Csevegős -x szemezős - barátok sokszemközt

Csillucs86 írta:

Pont nézegettem képeket, annyira jó, hogy így vannak egymásnak!

Első találkozás:
Csatolás megtekintése 1230538
Itt a jobb felső sarokban lett teljes a szerelem, bár Bodza részéről nagyobb volt, Gergőt, aki akkor kábé két hete lépegetett azt is instabilan iszonyat zavarta a kis szőrgombóc a lába alatt, aki ráadásul rendszeresen arcon is nyalta és az milyen fújj volt - manapság persze ha nem figyelek az se gond, ha a túrórudi maradékát kutyamosdatja le az arcáról...

Együtt nőnek, bár Bodza gyorsabban:
Csatolás megtekintése 1230539

Itt a bal felső sarokban épp megtámassza Gergőt, itt még tanult járni és cipőben mégannyira sem ment neki, arra lettünk figyelmesek, hogy Bodza mindig úgy állt, hogy vissza tudja billenteni Gergőt.

Kattints a kibontásához...

Sajnálom Csillus a kutyátokat!
Nagyon klassz lehet, hogy Gergőnek van egy "kutyatesója", pláne, hogy ennyire szeretik is egymást!

evelyn13 írta:

Én már meg sem próbálok szólni csak csendben.
A középső gyermekem 29 hétre született,de még mielőtt meg lett volna a kórházba fel sem akartak venni azt mondták mivel még nem töltöttem be a 30. hetet át visznek a Schöpf Mérei Kórházba. Aztán amikor megvizsgált az orvos azt mondta sehová sem mert már a gyerek a szülőcsatornába van. 1470 grammal született decemberben és január 22-én vihettem csak haza. Addig bejártam hozzá. Nálunk Pesten ritkán van bent lakás. Nekem szerencsém volt egy busszal betudtam menni és estig ott voltam a kismama szobába.

Kattints a kibontásához...

Kirjava írta:

Én a karolina úton voltam a 2 évessel és onnan jártam az üllői útra a kicsihez reggel vittem a tejet addig az apja volt a nagylánnyal ilyenkor mindig megszoptattam az árva babát is mivel a lánykám 1200grammal született így sokáig csak nézhettük. Azért az könnyített a helyzeten, hogyha látogatónk volt az kíváncsi volt mind két lányra így a tej reggel is este is eljutott a kicsihez, ő is decemberben született.

Kattints a kibontásához...

Azért a 29. is nagyon hamar volt!!! Én is a Schöpf-ben szültem, de nagyon értettek is a koraszülöttekhez!
Kirjava, le a kalappal előtted! Remélem, mindkét lány jól van!

Csillucs, nagyon sajnálom az elpusztult kutyusotokat. Sajnos, a mienk is eléggé megöregedett, úgy sajnálom szegény! Előre félek, hogy mi lesz, ha elpusztul, Nővérem nagyon imádja!

A gyerkőc és bodza! imádnivalók!

Csillucs86 írta:

Pont nézegettem képeket, annyira jó, hogy így vannak egymásnak!

Első találkozás:
Csatolás megtekintése 1230538
Itt a jobb felső sarokban lett teljes a szerelem, bár Bodza részéről nagyobb volt, Gergőt, aki akkor kábé két hete lépegetett azt is instabilan iszonyat zavarta a kis szőrgombóc a lába alatt, aki ráadásul rendszeresen arcon is nyalta és az milyen fújj volt - manapság persze ha nem figyelek az se gond, ha a túrórudi maradékát kutyamosdatja le az arcáról...

Együtt nőnek, bár Bodza gyorsabban:
Csatolás megtekintése 1230539

Itt a bal felső sarokban épp megtámassza Gergőt, itt még tanult járni és cipőben mégannyira sem ment neki, arra lettünk figyelmesek, hogy Bodza mindig úgy állt, hogy vissza tudja billenteni Gergőt.

Kattints a kibontásához...

