2015 őszén lépett a világpolitika porondjára Justin Trudeau, a kanadai liberálisok fiatal miniszterelnöke. Az internet népe azonnal a lábai elé borult, amikor megpillantották a fényképét, mert úgy néz ki, mint aki frissen öregedett ki egy fiúzenekarból. Karizmával és nagy ígéretekkel nyert.
Az elmúlt két évben azonban inkább remek pr-érzékéről lett híres. A miniszterelnöknek, akinek már a zoknijai is politikai állásfoglalásnak számítanak, és akinek az arcképe tinilányok szobafalára van ragasztva, egyre szaporodnak azok a döntései, amelyek megosztják a közvéleményt.
A politika iránt kevéssé érdeklődő kanadaiak belefáradtak az előző konzervatív kormányba, és változásra vágytak. Justin Trudeau nem volt ismeretlen alakja a kanadai közéletnek, de nem mint politikus tett szert a hírnevére, hanem minden idők legnépszerűbb miniszterelnökének, Pierre Trudeaunak a fiaként. Az idősebb Trudeau gyakorlatilag a mai multikulturális Kanada atyja. Az ő liberális kormánya hirdette meg annak idején a multikulturalizmus programját, amely később megnyitotta az ajtót az ázsiai bevándorlók előtt. Az önálló kanadai identitás kialakulását sokáig a britekhez való szoros kötődés akadályozta és formálta. Pierre Trudeau második miniszterelnöki periódusában, 1982-ben új alkotmányt fogadtatott el, amelyben Kanada hivatalosan is elszakadt a brit törvényhozástól. Justin édesapja a magánéletéről is híres volt. Kennedy után ő volt Nyugaton az első politikai vezető, aki a popkultúrában is státusra tett szert. Barátnőinek listáján Barbra Streisand és számtalan egyéb híresség is szerepelt. Justin Trudeau az édesapja 2000-ben bekövetkezett halálakor került be igazán a köztudatba, amikor a temetésen beszédet mondott. A politikus a kétezres évek, majd a gazdasági válság után, a növekvő Trudeau-nosztalgia farvizén úszott fel egészen a kanadai parlamentig.
Justin Trudeau 2015-ben lehengerlő internetes kampánnyal tarolta le konzervatív ellenfelét. Győzelme után azonnal meghirdette Kanada visszatérését a világszínpadra. Miniszterelnöki kampányát egy melegfelvonuláson kezdte, és minden korábbinál progresszívabb programot hirdetett. Adócsökkentést ígért és az orvosi marihuána legalizálását. A beiktatása előtti találgatások nem tudták megállapítani, vajon Trudeau miben hisz igazán.
Külpolitikai téren előde, a konzervatív Stephen Harper méltó utódának tekinthető. Miniszterelnökként 15 milliárdos fegyverüzletet kötött Szaúd-Arábiával. Ugyancsak elődjéhez hasonlóan ő sem szorgalmazza a nukleáris fegyverek leszerelését. Minden fontosabb külpolitikai ügyben a liberálisok ott folytatták, ahol az előző kormány abbahagyta. Külpolitikájukban lényegében az Egyesült Államok kisöccseként funkcionálnak. Mint jelenséget, sokan őt tartották az ellen-Trumpnak, de egyelőre úgy tűnik, hogy a két ország kapcsolata semmit nem változik. S bár Kanada egyes megnyilvánulásaival ajánlkozna, hogy időnként a Donald Trump alatt távolságtartó Amerika helyére férkőzzön, a világszínpad többi főszereplője nyilván nem veszi komolyan az ajánlatot.
A kanadai miniszterelnök maga a politikai korrektség védőszentje. Mindig igyekszik azt és úgy mondani, amely és ahogy megfelelő. Szóban így minden ügyben mindenki maga mellett tudhatja. Sokszínű kormányt állított össze, amelyben ugyanannyi nő van, mint férfi. A politikai korrektség azonban kétélű fegyver. Justin Trudeau ugyanis hiába fogalmaz meg mindent méltányolhatóan, ha döntéseit ezekkel szembe lehet fordítani. Aláírta például a párizsi klímaegyezményt, és nagy ígéreteket tett a környezetvédelem érdekében, de jelenleg is újabb olajvezetékek építését szorgalmazza.
