkedésében, veszélyes és kiiktatandó ebből a józan világból…Mint ahogy annakidején Jézus Krisztus személye és tanítása is kiiktatandó volt az akkori világból, hasonlóképp a magyarság - Márai szavaival élve: ”a népek Krisztusa” - szintén kiiktatandó a mai világból…. Bizony valóban bekövetkezni látszik, hogy a „ sírt, hol nemzet süllyed el, népek veszik körül” - az ember millióinak szemében azonban nemhogy gyászkönny ülne - vagy talán Ninive lakóihoz hasonlóan, bűnbánattal hamut szórnának fejükre - hanem egyre jobban siettetik ennek az emberfajtának kimúlását e világból, ezzel örökre biztosítani vélvén a maguk „hasznos” világrendjét. Hihetetlen korlátoltságukban nem látják, hogy ezzel tulajdonképpen a világ „lelkiismeretét” pusztítják el és így annak halálos ítéletét írják meg.
Ha ma körülnézünk itthon Magyarországon, bizony joggal és megdöbbenve kérdezhetnénk: létezik e még ez a „mellérendelő” szemléletű és nagy küldetéstudattal rendelkező nép egyáltalán? Mert úgy tűnik, hogy az egykor egységes és erős kárpát-medencei népet sikerült nyomorba és szolgaságba dönteni. A közelmúlt vezetői, politikusai és a közélet elmosott agyú, gyűlölettel teli szereplői, mind agresszíven alárendelő szemléletűek, a nemzethalál küszöbére juttatták az országot. Mostanában azonban nagy változások történtek és már-már úgy tűnik, csak káprázat volt mindez. A szenny fenn úszott és eltakart mindent, az érték, a szellemiség és a küldetés-tudat rejtve maradt, de, úgy látszik, nem pusztult ki teljesen. A magyarság parlamenti választásokon /kétharmados többséggel/ ismét karizmatikus vezető személyiséget és új politikai vezető társadalmat emelt maga fölé, amely a tegnapi napon az Európai Unió gyáva, hisztérikusan gyűlölködő, zömmel ateistákból álló közgyűlése és az egész világ színe előtt tanúságot tett kereszténységről, erkölcsiségről és igazságról. Az ég magyar szentjei is velünk voltak!
Érdekes, hogy a jóslatok, melyek küldetésünkről szóltak az idők során és szólnak ma is, lassan beigazolódni látszanak és ezek megerősíthetnek bennünket küldetéstudatunkban. A történelem folyamán ugyanis oly sok, népünkre vonatkozó prófécia és üzenet érkezett a túlvilágból, és néha oly sürgető hangon, hogy azt már nem lehet semmibe venni! - Benedek pápa tavaly avatta fel a Vatikánban Szent Pió Atya kápolnáját. Ennek egyik hatalmas mozaikképén jelenet látható, amint Pió atya együtt misézik Mindszenty hercegprímással, fogságában, az amerikai követségen, csodás bilokáció folytán. Ez a Pió atya, még életében nyilatkozta: „Magyarország egy olyan kalitka ,amelyből egyszer még egy gyönyörű madár fog kirepülni. Sok szenvedés vár még rájuk, de egész Európában páratlan dicsőségben lesz részük. Irigylem a magyarokat, mert általuk nagy boldogság árad majd az emberiségre. Kevés nemzetnek van olyan nagyhatalmú őrangyala, mint a magyaroknak és bizony helyes lenne erősebben kérniük hathatós oltalmát országukra.” - Vassula Ryden, 1995 januárjában, magyarországi útján kapta az égi „üzenetet”: ”Beszélj! Ez a parancsom!… Mondd meg nekik, hogy Isten, akit ők elfelejtettek, sohasem felejtette el őket!” - Michael Quinn próféciája pedig így hangzik: „Az elsők közt mutatta meg nekem az Úr, midőn először jöttem Magyarországra, hogy ez a nemzet arra kapott hivatást, hogy a hősök nemzete legyen. A magyarok arra kaptak elhívást, hogy hű harcosok legyenek, egyesek egészen halálig."
Ezek a bátor és erős harcosok sosem fogják feladni a harcot korunk sötét erőivel szemben…biztosítva a végső győzelmet a Királyok Királya számára. Bár az ellenség a depresszió és a kétségbeesés sátrát vonta az ország fölé, az Úr fölemelkedik Magyarország fölé és dicsősége látható lesz felette. Magyarország leveti hamis vallásainak láncait, kötelékeit és ragaszkodását a hasztalan bálványokhoz és a remény fénylő jelévé válik a környező nemzetek számára”. - Én ezekhez a próféciákhoz csak annyit tennék hozzá - amit mások nálam sokkal jobban megláttak és kifejeztek már - hogy az emberi élet, de egy egész nemzet élete és története sem más, mint Isten iránta való szeretetének története és hogy Urunk ma, magyar népében járja a keresztútját! Reméljünk és bízzunk hát továbbra is nemzetünk küldetésében. De bízzunk a kárpát-medencei szentek hathatós segítségében is, akik egész Európa népeinek megszentelői - a föld sója - voltak. Szent Márton toursi püspök sabariai (szombathelyi) származású volt. Árpádházi szentjeink sokasága is a népek üdvét szolgálta: Skóciában élt Szent Margit, Marburgban Szent Erzsébet, Prágában Szent Ágnes, Portugáliában Szent Izabella, Lengyelhonban Szent Hedvig és Szent Kinga királynék, Bizáncban Szent Piroska császárné - akik mind Európa csaknem minden népe és uralkodó háza körében teljesítették a küldetést, terjesztették ezt a szellemiséget. Imádkozzunk országunk „nagyhatalmú” Őrangyalához is. Legfőképpen azonban Boldogasszonyunkhoz, akit az őskori Kárpát-medencében Ereskigal – a Nagy Föld Erős Asszonya – néven ismertek, aki a csíksomlyói Babba Mária, aki a Magyarok Nagyasszonya, Pátrónája és Királynője is egyben.

A Kárpát-medence magyar népe most megint felcsillantja a reménység sugarát az emberiség számára, hogy egyszer mégiscsak elérkezik világunkba az igazság, igazságosság és béke uralma. Nagyon szeretném remélni,hogy nemzetünk ebben az élet-halál harcban - isteni küldetésének tudatában - képes lesz még ma is újból helyes utat mutatni a világnak.

Dr. Buda Bálint. 2012.január 19. <O:p</O:p
 

Horváth Sándor

Állandó Tag
Állandó Tag
Bálint

BÁLINT.
<O:p</O:p
Édesapám születendő gyermekeinek ősmagyar, idegen nyelvekre nem lefordítható neveket szándékozott adni. – Első gyermekének a Bálint nevet adta. Élete folyamán később sokszor mondogatta sajnálkozva, hogy tévedett, mert a Bálintnak van megfelelője az idegen nyelvekben: Valentin! Később aztán már nem tévedett a névadással, mert ezután született gyermekei Bulcsú és Emese lettek
Utónévkönyveink a Bálint nevet, szinte kivétel nélkül, mind a latin Valentinus-ból származtatják és a „Magyar keresztnevek szótára” pl. meg sem említi. - Valens, Valentin = erős, egészséges - a latinban.
Az igazság azonban itt is az, mint nyelvünk hatalmas tömegű „kölcsönzöttnek” minősített szavával: fordítva áll a dolog. Legszebb neveinket sorra azoknak tulajdonítjuk, kik tőlünk kölcsönözték ezer évekkel ezelőtt és most, visszavéve nem győzünk hálálkodni azért, ami mindig is a mienk volt.
Naptárainkban, régebben február 14.-e csak Bálint napja volt. Nemrég Egyházunk e napra tette Cirill és Metód - Európa védszentjeinek - névünnepét, újabban pedig a nyugati világ Valentin őrületének is helyet adott ez a jeles nap, jócskán háttérbe szorítván az eredeti „Bálint”-ot.
A régi Bálint – Valentin napra az Egyház két Szent Valentin püspök tiszteletét is rögzítette. Az egyik egy ókeresztény pogány fejedelem vak lányát gyógyította meg, a másik - melynek ünnepe tulajdonképpen január 7-e volt - a passaui egyházmegye társ-patrónusa volt. A két szent alakja aztán, főleg a germán népek tudatában, eggyé olvadt és ez a februári ünnep, és hagyományvilága voltaképpen a passaui székesegyház szentjét idézi és hazánkban is ezt ünnepeltük Bálint-napon.
De hát valójában honnan is ered a „Bálint” név?
A felső és középső Eufrátesz környékén, a Kr. előtti hetedik évezredtől szinte a keresztény-kor kezdetéig, folyamatosan, makacsul tartotta magát az ú. n. „ugariti istenhármas” tisztelete: ÉL - az istenatya; ANAT /anya!/ - az istenanya; és BAÁL /Bél, Pel, Pil/ az istenfiú. - Ők a hatti, hurri, szabír pantheon tagjaiként is ismertek voltak. - A sumiroknál Bau, Baba, Bél és BÁL-NI-T /B-L-N-T; NI = néni!/ volt az istenanya neve /l. a csiksomlyói Babba-Máriát is!/
A föníciai mitológiának is központi alakja BAÁL, aki „bölcsen és igazságosan uralkodik a földön”, - a lég-lélek, eső, a viharok, villámok ura.
Ez az a Baál, akit az Ószövetség is számtalan helyen - mindig átkok kíséretében - említ; Baál-Zebub = ördög! .
A Baál - Bálint név használatát a Palesztinából Görögországba érkező telepesek terjesztették el, de mert az ókori görög nyelvnek nem volt „B”-hangja, ezért a nevet V-vel ejtették „Válint”-nak. Latinosan ebből lett a „Valentinus”.
Baládzsának hívják a malula-beli kolostor jelenlegi apáca főnöknőjét. Ez a kolostor a legrégebbi ókeresztény templom szomszédságában van Malulában, ahol, részben még ma is arámi nyelven, azaz a Krisztus által beszélt nyelven, mondják a szentmisét!
A Kárpát medence ma is telve van BÁL, BÉL, PÉL összetételű szavakkal, helynevekkel. Csak néhány példa: Bálvány, Bálványszakállas, Bálványos, Bálpataka, Bálpüspöki, Balavár, Balavásár, Balota, Balaton, Baláta; vagy pl. a Debrecen mellett ma is megtalálható Bálhegy és Báltisztása /a hegyek és tisztások régen mind kultikus helynek számítottak!/ - melyek a hagyomány szerint még az Attila-kori hún időkből származnak. - De ide tartoznak még, többek közt, a B á b összetételei is: Bábafalva, Bábolna, Bábahalma stb. És milyen érdekes, hogy bizony helyenként a Bálint-ot B á b i – nak becézik!
Ezek olyan ősi elnevezések, melyek nyilvánvalóan már jóval az árpádi hon-visszafoglalás előtt is itt mind megvoltak!
Még érdekesebb az talán, hogy a perui őserdőkben nemrég felfedezett magyarnyelvű „indiánok” közt ma is megvan a Bálint név, és Peruban gyakoriak a Bál összetételű helynevek is! Ma úgy tudjuk, hogy több tízezer évvel ezelőtti őseik Ázsiából /a Behring szoroson keresztül?/ vándoroltak át az amerikai kontinensre!
A „Bálint”, a magyarság és a magyari népek körében vezeték- és keresztnévként egyaránt igen népszerű.
„Ebből és hasonló székely jelenségekből föltétlenül arra kell következtetnünk, - írja Bálint Sándor - hogy magyar népünk körében is vagy liturgikus hagyomány, vagy néphiedelem fűződött hajdan Bálint alakjához”. - Nagy tudósunk jól ráérzett erre, mert valóban: a Baál istenség nevét őrzi a név és minden abból képzett helynevünk is.
Mindezek ismeretében elképzelhető e? hogy a latin vagy germán Valentint Nyugattól vettük át és sebtiben átalakítva Bál-ra, Bálintra, teletűzdeltük e nevekkel az egész Kárpát medencét?? - Lehetetlen!!!
<O:p</O:p
Drága jó Édesapámat holtában is biztosíthatom, nem tévedett a névadással: a Bálint ősmagyar név, és annak csak gyatra nyugati fordítása a Valentin.

<O:p</O:p
Dr. Buda Bálint. 2005.
<O:p</O:p
<O:p</O:p
I r o d a l o m .
<O:p</O:p
Balkányi Szabó Lajos: Debrecen helynevei. - Debrecen. 1865.
Bálint Sándor: Ünnepi kalendárium. – Szent István Társ. Bpest 1977.
Graves, Robert: A görög mítoszok. – Európa. Budapest. 1981.
Ipolyi Arnold: Mitológia. - Pest. 1854. /Reprint/
Ladó János: Magyar utónévkönyv. - Akadémiai Kiadó. Bp.1972.
Mátray János szerk.: Keresztneveink. - Ecclesia. 1960.
Móricz János: lev. /1965–69/Peruból. - Hary Györgyné összefoglalója/
Nyers Csaba: Magyar keresztnevek. - HISART Nyomda. 1997.
Práczki István: Minek nevezzelek? - Budapest. 1958.
Román József: Mítoszok könyve. - Gondolat. Budapest. 1963.
Varga Géza: A magyarság jelképei. - Írástört Kut. Int. Bp 1999.
 

