Weöres Sándor

JULA56 írta:

megtelik szinekkel, fényekkel, gyermekkorod feléledő üdeségével ... lelkedbe ivódnak és ott egyensúlyozó erőként helyezkednek el

Kattints a kibontásához...

Ferencz Győző: Weöres-szonettkoszorú IV.

Ezt-azt kívánó kordivat előtt
rohanjak, mint akit ostorral űznek?
Álljak elé feltépve ingem: „Üss meg”?
Vagy riszálva én csábítsam el őt?
S ha nem szánalmas eredetiség
tévképzetében szüntetem meg énem –
mestereket másoljak koravénen,
mint akiben spiritusz nem is ég?
Nem és nem és nem és nem és nem és
nem; vagy sok a szó, vagy az én kevés.
Hagyom az öntudatlan boldogoknak.
A sötétbe nem vonnak jeleket
az üstökösök csóvái, melyek
kölyök-időm mennykárpitján lobogtak.

torolvastár írta:

Ferencz Győző: Weöres-szonettkoszorú IV.

Ezt-azt kívánó kordivat előtt
rohanjak, mint akit ostorral űznek?
Álljak elé feltépve ingem: „Üss meg”?
Vagy riszálva én csábítsam el őt?
S ha nem szánalmas eredetiség
tévképzetében szüntetem meg énem –
mestereket másoljak koravénen,
mint akiben spiritusz nem is ég?
Nem és nem és nem és nem és nem és
nem; vagy sok a szó, vagy az én kevés.
Hagyom az öntudatlan boldogoknak.
A sötétbe nem vonnak jeleket
az üstökösök csóvái, melyek
kölyök-időm mennykárpitján lobogtak.

Kattints a kibontásához...

MAJDNEM TITOK

A szövetet
szövőszékestől esszük.

*


A körülmény hatalma
a tettet fogva tartja,
hol vadászni vaditja,
hol csendre idomitja,
hol forgóvá kitárja,
hol tétlenségbe zárja...

ÁTHALLÁSOK

Weöres Sándor

JULA56 írta:

szövőszékestől esszük ... s elmegyek a függöny mögül

Kattints a kibontásához...

Géher István: Weöres-szonettkoszorú V.

Kölyök-időm mennykárpitján lobogtak
(mint függönyön a játszók árnyai)
egy eltakart színjáték drámai
hősei: a bajukban-boldogoknak
ez volt az előadás... néztem őket:
(mint apám arcán a gyűrt éveket)
hogy boldogságot még így is lehet
adni, gyűrötten – gyereknek, időnek...
időnk lejárt: felnőtt a gyerekünk.
(ha bajban hagyjuk, hová kerülünk?)
ha kinőttem életem, s elmegyek
a függöny mögül – látszhatunk-e itt
(ha eltűntünk: feltűnhetünk nekik?)
mint csillagok, vezérlő tűzjelek?

torolvastár írta:

Géher István: Weöres-szonettkoszorú V.

Kölyök-időm mennykárpitján lobogtak
(mint függönyön a játszók árnyai)
egy eltakart színjáték drámai
hősei: a bajukban-boldogoknak
ez volt az előadás... néztem őket:
(mint apám arcán a gyűrt éveket)
hogy boldogságot még így is lehet
adni, gyűrötten – gyereknek, időnek...
időnk lejárt: felnőtt a gyerekünk.
(ha bajban hagyjuk, hová kerülünk?)
ha kinőttem életem, s elmegyek
a függöny mögül – látszhatunk-e itt
(ha eltűntünk: feltűnhetünk nekik?)
mint csillagok, vezérlő tűzjelek?

Kattints a kibontásához...

"... Nem a naptárban élek, hanem a pillanatban, "mely mint a pont kiterjedéstelen". Feloldódva a pillanat örök jelenében, kivül helyezem magam az időn...
- Egyébként az a véleményem, hogy fölösleges is keresni a választ az idő kérdésére. Magából a filozófiából tudjuk (nagyrészt azoknak az agyaknak az erőfeszitéseiből, amelyek éppen ebbe mentek tönkre), hogy Idő (ami egyébként az emberiség legnagyobb zsarnoka) nincsen. A külső, órával, térrel, mozgással mért eseményidő elől viszont az emlékezés belső idejében találhat szabadulást az ember, mert "az esemény jön és elsuhan, az emléknek száz ideje van."

