Stressz ellen módszerek-életvitel

swenson írta:

Sziasztok!
Azt hiszem, Oly mondta, hogy ő kimondja, ha valami bántja.
Én ezt sajna nem tudtam megtanulni. Apu alkoholista volt, ha visszaszóltam, megvert.
M ott tarok, hogy már semmit senkinek sem tudok elmondani. Tulajdonképpen a stressz nálam nem stressz formájában jelenik meg, hanem mélységes szomorúságban.
A párom és köztem több mint tíz év korkülönbség van, egész más az érdeklődési körünk, a gondolkodásunk. Elelinte próbáltam elmondani neki, ha valaki megbántott, de mindig az sült ki belőle, hogy én vagyok a hibás mindenért. Feladtam a vele való ilyesfajta kommunikációt.
Gyakran a zene is zavar. Egész nap zajban dolgozom.
Ilyenkor megvárom, hogy egyedül legyek, vagy kiülök az erkélyre és csak potyognak a könnyeim. Aztán egy darabig jó lesz. Kb.28 éve ez a technikám, de ne tanuljatok belőle, mert nem állítom, hogy boldog vagyok, és csak ritkán örülök valaminek.
Valaki megtaníthatna visszaszólni, nemet mondani, kimutatni, ha dühös vagyok, kiabálni a kamasz lányomra, ha beszól.
No, igen. Egy jó tanár jól jönne. Bár 42 évesen már nem biztos, hogy meg tudok változni, de semmi sem lehetetlen.
Szeretettel: Swen

Kattints a kibontásához...

Hmm. Változni könnyű és nem életkortól függ, feltéve, ha van hozzá elég motiváció. A 42 év pont jó, hisz most jön még a java.
Ha nem akarok változni, azt jelenti, abban ami van vannak fontosságok, amiket nem akarok feladni. De változni lehet úgy is, hogy ezek megmaradnak, az új személyiségbe be lehet építeni.
Ha valaki nem tud nemet mondani, jelentheti azt is, hogy nem áll ki magáért. Jól elvan egy áldozat szerepben. Mindenki maga találhatja meg, hogy mi a jó neki abban, ami van. Mert azért csinálja azt ami van. Lehet pl. kényelmes, lehet nem kell felelősséget vállalni, lehet ezzel szerzi a figyelmet a környezettől, stb.
Nem ártana egy intenzív vitaminkúra sem, de legfőbbképpen dönteni, hogy fontos vagyok magamnak és a jövőben mindent megteszek magamért, kiállok magam mellett, szeretem magam úgy ahogy vagyok. Ez önzésnek tűnik és igen épp erre biztatlak. Mert ha nem vagy jól azt adod az embereknek, ha jól vagy meg azt. Szerinted melyikhez vonzódnak jobban?
Amúgy, ha a szomorúság alapállapotod, azon is lehet változtatni, mert az nem annyira hasznos, helyette lehetne pl békés, vagy kíváncsi, érdeklődő,.
Hirtelen ennyi jutott eszembe. üdv daibo

daibo írta:

Hmm. Változni könnyű és nem életkortól függ, feltéve, ha van hozzá elég motiváció. A 42 év pont jó, hisz most jön még a java.
Ha nem akarok változni, azt jelenti, abban ami van vannak fontosságok, amiket nem akarok feladni. De változni lehet úgy is, hogy ezek megmaradnak, az új személyiségbe be lehet építeni.
Ha valaki nem tud nemet mondani, jelentheti azt is, hogy nem áll ki magáért. Jól elvan egy áldozat szerepben. Mindenki maga találhatja meg, hogy mi a jó neki abban, ami van. Mert azért csinálja azt ami van. Lehet pl. kényelmes, lehet nem kell felelősséget vállalni, lehet ezzel szerzi a figyelmet a környezettől, stb.
Nem ártana egy intenzív vitaminkúra sem, de legfőbbképpen dönteni, hogy fontos vagyok magamnak és a jövőben mindent megteszek magamért, kiállok magam mellett, szeretem magam úgy ahogy vagyok. Ez önzésnek tűnik és igen épp erre biztatlak. Mert ha nem vagy jól azt adod az embereknek, ha jól vagy meg azt. Szerinted melyikhez vonzódnak jobban?
Amúgy, ha a szomorúság alapállapotod, azon is lehet változtatni, mert az nem annyira hasznos, helyette lehetne pl békés, vagy kíváncsi, érdeklődő,.
Hirtelen ennyi jutott eszembe. üdv daibo

Kattints a kibontásához...

