Hazaköltözöm – Egy kivándorolt őszinte vallomása

Olvasgatom a cikkeket és rá kellett jönnöm, az élete mindenkinek egyfelé tart. Mindenki ugyanazt akarja, és mindenki ugyan azt csinálja.

Mindenki létbiztonságot akar, ezért mindenki keményen dolgozik – utcát söpör, takarít, mérnök, stb. – , és mindenki ezt tanítja a gyermekének, gyermekeinek is.

Látod fiam, én minden reggel munkába megyek, keményen dolgozom a megélhetésért, mindenünk megvan – kocsi, ház, pénz, nyaralás, stb.-, ha majd Te is elég sokat tanulsz és dolgozol Te is meg tudsz majd mindent VENNI. Milyen érdekes, ugye? Venni és nem teremteni!

Elhagyjuk az országunkat, egy másik nemzet pénzén élünk, egy másik nemzet erkölcsei szerint, és a gyermekeinket is így neveljük. Hova vezet mindez? Talán oda, hogy a gyerekem sose fogja megtudni, milyen magyar földön élni, hogy milyen magyarnak lenni, hogy mit jelent a hazaszeretet!

Ahol most élsz, sosem lesz a hazád

Joggal merül fel mindenkiben a gondolat, hogy Magyarország mit adott nekem, hiszen csak nyomorogtunk, nem tudtunk megélni egyik hónapról a másikra sem. Hát igen, vannak rossz oldalai a dolgoknak, de felmerül bárkiben is, hogy Ő mit adott a földjének, mely születésétől a haláláig az övé lesz?

Ahol most élsz, mint határátkelő, sose lesz a hazád, sose fog befogadni, még ha TE most azt is hiszed. Mindig idegen leszel, de a szülőföldeden történjen bármi is, Te mindig Otthon vagy.

Odáig jutottam, hogy nap mint nap teszem fel akár többször is a kérdést magamnak, MIT KERESEK ÉN ITT? Van otthon házam, földem, barátaim, rokonaim, családom, mit csinálok még itt? Aztán jön a hirtelen felismerés, hogy az ég egy világon semmit.

A család hiánya

Keresem a pénzt, hogy haza tudjak látogatni a családomhoz, hogy segíthessem őket, hogy segíthessek magamon a gyerekemen, a szomszédon, stb. De valóban segítek nekik? Hisz nem vagyok velük, nem beszélek velük, nem találkozom velük, csak küldöm a pénzt, hogy vegyétek meg, amire csak szükségetek van.

Nem baj hogy én már fél éve vagy talán egy éve se beszéltem és láttam az anyámat, a mamámat, a gyerekemet is csak félévente. Meghalnak a rokonaim, a szüleim, a barátaim, és én hazaugrok a szertartásra, ha van rá lehetőségem.

Ha nincs rá mód, azt mindenki értse meg, mert nekem dolgoznom kell, hogy a temetési költségeket ki tudjátok fizetni. De egy szót nem váltottam velük az elmúlt időbe, nem simogattam anyám arcát, nem búcsúztam el a nagyitól és a legjobb barátom is úgy ment el, hogy nem tudtam vele beszélni.

Mindez MIÉRT? A pénzért, hogy a családom jól éljen. És valóban jól él? Van pénzük, kocsijuk, házuk, nincs adósságuk és jól élnek. Csak egy valamit nem tudnak megvenni, engem, az együttlétet, a családot, a szeretetet.


Rájövök arra, hogy én tettem ezt velük, az én hibám, hogy anyámtól nem tudtam elbúcsúzni, hogy nem tudom a nagyinak megköszönni a finom sütiket és az én hibám, hogy a fiam 18 évesen teng-leng a világban, mert fogalma nincs, mit csináljon, hisz én küldöm a pénzt, hogy vegye meg ezt is azt is.

Ha én otthon maradok, együtt nyomorgunk, akkor a fiam most tudná, hogy hogyan kell az állatokkal bánni, növényt termeszteni, az édesanyám tudná, hogy mennyire hálás vagyok neki, stb.

Hát igen, kell a pénz, de mire?

Gondoljuk csak végig! A gyerekemet ugyanerre nevelem, ugyan abba az életbe kényszerítem bele, amiben én élek jelenleg, és Ő is megtapasztalja majd, milyen sok pénzzel, de család nélkül, igazi szeretet nélkül élni.

Hány határátkelő élte már át azt, amikor az otthon maradt testvérének gyermeke született, vagy a barátja megnősült? Nagyon sokan ismerjük ezt az érzést és mindig elmondjuk, de kár, hogy nem tudtam ott lenni.

A pénz utáni hajsza, a jobblét elvesz tőlünk mindent, ami igazán fontos. Az lenne a fontos, hogy együtt legyünk jóban-rosszban, hogy egymást támogassuk, segítsük, oltalmazzuk.

Ne azt tanítsuk már a gyermekinknek, hogy milyen fontos pénzt keresned, mert ha apád beteg lesz, akkor tudod majd gyógykezeltetni, hanem azt, hogy apád előbb meggyógyul, ha Te vele vagy és szereted.

Ne menthetsz meg mindenkit, de ott vagy

Most jöhet az a rész, amikor azt mondjuk, hogy a családomat magammal viszem, stb., de mindig lesz valaki, aki ott marad, és mindig lesz valaki, akit sajnálni fogsz, és mindig lesz valaki, aki majd hazavár, és mindig lesz valaki, akinek nem az lesz a fontos, hogy Te pénzt keress, csak az, hogy vele légy.

