Keresztenyzene ,vers, hit, Biblia

stefike0

Állandó Tag
Állandó Tag
Napi áhitat

Jövevény voltam, és befogadtatok
"1Küldjetek bárányokat az ország uralkodójának Szelából a pusztaságon át Sion leányának hegyére! 2Bujdosó madárhoz, földúlt fészekhez hasonlítanak Móáb leányai az Arnón gázlóinál. 3Tartsatok tanácsot, hozzatok döntést! Tedd árnyékodat fényes délben olyanná, mint az éjszaka! Rejtsd el az elűzötteket, ne jelentsd föl a bujdosókat! 4Hadd lakjanak nálad az elűzött móábiak! Légy rejtekhelyük, ha jön a pusztító! Mert vége lesz az erőszaknak, megszűnik a pusztítás, eltűnnek az ország eltiprói. 5Kegyelem által készül egy trón. Megingathatatlanul ül azon Dávid sátorában a bíró, aki törődik a joggal, és szorgalmazza az igazságot. 6Hallottunk Móáb gőgjéről, hogy milyen gőgös, fennhéjázó, dölyfös és öntelt, üres hencegő. 7Ezért jajgatni fog egyik móábi a másikért, mindenki jajgatni fog. Nyögni fogtok összetörten Kír-Hareszet aszú szőlőjéért, 8mert elhervadtak Hesbón szőlőhegyei, Szibmá szőlőtőkéi. A nép urai lemetszették vesszőit, pedig Jazérig értek, befutották a pusztaságot. Hajtásai szétágaztak, a tengeren túlra nyúltak. 9Ezért elsiratom Szibmá szőlőtőkéit, ahogyan sirattam Jazért. Elárasztlak könnyeimmel, Hesbón és Elálé, mert szüretedről és aratásodról elmaradt a kurjantás. 10Odalett az öröm és vigadozás a szőlőskertben, nem ujjonganak a szőlőkben, nem kiáltoznak. Nem tapos bort sajtókban a taposó, a kurjantást megszüntetem. 11Ezért, mint a citera, zeng a bensőm Móábért, a keblem Kír-Hereszért. 12És ha megjelenik Móáb az áldozóhalmon, bárhogyan fáradozik, még ha szentélyébe megy is imádkozni, nem érhet el semmit. 13Ezt az igét mondta az ÚR Móábról már régen. 14De most így szól az ÚR: Három esztendőn belül, a bérlők éveihez hasonlóan, megalázzák Móáb előkelőit és egész nagy tömegét, még a maradéka is kevés, kicsiny és erőtlen lesz. " (Ézsaiás 16)

Egy gyermekkori emlék jut eszembe. Egyszer késő délután, szüleimmel egy idegen hangját hallottuk az udvarunkon. Az idegen egy edényárus volt, sok csomaggal, és szállást keresett, elmondása szerint már hosszú ideje. Szüleimnek eszébe jutott a bibliai tanítás, és vendégünknek szállást és vacsorát adtunk. Egyszerre volt bennünk a segítségnyújtás öröme és a szorongás: vajon becsületes ember? Reggel megköszönte a szállást, és mielőtt elment, egy kis edényt adott ajándékba. Becsületes jövevény volt. Ézsaiás ebben az igeszakaszban a móábiták ellen jövendöl. Figyeljük meg ennek a népnek az eredetét! Lótnak és Lót idősebb lányának közös gyermeke Móáb (1Móz 19,37). Lakóhelyük a Jordántól keletre volt. Izraeltől megtagadták, hogy átvonuljanak földjükön, mikor azok Kánaán felé haladtak. Ez a nép bízta meg Bálámot, hogy megátkozza Izraelt. Dávid vezetése alatt Izrael leigázta őket, "és a móábiak adófizető szolgái lettek Dávidnak" (2Sám 8,2). A leigázás után Mésa, Móáb királya százezer hízott bárányt és százezer kost adott adóba Izrael királyának (2Kir 3,4). 1. A próféta felszólítása: "Küldjetek bárányokat az ország uralkodójának... Sion leányának hegyére" (1. v.). Ézsaiás próféta felszólította a móábiakat, hogy csatlakozzanak Jeruzsálemhez, mert így Isten megőrzi majd őket az asszír pusztítástól. Aprófétának Izrael felé is van tanítása: "Rejtsd el az elűzötteket, ne jelentsd föl a bujdosókat... a jövevényt fogadjátok be" (3. v.). Egyszerre van benne ebben az eseményben Isten igazságos ítélete és nagy kegyelme. Hasonló ez ahhoz a kegyelemhez, amelyet velünk szemben gyakorolt és naponként gyakorol. "Kegyelem által készül egy trón... a bíró, aki rajta ül, törődik a joggal, és szorgalmazza az igazságot." (5. v.) 2. A próféta megállapítása: "Hallottunk Móáb gőgjéről, hogy milyen gőgös, fennhéjázó, dölyfös és öntelt, üres hencegő" (6. v.). Ez az ok, amiért Isten ítélete jön. A büszke, gőgös embernek nem kell az, amit Isten felkínál. A móábiak úgy döntenek, nem küldenek bárányt, nem folyamodnak Jeruzsálemhez. Inkább a maguk elgondolása szerint cselekszenek, a magunk erejében bíznak, és saját isteneiket imádják. Megtehették, ám az Úr azt üzeni, hogy három esztendőn belül jön az ítélet (14. v.). "Hova menekülsz, ha majd jön az ítéletnap? Vajon ki segít, a vádtól ki véd?" - kérdezi egyik énekünk. "Ma még jöhetsz, mire vársz, az Úr szól! Siess hát, fogadd kegyelmét!" - szól a folytatás. Engedjünk a felhívásnak, döntsünk Isten kegyelme mellett! /PD/




Az engedetlenek fenyítése
"6Testvéreim, a mi Urunk Jézus Krisztus nevében parancsoljuk nektek, hogy tartsátok távol magatokat minden olyan testvértől, aki tétlenül és nem a szerint a hagyomány szerint él, amelyet tőlünk vettetek át. 7Mert magatok is tudjátok, hogyan kell követnetek minket; hiszen mi nem tétlenkedtünk közöttetek, 8nem éltünk senkinél ingyen kenyéren, hanem fáradsággal és vesződséggel dolgoztunk éjjel és nappal, nehogy valakit is megterheljünk közületek. 9Nem azért, mintha nem volna meg a jogunk erre, hanem azért, hogy önmagunkat állítsuk elétek követendő példaként. 10Mert akkor is, amikor nálatok voltunk, azt parancsoltuk nektek: ha valaki nem akar dolgozni, ne is egyék. 11Mert halljuk, hogy némelyek tétlenül élnek közöttetek, nem dolgoznak, hanem haszontalan dolgokat művelnek. 12Az ilyeneknek pedig megparancsoljuk, és a lelkükre kötjük a mi Urunk Jézus Krisztusban, hogy csendben dolgozva, a maguk kenyerén éljenek. 13Ti pedig, testvéreim, ne fáradjatok bele a jó cselekvésébe. 14Ha pedig valaki nem engedelmeskedik a mi levélbeni intésünknek, azt jegyezzétek meg magatoknak: ne tartsatok vele kapcsolatot, hogy megszégyenüljön. 15De ne tekintsétek ellenségnek, hanem intsétek, mint testvéreteket. 16Maga a békesség Ura adjon nektek mindig, minden körülmények között békességet. Az Úr legyen mindnyájatokkal! 17A köszöntést én, Pál, saját kezemmel írom: ez a hitelesítő jel, minden levelemen, így írok. 18A mi Urunk Jézus Krisztus kegyelme legyen mindnyájatokkal!" (2Thesszalonika 3,6-18)

Harminc évvel ezelőtt egy családot kellett meglátogatnom. Csengő nem volt, de végül a házigazda észrevett és beengedett. A kapu nehezen nyílt, a zár "kézzel kötözött" volt. A már évek óta sarkából kitört kapu végül a járdát végigsúrolva kinyílt. Köszöntünk egymásnak, majd megjegyeztem, hogy kissé nehezen működik a kapu. "Igen, de nem is javítom meg, nem fog ez sokáig kelleni, mert jön az Úr Jézus" - szólt a meggyőző válasz. Évek múltán mégis kellett új kapu, ami újabb 20 évet szolgált. Testvérem tizenegy éve halt meg, de az Úr Jézus második jövetele még nem következett be. Életünk fontos kérdése helyesen várni az Urat. Pál apostol nagy felelősségtudattal inti a thesszalonikai gyülekezetet első és második levelében a Krisztust váró helyes életvitelre. A gyülekezetben nagyon sok időt és energiát emésztenek fel a "rendetlenül élő" emberek. Az apostol arra figyelmezteti a gyülekezetet, hogy azokat, akik építés helyett inkább rontanak Isten ügyén, nem tűrhetik meg a közösségi életben; nem ismerhetik el őket közösségükhöz tartozóknak, míg meg nem változik az életük. Mindemellett szeretettel inteni és segíteni kell őket, hogy megváltozzanak. A hanyagsággal, tétlenséggel, nyughatatlansággal jellemzett rendetlen élet nem illik Krisztus követőihez. Az ilyenektől meg kell vonni a segítséget: "ha valaki nem akar dolgozni, ne is egyék" (10. v.), "mert mindenki a maga terhét hordozza" (Gal 6,5), de a rászorulók, betegek, özvegyek, idősek segítésére nyomatékosan felszólít: "mert a szegények mindig veletek lesznek" (Jn 12,8). "Ti pedig, testvéreim, ne fáradjatok bele a jó cselekvésébe!" (13. v.) "Egymás terhét hordozzátok: és így töltsétek be a Krisztus törvényét!" (Gal 6,2) Mennyei örökségünknek éppen arra kell késztetnie minket, hogy becsületes, szorgalmas munkával mutassunk példát. A hívő élet nem másoktól teljesen függetlenített magánügy. "Ha pedig valaki nem engedelmeskedik a mi levélbeni intésünknek, azt jegyezzétek meg magatoknak: ne tartsatok vele kapcsolatot, hogy megszégyenüljön! Ne tekintsétek ellenségnek, hanem intsétek mint testvéreteket!" (14-15. v.) Fontos az egymással való törődés, a magunk feladatainak végzése, a munka, az intés, de mindennél fontosabb Isten békessége (16. v.). Vigyáznunk kell, mert a problémák a békességet fenyegetik elsősorban. Pál apostol jókívánsága az igeszakasz végén a következő: "A mi Urunk, Jézus Krisztus kegyelme legyen mindnyájatokkal!" (18. v.) Ez a megoldás minden problémánkra, Krisztus kegyelmének birtokában minden a helyére kerül egyéni és közösségi életünkben. /PD/
 

kata53

Állandó Tag
Állandó Tag
NAPI ÁHÍTAT

MENNYBEMENETELE ÉS KÖZÖSSÉGÜNK VELe

"Amíg pedig áldotta őket, elvált tőlük és felment a mennybe" (Lk 24,51).
Nincsenek olyan tapasztalataink, amelyek megegyeznek Urunk megdicsőülése utáni életével. Ettől kezdve Urunk életének mindenestül helyettes jellege lett. A megdicsőülés napjáig egy normális és tökéletes ember életét élte; megdicsőülésétől kezdve - a Gecsemáné, a kereszt, a feltámadás - útja egészen idegen nekünk, embereknek. Az Ő keresztje az a kapu, amelyen át minden ember beléphet Isten életébe; a feltámadásánál fogva pedig joga van örök életet adni bárkinek. Mennybemenetele által belép a mennybe és nyitva tartja a kaput az embernek.
A megdicsőülés a mennybemenetel hegyén fejeződött be. Ha Jézus Krisztus a megdicsőülés hegyéről egyenesen a mennybe ment volna, akkor egyedül ment volna. Nem lenne több nekünk, mint dicső, magasztos történelmi személy. De Ő hátat fordított a dicsőségnek és lejött a hegyről, hogy azonosítsa magát a bukott emberiséggel.
A megdicsőülés teljes megvalósulása a mennybemenetel. Urunk eredeti örök dicsőségébe tér vissza, de nemcsak mint Isten Fia, hanem mint aki egy személyben ember Fia is. Ezért az ember Fia mennybemenetele által minden ember odajuthat közvetlenül Isten trónja elé. Mint ember Fia Jézus Krisztus maga korlátozta saját mindenható voltát, mindenütt jelenvalóságát és mindentudását. Most már ezek mind korlátlanul, feltétel nélkül hatalmában vannak. Jézus Krisztusnak, mint ember Fiának teljes hatalma van Isten trónján. Ő a királyoknak Királya és az uraknak Ura (Jel 19,16), mennybemenetele napjától fogva mind mostanig.


Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből

AZ OLAJFÁK HEGYÉN

Ne menj el, Mesterünk!
Urunk, maradj velünk!
Árván hagynád kis sereged?
Nem folytatnád nagy művedet?
A keresztfán kiszenvedtél.
A halálból vissza jöttél.
Ugyan mi lehet még hátra,
Hogy Izráel királysága
Dicsőségben helyreálljon,
S tudják, lássák a világon:
A megcsúfolt Jézus az Úr,
Minden ellenség porba hull.
Ne menj el, Mesterünk!
Urunk, maradj velünk!

Nyugtalan vándorok!
Nem a ti dolgotok
Készíteni a terveket,
Kitűzni a mérföldeket,
Időket és alkalmakat;
Atyám rendezi azokat.
Legyen türelmes hitetek,
Ne képzelődjék szívetek,
Mintha az Ő menetrendje
A ti kezetekbe lenne.
Nyugtalan vándorok
Nem a ti dolgotok.

Mennyei vándorok,
Ez a ti dolgotok:
Gyermekszívvel esdekelni.
Lelket, tüzet kérni, nyerni,
Elindulni szenvedéllyel;
Szóval, tettel, könnyel, vérrel
Tanúskodni a nagy perben.
Ébreszteni az emberben,
A fehérben, feketében,
S sárgában, mindegyikben
A bizalmat Jézus felé,
A honvágyat a menny felé.
Könnyes vetés a részetek,
Aratni újra itt leszek,
S vélem az angyalok. -
Ez a ti dolgotok
Győri József
 

stefike0

Állandó Tag
Állandó Tag
Napi áhitat

Feltekinteni az Alkotóra
" 1Fenyegető jövendölés Damaszkusz ellen: Damaszkusz nem lesz többé város, rom és omladék lesz. 2Aróér városai elhagyottá válnak, nyájak lesznek ott, heverésznek háborítatlanul. 3Nem lesz erőd Efraimban, sem királyság Damaszkuszban: egy sorsra jut Arám maradéka és Izráel fiainak dicsősége, - így szól a Seregek URa. 4Azon a napon lehanyatlik Jákób dicsősége, kövér teste lesoványodik. 5Úgy lesz, mint amikor gabonát markol az arató, és karjával levágja a kalászokat. Olyan lesz, mint amikor valaki kalászt szedeget a Refáim völgyében. 6Csak böngészni való marad benne, mint mikor az olajbogyót verik: két-három bogyó marad a fa koronája tetején, négy vagy öt a gyümölcsfa ágain - így szól az ÚR, Izráel Istene. 7Azon a napon Alkotójára tekint majd az ember, és meglátja szemével Izráel Szentjét. 8Nem tekint az oltárokra, keze alkotásaira, meg sem látja, amit ujjaival csinált, a szent fákat és a tömjénező oltárokat. 9Azon a napon olyanok lesznek erős városai, mint az elhagyott erdő, és mint a hegycsúcs, amelyet elhagytak az Izráel fiai elől menekülők: pusztasággá lesz. 10Mert elfeledkeztél szabadító Istenedről, erős Kőszikládra nem gondoltál, azért ültetsz gyönyörű ültetvényt, és teletűzdeled idegen vesszőkkel. 11Az ültetés után be is keríted, és reggelre kisarjasztatod a magvakat. De oda lesz az aratás a hervadás idején, és gyógyíthatatlan lesz a fájdalom. 12Jaj, zúg a sok nép! Zúgásuk olyan, mint a tengerek zúgása. Morajlanak a nemzetek! Morajlásuk olyan, mint a hatalmas víz morajlása. 13Morajlanak a nemzetek, ahogyan morajlik a nagy víz; de ha megdorgálja az ÚR, elfut messzire. Mint a polyvát kergeti a szél a hegyek között, és mint az ördögszekeret a szélvihar. 14Ha leszáll az est, rémületbe esnek, mire megvirrad, sehol sem lesznek. Ez lesz a jutalma fosztogatóinknak, ez lesz a sorsa prédálóinknak. " (Ézsaiás 17)

Az igeszakasz fő kérdése: minek kell történni ahhoz, hogy Alkotódra feltekints? Ez egy jövendölés Damaszkusz, Arám (Szíria) fővárosa ellen és Izrael északi királysága, Efraim ellen. Arámmal szövetséget kötött Efraim, hogy ellenálljanak az Asszír fenyegetésnek. A próféta megjövendöli, hogy az asszírok legyőzik Arámot és Izraelt bűneik miatt. Egyik bűnük, hogy elfeledkeztek szabadító Istenükről (10. v.). Áldozásra magaslatokat építettek, bálványimádóvá lettek és emberekben bíztak, nem pedig Istenben: "erős Kőszikládra nem gondoltál". Mivel szövetséget kötött Efraim Arámmal, az ítéletben sem lesz kivétel. Az ítélet az, hogy Damaszkusz nem lesz többé város, Jákób dicsősége, kövér teste lesoványodik, csak néhány olajbogyó marad a fa koronája tetején, csak egy néhány ember menekül meg, a nép legnagyobb részét lemészárolják. A prófécia szerint az ítélet rémülete majd eszükbe juttatja az Urat. Amikor újból Istenre gondolnak, "alkotójára tekint majd az ember, és meglátja szemével Izrael Szentjét" (7. v.). Felhagy bálványaival, rájuk se tekint többé. Rossz tulajdonságunk nekünk embereknek, hogy hajlamosak vagyunk csak a nyomorúság idején keresni Istent, amikor már nincs máshol remény. Hadd legyen a jólétben is igaz ránk: "Tekintetem a hegyekre emelem..." (Zsolt 121) /PD/



"Intsd meg őket!"
"1Így szólt hozzám az ÚR igéje: 2Emberfia! Szólj népedhez, és ezt mondd nekik: Ha fegyveres ellenséget hozok egy ország ellen, és az ország népe választ a maga köréből egy férfit, és őrállóvá teszi, 3az pedig látja jönni a fegyveres ellenséget az ország ellen, és megfújja a kürtöt, hogy figyelmeztesse a népet, 4akkor ha valaki hallja a kürtszót, de nem törődik a figyelmeztetéssel, a fegyveres ellenség pedig eljön, és levágja, úgy a vére a saját fejére száll. 5Hallotta a kürtszót, de nem törődött a figyelmeztetéssel: a vére saját magára száll, mert ha törődött volna a figyelmeztetéssel, megmenthette volna az életét. 6Ha ellenben az őrálló látja jönni a fegyveres ellenséget, de nem fújja meg a kürtöt, és nem figyelmezteti a népet, azután eljön a fegyveres ellenség, és levág közülük valakit, akkor azt a maga bűne érte utol, de vérét az őrállótól kérem számon. 7Emberfia! Téged ilyen őrállóvá tettelek Izráel házában. Ha igét hallasz tőlem, figyelmeztesd őket az én nevemben! 8Ha ezt mondom a bűnösnek: Bűnös vagy, meg kell halnod! - és te nem mondod meg, és nem figyelmezteted a bűnöst, hogy rossz úton jár, akkor az a bűnös meghal ugyan bűne miatt, de vérét tőled kérem számon. 9De ha te figyelmeztetted a bűnöst, hogy térjen meg útjáról, és az nem tért meg útjáról, akkor az meghal a bűne miatt, de te megmented a lelkedet." (Ezékiel 33,1-9)

Az Úr őrállókat rendelt népe élére, ő maga határozta meg azok felelősségét és kötelezettségeit. Ezékiel próféta már szolgálata elején megértette, hogy a szövetséges nép őrállója. Felismerhetjük életében az őrálló legfontosabb tulajdonságait: szoros kapcsolatban van Istennel, ismeri népét, és továbbadja Isten üzenetét. Az Úr szolgáinak feladata hasonló a kőfalon álló őrök feladatához. Ahogyan azok veszély esetén megfújják a kürtöt, a próféta is figyelmezteti népét, amikor veszélyt vagy annak bűneit látja. A próféták feladata Isten értékrendjének megfelelően felismerni a veszélyt, még akkor is, ha mások riogatásnak tartják azt. Figyeljük meg, mit mond az Úr: "Emberfia! Szólj népedhez..."A próféta felelős népéért, ha népe közömbös is marad, intenie kell azt. Az Úr az ő kezéből kéri számon annak vérét. Keressük Isten vezetését úgy gyülekezeti, mint egyéni szolgálataink végzésében, hogy büntetés helyett megjutalmazás kövesse a számonkérést, és "hogy fedhetetlenek és romlatlanok legyetek, Isten hibátlan gyermekei az elfordult és elfajult nemzedékben, akik között ragyogtok mint csillagok a világban". (Fil 2,15) /PD/
 

kata53

Állandó Tag
Állandó Tag
NAPI ÁHÍTAT
GONDOS GONDTALANSÁG

"Tekintsetek az égi madarakra... Figyeljétek meg a mező liliomait..." (Mt 6,26.2
Nézd, hogy nőnek a mező liliomai: egyszerűen csak vannak. Nézd a tengert, a levegőt, a napot, a csillagokat és a holdat - mind csak vannak, és micsoda szolgálatot végeznek. Valahányszor tudatosan igyekszünk hasznossá lenni, mindannyiszor megrontjuk azt a befolyást, amit Isten akar rajtunk keresztül kiárasztani. Jézus megmondja, hogy csak egy úton lehet szellemileg fejlődni: ha Isten az életünk középpontja. "Ne kínozd magad azzal a gondolattal, hogyan tehetnéd magad hasznossá mások számára, hanem higgy énbennem" - legyen gondod arra, hogy a forrásnál maradj, akkor "élő víznek folyamai ömlenek majd a bensődből" (Jn 7,3 Emberi józan eszeddel még a természetes élet forrásaihoz sem jutsz el. Jézus azt tanítja, hogy szellemi életünk nem akkor növekszik, ha vigyázunk, hanem, ha mennyei Atyánk a középpontja. A mi mennyei Atyánk ismeri körülményeinket, és ha figyelmünket Őrá összpontosítjuk, akkor úgy fogunk szellemileg növekedni, mint a liliomok.
Nem azok az emberek vannak ránk a legnagyobb hatással, akik gomblyukunkba akaszkodva beszélnek és agyonbeszélnek minket, hanem azok, akik úgy élik életüket, mint a csillagok az égen és a liliomok a mezőn, tökéletes egyszerűségben, minden mesterkéltség nélkül. Az ilyen életek formálnak minket.
Ha azt akarod, hogy Isten használjon, kerülj igazi kapcsolatba Jézus Krisztussal és ő életed minden percében hasznossá tesz anélkül, hogy tudnál róla.

Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből

JOBB NÉKTEK AZ...

Jobb néktek az, hogy én most elmegyek,
Bár szívetek fáj, mintha megszakadna.
A földi búból égi üdv ered,
Halálban ott az élet drága magva;
Sok bűnösért elvérzik az Igaz,
Jobb néktek az.

Jobb néktek az. Nem ismertek ti most
Lélek szerint, csak földi porhüvelyem;
Széttört szőlőből ömlik tiszta must,
Kihalva kél a mag életre szebben;
Mennyből jön tőlem Lélek és vigasz...
Jobb néktek az.

Jobb néktek az. A járást úgy tanulja,
Anyja ölét ha elhagyja a gyermek.

Kiknek hajóját vész vihar dúlja,
Tengeren bátran elmerülni mernek:
A hősök ajkán nincs bús panasz.
Jobb néktek az.

Jobb néktek az. Most még nem értitek,

Látástok elborítja könnyek árja.
De aki győz, megtartván a hitet,
Azt fönn a fényben majd korona várja.

Jobb néktek az. S bár ellentmond a test:
Higgyétek ezt!!



Sillye Jenő ás Barátai

Egy hangszer voltam album

 
Utoljára módosítva a moderátor által:

stefike0

Állandó Tag
Állandó Tag
Napi áhitat

A föld széleiről érkezők
"1Jaj a szárnysuhogás országának Etiópia folyóin túl! 2Követeket küld a tengeren, papíruszhajókon a víz színén. Induljatok gyorsan, követek, a szálas és sima arcú néphez, a közelben és távolban rettegett néphez, az elsöprő erejű néphez, melynek hazáját folyók szelik át. 3Ti, a világ összes lakói, e föld lakosai! Ha jelt adnak a hegyeken, lássátok meg, ha megfújják a kürtöt, halljátok meg! 4Mert ezt mondta nekem az ÚR: Nyugodtan nézem hajlékomból, mint izzó hőség fényes nappal, mint harmatozó felhő aratási hőségben. 5Mert még szüret előtt, virágzás után, ha fürtté érnek a szőlőszemek, akkor levágja a vesszőket metszőkéssel, lemetszi róla a vadhajtásokat is. 6Ott marad mindenestül a hegyek ragadozó madarainak és a föld állatainak. Ott nyaral a ragadozó madár, és ott telel a föld minden állata. 7Abban az időben ajándékot visz a Seregek URának a szálas és sima arcú nép, a közelben és távolban rettegett nép, az elsöprő erejű nép, amelynek hazáját folyók szelik át, a Seregek URa nevének helyére, a Sion hegyére." (Ézsaiás 18)

Életünket döntően meghatározzák terveink, szándékaink és maga a hely, ahol élünk. Mi, emberek, sokszor elégedetlenek vagyunk életünkkel vagy az eseményekkel, amik velünk történnek. Az igeszakasz Etiópia elleni prófécia, amit a próféta jajszóval kezd. Sajnálat és figyelmeztetés szava ez. Etiópia követeket küld Jeruzsálembe, hogy Júdát szövetségessé tegye Asszíria ellen. A prófécia szerint viszont nem árthatnak az asszíroknak addig, míg az Úr tervét véghez nem viszi velük. Használni akarja őket metsző kés gyanánt, azért figyelmezteti a próféta Izrael vezetőit, hogy ne szövetkezzenek azokkal, akik fellázadnak ellenük. Az Úr kijelentette, megbünteti Etiópiát, sok lesz a halott, el sem temetik őket, az ég madarainak és a vadállatoknak lesznek eledelül. Az Úr nyugodtan néz le, és eljön az idő, amikor cselekedni fog. Tervének megvalósulása úgy jön el, ahogyan a hőség és a harmat elhozza az aratás idejét. Eljön az idő, amikor nem szövetséget kötni jönnek majd szerecsenországból (Etiópia, de a föld lakóit kell érteni alatta) és a föld széleiről Jeruzsálembe, hanem hogy ajándékot hozzanak a Seregek Urának. "Az Úr csodásan működik, / De útja rejtve van." (BGyÉ 289) /PD/


Szelídséggel, türelemmel
"22Az ifjúkori kívánságot pedig kerüld! Törekedj viszont az igazságra, a hitre, a szeretetre, a békességre azokkal együtt, akik tiszta szívből hívják segítségül az Urat. 23Az ostoba és éretlen vitatkozások elől térj ki, tudva, hogy ezek viszálykodást szülnek. 24De az Úr szolgája ne viszálykodjék, hanem legyen barátságos mindenkihez, tanításra alkalmas és türelmes, 25aki szelídséggel neveli az ellenszegülőket, hátha az Isten megadja nekik egyszer, hogy megtérve megismerjék az igazságot, 26és felocsúdjanak az ördög csapdájából, aki foglyul ejtette őket, hogy akaratát teljesítsék." (2Timóteus 2,22-26)

Pál apostol arra figyelmezteti Timóteust, hogy az Úr szolgáit hűség és tisztaság jellemezze (14-21. v.). Most a helyes viselkedésre hívja fel a figyelmét. Timóteus a kor szokásaihoz képest nagyon fiatalon állt be a gyülekezeti szolgálatba. Emiatt sokan megvetették őt, de Pál apostol kiállt mellette, tanította őt: "Az ifjúkori kívánságot pedig kerüld!" Minden kornak megvannak a maga kísértései, a testi vágyak, vagy éppen a szolgálatban az abból fakadó kísértések: túlzott harc a tekintélyért, nagyravágyás, türelmetlenség, beképzeltség. A hívő élet nagyon egyszerű: tenni azt, amit Isten elvár, és nem tenni azt, amit igéje tilt. "Törekedj viszont az igazságra, a hitre, a szeretetre, a békességre... az Úr szolgájának pedig nem kell torzsalkodni" (24. v. - Károli). Pál apostol arra tanítja Timóteust, hogy szelídséggel intse, nevelje az ellenszegülőket. Sok türelmet igényel az ilyen emberekkel való foglalkozás, mert az ördög tőrében vannak. Szelídséggel és türelemmel kell szolgálnunk, amit Jézustól tanulhatunk meg: "és tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd vagyok, és alázatos szívű..." (Mt 11,29) /PD/
 
Utoljára módosítva a moderátor által:

kata53

Állandó Tag
Állandó Tag
NAPI ÁHÍTAT

FELTÁMADOK A ROMOKBÓL

"Kicsoda szakíthat el minket a Krisztus szeretetétől?" (Róm 8,35)
Isten nem mentesít senkit a nehézségektől; azt mondja: "Vele vagyok háborúságban" (Zsolt 91,15). Nem számít, milyen személyes nehézségek borzalmai támadnak az ember életére, azok közül egy sem tudja kiszakítani Istennel való kapcsolatából. "Mindezekben felettébb diadalmaskodunk" (Róm 8,37). Pál nem képzelődésekről beszél itt, hanem a kétségbeejtő valóságról, és azt mondja, hogy felettébb győztesek vagyunk a bajok között. Igaz ugyan, hogy nem a mi ügyességünk, éleslátásunk vagy bátorságunk által, hanem kizárólag azért, mert semmiféle nyomorúság nem befolyásolhatja Istennel való kapcsolatunkat Jézus Krisztusban. Igazságosan vagy igazságtalanul, de ott vagyunk abban a helyzetben, amiben vagyunk. Sajnálni való az olyan keresztyén, akinek a körülményeiben nincs semmi olyan, amit nem kíván.
"Nyomorúság..."? - A nyomorúság sohasem kívánatos. De akármilyen elkeserítő, kimerítő vagy fárasztó: nem szakíthat el minket Isten szeretetétől. Soha semmi nyomorúság, sem aggodalom el ne fordítson attól a ténytől, hogy Isten szeret téged.
"Félelem..."? Megőrizhet Isten szeretete akkor is, amikor minden látszat azt mutatja, hogy az Ő szeretete hazugság és nincs is igazság?
"Éhség..."? - Tudunk-e nemcsak hinni Isten szeretetében, hanem felettébb diadalmaskodni még akkor is, ha éhezünk?
Vagy csaló Jézus Krisztus és Pál be van csapva - vagy valami rendkívüli dolog történik azzal az emberrel, aki megmarad Isten szeretetében akkor is, ha a jelek Isten hűsége ellen szólnak. Az emberi okoskodásnak itt el kell hallgatnia. Csak egyetlen egy számít itt: Isten szeretete Jézus Krisztusban. "Feltámadok a romokból" - mindig, újra.

Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből

Túrmezei Erzsébet

Szóljon az ének! Zengjen a hála!

Évek suhannak, századok szállnak…
Tovatűnt tegnap üzen a mának.
Előttünk jártak, rég célhoz értek,
Hitvalló ősök emléke ébred…
Emléke annyi régi csodának!
S dicséret zendül és hála árad!

Mert felidézni és számba venni
Ezen a Földön nem tudja senki,
Annyi év alatt mit végezett itt lenn
E szent hajlékban az élő Isten.

Kegyelem árja hány szívbe áradt…
Új erőt hányszor lelt itt a fáradt…
Hányszor törölt le keze könnyeket…
Hányan nyertek új, boldog életet,
Bűnbocsánatot és békességet…

Földi feljegyzés annyi elégett…
De Isten égi statisztikája
Századok minden viharát állja.

Ő nem felejti, Ő számon tartja,
Kinek volt e ház reménység partja,
Kinek otthona, szent menedéke!

Krisztus szavából árad a béke.
Ő maga szólt itt! Ő maga járt itt!
Lelkével Ő tett annyi csodát itt!

Ma sincs új élet, béke, csak Nála!
Szóljon az ének! Zengjen a hála!
Hisz ma is itt jár, hogy megsegítsen!

Te háromságos egy örök Isten,
Ezért a drága házért is áldunk!…

S új csodák felé indul a lábunk…


 
Utoljára módosítva a moderátor által:

kata53

Állandó Tag
Állandó Tag
Boldog ember

Boldog ember az, ki bűnt nem ismer,
Kinek vétke már elfedeztetett.
Néki az Úr bűnt már nem tulajdonít,
Lelkében csalárdság nincsen.

