Kanadában privatizálták a menekültválságot

Kanada 2015 végén jelentette be, hogy 50 ezer szíriai menekültet fogad be. Ráadásul főleg a veszélyeztetettebb csoportok tagjait várták: nőket, gyermekeket, családokat és az LMBTQ-közösség tagjait.

A letelepedési programban nem csak az állam vett részt, a kanadai lakosság egy része is lelkesen jelentkezett, hogy befogadhassanak a családjukba szír menekülteket. Átlagos állampolgárok ezrei, saját pénzüket és idejüket nem sajnálva vállalták, hogy hozzászoktatják az új élethez a befogadottakat, megtanítják nekik azokat a dolgokat, amik a kanadai boldogulásukhoz szükségesek. A program, az ilyen befogadások egy évre szóltak. Ez most járt le, és eddig nem volt egyértelmű,

mi fog történni a 13. hónapban?
A New York Times cikksorozatot szentelt a témának, alaposan bemutatják például a kanadai nyugdíjas Liz Starkot, aki egy egész évig lelkesen foglalkozott Mouhamad és Wissam al-Hajj-dzsal és négy gyermekükkel. Egy éven keresztül a kanadai állam a szír család nevében utalt lakbért Liz Starknak, és fizette a család legalapvetőbb dolgait. Ennek most vége, de úgy néz ki, nem volt hiábavaló ez az egy év.


A program végére rengeteget fejlődött a hazájukban földművesként dolgozó házaspár. Megtanulták, hogy működik egy modern lakossági bankrendszer, és már saját maguk kezelik a folyószámláikat, amiket a kanadai államtól kaptak a megérkezésükkor. A 36 éves Mouhamad állást is kapott egy közel-keleti étterem konyhájában. Az áruházak, boltok logóiban a betűket már el tudja olvasni és a helyi közlekedési táblákat is felismeri. A gyerekek életükben először iskolába járnak, angolul és franciául tanulnak, sportolnak, versenyeket nyernek. Nagyon szeretik például a jégkorcsolyát, amiről valószínűleg nem is hallottak volna, ha szülőföldjükön maradnak.

Pedig Mouhammad a program elején azon gondolkodott, hogy visszamegy Szíriába.
"Nem bírom megtanulni ezt az új nyelvet. Egy éve vagyok Kanadában, és csak néhány szót értek." – mondta akkor kétségbeesetten. A program végére azonban beilleszkedett, megszokta az új életet, a munkahelyén még fizetésemelést is kapott.

Több önállóság
A letelepedési program finanszírozása egyszerre megy állami és magán forrásokból. Van, aki saját pénzt tesz az integrációba, van, aki csak arra vállalkozik, hogy furikázza a családot, esetleg megcsinálja a házi feladatot a gyerekekkel. A magánszponzorok a 13. hónap kezdetével dönthetnek arról, folytatják-e a segítségnyújtást. A Hajj család támogatói úgy döntöttek, nem fogják. De nem hirtelen egyik napról a másikra vonták vissza az összes támogatást, hanem fokozatosan szoktatták a családot az önellátásra.

Egy menekültek beilleszkedésével foglalkozó állami alkalmazott, Sam Nammoura azt állítja, az a legjobb döntés, ahogy a Hajj család támogatói döntöttek. Sokszor a magánszponzorok annyira hisznek az integráció fontosságában, hogy gyakorlatilag túlszeretik a menekülteket, akik ezért annyi gondoskodást kapnak, hogy nem tanulnak meg gondoskodni magukról, nem tanulják meg, milyen lesz saját lábon megállni a kanadai társadalomban. Az egyik támogató például szabadidejében elvállalta, hogy elviszi a család gyerekeit az iskolán túli elfoglaltságokra, például úszásoktatásra. Kocsival szállította a gyerekeket rendszeresen, mígnem egyszer csak bejelentette, hogy többet nem fogja, legyen az már a szülők dolga.

15742513_caff0804b31f6177cd56c4789e07d6e1_wm.jpg

Fotó: Drew Angerer / Getty Images Hungary
Azonban a szülőknek nem segített abban, hogyan kell tömegközlekedéssel elvinni a gyerekeket az uszodába. Közvetlenül ezután a gyerek nem is jutott el a heti úszásra. Ez intő jel volt, a szponzorok érezték, hogy nem lehet a támogatást egyik napról a másikra elvenni a családtól. A segítők közösen megbeszélték, elkezdenek távolodni a családtól, de lassan, fokozatosan.

A menekültek fele önállósodott egy év alatt
A kanadai állami statisztikák szerint a Hajj családhoz hasonló vegyes rendszerben befogadott menekült családoknál, tehát ahol az állami intézmények mellett magánemberek is segítenek a beilleszkedésben, a felnőttek 50 százaléka már teljes munkaidőben dolgozik, mire a program véget ér. Ez igazi sikernek számít 12 hónap után, pláne, ha figyelembe vesszük, hogy a másik felnőtt jó eséllyel gyermeket nevel, emiatt nem tud munkába állni.