A sztárképnek azonban nagyon nagy az ereje, s minden negatívnak értékelhető lépése ellenére Trudeau-t egyszerűen divat szeretni. A jó fellépésű politikus minden alkalommal kihasználja a szerencsés külső adottságaiból származó előnyét. Pandákkal fotózkodik, Barack Obamával megy étterembe, indiai táncot lejt, majd ezek a produkciók mindig kiváló minőségben felkerülnek a netre. Zoknijai külön cikkre ihlették a The New York Timest. Trudeau ugyanis színes, gyakran üzenetet hordozó zoknikat vesz fel a sajtónyilvános politikai tárgyalásokon, amit a lap „zoknidiplomáciának” nevezett el. Az egyik világoskék NATO-logós zoknit még Angela Merkel is megcsodálta. Legutóbbi, nagy port felkavaró zoknija egy arab feliratú darab volt, amelyet egy melegfelvonuláson vett fel, s ezzel kisebb botrányt okozott.
A gondosan megtervezett politikai idillt azért tarkítják bakik is. A feminista Trudeau-nak egyszer azért kellett izzadnia, mert könyökével véletlenül fejbe vert egy női képviselőt. Az ügyből botrány lett, és a miniszterelnök hosszú bocsánatkérésre volt kénytelen. Trump színre lépése előtt Trudeau volt a kínos kézfogások királya, akivel még a kétéves György herceg sem volt hajlandó pacsizni. De talán legironikusabb botrányát akkor okozta, mikor „mély fájdalmát” fejezte ki Fidel Castro halála kapcsán, „remek embernek” és „népe szolgálójának” nevezte. Ennek a kijelentésnek az volt a pikantériája, hogy egy sokszor megcáfolt és történelmietlen, de mégis népszerű városi legenda szerint Justin valójában a kubai diktátor és Margaret Trudeau törvénytelen gyereke.
Jelenleg azonban két nagyobb ügy is apasztja Justin Trudeau népszerűségét. Az egyik az újonnan elfogadott rendelet, amely a személyes névmások nyilvános használatára vonatkozik. A kanadai szenátus ugyanis úgy döntött, hogy pénzbüntetés jár azért, ha valaki nem az illető által meghatározott személyes névmással szólítja a másikat a munkahelyén. Az angol nyelv egyes szám harmadik személyben nem szerint megkülönböztetett személyes névmást használ, továbbá vannak a speciálisan kialakított, nem feltétlenül mindenki által ismert személyes névmások is speciális esetekre. A probléma nem új, mert már próbálkoztak a nemi megkülönböztetést elkerülő, „semleges” megoldásokkal is, de ez a mostani új megközelítés. A döntésben sokan a szólásszabadság korlátozását látják, hiszen itt nem arról van szó, hogy mint a gyűlöletbeszéd esetén, valaminek a kimondását tiltanák meg, hanem bizonyos szavak használatát kötelezővé teszik.
Nagyon nagy vitákat vált ki az az elképzelés is, amelyből Ontario tagállamban már törvény is született, hogy akár el is vehetik a szülőtől a gyermekét, ha az nem hajlandó tiszteletben tartani a gyermek nemi identitását, szexuális orientációját, s azt meg kívánják valamilyen úton változtatni. A törvény más identitáselemek (faj, származás, származási hely, bőrszín) megváltoztatásáról is szól, de az említettek váltják ki a legnagyobb vitákat. Az ügy sok gyermekvédelmi és vallási szervezetet is mozgósított. Egyes politikai elemzők már addig mennek, hogy akár hasonló politikai fordulat történhet Kanadában is, mint korábban az Egyesült Államokban, ahol a progresszív Barack Obama ellenreakciójaként érkezett Trump.
Trudeau kétéves miniszterelnöksége alatt most először jutott el oda, hogy egy kérdésben mérhetően ellene fordult a kanadai közvélemény. Ennek azonban más oka van. A kormány 10,5 millió dollárt fizetett ki egy Guantánamóban tíz évet ült kanadai származású terroristának. Omar Khadrt 2002-ben, 15 évesen fogták el Afganisztánban, és egy amerikai katona meggyilkolásáért ítélték el. A férfi szabadulása után beperelte a kanadai államot jogainak megsértéséért. A legújabb felmérések szerint a kanadaiak 71 százaléka gondolja azt, hogy nem volt jogos a kifizetés. Trudeau azzal érvelt, hogy így kell egy igazságos társadalomnak működnie, vagyis a népszerűtlen emberek jogait is meg kell védenie. A válasz azonban szinte egyértelmű felhördülés volt.