Nagyon aranyosak így együtt. Sajnos a mi kutyánk is már 15 éves és ráadásul fajtiszta, szóval így is szép kor. Mióta Megszületett Karolina mindig az ágya vagy a babakocsija mellett alszik, pedig előtte anyósom szobájában aludt. Szegény már annyira nem lát, hogy este kiengedtük, hogy elvégezze a dolgait, hívom -hívom, nem jön. Elemlámpával kibotorkálok a kertbe, hát ott ül a sötétben, ahol Napközben a babakocsi szokott lenni. Úgy megsajnáltam szegényt.

Nekünk a fajta választás nagyon bejött! Bodza - bár Gergő a gazdája, papíron a férjem - a legelső nagytestű kutyám, előtte volt Morzsi, akit akkor kaptam, mikor olyan 2-3 éves lehettem volna egy tacskó keverék volt, másodikban bejöttek az udvarunkba, aznap délután gereblyéztük fel elől a virágoskertet és ott voltak a lábnyomok, gerincen ütötte és lebénult a hátsó része, hónapokig gyógyíttattuk, de sajnos akkor még nem volt ilyen kutyakocsi és miegyéb, el kellett altatni. Aztán a második kutya rá egy fél évre jött, kis girhes, hathetes, beteg foxi keverékkel, Pötyi kutya, akit beadtak a kerítésen egy novemberi napon, épp a sötétben a kerticsapot próbáltuk elzárni télire, amikor valaki az utcáról belengetett egy kutyakölyköt, hogy ajándékba odaadja, ha kell, annyit kérdeztük kan-e, mire a válasz az volt, hogy nem loptam, nem loptam.. Tüdőgyulladása volt és fostos volt, és alig hat hetes, de szépen meggyógyítottuk. Pötyi 2005 februárig élt, a télen hirtelen hasnyálmirigy rákos lett és szinte egy hét alatt elvitte. Márciusban már Tapi kocogott hazáig a menhelyről mellettem majd Sonkát két falu között találtam kukorica címerezés közben és beadtam a menhelyre, aztán addig addig ült a családi kupaktanács, míg mégis csak nálunk landolt. Bodza az ötödik kutyám nekem, Gergőnek első.

Néha én is elgondolkodom azon,hogy mi lesz ha majd Lizike is megöregszik... Nem is tudom,melyik a kevésbé rossz:egy betegségben hirtelen elveszíteni vagy végignézni ahogy megöregszik és a végén esetleg meghozni az utolsó,legfájóbb döntést,hogy ne szenvedjen tovább...Most is sírok,amikor ezeket a sorokat írom... Mi két kutyát veszítettünk el eddig,mindkettő erős,egészséges fiatal jószág volt,tele szeretettel és energiával. A kedves szomszédainknak köszönhetjük mindkettőt. Attól tartok,a harmadik is be fog következni. A mostani német juhászunk csodával határos módon túlélt egy mérgezést másfél éves korában. Most hat és fél éves,és pár hete nagyon lefogyott,időnként puffadt a hasa és alig eszik valamit.Ennek ellenére élénk,aktív,csak rossz ránézni. Tamás elvitte orvoshoz és bebizonyosodott amire számítottam:eléggé rossz a májműködése. A méreg hosszú távú hatása... Most májvédő kezelést kap,meglátjuk mi lesz a vége. A gyerekeket azért már finoman készítem arra,hogy esetleg nem lesz valami sikeres a kezelés...

Szalárd írta:

Néha én is elgondolkodom azon,hogy mi lesz ha majd Lizike is megöregszik... Nem is tudom,melyik a kevésbé rossz:egy betegségben hirtelen elveszíteni vagy végignézni ahogy megöregszik és a végén esetleg meghozni az utolsó,legfájóbb döntést,hogy ne szenvedjen tovább...Most is sírok,amikor ezeket a sorokat írom... Mi két kutyát veszítettünk el eddig,mindkettő erős,egészséges fiatal jószág volt,tele szeretettel és energiával. A kedves szomszédainknak köszönhetjük mindkettőt. Attól tartok,a harmadik is be fog következni. A mostani német juhászunk csodával határos módon túlélt egy mérgezést másfél éves korában. Most hat és fél éves,és pár hete nagyon lefogyott,időnként puffadt a hasa és alig eszik valamit.Ennek ellenére élénk,aktív,csak rossz ránézni. Tamás elvitte orvoshoz és bebizonyosodott amire számítottam:eléggé rossz a májműködése. A méreg hosszú távú hatása... Most májvédő kezelést kap,meglátjuk mi lesz a vége. A gyerekeket azért már finoman készítem arra,hogy esetleg nem lesz valami sikeres a kezelés...

