Vajon el lehet felejteni magyarul? – Egy külföldön élő magyar viszonya az anyanyelvéhez

Régóta foglalkoztat a kérdés, hogy elfelejtheti-e valaki az anyanyelvét. Bolgár nagypapám – a Magyarországon töltött ötven év után is – határozottan állította, hogy nem.

Jó tíz éve élek külföldön, és ezalatt megtanultam, hogy a külhoni magyarok nyelvhasználatával kapcsolatos sztereotipikus mondatok, az „anyanyelv ösztönből jön”, „csak odafigyelés kérdése, mit használ az ember”, „sznobság x idő után idegen szavakkal beszélni” kijelentések felszíni igazságtartalma mögött összetett és igen árnyalt labirintus rejlik. Ebben az útvesztőben bolyongva, az én viszonyom is változott a saját anyanyelvemhez. Trembácz Éva Zsuzsa írása a nyelvhez való viszonyáról a magyar nyelv napján, amit 2011 óta november 13-án ünneplünk.

Ha most útravalót adhatnék tizenegy évvel ezelőtti önmagamnak, talán elfújnék egy darabot abból a rózsaszín felhőből, amely eltakarta az idegen kultúrában való mindennapi élet következményeit, többek között a nyelvhez való viszony önkéntelen változását. Tudatában sem voltam annak, hogy ösztönösen rigorózus nyelvőrként vágtam neki a nagyvilágnak, és hol elképedtem, hol dühöngtem azon, miért kell egy magyar nyelvű beszélgetést idegen szavakkal megtűzdelni, valamint: hogyan is történhet meg, hogy egy-egy hétköznapi kifejezést hosszú másodpercekig keresgél valaki. Az élet szerencsére szembeállítja az embert a saját előítéleteivel, hogy közelről nézve azokat, a sok-sok „igen, de” szertefoszlassa őket.

„Az anyanyelv ösztönből jön”, és „csak odafigyelés kérdése, mit használ az ember” gondolata sokáig tartotta bennem is magát. Aztán láttam, hogy ezt az „ösztönösséget” mennyi minden ostromolja a hétköznapokban.

Nyolc-tíz órán át egy másik nyelven dolgozni, kommunikálni, érvelni, információt feldolgozni, egy szakterületen elmerülni, egy másik nyelven élni az életet, gyakran úgy, hogy nincs magyar közösség a közelben, igenis rányomja a bélyegét az anyanyelv használatára. Bevallom, nekem is hamarabb ugrik be a recruitment kifejezés, mint a munkaerő-toborzás, mert angol nyelven sajátítottam el a munkámhoz szükséges szakmai ismeretet, amelyet napi nyolc órában használok. Folyamatosan két nyelvet használni igazi agytorna, és roppant fárasztó, így már nem gondolom, hogy főbenjáró bűn lenne a két nyelv közötti ugrálás során megbotlani. Az odafigyelést pedig jócskán befolyásolja, hogy milyen gyakran, illetve milyen ritkán használunk egy magyar kifejezést, mennyi időt tölt valaki Magyarországon, hiszen a nyelv változásait a távolból nem könnyű beépíteni a nyelvhasználatba. Én is mosolyogtam, amikor a gyerekként ’56-ban Amerikába került tanítványaim jégszekrénynek hívták a hűtőt 2015-ben, és most én állok döbbenten a mindent lerövidítő gyakorlat, a „koviubi, talizunk” és társai előtt.

00063471.jpeg


Amikor valaki külföldre költözik, egy kis batyuban viszi magával az anyanyelvét. A csomag egy részét folyamatosan használja, egy része érintetlenül a batyu alján marad, és hazatérve sikerül(het) kicsit újratölteni. A bepakolt útravaló megkopik idővel, és csak limitáltan tud táplálkozni a talajból, ahol a gyökerei vannak – pedig ezt a talajt közel hozza a Skype, az internet, az online rádiók és tévék. Tudományosan bizonyított, hogy az akcentuson sem kell nagyon csodálkozni: a hangszálakat, ajkat mozgató izmok koordinációja változik, ha huzamosan egy másik nyelven beszélünk, de ez személyenként változó, mert az izmok rugalmasságától függ.