Szia!
14 éves koromig, míg nem kaptam egy alkolista mostohaapát, egész más voltam. Anyut is verte, engem is. No ezt a régi "énemet" szeretném visszakapni, csak túl sokáig voltam az apám hatása alatt.
A munkahelyen érzem igazán jól magam. A betegek is szeretnek, mert évek óta név szerint csak engem akarnak. Már végre azt is megtanulták, hogy nem fogadok el semmit, így puszit kapok. Mókás látvány lehet, hogy a 70-80 éves betegek botorkálnak ki a mentőhöz, és mindegyik megpuszil)
Ha figyelemfelkeltés céljából sírnék, azt nyilván nem elbújva tenném. Egyszer vette észre a párom, azt mondtam, belefújta a homokot a szél a szemembe. Persze kereste a homokszemcsét, naná, hogy nem talált semmit.
Ha egész életedben azt hallja az ember a saját édesanyjától, hogy csúnya vagy, nem vagy jó semmire, kár volt megszületned-naná, hogy elhiszed. Ennek ellenére szerettem őt, de anya soha nem tudta kimutatni a pozitív érzéseit irántam. Mióta meghalt, azóta ugyan senki sem mondja ezeket a szavakat, de az ellenkezőjét sem. Tudom, nekem kellene magamnak bebeszélni az ellenkezőjét, de nem megy, mert úgy érzem, hogy ez hazugság lenne.
A munkahelyen jobb, ha meg sem próbálok nemet mondani, mert szükségem van arra a környezetre, amiben vagyok, és persze a fizetésre is. Otthon (és sehol sem) beszélhetek a munkámról, mert a Bőr- nemibeteg gondozóban dolgozom, és amúgy sem lenne ildomos más baját kifecsegni. Ha az igazgató kérdezné, hogy x.y-nak mi a baja, mert a rokona, annak sem mondanám meg. Adja írásba.
Nos, megyek, jön a délutáni műszak.
Nem érzem magam áldozatnak, nagyon is érzem a felelősség jelentőségét, bár nem állítom, hogy mindez így jó, ahogy van, de most mennem kell, várnak a betegek, előtte még megeszek egy pogácsát.
Tudod, olyan vagyok, amilyen. A főnökömnek jó, a betegeknek és a családomnak is így jó ahogy van, nem is értem minek panaszkodok. Ez van.
Legyen szép napod.
Szeretettel: Swen

Emil Coue- A gyógyítás legnagyobb titka Örömmel osztom meg veletek.

daibo írta:

Hmm. Változni könnyű és nem életkortól függ, feltéve, ha van hozzá elég motiváció. A 42 év pont jó, hisz most jön még a java.
Ha nem akarok változni, azt jelenti, abban ami van vannak fontosságok, amiket nem akarok feladni. De változni lehet úgy is, hogy ezek megmaradnak, az új személyiségbe be lehet építeni.
Ha valaki nem tud nemet mondani, jelentheti azt is, hogy nem áll ki magáért. Jól elvan egy áldozat szerepben. Mindenki maga találhatja meg, hogy mi a jó neki abban, ami van. Mert azért csinálja azt ami van. Lehet pl. kényelmes, lehet nem kell felelősséget vállalni, lehet ezzel szerzi a figyelmet a környezettől, stb.
Nem ártana egy intenzív vitaminkúra sem, de legfőbbképpen dönteni, hogy fontos vagyok magamnak és a jövőben mindent megteszek magamért, kiállok magam mellett, szeretem magam úgy ahogy vagyok. Ez önzésnek tűnik és igen épp erre biztatlak. Mert ha nem vagy jól azt adod az embereknek, ha jól vagy meg azt. Szerinted melyikhez vonzódnak jobban?
Amúgy, ha a szomorúság alapállapotod, azon is lehet változtatni, mert az nem annyira hasznos, helyette lehetne pl békés, vagy kíváncsi, érdeklődő,.
Hirtelen ennyi jutott eszembe. üdv daibo

Kattints a kibontásához...

Szia!
Nem a szomorúság az alapállapotom, s nem sajnálatból írtam, amit írtam.
Valahol olvastam, hogy a sírás jó. Nem csak tányérokat lehet falhoz vágni, nekem ez jött be. S ne gondold, hogy minden nap bőgök, ma is 82 embert néztünk meg a főnökömmel, és jól éreztem magam, és ez most is tart.
Viszont, ha tele az éjjeliedény, hát sírok. Na és. Utána jobb lesz.
Amennyiben az áldozat szerepét akarnám " eljátszani", nem bújnék el.
Imádom a munkámat, a betegek is szeretnek. Folyton etetnének) Úgyhogy a munkahelyemen semmi gond.
Sohasem a munhahelyi dolgaim miatt telik meg az éjjeliedény - de megoldom.
Köszönöm a válaszodat!
Szeretettel: Swen

Nálam az orbáncfű tea jött be, igazán nyugtató, és persze egy kis logikai rejtvény fejtés (pl. sudoku).

