Kedves Ratalics, minden tiszteletem a tiéd, és egyet is értek a véleményeddel, vitázni sem akarok, csak szeretném pontosítani a dolgokat.
Ahogy sirion01 beidézte már korábban a pontos a tudósítást, bár a fickó (akit eszemben sincs védeni) valóban volt már letartóztatva antiszemitizmusért és uszításért, jelen esetben nem azért tartoztatták le, hanem kifejezetten gúnyolódásért. Íme a hír még egyszer:
"Terrorizmus dicsőítésének gyanújával" letartóztatta az antiszemitizmus vádjával korábban többször elítélt humoristát, Dieudonné M'bala M'balát szerda reggel a francia rendőrség. A humorista a vasárnapi párizsi terrorizmus elleni menet után ezt írta ki Facebook oldalára: "Je me sens Charlie Coulibaly" (Charlie Coulibalynak érzem magam).
Dieudonné a Charlie Hebdo szatirikus lap szerkesztősége és azt követő terrortámadások áldozataira emlékező tüntetők "Charlie vagyok" jelszavát úgy forgatta ki, hogy hozzátette a párizsi kóser boltban négy túszát megölő Amédy Coulibaly vezetéknevét."
A fentiek alapján tehát a pasas nem korábbi dolgai, vagy nézete miatt lett letartóztatva, hanem azért, mert szóviccet csinált (vagy mit) a tragédia és az áldozatok kapcsán, amit a fészbuk oldalára írt ki (még csak nem is adott ki 60 ezres példányban). Ez a "semmi sem szent" franciáknak sértette az érzékenységét, (jogosan), és a terrorizmus dicsőítésének aposztrofálták a pasas megnyilvánulását. Nem azért tartóztatták le, mert korábban ezt vagy azt mondta, vagy ilyen meg olyan disznó, hanem mert elsütött egy hülye viccet, azaz ugyanazt tette, amit az újság.
Erre őt letartóztatták (helyesen). Ugyanakkor azért, hogy mások vallását szabadon lehessen gúnyolni, milliók vonultak fel Párizs utcáján. Én nem érzek olyan nagy különbséget az uszítás és a provokáció között. Mind a kettő egyformán erőszakot szül.
Ha tiltjuk az uszítást (ami helyes), miért nézzük el, sőt, buzdítjuk a provokációt? Sajtószabadság köpenyébe bujtatjuk, és még fel is vonulunk érte. Markunkba röhögünk, ha sikerül a vallásos emberek érzéseibe gázolni. De amikor a mi érzékenységünket sérti valami, akkor tajtékzunk, és azonnal törvényért kiabálunk. A hír alapján nekem ez jön le, akárki is az, akinek viszont nem volt szabad viccelődnie.
Látom, hogy az antiszemtizmus nálad is kiveri a biztosítékot, nálam is, én ilyenért 30 éves barátságot is rúgtam már fel. Az én érzékenységemet is sérti. De akkor ebből próbáld levezetni, hogy ugyanilyen felháborodást vált ki a vallásos emberekből is, ha a vallási érzékenységüket sértik. Te ezen nem háborodtál fel, mert mint írtad, nem vagy vallásos. De kell ennyi empátia. Ha valakit szíven üt valami és felháborít, azt nem szabad csinálni, akkor sem, ha engem személy szerint nem sért. Ez a lényege egymás tiszteletben tartásának.
Én nem láttam azokon a karikatúrákon, hogy a terror ellen szólnának. Öncélú gúnyt láttam bennük, azaz csúfolódást. De ha a terror ellen szólnának, akkor sem úgy kellene azt tálalni, hogy azzal provokáljak és sértsek másokat.
Ebben több minden van, próbálok röviden a két legfontosabbra reagálni.