Horváth Sándor

Állandó Tag
Állandó Tag
Erdély

Előszó
<O:p</O:p

Mielőtt a feledhetetlenül nagy élményt jelentő erdélyi utazásaim sok fényképpel illusztrált beszámolójának elmondásába fognék, talán illő, hogy magamról néhány szót szóljak, miért is volt olyan nagy jelentőségű mind az utazás, mind pedig a kedves, székely magyar testvéreinkkel, valamint az Erdély gyönyörű tájaival való közelebbi megismerkedés. Igaz, hogy 2004. februárjában jártam Nagyváradon, majd áprilisban Kovásznán, de mindkét alkalommal a hivatalos programok bonyolítása folyamán nem volt módomban bejárni a vidéket, az autóbusz ablakán át kinézve pedig, csak az elsuhanó tájakat láthattam. A mostani utazás során a Székelyföld különböző városainak felkeresésével egyrészt több gyönyörű tájat bejártam, másrészt voltaképpen előadó körutat tettem kalandos életem eseményeinek felelevenítésével. A távoli Szibériában szerzett tapasztalataimat, kutató történészi eredményeimet megosztottam az érdeklődő hallgatósággal. A szovjet birodalom valóságos történelméről beszéltem, amiről sajnos a mai tankönyvek, hivatalos történészi munkásságok nem szólnak, vagy nem kapnak közlési lehetőséget.<O:p</O:p
<O:p</O:p
Röviden csak annyit szeretnék megemlíteni azon kedves Olvasók számára, akik az egész későbbi életvitelemet meghatározó életszakaszomról még nem hallottak, hogy ifjú koromban kilenc évet töltöttem szovjet börtönökben és kényszermunkatáborokban. Mint leventét 1945 februárjában a 3. Ukrán Front haditörvényszéke ártatlanul 10 évi kényszermunkára és örökös száműzetésre ítélt. Sztálin halála után kiderült a magyar rabok ártatlansága, és én is visszatérhettem szülőhazámba. A csekély számú túlélők közül, mint hiteles szemtanúja a magyarok kálváriájának Szibériában, küldetést éreztem arra, hogy sorstársaim krónikása legyek. Ezt a kötelességemet igyekeztem a hazatérésemet követően, minden elhallgattatásra törekvő, gátló körülmény ellenére, mind a mai napig teljesíteni írásban és szóban.<O:p</O:p
<O:p</O:p
Nagy örömömre szolgált, hogy az anyaország számos iskoláiban, művelődési házaiban, népfőiskolákon megtartott előadásaim után lehetőségem nyílt Erdély néhány jelenős magyar városában szólnom a kedves és érdeklődő hallgatósághoz, küldetésként felfogva a megszólalási lehetőséget. Azon kívül lelkileg is feltöltődtem a csodálatos erdélyi tájak láttán, a bensőséges baráti beszélgetések is visszacsengnek a fülemben. Idős koromban, jószerivel teljes visszavonultságban élve, nem gondoltam, hogy önzetlen baráti segítséggel, mintegy kárpótolva az életemből kimaradt lehetőségekért, ilyen határtalanul nagy élményekben részesít a sorsom.<O:p</O:p
Remélem, hogy jelen élménybeszámolóm erdélyi turistaútra ösztönzi mindazokat a kedves Olvasóimat, akik még nem jártak azon az Isten áldotta vidéken, mely akkor is magyar, a miénk, még ha jelenleg idegen megszállás alatt sínylődnek székely testvéreink, szívósan őrizve nyelvünket, hagyományainkat.
<O:p</O:p
<O:p</O:p
Nagykanizsa, 2011. november 28.
<O:p</O:p
<O:p</O:p
<O:p</O:p
Rózsás János

<O:p</O:p
<O:p</O:p

<O:p</O:p



E r d é l y - 2011. szeptember 2-től 10-ig
<O:p</O:p

2011. tavaszán, a Csíksomlyón, több évszázados hagyományok alapján megszervezésre kerülő pünkösdi búcsú előtti hetekben, melyre az idén június 11-12-én került sor, Wenczler Béla barátom ajánlatot tett, hogy szívesen elvinne magával Csíksomlyóra, ahol ő már évek óta rendszeresen részt vesz a világraszóló nagy magyar találkozó ünnepségein. Sajnos a nagylelkű ajánlatot nem tudtam elfogadni mozgásszervi problémáim miatt. A zarándoklat hegyen, völgyön át hosszas gyalogmenettel jár, a hatalmas tömegben járművel való közlekedés szóba sem jöhet. Akkor vetette fel Béla azt a számomra váratlan ajánlatot, hogy az ősz folyamán tegyünk egy körutat Erdély székelyek lakta vidékén, és majd ő, kellő helyismeretének birtokában, aki rendszeresen járja Erdélyt, sőt a csángók lakta vidékeket is, - számomra megszervezi a találkozást baráti kapcsolatai alapján több városban is. Mielőtt kérdést tehettem volna fel, közölte velem a barátom, hogy az utazás feltételeit ő biztosítja, mert égiektől kapott kötelezettségének tartja, hogy a küldetésemből eredő szavaim, főként előadások formájában, eljussanak személyes találkozásokon keresztül az erdélyi testvéreinkhez is.<O:p</O:p
A nyár folyamán időnként eszembe jutott a tervezett erdélyi utazás, de bennem még nem körvonalazódott a tényleges megvalósulása, amikor Béla barátom augusztus utolsó napjaiban közölte velem, hogy mindent megszervezett, kész az útiterv, és szeptember másodikán útnak indulunk. Mivel nyugdíjas vagyok, semmilyen programom nem volt, meglepődve, de örömmel vettem az utazás hírét, nagy várakozással készülődtem. Úti poggyászunk legfontosabb része a könyvek voltak. Igyekeztünk a könyveimből minél többet magunkkal vinni tiszteletpéldány gyanánt a kedves vendégfogadóinknak. A beszerzésnél Béla rendkívül bőkezű volt, sok kötetet beszerzett a „Duszja nővér" című munkámból, de a „Válogatott írások" és a „Leventesors" kötetéből is néhányat magával hozott. Én a „Gulag lexikon" köteteivel készültem fel, de jó is volt, mert mindegyiknek akadt majd gazdája, akik méltán megérdemelték a szerény figyelmességet részemről.
<O:p</O:p
<O:p</O:p
<O:p</O:p
2011. szeptember 2. (péntek) Indulás Erdélyországba
<O:p</O:p
<O:p</O:p
Este 22,00 órakor pontosan megérkezett értem Béla a Csengery utcai házunk elé. Antal fiamtól elbúcsúzva haladéktalanul útnak indultunk a holdvilágos éjszakában, a számomra izgalmasnak és várakozás telinek ígérkező napok felé.
<O:p</O:p
<O:p</O:p
2011. szeptember 3. (szombat) Utazás, Nagyvárad, Kolozsvár
, Segesvár, Fehéregyháza, Székelykeresztúr, Bögöz
<O:p</O:p
<O:p</O:p
Hajnalban az ártándi átkelőhelyen léptünk be a román állam területére, ami az én fogalmaim szerint mesterséges záróvonal az egymástól elszakított magyar országrészek között. Átrobogtunk Nagyváradon, és magyar időszámítás szerint 6,00 órakor érkeztünk Királyhágóra, ahol a tetőn lévő étterem udvarának kerítésénél tekinthettem először az erdélyi hegyvonulatokra, melyek a távoli szürkeségbe vesztek.<O:p</O:p
<O:p</O:p
<O:p</O:p

Királyhágón odafele-hazafele
<O:p</O:póráinkat átállítottuk 7,00 órára, hogy igazodjunk a helyi időhöz. Az étteremben reggelire valami gulyásleves félét ettünk, és ott hallottam először, hogy a levest románul csorbának hívják. Állítólag a balkánon át a görögöktől honosodott meg a lestyánnal ízesített és ciberével savanyított leves.<O:p</O:p
Folytattuk utunkat, és még a reggeli órákban feltűnt kincses Kolozsvár panorámája. Beérkezve a városba, néhány forduló után a televízió képernyőjéről már régtől ismert főtéren voltunk, és Mátyás király szobra közelében szálltunk ki a gépkocsiból. Ragyogó napsütésben, eredetiben gyönyörködhettem a szobor kompozícióban, a főalakot és a mellékalakokat közelről szemügyre véve. Szerencsére a valaha évekig feltúrt tér helyre állítva, szép környezetet biztosított a látványhoz. Nem gondoltam előre, hogy Béla majd sűrűn kattintgatja egész utunkon a fényképezőgépet, és meglepődtem, hogy tizenegy felvételen örökített meg engem a Mátyás szoborral, amint ott nézelődöm és körbejárom régi dicsőségünk emlékművét.<O:p</O:p

Mátyás szobor<O:p</O:p


A szobor kompozíció

Fadrusz János
legnagyszerűbb alkotása,mely nagydíjat nyert az 1896-os párizsi világkiállításon.<O:p</O:p


A Királyt körülálló kiválóságok: Magyar Balázs hadvezér,Kinizsi Pál temesi bán,
Szapolyai János nádor, Báthori István erdélyi vajda<O:p</O:p

<O:p</O:p
<O:p</O:p
KINCSES KOLOZSVÁR<O:p</O:p
Utána bementünk a Szent Mihály templomba, mely ugyancsak ámulatba ejtett magasztos szépségével, gótikus felépítményével és barokk oltáraival. Beültünk a padba, és imába mélyedve, a külvilág zaját kizáró falak csendjében gyönyörködtünk a színes mozaikablakokon át beáradó napfénnyel megvilágított székesegyház belsejében.<O:p</O:p
Az élménydús látvány után gépkocsiba ültünk, és folytattuk utunkat, délkeletnek, a Béla által kitűzött úti célnak megfelelően. Kora délután érkeztünk meg Segesvárra. ott a néhány szobából álló Petőfi Múzeumot tekintettük meg először, ahol festett és rajzolt arcképek, korabeli iratok másolatai fedték a falakat, de emléktárgy nem volt. Vitrinben voltak könyvek,<O:p</O:p
Petőfi Sándorral kapcsolatos kiadványok. Néhány sort beírtunk az emlékkönyvbe, hogy mikor jártunk ott. A múzeum mellett parkosított virágoskert van, ahol először Petőfi Sándor egész alakos bronzszobrára kötöttünk nemzeti színű szalagot, majd a park közepén álló, turulmadaras oszlophoz mentünk. Az emlékoszlop tövében lévő tábla felirata a következő:<O:p</O:p

Petőfi Sándornak és a segesvári csatában

1849. július 31-én elesett névtelen hősöknek
- a nemzet kegyelete<O:p</O:p


Fehéregyháza, Petőfi szobor és turulmadaras emlékoszlop<O:p</O:p

Az után Fehéregyháza felé vettük utunkat, ahol a csata színhelyén emelt emlékművet tekintettük meg, ugyancsak nemzeti színű szalaggal csatlakozva az előzőekben a magyarországi látogatók által már az emlékmű kerítését elborító szalagokhoz, koszorúkhoz. Az emlékművön Petőfi neve áll arany betűkkel, az egyik oldalon bronz, a másik oldalon kőbe vésett domborművű arcképével. Az emlékmű magyar-román feliratának magyar szövege:<O:p</O:p

Memento

Hunyadi László alkotása,
felállították 1969&shy;-ben,
1990-ben vandál kezek megrongálták.<O:p</O:p


Fehéregyháza<O:p</O:p

Valóban a kőbe vésett arcon kalapács ütések nyomai láthatóak, helyrehozatlanul. Elgondolkozva vettünk búcsút a történelmi helyszíntől.<O:p</O:p
<O:p</O:p
Székelykeresztúr felé vettük utunkat, mivel a Petőfi Múzeum vezetője felhívta a figyelmünket arra, hogy ott keressük fel a Gyárfás-kastélyt, ahol Petőfi Sándor utolsó éjszakáját töltötte. Kérdezősködés után rátaláltunk a kastélyra, és bementünk az udvarára. Az első, amit megpillantottunk Bem József egész alakos, fából faragott domborműve volt, GENERÁL JOZEF BEM felirattal, mellette egy táblán az életrajza. Aztán az épület sarkához érve egy bronzalkotás kötötte le a figyelmünket. Kibontott zászló háttérrel Bem József és Petőfi Sándor egész alakos, egy irányba tekintő szobra áll egy másfél méteres kőoszlopon. Különös módon a kettős alak ellenére az emléktábla csak Bem Józsefet említi a következőképpen:<O:p</O:p

Bem József 1794-1850 honvéd tábornok

a magyar és a lengyel szabadságharc
kiemelkedő személyisége, hadvezére
Állíttatta Dunakeszi LKÖ - 2005-ben<O:p</O:p



A kastély bejáratánál, az oszlopos tornác oldalán, a márványtáblán a következő sorok:<O:p</O:p

Ebben a házban töltötte utolsó estéjét

Petőfi Sándor 1849. július 30-án.<O:p</O:p


Székelykeresztúr,

Gyárfás kúria<O:p</O:p


Az előtér után jobb kézről nyílik az a szoba, ahol Petőfi megszállt a csata előestéjén. Emlékszobának van berendezve festménnyel, tablóba rendezett képekkel, de bútorzat nélkül. Megilletődött tiszteletadás után kimentünk az udvar végén lévő kertbe, ahol megtekintettük egy valamikori, rég kiszáradt körtefának a pántokba fogott törzsét. A kerítésen ugyancsak emléktábla, mely önmagért beszél:<O:p</O:p
A kerítésre a sok szalag és koszorú mellett odakötöttem a mi nemzeti színű szalagunkat, melyet Béla előre elkészített a számomra. Megint egy nagy élménnyel gazdagabbak lettünk..<O:p</O:p
<O:p</O:p

