Várak, erődök

A budatini várkastély




A Vág (Váh) és a Kiszuca (Kysuca) folyók találkozásánál fekvő Zsolna (Žilina) város gyönyörű látványossága a világviszonylatban is ritkaságszámba menő egyedülálló fazekasművészeti múzeumával a budatini várkastély.
A kővár építésének kezdete a 13. század második felére nyúlik vissza. Legnagyobb és egyúttal legrégebbi része a koragót stílusú építőelemeket tartalmazó hatalmas négyszintes henger alakú román torony, amelyet később reneszánsz stílusúra alakítottak át. Eredetileg vízvár állt itt, amely a Sziléziába vezető jelentős kereskedelmi útvonalat védte. Kezdetben királyi birtok volt, később több nemesi családhoz tartozott. A Szúnyogh család legismertebb nemzedéke uralkodásának idejével függ össze a gyönyörű Katalinról szóló monda, akit a várban apja - a vár urának - parancsára élve befalaztak. Az utolsó uralkodó család a Csáky család volt, akik az 1922 - 1923-as években a várat újjáépítették.
A várban meg lehet tekinteni a Vágmenti Múzeum és Képtár gyűjteményét az egyedülálló kiállított drótos-művészeti tárgyakkal. A drótos mesterség a 18. század felétől a helyi lakosság egyik jellegzetes foglalkozását képviselte, ezért Magyarország e szegény részét néha "drótos megyének" is nevezték. A budatini várkastélyban levő kiállítás a maga nemében egyedülálló a világon.
Tájképnek is érdekes a park területe, amely a Vág és a Kiszuca összefolyásánál végződik. Az eredetileg angolparkot minden valószínűség szerint a 19. század közepén alapították. Nő itt néhány egzotikus növény is azonban a parkot jelenleg nem gondozzák.

Sztrecsén vára



A Vág (Váh) folyó bal partján, Zsolnától (Žilina) nem messze, egy mészkősziklán emelkednek a Vágmente hajdani legbiztonságosabb erődítményének, Sztrecsén (Strečno) várának romjai.
A várat a 14. században a terület védelmére és vámszedésre építették, amelyet a várhegy lábánál a Vág folyón történő átkeléskor szedtek be. Állítólag a Vág és a Tátra ura, Csák Máté alapította.
Mai alakját a vár a 15. és a 16. század fordulóján szerezte. A 17. század végén Leopold császár a Thökölyi-felkelés leverése után leromboltatta. 1995-ben, hosszantartó rekonstrukció után újra megnyitották a nyilvánosság számára és jelenleg a zsolnai (Žilina) Vágmenti Múzeum (Považské múzeum) részét képezi.
A vár egyik érdekessége a vár úrnője - Bosnyák Zsófia (Wesselényi Ferenc magyar nádor különösen vallásos felesége) épségben maradt holttestének felfedezése 1689-ben, 45 évvel halála után. Mumifikált földi maradványai ma Vágtapolca (Teplička nad Váhom) templomában vannak elhelyezve.

Borostyánkő (Borinka) vára



A várat írásban először 1273-ban említik. A múltban a magyar állam északnyugati, kiskárpáti határainak védelmét volt hivatott biztosítani, s a 13. században épült határmenti várrendszerhez tartozott. A 18. század közepén a vár leégett és Napóleon csapatai 1810-ben végleg megsemmisítették.
Legrégebbi tulajdonosainak közös uradalma volt Stomfával (Stupava), ahová később vissza is tértek. A 14. századtól kezdve a szentgyörgyi (Svätý Jur) és a bazini (Pezinok) grófoké volt, megszakítások nélkül egészen 152.-ig, amikor nemzetségük kihalt és vagyonuk a Serény, majd később a Salma családhoz került. 1526-tól egészen 186.-ig a Pálffy család, később a Károly család vette át.
A 486 m magas mészkősziklán csak a romok és a falmaradványok maradtak meg, jelenleg kedvelt kirándulóhely. A sziklatetőről impozáns kilátás nyílik a Hegyháti síkságra, a Bazini Dévényi Kárpátokra, valamint a Stomfa patak völgyére. Tiszta időben a távolban kivehetők az osztrák Alpok hegygerinceinek körvonalai.