Míg elhallgattam megavultak csontjaim,
Napestig jajgattam, könnyeztem.
Éjjel, nappal éreztem kezeidet
Szívemre, lelkemre nehezedett.

Vétkemet bevallottam,
Bűnöm nem takargattam,
S Te elvetted rólam a bűneim terhét,
Szabad, tiszta szívet adtál nekem.

Vétkemet bevallottam,
Bűnöm nem takargattam,
Boldog ember az, kinek szíve bűntelen,
Lelkében csalárdság nincsen.



A boldog herceg

Egy oszlop tetején, magasan a város tetején állt a boldog herceg szobra. Tetõtõl talpig arany borította vékony finom levelekben, két ragyogó zafír volt a szeme, s hatalmas rubint piroslott a kardja markolatán. Nem hiába csodálta mindenki. - Legalább olyan szép, mint egy szélkakas - jegyezte meg az egyik városi tanácsos, aki szerette volna, ha híre megy mûvészi ízlésének -, csakhogy nincs annyi haszna tette hozzá nehogy az emberek azt higgyék, hiányzik belõle a gyakorlati érzék, mert az aztán nem hiányzott. - Bár olyan lennél mint a boldog herceg! - sóhajtott fel a józan anya, mert nyafogott neki a kisfia, hogy hozza le neki a csillagokat. - A boldog hercegnek még álmában sem jut eszében, hogy nyafogjon valamiért. - Örülök, hogy akad legalább egy lény a világon, aki tökéletesen boldog - dünnyögte a csalódott férfi, amint a csodálatos szobrot bámulta. - Olyan mint egy angyal - mondták az árva gyerekek amikor kiléptek a székesegyházból ragyogó skarlátvörös kabátban és tiszta fehér kötényben. - Honnan tudjátok? - kérdezte a számtantanár. - Sose láttatok angyalt. - Dehogynem, álmunkban - válaszolták a gyerekek, és a számtantanár összeráncolta a homlokát, és nagyon szigorú arcot vágott, mert nem helyeselte ha a gyerekek álmodnak.
Egy éjszaka elszállt a város fölött egy kis fecske. Társai már hat hete útnak indultak Egyiptomba, de õ hátramaradt, mert szerelemes volt a legszebb nádszálba. Még a kora tavaszon ismerkedett meg vele, amint egy nagy sárga pillét kergetett a folyó mentén, és a nádszál karcsú alakja úgy elbûvölte, hogy megállt és megszólította. - Szeresselek? - kérdezte a fecske, mert kedvelte az egyenes beszédet, mire a nádszál mélyen meghajolt. Így aztán a fecske újra meg újra körülrepülte a nádszálat, a szárnya meg-meg érintette és ezüstösen fodrozta a vizet. Ez volt a vallomása, és így udvarolt egész nyáron át. - Micsoda nevetséges kapcsolat - csivitelték a többi fecskék -, nincs a menyasszonynak pénze és túlságosan sok a rokona - és csakugyan, a folyót szinte elborította a nád. Azután beköszöntött az õsz, és a fecskék elröpültek. Távozásuk után a kis fecske nagyon egyedül maradt, és unni kezdte kedvesét. - Örökké csak hallgat - mondta -, és félek, hogy ingatag természet, mert szüntelenül kacérkodik a széllel. - És valóban, a nádszál a legkisebb szélre is a lehetõ legkecsesebben hajladozott. - Elismerem ugyan, hogy otthon ülõ teremtés - folytatta a fecske -, én viszont szeretek utazni - szeressen hát utazni a feleségem is! - Eljössz e velem? - kérdezte végül a nádszáltól, de ez csak a fejét rázta, annyira ragaszkodott az otthonához. - Hitegettél csak! - kiáltotta a fecske. - Indulok a piramisokhoz. Isten veled! - és elrepült.
Szállt, szállt egész nap, és estére megérkezett a városba. - Hol töltsem az éjszakát? - kérdezte. - Remélem, felkészültek a fogadásomra. Ekkor megpillantotta a szobrot az oszlop tetején. - Itt fogok megszállni - kiáltott fel -, pompás ez a hely, járja a friss levegõ is. - És leereszkedett egyenesen a boldog herceg lába elé. - Arany a hálószobám - mondta magának halkan, amint körülpillantott, és aludni készült, de alig dugta a fejét a szárnya alá, rápottyant egy vízcsepp. - Milyen különös! - kiáltott fel. - Egyetlen felhõ sincs az égen, tisztán ragyognak a csillagok és mégis esik. Bizony szörnyû az éghajlat itt Észak-Európában. A nádszál ugyan szerette az esõt, de csak puszta önzésbõl. Akkor ismét ráhullott egy csepp. - Mi haszna van egy ilyen szobornak, ha még az esõtõl sem véd meg! - kérdezte. - Keresnem kell egy jó fedeles kéményt - és elhatározta, hogy továbbszáll. De mielõtt szétnyitotta volna a szárnyait, ráhullott a harmadik csepp. Ekkor felnézett és látta - de jaj, mit is látott? A boldog herceg szeme könnyben úszott, és a könnyek végigcsorogtak arany orcáján. És a holdfényben olyan gyönyörû volt az arca, hogy a kis fecskét elöntötte a szánalom. - Ki vagy te? - kérdezte. - Én vagyok a boldog herceg. - Miért sírsz akkor? - kérdezte a fecske. - Teljesen átáztattak a könnyeid. - Míg éltem és emberi szívem volt - felelte a szobor -, azt se tudtam, mi a könny, mert a Gondtalanság Palotájában laktam, ahova nem léphet be a szomorúság. Nappal a kertben játszottam társaimmal, este pedig a Nagy Teremben én nyitottam meg a táncot. A kertet magas fal vette körül, de nekem eszembe sem jutott megkérdezni, hogy mi van a falon túl, olyan szép volt odabenn minden. Az udvaroncaim boldog hercegnek neveztek, és én csakugyan boldog voltam, ha az öröm boldogság. Így éltem és így haltam meg. És most, hogy holt vagyok, ideállítottak olyan magasra, hogy látnom kell a város minden szörnyûségét és nyomorúságát, és bár a szívem ólomból van, mást sem csinálok, csak sírok. - Úgy, hát belül nem is arany? - jegyezte meg magában a fecske. De udvariasabb volt annál, semhogy kimondjon egy ilyen személyes természetû észrevételt. - Messze innen - folytatta mély, zengõ hangon a szobor -, jó messze valamelyik kis utcában áll egy szomorú ház. Ablaka éppen nyitva van, és én egy asszonyt látok odabenn, amint az asztal mellett ül. Arca keskeny és megviselt, keze durva és vörös, telis-tele tûszúrással, mert az asszony varrónõ. Golgotavirágokat hímez éppen egy atlaszruhára, amelyet a királyné legkedvesebb udvarhölgye visel majd a legközelebbi udvari bálon. A szoba sarkában, az ágyon betegen fekszik a kisfia. Lázas, és narancsot kér. De az édesanyja nem tud mást adni neki, csak vizet, s így a kisfiú sir. Fecském, fecském, kicsi fecském, nem vinnéd-e el neki a rubintot a kardom markolatából? Lábamat ehhez a talapzathoz erõsítették, magam nem tudok mozdulni. - Engem várnak már Egyiptomban - mondta a fecske. - Társaim föl-le cikáznak a Nílus fölött, és beszélgetnek a nagy lótuszvirágokkal. Hamarosan elpihennek a nagy király piramisában. Ott fekszik a király is, festett koporsóban. Sárga vászonba burkolták, és bebalzsamozták fûszerekkel. A nyakában halványzöld jáde-lánc van, és a keze mint a száraz levél. - Fecském, fecském, kicsi fecském - mondta a herceg -, várhatnál-e még egy éjszakát, lennél-e a követem? A kisfiú olyan szomjas, és az édesanyja olyan szomorú. - Ha meggondolom, én nem is szeretem a fiukat - felelte a fecske. - Múlt nyáron, amikor a folyó mellett tanyáztam, volt ott két durva kölyök, a molnár fiai, akik unos-untalan kõvel hajigáltak. Persze, nem találtak el, mi fecskék sebesebben repülünk annál, és az én famíliám különösen híres a gyorsaságáról, hanem azért ez tiszteletlenség volt. De a boldog herceg úgy elszomorodott, hogy a kis fecske megsajnálta. - Bár nagyon hideg van - mondta -, egy éjszakára mégis maradok és a követed leszek. - Köszönöm kicsi fecske - mondta a herceg. Így aztán a fecske kicsípte a nagy rubintot a herceg kardjából és a csõrébe fogva a tetõk fölé emelkedett. Elszállt a székesegyház tornya mellett ahol az angyalok fehér márványszobrai állnak. Elsuhant a palota fölött, és hallotta a tánc dobogását. Egy szép fiatal lány épp akkor lépett ki az erkélyre szerelmesével. - Milyen csodálatosak a csillagok - mondta a férfi -, és milyen csodálatos a szerelem hatalma. - Remélem, hogy idejében elkészül a ruhám az udvari bálra - felelte a lány -, golgotavirág-hímzést rendeltem rá, de a varrónõk olyan lusták. A fecske átsuhant a folyó felett, és látta a hajó-árbocokon lengõ lámpásokat. Elszállt a gettó fölött és látta, amint az alkudozó öreg zsidók rézserpenyõben méregetik a pénzt. Végül elérkezett ahhoz a szomorú házhoz és benézett. A kisfiú lázasan hánykolódott az ágyban, anyját pedig a fáradságtól elnyomta az álom. Beröpült hát a szobába, és letette az asztalra, az asszony gyûszûje mellé a nagy rubintot. Aztán gyengéden körülrepülte az ágyat, és szárnyával legyezgette a kisfiú homlokát. - Milyen jó hûvös van - mondta a kisfiú -, most már megfogok gyógyulni - és édes álomba merült. Akkor a fecske visszaszállt a boldog herceghez és elmondta mit végzett. - Furcsa - jegyezte meg -, csöppet se fázom - pedig meglehetõsen hideg van. - Mert jót cselekedtél, azért - mondta a herceg. A kis fecske elgondolkozott ezen és aztán elaludt. A gondolkozás ugyanis mindig elálmosította.