Domokos Mátyás - A PORLEPTE ÉNEKES

JULA56 írta:

az emléknek száz ideje

Kattints a kibontásához...

Kalász Márton: Weöres-szonettkoszorú VI.

mint csillagok, vezérlő tűzjelek.
Kölyök-szívem, akár rengő toronyban
imbolyogna – a lépcső-éleket
érzi bensőm: sor sorra. Fönt titok van,
a tüzes árnyak így névtelenek.
Kölyök-szív, vézna testemmel lobogjam
rémülten – már ez miféle hatalmam,
s hogy a jelekben óvnak a nevek?
Közben a sejtelem, egy nap kirobban,
rút óra kongása fejem felett.
Hiába tenném rá ércére ujjam –
majd fölérek, megúnt hang-áradatban.
Zúg, hirdeti (szégyenre?) nevemet.
Hol e gyönyör már? jaj, csak a gyerek –

torolvastár írta:

Kalász Márton: Weöres-szonettkoszorú VI.

mint csillagok, vezérlő tűzjelek.
Kölyök-szívem, akár rengő toronyban
imbolyogna – a lépcső-éleket
érzi bensőm: sor sorra. Fönt titok van,
a tüzes árnyak így névtelenek.
Kölyök-szív, vézna testemmel lobogjam
rémülten – már ez miféle hatalmam,
s hogy a jelekben óvnak a nevek?
Közben a sejtelem, egy nap kirobban,
rút óra kongása fejem felett.
Hiába tenném rá ércére ujjam –
majd fölérek, megúnt hang-áradatban.
Zúg, hirdeti (szégyenre?) nevemet.
Hol e gyönyör már? jaj, csak a gyerek –

Kattints a kibontásához...

KERESZT-ÁRNYKÉP

a kerszt két karja a légbe szétszalad,
rajta sovány kezek tört vért virágzanak:
"vigyázz: őr a lélek, de a test megszakad,
kétfelé visz ösvény s te szabad vagy, szabad"
Weöres Sándor

JULA56 írta:

égre mutat ... a világtól elbúcsúzzon

Kattints a kibontásához...

Kántor Péter: Weöres-szonettkoszorú VII.

Hol e gyönyör már? jaj, csak a gyerek
siet mindent mindennel összeadni,
bármennyi legyen is az éppen annyi. –
Megoldott példák, szép egyenletek!
Jobb lenne, ha több vagy ha kevesebb
lehetne – ezen dolgozik a felnőtt,
és folyton ültet és irtja az erdőt
– Mi leszel, ha nagy leszel? – Fa leszek!
– Mínusszor mínusz az plusz! – fújja bőszen,
és bólogatnak neki bölcsen, őszen
a lombok. Fényes gesztenyék potyognak.
Fölszalad egy hegyre, hogy fenn a csúcson
egy percre a világtól elbúcsúzzon –
érzi minden pompáját a daloknak.

torolvastár írta:

Kántor Péter: Weöres-szonettkoszorú VII.

Hol e gyönyör már? jaj, csak a gyerek
siet mindent mindennel összeadni,
bármennyi legyen is az éppen annyi. –
Megoldott példák, szép egyenletek!
Jobb lenne, ha több vagy ha kevesebb
lehetne – ezen dolgozik a felnőtt,
és folyton ültet és irtja az erdőt
– Mi leszel, ha nagy leszel? – Fa leszek!
– Mínusszor mínusz az plusz! – fújja bőszen,
és bólogatnak neki bölcsen, őszen
a lombok. Fényes gesztenyék potyognak.
Fölszalad egy hegyre, hogy fenn a csúcson
egy percre a világtól elbúcsúzzon –
érzi minden pompáját a daloknak.

Kattints a kibontásához...

KÖRHINTA

A szoknya-örvény körbe-kavarog
nyári ruhák és meztelen karok
öreg kintorna fás melódiája
a forgás hivó kábult himnusza
és hallgatom mint a kusza
sellő-danát Goethe halásza.

Weöres Sándor

JULA56 írta:

hivó kábult himnusz

Kattints a kibontásához...

Kodolányi Gyula: Weöres-szonettkoszorú VIII.