Kattints a kibontásához...

Sajnálom... Drukkolok!
Az emberek többsége nem gondol bele soha, hogy egy állatnak, attól, hogy az ő szemében "csak" állat minden ugyanúgy fáj, mintha ő evett volna mérget vagy belé rúgnának....

Szalárd írta:

Néha én is elgondolkodom azon,hogy mi lesz ha majd Lizike is megöregszik... Nem is tudom,melyik a kevésbé rossz:egy betegségben hirtelen elveszíteni vagy végignézni ahogy megöregszik és a végén esetleg meghozni az utolsó,legfájóbb döntést,hogy ne szenvedjen tovább...Most is sírok,amikor ezeket a sorokat írom... Mi két kutyát veszítettünk el eddig,mindkettő erős,egészséges fiatal jószág volt,tele szeretettel és energiával. A kedves szomszédainknak köszönhetjük mindkettőt. Attól tartok,a harmadik is be fog következni. A mostani német juhászunk csodával határos módon túlélt egy mérgezést másfél éves korában. Most hat és fél éves,és pár hete nagyon lefogyott,időnként puffadt a hasa és alig eszik valamit.Ennek ellenére élénk,aktív,csak rossz ránézni. Tamás elvitte orvoshoz és bebizonyosodott amire számítottam:eléggé rossz a májműködése. A méreg hosszú távú hatása... Most májvédő kezelést kap,meglátjuk mi lesz a vége. A gyerekeket azért már finoman készítem arra,hogy esetleg nem lesz valami sikeres a kezelés...

Kattints a kibontásához...

Nálunk az első német juhászkutyánkat mérgezték meg. Nagyon okos volt. Ő volt aki a férjemet hazakísérte a buszmegállóból és nem mozdult a kapuból. Aztán vagy háromszor átmászta mire mi mindig kiraktuk. Aztán megsajnáltuk és itt maradt .Akkor volt kb 8 hónapos nőstény kutya de nagyon okos. Adtunk fel hirdetést meg az állatorvosnak is szóltunk,hogy talált kutya,de nem jelentkezett a gazdája. Így itt maradt a mi boldogságunkra és Lédi nevet kapta. Lettek kiskutyái mielőtt magműtettük. Sajnos elajándékoztuk a kölyköket, pedig ha tudjuk akkor egyet megtartunk,de előre nem tudtuk a végét. Kb 8 éves lehetett vagy még annyi sem a lényeg,hogy valaki sorba mérgezte a kutyákat a körzetünkbe . Valami 6 vagy 7 fajtiszta szép kutya esett a szívtelen gonosz áldozatául köztük a mienk is. A tettes a mai napig nem lett meg. A másik kutyát vettük egy tenyésztőtől, de az meg túl lehetett tenyésztve , mert hamar megvakult az egyik szemére meg sok minden baja volt. Szegény Ő sem élt 8 évnél többet.

Evelyn!!! Nekünk is volt Lédi kutyánk! Németjuhász, az első kutyánk, határőrségtől hozta Apukám. Szegény, minden nagyobb dörrenéstől félt. Végül Nagymamámhoz került, először nem akart ott enni,de aztán nagyon megszerette a Mamát.

wpetra írta:

Evelyn!!! Nekünk is volt Lédi kutyánk! Németjuhász, az első kutyánk, határőrségtől hozta Apukám. Szegény, minden nagyobb dörrenéstől félt. Végül Nagymamámhoz került, először nem akart ott enni,de aztán nagyon megszerette a Mamát.