Hajnalban elszállt a folyóhoz, és megfürdött. - Milyen rendkívüli jelenség - mondta a madártan professzora, amikor áthaladt a hídon. - Fecske télen! - És hosszú levelet írt errõl a helybeli újságnak. Nagy feltûnést keltett vele, mert teletûzdelte olyan szavakkal, amelyeket senki sem értett. - Ma este indulok Egyiptomba - mondta a fecske, és elõre örült az elkövetkezendõknek. Meglátogatta sorra a mûemlékeket, és sokáig elüldögélt a templomtorony csúcsán. Amerre csak megfordult, a verebek felcsiripeltek. - Nocsak egy elõkelõ idegen - mondogatták egymásnak. S így aztán a fecske nagyon jól érezte magát. Amikor felkelt a hold, visszarepült a boldog herceghez. - Nem üzensz semmit Egyiptomba? - kiáltotta. Nyomban indulok - Fecském, fecském, kicsi fecském - mondta a herceg -, maradj velem még egy éjszakára. - Várnak már Egyiptomban - felelte a fecske. - Társaim holnap továbbrepülnek a második vízeséshez. Víziló hûsöl ott a sás között, és hatalmas gránit trónuson ül Memnon isten. Egész álló éjszaka a csillagokat bámulja, és amikor a hajnalcsillag feltûnik az égen, kiszakad belõle az örömkiáltás, és aztán megint elnémul. Délben sárga oroszlánok járnak inni a vízpartra. Szemük zöld, mint a legzöldebb berill, és ordításuk túlharsogja a vízesés zuhogását. - Fecském, fecském, kicsi fecském - mondta a herceg - messze, messze a város túlsó szélén, látok egy fiatalembert a padlásszobában. Asztala teli van kéziratokkal, föléjük hajlik, és mellette egy talpas pohárban hervadó ibolyák. Haja barna és hullámos, az ajka piros mint a gránátalma, a szeme nagy és álmodozó. A darabját szeretné befejezni a színigazgató számára, de nem tud írni, mert nagyon fázik. Kandallójában nincsen tûz, és az éhség elgyengítette. - Itt maradok még egy éjszakára - mondta a fecske, mert igazán jó szíve volt. - Vigyek neki is egy rubintot? - Sajnos nincs több rubintom - mondta a herceg -, nincs egyebem már, csak a két szemem. Ritka zafírból való, ezer évvel ezelõtt hozták õket Indiából. Vájd ki az egyiket, s vidd el neki. Majd eladja az ékszerésznek, eleséget és tüzelõt vesz érte és befejezi a darabját. - Drága herceg - mondta a fecske -, én ezt nem tudom megtenni - és sírva fakadt. - Fecském, fecském kicsi fecském - mondta a Herceg -, tedd ahogy parancsoltam. A fecske hát kivájta a herceg fél szemét, és repült a diákhoz a padlásszobába. Nem is volt nehéz bejutnia, mert a háztetõn lyuk tátongott, s azon besurranhatott egyenest a szobába. A fiatalember éppen tenyerébe temette az arcát, s meg sem hallotta a szárnyak suhogását, de amikor feltekintett, ott találta a gyönyörû zafírt a hervadt ibolyákon. - Mégiscsak megbecsülnek - kiáltott fel -, ezt valamelyik tisztelõm küldte! Most már befejezhetem a darabomat - és sugárzott a boldogságtól.
Másnap a fecske elrepült a kikötõbe. Megült egy nagy hajóárboc csúcsán, és elnézte, hogyan emelik ki a tengerészek köteleken a hatalmas ládákat a hajó gyomrából. - Húzd meg! - kiáltották, valahányszor egy-egy láda elõbukkant. - Megyek Egyiptomba - kiáltotta a fecske, de senki sem törõdött vele, s így aztán amikor felkelt a hold, visszaszállt a boldog herceghez. - Búcsúzni jöttem - szólt fel hozzá. - Fecském, fecském, kicsi fecském - mondta a herceg -, maradj velem még egy éjszakára! - Tél van - felelte a fecske -, nem sokára itt a fagy, lehull a hó. Egyiptomban a zöld pálmafákra melegen tûz a nap, az iszapban krokodilusok feküsznek és tunyán bámulnak a világba. Társaim fészket raknak Baalbek templomában és turbékolva figyelik õket a rózsaszín és fehér galambok. Drága herceg, elhagylak, de sohasem foglak elfelejteni, és tavasszal, visszafelé szállva majd hozok neked két szép drágakövet azok helyett, amelyeket elajándékoztál. A rubint pirosabb lesz, mint a piros rózsa, és a zafír kék lesz, akár az óceán. - Odalenn a téren - mondta a boldog herceg - álldogál egy gyufaárus kislány. A gyufáit beleejtette a csatornába, s tönkrementek az utolsó szálig. Az apja megveri, ha nem visz haza pénzt, és most sírdogál szegény. Nincs se cipõje, se harisnyája, és a feje is fedetlen. Vájd ki a másik szememet, add oda neki, és nem veri meg az édesapja. - Itt maradok még egy éjszakára - mondta a fecske -, de nem vájhatom ki a szemedet, mert akkor megvakulsz. - Fecském, fecském, kicsi fecském - mondta a herceg -, tedd ahogy parancsoltam. Kivájta hát a fecske a herceg másik szemét, és elrepült vele. Elsuhant a gyufaárus kislány mellet, és beleejtette a követ a tenyerébe. - De gyönyörû üvegcserép! - kiáltott fel a kislány, és nevetve hazafutott. A fecske pedig visszaszállt a herceghez. - Most már vak vagy - mondta -, így hát veled maradok örökre. - Nem, kicsi fecském - mondta a szegény herceg -, menned kell Egyiptomba. - Örökre veled maradok - mondta a fecske, és elaludt a herceg lábánál. Másnap pedig a vállára telepedett, és arról mesélt neki, mi mindent látott õ idegen országokban. Mesélt a piros íbiszekrõl, amelyek hosszú-hosszú sorokban álldogálnak a Nílus partján és csõrükbe kapják az aranyhalakat. Mesélt a szfinxrõl, amely olyan öreg, mint maga a világ, a sivatagban él, és tud mindent. Mesélt a kalmárokról, akik lassan lépkednek a tevéik oldalán és borostyán láncot visznek a kezükben. Mesélt a hold-hegyek királyáról, aki fekete, akár az ébenfa, és egy nagy kristály az istene. Mesélt az óriás zöld kígyóról, amely egy pálmafán alszik, és húsz papja mézeskaláccsal eteti. Mesélt a törpékrõl, akik a nagy tavon óriás leveleken hajóznak, és örökös háborút vívnak a lepkékkel. - Drága kicsi fecském - mondta a herceg -, csodálatos dolgokat mesélsz nekem, de nincs csodálkozni valóbb az emberi szenvedésnél. Nincs nagyobb titokzatosság mint a nyomorúság. Repülj végig a város felett, kicsi fecske, és meséld majd el nekem, mit láttál. Így a fecske végigrepült a város felett, és látta, hogy a gazdagok szép házaikban boldogan vigadoznak, míg a koldusok ott üldögélnek a kapuk elõtt. Berepült a sötét sikátorba, és belenézett az éhezõ gyerekek fehér arcába, amint közömbösen bámulták a fekete utcát. Egy híd boltíve alatt, két kisfiú feküdt, szorosan egymás karjában, hogy meg ne dermessze õket a hideg. - Jaj de éhesek vagyunk! - mondták. - Itt nem alhattok! - kiáltott rájuk az õr, s a két kisfiú nekivágott az esõnek. Aztán a fecske visszarepült, s elmondta a hercegnek, mit látott. - Beborítottak arannyal - mondta a herceg, fejtsd le rólam levelenként, és add a szegényeimnek. Az élõk azt képzelik, hogy az arany boldogságot hoz rájuk. - A fecske lecsipegette hát az arany levélkéket, egyiket a másik után, míg a boldog herceg tetõtõl talpig kopott nem lett és szürke. És az arany levélkéket, egyiket a másik után, mind a szegényeknek vitte, és a gyermekek arca kipirosodott tõle. Nevetésük, játszadozásuk felverte az utcát. - Van már otthon kenyerünk! - kiáltották. Akkor lehullott a hó, s a hóra jött a fagy. Az utcák mintha ezüstbõl volnának, úgy csillogtak és ragyogtak. A házak ereszérõl hosszú jégcsapok lógtak, megannyi kristály-tõr, az emberek pedig mind bundába bújtak, és a kisfiúk piros sapkában korcsolyáztak a jégen.
A szegény kicsi fecske egyre jobban és jobban fázott. De annyira megszerette a herceget, hogy nem akarta elhagyni. Felcsipegette a morzsákat a pék ajtaja elõtt, amikor a pék nem látta, és a szárnyaival csapkodott, hogy felmelegedjék. Végül érezte, hogy nem sokára meghal. Már csak annyi ereje maradt, hogy utoljára rászállhatott a herceg vállára. - Isten veled, drága herceg - suttogta -, ugye megengeded, hogy megcsókoljam a kezedet! - Örülök, kicsi fecském, hogy végre mégis elindulsz Egyiptomba - mondta a herceg -, túlságosan hosszan idõztél itt, de inkább az ajkamat csókold meg, mert szeretlek. - Nem Egyiptomba indulok - mondta a fecske. - A halál házába megyek. És a halál, ugye, az álom testvére? Azzal ajkon csókolta a boldog herceget, és holtan hullott a lábai elé. Ebben a pillanatban furcsa roppanás hangzott a szobor belsejébõl, mintha valami eltört volna. S csakugyan, az ólomszív kettéhasadt. Szörnyen kemény volt a fagy, annyi bizonyos. Másnap kora reggel, a polgármester a városi tanácsosok kíséretében átsétált a téren. Ahogy elhaladtak az oszlop mellett, a polgármester feltekintett a szoborra. - Uram Isten! De ütött-kopott ez a boldog herceg! - mondta. - Ütött-kopott, de még mennyire! - harsogták a városi tanácsosok, akik mindig egyetértettek a polgármesterrel és felkapaszkodtak a szoborhoz, hogy megnézzék közelebbrõl. - Kiesett a rubint a kardjából, eltûnt mind a két szeme, és aranyos külsejét is elvesztette - szolt a polgármester -, hiszen koldusabb már a koldusnál! - Koldusabb már a koldusnál! - ismételték a tanácsosok. - És itt meg éppenséggel egy halott madár hever a lábánál! - folytatta a polgármester. - Csakugyan legfõbb ideje rendeletben szabályozni, hogy a madaraknak tilos itt meghalniuk. És a városi írnok feljegyezte a javaslatot. Így aztán lebontották a boldog herceg szobrát. - Mivel hogy nem szép, nem is hasznos többé - jelentette ki a mûvészetek egyetemi professzora. Azután megolvasztották a szobrot a kemencében, és a polgármester egybehívta a városi tanácsot, hogy elhatározzák mi történjék az érccel. - Természetesen új szoborra van szükségünk - mondta -, és legyen az az én szobrom. - Az én szobrom - mondta mindegyik városi tanácsos és civakodni kezdtek. És amikor utoljára hallottam felõlük, még egyre civakodtak. - Milyen különös - mondta a munkavezetõ az öntõmûhelyben. - Ez a meghasadt ólomszív nem olvadt meg a kemencében. Ki kell hajítani. És kihajította a szemétdombra, ahol már ott feküdt a halott fecske is.
- Hozd el nekem a városból azt a két dolgot, ami a legértékesebb - mondotta az Úr egyik angyalának. És az angyal elhozta az ólomszívet és a holt madarat. - Jól választottál - szólt az Isten -, mert ez a kismadár örökké énekelni fog az én paradicsomkertemben, és a boldog herceg az én aranyvárosomban dicsõít majd engemet.
 
