Mit olvastál utoljára ?

Státusza
További válaszok itt nem küldhetőek.

garbika

Állandó Tag
Állandó Tag
David Baldacci: A Teve Klub (sorozat, 5 kötet)
Az első kötet kicsit sok szálon indul, jó ideig fogalmam sem volt, ki kicsoda, és hogy fog ez az egész összeállni. DE megérte átrágni magam rajta! A regény második fele és a többi négy nagyon jó, izgalmas, fordulatos. Olyan igazán "David Baldacci"-s :)

covers_28814.jpg
covers_107847.jpg
covers_137398.jpg
covers_149473.jpg
covers_184169.jpg
 

Beka Holt

Kormányos
Fórumvezető
Kormányos
Elif Shafak - Becsület

Becsület.
„A becsületét vesztett férfi halott férfi. Sőt rosszabb, mintha halott lenne. Mert onnantól kezdve nem járhat az utcán emelt fővel, szemét a járdakőre kell szegeznie.
Saját kuckójában, szégyenével körülvéve tölti a hátralevő életét, és összeaszik, kiszárad, mint a víz nélkül maradt gyümölcs.” – olvashatjuk a regényben.
Azonban a kurd férfi becsületét nem saját tettei határozzák meg, hanem felesége, lányai, nővérei, húgai viselkedése.
Nem saját cselekedetei hoznak szégyent rá, hanem nőnemű családtagjainak életvitele.

A 21. században furcsa arról olvasni, hogy – bár a törvények tiltják – még mindig élő jelenség Törökországban a becsületgyilkosság.
Ha egy nő becsületén folt esik, a család egyik férfitagja kapja a feladatot, hogy ezért elégtételt vegyen, mégpedig úgy, hogy a vétkes asszonyt meg kell ölnie.
Az 1945-ben született ikerlányok, Pembe Kader (Rózsaszín Végzet) és Jamila Yeter (Elég Szépség) bár külsőre tökéletes hasonmásai egymásnak, életük mégis teljesen másként alakul.
Pembe Londonba költözik férjével, és felrúgva a hagyományokat, megismerkedik egy idegen férfivel, akivel titokban találkozik.
Jamila viszont otthon marad az Eufrátesz menti kis kurd faluban, sohasem megy férjhez, életét a gyógyításnak szenteli.
Hiába választja el őket több száz kilométer és megannyi kulturális hatás, mégis ezernyi apró szállal kapcsolódik egymáshoz az életük: megérzik ugyanis, ha a másikra valamilyen veszély leselkedik.
Abból pedig van bőven, a nyüzsgő európai fővárosban és az elhagyatott, hegyvidéki kis faluban egyaránt.

Nem egyforma kihívásokkal kell azonban szembenéznie a két testvérnek, de mindkettőjük életét megkeserítik a hagyományok:
Jamila egy viszály miatt nem mehet soha férjhez, Pembe pedig hiába nem él együtt évek óta a férjével, a szabályok akkor is tiltják a válást, vagy hogy más férfival megismerkedhessen.
Hiába a modern környezet, a török nők nem léphetnek ki a nekik rendelt sorsból.
Pembe kísérlete a boldogságra és a továbblépésre kudarcba fullad: több családtagja is meglátja, amint Eliasszal sétálgat London eldugott kis utcáin.
Pembe legidősebb fia, Iskender vállalja magára a mindenható szerepét, hogy a család becsületén esett foltot megtorolja.
A mélységes szeretet, a gyermeki lét és az európai normák miatt Iskendert kétségek gyötrik, megpróbál kibújni a feladat alól.

