Stitch-A-Long - against (Breast) Cancer

Gyagnes

Állandó Silver Tag
Állandó Tag
„ A női kézimunkáról már régen az a véleményem, hogy ez olyasmi, mint a becsületrend a rendjelek között. S talán éppen azért, mert napról napra kevesebben lesznek azok a ’modern, nagyvárosi nők’ akik kézimunkázás ábrándjait, elandalgásait életük kiegészítő részének tartják – mint anyáink, akik sokszor menekedtek a kézimunkázás árva világába a bánat és az öröm eseményei elől. Sokat tudnék írni a női kézimunka szükségletéről, okosságáról, megnyugtatásáról, sőt boldogságáról is. ”

Krúdy Gyula
 

macleod

Állandó Tag
Állandó Tag
Ági, hebehurgya módon sajnos ebbe nem gondoltam bele, hiszen sokszor néha én is csak úgy mesélek, belső feszültségtől vezérelve, név nélkül a magánszféra miatt, de fel nem hatalmazva.
Ezt most itt nem tudom jóvá tenni. Töröljük? Módosítottam a bevezetőt, hogy ne legyen ez gond.
Vagy varrjuk érte is, de magunknak.
 

zzsuzsa

Állandó Silver Tag
Állandó Tag
Kiviszem a témát szélesebb körbe, ha nem bánjátok. :)
Nem bírok magammal, azért, úgyhogy ez egy önző szempont. Ha Ági azt mondja, ez baj, akkor Sorciert azonnal kérem, törölje a topikot. Személyeskedés nem lesz benne, csak tűcsattogtató csatazaj. :)


Ez tehát legyen egy önkéntes SAL, a mellrák bánata enyhítéséért alkotott összefogás jelképe. Nem használom magyarul az "ellene" szót, mert a szavak teremtenek, és nem az "ellene" a lényeg, hanem a valami mellett, az meg a gyógyulás. Első körben legyen mondjuk egy hónapos. Isten adja, hogy több kör ne legyen, soha, senkiért.

A minta adott, kettő közül lehet választani. Mindegyik a közös küzdelem jelképe lehet. Mindenki választhat, aki szívesen beszállna, mert mindegyik egy nagyon fontos jelkép az ember számára. A magyar népművészetben mindenképpen, hiszen a tulipán a nő szimbóluma, de a ház is, hiszen az a család teste, a lélek lakhelye, ami legyen a madárka a tetején. Ez is a nő feladata: a fizikai házban a lelki családot, otthont megtartani, megőrizni. És ha az erő megfogyatkozik, a betegség meg lép egyet előre, akkor ott állunk mi, közösen, aztán elmeséljük neki, hol a helye. :)

A színei finomak, hasonlóak, nem üti egyik minta sem a másikat. Ezért gondolnám, mindenki habitusa szerint válasszon.

Hogy miért most? Miért ezt? A történet egy ismerősről Ági leírásában megtalálható a Csevegősben. Mert a rák felütötte a fejét, és ebben mindannyian - férfiak és nők! - sorstársak vagyunk. Nem a betegségben, hanem abban, hogy senki nem kivétel, bárkivel bármi megtörténhet.

Mi azzal az eszközzel kell szolidaritást vállaljunk, ami nekünk adatott, és alkalmas arra, hogy a földrajzi távolságot áthidalja. Földrajzi távolság van, de hátha a közös gondolat ad valakinek annyi erőt, energiát, hogy gyógyuljon. A gyógyulás MINDIG belül van, ahogy a betegséget is magunk generáljuk, de a külső jó energiák, a közös rágondolás közös gyógyító teret teremthet, akkor is, ha nem állunk egy ágy mellett. Ez igazán önzetlen, hiszen senkinek érdeke, másféle érzelme nem fűződhet hozzá.

