Érdekes
A történeteknek legtöbbször van valóságalapja.
Szeretjük azt hinni, hogy a durva horrorfilmek mögött perverz, beteg elmék állnak.
Ez az esetek nagy részében persze igaz is – szeretnénk például végignézni a Fűrész-sorozat stábjának egy brainstormingját, amikor is újabb és újabb hányingerkeltő kivégzési ötleteken agyalnak -, de azt kevesen tudják, hogy bizony a horrorfilmek meglepően nagy hányada megtörtént eseményeken alapul.
Ilyenkor azonban – szemben mondjuk a drámával, vagy a háborús akciófilmmel – nem verik nagydobra, hogy honnan szerezték az alaptörténetet, azt meg pláne nem, hogy hogyan írták át.
Ezen filmek közös vonása, hogy nem törekszenek az eredeti események pontos rekonstrukciójára, csupán laza alapanyagként használják az erről megjelent újságcikkeket, híreket, szóbeszédet.
Nézzünk öt közismert filmet – lesz egy-két meglepetés.
Psycho
Ez az a film, amely tényleg úgy épült be a legendáriumba, mint
Hitchcock agyszüleménye – pedig bizonyos értelemben nem az.
Tökéletes dramaturgia, feszültség, pszichológiai hitelesség, szóval le sem tagadhatná, érthető tehát, miért tulajdonítják neki a történetet.
A Psycho azon kevés megtörtént eseményeken alapuló filmek egyike, amely kevésbé durva, mint a valóság.
Az anyja holttestét őrizgető sorozatgyilkos, Norman Bates „eredetije”
Ed Gein, akit
1957-ben tartóztattak le.
Két gyilkosságot sikerült rábizonyítani, plusz rengeteg sír meggyalázását: olyan frissen elhunyt nőket hantolt ki, akik emlékeztették az anyjára, megnyúzta őket, bőrükből lámpaernyőt, ruhát készített, azt remélte, hátha így ő is nővé válik.
Természetesen elmegyógyintézetben töltötte élete hátralévő részét.
Cápa
Nem szívesen kockáztatjuk meg, hogy vízfóbiát alakítsunk ki az olvasókban, de bizony a Cápa is megtörtént eseményeken alapul.
Peter Benchley, a regény és a forgatókönyv szerzője egy valóban létezett és megölt fehér cápából merített inspirációt.
Az ugyan nem hét és fél, csak kétméteres volt – arról is megoszlanak a vélemények, fehér cápa volt-e -, de így is sikerült heteken át rettegésben tartania
New Jersey tengerpartját
1926 nyarán.
Öt embert támadott meg, négyen meghaltak.
Végül elfogták, felvágták és megtalálták az emberi maradványokat a gyomrában.
Ilyet azelőtt még nem láttak, mintha tényleg bosszút akart volna állni valamiért.
Ördögűzés Emily Rose üdvéért
Ez a 2005-ös film nem egyszerű horrorfilm, már csak azért is, mert vállalja, hogy megtörtént eseményeken alapszik és úgy ragaszkodik a hitelességhez, hogy közben nyitva hagyja a kérdést: betegségről vagy tényleg démonokról volt szó?
Éppen ezért legalább olyan ijesztő és nyomasztó, mint az Ördögűző.
Emily eredetije Anneliesse Michel, egy tizenhat éves német lány, akin 1968-ban fedezték fel a megszállottság jellegzetes tüneteit.
Évekig szenvedett, részlegesen lebénult, éhezett, rendszeresen, rohamszerűen kárt tett magában.
Végül két „szakértő” pap érkezett, hogy segítsen.
Állították: több démon szállta meg a lányt. Tíz hónapon át próbálták elűzni őket.
Anneliesse végül eldeformált testtel, a felismerhetetlenségig torzult arccal halt éhen, ezalatt a tíz hónap alatt ugyanis alig adtak neki enni.
A szülőket és a papokat perbe fogták, végül mind megúszták fejenként hat hónap börtönnel.
vvvvv
Két test, egy lélek
David Cronenberg pszichológiai horrorja egy ikerpár életét és bizarr halálát dolgozza fel: mindketten nőgyógyászok, akiket a szakmai megszállottság, a drogok és egy színésznő végül öngyilkosságba kerget.
Na meg főleg az, hogy képtelenek elszakadni egymástól.
Az író-rendezőt egy
1975-ös újsághír ihlette meg, amely a történtekre természetesen nem adott magyarázatot, a halál körülményeit viszont annál részletesebben írta le:
Stewart és Cyril Marcus (tényleg nőgyógyászok, tényleg ikrek) holttestét összeölelkezve találták meg, csont és bőr volt mindkettő, és nem csak az oszlástól.
Mindketten az elvonási tünetekbe haltak bele, amikor felhagytak az antidepresszánsokkal – azaz ipari mennyiségben pumpálták magukba a gyógyszereket.
Cronenberg filmje (kettős főszerepben Jeremy Ironsszal) ugyanolyan nyomasztó, mint az eredeti cikk, mégis szinte megnyugtató magyarázatot ad a rejtélyre.
vvvvvvvvvvv
A kígyó és a szivárvány
Wes Craven 1988-as horrorfilmje már csak azért is figyelemreméltó, mert kevés film szól arról, hogy vajon van-e valóságalapja a zombimítosznak – miközben ugye zombifilmekkel Dunát lehetne rekeszteni.
A filmben egy antropológust elküldenek Haitibe, hogy mintát vegyen egy vudurituálékhoz használt szerből, amellyel vegetáló, a gazdának engedelmeskedő zombit lehet csinálni bárkiből.
A forgatókönyv egy erősen eltúlzott, de az eredetire azért emlékeztető feldolgozása
vWade Davis kutatási anyagának.
http://www.law.ed.ac.uk/ahrc/script-ed/vol7-2/inglis.asp
A tudós sokáig élt Haitiben és állítólag tanúja volt a szertartásnak:
egy természetes vegyülettel tetszhalált idéztek elő felnőtt embereken,
akiket egy hipnotikus tánccal
„újraélesztettek”, hogy aztán a rítus vezetőjének minden parancsát teljesítsék.
Beszámolt egy emberről,
Clairvius Narcisse-ról, aki két évig élt zombiként.
Ennek hitelességéről azóta is vitáznak.
[video=youtube;tS5rDgRKjK8]http://www.youtube.com/watch?v=tS5rDgRKjK8[/video]
A cotcot.hu/cikk/2011/10/25/zombik-marpedig-vannak
c.írás felhasználásával.
