Honnan tudod Te,hogy mit tud az a barátnő?
Lehet,hogy Mindent,vagy semmit..
Ja,ha ez utóbbi,majd megtudja,ha akarja.
És úgy tűnik ez a barátnő akarja.
Na látod Barátném ilyen egyszerű ez,mint az egyszer(re) egy
Váljak? Ne váljak? és amivel jár....
- Téma inditó cinci68
- Kezdés dátuma
Lehet,hogy Mindent,vagy semmit..
Ja,ha ez utóbbi,majd megtudja,ha akarja.
És úgy tűnik ez a barátnő akarja.
Na látod Barátném ilyen egyszerű ez,mint az egyszer(re) egy
T
TH6777
Vendég
Honnan tudod Te,hogy mit tud az a barátnő?
Lehet,hogy Mindent,vagy semmit..
Ja,ha ez utóbbi,majd megtudja,ha akarja.
És úgy tűnik ez a barátnő akarja.
Na látod Barátném ilyen egyszerű ez,mint az egyszer(re) egy
no jól van...kimaradtam az 1x többnélből...oszt végül is jóbb is az 1x-re egy...
T
TH6777
Vendég
Nem off!
Boldog Valentin napot Mindenkinek!
"Mit számít, ha nyelvünkben és szokásainkban különbözünk, ha a célunk közös? Ha nyitott szívvel fordulunk egymás felé, semmi sem állhat közénk."
"Mit számít, ha nyelvünkben és szokásainkban különbözünk, ha a célunk közös? Ha nyitott szívvel fordulunk egymás felé, semmi sem állhat közénk."
A válasz még várat magára,de nem felejtettem el
Kedves Jonathan-om, ha nem bántalak meg vele, részletenként válaszolnék, mert annyira tömény, amit írtál, és olyan sok elgondolkodtató pont van benne, hogy másként nem tudok...
Ezeket bizony többé-kevésbé jól látod.
"Ezzel vitatkoznék."
Erre a válasz még egy kicsit várat magára,de hamarosan megírom.
Nem felejtettem el.
szia
kecseskaralábé
Új tag
Házasság
Én nem tervezek házasságot, pláne válást nem, ezért csupán életszakasztársaim vannak átmenetire, semmi több.
Én nem tervezek házasságot, pláne válást nem, ezért csupán életszakasztársaim vannak átmenetire, semmi több.
T
TH6777
Vendég
no ez is egyfajta életfelfogás és kivitelezése a mindenségnek....azért csak van válás...hisz egy egy életszakasz társtól is csak elvállsz....csak az időszak tartama változó....azt gondolom még igen fiatal lehet korod és éretséged....az iróttad alapján...,mert azért 1x csak benő az ember fiának fejelágya....amikor is eljut érzelmileg és lelkileg....,hogy beleütközik egy olyan emberbe...akivel szemben érzelmei beindulnak és sztán csak kialakulnak komolyabbjai egy kapcsolat iránti vágyként....
no de ezt mindenki maga tudja és a miérteket is....
Nem minden esetre igaz...
Ma kaptam E mail-ben egy ismerősömtől, és egyes esetekre nagyon igaznak érzem, ezért szeretném megosztani veletek, hátha valakinek segít megérteni, hogy mi miért történik! Kár, hogy nincs szó benne arról, hogy hogyan lehet elkerülni/megállítani a jelenséget - ha bárkinek van jó ötlete, esetleg bevált módszere, írja le:
"Utáld te is apádat, ha már én utálom!
Tipikus bosszú: nem ritka, hogy ha a házasság megromlott, az anyának elege van a párjából, igyekszik a gyermeket is "elvadítani" tőle.