Nem menthetsz meg mindenkit akkor sem, ha otthon vagy, nem segíthetsz mindenkinek, de ott vagy. A hiányérzeted megmarad, mindig hiányozni fog valaki vagy valami.

Hazalátogatsz, amilyen sűrűn csak tudsz, de ott lesz az a bizonyos érzés, hogy mennem kell, mert még be csekkolnom és a gép nem vár meg.

Én most hazaköltözöm, növényeket termesztek, állatokat tartok, kenyeret sütök, sajtot készítek, ellátom önmagam és a családomat egészséges friss finom ételekkel, érzésekkel szeretettel.

Storyvilag.

Hazakoltozom-Egy-kivandorolt-oszinte-vallomasa-669x445.jpg
 
Nagyon igazad van, Veled értek egyet!
Én is ezért jöttem inkább haza annak idején Kanadából, és nem bántam meg!
Hazajövetelem után 10 évvel haltak meg a nagyszüleim, akik felneveltek. Így addig még velük lehettem. 5 év múlva ment férjhez a húgom. Addig még együtt lehettünk.
Szabadabbnak és a gondtalanabbnak éreztem magam itthon, hisz itt volt a családom, a barátaim, akikre számíthattam. Itthon voltam, és a honvágy megtapasztalása után ez nagyon jó érzés volt. Én megértem a cikk íróját. Akkor megfogadtam, hogy én többet nem akarok más országában, más otthonában élni!

De ami a legfontosabb: 3 évvel hazajövetelem után találkoztam a világ legcsodálatosabb férfijával, életem szerelmével, akihez feleségül mentem és ma is a férjem. Igen, nekem mindenképpen megérte hazajönni :)

Szerencséd volt, gratulálok. Kívánom, ne csalódj benne a jövőben sem.

Megtörténhetett volna azonban, hogy ha kint maradsz, ott is belefutsz valami kedves emberbe, akivel ugyanilyen boldogan élsz. Talán még boldogabban is. Akár csak azért is, mert ott igenis gazdagabban élnél. S ha te erre azt mondod is hogy a pénz téged nem boldogít, s ha ezt el is fogadom, akkor is biztos vagyok benne, azzal a sokkal több pénzzel amivel akkor rendelkeztél volna, tehettél volna sok jót másoknak is! Szegényeken, nyomorultakon segíthettél volna!

A több pénz olyasmi, amit nem kizárólag a magunk érdekében lehet csupán felhasználni.

Nem érezted volna-e jól magad, ha kint laksz ugyan, de ott is van kedves férjed, gazdag is vagy a magyar viszonyokhoz képest, és bár le kell mondanod róla hogy naponta láthasd az ismerős magyar környezetet, de évente hazalátogatsz, s akkor segítesz valami idős anyókán, vagy veszel egy szív-tüdő gépet egy kórháznak, amivel csecsemők életét mented meg?

Ilyen nézőpontból akár még az önzés egyik fajtájának is tekinthetem, ha valaki csak az önös boldogságának csalóka álmát hajszolva visszamegy, vagy akár még ki sem megy, meg se próbálja.

Én nagyon későn mentem ki, és látom is már mennyi mindenről maradtam le emiatt. Eleinte persze ez nem az én hibám volt, amiatt maradtam ott mert bennem is égett a lelkesedés, hogy na most aztán rendbehozzuk az országot, s ebben segítek én is erőmből tellően... Legkevesebb tíz évvel korábban is azonban már kimehettem volna mint ahogy megtettem, mert akkor már felnyílt a szemem, s láttam hogy hiába minden. Akkortól már nem foghatom a maradásomat a lelkesedésre, önzetlenségre és hazafiságra. Onnantól a maradásom már csak a legvegytisztább gyávaság volt. Féltem az újtól, a kihívásoktól.

Ezzel rosszul jártam, de másoknak is kárt tettem vele, azoknak, akiken segíthetnék most, azzal a pénzzel, amit megszereztem volna, ha korábban kijövök.

Nyilván persze ama plusz pénz egy része szintén saját önös céljaimra ment volna, mondjuk ki nyíltan: luxusra. Igaz. De nem mind! Így azonban abból se lett semmi ami abból jó célra ment volna.

Szóval azért ezt mind jó szintén figyelembe venni.
 