Stresszoldás hangtálakkal

HANGTERÁPIA

Méregtelenítés


Életterünkben sok szennyeződés gyűlik össze. Nemcsak a nagyvárosokban, ahol az ipari üzemek, a számtalan gépjárművek szennyezik a levegőt, ahol vegyi anyagokkal tisztítunk és ezeket meg is esszük az előre elkészített vagy konzervált ételekben különféle adalékanyagok formájában, ahol az elektroszmog elől nem bújhatunk sehová; hanem a falvakban is, ahol nem tiszta, nem biztonságos már az ivóvizunk, a termőfold, a megtermelt élelmiszer és a felnevelt állatok húsa sem.
Akárhol lakunk, egyre betegebbek vagyunk, gyógyszerek sokaságától reméljük a gyógyulást, melyek szintén mérgeznek mellékhatásaikkal.
Testünk mérgezettségét jelzik a táplálkozási betegségek, a magas vérnyomás, az érelmeszesedés, a köszvény, a máj és epe betegségei többek közt. Lelkünk mérgezettségét jelzik a depresszió, a neurózisok, a bipoláris betegség, az agresszió, az öngyilkosságok magas száma.
Mit tehetünk?
A méregtelenítést-tisztítást elkezdhetjük minden nap a bélrendszerben (immunrendszerünk 70%-a a bélben van) egyszerű beöntés (vagy Colon hidroterápia) segítségével, folytathatjuk napközben léböjttel - figyelemmel a kiválasztó szervrendszerünkre -, gyógyteákkal, frissen elkészített zöldség- és gyümölcslevekkel. Abbahagyhatjuk a hús fogyasztását.
Méregteleníthetünk (energiaáramoltató) légzőgyakorlatokkal a légzőrendszerünkön át, és bőrünk száraz ledörzsölésével kültakarónkon keresztül is tisztíthatunk. Jó hatásu a szaunázás. Alkalmazhatunk májpakolást is. A masszázsok bármelyike segít a kötőszövetben felszaporodott - esetleg látható, tapintható - anyagcseretermékektől megszabadulni.
A lelki méregtelenítést szolgálhatja egy érdekes előadás, kedvenc könyvünk/versünk olvasása, zenélés, más művészeti tevékenység gyakorlása, jó beszélgetés barátainkkal, meditáció, ima.

Mozgás

Mindannyian éreztük már, hogy mozogni, elfáradni jó, ám nem tudatosítjuk, hogy a mozgás evolúciós szükséglet is! A vele járó terhelés-ellazulás ritmikus váltakozása élettani szempontból elengedhetetlen vegetatív idegrendszerünk egyensúlyához. Amíg a természetben éltünk, fel sem merült, hogy a szervezetünk nem kapja meg a szükséges mozgásmennyiséget.
A civilizáció kialakította mesterséges környezetben elkényelmesedtünk, otthonunkból lifttel megyünk a légkondicionált garázsig, ahol beszállunk a klimatizált autóba, ami elvisz a munkahelyünkre, s onnan ugyanígy térünk haza, házhoz rendelve a csomagolt vacsorát.
Az ún. civilizációs betegségek kialakulásának egyik legfontosabb kockázati tényezője a mozgásszegény életmód.
Mit nyerünk a - nem versenyszerű, nem túlerőltetett- mozgással?
Élettani szempontból: növekvő izomerőt, izomtömeget, az állóképesség növekedését, edzettséget, az ízületek mozgásterjedelmének javítását, az ízületek rugalmasságának megőrzését, a keringés javulását, jobb oxigénellátottságot, intenzívebb szénhidrát anyagcserét, a májfunkció javulását, a koleszterinszint szabályozását, a belső elválasztású mirigyek aktiválását, az immunrendszer jobb működését, idegrendszeri kiegyensúlyozottságot, növekvő szellemi teljesítőképességet.
Pszichés szempontból pedig növekvő önbecsülést, önbizalmat, önismeretet, tudatosságot, saját ellenállásaink és lustaságunk leküzdését, társas kapcsolatok kialakításának lehetőségét kapjuk.