Te magad idézed, amit magyarázok. Ismerjük a hírt, az általad idézettnek az elején is tisztázódik: az inkriminált úgynevezett humoristát terrorizmus dicsőítésének gyanújával tartóztatták le. És igen, azért is tartóztatták le, amiket korábban mondott és tett, mert már korábban is bizonyította, hogy egy rasszista disznó neonáci, tehát a korábbi tetteiből adódóan is nyilvánvalóan megalapozott az amúgy is nyilvánvaló gyanú, hogy amikor ő az egyik bandita terrorista nevével illeti magát, akkor ő komolyan gondolja, hogy ő lélékben egy bandita terrorista, és egyetért a bandita terrorista tettével. Azért fogták le, mert terrorizmust dicsőített, ennek semmi köze ahhoz, hogy ezt szóviccként tette, a humorista álarcába bújva. Nincs itt kettős mérce, az emberünk azt mondta, hogy éljen a terror! Egész életében ezt mondja, ezért félreérthetetlen a mostani „szóvicce”. Teljesen lényegtelen, hogy a mondandója neonáci tartalmát a humorista álarcába bújva, szóviccként adta elő! Ez nem humorista mondat volt, hanem terrorista! Semmi köze a Charlie Hebdo tematikához, csak annyi, hogy ez a virtigli neonáci régóta felhasználja a humoristaság formájának álcáját ahhoz, hogy rasszista tartalmakat terjesszen! De ezt tenné szobafestőként is, és akkor nem látnál párhuzamot a két ellentétes ügy között.
Tudok én neked kettős mércét mondani a Charlie Hebdo-féle szerep kezelésével kapcsolatban, de az általatok tárgyalt ügy nem hogy nem párhuzamos, hanem inkább ellentétes az eredeti témával. Az illetőt terroristaságért fogták le, és ez csak totál véletlenül esik egybe azzal, hogy ő a terrorizmusát „civilben” humoristaként (is) gyakorolja. Két külön téma, két külön eseménysor, egymással ellentétes, nem párhuzamos. Mondom, van kettős mérce a Charlie Hebdo-k európai kezelési módjában, de nem ez az.
A fel nem háborodásomról.
Félreértesz. Én, mint vallástalan, kifejezetten igyekszem felháborodni a vallást ért sérelmeken - persze ez nem könnyű szerep, hiszen én, mint vallástalan, a vallást látom provokációnak, nem a vallást ért gúnyt, hiszen a vallás számomra „provokáció”. Ahogy botcsinálta Voltaire-ként mondanám, nagyon nem tetszik a vallás, de életemet adnám érte, hogy lehessen, ha lenni akar. Ezért próbálok, igyekszem „empatikusan” felháborodni a vallást ért gúnyon - mert én is gúnyolnivalónak tartom. Ha ugyanezzel a személyiségemmel egyébként vallásos lennék, akkor biztos, hogy nem háborodnék fel érzékenyen a vallásomat ért otromba gúnyolódáson, akkor is legfeljebb a mások vallását ért gúnyon háborodnék fel, szolidarítási, empátiai szándékkal. Ha vallásos lennék, akkor a saját vallásomat ért bármilyen otromba gúnyt megköszönnék - és vizsgálnám, hogy mennyiben jogos! Nem a közéleti gúny a provokáció, hanem az a jelenség, amit gúnyol - ha okkal gúnyolja, és a gúny nem téves. Sajnos a társadalmi kérdéseket ritkán lehet objektíve „eldönteni”, mert általában nézőpontok ütköznek, nem kísérletes eredmények. Ezért próbálok istentelenként felháborodni az istenesek érdekében, de istenesként biztos, hogy nem háborodnék fel - már úgy értem, hogy elvileg, hiszen a zsigereimet persze nekem is csiklandozná, ha a pofámba röhögnének, elmondván, hogy az istenem egy hülye. Ez nyilván fájna zsigerileg, persze, mondhatni bántaná a vallásos érzékenységemet, de nem háborodnék fel személyemben - legfeljebb a mások érzéseibe belehelyezkedni próbálván.