Haldoklik az öreg tanú,

Petőfi vén körtefája,
Azt beszélik, ő látta volt
Verset írni utoljára.
(Kányádi S.) Székelykeresztúr, Gyárfás kúria udvarán<O:p</O:p


Estére hajlott már az idő, habár a nap még elég magasan volt, amikor folytattuk utunkat. Kiderült, hogy a mai nap programja lezárult azzal, hogy megérkeztünk szálláshelyünkre, Bögöz községbe. Béla barátaihoz tértünk be, akiknél ő már a korábbi utazásai során is lakott. Kedvesen fogadtak, és a bemutatkozásnál tudtam meg, hogy Kálmán István és felesége Marika, majd Eszter néni, Marika édesanyja fogadott bennünket nagy szeretettel és<O:p</O:p
barátsággal. Hamarosan a fedett erkélyen terítettek vacsorára, és megismerkedhettem a székely puliszkával, ami az egyéb finomságok mellett elsőre nagyon ízlett. Sötétedésig folyt a társalgás, ismerkedés, majd külön-külön szobában nyugovóra tértünk a tartalmas és élmény dús nap után.
<O:p</O:p
<O:p</O:p
2011. szeptember 4. (vasárnap) Csíksomlyó, Gyimesbükk
<O:p</O:p
Wenczler Béla barátom által többszörös levélváltásban tisztázott és egyeztetett program szerint a délelőtt folyamán megérkeztünk a csíksomlyói Kegytemplomhoz. Mivel évközi vasárnap volt, a templomba igyekvő hívőkön kívül nem volt nagy mozgás a fölénk magasodó egyházi épület udvarán. Mindenesetre elképzeltem, hogy milyen hatalmas tömeg lepheti el a környéket a pünkösdi búcsú napjaiban, és a templom hűvös mélyében nem tudnánk olyan könnyen közlekedni, nézelődni, a fényesen kivilágított kegyszoborban gyönyörködni egészen a szentély közelségéből. A sekrestyében Fráter Urbán Erik főtisztelendő templomigazgató úr fogadott minket. Megbeszéltük és engedélyezte, hogy a nagymise után felolvassam az oltár mellől a hívők előtt vallomásomat a hit és az imameghallgatás erejéről, melyet ez alkalomra a kegytemplom hangulatához igazodva fogalmaztam meg.<O:p</O:p

Szentmisét celebrálta fr. Urbán Erik a kegytemplom új igazgatója<O:p</O:p

így is történt. Részt vettünk a nagymisén, és utána hangzott el vallomásom, melyet a kedves hívők számomra meglepő módon tapssal fogadtak, és utána többen szeretettel üdvözöltek.<O:p</O:p
súlyos esztendeinek elviselésében.<O:p</O:p

<O:p</O:p
CsÍksomlyói Kegytemplom Kegyszobor előtt
<O:p</O:p
<O:p</O:p
Mit ábrázol a kegyszobor? A ,Napba öltözött Asszonyt". (Sz. János ap. Jelenések, 1, 1.) Mária szobor (Babba Mária) Csíksomlyó - Mária-kegyhely. Búcsújáról már a XV. század elejétől említés történik. A pünkösdi zarándoklat 1567 óla, vagyis a nagyerdei (tolvajosi) győztes csata után tartják,<O:p</O:p
annak emlékére, hogy a csíki és gyergyói katolikusság elhárította szülőföldjéről, az erőszakos hittérítés veszélyét.<O:p</O:p
<O:p</O:p
A templomból kijövet Béla bemutatott Szakálli Ferencnek, aki szintén ott volt a szentmisén, és aki a héten, szerdára megszervezte a gyergyószentmiklósi előadásomat. Megismerkedésünk, baráti beszélgetésünk után, a mielőbbi találkozás reményében elbúcsúztunk és Bélával a meglehetősen hepehupás mezei úton elindultunk a televízióban már többször látott Oltárvölgybe, a pünkösdi nagymise színhelyére. A hívősereg, a zarándokok által az ünnepeken összegyülekező hatalmas tömeg helyett most a néptelen színhely fogadott minket, de így is nagy benyomást keltett a hármashalom oltár látványa a domboldalon.<O:p</O:p

A Kis- és Nagy-Somlyó nyeregében, magyar százezrek búcsújáró helyén<O:p</O:p
A Hármashalom oltár tervét (Tátra-Mátra-Fátra) P. Bartók Albert gondolta ki. A felépítési tervet Makovecz Imre budapesti műépítész készítette.<O:p</O:p

<O:p</O:p
Megérintett a hely varázsa, az évenként megismétlődő nagy magyar nemzeti találkozók szelleme. Béla lefényképezett az oltár helyén, a tartóoszlopok között, ha már a zarándoklaton, az ünnepek idején sajnos nem tudok részt venni az ott bemutatott Szentmisén, a több százezres tömeg ünnepi áhítatán.<O:p</O:p
Nagyon meglepődtem, amikor a gépkocsival a meredek, füves parton feljebb haladtunk, és a dombtetőn, árnyas fák által eltakarva, léckerítéssel körülvett újabb szent helyre értünk, mint már tudom a Kis-Somlyó hegyre. Nem nagy nehézség volt gyalogosan az ott épült kis kápolnákat, kereszteket megközelíteni.<O:p</O:p
<O:p</O:p
Az első a Salvator kápolna, melynek homlokzati falán a bejárati ajtó felett, az eresz alatt meglepő feliratot betűzhettünk ki:<O:p</O:p

Úr színében elváltozás megdicsőült Salvator ezen kápolnája

200 év után nagyrészt újra javíttatott. 1878<O:p</O:p


oldalfalának felirata betűhűséggel.:<O:p</O:p

Ezen a helyen láttatott az égből lebocsátatni lajtorja és itten csodálatos

procesio járások és énekszók éjszaka hallattak azért hivatott ezenhely Salvator helyének
1734 di 30. aug. MA<O:p</O:p


Kis-Somlyó, Salvator kápolna, előtérben a kőkereszttel
<O:p</O:p

A Salvator kápolna előtt néhány méternyire kőoszlop látható, tetején kőkereszttel. Az oszlopon jól kibetűzhető szöveg, régiesen tördelt szavakkal fentről a lábazatig, melyeket összefüggésében írok most le:<O:p</O:p

Első pünkösdi búcsú menet emlékére,

melyet 1567-ik évben
István gyergyóalfalvai pap
Csíksomlyóra vezetett<O:p</O:p


Aztán a második kis kápolnához a Szenvedő Krisztus kápolnához értünk. Betekintettünk a kápolna rácsos ajtaján, és térdeplő Szenvedő Krisztus szobrát láttuk a fali mélyedésben, kezén és lábán megkötözve. Az épen maradt szobor a felirat keletkezésével egyidősnek látszik.<O:p</O:p
Ismert tény, hogy a keresztény egyházban egészen a középkorig az Urunk színe változásának ünnepe (augusztus 6) kiemelt ünnepnap volt az egyházi év ünnepei között. Annak a tiszteletére emelték buzgón hívő őseink ezt a kis kápolnát a dombtetőn. A fák lombjai között rejtőző ősi kultikus építmények nagyon megérintettek. Legszívesebben hosszasan időztem volna közöttük, meditációban elmerülve a szent helyen. Nem hiába volt látható a közelükben egy nemrég meghalt remete házikója, aki a nagyvilág zajától elzárkózva imádkozott és elmélkedett ezen az isteni közelséget sugalló környezetben. Minket szólított az idő, és búcsút vettünk a kápolnáktól, az Oltárvölgyben még egy kicsit újra elidőzve, elindultunk következő úti célunk felég gyimesi szorosba.<O:p></O:p>
Bilibók Ágoston nyugdíjas vasúti műszaki tiszt meglátogatására igyekeztünk Gyimesbükkre, mely az ezeréves magyar államhatár utolsó, 30-as számú őrházánál, jelenleg a vasúttörténeti múzeumnál várt bennünket. Több okunk is volt ennek a történelmileg jelentős, emlékezetes helynek a felkeresésére. Az utóbbi években Budapestről menetrendszerűen megy nosztalgiavonat a pünkösdi csíksomlyói búcsú napjaihoz igazodva a valamikori határszélig, nevezetesen Gyimesbükk állomásáig. A menetrend idejét nehéz lenne betartani, mert minden útba ejtett nagyobb állomáson fogadják a zászlókkal, virágokkal feldíszített személyvonatot, rajta a boldog utasokkal, akik így a régi szép időket felidézve látogatják meg székely testvéreinket.<O:p</O:p
Mi ezúttal gépkocsival kerestük fel a nevezetes helyet, a helybeliek számára észrevétlenül, de nekünk nagy élményt jelentett. A másik ok, hogy bejelentkezésre érkeztünk a 30-as őrházhoz, a már említett Bilibók Ágoston meglátogatása volt, személyes megismerkedésre, baráti beszélgetésre. Béla barátom már járt itt korábban, de Ágostonnal való kölcsönös bemutatkozásunk ekkor jött létre. Hallott engem nyilatkozni rádióban, látott televízióban, de most jött el az alkalom ahhoz, hogy ősz fejjel elmondjuk egymásnak tapasztalatokban gazdag életünk alakulását. Mint vasúti tiszt komolyan dokumentált könyvben írta le a határig vezető vasútvonal történetét, melynek dedikált példányát éppen Bélán keresztül már eljuttatta hozzám. Kiegészítésül a helyszínen, közelről mutatta meg az épületeket, a határvédelem valamikori kiépítését, melyre a hegyormon lévő Rákóczi vár romjaihoz vezető lépcsősorok emlékeztetik az utókort. Aztán a vasúti híd vasszerkezete, mely a gyorsfolyású, a kövek közt hangosan csobogó Tattus patak felett ível át, az jelzi, hogy az utolsó magyar vasúti építményt látjuk a határ valamikori átkelőjénél.<O:p</O:p
<O:p</O:p

Gyimesbükk, utolsó vasúti őrház az ezer éves határon a két krónikás<O:p</O:p

A kellemes eszmecsere órái hamar elszaladtak, a magunkkal vitt könyveimet dedikálva, jó barátként vettünk búcsút, a valamikori újabb viszontlátás reményében.<O:p</O:p
Az úton Gyimesbükk felé, de a hazafelé vezető utunkon is Béla barátom nyomatékosan felhívta a figyelmemet a Gyimesi hágó látványára.

Gyimesi hágó csúcsán a Kárpátokban<O:p</O:p

Nagyon érdekes hegyvonulatok voltak, melyek füves lankáknak tűntek, gyéren szétszórt fenyőligetekkel a hegy oldalain. A hágónak egy pontján felkerestünk egy kopjafát, melyre barátaink felhívták a figyelmünket, hogy ott nagyon komoly és elkeseredett harcok folytak az 1944. augusztus 23-i román átállást követően.<O:p</O:p
A kopjafán elhelyezett tábla teljes szövegét idézem, mindannyiunk és az utókor számára:<O:p</O:p

Csak törpe nép felejthet, és nagyságot
csak elfajult kor hős elődöket.<O:p</O:p

- Garay János<O:p</O:p
1944. szeptember 23-án a szovjet hadsereg az átállt román haderővel két helyen is átlépte a trianoni magyar határt. A magyar 2. hadsereg rövid, elkeseredett csatákban vereséget szenvedett. A Gyimesi szorosban és környékén azonban még tartotta magát és védte az ősi határt a 32. hegyi vadász zászlóaljhoz tartozó harccsoport, melynek parancsnoka Sebő Ödön 24 éves főhadnagy volt. Sebő Ödön zászlóalját német parancsnokság alá akarták rendelni, hogy azok visszavonulását fedezze. Ezzel a paranccsal szembeszegülve a zászlóalj az ezeréves magyar határon rendezkedett be védelemre. A mihályszállási és gyimesbükki őrs székely és magyar katonái halálraítélt zászlóaljként három hétig feltartóztatták a többszörös túlerőben lévő támadókat, ezzel fedezvén társaik visszavonulását.<O:p</O:p
<O:p</O:p
A Felső-Bácskai Fiatal Művészekért Kulturális Alapítvány azt szeretné elérni, hogy Sebő Ödön főhadnagy és a halálraítélt zászlóalj katonáinak emlékére felállított kopjafa felkiáltójelként emlékeztessen bennünket, a kései utódokat Kölcsey Ferenc szavaira:<O:p</O:p

Minden nemzet, mely elmúlt kora
emlékezetét semmivé teszi,
vagy semmivé lenni hagyja
saját nemzeti életét gyilkolja meg.<O:p</O:p

Állítva 2010. Pünkösd vasárnapján - NCA Nemzeti Civil Alapprogram

Felső Bácskai Alapfokú Művészeti iskola<O:p</O:p


<O:p</O:p
Elgondolkoztunk a kopjafa emlékeztető feliratán, de azon is, hogy a kései nemzedékekből is vannak emlékezők és emlékeztetők, akik a hazájukért életüket feláldozó hősök példáját és tiszteletét megörökítik az utókor számára.<O:p</O:p
Este nyolc óra volt, amikor hazaérkeztünk Bögözbe, a szálláshelyünkre. A család kedvesen fogadott bennünket, és hamarosan terített asztalhoz ültünk, Marikáékkal közösen megvacsoráztunk, szedegetve a finom ételekből. Asztalbontás után még a konyhában maradtunk és jó későig elbeszélgettünk a napi élményeinkről, valamint az erdélyi székelység életéről, szokásairól, a megmaradásért folytatott szívós küzdelemről. A szobámban még pár sorban papírra vetettem a nap eseményeit, és élményektől zsongó fejjel hamarosan álomba merültem.