A lelki élet harmóniája


Kinek-kinek magának kell megtalálnia a harmóniát a saját útján: saját magában, saját lelkében. Csendes szemlélődéssel a természetben, túrázva az erdőben, jó társaságban csevegve, verseket olvasgatva, felemelő színdarabot, filmet nézve, lefekvés előtt kellemes zenét hallgatva, imádkozva, relaxálva, meditálva, tánccal, énekléssel - és még sok más módon.
Az azonban bizonyos, hogy a relaxáció, az ellazulás ismeretét nem nélkülözhetjük mindehhez.
A relaxáció hátterében az áll, hogy az izomtónus, a vegetatív idegrendszer tónusa és a pszichés tónus összefüggésben van egymással és a légzéssel is. A nyugodt, elmélyült légzés és az ellazult izomzat kellemes érzelmi, hangulati állapotot, nyugalmat eredményez, s így megszabadít felesleges feszültségeinktől, például az úgynevezett distressztől.
Legáltalánosabb értelemben akkor beszélünk stresszről, amikor az emberek fizikai vagy pszichikai jóllétüket veszélyeztető eseményekkel szembesülnek. Ezek az események a stresszorok, és az emberek rájuk adott válaszai a stresszreakciók.
Számtalan esemény okoz stresszt, melyek általában a következő kategóriák egyikébe tartoznak: az emberi tapasztalatok határain kívül eső traumatikus események (háború, földrengés, szökőár, végzetes baleset, merénylet, fizikai támadás), befolyásolhatatlannak tűnő események (halál, betegség, elbocsájtás), megjósolhatatlan események (mint a traumatikus események), próbatételek (vizsgák), belső konfliktusok (a személynek egymást kölcsönösen kizáró vagy összeegyeztethetetlen céljai vannak).
A test az " üss vagy fuss" válasszal reagál. A stresszre még szorongással, haraggal, agresszióval, fásultsággal és depresszióval válaszolhatunk, és többféle megküzdési stratégiát használunk.
A rövid ideig tartó stressz, az eustressz szükséges az evolúcióhoz, pozitív élményt ad (meg tudtuk csinálni, bár nehéz volt a feladat), de a hosszú időn át fennálló distressz károsít . Azonban a stressz kezelése megtanulható!
Mint ahogy a meditáció is.
Egy maroknyi elszánt neurológus több, mint 10 éve kutatja a tudati folyamatoknak az emberi agy fiziológiájára gyakorolt hatását.
A Dalai Láma beleegyezésével tibeti szerzeteseket vontak be a munkába. Arra keresik a választ, hogy a rendszeres meditáció hogyan változtatja meg az agyi folyamatokat, és ezek a változások az agy melyik területét érintik.
A szerzetesek ideális vizsgálati alanynak bizonyultak. MRI vizsgálattal tanulmányozták a szerzeteseket különféle meditatív gyakorlatok közben. Két markánsan eltérő gyakorlattípussal találkoztak, az egyik az egyhegyű figyelem, vagyis a koncentráció állapota, a másik a nyitott jelenlét állapota: ekkor a meditáló észleli a külvilág benyomásait, de nem reagál azokra.
A laboratóriumi körülmények közt a klasszikus koncentrációs teszteknél, amikor színeket kellett megkülönböztetni a képernyőn, monoton számsorokat kellett folytatni és ismételni, a szerzetesek az átlag fölött teljesítettek. Sokkal nehezebb megzavarni és elterelni a figyelmüket a koncentrációs gyakorlataik használata miatt, mint egy átlagembernek.
A nyitott állapotú meditációnál azt figyelték meg, hogy sokkal visszafogottabban reagálnak a szerzetesek a nekik mutatott kellemes és kellemetlen képekre, mint a kontrollcsoport tagjai. Képesek voltak egyként elhatárolódni az erőszaktól, az undortól, a félelemtől, az érzékiségtől, az örömtől. A nyugati ember számára ez közönynek tűnik. Nyitott tudattal nem sémák alapján vagy ösztönszerűen értékelik a benyomásokat a szerzetesek, hanem átfolyatják a benyomásokat elméjükön, befelé fordítják és elemzik azokat. Nem befolyásolják őket semmilyen irányba az éhező gyermekek képei, de nem rántanak kardot, ha valaki bottal támad rájuk, akkor sem. Mindkét esetben igyekeznek együttérzéssel megérteni, milyen mélyebb jelentése van saját maguk számára annak, amit épp tapasztalnak.

Stressz ellen?
Szerintem sok mozgás,masszázs,koncentrációs gyakorlatok.
A méregtelenítés is segíthet,bár ez egyénre szabott szerintem,állítólag Kínában nem ritka a heti két-három alkalommal végzett beöntés.
Mindenekelőtt azonban akarat,és ha elakadtunk ne szégyelljünk segítséget kérni.

swenson írta:

Szia!
Nem a szomorúság az alapállapotom, s nem sajnálatból írtam, amit írtam.
Valahol olvastam, hogy a sírás jó. Nem csak tányérokat lehet falhoz vágni, nekem ez jött be. S ne gondold, hogy minden nap bőgök, ma is 82 embert néztünk meg a főnökömmel, és jól éreztem magam, és ez most is tart.
Viszont, ha tele az éjjeliedény, hát sírok. Na és. Utána jobb lesz.
Amennyiben az áldozat szerepét akarnám " eljátszani", nem bújnék el.
Imádom a munkámat, a betegek is szeretnek. Folyton etetnének) Úgyhogy a munkahelyemen semmi gond.
Sohasem a munhahelyi dolgaim miatt telik meg az éjjeliedény - de megoldom.
Köszönöm a válaszodat!
Szeretettel: Swen

Kattints a kibontásához...