Hajdú Tímea /olvassbele.com/168ora
Az elmúlt két évben azonban inkább remek pr-érzékéről lett híres. A miniszterelnöknek, akinek már a zoknijai is politikai állásfoglalásnak számítanak, és akinek az arcképe tinilányok szobafalára van ragasztva, egyre szaporodnak azok a döntései, amelyek megosztják a közvéleményt.
A politika iránt kevéssé érdeklődő kanadaiak belefáradtak az előző konzervatív kormányba, és változásra vágytak. Justin Trudeau nem volt ismeretlen alakja a kanadai közéletnek, de nem mint politikus tett szert a hírnevére, hanem minden idők legnépszerűbb miniszterelnökének, Pierre Trudeaunak a fiaként. Az idősebb Trudeau gyakorlatilag a mai multikulturális Kanada atyja. Az ő liberális kormánya hirdette meg annak idején a multikulturalizmus programját, amely később megnyitotta az ajtót az ázsiai bevándorlók előtt. Az önálló kanadai identitás kialakulását sokáig a britekhez való szoros kötődés akadályozta és formálta. Pierre Trudeau második miniszterelnöki periódusában, 1982-ben új alkotmányt fogadtatott el, amelyben Kanada hivatalosan is elszakadt a brit törvényhozástól. Justin édesapja a magánéletéről is híres volt. Kennedy után ő volt Nyugaton az első politikai vezető, aki a popkultúrában is státusra tett szert. Barátnőinek listáján Barbra Streisand és számtalan egyéb híresség is szerepelt. Justin Trudeau az édesapja 2000-ben bekövetkezett halálakor került be igazán a köztudatba, amikor a temetésen beszédet mondott. A politikus a kétezres évek, majd a gazdasági válság után, a növekvő Trudeau-nosztalgia farvizén úszott fel egészen a kanadai parlamentig.
Justin Trudeau 2015-ben lehengerlő internetes kampánnyal tarolta le konzervatív ellenfelét. Győzelme után azonnal meghirdette Kanada visszatérését a világszínpadra. Miniszterelnöki kampányát egy melegfelvonuláson kezdte, és minden korábbinál progresszívabb programot hirdetett. Adócsökkentést ígért és az orvosi marihuána legalizálását. A beiktatása előtti találgatások nem tudták megállapítani, vajon Trudeau miben hisz igazán.
Külpolitikai téren előde, a konzervatív Stephen Harper méltó utódának tekinthető. Miniszterelnökként 15 milliárdos fegyverüzletet kötött Szaúd-Arábiával. Ugyancsak elődjéhez hasonlóan ő sem szorgalmazza a nukleáris fegyverek leszerelését. Minden fontosabb külpolitikai ügyben a liberálisok ott folytatták, ahol az előző kormány abbahagyta. Külpolitikájukban lényegében az Egyesült Államok kisöccseként funkcionálnak. Mint jelenséget, sokan őt tartották az ellen-Trumpnak, de egyelőre úgy tűnik, hogy a két ország kapcsolata semmit nem változik. S bár Kanada egyes megnyilvánulásaival ajánlkozna, hogy időnként a Donald Trump alatt távolságtartó Amerika helyére férkőzzön, a világszínpad többi főszereplője nyilván nem veszi komolyan az ajánlatot.
A kanadai miniszterelnök maga a politikai korrektség védőszentje. Mindig igyekszik azt és úgy mondani, amely és ahogy megfelelő. Szóban így minden ügyben mindenki maga mellett tudhatja. Sokszínű kormányt állított össze, amelyben ugyanannyi nő van, mint férfi. A politikai korrektség azonban kétélű fegyver. Justin Trudeau ugyanis hiába fogalmaz meg mindent méltányolhatóan, ha döntéseit ezekkel szembe lehet fordítani. Aláírta például a párizsi klímaegyezményt, és nagy ígéreteket tett a környezetvédelem érdekében, de jelenleg is újabb olajvezetékek építését szorgalmazza.