Utoljára módosítva a moderátor által:

Mosoly1

Állandó Tag
Állandó Tag
Napi evangélium


2009. május 19. – Kedd Búcsúbeszédében Jézus ezt mondta tanítványainak: „Most elmegyek ahhoz, aki küldött engem. Senki sem kérdi közületek, hová mégy. De mivel ezt mondtam nektek, szomorúság tölti el szíveteket. Pedig én az igazságot mondom: Jobb nektek, ha én elmegyek, mert ha nem megyek el, a Vigasztaló nem jön el hozzátok. De ha elmegyek, majd elküldöm őt nektek. Amikor eljön, meggyőzi majd a világot a bűnről, az igazságról és az ítéletről. A bűnről: mert nem hittek bennem. Az igazságról: mert az Atyához megyek, és már nem láttok engem. Az ítéletről: mert a világ fejedelmét már elítélték.”
Jn 16,5-11

Elmélkedés: Jézus kissé rejtélyes kijelentést tesz, amikor azt állítja az eljövendő Szentlélekről, hogy Ő fogja meggyőzni a világot a bűnről, majd hozzáteszi, hogy azért, mert nem hittek benne, azaz Jézusban. Úgy tűnik tehát, hogy a Lélek nem általában a bűnről fogja meggyőzni az embereket, hanem Jézus elutasításának bűnéről. Ha figyelmen kívül hagynánk Isten jóságát, irgalmát és üdvözítő szándékát, könnyen abba a tévedésbe esnénk, hogy ez a meggyőzés valamiféle vádat, ítéletet, sőt kárhoztatást jelent. A meggyőzés valódi célja azonban az emberek üdvösségre segítése. Ezzel a küldetéssel jött Krisztus, s ezt a feladatot folytatja a Szentlélek is. E meggyőzés tehát egyrészről azt jelenti, hogy a Szentlélek segít belátni vétkeinket, másrészről megmutatja a bűntől való szabadulás útját, a bűnbocsánatot. A Szentlélek ajándék számunkra, hogy lelkiismeretünk felismerje bűnösségünket, és ajándék, amely a megváltottság tudatát ébreszti fel bennünk.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Bölcs Szeretet, add, hogy okosan szeresselek! Édes Szeretet, add, hogy édesen ízleljelek! Drága Szeretet, add, hogy csak neked éljek! Hűséges Szeretet, légy vigasztalóm, segítőm minden szükségben! Részvevő Szeretet, te légy minden munkám munkása bennem! Győzedelmes Szeretet, adj kitartást melletted mindörökké!
 
Utoljára módosítva a moderátor által:

migPeti

Állandó Tag
Állandó Tag
Reményik Sándor:

Az ige
Vigyázzatok ma jól, mikor beszéltek,
És áhítattal ejtsétek a szót,
A nyelv ma néktek végső menedéktek,
A nyelv ma tündérvár és katakomba,
Vigyázzatok ma jól, mikor beszéltek



E drága nyelvet porrá ne törjétek,
Ne nyúljon hozzá avatatlanul
Senki: ne szaggassátok szirmait
A rózsafának, mely hóban virul.
Úgy beszéljen ma ki-ki magyarul,
Mintha imádkozna,
Mintha aranyat, tömjént, myrrhát hozna



És aki költő, az legyen király,
És pap, és próféta és soha más,
Nem illik daróc főpapi talárhoz,
S királyi nyelvhez koldus-dadogás.



Vigyázzatok ma jól, mikor beszéltek,
Vigyázzatok: a nyelv ma szent kehely,
Ki borát issza: Élet borát issza,
Előre néz s csak néha-néha vissza -,
S a kelyhet többé nem engedi el!
 

Mosoly1

Állandó Tag
Állandó Tag
Napi evangélium


2009. május 20. – Szerda Búcsúbeszédében Jézus így szólt tanítványaihoz: „Még sok mondanivalóm volna nektek, de nem vagytok hozzá elég erősek. Amikor azonban eljön az Igazság Lelke, ő majd elvezet titeket a teljes igazságra. Nem magától fog beszélni, hanem azt mondja el, amit hall, és a jövendőt fogja hirdetni nektek. Megdicsőít engem, mert az enyémből veszi, amit majd hirdet nektek. Minden, ami Atyámé, enyém is. Ezért mondtam, hogy az enyémből veszi, amit majd hirdet nektek.”
Jn 16,12-15

Elmélkedés: Jól tudjuk, hogy, hogy a mindennapi életben milyen nehéz felismernünk a kerülendő rosszat és a megteendő jót. Értelmünket is sokszor homály fedi, máskor pedig akaratunk bénul meg, amikor a jót kellene tennünk vagy éppen akaratunk nem képes arra, hogy ellenálljunk a rossz megtételének. Lelkiismeretünk szüntelenül a jó és a rossz megkülönböztetésén fáradozik, legalábbis, ha helyesen működik, s készségesek vagyunk hallgatni indításaira. A Jézus által megígért Szentlélek, akit a mi Urunk az Igazság Lelkének nevez, ezt a lelki tevékenységet segíti. Segít a felismerésben, és erősíti akaratunkat is. Ebben az értelemben a Szentlélek a lelki megújulás, újjászületés forrása és ösztönzője. Ha hallgatunk a Lélek sugallataira, elindulhatunk az újjászületés útján.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Mélyszívű Szeretet, sohasem hagytál el, most hát neked ajánlom lelkemet! Halálom óráján végy magadhoz, szavaddal szólíts hozzád, mondván: Ma velem leszel; immár hagyd el a számkivetést, jöjj a múlhatatlan Holnapra, az örökkévalóságba! Ott leszek én, Jézusod, az örök Ma, a fényességes; én vagyok kezdete és vége minden teremtménynek; nem köszönt már rád többé a mulandó holnap, hanem bennem vár rád az örök Ma, hogy miként én élek, te is élj bennem, aki Jézusod, szerelmed vagyok és legyen vég nélkül örvendezésed.
 

stefike0

Állandó Tag
Állandó Tag
Napi áhitat

Tévút helyett ösvény
"1Fenyegető jövendölés Egyiptom ellen: Száguld az ÚR gyors felhőn: Egyiptomba megy. Meginognak előtte Egyiptom bálványai, Egyiptom szíve megdermed keblében. 2Egyiptomit egyiptomira uszítok, hogy testvér testvér ellen, ember embertársa ellen, város város ellen, tartomány tartomány ellen harcoljon. 3Oda lesz Egyiptom bátorsága, tanácstalanná teszem. Kérdezgetik majd a bálványokat és a szellemeket, a halottidézőket és a jövendőmondókat. 4De én kiszolgáltatom az egyiptomiakat egy keménykezű úrnak, egy erőskezű király uralkodik majd rajtuk! - így szól az Úr, a Seregek URa. 5Kiapad a tenger vize, kiszárad, kiszikkad a folyam. 6Bűzössé válnak a folyók. Egyiptomban a Nílus ágai leapadnak, kiszáradnak. Elfonnyad a nád és a sás. 7A Nílus menti tisztások a Nílus torkolatánál és minden vetés a Nílus mellett elszárad, eltűnik, semmivé lesz. 8Szomorúak a halászok, gyászolnak mind, akik a Nílusban horgásznak, elalélnak, akik hálót vetnek a víz színére. 9Szégyent vallanak a len megmunkálói, a gerebenezők és vászonszövők. 10Levertek lesznek a kötélverők, bánkódnak mind a napszámosok. 11Milyen ostobák Cóan vezérei, a fáraó legbölcsebb tanácsosai! Esztelen tanácsot adnak. Hogy meritek mondani a fáraónak, hogy bölcsek vagytok, régi királyok sarjai?! 12Hol vannak bölcseid? Mondják meg neked, ha tudják, mit határozott a Seregek URa Egyiptom felől! 13Bolondok lettek Cóan vezérei, Nóf vezérei becsapódtak. Tévútra vezették Egyiptomot a tartományok vezetői. 14Mert beléjük öntötte az ÚR az ámítás lelkét, hogy tévútra vezessék Egyiptomot minden vállalkozásában, ahogyan a részeg beletéved okádékába. 15Nem sikerül Egyiptomnak semmiféle vállalkozása, bármire vállalkozik a fő vagy a farok, a pálmaág vagy a káka. 16Azon a napon olyan lesz Egyiptom, mint az asszonyok: borzadni és rettegni fog a Seregek URa fölemelt kezétől, mert fölemeli ellene. 17Egyiptom rettegni fog Júdától: ha csak említik is előtte, már retteg a Seregek URának végzésétől, amelyet ellene hozott. 18Azon a napon öt olyan város lesz Egyiptomban, amely kánaáni nyelven beszél, és a Seregek URára esküszik. Az egyiket Nap-városnak nevezik. 19Azon a napon oltára lesz az ÚRnak Egyiptomban, a határán pedig az ÚRnak szentelt oszlop. 20A Seregek URáról tanúskodó jel lesz ez Egyiptomban. Ha segítségért kiáltanak az ÚRhoz sanyargatóik miatt, küld szabadításukra olyan vezetőt, aki megmenti őket. 21Akkor megismerteti magát az ÚR Egyiptommal, és Egyiptom megismeri az URat. Tisztelni fogják az URat véresáldozattal és ételáldozattal. Fogadalmat is tesznek az ÚRnak, és teljesítik. 22Ha csapással sújtja is az ÚR Egyiptomot, de meg is gyógyítja. Megtérnek az ÚRhoz, ő pedig meghallgatja és meggyógyítja őket. 23Akkor majd országút vezet Egyiptomból Asszíriába, úgyhogy az asszírok Egyiptomba, az egyiptomiak pedig Asszíriába mehetnek, és Egyiptom Asszíriával együtt tiszteli az URat. 24Azon a napon Egyiptom és Asszíria mellett Izráel, mint harmadik ország, áldás lesz a földön. 25A Seregek URa pedig ezt az áldást mondja: Áldott Egyiptom, az én népem, és Asszíria, kezem alkotása, meg Izráel, az én tulajdonom!" (Ézsaiás 19)

Egyiptomról sok helyen olvashatunk a Bibliában, sok esemény van, ami közös Isten népével. Megismerhették az Úr hatalmát a tíz csapás által, amikor ellene álltak a kivonulás alkalmával, és nem akarták elengedni a Mózes által vezetett népet. A próféta felhívja Jeruzsálem figyelmét, hogy Egyiptom nem tud rajtuk segíteni, mert Isten ítélete utoléri Egyiptomot. "Száguld az Úr gyors felhőn." A rájuk váró ítélet: "Meginognak előtte Egyiptom bálványai... testvér testvér ellen, ember embertársa ellen, város város ellen, tartomány tartomány ellen harcoljon." Egyiptom bölcsei tanácstalanok lesznek, bálványaik nem segítenek, sem a jövendőmondók. Az Úr kiszolgáltatja őket egy keménykezű úrnak, Asszíriának. A külső csapások mellett belső csapások is sújtják majd, melyek tönkreteszik kereskedelmüket. A Nílus, ami termékennyé teszi a földet, nem árad meg, mellékágai kiszáradnak és növényzete is elszárad. Ezért a halászok és a vászonszövők gyászolnak majd. Meglátja majd Egyiptom, hogy az Úr felemelte a kezét ellenük. "Egyiptom rettegni fog Júdától", mert tudják, hogy a Seregek Ura velük van. Egyiptom és Asszíria megtér az Úrhoz, és a tévút (bálványimádás, hadakozás) helyett a barátság ösvényén járnak majd. /PD/