A sznobságot pedig érdemes egyéni megítélés alá vetni: van, aki az, és van, aki nem.

Ez utóbbi esetben kérem a fenti tényezők figyelembevételét. Továbbra is azt gondolom, hogy a pubertáskor után megszilárdult nyelvtudást – mély traumát átéltek kivételével – nem lehet elfelejteni, de ahogy saját bőrömön tapasztaltam meg azt, hogy igenis nehéz kisebbségi nyelvet ápolni, megőrizni, átadni, úgy a saját anyanyelvemhez való viszonyom is változott. Tudatosult bennem, milyen mérhetetlen nagy komfortot ad az, ha a saját nyelvén éli az életét az ember. Angolul megingok egy-egy szó használatán, megkérdőjelezem, hogy jól mondtam-e, és nem egyszer zavar, hogy nem tudom olyan árnyaltan és finomra hangoltan kifejezni azt, amit szeretnék, ahogy az belül megfogalmazódik bennem. Lelki dolgokról sokkal jobb magyarul beszélgetni, mert úgy érzem, maradéktalanul át tudom adni azt, amit megélek, míg angolul egy pici mindig bennem marad. Kétségtelenül izgalmas két nyelven létezni, hiszen olyan, mintha két énem lenne, amelyet a két nyelv, és a hozzájuk kapcsolódó kulturális többlettartalom is formál. Gyakran érzem, hogy más ember vagyok angol és magyar nyelvi közegben: a magyarul – szerintem – szórakoztató énem nem könnyen konvertálható „angol” környezetbe, így sokáig zaklattam a férjem azzal, hogy unalmas vagyok angolul.

00063475.jpeg


Bármennyire érdekes is ez a kettősség, szinte a zsigereimben érzem a változást, amikor hazaérek: mintha lehullanának körülöttem az idegen nyelv kreálta falak. Számomra élmény elmerülni a magyar nyelv szépségeiben, gazdag hangzókészletében, és már-már perverziónak érzem az olyan szavak feletti merengéseimet, mint a cipőfűző, sündörög vagy a bazsarózsa. Igaz, hogy izgalmas ki-be járkálni a két nyelv között, de

míg a tanult nyelv olyan, mint egy szoba, amelynek falaiba időnként beleütközünk, és amely fizikai voltából adódóan meghatározza mozgásterünket, az anyanyelv olyan, mint egy színes virágokkal teli, határtalan zöld mező.

Úgy érzem, a szoba falait sok-sok energiával kijjebb és kijjebb tolhatjuk, teljesen lebontani, virágokkal beültetni nem lehet azt.

Kosztolányi erről ezt mondta: „Csak az anyanyelvvel nem lehet soha jóllakni, csak attól nem kapunk soha csömört, csak azt fogadjuk magunkba korlátlanul úgy, hogy minden szemerjét azonnal vérré változtatjuk. A többi nyelvből kisebb-nagyobb adagot bírunk el, mint az orvosságból.” Kétnyelvűek mindig közelebbinek érzik az egyik nyelvet: azt, amely a lelkük nyelve.

Azt is mondják, hogy egy másik nyelvet akkor tesz valaki igazán magáévá, amikor azon a nyelven álmodik. Én mindig magyarul álmodom. És tudom, hogy a lelkem nyelve magyar. Ahogy azt is, hogy a nagyapámnak igaza volt.

Trembácz Éva Zsuzsa

nelvrol.jpeg
 
Fele magyar, fele tót,
Kúpili sme malacot,
De a malac elfutott,
Kúpili sme másikot.