Hiába nevelkedik Londonban, mégis a hagyományos kurd normák határozzák meg életét.
Egy véletlennek köszönhetően rádöbben arra, hogy anyja titokban egy férfivel találkozik.
Ugyan lelkileg összetörik családja széthullásával, de a külvilág szemében nem apja cselekedetei miatt szégyenül meg.
Nem számít, hogy a családfő szerencsejátékot játszik, adósságokba keveredik, elveszti munkáját, elhagyja feleségét és gyermekeit egy sztriptíztáncosnő miatt, házasság nélkül együtt él vele, nem törődik gyermekeivel és hivatalosan még csak el sem válik Pembétől, elhárítja a problémát, pedig egy hivatalos válással felszabadíthatná feleségét.
Iskendert csupán anyja új barátja zavarja, hogy miatta megszólja őket a közösség, kiközösítetté válnak.
Nagybátyja, Tariq, bosszúállásra biztatja unokaöccsét, majd mikor Iskender elköveti a gyilkosságot, kibújik a felelősség alól.
Szónok, a helyi radikális iszlám mozgalom feje szintén támogatja a megtorlást, arra hivatkozva, hogy a külföldön felnőtt fiúknak a szülők helyett a vallás előírásaira kell hallgatniuk.
Iskender Topraknak valójában nincs választása, mindenképpen megszégyenül.
Ha nem követi el a gyilkosságot, akkor a régi közössége, a kurdok körében válik kitaszítottá, ha pedig megöli anyját, azt a tízparancsolatban hívő angolok nem bocsátják meg neki.
Pedig Pembét az élet kényszeríti rá a változásra, kénytelen munkát vállalni, hogy eltarthassa három gyermekét.
A fodrászkodással kitágul a világ, vágyik egy férfi szeretetére, gyengédségére, hiszen addigi élete során nem volt része benne.

A Becsület bemutatja a 21. századi növekvő rasszizmust, az emigránsokat érő napi atrocitásokat – a rengeteg apró, elhallgatott, hiányzó háttéranyag feszültséget teremthetett volna a történetben, és könnyebbé tette volna a történet megértését.
Az írónő bemutathatta volna a török-kurd történelmi ellentétet, írhatott volna arról, hogy a sèvres-i békeszerződés 1920-ban nemzetközileg elismerte a kurd népnek az autonómiához és a függetlenséghez való jogát.
De ennek megvalósítása – az Irak északi részén néhány éve létrejött önálló kurd tartományt leszámítva – álom maradt.
Pembe és Jamila nem önszántából tanul törökül, egyszerűen nincs más lehetősége.
A közelmúltig tilos volt a kurd nyelv használata Törökországban, a kurdok szabadságharcukat vívják, míg a törökök terrorcselekményeket szenvednek el.
Elif Shafak mindezt „elfelejti” megemlíteni, ezért a csodálatosan szőtt, minden darabkájában pontosan illeszkedő történet hitelét veszti, csak egy regényesen megírt mese lett belőle.
 

FehKrisz

Állandó Tag
Állandó Tag
Sziasztok! Én Jojo Moyes Tengernyi szerelem (The Ship of Brides) című könyvét olvastam utoljára. Nagyon jól írja le az 1946-ban Ausztráliából Angliába tartó hadihajó útját, melyen rengeteg fiatal feleség utazik férjéhez, az ismeretlenbe, a katonáktól elkülönítve, de mégis összezárva. Érdekes volt arról olvasni, milyen volt egy repülőgép-hordozó gyomrában utazni.
 

cilim

Állandó Tag
Állandó Tag
Rohinton Mistry: India, India
"Egy büszke és kegyetlen, keserű és édes, misztikus ország. Egy fiatal özvegyasszony és három albérlője: egy baráti házaspár jólelkű fia és két szabó. Négy különleges ember, akik a kasztrendszer árnyékában tanulják meg a barátság, a szerelem és az összetartozás örök leckéit. Egy igazi, távlatokon átívelő nagyregény az álmok és babonák, a remények és harcok közt vergődő Indiában."
Nem könnyű olvasmány, de érdemes rászánni az időt.
 

TreszkaPanna

Állandó Tag
Állandó Tag
Ken Follett Évszázad trilógia
Titánok bukása - A 20. század első éveitől az első világháború végéig, a Párizs környéki békekötésekig terjedő időszakban játszódik.
A megfagyott világ - A Párizs környéki békékkel kezdődik, és az amerikai és a szovjet atombomba feltalálásáig tart, szereplői az I. kötet gyermekei.
Az örökkévalóság küszöbén - A következő generációk életét mondja el a hidegháború időszakában.

