böbe19820305
Új tag
szupi
szavalóverseny kisiskolásoknak
- Téma inditó slena
- Kezdés dátuma
Fehér István: A lakatlan szigeten
Hol nem fél senki,
hol csak békák, lepkék laknak,
és persze én,
meg akit én akarok...
Jó itt lenni.
Nincs szürke ház egy sem,
nincsenek unalmas, komor házsorok.
Nem feketék itt az árnyak,
csak olyanok,
mint pihenő lepkeszárnyak...
Ha akarom,
a madarak is a földön járnak,
szárnyukat mind nekem adják,
ha messze szállni támad kedvem.
A tündérek meg nem kiabálnak,
ha nem vasárnap jövök vissza,
hanem csak a jövő kedden...
Itt nem lakik más,
csak gyerekek,
meg én...
Meg akit én szeretek..!
Hol nem fél senki,
hol csak békák, lepkék laknak,
és persze én,
meg akit én akarok...
Jó itt lenni.
Nincs szürke ház egy sem,
nincsenek unalmas, komor házsorok.
Nem feketék itt az árnyak,
csak olyanok,
mint pihenő lepkeszárnyak...
Ha akarom,
a madarak is a földön járnak,
szárnyukat mind nekem adják,
ha messze szállni támad kedvem.
A tündérek meg nem kiabálnak,
ha nem vasárnap jövök vissza,
hanem csak a jövő kedden...
Itt nem lakik más,
csak gyerekek,
meg én...
Meg akit én szeretek..!
[h=1]Nemes Nagy Ágnes: Nyári rajz[/h]Hogy mit láttam?
Elmondhatom.
De jobb lesz,
ha lerajzolom.
Megláthatod te is velem,
csak nézd,
csak nézd a jobb kezem.
Ez itt a ház, ez itt a tó,
ez itt az út, felénk futó,
ez itt akác, ez itt levél,
ez itt a nap, ez itt a dél.
Ez borjú itt, lógó fülű,
hasát veri a nyári fű,
ez itt virág, ezer, ezer,
ez a sötét gyalogszeder,
ez itt a szél, a repülés,
az álmodás, az ébredés,
ez itt gyümölcs, ez itt madár,
ez itt az ég,
ez itt a nyár.
Majd télen ezt előveszem,
ha hull a hó, nézegetem.
Nézegetem, ha hull a hó:
ez volt a ház, ez volt a tó.
Elmondhatom.
De jobb lesz,
ha lerajzolom.
Megláthatod te is velem,
csak nézd,
csak nézd a jobb kezem.
Ez itt a ház, ez itt a tó,
ez itt az út, felénk futó,
ez itt akác, ez itt levél,
ez itt a nap, ez itt a dél.
Ez borjú itt, lógó fülű,
hasát veri a nyári fű,
ez itt virág, ezer, ezer,
ez a sötét gyalogszeder,
ez itt a szél, a repülés,
az álmodás, az ébredés,
ez itt gyümölcs, ez itt madár,
ez itt az ég,
ez itt a nyár.
Majd télen ezt előveszem,
ha hull a hó, nézegetem.
Nézegetem, ha hull a hó:
ez volt a ház, ez volt a tó.
Sziasztok!
Keresek egy verset, nem tudom ki írta. Arról szó, hogy a barátnők visításig összevesznek a nyakláncon, ezt a részletet találtam:
„Eszterlánc. Ez tényleg az Eszter lánca.”
És olyan jól éreztem magam,
Mint még soha,
Mintha húsz ilyen gyönyörű láncot kaptam volna,
Pedig most adtam oda az egyetlent, amim volt.
Nagyon megköszönném, ha valaki fel tudná tenni vagy legalább a szerző nevét illetve a vers címét.
Keresek egy verset, nem tudom ki írta. Arról szó, hogy a barátnők visításig összevesznek a nyakláncon, ezt a részletet találtam:
„Eszterlánc. Ez tényleg az Eszter lánca.”
És olyan jól éreztem magam,
Mint még soha,
Mintha húsz ilyen gyönyörű láncot kaptam volna,
Pedig most adtam oda az egyetlent, amim volt.