Kemény dolog érzelmileg a válás - különösen, ha már egy vagy több gyermek is született a frigyből, és főleg, ha az elszakadás az egyik fél számára egyszerűbb. Lelkileg legalábbis nem annyira megterhelő - ha az anya vagy az apa már nem szereti egykori párját, ez gyakran előfordulhat. Node mit kezdjen magával hirtelen a másik fél, akinek korábban eszébe sem volt a válás? Talán meg sem fordult a fejében, hogy velük ez megtörténhet, talán villámcsapásszerűen érte, hogy a párja kitálalt, és menni akart.
Az ok bármi lehet, de a legjobban mégis akkor fáj, ha kiderül: a gyermekek apja mást szeret, és netán meg is csalta a feleségét. Az anya számára ilyenkor nemcsak azt nehéz megemészteni, hogy a párja talált egy "nála jobbat" - az elfogadhatatlan a számára, hogy a gyermekét, a közös csemetéket is hátrahagyta. Nem ritka, hogy a nő, aki sokszor elhagyatva és megalázva érzi magát, kétségbeesésében és szomorúságában olyan eszközökhöz folyamodik, amelyről úgy gondolja: visszavághat vele a volt párjának.
Gyerek, a szövetséges (?)
A szétköltözés, a válás után az anya hajlamos önmagát sajnáltatni - sok szülő választja taktikának ezt, az áldozat szerepébe bújik, és elkezdi szidni a másik felet - esetünkben a gyermek apját, lehetőleg a kicsi előtt is. Érzelmi zsarolást alkalmaz, magához akarja édesgetni őt - gondolván, ha ő utálja aput, utálja a gyerek is, szövetségest keres benne. Az ilyen anyák általában nagyon jól tudják, mivel befolyásolhatják legjobban a csemetét. Állandóan panaszkodnak, a vélt és valós sérelmeiket is felhozzák. Igyekeznek a másik ellen hangolni a gyereket, aki erről kezdetben mit sem sejt. A módszerrel nagy eséllyel rombolják a "hűtlen gazember" (vagyis az apa) iránti ragaszkodását, szeretetét.
A gyermek, aki ekkor még nem tud mérlegelni, valóban elkezd távolodni a másik szülőtől - egyre mélyebb lesz az érzelmi szakadék, míg végül a gyermek, akinek valójában mindkét szülőjére szüksége lenne, az önsajnáltató mártírt (az anyát) választja. Ezzel azonban az anya nem kis visszavágót nyer, hanem egy életre tönkreteheti az apa és a gyermek kapcsolatát, melyet a csemete gyakran csak azután próbál újra elemezni és helyretenni (ha még egyáltalán lehetséges), hogy már felnőtt, és látni kezdi a múltbeli történések mögött zajló lelki folyamatokat, okokat.
"Ennek is apád az oka!"
Az önmagát sajnáltató szülő ugyanakkor bizonyos esetekben éppen az ellenkező hatást váltja ki a gyermekből, mint amit szeretne. Miközben a másik szülőt szidja, igyekszik szépnek látszani, erkölcsileg magasabbra emelkedni a csemete szemében - a gyermek azonban, noha sajnálja és tiszteli erőfeszítéseiért, érzelmileg kezdi elutasítani őt.
Hazugságokra vetemedik, hogy ne bántsa meg. Sokszor a gyermek - különösen, ha már tizenéves - jóval korábban tisztán látja, mit tesz az anyja, és lehetőség szerint igyekszik az apjával fenntartani önerejéből a jó kapcsolatot - sok esetben azonban ennek is vita a vége az anya részéről, aki hajlamos bármilyen probléma miatt a volt párját okolni, az "ennek is apád az oka", "ez is miatta van" kezdetű kiselőadásokkal.
Azt sem igazán veszi észre, hogy a gyermeke vagy gyermekei nagyon besokalltak már a helyzettől, és legszívesebben menekülnének otthonról. Fontos tudni: az, hogy az anya mártír-szerepbe bújik, általában a nem megfelelő önértékelésnek köszönhető. Az önsajnáltató emberrel tudatni kell, hogy szükségünk van rá, nem boldogulnánk nélküle, de magatartásával nem ér el semmit, sőt, az anya-gyermek kapcsolattal sem tesz jót. A másik szülővel szembeni, szükségtelen vádaskodásról ésszerű vele beszélni, ha ez lehetséges.