Túlcsordul a féligazságoktól a cikk.
A kivándorlók nagy része nem pénzt keresni megy külföldre , hanem megélni, nagy a különbség.....
"Ahol most élsz, sosem lesz a hazád" x év kint tartózkodás után megkaphatom az állampolgárságot.
Vajh, miért kell kisebbségi komplexusban szenvedő ember nézőpontját általános érvényűnek elismernem?
Mert írt egy cikket?
Csak nem azért vándorol el a sok fiatal, mert úgy érzi ,hogy a saját hazája ahová született, az áldott anyaföld nem képes biztosítani számára a megélhetést;ezért azt gondolja, hogy ebből a hazából ,köszönöm szépen nem kérek.
Nem is szóltam még a politikai berendezkedésről, a korrupció hegyekről, a kiszámíthatatlanságról, meg arról, amit mindenki megtapasztalhatott, hogy eltelt 25 év, a szüleink életéből és nem lett jobb nekik, elloptak 25 évet az életükből.
Maradjunk csak itthon és verjük a mellünket, hogy mekkora hazafiak vagyunk, ugyan már.
Az én életemből nem fognak elvenni évtizedeket, sem éveket.
Ez a vonat már rég elment.
Tisztességes emberek befizetik a csekkeket , aztán viszont látásra nem marad nyaralásra, autóra, bármire,ez a normális?
Apám mondjuk nem attól fog meggyógyulni, ha szeretem, hanem attól, hogy itthon normális egészségügyi rendszer lesz, nem olyan ahol fertőzést kap el a kórházban.
Oktatási rendszer, ezer sebből vérzik.
Én szeretem a hazámat, de már rég úgy érzem, hogy otthon az átlag állampolgár az utolsó utáni senkinek nézik és ez így nem mehet tovább.
Elmondom ,hogy láttam én a kormányzati munkát 4 éves ciklusokban: 1. év osztogatás, 2-3. év valami nagy rendszer átalakítása, csak mert most megint kitalálták a csőben a lyukat, vagy a meleg vizet , 4.év: ígérgetés, osztogatás. Aztán kezdődik megint minden elölről , konszenzus, vagy az ország érdekeinek előtérbe helyezése,a pártérdekkel szemben soha nem történt meg és meg is lett az eredménye.
Ki akar ilyen országban élni???
 
Hú, hogy mennyire irigyellek, hogy az ennek az álomnak a beindításához szükséges néhány tízmillió ott van a bankszámládon. És akkor még csak a küzdés szintjére sikerült eljutni, mert a mezőgazdaság ott kezd rentábilissá válni, ha a gépeket, földeket, épületeket saját magad birtoklod és nem bérmunkában dolgoznak neked vagy bérbe veszed.

Nem feltétlenül nagybirtokról beszél a cikkíró.
Vidéken élni, és önellátó módra berendezkedni nem kell néhány tízmillió. Pár millióból bőven meg lehet venni egy jó állapotú házat néhány hektár földdel, legelővel, és ha valaki külföldről költözik haza, ennyi tőkéje bizonyára van.
Gépeket nem kell venni, minek. Van kapa és ásó is a világon, ha nincs ló meg eke, de egy traktoros néhány ezerért felszántja a veteményest. Lehet venni egy kocsi trágyát, leszórni, beszántani, és máris lehet veteményezni, ehhez nem kell bérmunkás, meg néhány kecskéhez se, se a tyúkokhoz meg a csirkékhez. Nagyszüleink is így éltek, pedig nem voltak gazdagok, és mindennel ellátták magukat.
Ha ehhez van szabva az igény, akkor ez tökéletes életforma. Sokan is választják ezt.

http://sokszinuvidek.hu/eletmod/otthagytak-szegedet-es-tanyara-koeltoeztek
 
Szerencséd volt, gratulálok. Kívánom, ne csalódj benne a jövőben sem..

Az én koromban már nem hiszem, hogy csalódnék. :) Az élet már bebizonyította, hogy jól tettem. Ha visszatekerném az időt, megint így döntenék!

Nem érezted volna-e jól magad, ha kint laksz ugyan, de ott is van kedves férjed,

Ott nem az lett volna a férjem, aki most az, nekem pedig kifejezetten ő kell (és kellett)! Nem hiszek abban, hogy a világ minden táján vár az emberre egy ilyen szerelem. Ahhoz túl sok a válás mindenhol :) Hatalmas szerencse kell ahhoz, hogy ilyen társat találjon az ember!

gazdag is vagy a magyar viszonyokhoz képest, és bár le kell mondanod róla hogy naponta láthasd az ismerős magyar környezetet, de évente hazalátogatsz, s akkor segítesz valami idős anyókán, vagy veszel egy szív-tüdő gépet egy kórháznak, amivel csecsemők életét mented meg?

Ilyen nézőpontból akár még az önzés egyik fajtájának is tekinthetem, ha valaki csak az önös boldogságának csalóka álmát hajszolva visszamegy, vagy akár még ki sem megy, meg se próbálja.

Nem hinném, hogy önzés az, amikor a saját családommal és a barátaimmal akarom tölteni az életemet. Van, amit nem lehet megfizetni. A nagyszüleimnek nagyon sokat jelentett, hogy visszajöttem. Elsősorban nekik volt szükségük a jelenlétemre, a segítségemre, és nem csupán anyagira.
Szerintem inkább az az önzés, amikor valaki a saját boldogsága érdekében elhagyja a szüleit, nagyszüleit, családtagjait (néha még a gyerekeit is). Mert azoknak nem a pénzére van szükségük, amit hazaküld (ha küld) hanem őrá.

A szegényeken vagy a kórházakon pedig itthon is lehet segíteni, itthonról is támogathatom őket, ehhez nem kell külföldre menni. Ami pedig azt illeti, általában a kevés jövedelmű emberek a legadakozóbbak, és nem a jómódúak.

Az pedig, hogy gazdag lettem volna külföldön, egyáltalán nem biztos. Találkoztam én Kanadában is hajléktalanokkal! Már akkor se hittem abban a tündérmesében, hogy nyugaton mindenki úgy él, mint a Dallas sorozat szereplői. :)

Én nagyon későn mentem ki, és látom is már mennyi mindenről maradtam le emiatt.

De ez a Te tapasztalatod, ami nem mindenkire igaz. Én akkor maradtam volna le sok mindenről, ha nem jövök haza! És amit azóta itt megéltem, Kanada sosem tudta volna megadni. Akkor sem, ha ott meggazdagodtam volna.