Nagyon megköszönném, ha valaki fel tudná tenni vagy legalább a szerző nevét illetve a vers címét.
Megtaláltam a verset 
, megosztom veletek is:
Finy Petra
Eszterlánc
Amióta nem a Gréta az oviban a barátnőm,
azóta az Eszter az.
Nem olyan kövér, viszont nagyon vékony.
Olyan csontos a válla, hogy azt mondják rá
a szülei, hogy sótartói vannak.
De ez egy hülyeség.
Kipróbáltuk ebédnél, és
kifolyt belőle az összes só,
amit beleszórtunk az ereszcsontja és a válla közötti lukba.
Szeretem az Esztert.
Jókat lehet vele nevetni,
délutáni alváskor lehet vele játszani
ecc-pecc halottat,
meg szuperül lehet vele védeni a tündérvárat
az udvaron, ami egy faágakkal feldíszített mászóka.
És ő olyan jól céloz gesztenyével,
hogy a fiúk sokáig nem tudnak feljönni,
és kalózhajót csinálni a várunkból.
Meg kitalálta,
hogy sokfonatban hordjuk a hajunkat,
aminek anya nem örült,
de azért megcsinálta nekem.
Most úgy nézek ki,
mint egy afrikai kislány.
Meg kaptam olyan színes fagyöngyös
nyakláncot, azzal meg pláne.
Csak az volt a baj,
hogy az Eszter elkérte ezt a láncot.
Először nem adtam neki,
aztán adott egy puszit a Lujzának dühösen,
és akkor odaadtam. Akkor már én is dühös voltam.
Aztán meg nem akarta visszaadni,
és amikor már mindenki minket figyelt,
még a vékony Ihász Kálmán is,
mert azt ordítottuk mind a ketten,
hogy „az enyém”,
és az óvó néni,
aki mindig tudja, mit kell csinálni,
csak állt tanácstalanul,
akkor megszólaltam,
hogy: „Eszterlánc. Ez tényleg az Eszter lánca.”
És olyan jól éreztem magam, mint még soha.
Mintha húsz ilyen gyönyörű láncot kaptam volna,
pedig most adtam oda az egyetlent, amim volt.
Az Eszter meg erre akkora szemekkel nézett,
hogy majdnem elrepült a szembogara,
és nem tudott hirtelen mit mondani,
csak húzogatta a gyöngyöket a láncon,
mint a golyós számolón a golyókat.
Lehet, hogy azt számolta,
hogy hány évig fog tartani ez a barátság.
Talán egy életen át?
, megosztom veletek is:Finy Petra
Eszterlánc
Amióta nem a Gréta az oviban a barátnőm,
azóta az Eszter az.
Nem olyan kövér, viszont nagyon vékony.
Olyan csontos a válla, hogy azt mondják rá
a szülei, hogy sótartói vannak.
De ez egy hülyeség.
Kipróbáltuk ebédnél, és
kifolyt belőle az összes só,
amit beleszórtunk az ereszcsontja és a válla közötti lukba.
Szeretem az Esztert.
Jókat lehet vele nevetni,
délutáni alváskor lehet vele játszani
ecc-pecc halottat,
meg szuperül lehet vele védeni a tündérvárat
az udvaron, ami egy faágakkal feldíszített mászóka.
És ő olyan jól céloz gesztenyével,
hogy a fiúk sokáig nem tudnak feljönni,
és kalózhajót csinálni a várunkból.
Meg kitalálta,
hogy sokfonatban hordjuk a hajunkat,
aminek anya nem örült,
de azért megcsinálta nekem.
Most úgy nézek ki,
mint egy afrikai kislány.
Meg kaptam olyan színes fagyöngyös
nyakláncot, azzal meg pláne.
Csak az volt a baj,
hogy az Eszter elkérte ezt a láncot.
Először nem adtam neki,
aztán adott egy puszit a Lujzának dühösen,
és akkor odaadtam. Akkor már én is dühös voltam.
Aztán meg nem akarta visszaadni,
és amikor már mindenki minket figyelt,
még a vékony Ihász Kálmán is,
mert azt ordítottuk mind a ketten,
hogy „az enyém”,
és az óvó néni,
aki mindig tudja, mit kell csinálni,
csak állt tanácstalanul,
akkor megszólaltam,
hogy: „Eszterlánc. Ez tényleg az Eszter lánca.”