Hogy miért ezért az embertársunkért? Nem tudom. Ha még 5 percig gondolkodunk, mindannyian azonnal találunk okot, miért ne. Hiszen az én imádott Ilona nagynéném is, aki még két tucat évig élt egészségben utána ... a szomszéd néni ... a ... a .... De most miért ő? Nem tudom. Most ő. Nem kötelező, ezért ne azt mondjuk, miért ne, hanem azt, hogy miért igen. Talán egy idézet Hemingway-től megteszi? „Senki sem különálló sziget; minden ember a kontinens egy része, a szárazföld egy darabja; ha egy göröngyöt mos el a tenger, Európa lesz kevesebb, éppúgy, mintha egy hegyfokot mosna el, vagy barátaid házát, vagy a te birtokod; minden halállal én leszek kevesebb, mert egy vagyok az emberiséggel; ezért hát sose kérdezd, kiért szól a harang: érted szól.

Ezért mondom: talán egy hónapig, hogy követhető legyen a folyamat. Aztán Isten ne adja, hogy újra, de egyébként meg akár bármikor.

Kicsit hosszúra sikeredett, ismertek.
NEM győzködök, csak lamentáltam. Én már betáraztam a színeket. :)

Ha kész, a formát te döntsd el, amibe öntöd. Szerintem egy ilyen kis bármilyen lógattyú, akár filcháttér nélkül, csak egy kartonra ragasztva, ez a legpraktikusabb, mert lógatható. Ágakra, szobanövényekre, száraz ágra, ... szem előtt lehet, bátorítást adhat, de ugyanakkor praktikus, mert GYÓGYULÁS UTÁN DOBOZKÁBA TEHETŐ. :)

............. Innét egy fél mondatot töröltem..... és így módosítom:
Ebben a varrásban az EGYÜTT és ÉRZÉS a fontos, az meg átjön. :)

A pdf-ben csak egy DMC - Anchor van, az egy számhoz tartozó sok szám a színválaszték tárházát jelenti.

Képet azért kérünk, az már az önzőségem része, megint! :)



Van még szimbólum.Az életfa,madár,a lélek jelképe.A mesékben sas,holló,varjú,szarka hozza az élet vizét.A főnix a megújulást,a pelikán az önfeláldozást stb.Párat másoltam.
 

Csatolások

  • IMG_0001.jpg
    583.8 KB · Olvasás: 4
  • IMG_0002.jpg
    IMG_0002.jpg
    477.4 KB · Olvasás: 16
  • IMG_0003.jpg
    596.2 KB · Olvasás: 3
  • IMG_0004.jpg
    IMG_0004.jpg
    666.9 KB · Olvasás: 17
  • IMG_0005.jpg
    IMG_0005.jpg
    801 KB · Olvasás: 14
  • IMG_0006.jpg
    IMG_0006.jpg
    657.8 KB · Olvasás: 16
  • IMG_0007.jpg
    IMG_0007.jpg
    936.1 KB · Olvasás: 16

sorcier

Kormanyos
Fórumvezető
Kormányos
Mig olvastam a soraitokat,eppen ez fogalmazodott meg bennem,vajon orulne neki az erintett,hogy betegsegenek hire bejarja a virtualis vilagot?
Sokan,akik betegek lesznek,inkabb hallgatnak rola,mintsem szeretnek tobb emberrel megosztani a gondjukat.
Gondolkozni kell,jot cselekszunk-e vele vagy rosszabbat.
 