Nyilván persze ama plusz pénz egy része szintén saját önös céljaimra ment volna, mondjuk ki nyíltan: luxusra. Igaz. De nem mind! Így azonban abból se lett semmi ami abból jó célra ment volna.

Akkor nem túl méltányos, ha önzésről beszélsz nekem :) Hisz Te sem kórházaknak adakoztad a kint megkeresett pénzedet.
 
Nem feltétlenül nagybirtokról beszél a cikkíró.
Vidéken élni, és önellátó módra berendezkedni nem kell néhány tízmillió. Pár millióból bőven meg lehet venni egy jó állapotú házat néhány hektár földdel, legelővel, és ha valaki külföldről költözik haza, ennyi tőkéje bizonyára van.
Gépeket nem kell venni, minek. Van kapa és ásó is a világon, ha nincs ló meg eke, de egy traktoros néhány ezerért felszántja a veteményest. Lehet venni egy kocsi trágyát, leszórni, beszántani, és máris lehet veteményezni, ehhez nem kell bérmunkás, meg néhány kecskéhez se, se a tyúkokhoz meg a csirkékhez. Nagyszüleink is így éltek, pedig nem voltak gazdagok, és mindennel ellátták magukat.
Ha ehhez van szabva az igény, akkor ez tökéletes életforma. Sokan is választják ezt.

http://sokszinuvidek.hu/eletmod/otthagytak-szegedet-es-tanyara-koeltoeztek

Értem én és tudom mi az önellátás, hiszen olyan helyen és olyan világban nőttem fel, ahol ez teljesen természetes volt. Voltak állataink, termesztettünk magunknak, az átlagosnál jóval nagyobb kertünk volt és a nagyszülőknél is, volt mit tenni. Csakhogy ez nem munka helyett, hanem munka után történt. Úgy érzem, hogy annak az állapotnak a létrehozása, amit fent olvasunk, amikor ebből a szempontból is el tudsz szakadni a társadalomtól bizony sok pénzbe kerül.
Szerintem te pontosan tudod miről beszélek. Szüleink, nagyszüleink nem kedvtelésből és bioszeretetből termeltek, hanem mert nem nagyon volt más lehetőségük.

Az általad idézett példa ugyan tényleg szép, de ott is túl van idealizálva a szitu. Arról beszél benne az alany, hogy a panelban mennyi költség volt, bezzeg itt a tanyán nincs semmi, csak a villanyszámla. Hát ott a nagy pusztában a meleg is olyan kedves, hogy ha ajtót nyitok neki bejön rajta? :) Most nem akarom szétszedni a cikket, de nagyon egyoldalúan csak a szép részét mutatja be a tanyasi életnek. Mondjuk tény, hogy vannak nagyon szép részei.
Nem véletlen laknak az emberek társasházban. Nem azért, mert büdös nekik a munka vagy mert kényelmesek. Mindent összevetve ha a munka úgyis a városhoz köt, akkor bizony lakásban lakni messze olcsóbb, mint egy önálló házban. Egy tanya fenntartása ebben a felállásban bizony egyfajta luxus. Ha viszont tényleg le akar valaki szakadni a városról és legalább annyit termelni, hogy a saját szükségletein kívül tudjon még eladni is a muszáj dolgok előteremtése miatt, hát akkor meg az induló költség ugrik meg nagyon.
 
Ahol most élsz, sosem lesz a hazád

Ahol most élsz, mint határátkelő, sose lesz a hazád, sose fog befogadni, még ha TE most azt is hiszed. Mindig idegen leszel, de a szülőföldeden történjen bármi is, Te mindig Otthon vagy.
Ezt olyan ember mondja aki nem tudott beilleszkedni a befogado tarsadalomba. Sok ilyet ismerek en is. Sajnalom oket mert nyugge valt az orszag ahol elnek.
En sosem ereztem hogy idegenkent kezel ez az orszag es az elso pillanattol otthon ereztem magam.
 
Olvasgatom a cikkeket és rá kellett jönnöm, az élete mindenkinek egyfelé tart. Mindenki ugyanazt akarja, és mindenki ugyan azt csinálja.

Mindenki létbiztonságot akar, ezért mindenki keményen dolgozik – utcát söpör, takarít, mérnök, stb. – , és mindenki ezt tanítja a gyermekének, gyermekeinek is.

Látod fiam, én minden reggel munkába megyek, keményen dolgozom a megélhetésért, mindenünk megvan – kocsi, ház, pénz, nyaralás, stb.-, ha majd Te is elég sokat tanulsz és dolgozol Te is meg tudsz majd mindent VENNI. Milyen érdekes, ugye? Venni és nem teremteni!

Elhagyjuk az országunkat, egy másik nemzet pénzén élünk, egy másik nemzet erkölcsei szerint, és a gyermekeinket is így neveljük. Hova vezet mindez? Talán oda, hogy a gyerekem sose fogja megtudni, milyen magyar földön élni, hogy milyen magyarnak lenni, hogy mit jelent a hazaszeretet!

Ahol most élsz, sosem lesz a hazád

Joggal merül fel mindenkiben a gondolat, hogy Magyarország mit adott nekem, hiszen csak nyomorogtunk, nem tudtunk megélni egyik hónapról a másikra sem. Hát igen, vannak rossz oldalai a dolgoknak, de felmerül bárkiben is, hogy Ő mit adott a földjének, mely születésétől a haláláig az övé lesz?