Sajnálom, hogy nem úgy értetted a válaszomat, mint ahogy én azt szántam, csak pár ötlet volt a belső világunk felfedezéséhez, a viselkedés, szokás mögötti belső motivációk megtalálásához.
Üdv daibo

daibo írta:

Sajnálom, hogy nem úgy értetted a válaszomat, mint ahogy én azt szántam, csak pár ötlet volt a belső világunk felfedezéséhez, a viselkedés, szokás mögötti belső motivációk megtalálásához.
Üdv daibo

Kattints a kibontásához...

Szia!
Semmi gond, nyilván én értettem félre. Mostanában kicsit nagyon összejöttek a dolgaim, de idővel egyenesbe jövök.
Szeretettel: Swen

az örömöt a szeretetet is tanuljuk mindannyiuknak van egy-adag
örömünk és szeretetünk pontosan akkora amekkorához hozzászoktattak gyerekkorunkban ez egy kényelmi-zóna aktiválódik amit kell tanulni meghaladni(el kell merni hinni.. )h több is lehet
mivel mindkét dolog és mint a gazdagság érzése is tulajdonképpen teljesen szubjektív ezért ha megtaláljuk magunkban -másokban akkor módszeres odafigyeléssel - tudatossággal megsokszorozható
rá kell szokni ... pl agykontrollal

a sírás sztem nem annyira stressz mint inkább önsajnálat aki sajnálja magát az nem tett meg vmit magáért vagy elvárt vmit amit nem kapott meg
ha nem kapunk meg vmit érdemes ezt az igény felülvizsgálni.. jogos e
megtudom e tenni én magamért
persze a gyász más...

most írta:

az örömöt a szeretetet is tanuljuk mindannyiuknak van egy-adag
örömünk és szeretetünk pontosan akkora amekkorához hozzászoktattak gyerekkorunkban ez egy kényelmi-zóna aktiválódik amit kell tanulni meghaladni(el kell merni hinni.. )h több is lehet ....No, csak az kellene, hogy annyi örömöm és szeretetem lenne, amit gyerekkoromban kaptam.Rengeteg szeretet van bennem, legszívesebben átölelném az egész világot. Az örömöt pedig az okozza, ha segíthetek másokon. Így aztán ebben is van részem.
mivel mindkét dolog és mint a gazdagság érzése is tulajdonképpen teljesen szubjektív ezért ha megtaláljuk magunkban -másokban akkor módszeres odafigyeléssel - tudatossággal megsokszorozható
rá kell szokni ... pl agykontrollal

a sírás sztem nem annyira stressz mint inkább önsajnálat aki sajnálja magát az nem tett meg vmit magáért vagy elvárt vmit amit nem kapott meg
ha nem kapunk meg vmit érdemes ezt az igény felülvizsgálni.. jogos e
megtudom e tenni én magamért
persze a gyász más...

Kattints a kibontásához...

Nem vagyok benne biztos, hogy a sírás csupán önsajnálat, vagy a gyász levezetése. Én képtelen vagyok visszaszólni, vitatkozni, veszekedni, de sajna felejteni sem. Ez nem azt jelenti, hogy nem bocsájtottam / bocsájtok meg az illetőnek, a múltam egy része ez is, ez formál, alakít, hogy ezeket a hibákat én másokkal ne kövessem el. Tanulok belőle, ám felejteni nem tudok. Nincs bennem harag, hisz akik igazán megbántottak, már nem élnek.
Nem sajnálom magam, szerintem mindenkinek bőven van gondja.
S ne gondold, hogy az életem csak sírásból áll.

Az írod, hogy vajon elvárok-e valamit, nem tettem meg valamit önmagamért.
Akartam továbbtanulni, de a munkahelyről nem engedtek.
Jó lett volna egy szeretetteljes családban felnőni, de ezt sem kaptam meg - no ebből is tanulok, a lányom, aki számomra a legcsodálatosabb lény a világon mindezt megkapja. Mindig úgy búcsúzunk el: szép vagy, szeretlek.

Amit tanulok, itt, tőletek kapom meg.Szeretem ezt az oldalt, mert egy kivülálló másképp látja a dolgaimat: néha megdorgál, máskor érzem a szeretetét, a segíteni akarását. Itt nincs hazugság, csak őszinte válaszok - és én ezt nagyra értékelem.
Köszönöm, hogy időt szakítottál rám. Diablo, neked is.
Szeretettel: Swen

Épp a megbocsátásról nézek egy rövidke videót, mindenkinek, így neked is szívből ajánlom. A YouTube-ra tesszi fel milliomoselme. Nagyon hasznosak szerintem.
Ha esetleg érdekel, de csk ha kéred, szívesen elmondom, milyen hiedelmekkel csapod be magad (ezzel persze nem vagy egyedül, csak mit öbbiek más hiedelmekkel csináljuk ugyanezt). Amit az írásodban látok.
üdv daibo
Ui.: ezekből a párbeszédekből, úgy gondolom, mások is merítenek. Számomra nem teher, sőt... szívesen, mindenkinek, aki kérdez

daibo írta:

Épp a megbocsátásról nézek egy rövidke videót, mindenkinek, így neked is szívből ajánlom. A YouTube-ra tesszi fel milliomoselme. Nagyon hasznosak szerintem.
Ha esetleg érdekel, de csk ha kéred, szívesen elmondom, milyen hiedelmekkel csapod be magad (ezzel persze nem vagy egyedül, csak mit öbbiek más hiedelmekkel csináljuk ugyanezt). Amit az írásodban látok.
üdv daibo
Ui.: ezekből a párbeszédekből, úgy gondolom, mások is merítenek. Számomra nem teher, sőt... szívesen, mindenkinek, aki kérdez

Kattints a kibontásához...

