Vinky19 világa - Ismerj meg egy különös országot
- Téma inditó Vinky19
- Kezdés dátuma
Ismerkedés
Őszintén sajnálom, hogy ilyen nagyon magányos vagy.....
Topikodat ismerkedés céljaira kiválóan felhasználhatod. Bizonyosan jelentkeznek majd hasonló érzelmű magányos lelkek. Sok sikert kívánok az eljövendő új barátokhoz. A csodát, amely benned van ideje lenne látnod....
Őszintén sajnálom, hogy ilyen nagyon magányos vagy.....
Topikodat ismerkedés céljaira kiválóan felhasználhatod. Bizonyosan jelentkeznek majd hasonló érzelmű magányos lelkek. Sok sikert kívánok az eljövendő új barátokhoz. A csodát, amely benned van ideje lenne látnod....
Az ördög csókkal vár
Menyhárt János-Demjén Ferenc
Menyhárt János-Demjén Ferenc
Kinyílt a játszótér,
tiéd, hogy játszhassál,
idegen arcok közt barátot válasszál.
Neked ez új még, s az ördög csókkal vár.
tiéd, hogy játszhassál,
idegen arcok közt barátot válasszál.
Neked ez új még, s az ördög csókkal vár.
Ha valaki hozzád ért, még nincs közel hozzád.
Ha valaki ért hozzád, bármit hozhat rád.
Szabad a játék, s az ördög csókkal vár.
Ha valaki ért hozzád, bármit hozhat rád.
Szabad a játék, s az ördög csókkal vár.
Megsejted egyszer, mi jó, s mi nem kell.
De ha megkérdeznél, nagyon eltévednél.
Amíg vannak álmok, addig bennük játszom.
Ezért nem lennék tán neked túl jó tanár.
De ha megkérdeznél, nagyon eltévednél.
Amíg vannak álmok, addig bennük játszom.
Ezért nem lennék tán neked túl jó tanár.
Annyit mondhatnék, ne másra fogjad hát.
Ha valami elromlott, s a jókedv könnyre vált.
Sose felejts el, az ördög csókkal várt.
Ha valami elromlott, s a jókedv könnyre vált.
Sose felejts el, az ördög csókkal várt.
Be kéne vallani, legalább elmondani:
milyen az hogy nézlek, s ezalatt mit érzek.
Be kéne vallani, legalább elmondani:
a szememmel téged csak egy ördög nézett.
milyen az hogy nézlek, s ezalatt mit érzek.
Be kéne vallani, legalább elmondani:
a szememmel téged csak egy ördög nézett.
Nyílt a játszótér,
de nincs szabály: hogy játssz.
Szabad a boldogság, ne félj, míg engem látsz.
Ne felejtsd el hát: az ördög csókkal vár.
de nincs szabály: hogy játssz.
Szabad a boldogság, ne félj, míg engem látsz.
Ne felejtsd el hát: az ördög csókkal vár.
Szeretlek Vinky.
Ágnes & József Attila- Óh Szív Nyugodj
ÓH SZÍV! NYUGODJ!
Fegyverben réved fönn a téli ég,
kemény a menny és vándor a vidék,
halkul a hó, megáll az elmenő,
lehellete a lobbant keszkenő.
Hol is vagyok? Egy szalmaszál nagyon
helyezkedik a csontozott uton;
kis, száraz nemzet; izgágán szuszog,
zuzódik, zizzen, izzad és buzog.
De fönn a hegyen ágyat bont a köd,
mint egykor melléd: mellé leülök.
Bajos szél jaját csendben hallgatom,
csak hulló hajam repes vállamon.
Óh szív! nyugodj! Vad boróka hegyén
szerelem szólal, incseleg felém,
pirkadó madár, karcsu, koronás,
de áttetsző, mint minden látomás.
1928 vége
Fegyverben réved fönn a téli ég,
kemény a menny és vándor a vidék,
halkul a hó, megáll az elmenő,
lehellete a lobbant keszkenő.
Hol is vagyok? Egy szalmaszál nagyon
helyezkedik a csontozott uton;
kis, száraz nemzet; izgágán szuszog,
zuzódik, zizzen, izzad és buzog.
De fönn a hegyen ágyat bont a köd,
mint egykor melléd: mellé leülök.