Érzi minden pompáját a daloknak
a kósza kölyök, fényittas gyerek.
Titkos játékot fenn a fellegek,
lenn a dombok redői tárnak
eléje, szavakkal ékes édent.
Az önfeledt csikó, a borzas kölyök
én voltam. Csillag alatt, csodák között
költők soraira járt a léptem,
versükből született a való világ,
a varázsolt tökély. A kinti világ
s a benti ragyogás. Félistenekre
bíztam magam: reájuk. Tudom most már:
kristályt nem vajúdhat, csak a rög, a sár.
De mit tőlük tanultam: őrzöm egyre.

torolvastár írta:

Kodolányi Gyula: Weöres-szonettkoszorú VIII.

Érzi minden pompáját a daloknak
a kósza kölyök, fényittas gyerek.
Titkos játékot fenn a fellegek,
lenn a dombok redői tárnak
eléje, szavakkal ékes édent.
Az önfeledt csikó, a borzas kölyök
én voltam. Csillag alatt, csodák között
költők soraira járt a léptem,
versükből született a való világ,
a varázsolt tökély. A kinti világ
s a benti ragyogás. Félistenekre
bíztam magam: reájuk. Tudom most már:
kristályt nem vajúdhat, csak a rög, a sár.
De mit tőlük tanultam: őrzöm egyre.

Kattints a kibontásához...

KÉT ZSOLTÁR

Csillagok, csillagok,
tüzek és tűztartó edények,
dalolók és dalok magatok!

Bennetek közös a tartály s tartalom,
egy a működés s az eszköz hiánya,
csillagok, csillagok!

Magamat magamból kiüriteném,
magamat magamból kiüriteném,
tánc volnék, mely önmagát lejti!

Én is égni akarok, mint ti,
én is mozdulatlan akarok táncolni,
csillagok, csillagok!

Ki letisztitottad sorsod pereméről
a homályos, soha el nem készülő dolgokat,
ragadd meg
amit a mag kinál, veled egyé ötvözve
semmi előtt ki nem táruló önmagát.
Benne a vibrálás
mozdulatlan és sugárzása nem
irányul bizony
sehonnan sehova, mindent átsző, mindenhez
egyenlőn közel, végtelenszer közelebb,
Körülményen kivüli láng,
résztelenül ütemeződő láng!
az ő keletkezetlen
mivoltában foglaltatik a nem-alvó!
a morzsolódó hegyek csak körötte dadognak!

Weöres Sándor

JULA56 írta:

mindent átsző

Kattints a kibontásához...

Lászlóffy Aladár: Weöres-szonettkoszorú IX.

De mit tőlük tanultam, őrzöm egyre,
lelkem gerincén hordom mint kabátot,
meztelen ésszel még senki se látott,
naponta fanyalodván hiszekegyre;
e köntösömben járok ki a hegyre,
e köntösömben kocsmáikba járok,
s lehet mikor értem kiált az árok,
úgy fekszem ott is, ebbe tekeredve.
Tudom magamról: ez betölt egészen,
nem gazdagítnak újabb látomások,
nem lesz szükségem újabb istenekre,
azóta, hogy általuk lettem készen,
mintha – egymást is fokozó hatások –
három kanyargó lángnyelv sisteregne

torolvastár írta:

Lászlóffy Aladár: Weöres-szonettkoszorú IX.

De mit tőlük tanultam, őrzöm egyre,
lelkem gerincén hordom mint kabátot,
meztelen ésszel még senki se látott,
naponta fanyalodván hiszekegyre;
e köntösömben járok ki a hegyre,
e köntösömben kocsmáikba járok,
s lehet mikor értem kiált az árok,
úgy fekszem ott is, ebbe tekeredve.
Tudom magamról: ez betölt egészen,
nem gazdagítnak újabb látomások,
nem lesz szükségem újabb istenekre,
azóta, hogy általuk lettem készen,
mintha – egymást is fokozó hatások –
három kanyargó lángnyelv sisteregne

Kattints a kibontásához...

EGY FOGALOM KANYARGÁSAI

Vitorlás
egy szó elindul
egy vitorlás szó útra kél
vitorlás
ha visszatér
egy szó kikötője
az emlékezetemben
felrajzolja a partvonalakat
a hegyeket
a csigákat és kagylókat
a partravetettt meduzákat
a világitó-tornyokat
a napot és holdat
a világosságot és sötétséget
a világosságot amikor homályos
a sötétet amikor világos
az egymásba oldódó nappalt és éjszakát
a vitorlás
egy szó
amely vitorlás

Weöres Sándor

JULA56 írta:

felrajzolja a partvonalakat ... Három kanyargó lángnyelv

Kattints a kibontásához...