Személyválogatás nélkül
"11Amikor pedig Kéfás Antiókhiába jött, nyíltan szembeszálltam vele, mivel okot adott arra, hogy megfeddjem. 12Mielőtt ugyanis odajöttek néhányan Jakabtól, együtt evett a pogányokkal. Amikor pedig azok megérkeztek, visszahúzódott és elkülönült, mert félt a zsidó származású testvérektől. 13Képmutató módon viselkedett vele együtt a többi zsidó is, úgyhogy képmutatásukba még Barnabás is belesodródott. 14De amikor láttam, hogy nem az evangélium igazságának megfelelő egyenes úton járnak, mindnyájuk előtt ezt mondtam Kéfásnak: "Ha te zsidó létedre pogány módra, és nem zsidó módra élsz, hogyan kényszerítheted a pogányokat, hogy zsidó szokás szerint éljenek?" " (Galaták 2,11-14)

Péter az Úr Jézus tanítványa volt, az evangéliumot nem emberektől tanulta, hanem Isten kijelentéséből nyerte. Pál nagyra becsülte Pétert, mégis azt mondja: "nyíltan szembeszálltam vele, mivel okot adott arra, hogy megfeddjem". Péter a pogány megtértekkel együtt evett, amíg zsidó testvérei meg nem érkeztek. Azt követően elkülönült tőlük: "visszahúzódott és elkülönítette magát, mert félt a zsidó származású testvérektől... képmutatásukba még Barnabás is belesodródott". Pál apostol nem értett egyet azokkal, akik úgy vélték, hogy körülmetélkedés és az étkezésre vonatkozó törvény betartása nélkül nincs üdvösség. Az üdvösség hit által, kegyelemből van, és nem a törvény cselekvéséből. "Hiszen kegyelemből van üdvösségetek a hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez: nem cselekedetekért, hogy senki se dicsekedjék." (Ef 2,8-9) Pál nyíltan figyelmezteti Pétert, hogy tanítása nincs összhangban a cselekedetével, és következetlenségével sokakat megzavar. A köpönyegforgató életmód semmilyen körülmények között sem egyeztethető össze a krisztusi élettel. Segítsen az Úr következetesen hirdetni és cselekedni az igét! /PD/
 

kata53

Állandó Tag
Állandó Tag
AZ ÜDVÖSSÉG
Lecsendesedve rád figyelni,
Uram, nincs ennél üdvösebb semmi.
Ha elnémul a földi gond, a lárma,
A menny derűjét élvezem már ma.
Mert itt kezdődik az üdvösség,
Mikor kitárul felettünk az ég,
Otthonunkba betér a Mester,
Hatalmasan szól, szeretettel:
Bűnök többé itt nem tanyáznak,
Mert ma üdvössége lett e háznak.

Gerő Sándor
 
Utoljára módosítva a moderátor által:

Mosoly1

Állandó Tag
Állandó Tag
Napi evangélium


2009. május 21. – Csütörtök Búcsúbeszédében Jézus így szólt tanítványaihoz: „Még egy kis idő és már nem láttok engem, és ismét egy kis idő és viszontláttok engem, (mert az Atyához megyek.)” Tanítványai erre így tanakodtak: „Mit akar mondani ezzel: Még egy kis idő és már nem láttok engem, és ismét egy kis idő és viszontláttok engem? És hogy: Az Atyához megyek? Mit jelent az, hogy: Még egy kis idő? Nem értjük, mit beszél.” Jézus észrevette, hogy kérdezni akarják, így szólt tehát hozzájuk: „Azon tanakodtok, hogy azt mondtam: Még egy kis idő és már nem láttok engem, és ismét egy kis idő és viszontláttok engem? Bizony, bizony, mondom nektek: Sírni fogtok és jajgatni, a világ pedig örül. Szomorkodni fogtok, de szomorúságtok örömre fordul.”
Jn 16,16-20

Elmélkedés: Jézus arról beszél tanítványainak, hogy milyen sors vár rá. Előre megmondja nekik távozását és visszatérését. A tanítványok persze nem értik ezeket a szavakat, s valószínűleg újabb magyarázatuk sem oszlatja el kételyeiket. Nagypénteken, Jézus kereszthalálakor fogják megtudni, hogy mit jelent az Úr távozása. Ez az a pillanat, amely még inkább elbizonytalanítja őket, s ezen esemény után még inkább nem értik, hogy miként fog Jézus visszatérni, hogyan láthatják őt újra. A feltámadás jelenti majd harmadnap a visszatérést, de ezt az Atyához való örök visszatérés követ. Jézus elmenetele a feltétele annak, hogy eljöjjön a Szentlélek, aki az ő művét fogja folytatni a világban. A tanítványokat és minket is öröm tölt el egyrészt amiatt, hogy küldetését befejezvén Jézus visszatér Atyjához, másrészt amiatt, hogy Szentlelke által örökre velünk marad.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Drága Jézus! Segíts, hogy fényed hordozói lehessünk, bármerre visz utunk. Töltsd el szívünket életadó Lelkeddel, itass át és végy birtokba minket oly teljességgel, hogy életünk már csak a Te kisugárzásod legyen. Ragyogj át rajtunk, és úgy élj bennünk, hogy mindenki, akivel találkozunk, a Te jelenlétedet érezze meg általunk. Többé már ne minket lássanak, hanem egyedül Téged, Jézus. Maradj velünk, s akkor úgy ragyoghatunk, ahogyan Te ragyogsz, s világossággá válhatunk mások számára is.
 

stefike0

Állandó Tag
Állandó Tag
Napi áhitat

Az eljövendő Jézus dicsősége
"1Ez Jézus Krisztus kinyilatkoztatása, amelyet Isten adott neki, hogy közölje szolgáival mindazt, aminek hamarosan meg kell történnie, és amelyet angyalával elküldve kijelentett szolgájának, Jánosnak. 2Ő pedig bizonyságot tett Isten igéjéről és Jézus Krisztus bizonyságtételéről; mindenről, amit látott. 3Boldog, aki felolvassa, és boldogok, akik hallgatják ezeket a prófétai igéket, és megtartják azt, ami meg van írva bennük: mert az idő közel van. 4János, az Ázsiában levő hét gyülekezetnek: Kegyelem néktek és békesség attól, aki van, és aki volt, és aki eljövendő, és a hét lélektől, akik trónusa előtt vannak; 5és Jézus Krisztustól, a hű tanútól, aki elsőszülött a halottak közül, és a föld királyainak fejedelme; aki szeret minket, és vére által megszabadított bűneinktől, 6aki országa népévé tett minket, papokká az Isten, az ő Atyja előtt: övé a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké. Ámen. 7Íme, eljön a felhőkön, és meglátja minden szem, azok is, akik átszegezték, és siratja őt a föld minden nemzetsége. Úgy van. Ámen. 8Én vagyok az Alfa és az Ómega így szól az Úr Isten, aki van, és aki volt, és aki eljövendő: a Mindenható." (Jelenések 1,1-8)

A mennybemenetel, a hazaérkezés napja csodálatos nap. Betekintést adhat ebbe, ha meggondoljuk, milyen ünnepélyes fogadtatásban volt részük azoknak a királyoknak, akik győztesen mentek haza a csatából. Amikor Dávid a filiszteusok leverése után Saul királlyal hazatért, Izrael városaiból kivonultak az asszonyok, és azt énekelték, hogy "megölt Saul ezer embert, Dávid meg tízezer embert!" (1Sám 18,6-7) István, az első vértanú halálának leírásán keresztül nyerhetünk betekintést a mennyei fogadtatásba. "Íme, látom az eget megnyílva, és az Emberfiát, amint az Isten jobbja felől áll." (ApCsel 7,56b) Csodálatos fogadtatás az, amiben István részesül, de mennyivel ünnepélyesebb lehetett Jézus Krisztus mennybemenetele, fogadtatása! Jézus Krisztus visszajön. "Úgy jön el, ahogyan láttátok őt felmenni a mennybe." (ApCsel 1,11) Első eljövetelekor "megüresítette önmagát, megalázta magát, szolgai formát vett fel", de nem fogadta ez a világ, és kevesen ismerték fel benne Isten Fiát. Újból eljön, és az eljövendő Jézus dicsőségét "meglátja minden szem, azok is, akik átszegezték... Úgy van. Ámen." (7. v.) /PD/


Betekintés a mennybemenetel titkaiba
"31Amikor kiment, így szólt Jézus: "Most dicsőült meg az Emberfia, és az Isten dicsőült meg őbenne; 32ha pedig az Isten dicsőült meg benne, az Isten is megdicsőíti majd őt önmagában, sőt azonnal megdicsőíti őt. 33Gyermekeim, még egy kis ideig veletek vagyok: kerestek majd engem, és ahogyan megmondtam a zsidóknak, hogy ahova én megyek, oda ti nem jöhettek, most nektek is ezt mondom. 34Új parancsolatot adok nektek, hogy szeressétek egymást: ahogyan én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást! 35Arról fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást." 36Simon Péter megkérdezte tőle: "Hova mégy?" Jézus így felelt: "Ahova én megyek, oda most nem követhetsz, de később majd követsz."" (János 13,31-36)

Az Úr Jézus gondoskodik arról, hogy felkészítse a tanítványokat az ő eltávozására, és parancsot ad arra az időre, amikor nem lesz velük. "Most dicsőült meg az Emberfia, és az Isten dicsőült meg benne." (31. v.) Jézus Krisztus beszélt szenvedéséről és haláláról, ami által Isten dicsőíttetik meg. Az elválás szomorúsággal tölti el tanítványait, akiknek sok megtapasztalásban és áldásban volt részük Jézus mellett. "Az Isten is megdicsőíti majd őt..." (32. v.), az Emberfiát, amiért elvégezte a megváltás munkáját. Olyan nevet ad neki, mely minden név fölött való. Minden hatalmat neki ad mennyen és földön, és minden térd meghajol előtte, mennyeieké, földieké és föld alatt valóké. "Mert mindnyájunknak leplezetlenül kell odaállnunk a Krisztus ítélőszéke elé, hogy mindenki megkapja, amit megérdemel, aszerint, amit e testben cselekedett: akár jót, akár gonoszt." (2Kor 5,10) Jézus utolsó parancsa, hogy tanítványai úgy szeressék egymást, ahogyan arra ő példát mutatott. Ez a tanítványok legfőbb jellemvonása! Hadd jellemezzen ez minket, jelenkori tanítványait is! /PD/
 

stefike0

Állandó Tag
Állandó Tag
Napi áhitat

Jel és magyarázat
"1Abban az évben, amikor Asdód alá érkezett az a hadvezér, aki Szargón asszír király parancsára megostromolta és elfoglalta Asdódot, 2abban az időben így szólt az ÚR Ézsaiáshoz, Ámóc fiához: Vedd le a zsákruhát a derekadról, és húzd le a sarut a lábadról! Ő így is tett, és mezítelenül, saru nélkül járt. 3Akkor ezt mondta az ÚR: Ahogyan szolgám, Ézsaiás mezítelenül és saru nélkül jár három esztendeig, intő jelül Egyiptom és Etiópia számára, 4úgy hajtja el az asszír király Egyiptom rabjait és Etiópia foglyait, ifjakat és véneket, mezítelenül és saru nélkül, csupasz fenékkel, Egyiptom szégyenére. 5Akkor majd reszketni és szégyenkezni fognak, akik Etiópiában bíztak, és Egyiptommal dicsekedtek. 6Akkor ezt mondják e partvidék lakói: Hogyan tudnánk mi megmenekülni, ha az is így járt, akiben bíztunk, és akihez segítségért folyamodtunk, hogy mentsen meg bennünket az asszír királytól?!" (Ézsaiás 20)

