A háborúról meg annyit, hogy engem sokáig a kisszürkék hurcolásztak. Engem is be akartak szervezni katonának, én nem voltam rá hajlandó. Nem ölök még állatot sem, nem hogy értelmes lényt. Ekkor egy cukrászda előtti teraszra vittek, ahol egy öntöttvas kör alakú asztalok, és székek voltak, fehérre mázolva. Legalábbis öntöttvasnak néztek ki, és a tapintásuk is olyan volt. Egy nálam magasabb férfi vitt oda, és rendelt egy-egy pohár bort, meg egy-egy szelet süteményt. Mellettünk lévő ugyanolyan asztaloknál egy férfi és nő ült le, és mutatta a férfi, hogy nézzem meg, hogy ők mit esznek, és milyen ruhákban vannak, és mennyire fel vannak ékszerezve. Ha beállok hozzájuk katonának, akkor én is élehet úgy. Mondtam, hogy nem vagyok haljandó katona lenni. Akkor a hajléktalan szállóra vitt, hogy akkor éljek ott. Én tudtam, hogy reggelre úgyis vissza kell hogy hozzanak, és nem bántam. Ott egy vasbetonnak kinéző egyszoba öszkompfortos szalagház volt. Oda vitték a hajléktalanokat. Egy nagy műanyag zsákot hoztak, amiben itt nálunk összelopkodott ruhák voltak, és azt osztották ki a hajéktalanok között. Egyesével kellett sorban állni. Egy 10 év körüli fiatal lány állt mögöttem, és előre engedtem. Elkezdett üvöltözni a kiosztó férfi, hogy nincs jogom udvariaskodni, mert hajléktalan vagyok. A kislány mondta, hogy nem érdekli, mert reggelre úgy is vissza kell bennünket vinniük, mert nem a szabad akaratunkból vagyunk itt, elraboltak bennünket. Így elsétáltunk, a kiosztó feje meg lilult...
Utána legközelebb meg egy lapos öregotthon épületbe vittek bennünket, akik nem voltunk hajlandóak katonáskodni náluk. Ott meg az engedetlen férfiakat mestereséges női testbe rakták, úgy, hogy az igazira testükre húzták. Így akarták megalázni, mert nem votak hajlandóak katonáskodni náluk. Kötni, meg hímezni kellett nekik. Fegyveres katonák álltak fölöttük, és röhögtek rajtuk. Mióta sehogy sem lettem hajlandó sem katonának, sem másnak hozzájuk menni, azóta hüllő, és kígyószemmel látom őket, és nem kicsi szürkéknek. Ezt nem csak álmomban, hanem ébren is időnként.
Hát ennyit a katonáskodásról. Sohas sem biztos, hogy kik is azok akik katonáskodásra veszik rá az ember lányát, fiát....
Legyen nagyon szép, és vidám napotok!
Sok szeretetteel Erzsi.
,épületek vannak a repülőgépgyár helyén?Ezek a lenyomatok az épületek helyei?