Utoljára módosítva:

Gyagnes

Állandó Silver Tag
Állandó Tag
Talán az a legjobb, ha mindenki hímez amit, és ahogy a szíve diktálja, és a hímzés sorsát is ő maga döntheti el, oda adhatja bárkinek aki éppen betegséggel küzd, és ezzel is bátoríthatja őt, kifejezheti, hogy gondolt rá, talán minden egyes öltésben benne lehet a gyógyító gondolat. Meg is tarthatja magának, mert a lényeg, így is úgy is megvalósulhat. Sőt! Emlékeztethet bennünket, milyen érték a családunk és saját egészségünk. Sokszor "szorítottunk", vagy imádkoztunk ebben a közösségben már valamelyikünkért! Lehet, hogy butaság, de azt is megtehetjük, hogy felvesszük a kapcsolatot valamelyik alapítvánnyal, és az elkészült apróságokat felajánlhatják, mondjuk a következő jótékonysági rendezvényükre. Értékesíthetik, de akár ismeretlen betegeknek is átadhatják, mindegy, hogy kitől és ki kapja.
 

macleod

Állandó Tag
Állandó Tag
Mig olvastam a soraitokat,eppen ez fogalmazodott meg bennem,vajon orulne neki az erintette,hogybetegsegenek hire bejarja a virtualis vilagot?
Sokan,akik betegek lesznek,inkabb hallagatnak rola,mintsem szeretnek tobb emberrel megosztani a gondjukat.
Gondolkozni kell,jot cselekszunk-e vele vagy rosszabbat.
Nem akartam rosszat cselekedni. De vitathatatlan, hogy nem gondoltam át a személyes érintettség részét, sajnos már nem tudom visszacsinálni ezt. Mentségemre legyen mondva, még sosem csináltam ilyet, és még a hétköznapi életben sem szólok hozzá ismerőseim életéhez, ha nem kérdezik a véleményem. No, mindegy, ez volt a "miért ne" 5 perc, a többi meg a "miért igen", csak más szempontból. Mindenesetre a sokakból előtörő történetek azt igazolják, sajnos, ez van, mindenki érintett. Én azért kivarrom, Ágitól kérek elnézést, ha kellemetlen pillanatot okoztam. MÉg mindig azt mondom, de ezt ti egyeztessétek a háttérben, ha gondolod, Sorcier törölje, és ennyi.
 

Gyagnes

Állandó Silver Tag
Állandó Tag
Kedves Andi!

Azt gondolom nem kellene törölni, és nagyon köszönöm neked, hogy elkezdted ezt a topikot, mindenképpen jó!
Mindenki tudja, hogy ez miért hogyan született, csak a jó szándék vezérelt mindenkit.
Köszönöm szépen a sorsnak, hogy ilyen vagy, ilyenek vagytok, egy csodálatos közösség.

Azért is írtam nehezen le hogy bizonytalan vagyok, mert nem akartam ezt a nemes kezdeményezést összetörni, jó hogy ez felmerült, mert láthatóan nagyon sokakat érint. Mindenkiben ott vannak ezek a sérülések veszteségek, jó ha ezt egy kicsit megoszthatjuk másokkal.

Gondolkodtam én már ezen mostanában vajon melyik avatar mögött milyen sors lehet. Kinek milyen vigaszt örömöt jelenthet a kézimunka? Amikor átszellemülve az alkotástól kicsit elfelejtjük a mindennapok gondjait, vagy itt a fórumon fellelkesülünk egy- egy szép új mintától, vagy régóta keresett kincsre bukkanunk, vagy megdicsérjük valaki kész munkáját, esetleg segítünk valakinek egy minta felkutatásában.

Én írtam le, amit írtam, a felelősség az enyém, töröltem is amit jónak láttam, amit tudtam.
Maradjon a topik, szerintem, és akár azt is lehet, hogy ez lesz az a hely, ahol ezeket a nehéz helyzeteket, a fájdalmakat kicsit fel tudjuk együtt dolgozni. Jobb is így külön, ne legyen kesergős topik a csevegősből.