És olyan jól éreztem magam, mint még soha.
Mintha húsz ilyen gyönyörű láncot kaptam volna,
pedig most adtam oda az egyetlent, amim volt.
Az Eszter meg erre akkora szemekkel nézett,
hogy majdnem elrepült a szembogara,
és nem tudott hirtelen mit mondani,
csak húzogatta a gyöngyöket a láncon,
mint a golyós számolón a golyókat.
Lehet, hogy azt számolta,
hogy hány évig fog tartani ez a barátság.
Talán egy életen át?
Lackfi János:
Szögletes játék
A játék.
Az szögletes.
Dögletesen ötletes.
Le soha sem tehetem,
éjt-nappal tekergetem,
kikockázza a teret,
jégkockákkal megetet.
Kék és zöld, fehér, pirosló,
narancssárga, sötétbordó,
a színek hol elvegyülnek,
hol pedig elkülönülnek,
tőlük az agyam befülled,
szemem is néha kidülled.
Jár kezemben, mint motolla,
surrog, mint madarak tolla,
vécén üljek vagy szobámban,
villamoson, iskolában,
esküvőn vagy temetőben,
bárki meghalhat felőlem,
hiszen amíg ki nem raktam,
berogyhat a föld alattam,
lerogyhat az ég felettem,
s ha kiraktam, újrakezdem.
Játszom, nézem az időmet,
majmot csinálok belőled,
tégedet is szétkeverlek,
összeraklak új embernek.
Húsz másodperc alatt végzek,
megbütykölöm az egészet,
s ha a világ körbeforgott,
döntöm a világrekordot.
Kockázok becsukott szemmel,
végessel és végtelennel,
a sötétség hogyha elnyel,
mindent érzek ujjbegyemmel.
Nem ér engem soha bánat,
hangja után a kockámat
felismerem, még ha százat
tekergetnek is, vagy ezret…
Nincs olyan, hogy rajtavesszek.
Éjjel néha minden alszik,
csak én nem,
fekete kockával játszom
keményen.
Szögletes játék
A játék.
Az szögletes.
Dögletesen ötletes.
Le soha sem tehetem,
éjt-nappal tekergetem,
kikockázza a teret,
jégkockákkal megetet.
Kék és zöld, fehér, pirosló,
narancssárga, sötétbordó,
a színek hol elvegyülnek,
hol pedig elkülönülnek,
tőlük az agyam befülled,
szemem is néha kidülled.
Jár kezemben, mint motolla,
surrog, mint madarak tolla,
vécén üljek vagy szobámban,
villamoson, iskolában,
esküvőn vagy temetőben,
bárki meghalhat felőlem,
hiszen amíg ki nem raktam,
berogyhat a föld alattam,
lerogyhat az ég felettem,
s ha kiraktam, újrakezdem.
Játszom, nézem az időmet,
majmot csinálok belőled,
tégedet is szétkeverlek,
összeraklak új embernek.
Húsz másodperc alatt végzek,
megbütykölöm az egészet,
s ha a világ körbeforgott,
döntöm a világrekordot.
Kockázok becsukott szemmel,
végessel és végtelennel,
a sötétség hogyha elnyel,
mindent érzek ujjbegyemmel.
Nem ér engem soha bánat,
hangja után a kockámat
felismerem, még ha százat
tekergetnek is, vagy ezret…
Nincs olyan, hogy rajtavesszek.
Éjjel néha minden alszik,
csak én nem,
fekete kockával játszom
keményen.
(KB honlapjáról idemásolt vers)
Kovács Barbara
MA ROSSZ LESZEK
(iskolás változat)
Ma rossz leszek. Elhatároztam.
Senkinek nem köszönök!
Az osztályban verekedni fogok ,
Egy vonalzót talán még össze is török.
Könyvem, füzetem, elő nem veszem,
Ceruzám, tollam, a padról földre verem.
Padtársam füzetét összefirkálom,
Úgy fog majd kinézni, amint egy rémálom!