<O:p</O:p
2011. szeptember 5. (hétfő) Bögöz, Csíkszereda
<O:p</O:p
Délelőtt nem volt távoli programunk, így felkerestük valahol egy közeli utcában a Kiss Ildikóékat, akik Bélának korábbról már jó ismerősei, és Béla, sokszor vendégeskedett már a barátságos és szívélyes családnál. Csésze teával kínáltak bennünket, és közben kiderült, hogy az asztalos mesterség mellett földművesként is gazdálkodnak, állatokat tartanak.<O:p</O:p

A nálunk, az anyaországban már sajnos eltűnőben lévő önfenntartó, falusi életet tükröző életformában élik tevékeny napjaikat. Amellett a mai világban egyre terjedő falusi vendéglátással is kiegészül a család önfenntartása, és szóba került még, hogy sok régi szerszám, munkaeszköz van a pajtában, melléképületekben.<O:p</O:p
<O:p</O:p
Szívesen néztünk körül a régmúlt, falusi gyermekkoromat idéző munkaeszközök között.<O:p</O:p
<O:p</O:p
Miután elköszöntünk Kisséktől, Ildikó közreműködésével a nagytiszteletű Bíró Endre református lelkész úrral találkoztunk az utcán. Béla barátom megkérte arra, hogy legyen kedves nekünk bemutatni Bögöz község XIII-XIV. században épült -egyre híresebbé váló- és a környék egyik legszebb középkori építészeti emlékét, melynek belső falán nagy értékű, lemeszelt freskókat tártak fel a régészek Az eredetileg katolikus felekezetű templomban a nagytiszteletű úr részletesen ismertette a többszörös mészréteg eltávolításával feltárt falrészeket, mely képsorok a 11 jelenetből álló Antiochiai Szent Margit legendáját és a 6 jelenetből álló Szent László legendát jelenítik meg. Egyúttal kiemelte még az értékes 1724&shy;ben készült, virágmintás mennyezeti kazettákat és a kórus mellvédjének festett fatábláit is.<O:p</O:p

A Kiss család hölgy tagjai

A háziasszony Ildikó és kislánya, Évi
az éppen pihenő tehenecske<O:p</O:p

<O:p</O:p
a házigazda asztalos műhelyében a vendégház udvarán Szilárddal<O:p</O:p

Bögöz, a híres református templom, és a nagytiszteletű Bíró Endre lelkész úr<O:p</O:p

<O:p</O:p
Csíkszereda. Antal Attila csíkszeredai alpolgármester úr sajnos az Erdélyben töltött, betervezhető napokban nem tudta biztosítani azt, hogy a város érdeklődő közönségének előadást tartsak, de udvariasan meghívott bennünket hétfőn délután négy órára a hivatalába a Városházára, egy beszélgetésre, személyes megismerkedésre. Erre a találkozásra eljött a Magyar Köztársaság Csíkszeredai Főkonzulátusáról Szarka Gábor konzul úr is.<O:p</O:p
Meghívásra jelen voltak újságírók, valamint a helyi televízió munkatársai. Rövid ismertetőt tartottam a jelenlévők előtt a rabságban töltött éveimről, későbbi tevékenységemről, előadásaim témájáról, majd az újságírók érdeklődő kérdéseire válaszoltam. Nagy meglepetésemre egy fiatalember a Keserű ifjúság című 1989-ben Budapesten megjelent emlékirataim két kötetével jött oda, hogy dedikáljam. Nem gondoltam volna, hogy könyveim egészen Csíkvidékig eljutottak!<O:p</O:p
<O:p</O:p

Csíkszereda, Városháza<O:p</O:p

és a fogadás, Antal Atilla alpolgármesternél, Szarka Gábor konzul úr társaságában<O:p</O:p
<O:p</O:p
<O:p</O:p
<O:p</O:p
Dedikáció „Keserű ifjúság" könyvem tulajdonosával Csíki média képviselői<O:p</O:p
A beszélgetés végén az alpolgármester úr bőséges helytörténeti anyaggal látott el, melynek tanulmányozására hazatérésem után került sor. Bámulatos az a hagyománytisztelet, a helyi népszokások ápolása az esztendő minden jeles eseményében, ami a kiadványokból tükröződik. (Ezer Székely Leány Napja július hó első szombatján, városnapi rendezvények augusztus első hétvégéjén, stb.) Az elszakított országrész szívós élni akarása nyilvánul meg minden vonalon. A székely-magyar önazonosság tudat megjelenítése öltözetben, viselkedésben és a napi érintkezésben az anyaországi magyarság számára is példamutató kellene, hogy legyen. Ajánlatos volna igazán a magunkévá tenni azt a lelkivilágot és kisugárzást, amely onnan felénk árad. Az alpolgármester úrral és a konzul úrral folytatott beszélgetés után a helyi televízió interjút készített velem, amelyet aztán Erdély szerte közvetítettek a képernyőkön.<O:p></O:p>
Béla barátommal búcsút vettünk a kedves várostól, és a közeli Csíksomlyó felé távoztunk. Vasárnap a nagymise után érthető módon, elfoglaltsága miatt nem tudtunk Fr. Urbán Erik templomigazgató úrtól elköszönni és most kerestünk alkalmat az újabb találkozásra. Megköszöntük a vasárnapi megszólalási lehetőséget, és átadtuk két könyvem dedikált példányát. A főtisztelendő úr az idei pünkösdi búcsúra megjelent kiadványokkal viszonozta barátságunkat. Távozásunk előtt magától értetődően betértünk a Kegytemplomba, hogy imádságunkkal hódoljunk a Szűzanyának. Mivel néptelen volt a templom, lehetőség volt arra, hogy a csigalépcsőn ez úttal is felmenjünk közvetlenül kegyszoborhoz egy rövid imára. Ekkor volt időm elolvasni a Szűzanya táblára festett köszöntését, és a hozzá fohászkodók imáját:<O:p</O:p
Üdvözlégy Csíksomlyói Szentséges Szűz Mária, keresztény híveidnek segítő anyja!<O:p</O:p
Íme, kegyszobrod előtt térdelve mély alázattal mutatom be tiszteletemet és hódolatomat. Teáltalad ajánlom fel magamat Istennek és remélem, hogy Általad elnyerem mindazokat a kegyelmeket, amelyekre oly nagy szükségem van. Irgalmas jó Anyám, tekints reám, fogadj el engem jóságoddal és megértéseddel. Bizalommal jöttem ide, mint édes jó Anyámhoz, hatalmas pártfogóm, életem vezércsillagához. Végy anyai oltalmadba és nyújtsd felém kezedet, mely engem gyámolítson, vezessen és oltalmazzon. Hallgasd meg buzgó kérésemet, segíts minden ügyemben, vigasztalj szenvedésemben és bánatomban, oltalmazz veszélyben, ments meg a bűnre vezető kísértésektől, légy betegségemben ápolóm és halálomkor vigasztalóm.<O:p</O:p
A Te kegyes oltalmadba ajánlom nemcsak önmagamat, hanem szüleimet, testvéreimet, rokonaimat, barátaimat, jótevőimet és mindazokat, akikért imádkozni tartozom. Nyerd meg mindnyájunk számára a Mennyei Atya irgalmát, az úr Jézus szeretetét és a Szentlélek kegyelmét, hogy testben&shy;lélekben megszentülve éljünk a világon, holtunk után pedig veled együtt örvendjünk az örök boldogságban.<O:p</O:p

Csíksomlyói segítő Szűz Mária könyörögj értettünk!<O:p</O:p

<O:p</O:p
<O:p</O:p
A Szűzanya kegyképének közelségétől meghatódva léptünk ki a templom ajtaján, és útnak indultunk hazafelé Bögözbe, a már többször megtett úton, gyönyörködve a fenyvesekkel borított hegyvidék látványában, a lenyugvó nap sugarai szinte közelebb hozták az erdőségek végeláthatatlan horizontját.<O:p</O:p
Útközben megálltunk Tolvajos tetőn.<O:p</O:p

A TOLVAJOS-TETŐ egy nyereg, 980 m magasságban. Itt vezet át a Székelyudvarhely&shy;Csíkszereda közötti út. Itt verték meg a csíki katolikus székely fiatalok a reformációt erőszakosan terjesztő János Zsigmond ellenük küldött seregét. Az itteni győzelem emléke a csíksomlyói pünkösdi mise és búcsú.<O:p</O:p
Tolvajos-tetőn három nagy kereszt áll 896, 1896 és 1567-es évszámokkal a honfoglalásra, Márton Áron születésére és a János Zsigmond seregén aratott győzelemre emlékeztetve.<O:p</O:p
Hargita, Tolvajos-tető

<O:p</O:p
2011. szeptember 6. (kedd) Erdővidék, Vargyas, Bardóc,
Tusnádfürdő. Barót
<O:p</O:p
Délelőtt útnak indultunk Udvarhelyszék Erdővidéknek nevezett tájegységére, mely Kovászna megye északnyugati részén terül el. Bélával történt előzetes megbeszélés értelmében Vargyas nevű községben találkoztunk Benkő Emőkével, a vidék kulturális életének egyik lelkes szervezőjével Azért itt találkoztunk útközben, a végcélunk előtt, mert a községben megtekintettük két népművész tevékenységét és rangos gyűjteményét. Először Máthé Ferenc székely fafaragó műveit tekintettük meg, melyeket lakásában állított ki, a hozzá betérő látogatókkal való megismertetésre.<O:p</O:p
<O:p</O:p

Vargyas, vendégségben Máthé Ferenc fafaragó művésznél<O:p</O:p

Csodálatos művészi munkákkal ismerkedtünk meg, használati tárgyaktól, bútoroktól kezdve történelmi személyiségek domborművű arcmásáig, falusi szokások képi megjelenítéséig. Máthé Ferenc szíves szóval vezetett végi bennünket az egész kiállításon. Utána átmentünk a közeli szomszédhoz, ahol viszont a Sütő család bútorfestő asztalos munkásságában gyönyörködhettünk, akik ugyancsak alkalmazzák a fafaragás díszítőelemeit.

(fOLYTATÁSA KÖVETKEZIK)
 

Horváth Sándor

Állandó Tag
Állandó Tag
Erdélyországi utazás

Rózsás János: Erdélyországi utazásom
II rész



Vargyas, bútorfestő Sütő házban<O:p</O:p

Utána Emőke otthonába mentünk Bardócra, egy kis pihenésre, rövid beszélgetésre. Egy kis székely kapu vezetett be az udvarba. A házba térve a lakás olybá tűnt, mint egy ékszerdoboz, csupa faragott, festett bútorokkal berendezve, erdélyi szőttest terítők mindenütt.<O:p</O:p
<V:p</V:p<O:p</O:p

Bardóc, vendégségben Benkő Emőkénél<O:p</O:p

Következő utunk Tusnád-fürdőre vezetett, hogy ott a valamikor és ma is létező eredeti szobortartó oszlopon állt, majd ellenséges szándékkal eltávolított Turulmadár helyére, néhai Darab Csaba barátunk adományozásából, a nagykanizsai Csávás Csaba fafaragó művész által megformált, Csepelen bronzba öntött és ünnepélyes keretek között 2006-ban újra felhelyezett Turulmadarat megtekintsük, nemzetiszínű szalagot kötve, Csaba testvérünk emléke előtt tisztelegtünk.<O:p</O:p

Tusnádfürdői turulmadár, Darab Csaba testvérünk ajándéka
<O:p</O:p

Estébe hajló délután érkeztünk meg Barót nevű városkába, Erdővidék központjába, ahol a Városi Művelődési Házban már vártak ránk. Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács baróti fiataljai, Szép Béla helyi elnök vezetésével szervezték meg a hallgatósággal való találkozót, és főleg az ifjabb nemzedék ült a széksorokban. 19,00 órai kezdettel tartottam meg előadásomat a rabszolgatartó szovjet birodalomról, a szibériai kényszermunkatáborokba hurcolt magyarok sorsáról. <O:p</O:p

Barót, képek az előadásról, közönség és a meghívók<O:p</O:p

<O:p</O:p
A 45 perces előadásom után kérdések hangzottak el. Találkoztam egy volt hadifogollyal, akivel élményeinket elevenítettük fel. Aztán szívélyes búcsút vettünk a hálás közönségtől.<O:p</O:p

Vargyas, Makovecz Imre által tervezett református templom<O:p</O:p

<O:p</O:p
Késő esti sötétségben utaztunk a bögözi szálláshelyünkre, Béla helyismerete révén bizton megérkeztünk. A Kálmán család, mint minden este, most is szívélyesen várt ránk. A vacsora utáni kellemes beszélgetést követően tértünk nyugovóra.