A sztárképnek azonban nagyon nagy az ereje, s minden negatívnak értékelhető lépése ellenére Trudeau-t egyszerűen divat szeretni. A jó fellépésű politikus minden alkalommal kihasználja a szerencsés külső adottságaiból származó előnyét. Pandákkal fotózkodik, Barack Obamával megy étterembe, indiai táncot lejt, majd ezek a produkciók mindig kiváló minőségben felkerülnek a netre. Zoknijai külön cikkre ihlették a The New York Timest. Trudeau ugyanis színes, gyakran üzenetet hordozó zoknikat vesz fel a sajtónyilvános politikai tárgyalásokon, amit a lap „zoknidiplomáciának” nevezett el. Az egyik világoskék NATO-logós zoknit még Angela Merkel is megcsodálta. Legutóbbi, nagy port felkavaró zoknija egy arab feliratú darab volt, amelyet egy melegfelvonuláson vett fel, s ezzel kisebb botrányt okozott.
A gondosan megtervezett politikai idillt azért tarkítják bakik is. A feminista Trudeau-nak egyszer azért kellett izzadnia, mert könyökével véletlenül fejbe vert egy női képviselőt. Az ügyből botrány lett, és a miniszterelnök hosszú bocsánatkérésre volt kénytelen. Trump színre lépése előtt Trudeau volt a kínos kézfogások királya, akivel még a kétéves György herceg sem volt hajlandó pacsizni. De talán legironikusabb botrányát akkor okozta, mikor „mély fájdalmát” fejezte ki Fidel Castro halála kapcsán, „remek embernek” és „népe szolgálójának” nevezte. Ennek a kijelentésnek az volt a pikantériája, hogy egy sokszor megcáfolt és történelmietlen, de mégis népszerű városi legenda szerint Justin valójában a kubai diktátor és Margaret Trudeau törvénytelen gyereke.
Jelenleg azonban két nagyobb ügy is apasztja Justin Trudeau népszerűségét. Az egyik az újonnan elfogadott rendelet, amely a személyes névmások nyilvános használatára vonatkozik. A kanadai szenátus ugyanis úgy döntött, hogy pénzbüntetés jár azért, ha valaki nem az illető által meghatározott személyes névmással szólítja a másikat a munkahelyén. Az angol nyelv egyes szám harmadik személyben nem szerint megkülönböztetett személyes névmást használ, továbbá vannak a speciálisan kialakított, nem feltétlenül mindenki által ismert személyes névmások is speciális esetekre. A probléma nem új, mert már próbálkoztak a nemi megkülönböztetést elkerülő, „semleges” megoldásokkal is, de ez a mostani új megközelítés. A döntésben sokan a szólásszabadság korlátozását látják, hiszen itt nem arról van szó, hogy mint a gyűlöletbeszéd esetén, valaminek a kimondását tiltanák meg, hanem bizonyos szavak használatát kötelezővé teszik.
Nagyon nagy vitákat vált ki az az elképzelés is, amelyből Ontario tagállamban már törvény is született, hogy akár el is vehetik a szülőtől a gyermekét, ha az nem hajlandó tiszteletben tartani a gyermek nemi identitását, szexuális orientációját, s azt meg kívánják valamilyen úton változtatni. A törvény más identitáselemek (faj, származás, származási hely, bőrszín) megváltoztatásáról is szól, de az említettek váltják ki a legnagyobb vitákat. Az ügy sok gyermekvédelmi és vallási szervezetet is mozgósított. Egyes politikai elemzők már addig mennek, hogy akár hasonló politikai fordulat történhet Kanadában is, mint korábban az Egyesült Államokban, ahol a progresszív Barack Obama ellenreakciójaként érkezett Trump.
Trudeau kétéves miniszterelnöksége alatt most először jutott el oda, hogy egy kérdésben mérhetően ellene fordult a kanadai közvélemény. Ennek azonban más oka van. A kormány 10,5 millió dollárt fizetett ki egy Guantánamóban tíz évet ült kanadai származású terroristának. Omar Khadrt 2002-ben, 15 évesen fogták el Afganisztánban, és egy amerikai katona meggyilkolásáért ítélték el. A férfi szabadulása után beperelte a kanadai államot jogainak megsértéséért. A legújabb felmérések szerint a kanadaiak 71 százaléka gondolja azt, hogy nem volt jogos a kifizetés. Trudeau azzal érvelt, hogy így kell egy igazságos társadalomnak működnie, vagyis a népszerűtlen emberek jogait is meg kell védenie. A válasz azonban szinte egyértelmű felhördülés volt.
Hajdú Tímea /olvassbele.com/168ora
Utoljára módosítva:
