Vers parbaj....

Melitta

Adminisztrátor
Fórumvezető
Rádiós
Orbán Viktor miniszterelnök május 31-én ünnepelte 53. születésnapját.

Egy rajongója, aki talán már több is mint rajongó, ezzel a saját verssel kedveskedett neki


Vezesd nemzeted

Tán Isten küldte őt, ide le a földre,
Hogy legyen nemzetének hű vezére.
Vagy csupán csak egy földi ember,
Ki, ha kell, küzd, szól, s tenni is mer!

Kit követnek százak, ezrek, milliók,
Kinek szaván csüngnek, földi régiók.
Kinek első az országa, nemzete, népe,
Kit ezért ütnek a gyűlölködők cserébe!

De áll a gáton, mert ő igaz magyar,
Ő az, ki nemzetének Kánaánt akar.
Százezrek mozdulnak mellé állva,
Egyetlen, kérő, halk, hívó szavára.

Ő az, ki, védi, óvja, elszakadt nemzetét,
És mozdulnak érte mind, egy emberként.
Milliók harsogják, pajzsként állva eléje,
Eddig és ne tovább, magyarok ellensége.

Nem átkozza, nem mocskolja ellenit,
De legyőzi népe hazug ellenfeleit.
Hátára ostorcsapások ezreit vállalja,
Bennünket kímélve, azt büszkén állja.

Vezesd országod, vezesd nemzeted,
Isten talán nékünk ezért teremtett.
Ne halld a kétkedők vádló táborát,
De halld nemzeted, áldó, hívó szavát.

Sándor Kinga
 

Melitta

Adminisztrátor
Fórumvezető
Rádiós
Igazi verspárbaj van kibontakozóban: még alig ocsúdott föl az ország Sándor Kinga feketeöves Orbán-rajongó miniszterelnökhöz írt születésnapi imádságától, máris megérkezett a válasz az ellenoldalról.

Hanák Gábor a témát eképpen foglalta versbe:

Ereszd nemzeted!

Talán Isten küldte őt, ide le a földre,
Lehet Ő is iszik s pálinkázik agyba-főbe,
Vagy nem más csupán, egy egyszerű paraszt,
Ki ha megszólal, nem tesszük zsebre azt.

Kit követnek százak, ezrek,
Aranyborjúba bújt hangos sleppek,
Kinek első a foci, a lánya, s barátja,
A többiek meg esetleg jöhetnek utána.

De áll a gáton, mert azt hiszi gátőr,
Gumiban csámpázva kolbászt és pálinkát öl,
Szájjal, mert másként nem meri,
És azt hisz a marha, ettől emberi.

Ő az ki védi, óvja megfogyott hatalmát,
Hisz tudja ő, sokáig úgysem ehet almát,
A nagy közös fáról, mit szüleink ültettek,
S ő és haverjai immár lelegeltek.

Milliók harsogják bátran állva eléje,
Eddig és ne tovább, magyarok ellensége!
Átkozza, mocskolja mind akit szemben lát,
Aki meg diktátor, az neki jó barát.
Ostorcsapások ezreit vállalja a népre,
Aki meg közel van, az persze kivéve.

Ereszd országunk, ereszd nemzetünk,
Isten talán egyszer elvesz végre tőlünk,
De jaj magyar, ha erre vársz,
Lassan már templom egerét sem nagyon találsz!

Hanák Gábor
 

VFVF

Állandó Tag
Állandó Tag
.. és itt a "semleges" verzió!


Toldi Alkonya

XXI. századi ének



Toldi felment Pestre, nagy megindulva,

nem tetszett amit lát, vissza fordult újra…

Ilosvai ( után szabadon )



1.



Bár Toldi már régen a nyughelyén pihent,

amikor a „Király” megint érte üzent.

Nem bírunk Brüsszellel, már látom,

olyan ember kell, aki ember a gáton.

Toldiba visszatért a lehellet’,

mert a király üzent, hát menni kellett!

Ment fel Pestre jó nagyokat lépve,

a „Nagyházat” el is érte délre.



2.



Miklós a nap miatt egy nagyot tüsszentett,

odabent a király éppen üzent Brüsszelnek.

Megcsúszott a toll finom kezében,

nem tört az még soha kétszarvú ekében.