Az Úr mindent megtesz annak érdekében, hogy üzenetét érthetővé tegye az emberek számára. "Miután régen sokszor és sokféleképpen szólt Isten az atyákhoz a próféták által..." (Zsid 1,1) Ézsaiás prófétához szólt, hogy adja át az Egyiptom és Etiópia (szerecsenország) bukásával kapcsolatos üzenetet. A prófécia szerint a bukás Asszíria által valósul majd meg. Ez folytatása a 18. és 19. fejezetekben már olvasott jövendölésnek. A próféta jel által továbbította az üzenetet. Három esztendeig Ézsaiás nem viselt külső ruházatként zsákruhát és sarut. Így hirdette azt, amit az Úr cselekedni fog az említett országokkal, és mindezt tudnia kell Júdának is. A próféta a jel magyarázatát is elmondja. Ahhoz hasonlóan, ahogy ő ruha és saru nélkül jár, Egyiptom és Etiópia foglyait is ruházat nélkül hurcolja el Asszíria. Egyesek Júdában szövetségre akartak lépni ezzel a két nemzettel, hogy megmeneküljenek Asszíriától. Apróféta figyelmezteti őket, hogy ezek elbuknak, magukon sem tudnak segíteni majd. Tanuljuk meg Istenre bízni életünket, benne nem fogunk csalódni. /PD/



Előbb négyszemközt dorgálj!
"15"Ha vétkezik atyádfia, menj el hozzá, intsd meg négyszemközt: ha hallgat rád, megnyerted atyádfiát. 16Ha pedig nem hallgat rád, végy magad mellé még egy vagy két embert, hogy két vagy három tanú szava erősítsen meg minden vallomást. 17Ha nem hallgat rájuk, mondd meg a gyülekezetnek. Ha pedig a gyülekezetre sem hallgat, tekintsd olyannak, mint a pogányt vagy a vámszedőt. 18Bizony, mondom néktek: amit megköttök a földön, kötve lesz a mennyben is, amit pedig feloldotok a földön, oldva lesz a mennyben is. 19Bizony, mondom néktek azt is, hogy ha közületek ketten egyetértenek a földön mindabban, amit kérnek, azt mind megadja nekik az én mennyei Atyám. 20Mert ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben: ott vagyok közöttük."" (Máté 18,15-20)

Betekintést nyerhetünk Jézus Krisztus népének életébe, amely esendő és egymás ellen sokszor vétkező emberekből tevődik össze. Az igeszakasz a konfliktusok megoldására és a helyesen gyakorolt intésre nézve ad útbaigazítást. Először négyszemközt dorgálj! "Ha vétkezik atyádfia, menj el hozzá, intsd meg négyszemközt..." Inteni nem kellemes, de az kell, hogy kezdeményezze, aki ellen vétkeztek, vagy aki tanúja volt atyjafia vétkének. Jézus óva int a pletykától és az ítélkezéstől. Ezekkel ellentétben a testvéri, bizalmas beszélgetés fontosságát emeli ki. Ez az út testvérünk megnyeréséhez és a bűn megvallásához. Ha ez eredménytelen, a következő intésnek két vagy három tanú jelenlétében kell történnie. Testvérünk bűne mások előtt még mindig maradjon titok! Ha ezen a szinten elismeri és megbánja, amit tett, tekintsük elrendezettnek, és maradjon mások előtt titok! Amennyiben továbbra is hajthatatlan, nem karja megbánni vétkét, a gyülekezet mint a földi legfelsőbb fórum hatáskörébe kerül. Ha a gyülekezetre sem hallgat, hasonló a helyzete a legbűnösebb ember helyzetéhez. Óvjon meg ettől bennünket az Úr! /PD/
 
J

juliapeic

Vendég
Ne aggódj!

Amikor azt hiszed,
elfogyott az erőd,
karnyújtásnyira van
tőled a Segitő.

Amikor úgy látod,
minden út bezárult,
''csak nézz rám,, szól az ÚR
mert az út én vagyok.

Amikor úgy érzed,
megcsaltak emberek,
tárd ki a szivedet
egészen Istennek.

Amikor azt mondod,
''tovább nem birom,,,
csak az Úrhoz fordulj,
s a hited megújul.

Ha eged beborul,
a lábad roskadoz,
ne aggódj,mert az Úr
kezében a sorsod.

(Erdélyi László)​
 

kata53

Állandó Tag
Állandó Tag
Keresztelő János

Nem lehetek többé

én nagy és dicső!
Ki világ bűnét magára veszi:
Isten Báránya jő!
Siklós József
 

kata53

Állandó Tag
Állandó Tag
NAPI ÁHÍTAT

EZ MEGMAGYARÁZ MINDENT

"Hogy mindnyájan egyek legyenek; amint te énbennem, Atyám, és én tebenned, hogy ők is egyek legyenek mibennünk" (Jn 17,21).
Ha magányos úton jársz, olvasd el János 17-et! Ebből világosan megérted, miért vagy ott, ahol vagy: Jézus azért imádkozott, hogy mint Ő, egy légy az Atyával. Segítesz-e Istennek abban, hogy meghallgassa ezt az imádságot, vagy más célt tűztél ki magad elé? Amióta tanítvánnyá lettél, nem lehetsz többé olyan független, amilyen ezelőtt voltál.
Istennek nem az a célja, hogy feleljen imádságunkra, de az imádság által fel tudjuk fogni Isten elgondolását, és ezt teszi világossá a főpapi ima (Jn 17). Egyetlen imádság van, amit Istennek meg kell hallgatnia, ez Jézus imádsága: "Hogy egyek legyenek, amiképpen mi egy vagyunk". Ennyire szorosan egyek vagyunk-e Jézus Krisztussal?
Isten nem törődik a mi terveinkkel; nem kérdi meg: "Akarsz-e átmenni ezen az elhagyatottságon, ezen a felforduláson?" Ő megengedi ezeket, hogy a célját elérje. Ezek a dolgok, amiken így át kell mennünk, vagy szelídebbé tesznek, jobb, nemesebb férfiakká és nőkké, vagy még gáncsoskodóbbak, hibakeresőbbek, még inkább a magunk útjához ragaszkodók leszünk. A velünk történő dolgok vagy gonoszokká vagy szentekké tesznek. Ezt pedig az dönti el, hogy milyen kapcsolatban vagyunk Istennel. Ha azt mondjuk: "Legyen meg a te akaratod", elnyerjük a János 17 vigasztalását; az a tudat vigasztal, hogy a mi Atyánk a maga bölcsessége szerint cselekszik. Amikor megértjük mit akar Isten, többé nem leszünk hitványak és cinikusok. Jézus nem kevesebbet kért a számunkra, mint a vele való teljes egységet, mint ahogyan Ő egy volt az Atyával. Sokan távol állunk még ettől, de Isten mégsem akar magunkra hagyni, amíg eggyé nem leszünk vele, mivel Jézus imádkozott ezért az egységért.
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből

URAM

Uram, többet
Kérem a Lélek szent lángját?
Tisztítsd meg szívem hő vágyát,
Tedd szentté lábam alatt a földet!

Utad enyém,
De ha még feltámad bennem,
Hogy jó lenne másfelé is mennem,
Te szent kardoddal tiltón állj elém!

Maradj közel,
Szeretett Ötvösmestere,
Míg lelkem ezüst tengere
Kiábrázolja Szent Arcod! Jövel!

Olyan leszek
Előtted majd, mint a rózsa,
Hibátlan! Szent virradóra
Új illatárral áldozom neked.


Amy Carmichael



Sillye Jenő és barátai
Szép ,új remény
 

kata53

Állandó Tag
Állandó Tag
Pecnyík Pál: Vár Atyánk!

Ma sok milliárdos - balgán - azt gondolja,
vígan élhet, hiszen van sok milliója.

Nem hajlik a szíve, jótékonykodásra,
vígan dőzsöl amíg, éhen hal sok társa!

Pedig csak sáfára annak, amit gyűjt itt,
semmit nem hozott be, ki sem vihet semmit!

Nem is gondol arra, míg fut a földön át,
hallhatatlan lelkét, mi várja odaát.

Bár volna ideje, bőségesen arra,
hogy eldöntse: lelke, jobbra megy vagy ballra.

Ha addig nem választ, amíg szíve megáll,
a semlegessége, mégis, örök halál!

Vajon van értelme, szert tenni sok kincsre?
Sokan születnek most, kevésre, vagy nincs-re.

Temetők hirdetik, hogy itt marad minden,
túlvilágra semmit, nem vihetünk innen.

Lelkünk kopott sátra, itt marad, porrá lesz,
láthatatlan lelkünk, visszatér Istenhez.

Ám, csak ha Szent Fiát, befogadtuk itt lenn,
úgy, Szent hajlékába, vár minket az Isten.
 

Árvai Emil

Állandó Tag
Állandó Tag
Carla Muir írásában olvasható a következő történet:

Egy nagyvárosban egy sikeres kozmetikai cég pályázatot hirdetett a lakosság körében: a legszebb nő fényképét kellett beküldeniük egy rövid történet kíséretében. Pár héten belül több ezer levél érkezett. Az egyik annyira megragadta egy munkatársuk figyelmét, hogy a főnök asztalára tette. Olyan fiú írta, aki elég nehéz családi körülmények között élt. A következők álltak levelében: "Az utcánk végén lakik egy gyönyörű asszony. Minden nap meglátogatom. Amikor nála vagyok, a világ legfontosabb gyerekének érzem magam. Ha a problémáimról beszélek neki, mindig végighallgat. Megért engem, és mikor hazaindulok, utánam szól, hogy milyen büszke rám." A fiú a következőképpen fejezte be levelét: "Ezen a képen láthatják, hogy ő a legeslegszebb asszony. Ha majd egyszer megnősülök, azt szeretném, hogy nekem is ilyen szép feleségem legyen, mint ő."
A főnök érdeklődését fölkeltette a levél, elkérte a hozzá tartozó fényképet. A titkárnője erre megmutatta neki egy idős, ráncos arcú, ősz hajú, kerekesszékben ülő asszony fényképét.
"Ez az asszony nem nyerheti meg a pályázatot - mondta a főnök. - Ugyanis akkor az egész világ megtudná, hogy a szépséghez nincs szükségük a mi termékeinkre."

Ez a fiú értékes igazságot fedezett föl: a szépség - a valódi szépség - belülről fakad és onnan sugárzik kifelé. Hogy hol van az igazi szépség forrása? A szívünkben.
-----------------------------------------------
(E. Mittelstadt. Lydia 2009/1)
 
Oldal tetejére