Gyerek, a lelki szemetesláda
Az sem megoldás persze semmire, ha nemcsak az anya, hanem az apa is gyermeknek önti ki a szívét, úgymond kiteregeti a szennyest. A csemete, aki mindkettőjüket szereti, igyekszik pártatlan maradni és eszerint megítélni a helyzetet, de közben lelki szemetesládát csinálnak belőle - nehéz elkerülni ezt a helyzetet. A szülőknek látniuk kell, mit okoznak ezzel a gyermeknek, akit szükségtelen terhelniük a lelki problémáikkal. Valószínűleg pont elég gond neki, hogy édesanyja és édesapja már nem alkot egy családot. Odáig nem szabadna eljutni, hogy lassan azt érezze, egyik szülőre sem számíthat igazán, hogy pajzsnak használják egymással szemben, vagy egyiküket jobban szeresse, a másikat viszont elkezdje szánni."
Ma kaptam E mail-ben egy ismerősömtől, és egyes esetekre nagyon igaznak érzem, ezért szeretném megosztani veletek, hátha valakinek segít megérteni, hogy mi miért történik! Kár, hogy nincs szó benne arról, hogy hogyan lehet elkerülni/megállítani a jelenséget - ha bárkinek van jó ötlete, esetleg bevált módszere, írja le:
"Utáld te is apádat, ha már én utálom!
Tipikus bosszú: nem ritka, hogy ha a házasság megromlott, az anyának elege van a párjából, igyekszik a gyermeket is "elvadítani" tőle.
Kemény dolog érzelmileg a válás - különösen, ha már egy vagy több gyermek is született a frigyből, és főleg, ha az elszakadás az egyik fél számára egyszerűbb. Lelkileg legalábbis nem annyira megterhelő - ha az anya vagy az apa már nem szereti egykori párját, ez gyakran előfordulhat. Node mit kezdjen magával hirtelen a másik fél, akinek korábban eszébe sem volt a válás? Talán meg sem fordult a fejében, hogy velük ez megtörténhet, talán villámcsapásszerűen érte, hogy a párja kitálalt, és menni akart.
Az ok bármi lehet, de a legjobban mégis akkor fáj, ha kiderül: a gyermekek apja mást szeret, és netán meg is csalta a feleségét. Az anya számára ilyenkor nemcsak azt nehéz megemészteni, hogy a párja talált egy "nála jobbat" - az elfogadhatatlan a számára, hogy a gyermekét, a közös csemetéket is hátrahagyta. Nem ritka, hogy a nő, aki sokszor elhagyatva és megalázva érzi magát, kétségbeesésében és szomorúságában olyan eszközökhöz folyamodik, amelyről úgy gondolja: visszavághat vele a volt párjának.
Gyerek, a szövetséges (?)
A szétköltözés, a válás után az anya hajlamos önmagát sajnáltatni - sok szülő választja taktikának ezt, az áldozat szerepébe bújik, és elkezdi szidni a másik felet - esetünkben a gyermek apját, lehetőleg a kicsi előtt is. Érzelmi zsarolást alkalmaz, magához akarja édesgetni őt - gondolván, ha ő utálja aput, utálja a gyerek is, szövetségest keres benne. Az ilyen anyák általában nagyon jól tudják, mivel befolyásolhatják legjobban a csemetét. Állandóan panaszkodnak, a vélt és valós sérelmeiket is felhozzák. Igyekeznek a másik ellen hangolni a gyereket, aki erről kezdetben mit sem sejt. A módszerrel nagy eséllyel rombolják a "hűtlen gazember" (vagyis az apa) iránti ragaszkodását, szeretetét.