Az első két köteten túl vagyok, most kezdem a harmadikat.
Nagyon jó olvasmány, amit az is bizonyít, hogy anno az iskolában a történelem nem tartozott a kedvenceim közé, és ezt a trilógiát jelentős terjedelme ellenére végigolvasom.
(968, 930, 1219 oldal) Az egyetlen negatívuma a terjedelme, de nem a tartalom miatt, hanem vastagsága miatt, mivel nyomtatott könyvként olvasva kényelmetlen és fárasztó az olvasása.
 

Beka Holt

Kormányos
Fórumvezető
Kormányos
Christina Lamb - A herati varrókörök

Afganisztán, az oroszok kivonulása és a tálibok uralma idején Christina Lamb haditudósító többször járt az országban.
Nem regény, nem kitaláció, minden egyes sora a valóságról szól!
Néhány törvény ami a nőkre vonatkozott:

Nők csak mahram (közeli férfi rokon, azaz apa, fivér vagy férj) kíséretében hagyhatják el a házat.
Nők nem vásárolhatnak férfi kereskedőnél.
A nőknek burkával kell eltakarniuk magukat.
Azt a nőt, akinek kilátszik a bokája, meg kell korbácsolni.
Nők nem beszélgethetnek, és nem foghatnak kezet férfiakkal.
Nyilvános helyen tilos nevetni. Idegen nem hallhat női hangot.
Tilos magas sarkú vagy zajkeltő cipőt viselni, mivel idegen nem hallhatja a nők lépteit.
Tilos mindennemű szépítőszer. Ha egy nő festi a körmét, le kell vágni az ujjait.
Nő nem sportolhat, és nem lehet sportklub tagja.
Tilos olyan ruhát viselni, amelynek színe „szexuálisan izgató”. (Lényegében a világoskéken és a mustársárgán kívül minden szín tiltva volt.)
Lefelé bővülő nadrág még burka alatt sem viselhető.
A nők nem moshatnak a folyókban vagy más nyilvános helyen.
A nők nem léphetnek ki házuk erkélyére. Az ablakokat be kell festeni, hogy a nőket kívülről se lehessen látni.
Minden nőről elnevezett vagy női vonatkozású nevet viselő utcának és egyéb helynek új nevet kell adni.

És néhány ami mindenkire nézve kötelező volt:

Senki sem hallgathat zenét.
Televíziót vagy videót nézni tilos.
Tilos kártyázni.
Tilos sakkozni.
Tilos sárkányt eregetni.
Tilos madarat tartani. A madarak gazdáit be kell börtönözni, madaraikat meg kell ölni.
Akinél az iszlám tanításaitól eltérő mondanivalójú könyvet találnak, kivégzendő.
Képek sem könyvekben, sem lakásokban nem jelenhetnek meg.
Mindenkinek muszlim nevet kell viselnie.
A sportesemények közönsége tartózkodjék az éljenzéstől vagy a tapstól; csak Allah-u-Akbárt énekelhetnek.

Azoknak, akik nem muszlimok, megkülönböztetésül sárga foltot kell a ruhájukra varrniuk. (nem ismerős ez valahonnan?)

Afganisztán az oroszok és a tálibok előtt nyitott ország volt, a nők lehettek orvosok, tanárok, mérnökök. . .
Járhattak iskolába, egyetemre, úgy élhettek, mint bármelyik európai ország asszonyai, lányai.
Aztán jött a tálib rémálom, és burka alá kellett bújniuk, minden megszűnt a számukra.
Mivel a nőknek tilos volt tanulni megoldást kerestek, létrejöttek az úgynevezett varrókörök. A varrás engedélyezett volt.
Összegyűltek egy egy házban ahol levehették a burkát, tanulhattak és élvezhették a pillanatnyi szabadságot.