Kattints a kibontásához...

A véletlen kiszámíthatatlan! A nevét közösen adtuk a sógornőmékkel és egyöntetűen tetszett mindenkinek. Ez nem hiszem,hogy határőrségnél szolgált ,de okos tanított kutya volt. Majd keresek róla fényképet és megpróbálom valahogy felvarázsolni ide.

Hogy mindenkinek van egy Lady-je, ez a férjem nagypapájáé volt, a házzal örököltük, ház sincs, kutya sincs már.



ez a három éves bolyongás, mintha már nem is lett volna egyik se, másik se

Egy kis ízelítő a baracklekvár főzésről.Még a lekvár száraz dunsztban van, de a magokat megtörtük és megpucoltuk,már a mélyhűtőben várja,hogy mikor lesz sütemény belőlle.
Egyszerre két edényben főztem,mert így nem kellett másfél órát állnom ,mert 3 lábas lett és egyenként az 3x25 perc lett volna .így csak 2x 25 perc volt.

Fűnyírás és egy kis virág igazítás tegnap még a mai egész napos eső előtt
Ma reggel ezeket a madarakat fotóztam . A rigót könnyen lefotóztam,de a kékcinege egy percig sem maradt egy helyben.

Csillucs86 írta:

Most volt itt oltani a doki Bodzát meg a Tapit. Hát, ez a Bodza nem semmi, már kifejlett egy labrador, lefeküdt és van vagy sok kiló, 35 tuti és moccantani nem tudtam, ő meg közölte setovább, főleg a dokifele nem. Tapi már rutinos.

Nem írtam, mert még most is olyan hihetetlen, hogy nincsen, de szegény Sonka egy hónapja elpusztult, elaludt, egyik nap lerobbant, mint télen, aztán mire másik napra kihívtam a dokit elszendergett. Azt mondta sokkal öregebb volt, mint amire a menhely saccolt. Most ez a doki kiírja a chipjét a nyilvántartásból, most már kezd valóságosnak lenni, Bodza szerette nagyon, ő is most kezd magához térni. Nagyjából 12-14 év köré saccolták, az szép kor.

Bodza most:
Csatolás megtekintése 1230530

Tapiék még az áprilisi napsütésben, hátul Sonka a foltos meg Tapi

Csatolás megtekintése 1230531

Kattints a kibontásához...

Nagyon sajnálom a kutyusodat,de az tényleg szép kor. Akkor nem csak én voltam szomorú.
Mi márciusban vesztettük el Kyrát,ő 10 éves volt / kaukázusi /.
A családtól gyorsan kaptam a szülinapomra kaptam Dömét,már régebben tettem fel képet róla.,most 5 hónapos,ő is kaukázusi,csak fiúcska.

evelyn13 írta:

Fűnyírás és egy kis virág igazítás tegnap még a mai egész napos eső előtt
Ma reggel ezeket a madarakat fotóztam . A rigót könnyen lefotóztam,de a kékcinege egy percig sem maradt egy helyben.

Kattints a kibontásához...

Rigo mama

Szalárd írta:

Néha én is elgondolkodom azon,hogy mi lesz ha majd Lizike is megöregszik... Nem is tudom,melyik a kevésbé rossz:egy betegségben hirtelen elveszíteni vagy végignézni ahogy megöregszik és a végén esetleg meghozni az utolsó,legfájóbb döntést,hogy ne szenvedjen tovább...Most is sírok,amikor ezeket a sorokat írom... Mi két kutyát veszítettünk el eddig,mindkettő erős,egészséges fiatal jószág volt,tele szeretettel és energiával. A kedves szomszédainknak köszönhetjük mindkettőt. Attól tartok,a harmadik is be fog következni. A mostani német juhászunk csodával határos módon túlélt egy mérgezést másfél éves korában. Most hat és fél éves,és pár hete nagyon lefogyott,időnként puffadt a hasa és alig eszik valamit.Ennek ellenére élénk,aktív,csak rossz ránézni. Tamás elvitte orvoshoz és bebizonyosodott amire számítottam:eléggé rossz a májműködése. A méreg hosszú távú hatása... Most májvédő kezelést kap,meglátjuk mi lesz a vége. A gyerekeket azért már finoman készítem arra,hogy esetleg nem lesz valami sikeres a kezelés...

