Jelenleti iv II.

Pamuzinda

Állandó Tag
Állandó Tag
Koszonjuk..:) es persze Boldog Ujevet mindenkinek. Kicsit meg korai de ejszakas leszek, nem lesz alkalmam ejfelkor uzenni. Meg ha jol latom a tagok szorodasat a vilagban akkor a ma ejjel 12 ora csak hozzavetoleges idopont lehet.
 

cs.linzi

Állandó Tag
Állandó Tag
Itt lehet gyüjteni a 20 hozzászólást, vagy csak úgy beköszönni :)


**************

FIGYELEM - fontos !!!

Canadahun will not allow the display of content protected by copyright law, unless they have the necessary legal rights to display or direct traffic to that content.

A canadahun nem fogja engedni, bemutatni, vagy megtalalashoz iranyitast adni olyan tartalmu anyagot ami a copyright altal vedett,
csak akkor ha legalis engedely van ra.
Akkor én is beköszönök!

Boldog új évet kívánok Mindenkinek! :)
 

Gufo

Állandó Tag
Állandó Tag
"Volt egyszer egy kőfaragó, aki mindig elégedetlen volt magával és az életével.

Egy szép napon, amint mendegélt, elhaladt egy gazdag kereskedő háza előtt. Belesett a nyitott kapun, és látta, hogy odabent csak úgy nyüzsögnek az előkelőbbnél előkelőbb látogatók. "Milyen hatalmas is lehet egy kereskedő"- gondolta a kőfaragó.

Elfogta az irigység és azt kívánta, bárcsak ő is ilyen gazdag lehetne. Akkor bezzeg nem kellene szegény kőfaragó módján tengetnie az életét.

Legnagyobb ámulatára egyszerre gazdag kereskedővé változott. Nagyobb pompa és hatalom vette körül, mint amit valaha álmodni mert volna. Irigyelte és gyűlölte is mindenki, aki nála szegényebb volt. Egyszerre csak pompás gyaloghintót vittek el a háza előtt, a gyaloghintóban magas rangú hivatalnok terpeszkedett, körülötte szolgák hada és gongot ütő katonák. A leggazdagabb ember is mély meghajlással hódolt a menet előtt. "Milyen hatalmas az a hivatalnok" - gondolta. - "Bárcsak magas rangú hivatalnok lehetnék!"

Ezután magas rangú hivatalnokká változott. Mindenhová dúsan hímzett gyaloghintón cipelték, és a nép reszketett tőle és gyűlölte és földig hajolt előtte, amerre csak járt. A nyári nap forrón tűzött, és a hivatalnok iszonyúan kényelmetlennek érezte a fülledt gyaloghintót. Kinézett. A nap fenségesen ragyogott az égen és tudomást sem vett a hivatalnok létezéséről.

"Milyen hatalmas a nap!" - gondolta. - "Bárcsak nap lehetnék!"

Ezután nappá változott, mindenkire pokoli erővel tűzött, kiégette a mezőket és a földművesek átkot szórtak rá. Ám egyszer csak nagy fekete felhő kerekedett, és odafurakodott a nap és a föld közé, így a nap sokat veszített erejéből.

"Milyen hatalmas az a viharfelhő!" - gondolta. - "Bárcsak viharfelhő lehetnék!"

Ezután felhővé változott, elárasztotta a mezőket és a falvakat, mindenki kétségbeesésére. Hamarosan azonban úgy érezte, hogy valami nagy erővel tolja. A szél volt az.

"Milyen hatalmas a szél!" - gondolta. - "Bárcsak szél lehetnék!"

Ezután széllé változott, lefújta a cserepeket a háztetőkről, kicsavarta tövestől a fákat, és mindenki gyűlölte és félt tőle, amerre csak elsüvített. Hanem egyszerre csak nekirohant valaminek, amit bárhogyan is igyekezett elfújni, csak állt rendületlenül. Hatalmas szikla volt az.

"Milyen hatalmas ez a szikla!" - gondolta. - "Bárcsak kőszikla lehetnék!"

Ezután kősziklává változott, hatalmasabb volt mindenkinél a világon. Ahogy ott állt, egyszer csak kopácsolást hall, egy kalapács hangját, és érezte, hogy farigcsálják az oldalát.

"Ki lehet hatalmasabb nálam, a sziklánál?" - kérdi.

Letekintett, és mélyen maga alatt megpillantott egy kőfaragót."

kínai mese
 
Oldal tetejére