Én úgy gondolom,hogy egy szülő biztos nem várja el a gyerekétől,hogy olyat csináljon amit nem tud (palacsinta)
Értelmes szülő nem is
De a probléma az..hogy a "gyerekek" képesek a sok szőrnyűséget megcsinálni (pl robbantgani).
Az értelmes szülő az ilyet NEM engedi, nem tűri.
Hogy az emberek elkövetnek minden félét..van olyan, hogy belátás,és megbánás..a lehetőség mindenkinek adott, hogy ezt felismerje, és akár még éljen is vele. Csak ... kevesen vannak akik felismerik , beismerik,és élnek is a lehetőséggel...
Az emberek különfélék, vannak okosak, jók, vannak hülyék, gonoszak, utóbbiaktól belátást elvárni... Bizonyos emberekkel annyira lehetetlen az együttlét, hogy csak otthagyni lehet őket, ill. annyira hiányzik a belátás, hogy max börtöntölteléknek jók, a társadalom hasznára nem válnak...
aki kegyelmes, íralmas, türelmes...
Az nem kegyelem, irgalom és türelem, hogy hagyom a rosszat megtörténni, elkövetni.
Ha a gyereked kiskorában mondjuk azzal szórakázna, hogy szalad a tyúkokhoz és késsel összevissza szurkálja őket, esetleg a macskát a farkánál fogva lóbálja, vagy a kutya fejét kalapáccsal ütlegelné, ezen az alapon te is eltűröd mindezt, csak mert szereted a gyereked és jót akarsz neki? Az állatokat meg majd elviszed szépen az állatorvoshoz, hogy elaltassa, és hozol neki másik állatokat?
Csak azért, mert a jóság az, hogyha nem hagyod, nem engeded a rosszat, a szenvedést, minden tőled telhetőt megteszel ellene. Ha mindenható vagy, akkor egyenest megszünteted.
Ha hagyod a rosszat, akkor nem jó vagy, hanem közömbös, érdektelen.
Az irgalmas megintcsak más tészta. Az inkább a teszetosza mulya megfelelője, aki nem tesz semmit a rossz ellen, mert jaj, hátha ő is rosszat csinál, inkább szánakozik, kesereg, a szenvedőt vigasztalgatja, de a gonoszt nem szünteti.
Melyi ka legjobb ebből a háromból szerinted?
Néha elgondolkodom...az ember miért olyan, ha valakit szidni kell a páholyba foglal helyet,és fennhangon kiállt, majd pedig szinte 10 ujjal mutogat...
De mikor valami szép , kellemes, és jó dolog türténik ,azt miért nem említi meg senki? És miért nem teszi oda,hogy bizony Istentől van ez a jó dolog ami történt?
Tudod, én ezt a következőképpen látom:
Induljunk ki abból, hogy az a bizonyos illető mindenható, és semmi, de semmi nem történhet tudta és előzetes beleegyezése nélkül. Még egy fűszál sem sarjadhat, még a pillangó szárnya sem rezzenhet meg. Tehát minden csakis az engedélyével történhet. Eddig érted?
Nos, itt még nem is lenne gond. Mindenható, azt tesz, amit a kar, azt enged, azt hagy, amit csak gondol, ami neki tetsz.
A gond a következő: minden katónéni meg van arról győződve, hogy ez az izémizé olyan de olyan vééééégtelenül jóóóóóó, olyan de olyan végtelenül a java(i)dat akarja, íhíhíhígy meg úhúhúhúhúhúúúgy szereeeeeeeeet...
És mit lát: ez a szerető izémizé semmit, de semmit nem tesz, amikor sok sok ártatlan, tehetetlen embert baj ér, pedig egy csettintésébe kerülne csupán... Egy csettintés, és a gonosz illető tüstént elállna szándékától, és mondjuk az utcán hirtelen összeeső középkorú urat nem gyorsan kizsebelné és megpattanna, hanem mentőt hívna hozzá, és vigyázna rá, míg ki nem érnek...
Merthogy annak az ilyenolyan belátásrára alapozni, pláne ha olyan jól ismeri, mint a tenyerét, és tudja hogy úgyis megteszi a rosszat, amikor alkalma nyílik rá... Nem kell a már többször rossznak bizonyult izémizének újabb és újabb esélyt adni, úgyis csak visszaél vele... Persze nem az ő munkája megy fuserába, hanem más, ártatlan emberek szenvednek miatta, de csak adja és a dja az újabb és újabb esélyt a rossznak, mert egyszer hááááááátha...
Egyáltalán mit is szeret annyira ez az isten, ezt mondd meg nekem: a rosszat? Elvégre mindig annak ad újabb és újabb esélyt a világ kiuzsorázására, még rosszabbá tételére. A jó meg csak szenved, elvégre rendkívül korlátozottak a lehetőségei a rossz megállítására, jóvátételére. Kit szeret hát jobban?
Bizony, egyesek szerint nincs isten, mások szerint van, de gonosz, de legalábbis érdektelen a világ iránt.
És nagyon de nagyon érdekes elmék azok, melyek szerint jó, és naaaagy aggodalommal, de mégis passzívan figyeli a világ sorsának alakulását.
És hát ugye, hogy miért is nem látjuk meg a jót is?
Nézzünk erre egy példát:
Böske néni:
- Jaj, az én uram hétfőn megvert, kedden megrugdosott, szerdán nem védett meg mikor a szomszéd kutyája megtámadott, csütörtökön egy csomó pénzt elvitt a háztól és úgy berúgott, hogy az árokban aludt el, pénteken megszégyenített a postás előtt, de! de! de! Szombaton megsimogatta az arcomat és az olyan, de olyan jól esett! Vasárnap meg végre egyszer nem káromkodott, mikor elmentem a templomba! Csak mikor hazajöttem! De este megint megcirógatta az arcomat, és azt mondta, jó velem élni! Jaj, hát nem egy imádnivalóan aranyos embör az?
Házi feladat: 5-6 mondatban fogalmazd meg, mi a véleményed a Böske néni gondolkodásáról és férjével való kapcsolatáról! Egy kérdésen pedig elmélkedj egy kissé: milyen típusú emberek gondolkodnak a Böske nénihez hasonlóan?
