Százával érkeztek a felháborodott kommentek, miután megírtuk, hogy Lázár János szerint rabszolgának mennek a magyarok nyugatra. A miniszter arról beszélt: a külföldön élő magyarok csak akkor tudnak megtakarítani, ha önmagukat kizsákmányolják, közben pedig rosszabb körülmények között élnek, csökkentik a kikapcsolódásra fordított pénzt, időt.
Annak mi is utánaszámoltunk, hogy ez nem így van – bár az is tény, hogy egy őslakos britnél kevesebb pénzért és többet dolgozik egy londoni magyar -, de a kint élők is arról számoltak be, nem is annyira rossz az a rabszolgaélet.
Van például, aki úgy gondolja:
Én is rabszolga vagyok. Heti 40 órát dolgozom és évi legalább háromszor repülök haza/külföldre. Ha ez rossz, - a fizetés mellett - akkor mindenki álljon be rabszolgának!
Más jobban kiakadt Lázárra:
Ezt ugye viccnek szánta??? (…) Próbáljon meg otthon 90 ezerből megélni... aztán jöjjön külföldre...rabszolgának!!!!!! Ötször annyiért... nyugodt és stresszmentes életért!!!
Egy olvasónk saját, részletes példát is hozott:
„Ücsörgök itt rabszolgaként egy piacvezető bristoli nyomdaipari cég vezető webfejlesztőjeként. Rabszolgához méltóan kicsit tea közben olvasgatok, majd még egy kicsi munka után elugrok a feleségemért egy elsőosztalyu borklinikára, ahol ő kozmetikus, majd elmegyünk sqasholni, később talán meg elviszem vacsorázni.
Aztán egy rettenet aggasztó és verítékes munkanap után lehajtom a fejem egy édes külvárosi, négyszobás kis kertes házban, miközben az alig három eves Citroen C5-m a garázsban alszik.
Tulajdonképpen én szeretek rabszolga lenni.”
De volt olyan is, aki arról mesélt:
„Én keresek 2600 fontot, a feleségem 2900 fontot havonta, van két kisgyerek, meg tudunk belőle élni. Nem kell többet melózni, mint otthon kellett, es nem érezzük magunkat rabszolgának. Több magyar is lakik itt, azok is normális életet tudnak élni. Aki itt hajlandó dolgozni, annak rendben van az élete. Ha jobb lenne Magyarországon, hazamennénk. De erről szó sincs. Nem értem, Lázár úr miről beszel. Persze olvastam en is itt szélsőséges esetekről, hogy vannak itt magyarok, akik hajléktalanok. De az nem jellemző.”
Persze a teljes igazság kedvéért azt is hozzátette egy olvasó:
Én azt látom ismeretségi körömben, aki itthon boldogult, az kint is, aki itthon lébecolt, az kint is.
© Spire London / Greenland Group
Többen felemlegették, hogy nem minden a magasabb nyugati fizetésről szól:
„Nem csak a pénz miatt vándorolnak el az emberek. Nyugodtabb munkavégzés, nem a székbe kapaszkodva dolgozik a melós. Ha beteg a gyerek, semmi gond, simán otthon maradhat. Joga van a melósnak es élhet vele. Gazdaságilag biztosabb ország, jobb a jövőkép.”
Nem csak az angliai magyarok akadtak ki, volt például, aki arról írt:
Itt Svájcban is botrány ez a rabszolgasors... mar évek óta azon agyalok, hogy hogy szökjek haza...
De Németországból is csatlakoztak hozzá:
„Szakács vagyok itt, Németországban is, itt is hat napot dogozom, de csak nyolc, nem tizenhárom órában. Mindegy is, mennyit keresek,havi 250 000 forintnak megfelelő euró marad meg havonta a számlámon. Nem megspórolom, megmarad! Ja, otthon,a 26 év munkaviszonyból 12-ről van papírom,hála a feketegazdaságnak. Itt utolsó percig be vagyok jelentve.”
Szintén Németországból érkezett az a reakció:
„5 éve élek Németországban, az Aldiban vagyok kasszás/árufeltöltő, eladó, ez idő alatt mindent elértem, amit otthon 30 év alatt sem.”
Nem minden tökéletes persze ott sem, de az itthoni helyzethez képest még mindig előrelépés:
„Az első néhány év nagyon nehéz volt itt is. Volt olyan időszak, hogy este a kádban csak sírni tudtam a fáradtságtól. Ma mar élvezem, amit csinálok. Nem, nincs kolbászból a kerítés, de van lehetőség fejlődni. Lehetnek ötleteid és azok megvalósításához nem kell mindig akadályokba ütköznöd.”
© AFP / Leon Neal
Nem meglepő, hogy sokaknak az jutott eszébe, milyen az élet Magyarországon:
„Szép, akkor Londonban még rabszolgának is jobb lenni, mint Magyarországon élni.”
Bezzeg az a nemes és jól fizető közmunka...
„Dolgozik családtagom állami alkalmazásban, Lázár úrhoz igen közel. Na AZ a rabszolgaság, folyamatosan növelik a felelősséget, a munkaidőt, a fizetés évek óta befagyasztva (osztályvezetők persze, akik fideszközelibbek, es eleve háromszor annyit keresnek, mint az átlagos közalkalmazott, azok kapnak tetemes fizuemeléseket).”
Más viszont sokkal egyszerűbb megoldást talált:
Nem járok külföldre. Van itt is sok szép hely. Autót kell venni, és kinyílik az ország.
Annak mi is utánaszámoltunk, hogy ez nem így van – bár az is tény, hogy egy őslakos britnél kevesebb pénzért és többet dolgozik egy londoni magyar -, de a kint élők is arról számoltak be, nem is annyira rossz az a rabszolgaélet.
Van például, aki úgy gondolja:
Én is rabszolga vagyok. Heti 40 órát dolgozom és évi legalább háromszor repülök haza/külföldre. Ha ez rossz, - a fizetés mellett - akkor mindenki álljon be rabszolgának!
Más jobban kiakadt Lázárra:
Ezt ugye viccnek szánta??? (…) Próbáljon meg otthon 90 ezerből megélni... aztán jöjjön külföldre...rabszolgának!!!!!! Ötször annyiért... nyugodt és stresszmentes életért!!!
Egy olvasónk saját, részletes példát is hozott:
„Ücsörgök itt rabszolgaként egy piacvezető bristoli nyomdaipari cég vezető webfejlesztőjeként. Rabszolgához méltóan kicsit tea közben olvasgatok, majd még egy kicsi munka után elugrok a feleségemért egy elsőosztalyu borklinikára, ahol ő kozmetikus, majd elmegyünk sqasholni, később talán meg elviszem vacsorázni.
Aztán egy rettenet aggasztó és verítékes munkanap után lehajtom a fejem egy édes külvárosi, négyszobás kis kertes házban, miközben az alig három eves Citroen C5-m a garázsban alszik.
Tulajdonképpen én szeretek rabszolga lenni.”
De volt olyan is, aki arról mesélt:
„Én keresek 2600 fontot, a feleségem 2900 fontot havonta, van két kisgyerek, meg tudunk belőle élni. Nem kell többet melózni, mint otthon kellett, es nem érezzük magunkat rabszolgának. Több magyar is lakik itt, azok is normális életet tudnak élni. Aki itt hajlandó dolgozni, annak rendben van az élete. Ha jobb lenne Magyarországon, hazamennénk. De erről szó sincs. Nem értem, Lázár úr miről beszel. Persze olvastam en is itt szélsőséges esetekről, hogy vannak itt magyarok, akik hajléktalanok. De az nem jellemző.”
Persze a teljes igazság kedvéért azt is hozzátette egy olvasó:
Én azt látom ismeretségi körömben, aki itthon boldogult, az kint is, aki itthon lébecolt, az kint is.
© Spire London / Greenland Group
Többen felemlegették, hogy nem minden a magasabb nyugati fizetésről szól:
„Nem csak a pénz miatt vándorolnak el az emberek. Nyugodtabb munkavégzés, nem a székbe kapaszkodva dolgozik a melós. Ha beteg a gyerek, semmi gond, simán otthon maradhat. Joga van a melósnak es élhet vele. Gazdaságilag biztosabb ország, jobb a jövőkép.”
Nem csak az angliai magyarok akadtak ki, volt például, aki arról írt:
Itt Svájcban is botrány ez a rabszolgasors... mar évek óta azon agyalok, hogy hogy szökjek haza...
De Németországból is csatlakoztak hozzá:
„Szakács vagyok itt, Németországban is, itt is hat napot dogozom, de csak nyolc, nem tizenhárom órában. Mindegy is, mennyit keresek,havi 250 000 forintnak megfelelő euró marad meg havonta a számlámon. Nem megspórolom, megmarad! Ja, otthon,a 26 év munkaviszonyból 12-ről van papírom,hála a feketegazdaságnak. Itt utolsó percig be vagyok jelentve.”
Szintén Németországból érkezett az a reakció:
„5 éve élek Németországban, az Aldiban vagyok kasszás/árufeltöltő, eladó, ez idő alatt mindent elértem, amit otthon 30 év alatt sem.”
Nem minden tökéletes persze ott sem, de az itthoni helyzethez képest még mindig előrelépés:
„Az első néhány év nagyon nehéz volt itt is. Volt olyan időszak, hogy este a kádban csak sírni tudtam a fáradtságtól. Ma mar élvezem, amit csinálok. Nem, nincs kolbászból a kerítés, de van lehetőség fejlődni. Lehetnek ötleteid és azok megvalósításához nem kell mindig akadályokba ütköznöd.”
© AFP / Leon Neal
Nem meglepő, hogy sokaknak az jutott eszébe, milyen az élet Magyarországon:
„Szép, akkor Londonban még rabszolgának is jobb lenni, mint Magyarországon élni.”
Bezzeg az a nemes és jól fizető közmunka...
„Dolgozik családtagom állami alkalmazásban, Lázár úrhoz igen közel. Na AZ a rabszolgaság, folyamatosan növelik a felelősséget, a munkaidőt, a fizetés évek óta befagyasztva (osztályvezetők persze, akik fideszközelibbek, es eleve háromszor annyit keresnek, mint az átlagos közalkalmazott, azok kapnak tetemes fizuemeléseket).”
Más viszont sokkal egyszerűbb megoldást talált:
Nem járok külföldre. Van itt is sok szép hely. Autót kell venni, és kinyílik az ország.