Punktum! :rolleyes:
 
Utoljára módosítva:

zsizsika

Állandó Tag
Állandó Tag
Szerintem nagyon jó ötlet amit itt elkezdtetek. Sajnos mindenkinek van története, ki megossza ki nem.
Mikor kiderült nálam a leukémia a párom mondta azt hogy ne mondjam el mindenkinek, csak a családnak, de ebben a kis városban gyorsan terjedtek a hírek. Nekem úgy tűnik ha nem akar valaki beszélni róla mintha " földbe dugná a fejt " , talán mintha nem lenne. Szembe kell nézni vele, és nem szabad feladni.
Ahol dolgoztam az akkori főnököm azt mondta ha havonta kétszer megyek Pestre akkor Ő nem fizeti utánam a fizetni valót és csak 4 órában voltam bejelentve.
Elmentem táppénzre, 3 hónapra kaptam 20 ezer Ft-t, na mondom ez így nem jó. Nem volt más választásom elindítottam a nyugdíjazásom.
Transzplantáció után mikor hazajöttem kb 1 hónap múlva mehettem ki az utcára. Maszk, kesztyű, és kalap a kopasz fejemre, csak a szemem látszódott ki. Az emberek reakciója érdekes volt. Nem nagyon volt olyan aki megkérdezte hogy miért. Inkább csak bámultak . Erről Fantagra is tud mesélni.
Szerintem nem szabad törölni ezt a topikot, úgy tűnik kell ez nekünk. :)
( Bocsánat ha kicsit össze vissza csaponganak a gondolataim, lehet azért van mert sok mindent tudnék írni)
 

Zsafi

Állandó Tag
Állandó Tag
Akiket ismertem, és rákosak voltak, egytől egyig örültek volna, ha összefognak értük - mert Macleod kezdeményezése összefogásnak indult egy beteg gyógyulásáért, az odagondolásunkkal...(de összefogás is marad érte, hiszen mindannyian gondoltunk rá)
Apukám,Apósom, Anyu egyik kolléganője, aki 50 éves kora előtt meghalt petefészekrákban (mintha édes nagynéném lett volna), egyik barátunk, aki pár éve halt meg gyomorrákban (halála előtt egy nappal foghattam a kezét, s mindketten tudtuk, búcsúzunk...) - hirtelen más nem jut eszembe - ők mindannyian örültek volna, jólesett volna nekik a figyelmesség...
De nem vagyunk egyformák.
Tehát varrok az emlékükre, s varrok a sógornőimnek, mert legyőzték a betegséget (olvastam egy blogban, de már nem emlékszem, melyikben, tegnap, hogy a házikós mintát egy a betegségéből kigyógyult hölgy tervezte), az öcsém feleségének pedig édesanyja emlékére.
ZZsuzsa, köszönöm a mintákat! Szeretnék párat közülük is kihímezni, csak győzzem...lenne kinek adni...
Zsizsika, sok mindent kibírtál...s az emberek mindig kibeszélnek, ha akarnak... Olyan erős vagy, tisztellek érte.
 
Utoljára módosítva:

zzsuzsa

Állandó Silver Tag
Állandó Tag
Szerintem nagyon jó ötlet amit itt elkezdtetek. Sajnos mindenkinek van története, ki megossza ki nem.
Mikor kiderült nálam a leukémia a párom mondta azt hogy ne mondjam el mindenkinek, csak a családnak, de ebben a kis városban gyorsan terjedtek a hírek. Nekem úgy tűnik ha nem akar valaki beszélni róla mintha " földbe dugná a fejt " , talán mintha nem lenne. Szembe kell nézni vele, és nem szabad feladni.
Ahol dolgoztam az akkori főnököm azt mondta ha havonta kétszer megyek Pestre akkor Ő nem fizeti utánam a fizetni valót és csak 4 órában voltam bejelentve.
Elmentem táppénzre, 3 hónapra kaptam 20 ezer Ft-t, na mondom ez így nem jó. Nem volt más választásom elindítottam a nyugdíjazásom.
Transzplantáció után mikor hazajöttem kb 1 hónap múlva mehettem ki az utcára. Maszk, kesztyű, és kalap a kopasz fejemre, csak a szemem látszódott ki. Az emberek reakciója érdekes volt. Nem nagyon volt olyan aki megkérdezte hogy miért. Inkább csak bámultak . Erről Fantagra is tud mesélni.
Szerintem nem szabad törölni ezt a topikot, úgy tűnik kell ez nekünk. :)
( Bocsánat ha kicsit össze vissza csaponganak a gondolataim, lehet azért van mert sok mindent tudnék írni)
A tapasztalatom szerint az emberek nem tudják hogyan viszonyuljanak.Amikor özvegy lettem,volt aki elkerült,pedig nem fertőztem,nem beszéltem a gondjaimról,nem tapadtam,szorultam rá senkire,de mégis kellemetlen volt pár embernek.Nekem is,mert hiába készül rá az ember,váratlanul éri.
Lehet,hogy az említett is búra alatt él még,de jól esne neki,ha kapna egy ismeretlentől,nem hálára kötelező szépséget.
Itt sokkal szabadabban beszélünk,arc nélkül,név nélkül,de nem felelőtlenül.Én legalábbis úgy gondolom.
Ha idetalálna, szerintem sokat segítene feldolgozni a feldolgozhatatlant.Erőt kaphatna.Még ha nem is szólna hozzá,csak olvasna.
 

Gagul

Kitiltott (BANned)
Végigolvastam,amiket itt a tumoros gondokrol irtok. Nagyon szép kezdeményezés.De, lehet, hogy elfedi a lényeget?

s mit szólnátok hozzá, ha a rákot másként közelitenétek meg?
 
Utoljára módosítva:

Zsafi

Állandó Tag
Állandó Tag
Készen is van az első darab.Már csak formába kell önteni. Valószínű, hogy fog belőle még néhány készülni.
Csatolás megtekintése 1145566Csatolás megtekintése 1145565
Nagyon szép! Gyors vagy!
Én 28ct-os fehér Zweigart vásznat szabtam ki, azaz levágtam egy nagy darabot és majd szétszabdalom (négybe, esetleg ötbe). Soha nem készítettem még olyan párnácskákat, vagy miket, de szeretnék...nem is tudom, mi a neve annak a valaminek, ami mintha kartonnal lenne merevítve(bélelve?)...valószínűleg el se tudom magyarázni, miről beszélek.
Éppen azért, mert ilyen "izéket" szeretnék készíteni, nem is merném Aidára (mert merev - aztán hogy idomul majd a sarkokon, ha be akarom hajtani?). Most látom, a Tiéd Aida...
Nagyon kíváncsi vagyok a "formára"...
 

zzsuzsa

Állandó Silver Tag
Állandó Tag
A hímzés része nekem is készen van.
Olyan felkavaró érzés!Hajni munkatársam emlékére készült,aki maga volt az élet,33 évesen ment el ,gyomorrákban.
Szerette a szórakozást,mulatást,színeket!.A házat sárgára festették,hogy éjszaka is világos legyen.90kg is rózsaszínt,lilát,pirosat hordott.Időnként begorombult,hogy ő aztán le fog fogyni,ilyenkor szólt,hogy bolond vagyok,de szép leszek,majd meglátjátok 40kg ,kopaszon mondta,nem így képzeltem a fogyást..12éves fiát hagyta itt,aki egy" bulibaleset "következménye.Utolsó években orvostó-orvosig járt,teherbe akart esni.Mindenhol egészségesnek találták.A fiáért sokáig aggódtunk,ki se lehetett ásni a gép elől,de most rendbe jön.15.én huga született.Nagyon örül a tesónak,csak a kórházaktól fél továbbra is.
Sokszor volt előttem ,míg varrtam,így bontogattam serényen.A színeken változtattam,a kép pocsék,de hajnalban így sikerült.
 

Csatolások

  • HPIM2438.JPG
    HPIM2438.JPG
    428.9 KB · Olvasás: 14
Oldal tetejére