Nem egy könnyű olvasmány A herati varrókörök, de ajánlom az elolvasását mindenkinek aki szeretne tiszta képet kapni az Afganisztánban élő nők helyzetéről, azoknak az életéről, akik igazi ma élő hősök voltak!
 

Beka Holt

Kormányos
Fórumvezető
Kormányos
Leila - Kényszerházasság

Erről a könyvről nem tudok még beszélni, túl friss az élmény. Azoknak ajánlom akiket érdekel a muzulmán nők sorsa, akik nem értik mi az a kényszerházasság. Akik úgy gondolják, érzik, hogy velük ez nem történhetne meg! Akik nem értik, hogy egy nő miért nem tiltakozik, miért nem pakol össze, és megy el egy olyan családból, ahol tilos a szerelem, ahol számára ismeretlen férfi oldalán kell leélni az érzelemmentes életét. Van pár gondolat amit a könyvből kiragadtam, az írónő saját életét, gondolatait, testi és lelki szenvedéseit olvashatjuk.
Íme

Áttúrják a lányok holmiját, az iskolatáskájukat, a zsebüket, még a fejüket is, hogy a gondolataik között is azok után a személyes és féltve őrzött tilos tárgyak után kutassanak! Egy csomag cigaretta? Szóval kurva vagy. Púderkompakt, szemfesték, szájrúzs, piros bugyi? Ez egy kurva! Egy fiúra vonatkozó gondolat vagy megjegyzés? Ez egy oltári nagy kurva! Egy menstruációs tampon? Egyenesen az orvoshoz, erőszakos szüzességvizsgálat, akár nagykorú a lány, akár nem… Fogamzásgátló tabletták? Úton az eltaszítás felé! Ők, a férfiak, a fiútestvérek, az unokatestvérek, a nagybátyák, de még az anyák, a nagynénik, a sógornők is… még csak tárgynak se igazán tekintenek bennünket. A tárgyakat tiszteletben tartják, a felnövő lányt, a fiatal nőt nem.
Nálunk, a marokkói közösségben a lányok semmilyen esetben sem terveznek olyasmit, amivel a családot felborítanák vagy feladnák. Ez olyan szégyen, amit a nem közülünk valók nem érthetnek meg. Ez a szégyen emészt bennünket, gyávának képzeljük magunkat, ügyetlenül küzdünk, és végül is eltűrjük az egészet, mert sehol máshol nincs menedékünk.
A nő teste eredendő bűn, egy lány az apja szemében csak mint a ház cselédje, szobájának foglya és mint a szüzesség bevont ajándékcsomagja létezik az apa által kiválasztandó férfi részére.
Egy lány taníttatásának végső sikere, hogy férjhez adják. A szülők szerepe az, hogy elkísérjék őt a házasságig. Miután férjhez adták, a lány a férj felelősségi körébe kerül át az apa felelősségéből, aki a férjhez adással elvégezte kötelességét.
Szégyelljük, hogy megvertek bennünket, szégyelljük, hogy be vagyunk zárva, szégyelljük, hogy férjhez adtak bennünket. Szégyen, hogy hazudunk a boldog embereknek. Szégyen, hogy nem volt elég bátorságunk és módunk elküldeni őket a fenébe, és becsapni az ajtót húszéves korunkban. Minden erőszaknak kitett lány félelmében született első törvénye, hogy bármi történik is, bármit tegyenek is velünk, hallgatni kell.
Az összes ember, aki az integrációról beszél, se lenne soha képes ebből kihozni bennünket. Nem volt semmilyen eszközük erre. Mi, a szakközépiskolák és gimnáziumok lányai, felemeltük a fejünket, azt kiabáltuk, hogy „soha”, hogy velünk ezt a szülők már nem tehetik meg… Sohase adhatnak erővel feleségül egy senki földjéről jött fickóhoz. Mert nemet mondanánk. De az erőszakban egyszerre mégis kimondattak az igenek. A gépezet részei lettünk, néhányunknak már gyerekei is voltak, és nekem az volt a benyomásom, hogy még az én korosztályomból is sokan hajlottak arra, hogy ugyanezt műveljék később a lányukkal. Hogy örök időkre újra és újra megismétlődjék, amit ők maguk átéltek. Hol volt itt a megoldás? Amióta megszülettem, a Franciaországban élő muzulmán közösség semmit nem lépett előre, hanem szemmel láthatóan hátrafelé haladt.
Mit kellene tenni, hogy a családok fejlődjenek, hogy előre haladjanak, ne visszafelé? Rezervátumba kellene zárni minket? Ahol a férfiak úgy tudnának uralkodni rajtunk, nőkön, ahogy kedvük tartja, őrködhetnének a lányokra zárt ajtók előtt? Ez egészen biztosan nem vezet sehová: ilyen gettó létezik már némelyik városnegyedben. A muzulmán lányoknak az egyedüli oxigénbuborék csakis az iskola, a középiskola, a tanulás. Csak a tudás teszi lehetővé, hogy meghaladják a középkori hagyományokat, hogy fejlődjenek. Ez az a terület, ahol a vallás és a hagyomány ostoba szabályai már az ajtóknál megtorpannak.
Tudják, hogy befolyással vannak ránk. A család a mi biztonságunk egy olyan világban, amelyet nem tanulhattunk meg egyedül uralni. Mert ők gyermekkorunktól kezdve tiltják tőlünk ezt a világot. És mert mi üres kézzel érkezünk meg ebbe a világba, anélkül hogy bármink lenne, amiből a személyiségünket felépíthetnénk, semmi másunk nincs, csak a hagyományok, a tiltások, a félelem, amit ezek beidegzettek, csak arra hagyatkozhatunk. És mert szeretjük a szüleinket. Egy maghrebi lány szinte teljesen képtelen elvágni ezt a köteléket. Szeretné, folyton keresi az ollót, de mégsem találja, vagy ha megtalálta is, az utolsó pillanatban megbénítja a félelem, hogy szeretteitől elhagyatva, elutasítva, a világban egyedül legyen. Ez a köldökzsinór fojtogat bennünket, megfojt, egészen a halálig, még úgy is, hogy Franciaországban születtünk.
 