Bajos szél jaját csendben hallgatom,
csak hulló hajam repes vállamon.
Óh szív! nyugodj! Vad boróka hegyén
szerelem szólal, incseleg felém,
pirkadó madár, karcsu, koronás,
de áttetsző, mint minden látomás.
1928 vége
Saját vers
a virent virens
Nem tudom, lehet hogy kések,
Boldogság talán nekem is jár,
Utamat világítják a fények,
Talán nem lesz nagy a kár,
Fába törve is élet az élet,
Valaki rám is sokat vár.
Kipárnázott életvolán?
Kipárnázott életvolán,
Merész tettek, ez kell talán,
Élném életem, akár a vadludak,
Szelek szárnyán hagynám el poklomat,
Vérebek reménytelen, őskáosz birodalmát!
Eltaszított lelket gondolatai hallatszódnak.
Magam mögött hagyva a táj kín-moraját,
Elvinnélek cserépbe zárt aranyvirág!
Áttörném a felhők vaskapuját!
Cserépbe zárt aranyvirág
2007. február 28.
Nem tudom, lehet hogy kések,
Boldogság talán nekem is jár,
Utamat világítják a fények,
Talán nem lesz nagy a kár,
Fába törve is élet az élet,
Valaki rám is sokat vár.
Kipárnázott életvolán?
Kipárnázott életvolán,
Merész tettek, ez kell talán,
Élném életem, akár a vadludak,
Szelek szárnyán hagynám el poklomat,
Vérebek reménytelen, őskáosz birodalmát!
Eltaszított lelket gondolatai hallatszódnak.
Magam mögött hagyva a táj kín-moraját,
Elvinnélek cserépbe zárt aranyvirág!
Áttörném a felhők vaskapuját!
Cserépbe zárt aranyvirág
2007. február 28.
Titanic Celion Dion
Nem csak a szerelemről szól, hanem a szabadságról is, a hamis világból való kiválásról.
Nem csak a szerelemről szól, hanem a szabadságról is, a hamis világból való kiválásról.
Kosztolányi Dezső
Rapszódia
Nincs, ahova hazatérjek,
ténfergek, mint a kísértet
éjszaka.
Süt a napfény, mégse látnak,
a magyar a nagyvilágnak
árvája.
Megy az élet, jõ az élet,
ebek vagyunk és cselédek,
bolondok.
Jajgatok, de nincs, ki hallja,
vizes a kalapom alja
a könnytõl.
Jaj, ha szám egyet kiáltna,
kitûzném a kapufára
szívemet.
Csak csöndesen, szívem aludj,
jó nekem így, jó nekem úgy,
akárhogy.
Így végezték bús hatalmak,
olcsó víz a magyar harmat,
sárba hull.
Mit bánják õk? Nevetnek õk,
várnak akácos temetõk
mireánk.
Édesanyám, minek szültél?
Elhervadtál, megõszültél
hiába.
Misztrál : Rapszódia
József Attila -Csend
CSEND
Riasztó, mint a fölmorajló tenger
És mint a végtelen hó épp olyan.
Álarca mélyén bús Halál rohan -
Jaj, üstökömbe kap s én gyáva Ember
Remegve ejtem lelkemet elébe.
A szívem hallgatom - kopog-e még?
És megunom ez egyhangú zenét,
Pedig de jó, ha ver és nincsen vége.
Úgy érzem, mintha ingoványon járnék
És jaj süpped alattam a talaj,
De bennem még ellentállás szaval,
De fülemet betömte. - Ó, mi vár még
Reám, ki immár néma, hangtalan.
- Fejem lehajtva megadom magam.
1922
Misztrál : Csend
CSEND
Riasztó, mint a fölmorajló tenger
És mint a végtelen hó épp olyan.
Álarca mélyén bús Halál rohan -
Jaj, üstökömbe kap s én gyáva Ember
Remegve ejtem lelkemet elébe.
A szívem hallgatom - kopog-e még?
És megunom ez egyhangú zenét,
Pedig de jó, ha ver és nincsen vége.
Úgy érzem, mintha ingoványon járnék
És jaj süpped alattam a talaj,
De bennem még ellentállás szaval,
De fülemet betömte. - Ó, mi vár még
Reám, ki immár néma, hangtalan.
- Fejem lehajtva megadom magam.