Bocs,de a felvideki magyarsag ma mar hajlamos igy beszelni a hetkoznapokban:)

Tisztelet nekik ezert is!
A beírásodból én emeltem ki, amiről beszélni szeretnék. Nem ma már. Már 70 -72 évvel ezelőtt ilyen kevert nyelvű ölbeli versikéket mondott nekem a felvidéki nagyapám. Már akkor is. :) Sőt, úgy beszélgettek, ahogy mondod, fele magyar, fele tót.

Cicúske, macúske,
Jesz tye boli?
???????????
Kolácsi kell?
Kolácsi nincs!
Sicc sicc sicc.
 
A beírásodból én emeltem ki, amiről beszélni szeretnék. Nem ma már. Már 70 -72 évvel ezelőtt ilyen kevert nyelvű ölbeli versikéket mondott nekem a felvidéki nagyapám. Már akkor is. :) Sőt, úgy beszélgettek, ahogy mondod, fele magyar, fele tót.
Cicúske, macúske,
Jesz tye boli?
???????????
Kolácsi kell?
Kolácsi nincs!
Sicc sicc sicc.

es akkor meg nem beszeltunk olyan tajszolasokrol mint pl. a paloc amit gomorben - ma zomeben szlovakiai terulet - beszelnek.
 
Amugy még ma is néhol Burgenlandban hasonlóan beszélnek az öregek Magyarul , de Vas mag Zala megye határközeli falvaiban is és senkit sem zavar legfeljebb a városiakat akik felfedezték a "természetett":rohog:
 
Amugy még ma is néhol Burgenlandban hasonlóan beszélnek az öregek Magyarul , de Vas mag Zala megye határközeli falvaiban is és senkit sem zavar legfeljebb a városiakat akik felfedezték a "természetett":rohog:
arrafele nem svabul beszelnek ?? nemet az csak kicsit mas ,- a kartoffel az kumberra pl.
 
arrafele nem svabul beszelnek ?? nemet az csak kicsit mas ,- a kartoffel az kumberra pl.
Rima , nem . Kérlek ha nemtévedek a Svábok inkább Baranyában, Duna-Tisza köze és Pest megye egyrésze lenne a hazájuk . Tudod Mária-Terézia a török megszállás után velük népesitette be a kihalt településeket , nagyrészük a mai Baden-Würthenberg tartományból jött amig az erdélyi "szászok" mint nevük is mondja onnét erednek /Szászországból/az ottani bányavidékekröl . A Krumbére máig ma is használatos Baden-Würthenberg egyes környékén és Hessenben is-onnét is ered a mi krumplink ;).
Felénk Vazsban inkább "á" -z nak , de esernyö nélkül:rohog:, tudod ott aztmondják az Almának , hogy oma az szalmának meg szoma :hurra:de gyönyör fülemnek , ha hallhatom megint ! A kiscsirkét meg pizselének mondják . Tudod keverik a Németett arrafelé a Magyaral , de gondolom manapság inkább az idösebbek és hát csak a falvakba , az "úri nip" már nem igy beszil .
 
Utoljára módosítva:
Rima , nem . Kérlek ha nemtévedek a Svábok inkább Baranyában, Duna-Tisza köze és Pest megye egyrésze lenne a hazájuk . Tudod Mária-Terézia a török megszállás után velük népesitette be a kihalt településeket , nagyrészük a mai Baden-Würthenberg tartományból jött amig az erdélyi "szászok" mint nevük is mondja onnét erednek /Szászországból/az ottani bányavidékekröl . A Krumbére máig ma is használatos Baden-Würthenberg egyes környékén és Hessenben is-onnét is ered a mi krumplink ;).
Felénk Vazsban inkább "á" -z nak , de esernyö nélkül:rohog:, tudod ott aztmondják az Almának , hogy oma az szalmának meg szoma :hurra:de gyönyör fülemnek , ha hallhatom megint ! A kiscsirkét meg pizselének mondják . Tudod keverik a Németett arrafelé a Magyaral , de gondolom manapság inkább az idösebbek és hát csak a falvakba , az "úri nip" már nem igy beszil .
gyula ismerem a historyt svab felmenokkel a hatam megett ,iskolaba kezdtem magyarul pontyogni
nehez vooot az elsoosztaly tudok svabul ma is csak kopottan
 