A gyermek, aki ekkor még nem tud mérlegelni, valóban elkezd távolodni a másik szülőtől - egyre mélyebb lesz az érzelmi szakadék, míg végül a gyermek, akinek valójában mindkét szülőjére szüksége lenne, az önsajnáltató mártírt (az anyát) választja. Ezzel azonban az anya nem kis visszavágót nyer, hanem egy életre tönkreteheti az apa és a gyermek kapcsolatát, melyet a csemete gyakran csak azután próbál újra elemezni és helyretenni (ha még egyáltalán lehetséges), hogy már felnőtt, és látni kezdi a múltbeli történések mögött zajló lelki folyamatokat, okokat.
"Ennek is apád az oka!"
Az önmagát sajnáltató szülő ugyanakkor bizonyos esetekben éppen az ellenkező hatást váltja ki a gyermekből, mint amit szeretne. Miközben a másik szülőt szidja, igyekszik szépnek látszani, erkölcsileg magasabbra emelkedni a csemete szemében - a gyermek azonban, noha sajnálja és tiszteli erőfeszítéseiért, érzelmileg kezdi elutasítani őt.
Hazugságokra vetemedik, hogy ne bántsa meg. Sokszor a gyermek - különösen, ha már tizenéves - jóval korábban tisztán látja, mit tesz az anyja, és lehetőség szerint igyekszik az apjával fenntartani önerejéből a jó kapcsolatot - sok esetben azonban ennek is vita a vége az anya részéről, aki hajlamos bármilyen probléma miatt a volt párját okolni, az "ennek is apád az oka", "ez is miatta van" kezdetű kiselőadásokkal.
Azt sem igazán veszi észre, hogy a gyermeke vagy gyermekei nagyon besokalltak már a helyzettől, és legszívesebben menekülnének otthonról. Fontos tudni: az, hogy az anya mártír-szerepbe bújik, általában a nem megfelelő önértékelésnek köszönhető. Az önsajnáltató emberrel tudatni kell, hogy szükségünk van rá, nem boldogulnánk nélküle, de magatartásával nem ér el semmit, sőt, az anya-gyermek kapcsolattal sem tesz jót. A másik szülővel szembeni, szükségtelen vádaskodásról ésszerű vele beszélni, ha ez lehetséges.
Gyerek, a lelki szemetesláda
Az sem megoldás persze semmire, ha nemcsak az anya, hanem az apa is gyermeknek önti ki a szívét, úgymond kiteregeti a szennyest. A csemete, aki mindkettőjüket szereti, igyekszik pártatlan maradni és eszerint megítélni a helyzetet, de közben lelki szemetesládát csinálnak belőle - nehéz elkerülni ezt a helyzetet. A szülőknek látniuk kell, mit okoznak ezzel a gyermeknek, akit szükségtelen terhelniük a lelki problémáikkal. Valószínűleg pont elég gond neki, hogy édesanyja és édesapja már nem alkot egy családot. Odáig nem szabadna eljutni, hogy lassan azt érezze, egyik szülőre sem számíthat igazán, hogy pajzsnak használják egymással szemben, vagy egyiküket jobban szeresse, a másikat viszont elkezdje szánni."
T
TH6777
Vendég
Szia!
Távol áll tőlem bármi negativ szándék...,de amit emailt emlitesz és itt most beidézted...már bocsi amikor is azt mondom...,hogy ezeket a dolgokat és problémákat már eme helyen olvashattuk....az általad "felénk irt emailban"...és véleményeinket meg is irtuk....
különbség és pikantériája azért a dolognak...,hogy bizonyos időközönként a már előttünk is ismeretes témákban kérdezel....
tanácsokat kérsz...és egy ideig sajnos nem hallunk rólad...
Kérdésem: vajon miért is?
Kellemes hétvégét kivánok és minnél kevesebb ily jellegű emailokat!
Sziasztok!
Nekem jövőhéten lesz kimondva a válás, kemény 8 hónap házasság.
Mint kiderült ő már úgy mondta ki az igent hogy nem volt belém szerelmes.