Búgni fogok óra alatt, izegni-mozogni,
És hangosan fogok jó sokat csuklani.
Írás óra alatt mindig felállok,
Mindenbe úgy is belekiabálok!
Szünetben száguldozok a folyosón föl-le,
Papírzsepit tépkedek, és leszórom a földre.
A kukát feldöntöm, a szemétben turkálok,
lehet, hogy ezért majd sarokban állok,
De ma akkor is rossz leszek, olyan rossz, mint soha,
Fog majd csodálkozni az egész iskola!
Árulkodni fogok, és bőgni, nyafogni,
Hisztizni is… csak tudnám, hogy kell azt csinálni…
A krétákat apró darabokra töröm,
Ráfogom a Katira, ez lesz csak nagy öröm!
Eldugom a szivacsot! Lehet, majd keresni!
Hogy fog mérgelődni a tanító néni!
Énekórán eszegetem majd az uzsonnámat,
A kottaírás, szolmizálás, igazán várhat!
A táblához nem fogok azért sem kimenni,
Hiába hív majd a tanító néni!
Elviszem a plüss-macimat, mellém ültetem,
Vagy ez nem rosszaság? Nem tudom… töröm a fejem…
Még sosem voltam rossz. Ezért észre sem vesznek!
De jó annak a sok, nagyon rossz gyereknek!
A tanítók folyton beszélgetnek velük,
Lefoglalják őket, hogy ne legyen idejük
A rosszalkodásra, meg semmi másra…
Csak a figyelésre és a tanulásra…
Az a szörnyű Karesz, dicséretet kap,
Ha semmi jót nem csinál, csak egyszer szót fogad!
Én mindig jó vagyok. Ma azért is rossz leszek!
Szeressenek engem is úgy, mint egy rossz gyereket!
Kovács Barbara
MA ROSSZ LESZEK
(iskolás változat)
Ma rossz leszek. Elhatároztam.
Senkinek nem köszönök!
Az osztályban verekedni fogok ,
Egy vonalzót talán még össze is török.
Könyvem, füzetem, elő nem veszem,
Ceruzám, tollam, a padról földre verem.
Padtársam füzetét összefirkálom,
Úgy fog majd kinézni, amint egy rémálom!
Búgni fogok óra alatt, izegni-mozogni,
És hangosan fogok jó sokat csuklani.
Írás óra alatt mindig felállok,
Mindenbe úgy is belekiabálok!
Szünetben száguldozok a folyosón föl-le,
Papírzsepit tépkedek, és leszórom a földre.
A kukát feldöntöm, a szemétben turkálok,
lehet, hogy ezért majd sarokban állok,
De ma akkor is rossz leszek, olyan rossz, mint soha,
Fog majd csodálkozni az egész iskola!
Árulkodni fogok, és bőgni, nyafogni,
Hisztizni is… csak tudnám, hogy kell azt csinálni…
A krétákat apró darabokra töröm,
Ráfogom a Katira, ez lesz csak nagy öröm!
Eldugom a szivacsot! Lehet, majd keresni!
Hogy fog mérgelődni a tanító néni!
Énekórán eszegetem majd az uzsonnámat,
A kottaírás, szolmizálás, igazán várhat!
A táblához nem fogok azért sem kimenni,
Hiába hív majd a tanító néni!
Elviszem a plüss-macimat, mellém ültetem,
Vagy ez nem rosszaság? Nem tudom… töröm a fejem…
Még sosem voltam rossz. Ezért észre sem vesznek!
De jó annak a sok, nagyon rossz gyereknek!
A tanítók folyton beszélgetnek velük,
Lefoglalják őket, hogy ne legyen idejük
A rosszalkodásra, meg semmi másra…
Csak a figyelésre és a tanulásra…
Az a szörnyű Karesz, dicséretet kap,
Ha semmi jót nem csinál, csak egyszer szót fogad!
Én mindig jó vagyok. Ma azért is rossz leszek!
Szeressenek engem is úgy, mint egy rossz gyereket!
(KB honlapjáról idemásolt vers)
Kovács Barbara: Ma rossz leszek (ovis változat)
Ma rossz leszek. Elhatároztam.