Hoznék ide egy érdekes történetet:
Volt egy tanárom középiskolában. A hölgy orosz anyanyelvű Tanár volt, a férje magyar, otthon Mo-n. angolt tanított nekem, így folyékonyan beszélt magyarul , angolul (akcentussal természetesen), ezenkívül németül , dánul és saját bevallása szerint "gagyogta" a franciát. Ez ha jól számolom hat nyelv. ( Zárójelben jegyzem meg, a Tanárnő egy zseni és isteni pedagógus, mert egy tanév alatt kiverte belőlünk a középfokú origo nyelvvizsgát ami a legnehezebb otthon.)
De hogy a témára térjek: megkérdeztük tőle, hogy milyen nyelven gondolkodik?
Én, átlag ember magyarul gondolkodom majd váltom át a mondanivalót másik nyelvre. Ez természetesen idővel gyorsuló folyamat, szerintem.
De a Tanárnő válasza érdekes volt:
Nem nyelven gondolkodik hanem képekben és az adott képhez fűz agyban több kifejezést, azonos jelentéssel.
Mivel nem értettük így magyarázta el: ha azt mondja a Tanárnőnek valaki, hogy alma, neki egy tankönyvbe rajzolt piros alma az ami eszébe jut, erre a gyümölcsre pedig annyi címke van akasztva, ahány nyelven a szót leírni és kiejteni képes.
Izgalmas gondolat nem?
A Tanárnő az álmokról azt vallotta , hogy fogalma sincs, milyen nyelven álmodott előző este, de értette, mit beszéltek, szóval a felsorolt hatból lehet valamelyik.
Ezek alapján ezt tudom hozzáfűzni: Tanárnőm 30 év Mo-i tartózkodás után is tökéletesen beszélt oroszul, ez volt az anyanyelve, de a tanultakat se érezte magától távolabbinak, sőt szerette a magyar "csengését". :)
Nem hiszem, hogy az anyanyelvet lehet elveszíteni, maximum a nyelv természetes, időbeli változását nem követve prózaibb szinten lehet ismerni.
A tanult nyelvek elvesztéséről ódákat lehetne zengeni...
És egy utolsó személyes gondolat: remélem, sok lélek megmarad magyarnak, még akkor is, ha nem Magyarországon élnek...
:rolleyes:
 
Már korábbi hozzászolásomban pedzettem. Képes lehet valaki több zeneszerszámon játszani de ez nem jelenti azt, hogy egyformán "virtuoz" lenne mindegyiken. Igy van ez a nyelvekkel is.
-
A spanyol Wikipedia szerint a Lengyel Pápa folyékonyan beszélt: lengyelül, eszperantoul,o-görögül, latinul, olaszul, spanyolul, portugálul, angolul, németül; törve: csehül, litvánul, magyarul; és egy kicsit: japánul, tagalon és más afrikai nyelven.
-
Emlitettem, hogy a gyerekeim keverték a nyelveket amivel kinoztuk öket, késöbb tudtam meg, hogy ebben semmi különös nincsen. Többnyelven beszélö felnöttek is azt állitják az egyik nyelvet erre, a másikat arra használják a legszivesebben. Ahogy a gyerekeim is szineket, jelzöket, érzéseket az egyik nyelven, mig rationális gondolatokat a másikon közöltek stb. ugy van ezzel mindenki.
-
Szerintem németül nagyon precizen lehet technikai vagy filozofiai gondolatokat közölni (olvasson valaki Kantot magyarul, nem jön ki német nélkül, vagy számitástechnikát angol nélkül) mig veszekedni egész bizos könnyebb spanyolul. :)
-
Ami a Pápát illeti. Lehet, hogy vallásos témárol könyebb neki Latinul társalogni mind egy bordélyházban a madammal kacérkodni. Egy multilingualis ember szokészlete egészen biztos nem azonos minden nyelven.
-
Az iskolába tanitásnál nekem nagy elönyöm volt, hogy a német barátnömmel sokat veszekedtünk, mig egy másik kollega aki csak az akadémikus nyelvet ismerte kénytelen volt kézzel kilökni a tanteremböl a rendetlenkedöket.
-
Természetesen az is megtörténhet, hogy egy cinikus, gunyos megjegyzést nem ért a beszélgetö partnerünk mert más szinten beszéli a nyelvet, és azt gondolja megbékéltél, vagy forditva, egy bok miatt sértve érzi magát. Dehát közös anyanyelvet beszélö családokban is van vita.
-
Vegyes házasságban talán könyebben megbocsájtjuk a másiknak, hogy "rosszul fejezte ki magát" a zsörtölödésnél.
I like multikulti! :)
 
Én 13 éve jöttem el és a kapcsolatom a magyar nyelvvel rettenetesen hiányos, elfelejteni nem fogom, mert a véremben folyik, a szememben fénylik és a hangomban hallatszik de kopik. És sajnos a gyerekeimnek nem sikerült átadni ezt a gyönyörü nyelvet, amihez fogható nincs, és amire rettenetesen büszke vagyok.
 
Nem kellett volna "beszajkóznia" semmilyen nyelvet. Se magyart, se mást. Nem kell 3 nyelvet 3 év alatt tökéletesen megtanulni. Sehány nyelvet se kell. Egyet se. Annyit tanul meg mindenből, amennyi ráragad. És igen, pont a magyar nyelvü mondókákról van szó, hogy magyarul beszélsz róla, hogy megszokja a füle a magyar ritmust, stb. Majd megtanul jól felnővel amennyit akar. Pont az a nyeresége, hogy a füle arra áll rá kicsiként, hogy ne csak egy nyelv járjon a fejében. Miért kéne tökéletesen tudnia egy gyereknek BÁRMILYEN nyelvet? Akár sajás anyanyelvét saját hazájában lakva? Majd megtanulja. Egy élete van nyelvet tanulni.

Oké, felfogtuk, minden más gyerek hülye, a tied bezzeg zseni, de utálja, mert a többiek azért zsenik, mert van valami difijük pszichésen. Mellesleg egy alkalommal se vinném a gyerekemet ilyen helyre, amit mondtál. Minek? Legyen gyerek. És ha szereti a számitógépet, hát szeresse. Én is szeretem. Én középiskolásan szerettem meg, és összenőttünk. És? Nem halálosan tökmindegy, hogy én papirkönyvből tanultam meg olvasni ovi előtt, nem monitorról?

Ez nem erről szól. Ez nem a biflázásról, a magolásról, a tanitásról. Se a szülők, se a körülötte élők nyelvét nem abból fogja megtanulni. Majd a suliban tanul nyelvet, ott az a feladat. A magyar gyerek itthon is a suliban tanulja a magyar. Egyébként csak elöször érti, majd beszéli. Akármilyen szinten.

Orbánt hagyjuk. Ős középiskola alatt elhagyta az országot, és csak akkor jött vissza, mikor kint kitanulta, hogy lehet politikusként hülyévé tenni az embereket. Sose ült fel egy villamosra, sose mikrózott kaját a koleszben, és nem sátrazott egyetem mellett a Balaton mellett, egy lángososban szerezve a bulipénzt.
Nem ismeri a magyar emberek életét, életmódját. Nem ismeri a magyarokat, csak amennyit kisgyerekként látott, majd ami átjutott a seggnyalóin. Az anyja rendes asszony egyébként.

A nacionalisták minden országban hülyék. Mindenütt ugyanazt mondják. Csak ha hatalmon vannak, nagyobb a pofájuk. Ennek mi köze Magyarországhoz? Max hogy kisül a szemem, hogy hiába mentem szavazni, mégis ezek a töketlen faszok lettek a fejesek, hála a sok elhülyitett nyugdijasnak, akik megverik a vak zenészt, ha nem bólogat arra, amit a Nagy Isten mond.

Ami Orbánc nyelvtudását illeti, az olyan, mint nagyapám tesójának a gyerekeié, akik hazajőve sajnos egy büdös szót se beszéltek és értettek magyarul. Ameddig nem közöltem velük németül, hogy innentől szóljon hozzátok aki akar, pontosan tudom, hogy értitek amit mondok - itt magyarra váltottam - és ha nem kapjátok össze magatokat, akkor max nem dumálunk. Azonnal kiderült, hogy jól vettem le egy mondatukból, ha törve és nehezen is, de amit akartak, magyarul el tudták mondani, és biza értettek ők mindent, csak derogált nekik a dolog, akkoriban még lehetett a Balatonnál menőzni azzal, hogy ők németek. Még bőven előző éra.

Tökéletesen igazad van. A nacionalizmus egoizmusból eredő betegség. Amikor valaki teljesítmény nélkül akar felsőbbrendűsködni. Fujj.
 
Ez egy nagyon erdekes cikk. Erdekes lenne tudni, hogy az iroja meddig elt mas nyelvteruleten. Ugyanis vannak dolgok amivel tokeletesen egyet tudok erteni es vannak dolgok a cikkben amivel abszolut nem tudok egyet erteni.
En 32 ev utan amikor hazamegyek mindenki azt mondja, hogy jo a magyarom (idegen akcentussal), de sokszor elakadok es keresem a helyes Magyar megfelelojet annak amit mondani akarok. Baromra megprobalok vigyazni hogy ne keverjek angol szavakat a Magyar beszedbe es ekkor akadok el. Itthon is sokszor elkezdunk magyarul beszelni es eszre sem vesszuk, hogy automatikusan atvaltottunk angolra.
En nagyon regen angolul almodok Magyar helyett. Nagyon sok dolog van amit csak angolul tudok mert annak idelyen nem volt Magyar megfeleloje es itt tanultam meg. Foleg technikai dolgok. Nem tudom a Magyar valtozatat.
Ahogy oregszik az ember ugy jon elo dominansnak az anyanyelv es szorul hatterbe a tanult nyelv meg akkor is ha a tanult nyelv dekadokon keresztul dominans volt, de csak az a resze az anya nyelvnek amibe belenott az ember.
Emekszek apam 35 even keresztul anyanyelvi szinten beszelte az angolt es franciat, de a halalos agyan csak magyarul tudott igazan. Az agy egy kulonleges dolog nem lehet egyszeru konzekvenciakat levonni egyik iranyban sem.
Az anyanyelvét senki nem felejti el.
 
Az anyanyelvét senki nem felejti el.

Úgy gondolom anyanyelvet nem lehet elfelejteni.

Úgy gondolom,hogy az anyanyelvet nem lehet elfelejteni.Viszont megkophat és felvehetnek a kiejtett szavak idegen csengest.

Ha valaki egészséges, valószínűleg nem felejti el.
De lásd szegény Horn Gyula utolsó napjait (a demencia miatt többször csak oroszul tudtak vele kommunikálni).
 

Hírdetőink

kmtv.ca

kmtv.ca

Friss profil üzenetek

petrucy wrote on sizsu's profile.
Megtisztelve érzem magam a követés bejelölése miatt.-))
vorosmart wrote on bsilvi's profile.
Köszönömszépen a legújjab fordítást !
A "friss üzenetek + napok óta nem jelennek meg,hibát jelez
vorosmart wrote on DeeYoo's profile.
Köszönöm szépen a fordítást.

Statisztikák

Témák
38,094
Üzenet
4,794,801
Tagok
615,337
Legújabb tagunk
dublikaty_leKt
Oldal tetejére