Vers, mindenkinek, kortársaktól

Ille István (HaR)

Állandó Tag
Állandó Tag
289image_verseskonyv.png

Hazai András: Értelmiség 2015


Szűrt fényben büszkén áll,
mögötte gond az árnya.
Gyűjti nyálát, de tétován méláz,
hogy köpjön,vagy inkább nyaljon.
Hódol a zsíros fejű despotának,
örül, ha leesik egy kis alamizsna.
Pohár mögül nézve keseredetten morog,
fáj az egész világ, itt mindennek vége.
Elnyomott világunkban hiány a becsület,
mentális deficit miatt virul az önkény.

***

Dérrel borított csendes vidéki táj,
hideg kunyhó mélyén alszik a család.
Rongyokba takart éhes gyermek
álmára loncsos szőrű eb vigyázz.
Apró parázs pislákoló fénye
a mindennapi boldogság.
Az új földesúr még nem vette észre,
hogy az erdő gallyainak híja van.
Hozzájuk nem ér el az értelem siráma,
tekintettel arra, hogy nem olvasnak.
 
Utoljára módosítva:

Ille István (HaR)

Állandó Tag
Állandó Tag
Hazai András: Körúti Karácsony

Csak ment előttem.
Az élet még vonszolta a testet.
Csendes volt az esti körút.
Cipője tocsogott a latyakban.
Üres tekintettel nézett előre.
Bezárt üzletek fényei pislákoltak.
Gondolatai már a messzeségben,
Talán egy meleg szobában jártak.
Nem tudni, hogy hova tartott.
Áradt belőle a kínzó magány.
Vitte társát, a hátizsákját.
Benne volt a múlt és a jövő.
 

Ille István (HaR)

Állandó Tag
Állandó Tag
Hazai András: Még…


A pohárba idegesen félredobott
ötforintok, most milyen értékesek.
Testet öltött nyomor szül
hét krajcárnyi boldog pillanatokat.
Ma ismét megoldottuk a holnapot,
boldog elégedettséggel ülünk a padon.
Most nem gondolunk a postaládába
begyűrt sárga kellemetlenségekre.
Auránkban a majd lesz valahogy
bizalma leng.
Zakók, elfelejtett lukas nadrágok
zsebében, talán lesz még fillér.
Még nem gondolunk a rohadó lábú
sorstársra, vad szeretkezések
feledik a gyötrelmet.
Baráti kölcsönök is hamis
illúzióval táplálják a jövőt.
Napi mókuskerék-menetben,
még tehetjük a dolgunk,
agyunk a géppel szimbiózisban él,
remélve izzadságunk árát.
Bürokrata útvesztőkön hamisan ígérnek
döntést, és mi szabad farkasként,
jólétet színlelve büszkén hallgatunk,
öklünket szorítva: csak addig bírjuk ki!
Akik már a villamos peronján állnak,
cinikus tehetetlenség részvétével
intenek türelemre, tudván,hogy ők
is csak a kaffkai világ eszközei.
 

Ille István (HaR)

Állandó Tag
Állandó Tag
Hazai András: Fények, üveggömbök...

Elfáradt az év, pihenni vágy,
most erre vár testünk, lelkünk.
Konzumfények csillogása,
varázsa nincs, nem hat rám.
Melegséget szomjaz lelkem,
bújj mellém, add a kezed!
Nézd az ágon csillant gömböt,
az emléket őrző gyertya lángját,
hidd, a szerelem örök.

karacsony-függőkkel.jpg
 

Ille István (HaR)

Állandó Tag
Állandó Tag
Fehér Miklós: Stille Nacht

nagy itt a csend
a karácsony
dideregve bekopog
a szorosra zárt ablakon
könyörögve kér-eget
hess varjúlélek
el innen
el

a borsodis dobozban
állott sör pihen
időnként belekortyolok


ma ünnepelni kell
 

Ille István (HaR)

Állandó Tag
Állandó Tag
Fehér Miklós: Illés küldetése

megharcolva e sárgolyót
tüzes szekéren jöttél értem
és a földre borult alázkodók
porba hullott seregében
ott álltunk mind csordamódra
mi hívő lelkek áldozatnak
rajtad szkafander rajtam rongyok
(messzi bolygók így mulatnak)
életet hoztál lélek-szakadtat
halált mutatva a vén Baálnak
s nem vettük észre szemedben
a máglyák fényét e lángolásban
 
A

Akos890219

Vendég
Vitéz Ferenc: Kiállítás előtt
(Ujváry Zoltánnak)