Ahol most élsz, mint határátkelő, sose lesz a hazád, sose fog befogadni, még ha TE most azt is hiszed. Mindig idegen leszel, de a szülőföldeden történjen bármi is, Te mindig Otthon vagy.

Odáig jutottam, hogy nap mint nap teszem fel akár többször is a kérdést magamnak, MIT KERESEK ÉN ITT? Van otthon házam, földem, barátaim, rokonaim, családom, mit csinálok még itt? Aztán jön a hirtelen felismerés, hogy az ég egy világon semmit.

A család hiánya

Keresem a pénzt, hogy haza tudjak látogatni a családomhoz, hogy segíthessem őket, hogy segíthessek magamon a gyerekemen, a szomszédon, stb. De valóban segítek nekik? Hisz nem vagyok velük, nem beszélek velük, nem találkozom velük, csak küldöm a pénzt, hogy vegyétek meg, amire csak szükségetek van.

Nem baj hogy én már fél éve vagy talán egy éve se beszéltem és láttam az anyámat, a mamámat, a gyerekemet is csak félévente. Meghalnak a rokonaim, a szüleim, a barátaim, és én hazaugrok a szertartásra, ha van rá lehetőségem.

Ha nincs rá mód, azt mindenki értse meg, mert nekem dolgoznom kell, hogy a temetési költségeket ki tudjátok fizetni. De egy szót nem váltottam velük az elmúlt időbe, nem simogattam anyám arcát, nem búcsúztam el a nagyitól és a legjobb barátom is úgy ment el, hogy nem tudtam vele beszélni.

Mindez MIÉRT? A pénzért, hogy a családom jól éljen. És valóban jól él? Van pénzük, kocsijuk, házuk, nincs adósságuk és jól élnek. Csak egy valamit nem tudnak megvenni, engem, az együttlétet, a családot, a szeretetet.


Rájövök arra, hogy én tettem ezt velük, az én hibám, hogy anyámtól nem tudtam elbúcsúzni, hogy nem tudom a nagyinak megköszönni a finom sütiket és az én hibám, hogy a fiam 18 évesen teng-leng a világban, mert fogalma nincs, mit csináljon, hisz én küldöm a pénzt, hogy vegye meg ezt is azt is.

Ha én otthon maradok, együtt nyomorgunk, akkor a fiam most tudná, hogy hogyan kell az állatokkal bánni, növényt termeszteni, az édesanyám tudná, hogy mennyire hálás vagyok neki, stb.

Hát igen, kell a pénz, de mire?

Gondoljuk csak végig! A gyerekemet ugyanerre nevelem, ugyan abba az életbe kényszerítem bele, amiben én élek jelenleg, és Ő is megtapasztalja majd, milyen sok pénzzel, de család nélkül, igazi szeretet nélkül élni.

Hány határátkelő élte már át azt, amikor az otthon maradt testvérének gyermeke született, vagy a barátja megnősült? Nagyon sokan ismerjük ezt az érzést és mindig elmondjuk, de kár, hogy nem tudtam ott lenni.

A pénz utáni hajsza, a jobblét elvesz tőlünk mindent, ami igazán fontos. Az lenne a fontos, hogy együtt legyünk jóban-rosszban, hogy egymást támogassuk, segítsük, oltalmazzuk.

Ne azt tanítsuk már a gyermekinknek, hogy milyen fontos pénzt keresned, mert ha apád beteg lesz, akkor tudod majd gyógykezeltetni, hanem azt, hogy apád előbb meggyógyul, ha Te vele vagy és szereted.

Ne menthetsz meg mindenkit, de ott vagy

Most jöhet az a rész, amikor azt mondjuk, hogy a családomat magammal viszem, stb., de mindig lesz valaki, aki ott marad, és mindig lesz valaki, akit sajnálni fogsz, és mindig lesz valaki, aki majd hazavár, és mindig lesz valaki, akinek nem az lesz a fontos, hogy Te pénzt keress, csak az, hogy vele légy.

Nem menthetsz meg mindenkit akkor sem, ha otthon vagy, nem segíthetsz mindenkinek, de ott vagy. A hiányérzeted megmarad, mindig hiányozni fog valaki vagy valami.

Hazalátogatsz, amilyen sűrűn csak tudsz, de ott lesz az a bizonyos érzés, hogy mennem kell, mert még be csekkolnom és a gép nem vár meg.

Én most hazaköltözöm, növényeket termesztek, állatokat tartok, kenyeret sütök, sajtot készítek, ellátom önmagam és a családomat egészséges friss finom ételekkel, érzésekkel szeretettel.

Storyvilag.

Csatolás megtekintése 1520001
Nem tudom eldönteni hogy ez naiv propaganda,vagy a szerző ironizált.
 
Már megbocsájtsatok , de kicsit levagyok most döbbenve ! mi abban a rossz , ha valaki nemtud a családja nélkül élni és nem a mamon ami neki szükséges !? Miért kell mindjárt rámászni ? Mert van vér a pucájában és megmeri mondani hangosan , hogy HONVÁGYA van , hogy neki bármennyire carul is fog otthon mennie , de a család a rokonság , barátok többet érnek mint az anyagiak ?! Tehát szerintettek akkor mind lenézni , megvettni való ember aki otthon marad és nem kujtorog szerte a világba szerencsétprobálni ? Miért csak az van itt tisztelve aki elmegy ? Vagy már azt akarjátok elhitetni velem , hogy minden olyan ragyogó volt a Kádár rendszerben ? Lehet , nem akarom vitatni egyeseknek igen , akik dözsöltek a jóban és ma szabadságharcosoknak adják ki magukat , van belöllük elég . Partizánok ,ellenállok .
A honvággyal nincs semmi baj.
De akkor miért mennek ki az emberek?Csak mert unatkoznak itthon?
 