Detrekő vára




Mint királyi határmenti erődítmény az 1256-1273 közötti években épült. A 16. század második felében költségesen reneszánsz erődítménnyé alakították át. Detrekő vára 1707-ben a császár hadainak esett áldozatául és így fokozatosan romhalmazzá vált. A felső várból a torony és a palota, az alsó reneszánsz várból a nagy tüzérségi bástyák maradványai maradtak fenn.
A Kis-Kárpátok lábánál, egy meredek dombon (400 m) álló várrom hatásos sziluettje a Kis-Kárpátok panorámájának és kedvelt célja a turisztikai kirándulásoknak. Nem messze a vártól találjuk a Detrekői-karszthoz tartozó detrekői barlangot (Plavecká jaskyňa). A szomszédos Pohanská nevű csúcs hajdani kelta várhely.

Korlátkő vára



A Szlovákia délnyugati részén fekvő kis kárpátaljai Cerová község egyike a 13. század közepén épült Korlátkő (Korlátka) várának romjaihoz vezető kirándulások kiindulópontjának. Mint királyi vár, Magyarország nyugati határait őrizte.


A vár a 18. század közepétől lassan pusztulásnak indult. Az egyes építményekből a felső vár körfalainak maradványai és az alsó erődítmény összefüggőbb szakaszai maradtak fenn.

Jókő vára



A várat valószínűleg a 13. században egy régebbi várhely helyén mint gótikus erődítményt építették. Fokozatos megsemmisülését betetőzte egy 1762-ben keletkezett tűzvész. A 18. század végén már csak börtön volt itt. A várból csak a növényzettel benőtt falak, tornyok és erődítmények maradványai maradtak fenn.

Csejte vára




Nyugat-Szlovákiában, Csejte (Čachtice) község felett emelkednek a magasba Báthory Erzsébet vérgrófnő hajdani székhelyének, Kárpátok "titokzatos várkastélyának", Csejte híres várának romjai.
A vár a Magyarország nyugati határainak védelmét biztosító határmenti királyi várrendszerhez tartozott. A 13. század első felében építették majd a 15. században kiszélesítették.
A vár a 16. és 17. század fordulóján itt élt Báthory Erzsébetnek köszönhetően szomorú hírnévre tett szert. A grófnőt szadista hajlamai miatt "vérgrófnőnek" nevezték el. Állítólag 600 fiatal lányt gyilkoltatott meg azért, hogy azok vérében megfürödhessen és ezáltal örökre fiatal és gyönyörű maradjon. A vérszerzésre egy vasleány szolgált, amelynek mellkasába hosszú késeket szereltek. Amikor valamelyik leányzó hozzásimult, a kések kipattantak a mellkasából és a vér máris folyt az elkészített fürdőbe.
1611-ben Biccsén (Bytča) Thurzó nádor általános nyomásra a grófnőt életfogytiglani börtönbüntetésre ítélte. Az 1614-ben meghalt "vérgrófnő" történetét több könyv és színház feldolgozta.
Csejte várát 1708-ban, a Habsburg-ellenes rendi felkelések idején Rákóczi Ferenc hadai felégették. Azóta pusztulásnak indult és ma egy festői várrom, amely csodálatos körkilátást nyújt.
A vár alatti Csejte községben található a 17. századból származó későreneszánsz Draškovič kastély, melynek múzeumában honismeret-jellegű kiállítás látható.