Ezzel szemben azok a menekültek, akik a 12 hónapjukat kizárólag állami szereplőkkel töltötték, például szállókon, nekik csupán a 10 százalékuk dolgozik teljes állásban a program végére. (Bár ehhez az is hozzátartozik, hogy többnyire ők azok, akik egészségügyi problémákkal küzdenek vagy kevésbé iskolázottak – épp ezek miatt kevésbé kapósak a menekülteket befogadni kívánó kanadaiak körében, hiába van nekik nagyobb szükségük a több segítségre.)

A kanadai program sikere miatt egyre több ország gondolkodik hasonló programokban. A briteknél és az argentinoknál már megkezdődtek az első kísérleti programok a magánosított integrációban és a szakemberek arra számítanak, hogy egyre több ország kezdi meg a menekültek ilyen jellegű befogadását. Főleg, hogy

az önkéntes befogadást a jobboldali pártok sem ellenzik olyan hevesen, mint az állami betelepítési programokat.
Még a jelenleg ellenzékben lévő kanadai Konzervatív Párt, akik folyamatosan kritizálják a liberális kormányt, amiért újabb és újabb menekülteket fogad be (2015 vége óta újabb 40 ezer szíriai érkezett Kanadába), még ők is támogatták, hogy növeljék az állampolgárok által önkéntesen befogadható menekültek számát.

Az igazi sikert csak hosszútávon lehet megítélni
Jelenleg a program sikerességét hangoztatók arra hivatkoznak, hogy a felnőtt szírek fele dolgozik. Pedig az igazi változás a gyermekek életében fog látszódni a szakemberek szerint, akik azt gondolják, ha a menekült gyermekek legyőzik a kezdeti nehézségeiket az iskolában, elsajátítják az angolt és a franciát, akkor utána az iskolapadból úgy kerülnek ki, mint bármelyik másik kanadai gyerek. Mindenki abban bízik, hogy az iskolarendszerben eltöltött évek eltörlik a gyerekek közötti egyenlőtlenséget. A Hajj családnál ez úgy látszik menni fog, a gyerekek egy év alatt megtanultak angolul olvasni.

Miközben Európában és az USA-ban átrajzolta a politikai térképet a menekültválság és azzal a bezárkózást hirdető pártok felemelkedése, sok kanadai úgy fogja fel a programot, mint egy nagy generációs befektetést az ország jövőjébe, és egyelőre úgy néz ki, nem tévednek.

(A New York Times teljes cikksorozatát a kanadai integrációs programról itt lehet elolvasni.)

15742459_ae1288fdb88ffa9408b5d64be3aeba24_wm.jpg
 
A menekult idejohet ha nem tud angolul...azok kiket beengednek..aztan majd tanulnak itt angolt
A bevandorlo nyelvtudas nelkul valoszinuleg nem lesz bevandorlo....hanem otthonulo...sajatmagat sajnalo...azokra irigykedo akikbol bevandorlo lett mivel megtettek mindent hogy a pontrendszeres bevandorlo valogatasnal a legmagasabb pontot erjek el es
legyen eselyuk bevandorlova valniuk.
Ez megy a szakkepzettsegre is.
 
kevered a fogalmakat
a menekultbol soha nem lesz bevandorlo
a bevandorlo pedig nem lehet angol tudas nelkul
miert ne lehetne?
elmenekul otthonrol es kozbe megtetszik neki egy hely ahova be akar koltozni nem azert mert fel otthon hanem mert tetszik neki
kozbe megvaltozhat otthon is a helyzet de mar nem akar visszamenni
van ilyen
vagy legalabbis lehet en el tudom kepzelni
vagy bejon mint menekult aztan megtetszik neki itt es amikor hazamehetne akkor meg maradni akar mar mert pl osszejott itt valakivel
az elet sok fura dolgot hoz ossze
 
miert ne lehetne?
elmenekul otthonrol es kozbe megtetszik neki egy hely ahova be akar koltozni nem azert mert fel otthon hanem mert tetszik neki
kozbe megvaltozhat otthon is a helyzet de mar nem akar visszamenni
van ilyen
vagy legalabbis lehet en el tudom kepzelni
vagy bejon mint menekult aztan megtetszik neki itt es amikor hazamehetne akkor meg maradni akar mar mert pl osszejott itt valakivel
az elet sok fura dolgot hoz ossze
feladtam
 
a bevándorló célországba megy, többé-kevésbé felkészült(pl. nyelvtudás), a célország törvényei vonatkoznak rá.
a menekültre nemzetközi jog érvényes, indokolni kell, h miért menekült, befogadó országról nem ő dönt.
és még kismillió fontos különbség.