"A pénz utáni hajsza, a jobblét elvesz tőlünk mindent, ami igazán fontos. Az lenne a fontos, hogy együtt legyünk jóban-rosszban, hogy egymást támogassuk, segítsük, oltalmazzuk."
- - - Ez a bekezdés univerzálisan igaz! Nem is érdemes vitatnunk.
Ha az emberek ismernék és elfogadnák a mértékletesség elvét, akkor nem lenne az életük ennyire az anyagiak körül forgó és bolyongó - tévelygő valami; hanem sokal jobban megbecsülnék azokat a pillanatokat, amelyek nem vásárolhatóak meg! Az élet ugyanis sajnos kegyetlenül rövid!
Ezért nem szabad olyan dolgok és tárgyak megszerzésére pazarolni az időnket, amelyek végül ígyis-úgyis a szemétdombon végzik.

Tehát:
"Ne azt tanítsuk már a gyermekinknek, hogy milyen fontos pénzt keresned, mert ha apád beteg lesz, akkor tudod majd gyógykezeltetni, hanem azt, hogy apád előbb meggyógyul, ha Te vele vagy és szereted."
- - - Ráadásul nincsen az a pénz, ami kárpótolhatna bennünket azokért a pillanatokért, amelyeket elvesztegetünk a szeretteinkkel tölthető időnkből! Ha valaki esetleg meghal közülük, akkor soha, de soha nem fogjuk tudni bepótolni a mulasztásainkat. Nincs az a pénz, ami bánatunkban kárpótolna bennünket.

Szóval propaganda szöveg ide, vagy oda; ne gondoljátok, hogy a 'pénzkeresés' tiszteletre méltó tevékenység, se azt, hogy végső soron megéri. Mert végsősoron sajnos mindannyian halottak vagyunk, ezért addig amíg élünk, addig éljünk; legyünk minél többet azokkal, akik fontosak a számunkra, és akiknek mi is fontosak vagyunk.
A pénz nem boldogit,de ma már nem boldogulsz nélküle.
Lehet fennkölt mondatokat irni,de ez az igazság.
 
A cikket és gumelig "Süket dumáját" is like-oltam. Miért?
-
A "jobb belátásra jutott" évekig külföldön dolgozo ember egy egészen más positiobol beszél évek után mind amikor elszánta magát, hogy külföldröl fogja eltartani a családját.
-
Tegyük fel, hogy a döntése helyes, nem kelett volna kivándorolnia. Felteszem a kérdést: Ez lenne a meggyözödése ha nem probálta volna meg? Valoszinü nem. :)
Ott a pont Ernoe
 
Az élet televan kompromiszumokkal, nem kell külföldre menni dolgozni ahoz, hogy egy normális dolgozo 10-12 orára elhagyja a családját, pont abban az idöben amikor a gyerekek felkelnek és mielött az ágyba teszi öket a mama.
-
Vannak nagyobb országok is mind Mo., nyugaton sokan csak a hétvégén tudnak haza utazni, vagy naponta 50 km-ert utaznak a munkahelyükig. Az igazság, hogy ezek nélkül a pendlizök és a külföldröl jött munkaerök nélkül nem lenne a világ gazdasági élet ott ahol ma van.
-
Nem hallom szivesen ha ezeket az embereket pénzéhesnek nevezitek. Gondoljatok bele milyen lenne a mi életünk ha ezek az emberek nem hoznának álldozatot, hogy mások egész életükre ugyanazon a helyen tudjanak élni?
-
Nem megvalosithato, hogy minden cég ott üsse fel a produktioshelyét ahol egy szakmunkás él mind ahogy ez korábban volt. A földhözkötöttség megszünése teremtette meg nekünk, hogy a tömegek is emberi modon tudjanak élni.
-
Menyi ideig tartott korábban egy háziasszonynak amig egy csirkét a kertböl az ebédlö-asztalra tett, a munkaruhát kézzel kimosta.., amig a férfiak a terményt betakaritották?
-
En optimista vagyok, az 50-es években hetente 50 orát dolgoztak az emberek, ma maximum 38 orát. Menyi évi szabadsága volt korábban egy embernek, milyen lehetösége egy betegséget kikurálni...? Az emberek még soha nem rendelkeztek anyi szabadidövel mind a napjainkban.
-
A cikkböl feltünik, hogy napjainkban sok embernek megvan a lehetösége alternativák között választani: külföldön dolgozni több pénzért vagy tapasztalat szerzés érdekében, vagy redukáljuk a vágyainkat, lemondunk a lehetöségekröl más, a kényelem érdekében.
Társasházban hazamegy az ember az irodából és a legnehezebb fizikai munka,hogy lenyirja a kocsibejáróban a füvet - tisztelet a kivételnek!!!!
 