Lednicz vára




A Fehér-Kárpátokban , Szlovákia északnyugati részén fekszik Lednic (Lednica) község, melynek környezetéből kiemelkedik a festői Lednici kőszirt, egy középkori vár romjaival a hátán. Talán a legnehezebben megközelíthető szlovákiai vár, amely fekvését tekintve sasfészekre emlékeztet.
A várat a lednici uraság lakhelyeként a 13. század végén építették. A 18. század elején a császári seregek tönkretették, azóta romokban hever. Csak a falak maradványai maradtak fenn, azok, amelyeken a monda szerint éjjelenként a szép Katalin - a lednici fehér asszony szelleme sétál. A helyi templomban történt eljegyzése napján a várúr megkívánta és elhurcoltatta őt a várba. Katalin azonban fehér ruhába öltözve megszökött és a várfalról levetette magát a mélybe - azt helyezte előnybe a várbeli élettel szemben.
Statikai okokból kifolyólag a vár hivatalosan a nyilvánosság számára zárva van, megközelítése csak saját felelősségre lehetséges.

Oroszlánkő vára




Az eredetileg gótikus stílusban, a 13. században épült vár 805 m magasan egy kőszirten áll. 1706-ban a Rákóczi-felkelés idején tönkretették. A várhoz fűződik a hű várnagyról szóló monda, aki azért vágta el a lábát, hogy urának - akivel tatár rabságban összeláncolt lábakkal együtt raboskodott - lehetővé tegye a szabadulást.
A nem nagy romokról kiváló kilátás nyílik a középső Vágmentére és a Vág folyó völgyére, a háttérben a Súľovské és Strážovské vrchy nevű hegycsúcsok nyúlványaira. A várhoz tanösvény, több turista- és kerékpár-útvonal vezet.

Vágbeszterce vára



A vár történelme a jelentő magyar Podmaniczky családdal függ össze. 1543-ban, a hatalmas tűzvész után átalakították és ún. elővárral kibővítették.
1698-ban a várat a császári seregek megsemmisítették. Azóta fokozatosan bomlik és ma már romokban hever. A várromhoz vezető kapaszkodó kellemes séta. A szikla legmagasabb helyén álló torony maradványairól kiváló kilátás kínálkozik a Vágra és a Manínska tiesňava elnevezésű szurdokvölgyre.

Zsolnalitva vára




Ez a hatalmas középkori erődítmény Szlovákia északnyugati részének történelmében fontos szerepet játszott. A várat a középkorban bevehetetlennek tartották és uraságának hatalma alá tartozott a Rajecká kotlina völgykatlan széles környéke.
A vár a 14. század elején épült és első ismert birtokosa Trencséni Csák Máté volt. Később több nemesi család birtoka volt. A Thurzó család kihaltával a 17. századtól kezdve pusztulásnak indult és fokozatosan romhalmazzá vált. A várcsúcs meglátogatása lenyűgöző kilátást kínál a széles környékre.

Szulyó vára



A 15. századból származik és állítólag a husziták építették a nehezen megközelíthető Roháč hegycsúcsra, amely szerint volt eredetileg elnevezve. Két önálló vár - a felső és az alsó - alkotja. Bár csaknem egymás mellett helyezkednek el, a jelentős magaslati különbség folytán sziklába vájt alagút-folyosó kötötte őket össze. Az 1703-ban bekövetkezett földrengés az akkor elhanyagolt állapotban levő építményt jelentősen megrongálta és utána már nem volt felújítva. Szlovákia legmegközelíthetetlenebb várromai közé tartozik.

Hricsó vára



Az első írásos emlék a várról 1265-ből származik. Az eredetileg királyi birtokot a nyitrai püspökség, majd utána több nemesi család szerezte meg. A 17. századtól pusztulásnak indult és mára már csak a palota és a védő-torony falai maradtak fenn.
A környező hegyvonulatokra és a Vág völgyére nyíló gyönyörű kilátás megerősíti a vidéken tett látogatásból szerzett kellemes benyomást. A közelben az impozáns mészkősziklát, a hricsói sziklatűt (Hričovská skalná ihla) lehet megcsodálni.