Senkinek nem köszönök.
Az oviban verekedni fogok,
meg egy tányért összetörök.
Zsuzsi haját meghúzom,
Laci rajzára odafirkálok,
a várat feldöntöm,
lehet, hogy ezért majd sarokban állok,
de ma akkor is rossz leszek,
olyan rossz, mint soha,
fog majd csodálkozni az egész óvóda!
Foglalkozás alatt mindig felállok,
mindenbe úgyis belekiabálok,
az ebédet nem fogom azért se megenni,
hiába bíztat majd az óvónéni.
Még az is lehet, hogy kiöntöm a vizet...
a mosdóban folyton pacsálok,
kinyújtom a nyelvem a Zolira,
alvás helyett az ágyon ugrálok
Még sosem voltam rossz,
ezért észre se vesznek,
de jó annak a sok
nagyon rossz gyereknek!
Az óvónéni egész nap beszélget velük,
lefoglalja őket, hogy ne legyen idejük
a rosszalkodásra, meg semmi másra.
Velük mindig, mindig beszélgetnek,
meg feladatot kapnak, hogy ügyesek legyenek!
Az a szörnyű Karesz dícséretet kap,
ha nem csinál semmi jót, csak egyszer szót fogad...
Én mindig jó vagyok.
Ma azért is rossz leszek!
Szeressenek engem is úgy,
mint egy rossz gyereket!
Kovács Barbara: Ma rossz leszek (ovis változat)
Ma rossz leszek. Elhatároztam.
Senkinek nem köszönök.
Az oviban verekedni fogok,
meg egy tányért összetörök.
Zsuzsi haját meghúzom,
Laci rajzára odafirkálok,
a várat feldöntöm,
lehet, hogy ezért majd sarokban állok,
de ma akkor is rossz leszek,
olyan rossz, mint soha,
fog majd csodálkozni az egész óvóda!
Foglalkozás alatt mindig felállok,
mindenbe úgyis belekiabálok,
az ebédet nem fogom azért se megenni,
hiába bíztat majd az óvónéni.
Még az is lehet, hogy kiöntöm a vizet...
a mosdóban folyton pacsálok,
kinyújtom a nyelvem a Zolira,
alvás helyett az ágyon ugrálok
Még sosem voltam rossz,
ezért észre se vesznek,
de jó annak a sok
nagyon rossz gyereknek!
Az óvónéni egész nap beszélget velük,
lefoglalja őket, hogy ne legyen idejük
a rosszalkodásra, meg semmi másra.
Velük mindig, mindig beszélgetnek,
meg feladatot kapnak, hogy ügyesek legyenek!
Az a szörnyű Karesz dícséretet kap,
ha nem csinál semmi jót, csak egyszer szót fogad...
Én mindig jó vagyok.
Ma azért is rossz leszek!
Szeressenek engem is úgy,
mint egy rossz gyereket!
Sziasztok!
A 6. osztályos nagylányomnak szavalóversenyre keresek verset. Kérlek benneteket segítsetek nekem. Olvasgattam már az internetem és találtam pár verset csak nem tudom, hogy jók e neki. Felírok pár verscímet: Heltai Jenő: Ballada a három patkányról, Szabó Lőrinc - LÓCI ÓRIÁS LESZ, Szabó Lőrinc - A RÁDIÓ, SIMON ISTVÁN: MIRZA. Aki ért hozzá írja már meg, hogy az említett versek közül, Ő mint 6 osztályos elmondhatja e.
Segítségeteket előre is köszönöm.
A 6. osztályos nagylányomnak szavalóversenyre keresek verset. Kérlek benneteket segítsetek nekem. Olvasgattam már az internetem és találtam pár verset csak nem tudom, hogy jók e neki. Felírok pár verscímet: Heltai Jenő: Ballada a három patkányról, Szabó Lőrinc - LÓCI ÓRIÁS LESZ, Szabó Lőrinc - A RÁDIÓ, SIMON ISTVÁN: MIRZA. Aki ért hozzá írja már meg, hogy az említett versek közül, Ő mint 6 osztályos elmondhatja e.
Segítségeteket előre is köszönöm.
Hasonló témák
