Kár rajtam lovagolni, mert fütyülök az anonimra is meg a Bosszikára is, azt írnak amit akarnak, de persze a témához kellene hozzászólni de az nem érdekes csak a Pufi szapulása. Már megszoktam.
Citrom nagyon kedves tőled amikor kimásoltad a magyar értelmező kéziszótárt annak demonstrálására, hogy a gyűlölet szót visszaidéztem, csak ebből is az látszik nem érted, hogy miről beszéltem. Ugyanis nem arról szólt a beirásom, hogy hány szavunk van erre, hanem arról az atitüdről ami e mögött ma megjelent a magyar közéletben, az emberek egymáshoz való viszonyában. De köszi a segitséget.
zajec sok sok mindenben igazad van, de ahogy az otthoni magyaroknak különös a mi viselkedésünk, úgy nekünk is különös az otthoniak viselkedése. Az állandó sírás, magyarázkodás. Természetes, hogy a körülmények megváltoztatjáák az ember szemléáletét, felfogását stb.. De a Tietek sem olyan amilyet otthon hagytunk. S meg fogsz lepődni, mi ugyérezzük, hogy nem pozitivan változtatok. Talán mi se. De azért ma sokkal több értéket hordoz a ,,külföldön élő magyar,, mint korábban. Illetve ez sem biztos, de én akkor is ugy érzem, hogy aki eljött Magyarországról az valami miatt jött el, azaz kiállított egy bizonyitványt arról a hazáról amelyik nmecsak a disznóölés romantikáját jelentette számára, hanem a teljes szabadság hiányát, a sok sok megaláztatás emlékét őrzi a 3.6-as kennyér illatával együtt.
Akik ma innen mellveregető hazafiak azoktól meg kellene kérdezni, miért nem mennek haza? Ma nyitva áll a sorompó Hegyeshalomnál. Amikor mi eljöttünk nem volt biztos, hogy valah felhuzzák nekünk. Ezzel együtt úgy érzem magyarságom és a hazához való kapcsolódásom, hűségem - vagy sorolj fel Citrom husz másik kifejezést - nem földrajzüggő.