mfg92

Állandó Tag
Állandó Tag
Kristen Ashley: Nyomozó (Álomférfi 3): Nem véletlenül húztam ilyen sokáig, hogy elolvassam a 3. részt ebből a sorozatból. Meg sem közelítette az 1. rész (Titokzatos ő) színvonalát. A 2. rész sem volt már egy nagy szám de ez a 3. rész közepes sem igazán volt. Semmi váratlan fordulat csak klisék és egy hihetőség határán túl, extrán jószívű pasi. Szóval nem jött be ez a regény.
 

mfg92

Állandó Tag
Állandó Tag
Karen Hawkins: A makrancos hercegnő (Hurst amulett 4.) A regény beleillett a sorozatba színvonalában de történet szövésben már nem igazán tudott újat nyújtani az írónő. Kevés váratlan fordulat volt benne, de olvasható és élvezhető volt.
 

Beka Holt

Kormányos
Fórumvezető
Kormányos
Malala Juszufzai, Christina Lamb - Én vagyok Malala

Malala Juszufza az első pakisztáni és egyben minden idők eddigi legfiatalabb Nobel-díjasa is.
2012-ben tálib szélsőségesek merényletet követtek el ellene. Egy iskolabuszon utazott, amikor fegyveresek rálőttek és több találat is érte, de csodával határos módon túlélte az életveszélyes sérüléseket. A merénylet után Angliába került és létrehozott egy alapot, melynek az a célja, hogy minden lány és gyermek tanulhasson. Több neves nemzetközi elismerést kapott és 2014-ben Nobel-békedíjjal tüntették ki a pakisztáni szunnita muszlim családból származó leányt, a hindu Kailás Szatjárthival közösen. A tálibok ugyanakkor továbbra is célpontnak tekintik és szerintük csak azért kapott elismeréseket, mert iszlámellenes a tevékenysége.