Szia!
Köszönöm a válaszodat, és igen, érdekel a véleményed. Köszönöm a segítségedet. Kíváncsi vagyok rá.
Sok szeretettel: Swen

Nem haragszom senkire, csupán szánalmat, vagy szomorúságot érzek. A főnököm szerint, ritka nagy türelemmel áldott meg az ég.) Talán nem tudok haladni a korral. Sok mindent magamba zárok, és ez hiba. A munkahelyi dolgaimról nem beszélhetek itthon. A magánügyeimet nem a munkahelyen beszélem meg. Talán naplót kellene vezetnem)

swenson írta:

Nem vagyok benne biztos, hogy a sírás csupán önsajnálat, vagy a gyász levezetése. Én képtelen vagyok visszaszólni, vitatkozni, veszekedni, de sajna felejteni sem. Ez nem azt jelenti, hogy nem bocsájtottam / bocsájtok meg az illetőnek, a múltam egy része ez is, ez formál, alakít, hogy ezeket a hibákat én másokkal ne kövessem el. Tanulok belőle, ám felejteni nem tudok. Nincs bennem harag, hisz akik igazán megbántottak, már nem élnek.
Nem sajnálom magam, szerintem mindenkinek bőven van gondja.
S ne gondold, hogy az életem csak sírásból áll.

Az írod, hogy vajon elvárok-e valamit, nem tettem meg valamit önmagamért.
Akartam továbbtanulni, de a munkahelyről nem engedtek.
Jó lett volna egy szeretetteljes családban felnőni, de ezt sem kaptam meg - no ebből is tanulok, a lányom, aki számomra a legcsodálatosabb lény a világon mindezt megkapja. Mindig úgy búcsúzunk el: szép vagy, szeretlek.

Amit tanulok, itt, tőletek kapom meg.Szeretem ezt az oldalt, mert egy kivülálló másképp látja a dolgaimat: néha megdorgál, máskor érzem a szeretetét, a segíteni akarását. Itt nincs hazugság, csak őszinte válaszok - és én ezt nagyra értékelem.
Köszönöm, hogy időt szakítottál rám. Diablo, neked is.
Szeretettel: Swen

Kattints a kibontásához...

Szeretettel: had tükrözzelek vissza miközben "válaszolok"

gyerekkorunkban ez egy kényelmi-zóna aktiválódik :képtelen vagyok visszaszólni, vitatkozni, veszekedni, de sajna felejteni sem.

igen pont így történik.. vmit megtiltunk magunknak vagy úgy gondoljuk nincs rá jogunk vagy úgy nem vagyunk rá képesek
s ez a szenvedés... fenntartja a korábbi szintet ... sőt ha vmiért esetleg jobban érezné magát a neki megszokottnál az egó sürgősen keres egy áldozati helyzetet h az én élménye újra önmagának megfelelő legyen


A főnököm szerint, ritka nagy türelemmel áldott meg az ég.... vajon mi az amit mások türelemnek neveznek? netalán az h elviseled az ö bántásukat ... mert mi az a bántás ahhoz képest amihez szokva vagy... mert ugye nem állhatsz ki magadért.. hiszen gyerekkorodban megfogadtad ... ami akkor nagyon helyes döntés
volt.. ma viszont önfeláldozás ..

s innen csak egy hajszál az áldozat szerepe..
ami sajnos az aláírásod is sugall... !féltelek!...

egy kérdés ... milyen lennél ha nem lenne múltad?

sztem mindenkinek kötelessége önmagával szemben h feljöjjön s mindez azt jelenti elsősorban h a gyermekkor burkát ledobva (tudja mi volt ajándék és mi átok) önmaga legyen mert a megismerés csak ezután kezdődhet....
amíg vmit azért teszünk h vmi megtörténjen vagy ne.. -csak válaszolunk szüleinknek ..
de te nem a folytatásuk vagy s nem is a másik oldaluk

most írta:

Szeretettel: had tükrözzelek vissza miközben "válaszolok"

gyerekkorunkban ez egy kényelmi-zóna aktiválódik :képtelen vagyok visszaszólni, vitatkozni, veszekedni, de sajna felejteni sem.