Toldi egy teremben várt, széjjel nézett,

nem változott semmi, mindenki heverészett.

Unta már a várást, ide-oda mozgott,

a terem közepén egy hatalmasat fingott.



3.



A király az ajtón épp ekkor belépe,

gondolhatni lehet, milyen volt a képe.

Mondta a segéd, hogy tán nem Ő volt,

hanem valamelyik őre, vagy ha nem, hát a szóvivője.

De Ő volt az ! Hallottam, Toldi!

nincs abban semmi, nem kell azt titkolni!

Ekkor már a király előtt állt a vándor

gondolá a király: - még most is milyen bátor.









4.



Na fiúk, nem kell ezt szégyellni,

lássuk, tudtok-e ugyanígy szelelni!

De az őrök felfelé néztek és a falnak fordultak,

miközben egyet-kettőt szóltak és mordultak.

A szóvivő is ott állt a király mögött kábán,

máskor sokat tudott, most szó akadt a torkán.

Az elöljáró még egyet legyintett,

mivel háttal álltak neki, mindenkit megintett.



5.



Na, gyere fiam, elmondom mit kellene tenni,

nem hallgatnak reánk, Brüsszelbe kell menni.

Miklós hallgatta a királyt, az előtte levőt,

szólni akart itt-ott, de vett egy nagy levegőt.

Közben arra gondolt, miért hívtak engem,

nem értek én ehhez, máshol kéne lennem.

Beszélgetés után kezet fogtak, kimentek a térre

késő van, aludj fiam Pesten, ne menj el estére.



6.



Korán indult fiunk, kit a szíve hajtott,

harmadnapra ért Belgiumnál partot.

A metrón Toldi nézett, vágott furcsa képet,

mindenki a kezével satíroz egy gépet.

Kérdezné, hogy mi ez, az egyiknek odaszólt,

de senki sem hallotta, a fülükben dugasz volt.

Érkezés után Mikós kiment az utcára,

elé tárult végre Brüsszel büszke vára.

















7.



Pedig Toldi először keresett egy kő várat,

de nem talált csak palotát, egy üvegházat.

Hősünk az ajtónál egy nagyot kiáltott,

felpattant egy nő, aki őrként állt ott.

Miklós az ajtó két oldalán kereste a kilincset,

menjen tovább bátran, az őr volt, aki intett.

Ki is nyílt az ajtó, szinte észrevétlen,

ment tovább a fiunk előre merészen.



8.



Toldit ketten kísérik egy gyönyörű szobába,

itt várjon nyugodtan a legnagyobb királyra.

Jó sok idő eltelt, Miklós bosszankodott

amikor egy szép leány kapucsínót hozott.

Nyílott az ajtó, felugrott, mint egy vadorzó,

de szóltak neki, ez csak a volt király, a Barózó.

Toldi nem várt, bejárt minden szobát és bunkert,

míg szembe látta jőni, az őszülő Junkert.



9.



Üdvözölték egymást úrhoz méltóképpen,

bár Junker sietett, a vécére ment éppen.

Hallgasson ránk uram, a Magyarok szavára

Junker megrázkódott, borsódzott a háta.

De Toldi nem engedte, elkezdte mondani,

csak lesték az őrök, hogy mer rárontani.

Miklós mikor beszélt felemelte ujját,

Junker nagyot nézett, húzgálta a száját.























10.



Nagy úr! Valahogy nem jók a törvények!

Üljönek össze még egyszer a vének.

Régen leírták, szemet szemért, fogért fogat,

most meg a bűnös az áldozat!

Aki tyúkot lop, azt nagyon megbüntetik,

más, milliárdokat visz, mégis kitüntetik.

Istent akartok játszani, szépet,

miközben nem halljátok meg a népet!



11.



Uram, nekünk a tej nem jó, ha uháté

frissen itta Jézus, meg is írta Máté.

A meleg csak télen jó a szobába’

nem való meztelen ember az utcára.

Az én királyom arról is felokosított,

jó a búzánk, nem kell génmódosított.

Végül öklével Toldi egy nagyot a falra vágott,

nem fogadunk be egyetlen migránsot’!



12.



Mondott neki Miklós még ilyet, meg olyat,

de Junkernek az őrök, törték már az utat.

Az, mikor nehezen szóhoz jutott végre,

nagy levegőt vett, sápadt volt a képe.