<O:p</O:p
2011. szeptember 7. (szerda) Békásszoros, Gyilkos tó, Gyergyószentmiklós<O:p</O:p
<O:p</O:p
Délelőtt folyamán elindultunk Gyergyószentmiklós felé. Útközben minduntalan a mezőségben burgonyaszedést láttunk, ahogy a bő termést műanyag zsákokba szedték, és azok sokasodtak a földeken.<O:p</O:p
A székelyek pityókaszüretnek nevezik a nálunk egyszerűen krumpli szedésnek nevezett betakarítási munkát. Béla fényképeken meg is örökítette a pityókaszüret látványát. Útközben Zetelakát elhagyva elértük a zeteváraljai víztározó hatalmas víztükrét. A víztározó védő gátján áthaladó autóúton megálltunk, hogy a látványban gyönyörködjünk. Félelmetes, ahogy a hatalmas víztömeg a gát egyik oldalán felmagasodik, és a másik oldalon a mély völgyben látni a települések, melyek remélhetőleg nincsenek veszélyben. Érdekes a víztározó közepén emelkedő, tökéletesen gúla alakú fenyvesekkel borított sziget látványa.
<O:p</O:p

Zeteváraljai víztározó gátján<O:p</O:p

<O:p</O:p
Elértük Gyergyószentmiklóst, azonban nem álltunk meg, hanem a várost túlhaladva először ellátogattunk a Békás szorosba, a Gyilkos-tóhoz, majd a Békás-patakhoz, ahol a természet csodájában gyönyörködtünk.
<O:p</O:p
Oltárkő előtt Békás patak Békás szoros (részlet)
<O:p</O:p

Először a hegytetőről néztünk át a Békásszoros túloldalán tornyosuló sziklahegyekre. Külön kiemelkedik az Oltárkő sziklaorma, rajta a kereszttel. Utána leereszkedtünk a Gyilkos-tó sziklás hegyek között szétterülő vízfelületéhez, látva benne a valamikor erdő fáinak kimeredező csonkjait. Ott olvastam az ismertetőt a tó keletkezéséről, mely 1837-ben következett be. Két sziklaorom mállékony alapzata hatalmas esőzés következtében összecsúszott, és elzárta a völgyben folyó patakok útját, és így a víztömeg tóvá szélesedett, elöntve nem csak az erdőséget, de legelésző birkanyájakat is. Ezért lett a neve Gyilkos-tó. Tovább haladva hatalmas és félelmetes sziklaormok között vezető úton, feledhetetlen látványt nyújtanak az évmilliós természeti képződmények. A hegyek túloldalán a Békás-patakhoz értünk, melynek kövek között csobogó vizének hangja betölti a völgyet. Feledhetetlen élményekkel gazdagodva vettük utunkat visszafelé, Gyergyószentmiklósra. A korábban megbeszéltek alapján a város főterén lévő parkolóban találkoztunk az est szervezőivel, Szakálli Ferenccel és Márton Sándorral. Ebéd után ismerkedtünk a város nevezetes épületeivel, történelmi színhelyeivel. Érdekes megvalósítás: a Gimnázium oromzatára nemrég újra felkerült a korábban levert magyar címer a két angyallal.<O:p</O:p
A Gimnázium homlokzatán megújított magyar címer<O:p</O:p
Gyergyószentmiklós, Városháza - Gimnázium, Szakálli Ferenccel<O:p</O:p

Este 19,00 órakor előadást tartottam a Korona Művelődési Ház tükörtermében, a szovjet birodalom rabszolgatartó társadalmáról. Sok feltett érdeklődő kérdésre válaszoltam, itt is találkoztam volt sorstársakkal, akik szavaimat hitelesítették. A helyi televízió a végén interjút készített velem. <O:p</O:p

Márton Sándorral, balról Érdeklődők körében Gyergyószentmiklós, előadás után<O:p</O:p

<O:p</O:p
A kedves vendéglátókkal az elnyúlt beszélgetés után a városhoz közeli, autópálya menti Anda panzióba utaztunk. Vacsora után ott biztosítottak számunkra éjszakai szállást, hogy ne kelljen késő éjszakába visszatérni a bögözi szálláshelyünkre. Szakálli Ferenc barátunk figyelmeztetett, hogy a parkolóban hagyott gépkocsiban ne hagyjunk élelmet, mert medvék jöhetnek le a hegyekből, és feltörik érte a kocsit.
<O:p</O:p
<O:p</O:p
2011. szeptember 8. (csütörtök) Székelyudvarhely
<O:p</O:p
<O:p</O:p
Délelőtt Gyergyószentmiklóson elbúcsúztunk a panziónál Szakálli Ferenc és Márton Sándor barátainktól, vendéglátóinktól, és hazaindultunk állandó szálláshelyünkre, Bögözbe. Útközben Csíksomlyó közelébe érve, Béla több felvételt készített búcsúzóul a kegytemplom erdőségekből kimagasló látványáról.

Háttérben a Kegytemplom a Kis- és Nagy-Somlyóval<O:p</O:p

<O:p</O:p
Kálmán Marikáék kedvesen fogadtak bennünket ebéddel, és megbeszéltük, hogy mi már a délutáni órákban elmegyünk Székelyudvarhelyre, fogadóinkkal egyeztetett találkozóra, de este az előadás alkalmával a Városi Művelődési Házban ők is ott lesznek. Murányi János helytörténésszel 16,00 órakor előre megbeszélt helyen találkoztunk Székelyudvarhelyen, ahol ő, mint a város alapos ismerője, több nevezetes helyre elvitt bennünket, gyönyörű épületeket, köztéri alkotásokat mutatott be számunkra. A sok látnivaló közül megemlítem a szoborparkot, ahol Erdély történelmi nagyságainak mellszobrai állnak ovális körben elrendezve, sok-sok nemzeti színű szalaggal feldíszítve. <O:p</O:p

Székelyudvarhely, Murányi Jánossal a szoborparkban<O:p</O:p

<O:p</O:p
Aztán külön említést érdemel a a Fő-téren a Milleneumi Emlékmű újnak tűnő obeliszkje. Kiderült, hogy a korábbi évtizedekben lerombolták, de a város néhány éve újra felállíttatta az eredeti tervrajzok alapján. Megkérdeztem, hogy mit szóltak hozzá a románok? A válasz - Hiszen ez magyar város! Igen, 95 százalékban magyarok lakják ma is. Az emléktábla felirata:Hont mutatott a magyarnak a székely, sharcola hűn sok ezernyi veszéllyel, tízszáz év előtt is ez ősi honért. Most ezer év diadalma jeléül hun eredetünk erényein épült kőoszlop hírdeti, hogy ma is él. 896 - 1896

Székelyudvarhely, Fő téri emlékoszlop, háttérben a Városházával
Megtekintettük az 1895-1896-ban épült gyönyörű városházát, a díszteremben a felirat.
A székely anyaváros
Székelyudvarhely Megyei Jogú Város

Felkerestük Márton Áron püspök szobrát, majd megnéztük a Vasszékely nevű első világháborús emlékművet is. Végül kimentünk a város szélére, ahol a kör alaku Jézus szíve kápolna állt, erős bástyafallal körülkerítve. Emléktábla írja le múltját és jelenét:
Jézus kápolna
(építészeti emlék)
Hazánk legrégibb emlékei közé tartozik
építésének ideje bizonytalan, a XIII. század
közepe táján épülhetett.
Eredeti mennyezetét 1677-ben festett
kazettás mennyezettel cserélték ki.

Természetesen a "századforduló" alatt a XX. század elejét kell érteni. Sajnos elég romosan néz ki, de láthatóan valamiféle munkálatok folynak a restaruálására.
Este 19,00 órakor a Művelődési Ház nagytermében, elsősorban Murányi János az előkészületek elindítójának, Csomor Enikő és Sata Tenóbia háttérben nyújtottsegítségével, végül és nem utolsó sorban, Szőcs Endre úr, az udvarhelyi Kultúrális Kötpont igazgatója szervezésében felvezetésével került sor az előadásra, ahol nagyszámú közönség előtt beszélhettem, majd bensőséges hangulatban érdekes kérdésekre, hozzászólásokra került sor. Itt is akadt emlékező fogolytárs, akivel jó volt találkozni.

Székelyudvarhely, előadás után Kálmán Marika és István házigazdáink, valamint Sata Zenóbia<O:p</O:p

Kálmán Marikától egy gyönyörű virágcsokrot kaptam a hozzászólások után. Meglepetésemre egy fiatalember odahozta hozzám a „Keserű ifjúság" 1989-es kiadásának két kötetét dedikálásra. Ez már a második eset volt Csíkszereda után. Mondta a könyv tulajdonosa, hogy már kétszer elolvasta az emlékirataimat.<O:p</O:p
<O:p</O:p

Székelyudvarhely, további képek. Meghívó Szőcs Endre igazgató, bal oldali kép háttérben<O:p</O:p

Búcsút vettünk a lassan oszladozó hallgatóságtól, majd Szőcs Endre és Murányi János társaságában elmentünk a közeli Ursus-étterembe vacsorázni. Számomra azért volt rendkívül emlékezetes ez az este, mert a zenészek modern hangszerekkel, de a harmincas évek régi magyar slágereit játszották. Jó volt nosztalgiázni a régmúlt idők dallamainak hallatán. Hazatérve Bögözre, a Kálmán családdal még kiértékeltük az est eseményeit, a különböző személyekkel való találkozások élményeit.
<O:p</O:p
<O:p</O:p
2011. szeptember 9. (péntek) Hazafelé, Szejkefürdő, Farkaslaka, Székelylengyelfalva, Nagyvárad<O:p</O:p
<O:p</O:p
Délelőtt összecsomagoltunk, berakodtunk a gépkocsiba, és még elbeszélgettünk a háziakkal, kiértékeltük az elmúlt hét sok-sok élményét, egy újabb találkozás reményében. Hogy arra sor kerül-e még valaha, számomra nem sok az esélye, de hogy életre szóló nagy élmény volt az <O:p</O:pott eltöltött hét, az bizonyos. Baráti búcsút vettünk Kálmánéktól, kedves szállásadóinktól, és elindultunk Székelyországból hazafelé. Út közben többször is megálltunk, leróni kegyeletünket a múlt nagyjainak sírjánál. Szejkefürdőnél a tizenhat székely kapun keresztül felzarándokoltunk a dombra, a legnagyobb Székely-nek tartott, Orbán Balázsnak, Erdély történetének megírójának a sírhelyéhez, ahol imádság után szalagot kötöttünk a síremlék kerítésére.
Szejkefürdő<O:p</O:p

Orbán Balázs

a legnagyobb székely sírhelye

Utunk tovább Farkaslakára vezetett, ahol Tamási Áron író sírhelyét kerestük fel. Illő tiszteletadás után ugyancsak szalagot kötöttünk, de már csak a sír fölé hajló cserefa ágára, mert a sírt koszorúk, szalagok borítják el, jeléül annak, hogy nagyon sokan keresik fel a jeles székely író nyughelyét.<O:p</O:p
<O:p</O:p

Orbán Balázs sírjához vezető székely kapuk <O:p</O:p

Farkaslaka, Tanvasi Aron sírhelye és síremléke<O:p</O:p

Emléktáblájának felirata:<O:p</O:p
Itt Farkaslakán született és nyugszik Tamási Áron (1897-1966) a székely
falu világának mesteri megörökítője, kiváló XX. Századi magyar prózaíró,
kopjafával megjelölt sírja, végakarata szerint a két cserefa között.
A park közepén Szervátiusz Jenő és Szervátiusz Tibor
hargitai vulkáni kőből faragott emlékműve.
A faluban a Nagy utca 238. szám alatt az író szülőháza,
ma emlékház. A Kalóz utca 392. szám alatt testvére,
Fancsaliné Tamás Ágnes háza, ahol számos művét papírra vetette.<O:p</O:p
A kopjafa előtt kőkereszt áll, melynek talapzatán a következő idézet látható:„Törzsében székely volt, fia Hunniának, hűséges szolgája bomlott századának" Tamási

Imával vettünk búcsút a nagy székely író sírjától, miközben mások is lerótták kegyeletüket székelyföldi és anyaországi tisztelői.
Egy kis kitérővel felkerestük Székelylengyelfalva község templomkertben lévő sírkertet, hogy ott is lerójuk kegyeletünket a nemrég meghalt, volt székelyföldi főesperes plébános sírjánál, ki a 2005-ös csíksomlyói pünkösdi búcsú felejthetetlen prédikációját tartotta, melyhez hasonló az óta sem hangzott el. A sírkereszt felirata:
Fr. Hajdó István (1942-2011)
Székelylengyelfalva templomkert, Hajdó István fő esperes sírhelye

A Kálmán Marikától kapott virágcsokrot elhelyeztem a sírhalmon lévő vázában, majd nemzeti színű szalagot kötöttem a keresztfa aljára. Beléptünk egy imádságra magyarországi Szent Erzsébetnek szentelt templomba, és folytattuk utunkat, északkelet felé.
Tekintettel arra, hogy a hét közepén meghívást kaptunk a Nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem kulturális igazgatójától, Mostis Gergőtől, aki arra kért, hogy hazafelé tartva, út közben iktassunk be egy előadást 19,00 órára az egyetem előadótermében, e szíves meghívásnak is eleget tettünk. Megjelentünk Nagyváradon a megbeszélt helyen, ahol Mostis Gergővel együtt Tóth József Barna, Tőkés László püspök úr titkárja is fogadott bennünket. Az egyetemen szép számú közönség előtt tartottam előadást, akik kérdéseket is tettek fel, nagy érdeklődéssel hallgatva szavaimat.
tartotta, melyhez hasonló az óta sem hangzott el. A sírkereszt felirata:
Imával vettünk búcsút a nagy székely író sírjától, miközben mások is lerótták kegyeletüket székelyföldi és anyaországi tisztelői.<O:p</O:p
Egy kis kitérővel felkerestük Székelylengyelfalva község templomkertben lévő sírkertet, hogy ott is lerójuk kegyeletünket a nemrég meghalt, volt székelyföldi főesperes plébános sírjánál, ki a 2005-ös csíksomlyói pünkösdi búcsú felejthetetlen prédikációját
<O:p</O:p
Fr. Hajdó István (1942-2011)<O:p</O:p

Székelylengyelfalva templomkert, Hajdó István fő esperes sírhelye<O:p</O:p

A Kálmán Marikától kapott virágcsokrot elhelyeztem a sírhalmon lévő vázában, majd nemzeti színű szalagot kötöttem a keresztfa aljára. Beléptünk egy imádságra magyarországi Szent Erzsébetnek szentelt templomba, és folytattuk utunkat, északkelet felé. Tekintettel arra, hogy a hét közepén meghívást kaptunk a Nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem kulturális igazgatójától, Mostis Gergőtől, aki arra kért, hogy hazafelé tartva, út közben iktassunk be egy előadást 19,00 órára az egyetem előadótermében, e szíves meghívásnak is eleget tettünk. Megjelentünk Nagyváradon a megbeszélt helyen, ahol Mostis Gergővel együtt Tóth József Barna, Tőkés László püspök úr titkárja is fogadott bennünket. Az egyetemen szép számú közönség előtt tartottam előadást, akik kérdéseket is tettek fel, nagy érdeklődéssel hallgatva szavaimat.<O:p</O:p

Nagyvárad, Partiumi Keresztény Egyetemi előadás képei, meghívónk Mostis Gergő kulturális igazgató (bal oldali képeken)<O:p</O:p
<O:p</O:p
Az előadás és meghívóinkkal együtt elköltött vacsora után azonnal útnak indultunk hazafelé Nagykanizsára.