Már megbocsájtsatok , de kicsit levagyok most döbbenve ! mi abban a rossz , ha valaki nemtud a családja nélkül élni és nem a mamon ami neki szükséges !? Miért kell mindjárt rámászni ? Mert van vér a pucájában és megmeri mondani hangosan , hogy HONVÁGYA van , hogy neki bármennyire carul is fog otthon mennie , de a család a rokonság , barátok többet érnek mint az anyagiak ?! Tehát szerintettek akkor mind lenézni , megvettni való ember aki otthon marad és nem kujtorog szerte a világba szerencsétprobálni ? Miért csak az van itt tisztelve aki elmegy ? Vagy már azt akarjátok elhitetni velem , hogy minden olyan ragyogó volt a Kádár rendszerben ? Lehet , nem akarom vitatni egyeseknek igen , akik dözsöltek a jóban és ma szabadságharcosoknak adják ki magukat , van belöllük elég . Partizánok ,ellenállok .
Éltem a Kádár rendszerben, nem kell bemutatnod.
S aki elmegy az talán mind önként és dalolva teszi?
Itthon se fenékig tejfel az élet pláne a hátrányos helyzetü kistérségekben,erre is gondolj !
 
Nagyon igazad van, Veled értek egyet!
Én is ezért jöttem inkább haza annak idején Kanadából, és nem bántam meg!
Hazajövetelem után 10 évvel haltak meg a nagyszüleim, akik felneveltek. Így addig még velük lehettem. 5 év múlva ment férjhez a húgom. Addig még együtt lehettünk.
Szabadabbnak és a gondtalanabbnak éreztem magam itthon, hisz itt volt a családom, a barátaim, akikre számíthattam. Itthon voltam, és a honvágy megtapasztalása után ez nagyon jó érzés volt. Én megértem a cikk íróját. Akkor megfogadtam, hogy én többet nem akarok más országában, más otthonában élni!

De ami a legfontosabb: 3 évvel hazajövetelem után találkoztam a világ legcsodálatosabb férfijával, életem szerelmével, akihez feleségül mentem és ma is a férjem. Igen, nekem mindenképpen megérte hazajönni :)
Nem mindenki olyan szerencsés mint te.
Ezt is vedd figyelembe.
 
Nem feltétlenül nagybirtokról beszél a cikkíró.
Vidéken élni, és önellátó módra berendezkedni nem kell néhány tízmillió. Pár millióból bőven meg lehet venni egy jó állapotú házat néhány hektár földdel, legelővel, és ha valaki külföldről költözik haza, ennyi tőkéje bizonyára van.
Gépeket nem kell venni, minek. Van kapa és ásó is a világon, ha nincs ló meg eke, de egy traktoros néhány ezerért felszántja a veteményest. Lehet venni egy kocsi trágyát, leszórni, beszántani, és máris lehet veteményezni, ehhez nem kell bérmunkás, meg néhány kecskéhez se, se a tyúkokhoz meg a csirkékhez. Nagyszüleink is így éltek, pedig nem voltak gazdagok, és mindennel ellátták magukat.
Ha ehhez van szabva az igény, akkor ez tökéletes életforma. Sokan is választják ezt.

http://sokszinuvidek.hu/eletmod/otthagytak-szegedet-es-tanyara-koeltoeztek
Látszik hogy fogalmad sincs a vidéki életről.
S nagyszüleid kora és a mai vidéki Magyarország köszönő viszonyban sincs egymással.
Én csak tudom bejártam az egész országot.
 
Nem szeretnék senkivel sem e cikk miatt vitattkozni , veszekedni hiszen mindenkinek más a fontosabb , van akinek a pénz a vagyon másnak esetleg a család . Ismerek egy pár ifju családot igaz csak orvosok és nem a legjobban megfizetettek közé tartoznak , mégis pár éves külföldi tartozkodás után haza jöttek Kölnböl ahol nagyon is jó fizetö helyen dolgoztak . A barátom fia ugyszintén most költözik vissza Dániából , nem a propaganda miatt , csak valami hiányzott nekik és annyi .

Az emberek jönnek, mennek ebben semmi különös nincsen. Nem szabad pálcát törni az emberek felett akár hogy döntenek a tartozkodásu helyüket illetöen. Mindenkinek joga van kiprobálni, hogy hol érzi magát a legjobban, hol szeretne élni és menyi ideig.
-
Tény, hogy Mo. nem a legjobban fizetett ország, tény, hogy aki kariert szeretne annak több lehetösége van egy nagyobb országban.
-
A munka az csak egy, mindenkit ezer szállal füzödik a környezetéhez, nem elég ha csak a munka és a fizetés jo.
-
En személy szerint nem mennék vissza még öreg koromra se Mo.-ra mert már ott voltam. :)
 
Akkor nem túl méltányos, ha önzésről beszélsz nekem :) Hisz Te sem kórházaknak adakoztad a kint megkeresett pénzedet.

Kórháznak még nem adtam, ebben igazad van. De nem is egy más célra igenis adtam! Nem mindent amit megkerestem itt, teljesen igaz, sőt, a kisebbik részét, még ezt is bevallom. Ellenben messze-messze sokkal többet mint amit akkor adhattam volna ha nem jövök ki, tudniillik mert abban az esetben semmit se adhattam volna, egy huncut vasat se, sőt, nagy az esély rá hogy még én magam szorultam volna mások segítségére - amit aztán vagy megkapok vagy nem.

