Álmodtam egy országot, melynek két államfője volt. Az egyiket úgy hívták, hogy Gyurcsány Ferenc, a másikat pedig úgy, hogy Bokros Lajos
Ők ketten egymás munkáját kiegészítve, segítve, azon fáradoztak és dolgoztak, hogy abban az országban, az emberek igazi jólétben élhessenek. Összehangolt, nagy tudással, gyakorlattal, éles szemmel, az Ő általuk produktívan elvégzett munkájuk miatt és okán, az az ország így vált igazi „paradicsommá”. Ők ketten, s az ő kormányuknak a tagjai már a csírájában irtották a káoszt, a korrupciót, s mindent megtettek, s tettek is, hogy az az ország valóban, felvirágozzék. A kormánytagok, a szakágak vezetői hatalmas tudással rendelkeztek, folyamatosan és újbólagosan képezték magukat.
Álmodtam egy országot, egy olyat, amit az egész világon elismertek. Abba az országba nem ki, de beözönlöttek az anyagi biztonságot, jövőt, nemcsak remélő, de megteremtő szakemberek, tudósok, s mindazok, akik munkájukkal és nem holmi furmányokkal akartak tenni a jobb, élhető életért. No igen, abba az országba tömegével érkeztek mindazok, akik nemcsak tanulni, de dolgozni, maximális odaadással, tevőlegesen is akartak. Munkahely és –lehetőség, olyan sok volt, hogy szükségessé vált a külhonból érkező munkaerőkre is. Minden flottul ment és szervezetten. Abban az országban nem volt adózás, de volt fegyelem. A munkaidőt munkával és nem trécseléssel és a munka elkerülésével, töltötték. Abban az országban biztonságos volt a szociális háló, s nem volt senki, aki a bármi okból ellátatlanul, "partra vetett halként" élt, vagy maradt volna. Az az ország önfenntartó volt, minden élt és lüktetett: a mezőgazdaság, az ipar, a bányászat, a kül- és a belkereskedelem, a turizmus, a szállítmányozás, a közlekedés. Minden pörgött és forgott, mert az emberek a munkahelyükön szervezetten és maximális hatékonysággal dolgoztak. Ellenértékként: biztos és magas fizetést kaptak. Így a szabadidejükben meg tudták fizetni mindazon programokat, a kirándulásaikat, a különféle utazásaikat, sőt a szórakozásaikat is, amivel, amiben fizikailag és lelkileg is feltöltődhettek.
Álmodtam egy országot, ahol nem volt korrupció, de minden jól és olajozottan, szervezetten működött.
Álmodtam egy országot, ahol nemcsak a felnőttek, de a gyerekek is csapatostól jártak könyvtárba, színházba és mindenféle ingyenes, érdekes tanfolyamokra.
Álmodtam egy országot, ahol a környezetvédelemről nemcsak „papoltak”, de meg is szervezték.
A természetvédelem törvényeit, saját jól felfogott érdekükben, minden állampolgár be is tartotta. Az utcákon és tereken sok volt a fa és a virág. A házak kertjei gondozottak és ápoltak voltak.
Álmodtam egy országot, ahol nem rabló-, de takarékos és átgondolt, megszervezett gazdálkodást folyt. S, ebben a munkában a vezetők „oroszlán részt” vállaltak. Maximális tudással, elhivatottan, tették is a dolgukat és az önként vagy rájuk bízott kötelességüket, munkájukat.
Álmodtam egy országot, ahol a szülők pontosan tudták, hogy gyerekeiknek szép jövőjük lesz. Választott szakmájukban, hívatásukban el tudnak majd helyezkedni, sőt dolgozni is. A folyamatos képzés és továbbképzés biztosítva volt. Abban az országban a munkának és a tudásnak értéke volt. Álmodtam egy országot, ahol a munkavállalók a megkapott fizetésükből nemcsak éltek, nemcsak vegetáltak, egyik hónapról – a másikra, de tisztességes jövedelmükből félre is tudtak tenni. Álmodtam egy országot, ahol minden a tervek szerint ment és jól, s hírből sem ismerték a harácsolást. Annak az országnak a falvaiban és városaiban pezsgő élet folyt, az emberek a rövid- és hosszú távú terveiket meg is tudták valósítani. Mindenütt volt munkalehetőség, mert azokat megteremtették.
A bányákat megnyitották, s az az ország önfenntartó volt, mert abban az országban minden kincs megvolt.
