Sziasztok!
Azt hiszem, Oly mondta, hogy ő kimondja, ha valami bántja.
Én ezt sajna nem tudtam megtanulni. Apu alkoholista volt, ha visszaszóltam, megvert.
M ott tarok, hogy már semmit senkinek sem tudok elmondani. Tulajdonképpen a stressz nálam nem stressz formájában jelenik meg, hanem mélységes szomorúságban.
A párom és köztem több mint tíz év korkülönbség van, egész más az érdeklődési körünk, a gondolkodásunk. Elelinte próbáltam elmondani neki, ha valaki megbántott, de mindig az sült ki belőle, hogy én vagyok a hibás mindenért. Feladtam a vele való ilyesfajta kommunikációt.
Gyakran a zene is zavar. Egész nap zajban dolgozom.
Ilyenkor megvárom, hogy egyedül legyek, vagy kiülök az erkélyre és csak potyognak a könnyeim. Aztán egy darabig jó lesz. Kb.28 éve ez a technikám, de ne tanuljatok belőle, mert nem állítom, hogy boldog vagyok, és csak ritkán örülök valaminek.
Valaki megtaníthatna visszaszólni, nemet mondani, kimutatni, ha dühös vagyok, kiabálni a kamasz lányomra, ha beszól.
No, igen. Egy jó tanár jól jönne. Bár 42 évesen már nem biztos, hogy meg tudok változni, de semmi sem lehetetlen.
Szeretettel: Swen