Mészáros Márton könyvismertetője

Pakisztán olyan ország, ahol a politikai rendszer labilis, és a korrupció virágzik. Az ázsiai állam volt az első muszlim köztársaság, a vallás pedig minden ember életére kihatással van. Ebben az országban nőtt fel Malala Juszufzai, akit ma az iszlám egyik legnagyobb ellenségének, vallásuk elárulójának és meggyalázójának tartanak.
Tizenegy éves korában lett ismert, amikor álnéven híreket tudósított a BBC urdu nyelvű szolgálatának arról, hogy milyen kislányként a tálibok által ellenőrzött pakisztáni Szvát-völgyben élni. A kislány hazájában szélsőséges iszlám militánsok, elsősorban a pakisztáni tálibok ragadták magukhoz a hatalmat. Malala művében éppúgy, lépésről-lépésre elevenedik meg a katonai diktatúra kialakulása, ahogyan a történelem során mindig is történt, különösen az elmúlt évszázadban hatalomra jutott önkényuralmak alatt. Alig néhány hónap alatt a tálibok teljesen átvették az irányítást a természeti adottságokban bővelkedő Szvátban, a konfliktus pedig odáig fajult, hogy rádióadásban osztogatták az instrukciókat a lakosság számára, amelyeket a tanulatlan, félelemben élő nép inkább teljesített attól tartva, hogy leölik őket, mintsem fellázadjon. És sajnálatos módon a szváti konfliktusnak meg is lett az eredménye, a vezetés elrendelte, hogy tilos televíziót nézni, beszüntették a CD-t és DVD-t áruló boltok működését, számos szankciót hoztak, míg végül tucatnyi iskola felrobbantása után megtiltották a lányoknak, hogy iskolába járhassanak. Malala fájóan őszinte beszámolójában visszaemlékezik a 2008-as ramadán időszakára is, amikor apja már a terroristák célpontjának számított nyilvános tiltakozásai miatt, és a rettegésben élő népcsoportnak ivóvize sem volt. A család természetesen szegény volt, de a kislány örült, hogy tanulhat és még akkor is iskolába járt, amikor a tálibok már négyszáz iskolát robbantottak fel, miközben az erőműveket és a polgári lakosságot sem kímélték. A Christina Lamb segítségével megfogalmazott memoár egyediségét az adja, hogy egy tizenhat éves lány írta, akit mára az egész világ megismert. A kezdetben falun élő, majd Mingórába költöző családja történetét meséli el nagyszüleitől kezdve egészen a jelenig. Színes része a cselekménynek nagyapja története, édesapja korai évei, valamint saját gyermekkora abban a világban, ahol nem gratulációt, hanem sajnálatot fejeznek ki a szülőknek, ha lánygyermeke születik. A könyv mégiscsak Malala regénye, és nem történelemkönyv, de a lány személye háttérbe szorul a véres események mögött. Viszont akkor, amikor engedi láttatni magát, egy olyan lány képe jelenik meg előttünk, aki már tizenhárom évesen Stephen Hawking fejtegetéseit olvasgatja, akinek a könyvei a legfontosabbak, aki minden versenyt megnyer az iskolában, és aki kellően csípős nyelvű és ambiciózus ahhoz, hogy átléphesse saját korlátjait. „A toll és a szavak sokkal erősebbek lehetnek még a gépfegyvereknél, a tankoknál, és a helikoptereknél is” – írja Juszufzai. Az ő feladata figyelmeztetés, hogy ne történhessen meg többé, hogy táncosnőt, tanítót és annak apját leölhessék bűn nélkül, és lefejezett holttestekkel rondítsák el az utcákat, vagy ha valaki szembe megy a tálib rendeletekkel, savval locsolják le az arcát. Malala, aki csodával határos módon felépült azután, hogy egy tálib fegyveres lelőtte, elsősorban mindvégig pastu marad szívében, másodsorban szváti, és csak harmadsorban pakisztáni. De szívében mindig is egy eltökélt harcos lesz, aki nem fegyverrel, hanem a szó erejével küzd a lányok oktatásáért.
 