<O:p</O:p
2011. szeptember 10. (szombat) Hazaérkezés
<O:p</O:p
A Jó Isten kegyelméből szerencsésen megérkeztünk hajnali 2,35 perckor Nagykanizsára. A feledhetetlen és emlékezetes erdélyi, - közelebbről csíki, gyimesi, gyergyói és erdővidéki utazások-, a felgyülemlett rengeteg élmény hatására minden fáradtságom ellenére, csak valamikor reggel felé tudtam pár órára elaludni.<O:p</O:p
--------------------------------------------------------------------------------------------------

Zárszó<O:p</O:p

Zárszó gyanánt szeretnénk külön-külön köszönetet mondani minden kedves helyi szervezőnek, valamint mindazoknak, akik szeretettel fogadtak minket, és lehetővé tették, hogy a 2011-es év szeptember elejének verőfényes napjaiban egy felejthetetlen, élménydús, tartalmas hetet tölthettünk Erdélyországban.<O:p</O:p
A számos levélváltás útján és kölcsönös telefonhívásokban egyeztetett, az alaposan megszervezett programok a legkedvezőbb körülmények között zajlottak le. Így az események sorrendjében igyekszem méltatni vendéglátóink hozzájárulását a közös ügy szolgálatában.<O:p</O:p
<O:p</O:p
Elsőként kell említenem, hogy fráter Urbán Erik főtisztelendő atya, a csíksomlyói kegytemplom igazgatója készségesen hozzájárult ahhoz, hogy a szeptember 4-iki, vasárnapi nagymise után szólhassak híveihez és hitem megvallásával létre jöjjön az első bemutatkozás Erdélyország földjén.<O:p</O:p
<O:p</O:p
Gyimesbükkön, a Nagy-Magyarország határállomásán, a valamikori 30-as számú őrházban a vasúttörténeti múzeum vezetője, Bilibók Ágoston és kedves családja fogadott minket bensőséges baráti szeretettel, és szívet megdobogtatóan ismertette a régmúlt épület maradványokat, sorsdöntő események színhelyeit.<O:p</O:p
<O:p</O:p
Köszönet tartozom Bögözön, nagytiszteletű Bíró Endre református lelkész úrnak, aki készségesen bemutatta községének híres műemlék templomát, ahol a feltárt freskó leletekről adott rendkívül érdekes tájékoztatást.<O:p</O:p
Ugyancsak Bögözön tettünk, látogatást a Kiss családnál, ahol megszemlélhettük az asztalos műhely hagyományos szerszámai mellett a múltat idéző, sajnos a gépesített földműveléssel már eltűnőben lévő istálló, pajta és mezőgazdasági munkaeszközöket is.<O:p</O:p
<O:p</O:p
Csíkszeredán nagy megtiszteltetésben volt részünk, amikor Antal Attila alpolgármester úr és Magyarország főkonzulja, Szarka Gábor úr fogadott minket a városházán. Érdeklődtek tevékenységem iránt, és biztosították a sajtó jelenlétét, televíziós nyilatkozat felvételét, a széleskörű tájékoztatás lehetőségét Erdély szerte.<O:p</O:p
<O:p</O:p
A bardóci Benkő Emőke kulturális szervező, gazdag program keretében, először Vargyason megismertetett minket Máthé Ferenc fafaragó népművész, majd Sütő Gábor és családja bútorfestői tevékenységével. Utána került sor az erdővidéki Baróton az első előadásom megtartására, ahol Benkő Emőke mellett az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács fiataljai Szép Béla helyi elnök vezetésével is tevékenyen részt vettek a lebonyolításban.<O:p</O:p
<O:p</O:p
A második előadásom megszervezésére Gyergyószentmiklóson került sor, ahol város életének megismertetésén túl Márton Sándor és Szakálli Ferenc barátaink bensőséges találkozást szerveztekk a kedves és érdeklődő hallgatósággal, egy feledhetetlen est keretében.<O:p</O:p
<O:p</O:p
A Székelyudvarhelyen töltött délután és est ugyancsak mély nyomokat hagyott bennünk. Murányi János barátunk, mint bámulatos felkészült helytörténész kápráztatott el minket a város nevezetességeivel, a történelmi magyar múltból megőrződött épületegyüttesekkel. Az esti előadásom sikeres megszervezésével ugyancsak János barátunk közbenjárására, Szőcs Endre úr, a Kulturális Központ igazgatója pedig a lebonyolításnak adott méltó keretet és az est méltatásával emelte annak rangját.<O:p</O:p
<O:p</O:p
Az erdélyi találkozások befejezésével Bögözön érzékeny búcsút vettünk kedves szállásadóinktól, Kálmán Marikától és férjétől, Istvántól, valamint Eszter nénitől, a finom étkek elkészítőjétől. Szálláshelyünk igazi családi otthonul szolgált, ahol tartalmas esti beszélgetések során megosztozzuk élményeinket, kicseréltük egymással véleményünket.<O:p</O:p
<O:p</O:p
Utolsó állomásunk a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem, ahová programon kívül megtisztelő meghívást kaptunk, s melynek eleget téve, az utolsó este előadást tartottam az ottani kedves hallgatóságnak. Meghívónk Mostis Gergő kulturális igazgató úr volt, de ugyanakkor jelen volt kedves ismerősöm Nagy József Barna úr is, Tőkés László püspök úr személyi titkára. Nagyon lelkes és érdeklődő hallgatóság jött össze az egyetem egyik előadó termében, elhalmoztak kérdésekkel, melyekre szívesen válaszoltam.<O:p</O:p
<O:p</O:p
Remélem nem hagytam ki senkit a kedves vendéglátóink sorából, akiknek ismételten hálás köszönetemet fejezem ki az Erdélyben töltött napoknak életre szóló, gazdag élménysorozatáért, a mindenütt felső fokon érezhető baráti szeretetért, a testvéri együttlétért.

<O:p</O:p
Rózsás János

 

Horváth Sándor

Állandó Tag
Állandó Tag
2012. március 15.

Kedves Olvasó,
az ünnep elhozta a tavasz ígéretét, de mondhatnánk azt is, hogy a tavasz, mint már annyiszor, a tél után, reménységet gyújtott a szívekben.
'989 csalódást okozott a rendszerváltásban reménykedőknek. Nálunk, a mindenütt tapasztalható nehézségeken túl, érezhető a folyamatos elszegényedés, a nép nagy tömegei mélyen az európai életszinvonal alatt tengődnek. Ám az EU nem mutat megértést helyzetünk iránt, ellenkezőleg, pellengérre állítja hazánkat.
További megszorításokat helyez kilátásba, mint szükséges gyógymódot...megkerülhetetlen felsőbbségként irracionális intézkedéseket alkalmaz velünk szemben, miközben tudjuk jól, hogy a lakóság jövedelmei messze elmaradnak még az EU szegény országai mögött is. Nem meglepő tehát a jelszó: Nem leszünk gyarmat!
A magyar föld a kivéreztetett országban könnyű préda, ha nem kap védelmet.
Ergo, az Eu gazdasági és jogi környezete az ország teljes felszámolását jelenti a jelenlegi úton.
Belehajszolnak bennünket " barátaink" az önfeladásba, a testi-lelki szolgaságba.
Rútul becsaptak bennünket és nem először visszaéltek bizalmunkkal, vendégszeretetünkkel. Rossz hírünket keltik a világban, akiknek életét mentettük, akiket segítettünk.
A tavaszi reményt a lengyelek, litvánok és még sokan mások baráti támogatása jelentette az ünnepen. A remény e csokrát nyujtom át most a mellékelt verssel együtt a Kedves Olvasónak. (szerk.)
 

Csatolások

  • Chinese-celebrate-Spring-Festival-in-Beijing_5.jpg
    Chinese-celebrate-Spring-Festival-in-Beijing_5.jpg
    46.3 KB · Olvasás: 1

Horváth Sándor

Állandó Tag
Állandó Tag
Húsvétra várva

Kedves Olvasó,
a Sándor-napi tavaszi ajándék, mára elfogyott. Hűvös és szomorú idő van, ami kifejezi közállapotainkat - a kilakoltatások folytatódnak, ami önmagában döbbenetet kelt, ha eszünkbe jut, hogy 89'ben milyen reményekkel vártuk a rendszerváltást.
Mára szertefoszlott a balga illúzió, gazdátlanul készülünk a húsvétra és tudjuk, csak magunkra számíthatunk...
http://www.youtube.com/watch?v=Tl9CmiD-Ylo&feature=relmfu
itt videofilmen, alább hangosversként hallgatható versem.
 

Horváth Sándor

Állandó Tag
Állandó Tag
Vissza a múltba

Tisztelt Olvasó,<O:p</O:p
Időről időre megújul rovatunk új szerzők írásaival.<O:p</O:p
Az irodalom széles és változatos területéről igyekszünk új témákat válogatni. Ez történik most is. Mindazonáltal szeretném néhány szóval bemutatni szerzőnket és Barátunkat, Bődey Sándort, akivel már találkozhatott az olvasó a Gellért-hegyi Sziklakápolna Pálos freskójának elhelyezése körüli, különös történéseinek ismertetésekor. <O:p</O:p
Bődey Sándor őstörténet kutató, néhány éve a Máriaremete templomkerti nyári rendezvény megszervezéséért és lebonyolításáért, nem utolsó sorban a jótékonysági szellem kibontakoztatásáért, közösségformáló eredményeiért, Feleségével együtt, Bődey Katalinnal elnyerték a Klebelsberg díjat. Erről részletesebben is beszámolunk majd, most azonban „Húsvéti ajándékként” elhozta útleirását, amely a mindennapok zűrzavarából elvisz bennünket a harmónia örök otthonába. Íme.<O:p</O:p
<O:p</O:p
<O:p</O:p

Kárpátalján voltunk<O:p</O:p
<O:p</O:p
Pénteken indultunk hatan Budapestről TÁKOS-ba. Tákos falut hatalmas árvíz pusztította , amit az Orbán kormány épített újjá: 366 „Makovecz” ház és a református templom. A templomot „Naptemplom”-nak hívta a helyi néni, aki félórás előadásban beszélt a templom festett kazettáiról – a csillagjegyekről, reggeli napsugárról, ami kizárólag a padsor egyikén lévő turulmadárt simogatja – és Orbán Viktorról, aki nem volt rest beállni a homokzsákolásba.<O:p</O:p
<O:p</O:p
TIVADAR-ban – magyarul „Isten ajándéka” -, a polgármester vendégházában aludtunk meg és reggel velük – majd később csatlakozott hozzánk több ember: végül 19 lettünk - indultunk el egy Ivecó kisbusszal, idegenvezetővel a határra.<O:p</O:p
Az első BEREGSZÁSZ, ahol Kárpátalja egyetlen magyar tannyelvű főiskoláján – Illyés Gyula – örömmel fedeztem fel a matetematikai tanszék ajtaján: „A terem felújításához hozzájárult a Budapest II. kerületi önkormányzata” - tegnap megtudtam, hogy Dr. Láng Zsolt polgármesterünk volt a „tettes”.
Nagyszőlős felé a Tisza mentén utazva Nagymuzsay, Bene érintésével a Tisza túlsó oldalán magyar területen fekvő Törökbecsével szemben megálltunk egy hatalmas Turul emlékműnél. A felírat szerint a „Határőr kolhoz” állította helyre 1989-ben, a „Kuruc szabadságharc (1703-1711) első győzelmes ütközetének és az 1703 július 14-16 tiszai átkelés emlékére”.