Könnyű fölállni ez nem több mint egy nagyobb szakítás, (bár lehet hogy csak azért mert férfi vagyok ).
Igen rossz, hogy elárulják az embert, játszanak vele és az érzéseivel.
De ez csak egy ember a sok közül, lehet jobban jár mindenki, mert vannak olyan párkapcsolatok amik lélek ölök.
Vagy csak nem ő volt az igazi, a föld ugyan úgy forog minden ugyan az csak már nem egymás mellet ébred két ember.
Remélem tudtam egy kis pozitívumot vinni a dologba.
u.i.
Ne agyalj a múlton azon már úgy se tudsz változtatni.
A jövőd fontosabb.
Szép napot
Nekem jövőhéten lesz kimondva a válás, kemény 8 hónap házasság.
Mint kiderült ő már úgy mondta ki az igent hogy nem volt belém szerelmes.
Könnyű fölállni ez nem több mint egy nagyobb szakítás, (bár lehet hogy csak azért mert férfi vagyok
).Igen rossz, hogy elárulják az embert, játszanak vele és az érzéseivel.
De ez csak egy ember a sok közül, lehet jobban jár mindenki, mert vannak olyan párkapcsolatok amik lélek ölök.
Vagy csak nem ő volt az igazi, a föld ugyan úgy forog minden ugyan az csak már nem egymás mellet ébred két ember.
Remélem tudtam egy kis pozitívumot vinni a dologba.
u.i.
Ne agyalj a múlton azon már úgy se tudsz változtatni.
A jövőd fontosabb.
Szép napot
Sziasztok!
Nekem jövőhéten lesz kimondva a válás, kemény 8 hónap házasság.
Mint kiderült ő már úgy mondta ki az igent hogy nem volt belém szerelmes.
Könnyű fölállni ez nem több mint egy nagyobb szakítás, (bár lehet hogy csak azért mert férfi vagyok
Igen rossz, hogy elárulják az embert, játszanak vele és az érzéseivel.
De ez csak egy ember a sok közül, lehet jobban jár mindenki, mert vannak olyan párkapcsolatok amik lélek ölök.
Vagy csak nem ő volt az igazi, a föld ugyan úgy forog minden ugyan az csak már nem egymás mellet ébred két ember.
Remélem tudtam egy kis pozitívumot vinni a dologba.
u.i.
Ne agyalj a múlton azon már úgy se tudsz változtatni.
A jövőd fontosabb.
Szép napot
Az utolsó bekezdésed, a lényeg, és örülj hogy ilyen gyorsan kiderült, nem vagytok egymáshoz valók...ez még a jobbik eset.....valószínűleg egyikőtök sem tehet róla, egyszerűen így jártatok...az élethez kell egy kis szerencsi....
Az utolsó bekezdésed, a lényeg, és örülj hogy ilyen gyorsan kiderült, nem vagytok egymáshoz valók...ez még a jobbik eset.....valószínűleg egyikőtök sem tehet róla, egyszerűen így jártatok...az élethez kell egy kis szerencsi....
Hát erre csak azt válaszolnám, ha a nők és férfiak bizonyos részébe lenne annyi tisztelet maguk és a párjuk felé, hogy akinek unják a képét azt elengedik.
Talán kevesebb válás lenne.
Kevesebb lelki sérült fiatal lenne.
Csak egy kicsivel is de őszintébbek lehetnének a párkapcsolatok.
T
TH6777
Vendég
Sziasztok!
Nekem jövőhéten lesz kimondva a válás, kemény 8 hónap házasság.
Mint kiderült ő már úgy mondta ki az igent hogy nem volt belém szerelmes.
Könnyű fölállni ez nem több mint egy nagyobb szakítás, (bár lehet hogy csak azért mert férfi vagyok
Igen rossz, hogy elárulják az embert, játszanak vele és az érzéseivel.
De ez csak egy ember a sok közül, lehet jobban jár mindenki, mert vannak olyan párkapcsolatok amik lélek ölök.