Álmodtam egy országot, ahol csak szótárakból olvasták, s csak hallomásból ismerték azokat a szavakat, hogy korrupció, irigység, féltékenység és alantas furmánykodás, igazságtalanság, alulfizetettség, no meg a „kirúgás” szóról ,nem is beszélve.
Álmodtam egy országot, ahol a családok békében, együtt, boldogan és nem megosztottságban éltek. Az egymásra acsarkodást még hírből sem ismerték. Bármelyik népcsoporthoz is tartoztak, baráti- és rokoni szálak fűzték össze az egész országot keresztbe és kasul.
Álmodtam egy országot, ahol a törvényeket nem forgatták ki és úgy, hogy azon már senki nem tudott eligazodni. Abban az országban rendszeresen tartottak népszavazást és a nép akaratát mindenkor figyelembe is vették. A bíróságoknak kevés volt a munkájuk, s azok is csak „tyúkperek” voltak. Pontosítok, az ebbe a kategóriába tartozó „bűneseteket” tárgyalták.
Álmodtam egy országot, ahol a kórházakba öröm volt belépni, mert az ott dolgozók nem voltak fáradtak és elkeseredettek, a betegek a legjobb ellátást kapták, s nem fizettek hálapénzt. Az orvosok, az egészségügyi szakszemélyzet nemcsak álmodozott egy jobb életről, de abban is éltek.
Álmodtam egy országot, ahol nagyon sok vidám, boldog, egészséges gyerekeket láttam. Mosolygós szülőkkel, nagyszülőkkel és rokonokkal körbe véve.
Álmodtam egy országot, ahol az üzletek polcai roskadoztak a sok eladásra váró árutól, s azok nem tudtak beporosodni az eladásra várva. Az emberek meg tudták vásárolni, mert volt rá pénzük. A kereskedelem, mint minden más, maximális csúcson forgott, pörgött. Így a piac, s a pénz is. Az utcákon nem voltak bezárt boltok, álmomban nem láttam a leragasztott, „vakká” tett kirakatokat.
*
Álmodtam egy országot, s amikor felébredtem, rémülten fedeztem fel, hogy bizony, a kezem, a bilibe lóg
Ekkor döbbentem a keserű valóságra , hogy én nem ott, nem abban az országban élek, amit megálmodtam.
Így tudatosult bennem az, hogy az álom, egy álom volt csupán, mely nagyon elrugaszkodott, a napi, a megélt valóságomtól.
Ők ketten egymás munkáját kiegészítve, segítve, azon fáradoztak és dolgoztak, hogy abban az országban, az emberek igazi jólétben élhessenek. Összehangolt, nagy tudással, gyakorlattal, éles szemmel, az Ő általuk produktívan elvégzett munkájuk miatt és okán, az az ország így vált igazi „paradicsommá”. Ők ketten, s az ő kormányuknak a tagjai már a csírájában irtották a káoszt, a korrupciót, s mindent megtettek, s tettek is, hogy az az ország valóban, felvirágozzék. A kormánytagok, a szakágak vezetői hatalmas tudással rendelkeztek, folyamatosan és újbólagosan képezték magukat.
Álmodtam egy országot, egy olyat, amit az egész világon elismertek. Abba az országba nem ki, de beözönlöttek az anyagi biztonságot, jövőt, nemcsak remélő, de megteremtő szakemberek, tudósok, s mindazok, akik munkájukkal és nem holmi furmányokkal akartak tenni a jobb, élhető életért. No igen, abba az országba tömegével érkeztek mindazok, akik nemcsak tanulni, de dolgozni, maximális odaadással, tevőlegesen is akartak. Munkahely és –lehetőség, olyan sok volt, hogy szükségessé vált a külhonból érkező munkaerőkre is. Minden flottul ment és szervezetten. Abban az országban nem volt adózás, de volt fegyelem. A munkaidőt munkával és nem trécseléssel és a munka elkerülésével, töltötték. Abban az országban biztonságos volt a szociális háló, s nem volt senki, aki a bármi okból ellátatlanul, "partra vetett halként" élt, vagy maradt volna. Az az ország önfenntartó volt, minden élt és lüktetett: a mezőgazdaság, az ipar, a bányászat, a kül- és a belkereskedelem, a turizmus, a szállítmányozás, a közlekedés. Minden pörgött és forgott, mert az emberek a munkahelyükön szervezetten és maximális hatékonysággal dolgoztak. Ellenértékként: biztos és magas fizetést kaptak. Így a szabadidejükben meg tudták fizetni mindazon programokat, a kirándulásaikat, a különféle utazásaikat, sőt a szórakozásaikat is, amivel, amiben fizikailag és lelkileg is feltöltődhettek.