NAGYSZŐLŐS Bereg vármegyének és a város urának, báró Perényi Zsigmond (1782-1849) szobrát és az első gázlámpát csodáltuk meg – „gázlámpa 1898-ból Nagyszőlős utcai gázvilágítása a XIX. század végén kezdődött” -, majd Ukrajna megalapítójának – XIX. század -, egy kozák vezér szobránál hallgattuk idegenvezetőnket Ukrajna történelméről: …… Ukrajna magyarra lefordítva kb. azt jelenti: birodalom széle, pereme, ahová a bűnözőket, elítélteket a Cári Oroszország száműzte, ahogyan Szibériába is. Ez tulajdonképpen a gyepűt, azaz a „senki földjét” jelentette. A mai Ukrajna területén a lengyelek és litvánok osztoztak addig, amíg a kozákok el nem foglalták a Kárpátokig. Kárpátalját a magyarok és a ruszinok békében lakták, amit mi sem bizonyít jobban a népszavazás eredménye: a magyarok 85 %-a és a ruszinok 75 %-a a Magyarországhoz való tartozást választotta. A Kijevi parlament a népszavazást azonnal levette napirendről…<O:p</O:p
Ez lehetett az alapja annak, mikor Kárpátalját Hruscsov felajánlotta Kádárnak , de az visszautasította, és amit az Antall kormány megpecsételt egy terület-lemondási szerződéssel. Tetteiről ismerszik meg az ember – mindkettő negatívan értékelhető….. Nagyszőlősön a vasúti átjárót meglátva megértettem „Trianon” egyik mozgatórúgóját: a NAGY MAGYARORSZÁG gondosan megtervezett vasúthálózatot épített ki a Kárpát-medencében, amely Budapesttől sugarasan ment minden irányba, amit koncentrikus körök kötöttek össze. Az ANTANT nem bízott a tanácsköztársasági múlttal terhelt Magyarországban, így Felsővisótól délre Szamosújvár felé, míg északra Huszt, Nagyszőlős, Ungvártól Kassa irányába vasút nem lehetett többé magyar területen. Kárpátaljai részen a normál sínpár két oldala mellé egy széles nyomtávú (szovjet rendszer) sínpárt is fektettek, amit a közeli tervek szerint megcsinálnak Szlovák területen, így Magyarország ki fog maradni a Nyugat- Kelet irányú vasúti áruszállításból.
HUSZT-ra érkeztünk Kárpátalja egyetlen erődtemplomát szemügyre venni. Erdélyben számosat találunk, de hiszen Huszt vára az erdélyi fejedelmek birtoka volt. A számos kopjafa bizonyítja a templom udvarán: „Gróf Bethlen Gábor és Bethlen István Erdély fejedelmei és templomunk jótevői emlékére” – így az egyiken ; „Kis-rédhei gróf Rédhei Ferenc Erdély fejedelme Máramaros Vármegye örökös főispánja Huszti vár ura” – a másikon. A legszebb kopjafa a felírat szerint ” Állítatta a Huszti magyarság”, ez van a kopjafa alján, felette címereket láthatunk: Visk – szarvas, nap és hold, Huszt – keresztbe rakott két nyílvessző, hold, két csillag, H.mező (Hosszúmező) – szürke marhafej, hold, csillag, Técső – Turul, M.sziget (Máramarossziget) – szürke marhafej, szarva között egy kereszt, buzogány, két csillag, és legfölül Máramaros vármegye – keresztbe vágott mező fölött bányában dolgozó két alak, mellette két fenyő és egy kecske. A református templomban látható nyoma van annak, hogy korábban katolikusoké volt: a templom baloldali fala mentén karzat fut, mely eltakarja egy nagyon kopott freskót három alakkal: Szent István, Szent László és Szent Imre. Búcsúzzunk a templom két feliratával: „ Légy hív mindhalálig” (Jel. 2.14), „A szeretet soha el nem fogy” (I.Kor.13.8).
VISK a Tisza túlsó partjára vezető rozsda ette hídon közelíthető meg – megjegyzem csak rozsdás hidat láttam az úton -, hogy megnézhessük egy kopjafát a Viski református templom mellett: „1657 január 11-én II. Rákóczi György fejedelem vezetésével a Viski templomban tartották meg Erdély országgyűlését. Innen indult el a 24 ezer fős sereg a lengyelországi sikertelen hadjáratra”. A templomban - mellette több száz éves faharangláb – fakazetta helyett egyetlen festmény borítja a mennyezetet, központi helyen a közismert két angyalos NAGY MAGYARORSZÁG címerrel.
Elhagytuk a Tisza észak – déli szakaszát és ahol a Tiszába ömlik a Talabor folyó, keletre fordultunk követve a folyót – Vajnágot, Talaborfalut, Dulfalvát, Kövesligetet, Gázlót, Égermezőt érintve – megérkeztünk a Máramarosi Havasok lábához, ALSÓKALOCSÁRA. Már esteledett, ezért a Talabor folyótól balra magasodó Kamjanka hegycsúcs (1578 m) egyik oldalán épített szállodában töltöttük el az éjszakát, ami régen az ukrán párt síparadicsoma (sífelvonóval) volt, ma magántulajdonban van – hogy kié, arra nézve sejtetni enged valamit a parkolóban sorakozó luxusterepjárók, 500-as Mercédeszek…. A berendezés vetekedett bármelyik svájci négycsillagos szállodáéval, ennek ellenére a kétágyas szoba ára 350 hrivnya, ami kb.: 7.000,- Ft-nak felel meg. A szálloda teraszán jól felöltözve csodáltuk a panorámát a kristálytiszta levegőből mélyen kortyolva. Néztük a hatalmas hegyeket sűrű fenyvesekkel borítva – az érzés, ami elfogott hasonló volt a Görgényi Havasokban található Szováta környékén: az óriási fenyők tövében rá kellet ébrednem, hogy milyen esendő az emberi lény ?!
Másnap kiadós reggeli után 8 órakor már úton voltunk, visszatérve a Talabor folyóhoz és felkapaszkodott buszunk a 998 m magasságban elhelyezkedő Szinevári tengerszemhez. 10.000 éve alakult ki egy földcsuszamlás következtében, partja meredek jegenye-és lucfenyők erdejéből bukkan ki a tó. Benne pisztráng és ami egy ritkaság a „vízi dió”. Gyönyörűséges hely! Lefele menvén a folyóban és partján kb.: 50 cm magas beton piramisok hevertek látszólag találomra lerakva: 66 – 70 éve hevernek ott a Vörös hadsereg tankjai ellen, részeként a lejjebb kb.: 30 méterenként bunkerokból álló „ÁRPÁD vonal”-nak. A betonbunkerok tökéletes állapotban vannak, két részből áll, ajtajuk és a lőrések az ország belseje felé nyíltak, belsejében való fényképezés közben egy vörös csillagot fedeztem fel – elégedetten elmosolyodtam: az Árpád vonalon az ukrán hadsereg képtelen volt átjönni! Csak a románok átállásával tudtak belülről elfoglalni a Kárpátokat. Mielőtt elhagynánk „Szinevár” környékét, meglátogattuk Európa egyetlen faúsztatójának múzeumát: a két partot összekötő faépítményből leengedtek egy gátat, így duzzasztották fel a folyót, majd kinyitották a zsilipet és az árhullámot meglovagolva az összekötött fatörzseken állva egész a Tiszáig hajóztak.
Most jött el az a pillanat, ami számunkra érzelmileg a legfelemelőbb volt : irány a Vereckei hágó! A Talabor folyótól el kellett jutnunk a Latorca forrásvidékére: északra vettük az irányt, elmentünk ismét a Kamjankai szállásunk mellett, hogy Ökörmezőre érjünk, majd innen keletre fordulva, Vízközt, Repenyét, Iszkát, Fülöpfalvát, Zugót, Volocot, Felsővereckét, Alsóvereckét, Verebest érintve megérkeztünk a VERECKEI hágó honfoglalási emlékművéhez: egy „A” betű van kirakva 7 kőtömbből, ami a hét vezért jelenti. Az emlékművet ismét helyreállították – ukrán nacionalisták Lembergből leöntötték gázolajjal, majd felgyújtották. Először Kati nejem a magunkkal hozott nemzeti színű szalagot kötött egyik kampóra, előkészítette a magunkkal hozott Szent István pezsgőt, majd elmondtuk a Miatyánkot és elénekeltük a Himnuszt. Ezután mivel koccinthattunk volna, ha nem Szent István pezsgővel?! Sokunk szeme könybelábadt és mivel búcsúzhatnánk az ezeréves történelmi helytől: elordítottam magam Magyarország felé, hátha Kőszegig elhallatszik: Hajrá Magyarország! Hajrá magyarok!
Indultunk hazafelé, Alsóvereckén ráfordultunk a Latorca mellett futó autóútra, hogy meg se álljunk Szolyváig. A váratlan zötyögésmentes utazás elbóbiskolást eredményezett párunknál, én pedig visszapörgettem az eddigi tapasztaltakat:
– nem igaz, hogy a Kárpátok hegyei kopaszok lennének, nincs irtás a hegyekben, ellentétben azzal, ami nálunk elterjedt
- dúl a vallásháború; ukrán állam finanszírozza, hogy minden helységben, ahol görög katolikus vagy református templom van, ott vadonatúj ortodox templomok vannak
- a falukban szabadon kószálnak a lovak, szarvasmarhák és nem fél senki, hogy elkötik
- nagy a szegénység vidéken, de mindenhol láttam teheneket, lovakat, baromfikat, megművelt földeket, egyszóval működik az ösztön a létfenntartás tekintetében, nem mint a közelünkben Pátyon: a gazda segélyért áll sorba az önkormányzatnál….
- ennyi művirágot mindenhol életembe nem láttam
Míg ezeken töprengtem SZOLYVÁHOZ érve már belső úton haladva megálltunk egy emlékműnél, rajta felírat: „E HALOM EGY LOVASTUL ELTEMETETT HONFOGLALÁSKORI HARCOS SÍRHELYE. ÁLLITATTA: A Szolyvai magyar kulturális szövetség a honfoglalás 1100. évfordulója emlékére.” Az ukrán nacionalisták eddig azt állították, régészeti lelet hiányában nem is volt honfoglalás Vereckén – méltó válasz volt az emlékmű!
Szolyván van Sztálini hatalom magyar és német áldozatainak (több ezer fő) emlékparkja, falunként fölsorolva a neveket – görcse rándult a gyomrunk.
BEREGSZENTMIKLÓS-ra érve megálltunk szovjet típusú panelházaknál. A házak közé besétálva azonban rögtön feltűnt, amiért megálltunk, a Beregi Vár megmaradt lakótornya, a várfalak helyén állnak a panelok. A vár feladata hajdan a Vereckéről jövő út ellenőrzése. Az özvegy Zrínyi Ilona Munkácsról kilovagolva itt találkozott Thököly Imre fejedelemmel és fia II. Rákóczi Ferenc itt töltötte utolsó éjszakáját magyar földön. Itt eszembe ötlött: ….vár állott, most kőhalom, …. – azaz panel halom.
Elértünk körutunk utolsó állomására MUNKÁCSRA. Már messziről látszott a hatalmas Turul emlékmű a várban – köszönet Pákh Sándor és családjának, mint mecénásoknak. A várat példásan helyreállították, méltóvá vált történelműnk kimagasló szereplőihez, mint pl.: Rákócziak. Ennek ellenére Zsigmond király hívására betelepült podóliai fejedelem, Korjatovics Tódor bronzszobra áll a központi helyen (felsőudvarban),aki 1396 – 1414 ( 18 év !) kapta adományba a várat. Pedig még felmenőim is birtokolták a várat: II. Lajos özvegye Mária 1526-ban bízta Mihályra, I. Ferdinánd Bereg vármegye főispánjává nevezte 1545-ben, majd atyja halála után fiát, II. Mihályt 1547-ben ( meg is gyűlt a baja Szapolyai Zsigmond Jánossal erdélyi fejedelemmel, aki elfoglalta Atya nevű várát - most Vámosatya - 1564-ben). Gondolataimmal elfoglalva felértünk a felső bástyához, ahol végre Zrínyi Ilona és az ifjú II. Rákóczi Ferenc bronzszobra állt. Bevehetetlen erőd volt 5 m-es falakkal és 86 m mély kúttal.
Most, hogy írom ezt a beszámolót, elmerengtem, hogyha Miklós barátunk nem találja ki azt a kirándulást, Danó Sándor Tivadar polgármestere nem szervezi meg, soha el nem jutottunk volna Kárpátaljára. De hát Tivadar jelentése „Isten ajándéka”, azaz Danó Sándor és családja közvetítésével kaptunk Istentől ajándékot és azt azonnal elfogadtuk annak ellenére, hogy már 12 éve nem voltunk nyaralni sem.
Isten fizesse meg Miklósnak és Sándornak!

Húsvét Ádventjén, 2012<O:p</O:p
 

Horváth Sándor

Állandó Tag
Állandó Tag
A bűnbak

Magyar keresztút 2012 húsvétján.
<O:p</O:p
<O:p</O:p
A mostani Nagyhéten folyik Magyarország államelnökének - nemzeti létünk megtestesítőjének - pere, hamis vádakkal. kigúnyolással , megvetéssel történő halálra ítélése és keresztútja. A perben a parlament bal szárnya, a mögöttes karzat gyülevész népe és a mindezek mögött láthatatlanul felsejlő „liberális” Nyugat, ordítozva, fütyülve kiabálja: „feszítsd meg őt”! A közép és a jobbszárny pedig lehajtott fejjel, hallgatagon és szégyenkezve hallgat. Kísérteties!: Európa keresztény népe, ma mennyire hasonlít a régi idők választott népéhez!

<O:p</O:p
Urunk! Rengeteget szenvedtél, halálra ítéltek és meghaltál. De azután feltámadtál!
Engedd, hogy nemzetünk - Édesanyád Országa - szintén feltámadjon és tanúságot tegyen a világnak Rólad, az Igazságról!

