Carl Spitzweg- 1808-1885
http://www.jakd.hu/index.php?p=evfordulo&id=2042
https://www.kunstkopie.nl/a/carl_spitzweg.html?sfl=1&INCLUDE=LIST
https://commons.wikimedia.org/wiki/Category:Carl_Spitzweg
https://ntk-kak.livejournal.com/92983.html
1808. február 5-én született a bajorországi Unterpfaffenhofenben. Édesapja akaratából 1825-től a müncheni egyetemen tanult gyógyszerésznek – három évvel később apja elhunyt, ő azonban mégis befejezte tanulmányait 1832-ben, és több patikában is dolgozott. Tanulmányai befejeztével egyből fel is hagyott a gyógyszerészi szakmával: köszönhetően örökségének, nem voltak anyagi gondjai, és onnantól teljesen a festészetnek szentelhette életét; amihez a tehetsége meg is volt.
Autodidakta módon tanulta meg a festészet mikéntjét: a müncheni Alte Pinakothek múzeum festményeit is másolta, és sokat utazgatott. Jó barátságot ápolt Christian Morgenstern, az idősebb Eduard Schleich, Dietrich Langko, Friedrich Voltz és Moritz von Schwind festőkkel. Rengeteg ihletet szerzett tanulmányai útjain: járt többek között Németország több városában, Olaszországban, Franciaországban, Angliában, Hollandiában és Dalmáciában is.
1837-ben adta el első festményét – de igazi sikerek csak 1860-ban kezdték érni. 1844-től több humoros képe jelent meg a Fliegende Blätter című hetilapban: kisméretű alkotásai a német emberek mindennapjait ábrázolta, humorral fűszerezve – akárcsak a biedermeier stílus idillikus életképei. 1865-ben megkapta a bajor Szent Mihály Érdemrendet, 1868-ban pedig a müncheni Academy of Visual Arts tiszteletbeli tagjának választották (bár soha, egyetlen művészeti iskolában nem vett órákat). 1885. szeptember 23-án, 77 évesen halt meg Münchenben.
Spitzweg kétség kívül nem tartozik a festészet legnagyobbjai közé, ám festményeinek, rajzainak minősége, technikai tökéletessége, és nem utolsó sorban alkotójuknak, a képek mögül felsejlő emberi és emberszerető mosolya bizonyára megvédi életművét a művész legnagyobb ellenségétől az avulástól. A képei iránt az elmúlt fél évszázadban tapasztalható növekvő érdeklődés legalábbis erre ad reményt.
A könyvmoly című képe:
A szegény költő:
