Kumisz kontra kézműves latte, jurta versus importált safe space, Turán vagy Ejrópa? Orbántól tudjuk, hogy a hanyatló Nyugatnak kampó, de a Brüsszel-ellenes szabadságharc, a keleti nyitás, a török- és oroszbarátság közben ott vannak az integrálhatatlan keleti civilizációkról és az európai „etnikai homogenitásról” szóló szövegek is.
Az ember már egészen összezavarodik, hol a helyünk. Ezt gondoljuk most a Kelet vagy Nyugat örökzöld kérdéséről: indexes közvélemény-kutatás Magyarország barátairól és ellenségeiről a Závecz Research jóvoltából.
A keleti nyitás lufijánál sokkal régebbi és időnként mélyebb is az a dilemma, hogy Magyarországnak Keleten vagy Nyugaton van-e a kívánatos helye, van-e olyan, hogy Közép-Európa, és ha már itt vagyunk, merre kellene húzgálnunk magunkat. A nemzetmegosztó kérdés régen kapott akkora hátszelet, mint mostanában, amióta az orbáni retorika egyik fő eleme a Nyugat alkonya, amiben, ugye, Magyarország lenne az új hajnalpír. Vagy valami ilyesmi.
Závecz Researchcsel közös kutatásunkban (ha még nem látta, kezdje azzal, hogy összeszedi a bátorságát, és megnézi, mitől kell félnie nemzetünknek) arra voltunk kíváncsiak, mit gondol erről a kérdésről most a magyar társadalom. Mint a politikai közvélemény-kutatásoknál sokszor, itt is számolni kell azzal, hogy az emberek érzelmeit és álláspontját jelentős mértékben befolyásolja a politikai kommunikáció – nem tudjuk, mennyire stabilak ezek a vélemények; hogy a politikusok mondják azt vissza, amit az emberek eleve hallani szeretnének, vagy az emberek tanulják meg azt gondolni, amit a véleményformálók szajkóznak. Így is érdekes azonban, hogy mit gondol a magyar az ország geopolitikai helyzetéről és kívánatos orientációjáról, és arról, hogy kikkel kellene barátkoznunk, vagy éppen kiktől kellene tartanunk.
Az ember már egészen összezavarodik, hol a helyünk. Ezt gondoljuk most a Kelet vagy Nyugat örökzöld kérdéséről: indexes közvélemény-kutatás Magyarország barátairól és ellenségeiről a Závecz Research jóvoltából.
A keleti nyitás lufijánál sokkal régebbi és időnként mélyebb is az a dilemma, hogy Magyarországnak Keleten vagy Nyugaton van-e a kívánatos helye, van-e olyan, hogy Közép-Európa, és ha már itt vagyunk, merre kellene húzgálnunk magunkat. A nemzetmegosztó kérdés régen kapott akkora hátszelet, mint mostanában, amióta az orbáni retorika egyik fő eleme a Nyugat alkonya, amiben, ugye, Magyarország lenne az új hajnalpír. Vagy valami ilyesmi.
Závecz Researchcsel közös kutatásunkban (ha még nem látta, kezdje azzal, hogy összeszedi a bátorságát, és megnézi, mitől kell félnie nemzetünknek) arra voltunk kíváncsiak, mit gondol erről a kérdésről most a magyar társadalom. Mint a politikai közvélemény-kutatásoknál sokszor, itt is számolni kell azzal, hogy az emberek érzelmeit és álláspontját jelentős mértékben befolyásolja a politikai kommunikáció – nem tudjuk, mennyire stabilak ezek a vélemények; hogy a politikusok mondják azt vissza, amit az emberek eleve hallani szeretnének, vagy az emberek tanulják meg azt gondolni, amit a véleményformálók szajkóznak. Így is érdekes azonban, hogy mit gondol a magyar az ország geopolitikai helyzetéről és kívánatos orientációjáról, és arról, hogy kikkel kellene barátkoznunk, vagy éppen kiktől kellene tartanunk.