Kattints a kibontásához...

Szia!

Nagyon sajnálom,de sajnos vannak dolgok amint nem lehet kivédeni. Nekünk most van a 5. kutyánk,az első
kettő keverék volt,aztán volt egy kaukázusi fiúnk,és utána egy kislányunk. A fiú kaukázusink Hector, 10 és fél évig élt,de ezalatt az idő alatt 3x mérgezték meg meg. Az utolsó mérgezés után megvakult,és még egy évig élt . Imádni való volt,hogy az akkori cicánk Gizmocska,aki egy keverék perzsa volt,de kinti cica,vezető száron terelgette a kutyát,az majdnem mindenhova követte a macskát,és összekucorodva ültek egymás mellett. Néha sírtam,hogy mennyire feltétel nélküli a szeretet,két állatfaj között,ha érzi az egyik,hogy a másiknak szüksége van rá.
Tanulhatnának tőlük az emberek.

én nem vagyok kutya de durván parázok az öregedéstől . a gyerekek szerint már fenőtt vagyok a felnőttek még gyerekként néznek rám... és full őszintén még én is annak érzem magam.

pendragon20 írta:

én nem vagyok kutya de durván parázok az öregedéstől . a gyerekek szerint már fenőtt vagyok a felnőttek még gyerekként néznek rám... és full őszintén még én is annak érzem magam.

Kattints a kibontásához...

Ne tedd. Felesleges energiákat von el tőled. Ha nem parázol: akkor is múlik az idő. Ha parázol: akkor is múlik az idő. Akkor nem jobb mindezt nyugodtan csinálni?! De.

pendragon20 írta:

én nem vagyok kutya de durván parázok az öregedéstől . a gyerekek szerint már fenőtt vagyok a felnőttek még gyerekként néznek rám... és full őszintén még én is annak érzem magam.

Kattints a kibontásához...

Annyi idos vagy mint a középső gyermekem. Nincs okod parázni. Egyszer mindenki meg öregszik ha az élet úgy akarja és nem szól bele valamilyen tragédia. Ez így igazságos. Itt nincs protekció! Nézem egyes hírességeket amint mindent bevetnek , hogy örök ifjúnak és szépnek látszanak,pedig a szépség belülről fakad és az ifjúság a szívekben lakozik. Ezt nem én mondtam valahol olvastam,de messzemenőkig egyet értek vele. A legszebb nő is lehet visszataszító ha megszólal és a legcsúnyább is lehet szép ugyanez okból.
Annyira fiatal vagy , hogy kár ezen gondolkodni. Járj társaságba, keres barátokat és máris másképpen látod a világot.

evelyn13 írta:

Egy kis ízelítő a baracklekvár főzésről.Még a lekvár száraz dunsztban van, de a magokat megtörtük és megpucoltuk,már a mélyhűtőben várja,hogy mikor lesz sütemény belőlle.
Egyszerre két edényben főztem,mert így nem kellett másfél órát állnom ,mert 3 lábas lett és egyenként az 3x25 perc lett volna .így csak 2x 25 perc volt.

Kattints a kibontásához...

Nagy munka volt! Régen én is segítettem a nagymamámnak befőzni. Nagypapám testvérének volt egy öreg barackfája, tőle kaptunk minden évben két vödör barackot. Jajj de isteni finom volt az!
Majd ha jövök (csütörtökön), kérek! Hogy én mennyire pofátlan vagyok! Nem gondolom ám komolyan, nem szabad megbontani, majd jövőre!

Már csak ezért is szeretnék kertes házat hogy közelről leshessem a madarakat.

Holnap megyek apukámmal neonhalakért az akváriumba, remélem jól érzik majd magukat.