Igen, de abban meg neki van nagyonis igaza, hogy az Élet sok fura dolgot produkál. Hajmeresztő kacskaringókat az egyéni életutakon néha, olyanokat amiket az illető semmiképp se tervezett el előre, sőt eleinte elképzelni se tudta volna, és ha előre szólnak neki róla kiröhögi aki mondja neki, mert „ő aztán soha”... aztán mégis. Mert semmi se örök csak a Változás, változik ő maga az egyén is, változnak a hozzátartozói is (felesége/férje/egyebek jelleme), változik a nemzetközi helyzet is, változik saját anyagi helyzete is, változnak az egyén céljai is, ha semmi másért nem is de amiatt mert közben évek telnek el, s ő már öregebb, s egy öregebb embernek akkor is más már a fontos ha netán a jelleme nem is változott sokat, hiszen közelebb van hozzá a halál, kevesebb ideje maradt, be kell lássa akadnak dolgok amiket akkor se tud már befejezni/megvalósítani ha amúgy szeretné és fontos neki... egészségi állapota is megváltozhat (többnyire úgy hogy leromlik, bár nagy ritkán akár az is lehet hogy jön valami csodálatos gyógyulás)... És akkor még nem is beszéltem a közismert dologról hogy szerelem is letaglózhatja...
Vagy csak annyi hogy tényleg szimplán megszerette azt az országot ahová vetette őt a sors. Menekültként jött, esze ágában se volt odamenni de sodorta őt a Sors szele, odakerült, eredetileg úgy vélte majd visszamegy, de közben barátokra tett szert, civilizálódott, mittudomén, vagy szimplán semmi kedve sokadszorra is megint újrakezdeni az életét... És mindez akkor is lehet ha nem menekültként jött csak „gazdasági bevándorlóként”...

Az Élet igenis olyan hajmeresztő históriákat tud produkálni hogy a legvakmerőbb fantáziájú regényíró is elbújhat előtte szégyenében! Ami azt illeti saját magam is tudnék példákat anekdotázni ilyesmiről, nem is egyet, a saját életemből is de másokéból is. És hány de hány lehet még amiről fogalmam sincs!

Igazából jelenleg annyira semmi se biztos az Életben, olyan kibaszottul változatos korszakban élünk - amiatt e csúnya jelző mert cseppet se örülök neki hogy ilyen izgalmas korszakban élek - hogy egy ideje úgy vagyok mindennel, hogy mindent leszarok. Szó szerint! Engem már az se érdekel nagyon mi lesz velem, önmagammal akár a jövő hónapban, mert fogalmam se lehet róla. Semmiről se. De nemcsak nekem, másnak se, s aki azt hiszi hogy de igen mert neki tuti biztos alapokon áll az élete, azt kiröhögöm, mert csak ámítja magát! Még az annyira sziklaszilárd alapnak hitt USA is csak egy tűnékeny fantomkép, egy buborék a Sors tengerén, mert ha nem úgy lenne, nem nyerhetett volna itt választást egy Trump, a többi ország meg még ennyire se számít. Szóval én már mindent leszarok, de annyira hogy a pénzemet se nagyon kuporgatom, mert minek, akármi is lehet azzal is: elkobozzák valamiféle Hatóságok, vagy elúszik egy bankcsődben, vagy kirabolnak (ha otthon tartom), vagy tényleg jön egy hirtelen gazdasági összeomlás és a dollár váratlanul annyit ér majd mint régen a magyar milpengő... Ennek én ugyan csak mikroszkopikus esélyét látom, de már kezdek szerény lenni, mert amiket láttam életemben, hát sok olyan dolog volt hogy tutira fogadtam volna hogy az sose lesz, aztán de mégis!

Szóval, én egyre inkább azt a filozófiát osztom hogy élvezzük az életet amíg lehet, és szarjuk le a Holnapot, mert az se biztos hogy megéljük.

Takarékoskodni a jövőre?! Ugyan már, röhejes. Ha annó beléptem volna a magánnyugdíjpénztárba, most verném a fejemet a falba hogy én állat, oda a pénzem mert a Fidesz lenyúlta! De ha nem nyúlja le akkor is mi hasznát venném az addig befizetett összegeknek most, egy másik országban élve?!

Vegyek egy házat Magyarországon, hogy legyen fedél a fejem fölött öreg napjaimra? Minek? Hiába a ház, pénzem úgyse lenne fűtésre se. Aztán meg lehet hogy kivetnének rá valami ad-hoc alapon adót amit nem tudok megfizetni, s erre elkobozzák. Akármi is lehet Orbanisztánban... Vagy hirtelen elönt egy vörösiszap. Vagy ha nem vörös akkor sárga vagy akármi. Vagy a polgármester unokaöccsének megtetszik mert trafikot akar csinálni belőle, s kitalálnak valamit hogy megszerezzék tizedannyiért mint a piaci értéke.