Stack

Állandó Tag
Állandó Tag
Én most fejeztem be a Hazug Kulcsát Mark Lawrence-től.
Nagyon jó , remek hangulatú történet egy sokkal szerethetőbb főhőssel mint a Tövisek trilógiában. Habár ő sem messze tökéletes, de legalább egy fejlődő jellem :D
Csak ajánlani tudom mindenkinek.

Az utolsó rész nincs meg véletlenül valakinek, e-book formájában? Az Osheimi Kerék?
Előre is köszi,
 

Steery

Állandó Tag
Állandó Tag
Claudia Gray - Star Wars:Vérvonal
Ez a történet az Új Köztársaság hanyatlásáról és az Ellenállás megszületésének okairól, körülményeiről szól. Nálam ott van a legkiválóbb, örökbecsű Star Wars regények között. Nem háborús regény, hanem politikai manőverekkel és intrikákkal telepakolt szövevényes munka, a szerzőnek mégis sikerült rendkívül izgalmassá és kellően feszült hangulatúvá, illetve a megfelelő pontokon drámaivá tennie az egészet. És nagyon remélem, hogy ennek a sztorinak mielőbb lesz folytatása, mert így egyszerűen nem érhet véget...
 

t.ercsi

Állandó Tag
Állandó Tag
Cat Lavoie-Váratlan nyaralás
A beharangozó alapján jobbra számítottam. Egyszer olvasható történet, de nem életszerű egyáltalán. Számomra csalódás volt.
 

jacky87

Állandó Tag
Állandó Tag
Cory Doctorow - Homeland
A Kistestvér című könyv folytatása. Az első rész szerintem jobb volt, de ez is eléggé tetszett. Bár lehet kell hozzá egy kis cyber security-s beállítottság / ismeret, de a valóságot, valós eszközöket mutat be. Nekem nagyon tetszett mindkét könyv.
 

Ekilit

Állandó Tag
Állandó Tag
Alexander Söderberg: Andalúziai szerető
Alexander Söderberg : A második fiú

Svéd krimiíró trilógiájának első két kötete, kicsit hajaz a Tetovált lányra, már ami az olvasmányosságot illeti.
Pergő cselekmény, szinte egy huzamban olvastam.
Várom a befejező részt!
 

Beka Holt

Kormányos
Fórumvezető
Kormányos
Jean Sasson - Fiamért mindent - Egy afgán nő harca elrabolt gyermekéért

A Libri könyvismertetője
Miután gyermekként tanúja volt a nagyanyja és három nagynénje nyomorúságos életének, úgy döntött, hogy inkább fiú szeretne lenni. Később bátor és energikus kabuli kamaszként felháborodott, amikor az oroszok megszállták a hazáját. Nemtetszésének nyilvánosan is hangot adott, és végül el kellett menekülnie az országból, hogy mentse az életét. Úgy tűnt, Amerikában új, szabad élet vár rá, édesapja azonban hagyományos afgán házasságot tervezett számára. Férje erőszakos és brutális embernek bizonyult. A folyamatos megaláztatások, verések és nemi erőszak közepette Marjam a kisfiában találta meg a boldogságot. Csakhogy - miután az asszony nem volt hajlandó tovább tűrni a bántalmazást - kegyetlen férje elrabolta tőle a gyermeket, és visszavitte a háború sújtotta Afganisztánba, hogy az anyja ne találhasson rá. Marjam hosszú éveken át kutatott a fia után, miközben tudta, hogy otthon polgárháború dúl, majd később a tálibok sanyargatják a népet. A borzalmas szenvedés tragikus képeivel tarkított regényben Jean Sasson, A hercegnő-trilógia szerzője egy mindenre elszánt, ugyanakkor nagyon nehéz sorsú asszony történetét meséli el, aki eltökélten küzd a szabadságért és a férfiakkal való egyenlő jogokért.
 
Státusza
További válaszok itt nem küldhetőek.
Oldal tetejére