Szóval, azért az én esetemben mégiscsak fennáll az önzetlenség valamekkora mértéke, bár nyilván nem akarok abban a látszatban tündökölni, hogy valami csodálatos szent lennék. Messze vagyok attól. Mély meggyőződésem azonban, messze több jót tettem így, s általában véve picit jobbá vált a világ, hogy kijöttem.

Bár most biztos meg fogsz sértődni, de nekem az a véleményem, hogy akik kimennek, majd visszajönnek, azok egyszerűen azok akik odakint valasmilyen értelemben "gyengének" bizonyultak. Nem állták meg a helyüket, magyarán mondva! Ennek persze számos oka lehet, nem kizárólag a tehetség vagy szorgalom hiánya (bár leggyakrabban biztos hogy az...). De lehet az is hogy megbetegszik, vagy mittudomén, nem is töröm a fejemet rajta. Mindegy is: Nem állta meg a helyét! Ekkor visszamegy, s hogy ne sérüljön az énképe, hogy ne önmagát kelljen hibáztatnia, eljátssza a nagy hőst, hogy ő tulajdonképpen szívesen maradt volna de hazament mnert ő hazai, ő ezzel áldozatot hoz.. vagy épp, mint a cikkíró, azt mondja hogy így a legjobb neki is, visszatérve, s ezzel legyezgeti az otthon maradottak hiúságát, hogy ők a bölcsek mert ki se mennek... a harmadik lehetőség - a szememben a legaljasabb - meg az, ha egyenesen a kintieket kezdi ócsárolni, mármint ama másik ország állampolgárait, hogy azok milyen rohadékok, hajcsárok, smucigok, mittudomén.

Ez a három típus van.

Aki viszont megállja a helyét, az nem megy haza, mert neki nem is ott van már a haza, hanem ahol él. Az nem HAZA megy hanem VISSZA, de még úgy is csak látogatóba. Ettől persze még ő is érezhet honvágyat. Ezzel együtt kell tudni élni. Ez olyan hogy ha vágyom is netán valami csinos nő után, nem okvetlenül kezdek futni utána, pláne ha látom hogy nem is kellek neki. Senki élete se tökéletes, senkinek se teljesedik minden vágya, efféle hiányérzetekkel együtt kell tudni élni.

Ami meg a férjedet illeti, bármi aranyos is legyen, mély meggyőződésem, rengeteg ipse él a világban aki ugyanolyan jó lett volna neked. Nem hiszek a Nagy Ő létezésében, pontosabban, inkább azt hiszem, mindenki számára létezik rengeteg "nagy Ő". Ezek persze együtt is csak a világ népességének kis százalékát teszik ki, emiatt sokan egyetlenbe se futnak bele sajnos. Te mázlista voltál, belefutottál egybe közülük, ez nagyon oké is, de ettől még simán lehet hogy 3894 másik ilyen is él a világban itt-ott, talán olyanok is akik még jobbak neked, s ezek közül lehet hogy 1562 épp Kanadában. Lehet ha aznap épp nem a repülőtérre sietsz a hazatérő repülőgépedhez, hanem bevásárolni mész, épp fellök mert úgy siet valahova. Aztán jön a sűrű bocsánatkérés, aminek a végén egymásba szerettek.

Senki se tudhatja.
 
Bár most biztos meg fogsz sértődni, de nekem az a véleményem, hogy akik kimennek, majd visszajönnek, azok egyszerűen azok akik odakint valasmilyen értelemben "gyengének" bizonyultak. Nem állták meg a helyüket, magyarán mondva!

Nem sértődök meg, de én nem nevezném gyengeségnek azt, ha valakinek hiányoznak a szerettei, és hiányzik a hazája. Nekem hiányzott.
Az pedig megint csak nem igaz, hogy nem állták meg a helyüket, mert bár én annyi ideig nem voltam kinn, de számos olyan ember tért vissza, akik odakinn sikeres kutatók, orvosok, tudósok, művészek, színészek, stb. lettek.

Ami meg a férjedet illeti, bármi aranyos is legyen, mély meggyőződésem, rengeteg ipse él a világban aki ugyanolyan jó lett volna neked. Nem hiszek a Nagy Ő létezésében,

Azt azért én mégis csak jobban tudom, ki jó nekem. :)
A Nagy Ő létezésére pedig az én esetem a bizonyíték! :) Az, hogy nem mindenki találkozik vele, nem jelenti azt, hogy nem létezik.
 
Nem mindenki olyan szerencsés mint te.
Ezt is vedd figyelembe.

Figyelembe vettem. És senkinek se mondtam, hogy jöjjön haza, aki kint él.
Csak azt mondtam, hogy megértem a cikk íróját, mert én is hasonló okokból jöttem haza, mint ő. Ezért én ezt egyáltalán nem érzem valamiféle agitprop írásnak. Az övé is egy szempont, azt is el kell fogadni.
 

Hírdetőink

kmtv.ca

kmtv.ca

Friss profil üzenetek

petrucy wrote on sizsu's profile.
Megtisztelve érzem magam a követés bejelölése miatt.-))
vorosmart wrote on bsilvi's profile.
Köszönömszépen a legújjab fordítást !
A "friss üzenetek + napok óta nem jelennek meg,hibát jelez
vorosmart wrote on DeeYoo's profile.
Köszönöm szépen a fordítást.

Statisztikák

Témák
38,094
Üzenet
4,794,782
Tagok
615,333
Legújabb tagunk
canoon
Oldal tetejére