Temetvény vára




Beckó és Csejte várával való vizuális átkapcsolására való tekintettel Temetvény (Tematín) mint fontos jelzővár szolgált. 1710-től, amikor a császári csapatok tönkretették, romokban hever.
Temetvény az egyik legfélreesőbb várunk. A főtorony melletti területről szép kilátás nyílik a vágmenti Považský Inovec nevű hegység déli részére, a Dunamenti síkság északi nyúlványára Vágújhelytől kezdve Pöstyénen keresztül egész Galgócig . A háttérben látni a Kis-Kárpátokat , a Miavai-dombságot és a Fehér-Kárpátokat .

Léka vára

1242-ben említik először, majd 1256-ban Leuca néven említik. Vára a 13. század elején épült királyi várként. A tatár ostromnak ellenállt, az osztrák-magyar határharcokban fontos szerepe volt. 1406-ban elfoglalta az osztrák herceg, de 1409-ben visszavették. A Nádasdy család 1535-ben házassággal szerezte meg, és sokat épített rajta. 1605-ben a török eredménytelenül ostromolta. 1636-ban Nádasdy felépíttette az alsóvárat, amely ma szálloda. 1676-ban az Eszterházyak szerezték meg. A várost 1532-ben a török annyira elpusztította, hogy horvátokkal kellett a veszteségeket pótolni. 1719-ben pestis pusztított, ennek emlékére állították a főtéri Mária-szobrot.
1910-ben 1210, többségben német lakosa volt, jelentős magyar kisebbséggel. A trianoni békeszerződésig Vas vármegye Kőszegi járásához tartozott.

Berneck, Ausztria

A Kauns nevű falu keleti végében, tengerszint felett 1076 m magasságban található. Vele szemben egy másik sziklaormon emelkedik Laudegg - egy másik középkori vár.
A legkorábbi említés az erődítményről 1225-ből származik, urai a Berneck család tagjai, innen a neve is. Mivel félreeső helyen épült, nem volt különösebb stratégiai fontossága, a történelemben kevés szerepet játszott. Viszonylag sokszor cserélt tulajdonost. A 19-20. században elhanyagolttá vált, folyamatosan pusztult, míg végül 1976-ban Ekkehard Hörmann, egy innsbrucki építész vásárolta meg, és 1977-1983 között felújították az épületeket.

Bernstein (Borostyánkő) - Ausztria, Burgenland

A vár, melynek eredete a 13. századra vezethető vissza, magasan trónol a Tauchen völgye felett. Feltétlenül érdemes megtekinteni a korai barokk lovagtermet (a 17. század közepén keletkezett) és díszes, stukkós mennyezetét. A vár a 70-es évek óta szállodaként üzemel, 1998-ban az "Európa leghangulatosabb szálláshelye" díjban részesült. Bernstein várában született Almásy László gróf, akinek élete a témát adta Michael Ondaatje "Angol beteg" c. művéhez. Előzetes bejelentést követően megtekinthetőek a vár egyes külső és belső részei és a lovagterem, a többi rész a hotelvendégek részére van fenntartva.

Bideneck (vagy Bidenegg) - Ausztria, Tirol

A vár első írásos említése 1343-ból származik, ekkori tulajdonosa Heinrich der Pozner. Az erődítmény ma is látható formáját felújítások és átépítések után a 16. században nyerte el. Ovális falgyűrű övezi, két kapuja van, öregtornya 10 m magas. A történelemben jelentős szerepet nem játszott.
Jelenleg magánkézben van.

Boldogkő vára



A vár legendája: http://www.boldogkovaralja.hu/hun/index.php?action=legend

Dürnstein, Ausztria

A vár és az alatta fekvő kisváros, Dürnstein nevének jelentése: Szárazkő.
Az erődítmény egyike Ausztria leghíresebb várainak. Első említése 1192-ből származik, eszerint itt tartották fogva a harmadik keresztes hadjáratból hazatért I. Oroszlánszívű Richárd angol királyt.
A várat a harmincéves háború alatt a svéd Lennart Torstenson csapatai csaknem teljesen elpusztították. 1662 után már nem épült újjá, ma viszont kedvelt túristacélpont.