Parti Nagy Lajos: Weöres-szonettkoszorú X.

Három kanyargó lángnyelv sisteregne,
a rácsos ég alatt három szövetnék,
én altiszt volnék, weöres sort lövetnék,
mely tűz az őszi alkony tiszte lenne.
A Garden-parti párkák úgy követnék,
hogy száll a nyárfafüst, faszikra, pernye,
szódás szemükkel úgy néznének ernye,
mint jócukorrá fonnyadt nagykövetnék.
Sophie, Ilonka, Brüll Adél szeretnék
e dísztüzet, hisz nékik tisztelegne,
ott fönt a három drágánk majd örül,
súgnák, hogy itt ülünk e grill körül,
míg főhajtásom tarjaként sziszegne,
ha fejemet izzó vasrácsra vetnék.

torolvastár írta:

Parti Nagy Lajos: Weöres-szonettkoszorú X.

Három kanyargó lángnyelv sisteregne,
a rácsos ég alatt három szövetnék,
én altiszt volnék, weöres sort lövetnék,
mely tűz az őszi alkony tiszte lenne.
A Garden-parti párkák úgy követnék,
hogy száll a nyárfafüst, faszikra, pernye,
szódás szemükkel úgy néznének ernye,
mint jócukorrá fonnyadt nagykövetnék.
Sophie, Ilonka, Brüll Adél szeretnék
e dísztüzet, hisz nékik tisztelegne,
ott fönt a három drágánk majd örül,
súgnák, hogy itt ülünk e grill körül,
míg főhajtásom tarjaként sziszegne,
ha fejemet izzó vasrácsra vetnék.

Kattints a kibontásához...

HÖLDERLIN

Veszélyes rejtély, Circe öle,
súlyos vagy, mint egy túlheves csók
és világos révületet adsz.

És bárányok legelnek a mezőn
és mások a szürke sziklák közt elheverve
fejüket hajtják a hosszú álmok illatos füvére.
Alul mélyen a nagy viz ereje folyik,
mert a vérrel pettyezett ibolyákat élteti.

Weöres Sándor

JULA56 írta:

a hosszú álmok ... végső dalát

Kattints a kibontásához...

Takács Zsuzsa: Weöres-szonettkoszorú XI.

Ha fejemet izzó vasrácsra vetnék….
A nagy madár megúnta szárnyalását,
úszatni felhőn szétterülő szárnyát,
hordozni csőrét, kormányozni testét,
inkább a fának magasába ülne,
végső dalát dalolná sűrü lombban,
lépkedne fűben, megfürödne porban
ékes ruháját inkább vetve tűzre.
Így vágyom én is végső nyugalomra,
derülten néha, máskor meg vacogva.
Földről a földbe, onnan égbe szállnék!
Itt fény kísérjen, ott kövessen árnyék.
Térdepelek holdfény-hímezte párnán:
oltáromon vadmacska, páva, bárány.

torolvastár írta:

Takács Zsuzsa: Weöres-szonettkoszorú XI.

Ha fejemet izzó vasrácsra vetnék….
A nagy madár megúnta szárnyalását,
úszatni felhőn szétterülő szárnyát,
hordozni csőrét, kormányozni testét,
inkább a fának magasába ülne,
végső dalát dalolná sűrü lombban,
lépkedne fűben, megfürödne porban
ékes ruháját inkább vetve tűzre.
Így vágyom én is végső nyugalomra,
derülten néha, máskor meg vacogva.
Földről a földbe, onnan égbe szállnék!
Itt fény kísérjen, ott kövessen árnyék.
Térdepelek holdfény-hímezte párnán:
oltáromon vadmacska, páva, bárány.

Kattints a kibontásához...

(A LEVEGŐT SZÉL SÖPRI SZÉT...)

A levegőt szél söpri szét,
a tengert a folyás,
földet határtalan homok,
fényt nap-leáldozás,
sodró vihart az éjszaka,
napot a csillagok,
s az emberszivben valahány
örvénylik, gomolyog.

PHOENIX

Még nem tudom, mi lesz s lesz-e valami
forró világokból, miket forgásba hoztam,

Soká lesz az idő, erőm kiérezni,
Soká tart az idő, erőm kihallani.

Weöres Sándor

JULA56 írta:

Soká tart az idő ... hiába szikla, sors, gát

Kattints a kibontásához...