igen pont így történik.. vmit megtiltunk magunknak vagy úgy gondoljuk nincs rá jogunk vagy úgy nem vagyunk rá képesek
s ez a szenvedés... fenntartja a korábbi szintet ... sőt ha vmiért esetleg jobban érezné magát a neki megszokottnál az egó sürgősen keres egy áldozati helyzetet h az én élménye újra önmagának megfelelő legyen


A főnököm szerint, ritka nagy türelemmel áldott meg az ég.... vajon mi az amit mások türelemnek neveznek? netalán az h elviseled az ö bántásukat ... mert mi az a bántás ahhoz képest amihez szokva vagy... mert ugye nem állhatsz ki magadért.. hiszen gyerekkorodban megfogadtad ... ami akkor nagyon helyes döntés
volt.. ma viszont önfeláldozás ..

s innen csak egy hajszál az áldozat szerepe..
ami sajnos az aláírásod is sugall... !féltelek!...

egy kérdés ... milyen lennél ha nem lenne múltad?

sztem mindenkinek kötelessége önmagával szemben h feljöjjön s mindez azt jelenti elsősorban h a gyermekkor burkát ledobva (tudja mi volt ajándék és mi átok) önmaga legyen mert a megismerés csak ezután kezdődhet....
amíg vmit azért teszünk h vmi megtörténjen vagy ne.. -csak válaszolunk szüleinknek ..
de te nem a folytatásuk vagy s nem is a másik oldaluk

Kattints a kibontásához...

Szia!
Köszönöm a válaszodat.
Gyerekkori kényelmi zóna: 14 évig a nagymamám foglalkozott velem. Anyu hogy miért nem, már soha nem fogom megtudni. 14 évesen kaptam egy alkoholista mostohaapát, akinél jobb volt nem megmukkanni. A mostohám 2006-ban, anyu tavaly halt meg. Mindketten úgy haltak meg, hogy nappal dolgoztam, éjjel velük voltam.
A párom nem iszik, de gyakran mondja a magáét, és én hallgatok-mert abban a pillanatban mint akinek minden józan érv kiszáll a fejéből, és csak üres tér marad. Eleinte elbújtam és sírtam.Ma már csak mérhetetlenül szomorú vagyok. Ma is ordibált, és képtelen voltam sírni. Akartam, de nem ment-holott utána jobb nekem. Így bejöttem, és mostanáig dolgoztam. Majd holnap este hazamegyek. Egy szóval sem mondta, hogy maradjak.
Minden gondolata a pénz körül forog. S most, hogy eladtam a szüleim házát, azóta még rosszabb minden. Az én házam, az én kocsim, miért a te bankszámládra küldik a pénzt, stb. úgyhogy vészesen úgy érzem magam, mint egy házvezetőnő, takarítónő, szakács, éjjel meg az ami.
Azt képtelen felfogni, hogy az egyetlen gyerekünknek lesz lakása belőle, ez már nem jut el a tudatáig, csak az, hogy havonta több pénz jön a lányommal közös számlára, mint az ő nyugdíja.

Nos, a gyerekkori kényelmi zónát sikeresen felváltottam egy felnőttkorira.

Ésszerűnek tűnik, hogy a türelmem talán nem is türelem, csak kerülöm a konfliktust a főnökömmel-talán mert már megtapasztaltam másokon, hogy ő sem felejt, és idővel megkeseríti az illető életét nem is kicsit.

Mi lenne a megoldás?
Albérlet: annyit nem keresek, hogy a lányommal együtt külön éljünk.
A szüleim háza már nem a miénk.
Visszaszólni: nem tanultam meg.
Olyannak lenni, mint sok ember a környezetemben: mindenki más le van ejtve, csak nekem legyen jó, a betegre rákiabálni, aki amúgy is szorong - nem, ez nem én vagyok.

Azt kérdezed, mi lenne, ha nem lenne múltam? Nem tudom.Talán szabad lennék. Nyilván másmilyen értékrend másmilyen felnőttet produkál. Csakhogy már nem tudom meg, hogy jobb vagy rosszabb ember lennék? Persze a jó és rossz fogalma is relatív. Legyen inkább más.
Csakhogy mindenkinek van múltja, ez alakította olyanná, amilyen, lényegében a felnőttkori alapot, magatartást jelentősen meghatározta. S nem lehet a gyerekkori dolgokat ledobni, mint pillangó a bábját. Ez nem azt jelenti, hogy elfelejtettem, de már nem élek benne olyan intenzíven - elég a jelenemmel megküzdeni, ami viszont lehet a múltam következménye.
Önfeláldozás? Áldozat? Most erre nem tudok mit mondani. Most nem. Nem az "otthonomban" vagyok, nem alszom, eddig dolgoztam, s pár óra múlva ismét dolgozom. Ha nem lenne munkahelyem és a nap 24 óráját otthon kellene töltenem, már rég áldozat lennék, már rég nem lenne alkalmam kommunikálni veletek. Hacsak nincs médium a közelben.
Jó éjszakát: Swen
Ne félts. Még el kell intéznem a lányom sorsát. Ha látnád milyen gyönyörű és okos. Nagyon büszke vagyok rá. Jó, hogy van nekem.