Vagy csak nem ő volt az igazi, a föld ugyan úgy forog minden ugyan az csak már nem egymás mellet ébred két ember.
Remélem tudtam egy kis pozitívumot vinni a dologba.
u.i.
Ne agyalj a múlton azon már úgy se tudsz változtatni.
A jövőd fontosabb.
Szép napot
"Higgy a szívedbe és saját jóságodban,mert ha így teszel,mások is ezekben fognak hinni.Higgy a csodában,mert teli van vele az élet.De ami a legfontosabb,hogy higgy önmagadban,mert odabenn a lelkedben rejtőzik a csoda,a remény,a szeretet és a holnap álmai."
Ron Cristian
Jó meglátás, és nekem is ez a véleményem....sajnos őszintétlen világban élünk, sokan alakoskodnak, lehet hogy valami túlélési technika...?
..keményedik a világ, sok az eszkimó kevés a fóka....a tiszteletlenség már már valami dicsőségnek számít, mindenki mindenkivel tiszteletlen, a fiatal az időssel, a diák a tanárral, stb..stb...ami igazán elszomorít, hogy már a párkapcsolatokat is eluralta ez a hozzáállás...természetesen vannak kivételek, és tisztelet NEKIK, de egyre kevesebben vannak és ez nem jó jel a jövőre nézve...
Sziasztok!
Megint itt vagyok. Most éppen nagyon szenvedek. Mindenben a feleségemet látom. De Ő is szenved. Nekem azt mondja, hogy igy jó neki, de a barátainak panaszkodik, hogy mennyire szenved és a gyermekeink is megérzik.
Ezért kérek mindenkit, hogy nagyon gondolja meg, hogy mit csinál.
Ha van egy öszinte partnered, csak bizonyos dolgait nem birod, beszélj vele róla. Nálunk az a probléma, hogy a feleségem nem mondott semmit, csak magába rágta és aztán mint egy vulkán kitört.
Ragadjatok meg minden lehetőséget, hogy a problémákat megbeszéljétek, mert hanem tovább viszitek a további kapcsolatotokba.
Megint itt vagyok. Most éppen nagyon szenvedek. Mindenben a feleségemet látom. De Ő is szenved. Nekem azt mondja, hogy igy jó neki, de a barátainak panaszkodik, hogy mennyire szenved és a gyermekeink is megérzik.
Ezért kérek mindenkit, hogy nagyon gondolja meg, hogy mit csinál.
Ha van egy öszinte partnered, csak bizonyos dolgait nem birod, beszélj vele róla. Nálunk az a probléma, hogy a feleségem nem mondott semmit, csak magába rágta és aztán mint egy vulkán kitört.
Ragadjatok meg minden lehetőséget, hogy a problémákat megbeszéljétek, mert hanem tovább viszitek a további kapcsolatotokba.
én még most se értem, ez a hosszú haldoklás(mármint a házasságotoké) kinek jó. Miben reménykedsz?
T
TH6777
Vendég
No ez a leges legrosszabb!!! Miért is a Gyerekeknek kell szenvedni???
Ja kérem előbb kellene gondolkodni...és pláne amikor is már egy,vagy több Gyermek is van abban a kapcsolatban!!!
Ez az a rész és dolog amibe nem lehet szövegelni és megmagyarázni bármit is!
A Gyerek nem kérte,hogy megszülessen és azt pláne nem,hogy a "kedves szülei
" konfliktusai miatt Ő-Ők sérüljenek ugy lelkileg...,mint fizikálisan!A többi meg csak sajnos hab a tortán a felnőttek részéről és egymásal szemben!
Ezt én is nagyon fontosnak tartom. Még annyit tennék hozzá, hogy ha az egymás közti megbeszélés nem hoz eredményt, el kell menni egy családterapeutához, még időben!!!
Teljesen jogos, és fontos kérdés!!!
A szenvedésen túl, és a helyzet értékelésén túl tenni kéne valamit, ami javíthat a helyzeten.