Mindent leszarok. Azért, mert olyan gyorsa a Változás, hogy egyszerűen csak kapkodom a fejemet és nem vagyok képes követni. Már nem is akarom, nem idegesítem magamat vele. Amíg tudok, élek, és kész, aztán majd egyszer felfordulok és az úgy lesz jól. Egészen egyszerűen semennyire se lehet előre tervezni a jövőt. Amióta élek, csak Magyarországon hányszor is változott a politikai széljárás?! Meg a törvények?!

Jogbiztonság nincs. Erkölcs sincs, mert nem lehet ott erkölcsről beszélni, ahol nyilvánvalóan az ügyeskedés van jutalmazva és a felettünk levő seggének kinyalása, s aki ezt nem teszi az nemcsak zsíros javadalmazást nem kap - ami még önmagában csak apró baj lenne, azt még túl lehetne élni - de még a jó hírét is tönkreteszik, tehát aki becsületes az nemcsak szegényen él a becsületessége miatt, de még épp ő lesz MEGVETVE, és megrágalmazva, meggyalázva!

Most őszintén, mi a francért akarjak én ilyen helyzetben „gondolni a jövőre”?!

Majd valahogy lesz, ha meg nem lesz, én se leszek, s ezzel megszűnnek a gondjaim is.

Na de fiatalemberként cseppet se így gondolkodtam, elképzelni se tudtam magamról e gondolkodásmódot, tele voltam hittel, reménnyel, lelkesedéssel, aztán mégis ez lett. Ilyen dolgokat produkál az Élet.

Rém fura dolgokat...
 
Akkor megint ujra.....bevandorlot irtam nem menekultet.
Ahol haboru van onnan jonnek a menekultek.
Ahol nincs onnan a bevandorlok...
Remelem ertheto....lol
-
Nem érthetö, mert Törökországban nincs háboru csak a börtönök dagadnak politikai fogjoktol, egyre többen kérnek menedékjogot.
-
Az 1956-os felkelést is leverték, már nem löttek de a tisztogatás folyt, sokan az életüket mentették.
A magyar nobeldijasok sem a háboru elöl menekültek hanem a személyi biztonságuk érdekében.

Sokszor nagyobb esélye van az embernek tulélni egy bombázást mind egy rasszista szomszéddal találkozni az utcán.
-
 
Ez ugyan nem Kanada hanem No. A video bemutat néhány migráns nöt akik megtalálták a helyüket ebben az országban.
-
Hogy nagyobb motivácioval nézzétek, az egyik hölgy egy 5 gyerekes mama aki államtitkári pozitioig vitte.
-
Nem kell okvetlen mindent érteni, a képek, a hangsuly magukért beszélnek.
-

-
A kép gratis. Erdemes lenne egy Europa-topikot nyitni arrol mit köszönhetünk az Europai Unionak és mit kéne csinálni ahoz, hogy még jobb legyen.
-
Már unom a siránkozást, a pesszimiszmust, a temetö hangulatot. Ezért adjunk egy "Pulse of Europe"
-
Bewegung-Pulse-of-Europe-veranstaltet-Kundgebung-in-Muenster-Europa-Fahnen-vor-dem-Rathaus_image_630f_420f_wn.jpg
 

Hírdetőink

kmtv.ca

kmtv.ca

Friss profil üzenetek

A-Szilágyi Adrienn wrote on adamszilvi's profile.
Szia! Sikerült megszerezni? Ha igen, és megvan még, feltennéd? Ha kell e-mail címet adok!
Köszi!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
beamix wrote on Ajuda67's profile.
Szia,bocs de csak most csatlakoztam,hogyan tudok hozzájutni a fordításaidhoz ? Főképp a Kárpátok vampirjai sorozat 36,37.reszei érdekelnek. Előre is köszönöm az útbaigazítást
Hi! Does anyone here have the easy deutsch books by Jan richter in English?
hanna322 wrote on pöttyösdoboz's profile.
Szia! Érdeklődni szeretnék, hogy az Okosodj mozogva DVD anyagát el tudnád-e küldeni? Sajnos a data linkek már nem működnek. Nagyon köszönöm előre is a segítségedet! Üdv.: hanna322
katuskatus wrote on adabigel's profile.
Szia kedves Abigél! Neked sikerült letölteni Az egészség piramisa c. könyvet? Ha igen, elküldenéd nekem? Szép napot kívánok!

Statisztikák

Témák
38,135
Üzenet
4,802,643
Tagok
615,762
Legújabb tagunk
Sélei viszokai Anita
Oldal tetejére