Dr. Buda Bálint.<O:p</O:p
2012. 04. 03.<O:p</O:p
Nagykedd. <O:p</O:p
 

Horváth Sándor

Állandó Tag
Állandó Tag
Bődey Sándor

THALESZ A KERESKEDŐ
Avagy a „nagytestvér” villalakóinak is ő szállított volna ?
<O:p</O:p
Jogosan tehetnénk fel a kérdést, hogy mi köze Thalésznak a villa lakóihoz, ha nem tudnánk, mivel is foglalkoztak Milétoszban a kereskedők 2500 éve. Thalész is egy ilyen kereskedő család sarjaként látott napvilágot kr.e.640 körül és az, hogy nem lett „csak” kereskedő az akkori világban több földrészen egyszerre megszólaló, többek között a „görög aranykort” jelző, „vekker”–nek köszönhető.
<O:p</O:p
De térjünk vissza a kereskedelemhez. Olvasom a S…magazinban kismocsok nyílt levelét Medgyessyhez. Először a Gilgames eposzban olvastam hasonló aktusról – Enkidu 70 %-ban isteni és 30 %-ban földi összegyúrásáról -, de ahogy hallottam Medgyessy sajnálja a milliárdosi 70 %-át, mert meghirdette a saját és a lakosság takarékossági programját. Nesze neked kismocsok ! Nos kétlem, hogy Medgyessy saját magára nézve is kötelező érvénnyel bírna, annál inkább a „másság” elutasításának vagyunk tanúi az éppen kapóra jött gazdaságpolitikai spanyolfal mögé bújva.
<O:p</O:p
Thálesz itt ugyan nem rúghatott labdába , de nézzük a magazin következő cikkét.” Kézimunkáztak a lányok” – az ókori kereskedő itt már igazán szimatot kaphatott: Milétosz kereskedői a női kielégülés céljaira kitömött bőrtárgyak kereskedelméről is híresek voltak. Mivel nem láttam az eredeti felvételeket, így nem tudom bizonyossággal megállapítani, hogy a „bőrtárgyak” benne voltak-e a buliban vagy nem. Nem láthattam, amikor Viola „besokallt” és a paplan alatt „milétozott” és a kamera hatására abbahagyta vagy Kornéliát, akit nem zavart a kamera….Így csak gyanakodhatok, hogy Kornéliánál bejött az ókori „business”.
<O:p</O:p
Az ókoriak nagyra értékelték a kíváncsiságot és a lakomákat mindig szimpózium követte. A tivornya résztvevői vízzel hígított bort vedeltek, miközben filozófiáról vitatkoztak, énekeltek, találós kérdéseket meséltek. Akik nem tudták megoldani a fejtörőket, azokat különböző büntetésekre ítéltek, például meztelenül körbe kellett táncolniuk a szobát. Amíg Thalész - saját vagyonát felhasználva - tudásszomját Babilonban és Egyiptomban elégítette ki, addig a „bájos villalakóink” minden szempontból túltettek az ókoriakon: a legváltozatosabb „büntetéseket” hajtották önként végre a gondosan megválogatott szereplőkkel, akiknél 98 %-ban garantálható volt az „önkéntesbirka” effektus, mindenféle szimpózium nélkül, nem beszélve a tudásszomjról. Igaz, az ókoriaknak nem voltak kamerákkal fölszerelt szobáik – bár lettek volna, mert akkor mit sem bánnám az alexandriai tudósnő Hüpatia, Cyril szerzetesei által való brutális megölését, majd 415-ben Könyvtár felgyújtását.
De hát a „villalakók” mit sem tudtak arról, hogy Ptolemaiosz összeszedte az ókor minden tudását, mintegy 200-500 ezer papirusz tekercsben, mint ahogy a XXI. század tudása sem érintette meg őket.
Ezt a „bekamerázott” ál-liberális modellt kellene nekünk elfogadnunk ?? Éljünk akkor „konzumidiótánként ??
Engedjük , hogy a magánélet szentségét, annak tiszteletben tartását megkérdőjelezzék ?? Fogadjuk el, hogy ismét szabadon lehet egymás után leskelődni ??
Hiába szólt az ókor „vekkere” ?? NEM ! Mi tudjuk mi történt 2700 éve : eltemettek Turánban egy szkita házaspárt és az asszonynak a nyakláncán egy „csodaszarvas” lógott. 2500 éve: Thálesz készítette elő a terepet a püthagoreusok nagy felfedezéseinek és Eukleidesz „Elemek” munkájának, Indiában Szidhártha Gautama Buddha (sz:kr.e.560), míg Kinában Lao-ce és Kung-fu-ce ( sz:kr.e. 551) munkái intellektuláis forradalmat csináltak, ahogy ma Mi azt is tudjuk, hogy nem szabad istennek képzelni magunkat az emberi géntérkép felfedezése után, még Enkidu 30 %-ának erejéig se.
<O:p</O:p
Az emberi természet egy furcsa vonása mégiscsak átvészelte a 2500 évet, bejutott a villalakók közé és nem sok jövőt jósolok Medgyessy-nek a „kismocsok” visszautasításáért, ebbe akár bele is bukhat…. Thalész már öreg ember volt, mikor találkozott a szamoszi Püthagorasszal. Útban Miletoszba meglátogatta a főníciaiak titkos könyveit tanulmányozó Phereküdészt a szomszédos szigeten. Ezen laktak „kismocsok” bűbájos hatalommal bíró ősei. A sziget neve : Leszbosz. Hajrá „kismocsok” !!

Bődey Sándor
<O:p</O:p
 

Horváth Sándor

Állandó Tag
Állandó Tag
A Gyökerek...

Az „antiszemitizmus” gyökerei.<O:p</O:p
<O:p</O:p
A minap Vámos György, az Echo Televízió kiváló, zsidó származású szerkesztője, a „Kibeszélő” műsorában, a magyarok - bizonyos külföldi orgánumok által megállapított - „élenjáró antiszemitizmusa” okán, elítélőleg említette, hogy Zoltai Gusztáv, a Magyar Zsidó Hitközség igazgatója, papi ember létére, csokornyakkendőt visel.
Elgondolkoztam ezen: bizony mennyire igaza van! Persze csak akkor, ha ezt átvitt értelemben tekintjük! Mert nem a külső, hanem a belső a lényegesebb. - A csokornyakkendő viselet önmagában ugyanis nem elítélendő, de valóban takarhat, a papi méltósághoz nem illő, elítélendő szellemiséget. Ez a szellemiség aztán nemcsak a csokornyakkendő viselésben, de egyebekben is kitűnhet.
Abban pl. ha egy országos főrabbi, magyar honfitársait bőgatyás és fütyülős-pálinkás népségnek tartja; abban, midőn egy Nobel díjas író - mint nemrég Kertész Imre - népét genetikusan terheltnek nyilvánítja az egész világ nyilvánossága előtt; abban is, mindazok esetében akik helyeslik Izrael államának elkülönülő és kirekesztő magatartását…egy kis példa, apróság, ugyan erre , de igen jellemző: az izraeli iskolák matematika tankönyveiben az összeadás, világszerte elfogadott kereszt jele helyett, más jel szerepel, (bizonnyal azért, nehogy a kereszt esetleg emlékeztessen a Golgota keresztjére vagy egyáltalán a kereszténységre); továbbá, abban is kitűnhet ez a magatartás, midőn az amerikai Rockefellerek megbízást adnak a Mc Gill egyetem genetikusainak, bizonyítanák be azt, hogy a világon létező egyetlen „szuper gén” a zsidó gén.
Az ilyen megnyilvánulások és sok-sok más adat ismeretében mégiscsak joggal felmerülhet mindenkiben a kérdés: az úgynevezett „antiszemitizmusnak” mely a világon ma szinte mindenütt elterjedt, legkevésbé veszélyes formában talán éppen nálunk, magyaroknáltalálható! - mi lehet az igazi oka, a gyökere?
<O:p</O:p
A zsidó nép ősidőktől fogva - felsőbbrendűségének tudatában - Isten egyetlen, kedves és választott népének tartja magát. Írástudói, papjai, tanítói, a szent iratok (Ószövetség, Talmud stb.) és hagyományok alapján régtől fogva - tévedésből vagy szándékosan - így tartják ezt népükről és az isteni akarat meghatalmazott tolmácsolóiként, saját érdekeik szerint értelmezik a vallási és a világi magatartás normáit és azokat ők is szabják meg. Az eljövendő Messiást a választott nép királyának, Izrael népe boldogulását biztosító politikai Messiásnak képzelték el (és teremtették meg? ) a maguk számára. Kizárták és kizárják ma is, annak még a lehetőségét is, hogy esetleg tévedhetnének. Ezzel, az okosnak és alázatosnak egyáltalán nem nevezhető szellemiséggel és magatartással annakidején nem voltak képesek felismerni a népük körében megszületett és várva várt igazi Messiást Jézus Krisztus személyében. Krisztus azidőben szemükre is vetette: „Hogyan is hihetnétek, amikor egymást dicsőítitek , de azt a dicsőséget, mely Istentől való, nem keresitek?”—Továbbá ” Ha nem hiszitek, hogy Én vagyok, meghaltok bűnötökben” – jelentette ki, újra és újra, isteni-messiási voltának teljes tudatában. Jelezte nekik, de az egész világnak is, hogy követniük kell tanítását és istenemberi példáját, neki kell átadni minden jogot és teret. Tévesnek, ártalmasnak, majdhogynem gonosznak, nevezte azt a magatartást, amely egymás dicsőítésében, haszonszerzésben, hatalomban, mások elnyomásában, másokon való uralkodásban látja a földi élet értelmét. Az Ő országa ugyanis a Szeretet Istenének országa, aki szerint előnyben részesülnek az alázatosak, a szegények, a kicsik, az egyszerűek, a szenvedők, a nélkülözők. - A nép vezetői és tanítói szerint viszont az ilyen tanítás képtelen, botrányos, veszélyes a népre nézve és alkalmatlan a földi dicsőség, hatalom és jólét megszerzésére. Nem tudták és nem is akarták megérteni az Úr terveit és elképzeléseit az emberi társadalom békés együttélésére, arra az egyetlen Országra vonatkozóan, amely minden népet egyesít. Nem tudnak elfogadni ma sem egy ilyen országot és egy olyan Messiást, mely más népeknek is szerető Istene. Változatlanul elutasítják Jézust, tanítását és azt, hogy a kereszténység volna az Isten szavának egyetlen hiteles tolmácsolója, az üdvösség és az emberek közti béke letéteményese.
Ezzel a szellemiséggel, a maguk tévedhetetlennek vélt tudásával és a másokat maguk alá rendelő magatartásukkal, aztán ma is idegenek maradnak, szigetként, a népek nagy tengerében. De idegen marad Izrael államuk is a világ államai közt. Az Egyesült Nemzetek Szervezetében magatartásuk összeférhetetlen, fensőbbséges, kirekesztő, kompromisszumokra képtelen, néha az egész világgal szembeforduló és gyakran könyörtelenül agresszív. Ezt a szemléletmódot helyesnek, magától értetődőnek tartják, éspedig nemcsak a maguk szempontjából, de mindenki, az egész világ számára is követendőnek, legalábbis azonban kötelezően eltűrni valónak ítélik. (Érdekes, hogy leginkább ellenségesek azzal a magyar néppel szemben, mely - mellérendelő szemléletével - ősidők óta szívesen látta, befogadta és megbecsülte őket.)
<O:p</O:p
A baj gyökere tehát az, hogy nem lehet hinni egy olyan, „saját” Istenben aki kizárólag az övék és akinek földreszállt Fiát és annak tanítását elutasítják. Ezzel ugyanis egyúttal elutasítják az „Igazságot” és „Szeretetet”, pedig ezek segítségével képzelhető csak el a földön a békés emberi együttélés. Makacs és különös ez az ősi konok magatartásuk, hiszen az Krisztus személyes, földön való, megjelenése előtt is már, az emberiség jobbik része - a természeti népek „ősvallásai” - ezt a szellemiséget igyekeztek, jól-rosszul követni , amely aztán a krisztusi Evangélium meghirdetése óta az egész világ számára világos és kikerülhetetlenül követendő lett.

Így érthető meg az a mélységes és kibékíthetetlen ellentét és ellenérzés, mely a zsidó világuralomra törő – mai fogalmak szerinti liberális-kozmopolita-, kapitalista-kommunista, stb. minden egyéb ártalmas - irányzat szellemiségével szemben, a világ népei között ma is csaknem mindenütt észlelhető. Érthető az a – néha csak tudat alatti – félelem is, hogy ezen eszmeiség térhódítása során meggyengül, sőt, eltűnni látszik az a hit, erkölcs és magatartás, mely valamikor még a régi „keresztény Európát” jellemezte, áthatotta. Európa ma éppenhogy megtagadni igyekszik keresztény gyökereit!

Mindeme ellenszenv azonban lényegében nem nevezhető „antiszemitizmusnak”, nem a zsidó, a liberális, kozmopolita stb. másságos emberek iránti gyűlölet vagy ellenérzés ez, hanem csak szembefordulás az ezek - és politikai háttérerőik - szellemiségével és megnyilvánulása a vészthozó világrontással szembeni ösztönös védekezésnek.
<O:p</O:p
- Márai Sándor neves írónk (- akinek egyébként felesége zsidó származású volt –) röviden így fogalmazta meg ezt: „az anticionizmus és antijudaizmus nem jelent antiszemitizmust”! - Így értelmezhető hát a magyarok „élenjáró antiszemitizmusa” is és az ezzel való folytonos megvádoltatásunk során csupán azon imádkozhatunk, hogy a Szentlélek indítsa a zsidóságot és az egész „liberális” világot a krisztusi szeretet útjára! Akkor talán majd lesz „egy akol és egy Pásztor”!
<O:p</O:p
<O:p</O:p<O:p</O:p
Dr. Buda Bálint <O:p</O:p
2012. március végén.
 
Oldal tetejére