"gyerekkorunkban ez egy kényelmi-zóna aktiválódik :képtelen vagyok visszaszólni, vitatkozni, veszekedni, de sajna felejteni sem."

Lehet úgy is mondani, hogy ez egy tanult hiedelem önmagamról, ami akkor hasznos volt, ma meg már nem az. Döntök, hogy helyette választok egy hasznosabbat.

És a többi állítást is érdemes e szempontból nézni. Minden állítást, egyetértést, ha megkérdőjelezünk, érdekes felfedezéseket tehetünk... nagyon izgalmas, legalábbis számomra

swenson írta:

Szia!
Köszönöm a válaszodat.
Gyerekkori kényelmi zóna: 14 évig a nagymamám foglalkozott velem. Anyu hogy miért nem, már soha nem fogom megtudni. 14 évesen kaptam egy alkoholista mostohaapát, akinél jobb volt nem megmukkanni. A mostohám 2006-ban, anyu tavaly halt meg. Mindketten úgy haltak meg, hogy nappal dolgoztam, éjjel velük voltam.
A párom nem iszik, de gyakran mondja a magáét, és én hallgatok-mert abban a pillanatban mint akinek minden józan érv kiszáll a fejéből, és csak üres tér marad. Eleinte elbújtam és sírtam.Ma már csak mérhetetlenül szomorú vagyok. Ma is ordibált, és képtelen voltam sírni. Akartam, de nem ment-holott utána jobb nekem. Így bejöttem, és mostanáig dolgoztam. Majd holnap este hazamegyek. Egy szóval sem mondta, hogy maradjak.
Minden gondolata a pénz körül forog. S most, hogy eladtam a szüleim házát, azóta még rosszabb minden. Az én házam, az én kocsim, miért a te bankszámládra küldik a pénzt, stb. úgyhogy vészesen úgy érzem magam, mint egy házvezetőnő, takarítónő, szakács, éjjel meg az ami.
Azt képtelen felfogni, hogy az egyetlen gyerekünknek lesz lakása belőle, ez már nem jut el a tudatáig, csak az, hogy havonta több pénz jön a lányommal közös számlára, mint az ő nyugdíja.

Nos, a gyerekkori kényelmi zónát sikeresen felváltottam egy felnőttkorira.

Ésszerűnek tűnik, hogy a türelmem talán nem is türelem, csak kerülöm a konfliktust a főnökömmel-talán mert már megtapasztaltam másokon, hogy ő sem felejt, és idővel megkeseríti az illető életét nem is kicsit.

Mi lenne a megoldás?
Albérlet: annyit nem keresek, hogy a lányommal együtt külön éljünk.
A szüleim háza már nem a miénk.
Visszaszólni: nem tanultam meg.
Olyannak lenni, mint sok ember a környezetemben: mindenki más le van ejtve, csak nekem legyen jó, a betegre rákiabálni, aki amúgy is szorong - nem, ez nem én vagyok.

Azt kérdezed, mi lenne, ha nem lenne múltam? Nem tudom.Talán szabad lennék. Nyilván másmilyen értékrend másmilyen felnőttet produkál. Csakhogy már nem tudom meg, hogy jobb vagy rosszabb ember lennék? Persze a jó és rossz fogalma is relatív. Legyen inkább más.
Csakhogy mindenkinek van múltja, ez alakította olyanná, amilyen, lényegében a felnőttkori alapot, magatartást jelentősen meghatározta. S nem lehet a gyerekkori dolgokat ledobni, mint pillangó a bábját. Ez nem azt jelenti, hogy elfelejtettem, de már nem élek benne olyan intenzíven - elég a jelenemmel megküzdeni, ami viszont lehet a múltam következménye.
Önfeláldozás? Áldozat? Most erre nem tudok mit mondani. Most nem. Nem az "otthonomban" vagyok, nem alszom, eddig dolgoztam, s pár óra múlva ismét dolgozom. Ha nem lenne munkahelyem és a nap 24 óráját otthon kellene töltenem, már rég áldozat lennék, már rég nem lenne alkalmam kommunikálni veletek. Hacsak nincs médium a közelben.
Jó éjszakát: Swen
Ne félts. Még el kell intéznem a lányom sorsát. Ha látnád milyen gyönyörű és okos. Nagyon büszke vagyok rá. Jó, hogy van nekem.

Kattints a kibontásához...

nem kell mentegetőznöd ... írtál s én írtam ...
nem válásra! és harcra buzdítalak .. de arra ne szenvedj s ne küzdj
nőj fel és használd a felnőtt lét összes eszközét tudd meg milyen
lennél...
van itt egy könyv - légy boldog mindegy kivel élsz- ( keress rá )
a boldogság nem a körülményekben rejlik ....
bocs