Mondd a királyodnak, érteni csak értem,

de engem nem érdekel, ilyet ne is kérjen!

Toldi ezzel végzett, elköszönt és indult,

hatalmasat lépett, lelke mélyen feldúlt.





















13.



Itthon újra a királyhoz ment, oda kérte magát,

elhozta Brüsszelnek vérforraló szavát.

Előadta röviden azt, amit üzentek

és hogy már nem bottal, nevetéssel vernek.

Nem baj fiam Toldi, ne szomorkodj rajta,

ismerem már én ezt, tudom milyen fajta.

Próbáltunk már sokat, így is meg amúgy is,

ezeknek ha liberális, finom még a húgy is.





14.



Miklós bús volt, hogy ne lógassa orrát,

a királytól kapott egy digitális órát

Elköszönt a királytól és az Országháztól,

örökre búcsút vett a nagy politikától.

Hazafelé Toldi, karján megnézte az órát,

de, nem találta sehol az óramutatóját.

A nap is lement az égről, az sem maradt ott,

gondolt egyet Toldi, megnéz egy parasztot.



15.



Hosszú volt az út, fáradt már a lába,

estére ért oda, Bartapusztába.

Zörgetett egy ajtón, ki is nyílt az hamar,

vidéken a vendég, soha nem is zavar.

Miklós illőn köszönt, a tanyába hívták,

raktak az asztalra kenyeret, szalonnát.

Azután bort ittak, beszéltek vidáman

olyan volt mint otthon, náluk hajdanában.



















16.



Beszélgettek egy jót és közben kártyáztak,

vidámabbá tették az estét meg a házat.

Az öreg nem sajnálta, öntötte a pálinkát,

éjfél is elmúlt, hogy elsorolta titkát.

Amikor Toldi már álmos lett és bágyadt

a gazdasszony a szobában, megvette’ az ágyat.

Miklós a jó bortól igen mélyen aludt,

másnap reggel korán kelt, elhagyta a falut.



17.



Csendesen ballagott, csak úgy bandukolt,

mit látott odafent, erre-arra gondolt.

Nem nagy dolog ma királynak lenni,

csak jó ismerős kell, ennyit kell tenni!

. Ezek már csak műanyag királyok,

bagóért veszik, vagy adják az országot.

Akármerre nézek, mindenhol ez van,

ahol király helyett csak miniszter van.



18.



Négyévente a nép új minisztert választ,

ami előtte volt, mindent széjjelmállaszt.

Mindegy az, hogy bal-e, avagy jobbik,

a kettőt együtt úgyis, legyőzik a lobbik.

Aztán gondolt Toldi egykori önmagára,

édesanyjára és Bencére, hű szolgájára.

Végül Györgyre, a lelketlen bátyjára,

aki mindig haraggal gondolt a világra.





















19.



Tán mégis bátyjának volt igaza, a Györgynek,

mert nincs már igaz helye sehol sem a földnek.

Azért az nem lehet csupán csak véletlen,

hogy a „dzsokijuingok” maradnak életben!

Kérnek tőled, nevetnek, elvesznek,

bárhol, ahol lehet, szépen alád tesznek!

Elég volt ezekből, nem kell ez énnekem,

amit most dúdolok, az utolsó énekem.



20.



Ment vissza Toldi, sírját megkeresni,

odalent akart már végleg megnyugodni.

Megnézte és látta, nem tetszett a világ,

az Úr hiába küldte egy szeretett fiát.

Miklós a sír szélén imádkozott csendben,

befeküdt a földbe, a kereszttel szemben.

Megnézte még egyszer bal kezén az órát,

és magára húzta örökre, földi takaróját.



Varga Ferenc 2016. 07. 11.







Mea Culpa !



Magam sem értem ezt, hogy tehettem,

egy ilyen nagy műbe, bele keveredtem.

Azóta is nagy bennem a harag,

nem akar szűnni, sokkal inkább dagad.

Egy ilyen vershez hozzányúlni,

százév’ után kontárkodni nem lehet.

Nem is tudom, hogy angyal,

vagy ördög szállt meg engemet.

Nincs mit tennem, földig hajlok újból,

bocsánatot kérek Arany János úrtól!





VF.
 
Oldal tetejére