Tőzsér Árpád: Weöres-szonettkoszorú XII.

Oltáromon vadmacska, páva, bárány,
villogó, pompázó szavak, szavak.
Tapogatom őket: küklopsz (a vak)
a juhait. (Mit keres? Messze jár már
Odüsszeusz!) Fut a nyáj, nem tapadnak
alá jelentések. Jaj, „Senki” lett
valóban az Ember. S akkor minek
szónyáj, szonett? Vértelen áldozatnak?
S mégis: ha a külső világ bezárul
előttem, vagy – sziklaként – épp reám hull,
a szó segít. Belső terem kitárván,
szabaddá tesz, hiába szikla, sors, gát –
A szó küklopszainak áldozom hát:
három költő előtt borul le hálám.

torolvastár írta:

Tőzsér Árpád: Weöres-szonettkoszorú XII.

Oltáromon vadmacska, páva, bárány,
villogó, pompázó szavak, szavak.
Tapogatom őket: küklopsz (a vak)
a juhait. (Mit keres? Messze jár már
Odüsszeusz!) Fut a nyáj, nem tapadnak
alá jelentések. Jaj, „Senki” lett
valóban az Ember. S akkor minek
szónyáj, szonett? Vértelen áldozatnak?
S mégis: ha a külső világ bezárul
előttem, vagy – sziklaként – épp reám hull,
a szó segít. Belső terem kitárván,
szabaddá tesz, hiába szikla, sors, gát –
A szó küklopszainak áldozom hát:
három költő előtt borul le hálám.

Kattints a kibontásához...

(TE AKINEK HITTEM...)

Te akinek hittem,
mély-haragú éj!
Alszik tövisesben
a siró veszély.
Mint egy férges alma,
kicsi a világ,
bolygók vélt hatalma
és űr-paloták.

Minek nevet adtam,
mind hab, elfutó,
magam égek ottan,
tovább nem jutó,
égő el-nem-égés,
végtelen, örök;
parány a sok rész és
mind bennem pörög.

Ki semminek látszol,
végső pusztulás,
csak benned világol
a célba-jutás,
csak te vagy hasonló
ahhoz, aki van:
ó, szerte nem omló
örök önmagam!

Weöres Sándor

JULA56 írta:

mind hab, elfutó

Kattints a kibontásához...

Varró Dániel: Weöres-szonettkoszorú XIII.

Három költ előtt borul le hálám,
s ha hálám túlzó méreteket ölt,
e három költőt kérem, szólna már rám –
önlelke isteníti, aki költ,
királyi ösztönének levegősebb
részét talán takarja pár lopott folt,
de a szürkéknek nem lesz hegedőse,
s az Újra rászól: „sicc, a Régi jobb volt!”
Mi gondom hát Dezsőre vagy Mihályra,
mit bánom én, hogy Endre hogy csinálja,
és mit brummognak versemről a medvék –
de még kiket ma csörgők hangja heccel,
arany hülyén, átlépnek rajtam egyszer,
bár a homokban lábnyomuk lehetnék.

torolvastár írta:

Varró Dániel: Weöres-szonettkoszorú XIII.

Három költ előtt borul le hálám,
s ha hálám túlzó méreteket ölt,
e három költőt kérem, szólna már rám –
önlelke isteníti, aki költ,
királyi ösztönének levegősebb
részét talán takarja pár lopott folt,
de a szürkéknek nem lesz hegedőse,
s az Újra rászól: „sicc, a Régi jobb volt!”
Mi gondom hát Dezsőre vagy Mihályra,
mit bánom én, hogy Endre hogy csinálja,
és mit brummognak versemről a medvék –
de még kiket ma csörgők hangja heccel,
arany hülyén, átlépnek rajtam egyszer,
bár a homokban lábnyomuk lehetnék.

Kattints a kibontásához...

MADZAGRIMEK

Hő-kebelű Lidi óta
Hőke belül idióta.

*

Kina,
okarina,
Szamoa,
oboa,
Tibet,
Klarinet,
Belgium,
harmonium,
Hindosztán,
hát aztán?

*

Nő jön, lyuk-szelet áraszt fene kedvben:
nőjjön tyúkszemed száraz fenekedben.

*

Ha énekemmel benned háltam,
mindent általad kell szeretnem:
válj énemmé e vallomásban.

Weöres Sándor