1922
Misztrál : Csend
Van Koncz Zsuzsának egy "Négy szürke fal" c dala.
Az is beillik a sorba.
De már kiléphetnél ebből az önmagad örléséből, önemésztődésből, mielőtt teljesen megkeseredsz.
Vagy Neked ez jó?
A világ nemcsak szomorú dolgokból áll. Hékás!
Az is beillik a sorba.
De már kiléphetnél ebből az önmagad örléséből, önemésztődésből, mielőtt teljesen megkeseredsz.
Vagy Neked ez jó?
A világ nemcsak szomorú dolgokból áll. Hékás!
Attól, hogy rossz hangulatom ihlette e témát, nem jelenti azt, hogy végig így lesz. A zenék 80 százalékát nem azért raktam ide, hogy mégjobban éreztessem a hangulatom, hanem azért, hogy lássátok milyen világban élek. Arról nem tehetek, hogy túl rossznak látszik, de ha valaki lemerül 20 m-re, én biztos 80-ra fogok 
... Ez a hibám
... Ez a hibám
Hűvös őszi este hűs patak vizében feküdtem. Éreztem, ahogyan a víz kikerüli testem. Mozdulatlan kémleltem a csillagos eget, egy alakzatban fedeztelek fel téged.
Láttam szemed, sötétben ragyog. Úgy érzem, nélküled csak egy faág vagyok, mit a víz sodor messze-messze, melyet semmi sem segíthet fellegekbe. Lennék inkább egy haldokló levél, melyet közelebb fújhat feléd a szél, de mivel más nem vagyok, csak egy ember, így a földről figyellek éjszakánként, mint egy tenger. Nappal alszom, éjjel szenvedek, mert nem foghatom meg kezedet.
−A giccsből most már elég!-, mondaná egy vadi új kerék, ami csak ezt hajtogatja:
−Gurulni-gurulni!-, az élet problémáit halogatja.
Mi lesz, mikor az élet a szereplőit nem válogatja? Váratlan pillanatban egy árva üvegszilánkkal kilyukasztja.
−Jaj! Az a fránya szilánkja! Menjen a bús p(okol)ba!
Siránkozott a kicsi kerék, nem volt neki se jobbra, se balra, csak az a pici lyukacska.
Arra járt egy legény, olyan kamaszféle, de az elesettet nem vette észre.
Jajgat tovább:
−Jajajaj! Nem gondoltam, hogy ekkora a baj.
Baj? Milyen baj? Az, hogy nem kenhető a vaj, vagy túl sok fejedben a zaj? Nem értem e storyt, értelmetlen mondatait. Te megérted? Vagy csak a szerző éli meg? Kitalált, hülye szövegek. Ó, Istenem! Ki vizsgálja meg az ezernyi kortársi texteket?
Láttam szemed, sötétben ragyog. Úgy érzem, nélküled csak egy faág vagyok, mit a víz sodor messze-messze, melyet semmi sem segíthet fellegekbe. Lennék inkább egy haldokló levél, melyet közelebb fújhat feléd a szél, de mivel más nem vagyok, csak egy ember, így a földről figyellek éjszakánként, mint egy tenger. Nappal alszom, éjjel szenvedek, mert nem foghatom meg kezedet.
−A giccsből most már elég!-, mondaná egy vadi új kerék, ami csak ezt hajtogatja:
−Gurulni-gurulni!-, az élet problémáit halogatja.
Mi lesz, mikor az élet a szereplőit nem válogatja? Váratlan pillanatban egy árva üvegszilánkkal kilyukasztja.
−Jaj! Az a fránya szilánkja! Menjen a bús p(okol)ba!
Siránkozott a kicsi kerék, nem volt neki se jobbra, se balra, csak az a pici lyukacska.
Arra járt egy legény, olyan kamaszféle, de az elesettet nem vette észre.
Jajgat tovább:
−Jajajaj! Nem gondoltam, hogy ekkora a baj.
Baj? Milyen baj? Az, hogy nem kenhető a vaj, vagy túl sok fejedben a zaj? Nem értem e storyt, értelmetlen mondatait. Te megérted? Vagy csak a szerző éli meg? Kitalált, hülye szövegek. Ó, Istenem! Ki vizsgálja meg az ezernyi kortársi texteket?
Hasonló témák