Lovak táncában, ha voltam
szerelem, nektek danoltam
a szénnel. Szökkent az ujjam,
s a tompa fényt a szélbe fújtam.
Hatalmas rajz lett az utca,
füstből virág nőtt, s a rusnya
árnyak mögött már muzsikált
a délután, terpeszbe állt,
a horizont fölött hagyott
egy karmazsinszín illatot.
Kasza élén táncolt a nyár,
meztelen volt a kék határ,
gyönyörködőn a gyomban,
ének szólt pipacssziromban.
Kazlak tövén lány kacsintott,
asszonyos csípője ringott,
a nap bucskázott át hasán,
mint egy cirkuszi sarlatán,
s lassan ébredő fák alatt
léptére fűből vér fakadt.
Napszámosok izzadt vére
csurgott az este szemébe;
és megláttam ott a sorsom,
hogy az árvákkal lesz dolgom,
kiket elhagyott az Isten,
és akiknek álmuk sincsen,
mert félnek, hogy fáj a vágy is,
koporsó a deszkaágy is;
félnek a villámsodortól,
s nem részegülnek a bortól,
lovak közé csapva nyögnek,
nekifeszülnek a rögnek:
paraszt sziszifuszok egyre
térden csúsznak bánathegyre.
Belejajdult minden évem,
s őket látom most, a régen
pacsirtaszó mellé rekedt
özvegyeket. Életeket
rakva sorba, tisztán látom
mi van innen s túl az álmon…
Már reszkető vonalakban
születek minden tavaszban.
Ma reggel is énekeltem
a kék márciusi kertben;
magamról festett dalomban
nyolcvan rügyfakadás voltam.
(Torkom kiszáradt, s a borban
is benne voltam. Danoltam
mocorgó fényt a fákra.)
 
Utoljára módosítva a moderátor által:

Beskid Odett

Állandó Tag
Állandó Tag
Falcsik Mari: Keresetlenül


most ilyen korszak van, ez már a harctér nincs nyegle smúzolás, nincs antik arcél most már kisírom, semmi nem riaszt el hogy én szeretlek, légy te bárhogy ezzel a Föld is lakható hely lett miattad, épp csak nem veled - te aztán megadtad ez van. s hogy mennyi tartást várhatsz tőlem, nem tudom: erőm szivárog belőlem, de oly rég tartom ezt a mérlegformátkezemmel egybeforrt az égő korlát így te csak nyugodtan értékeld másképp nem estem még le, s nem húzódtam hátrébb bár mint az öngyilkos cseléd a gangról hozzád ki mernék lépni önmagamból
 

Beskid Odett

Állandó Tag
Állandó Tag
Sohonyai Attila – Ha nőt szeretsz

Ha nőt szeretsz, az legyen nő,
ne tétova leányka, kit a jelen idő
divat-ideálja dönt délibábba,
s nemtudomsága taszítja
kecsesből sutába.

Ha nőt szeretsz, tudd tisztelni!
A nő lenge, finom selyem,
ezért akárki nem viselheti:
ha nőt szeretsz, légy rá méltó férfi!

Ha nőt szeretsz, küzdj meg
érte. Elutasítása elveid pirosából
az elszántságot ki ne verje.
S ha elsőre alul is
maradsz, fel ne add;
ha nőt szeretsz, legyen érte
benned akarat!

Ha nőt szeretsz, mutasd neki,
-de csak neki!- néha nála is
törékenyebb vagy. Ha ő
olyan nőből van, tudja;
aki nőt igazán szeret,
csak érte s védelmére
lesz tömör vas.

Ha nőt szeretsz, őszinte légy,
ne csalfa. Volt épp elég már,
ki lelke zongoráját elhangolta.
S ha nőt szeretsz, tisztán legyen
neked ő az egy, ahogyan te
vagy neki:

ha nőt tudsz szeretni,
akkor vagy igazán férfi!”
 

Szilveeekingus

Állandó Tag
Állandó Tag
Tóth Árpád: Körúti Hajnal

Vak volt a hajnal, szennyes, szürke. Még
Üveges szemmel aludtak a boltok,
S lomhán söpörtek a vad kővidék
Felvert porában az álmos vicék,
Mint lassú dsinnek, rosszkedvű koboldok.

Egyszerre két tűzfal között kigyúlt
A keleti ég váratlan zsarátja:
Minden üvegre száz napocska hullt,
S az aszfalt szennyén szerteszét gurult
A Végtelen Fény milliom karátja.

Bűvölten állt az utca. Egy sovány
Akác részegen szítta be a drága
Napfényt, és zöld kontyában tétován
Rezdült meg csüggeteg és halovány
Tavaszi kincse: egy-két fürt virága.

A Fénynek földi hang még nem felelt,
Csak a szinek víg pacsirtái zengtek:
Egy kirakatban lila dalra kelt
Egy nyakkendő; de aztán tompa, telt
Hangon a harangok is felmerengtek.

Bús gyársziréna búgott, majd kopott
Sínjén villamos jajdult ki a térre:
Nappal lett, indult a józan robot,
S már nem látták, a Nap még mint dobott
Arany csókot egy munkáslány kezére...
 

Szilveeekingus

Állandó Tag
Állandó Tag
Edgar Allan Poe: Alone - Egyedül

Gyerekkorom hajnalától
Különböztem bárki mástól.
Másképp – mint ahogy más látott,
Néztem s láttam a világot.
Örömöm is másban telett
És más okozott gond-terhet.
S ha szerettem – ezt és amazt –
Csak egyedül szerettem azt.
S már kirajzolódott korán
Vad életem, melynek során
Minden mélység – jó, rossz között –
Rejtélye rám béklyót kötött:
Források áradó sodra,
A hegyekben vörös szikla,
És a nap, mely sugarat ont
S őszi aranyfényébe vont. –
Ès a villám, zord ég alatt,
Amint fölöttem elhaladt. –
Az égdörgés és a vihar
És a felhő, mely oly hamar,
Hogyha úszott a kék égen,
Gonosz szellemnek tünt nékem.

Fordítás: Gyimóthy Gábor,

Zollikerberg, 1999 V. 9.
 
Oldal tetejére