Álmodtam egy országot, ahol nem volt korrupció, de minden jól és olajozottan, szervezetten működött.
Álmodtam egy országot, ahol nemcsak a felnőttek, de a gyerekek is csapatostól jártak könyvtárba, színházba és mindenféle ingyenes, érdekes tanfolyamokra.
Álmodtam egy országot, ahol a környezetvédelemről nemcsak „papoltak”, de meg is szervezték.
A természetvédelem törvényeit, saját jól felfogott érdekükben, minden állampolgár be is tartotta. Az utcákon és tereken sok volt a fa és a virág. A házak kertjei gondozottak és ápoltak voltak.
Álmodtam egy országot, ahol nem rabló-, de takarékos és átgondolt, megszervezett gazdálkodást folyt. S, ebben a munkában a vezetők „oroszlán részt” vállaltak. Maximális tudással, elhivatottan, tették is a dolgukat és az önként vagy rájuk bízott kötelességüket, munkájukat.
Álmodtam egy országot, ahol a szülők pontosan tudták, hogy gyerekeiknek szép jövőjük lesz. Választott szakmájukban, hívatásukban el tudnak majd helyezkedni, sőt dolgozni is. A folyamatos képzés és továbbképzés biztosítva volt. Abban az országban a munkának és a tudásnak értéke volt. Álmodtam egy országot, ahol a munkavállalók a megkapott fizetésükből nemcsak éltek, nemcsak vegetáltak, egyik hónapról – a másikra, de tisztességes jövedelmükből félre is tudtak tenni. Álmodtam egy országot, ahol minden a tervek szerint ment és jól, s hírből sem ismerték a harácsolást. Annak az országnak a falvaiban és városaiban pezsgő élet folyt, az emberek a rövid- és hosszú távú terveiket meg is tudták valósítani. Mindenütt volt munkalehetőség, mert azokat megteremtették.
A bányákat megnyitották, s az az ország önfenntartó volt, mert abban az országban minden kincs megvolt.
Álmodtam egy országot, ahol csak szótárakból olvasták, s csak hallomásból ismerték azokat a szavakat, hogy korrupció, irigység, féltékenység és alantas furmánykodás, igazságtalanság, alulfizetettség, no meg a „kirúgás” szóról ,nem is beszélve.
Álmodtam egy országot, ahol a családok békében, együtt, boldogan és nem megosztottságban éltek. Az egymásra acsarkodást még hírből sem ismerték. Bármelyik népcsoporthoz is tartoztak, baráti- és rokoni szálak fűzték össze az egész országot keresztbe és kasul.
Álmodtam egy országot, ahol a törvényeket nem forgatták ki és úgy, hogy azon már senki nem tudott eligazodni. Abban az országban rendszeresen tartottak népszavazást és a nép akaratát mindenkor figyelembe is vették. A bíróságoknak kevés volt a munkájuk, s azok is csak „tyúkperek” voltak. Pontosítok, az ebbe a kategóriába tartozó „bűneseteket” tárgyalták.
Álmodtam egy országot, ahol a kórházakba öröm volt belépni, mert az ott dolgozók nem voltak fáradtak és elkeseredettek, a betegek a legjobb ellátást kapták, s nem fizettek hálapénzt. Az orvosok, az egészségügyi szakszemélyzet nemcsak álmodozott egy jobb életről, de abban is éltek.
Álmodtam egy országot, ahol nagyon sok vidám, boldog, egészséges gyerekeket láttam. Mosolygós szülőkkel, nagyszülőkkel és rokonokkal körbe véve.
Álmodtam egy országot, ahol az üzletek polcai roskadoztak a sok eladásra váró árutól, s azok nem tudtak beporosodni az eladásra várva. Az emberek meg tudták vásárolni, mert volt rá pénzük. A kereskedelem, mint minden más, maximális csúcson forgott, pörgött. Így a piac, s a pénz is. Az utcákon nem voltak bezárt boltok, álmomban nem láttam a leragasztott, „vakká” tett kirakatokat.
*
Álmodtam egy országot, s amikor felébredtem, rémülten fedeztem fel, hogy bizony, a kezem, a bilibe lóg
Ekkor döbbentem a keserű valóságra , hogy én nem ott, nem abban az országban élek, amit megálmodtam.
Így tudatosult bennem az, hogy az álom, egy álom volt csupán, mely nagyon elrugaszkodott, a napi, a megélt valóságomtól.