Szín
Háttérszín
Háttérkép
Szegély színe
Font Type
Font Size

  1. Nem loptam semmit életemben,
    nem öltem senkit meg soha.
    Származásomról nem tehettem,
    csakis a sorsom mostoha.
    Megszülettem a vágy hevében,
    s nem várt gyerekként jöttem én,
    s ülök az EMBER börtönében,
    halálom várom, s nincs remény!
    Nem kértem én, hogy itt lehessek,
    nem kértem könnyű életet!
    De ha már vagyok, hadd szeressek,
    segíts, hogy élhessek veled!
    Legyél a gazdám, jó barátom,
    legyél megmentőm, Istenem!
    Engedd a létet jobbnak látnom,
    tegyél csodát - kérlek - velem!
    ladybug7spots kedveli ezt.
  2. [​IMG]


    Egy kissé együgyű fiú minden alkalommal, amikor elment a templom előtt, beköszönt:
    - Szia, Jézus, Pista vagyok!
    Amikor a pap ezt meghallotta, megszidta a tiszteletlenségéért, de a fiú továbbra is folytatta a fura üdvözlést.
    Egyszer a fiú éppen az úton ment át, amikor nagy sebességgel száguldva feltűnt egy autó, és úgy látszott, mindenképpen elüti a gyereket.
    Az autó csikorogva fékezett, és a járókelők ámulatára a fiú sértetlenül állt a kocsi mellett.
    – Mi történt, hogyan úsztad meg? – kérdezték tőle.
    - Nem én csináltam – mondta a fiú. – Egyszer csak itt termett egy ember, azt mondta: „Szia, Pista, Jézus vagyok!” – és elrántott az útból.
  3. anyák napja.jpg
    nagymaki kedveli ezt.
  4. [​IMG]

    AZ ABLAK

    Két, súlyosan beteg ember feküdt ugyanazon
    kórteremben.
    Egyikük minden nap délután felült az ágyban egy
    órácskára, hogy ezzel megmozgassa a szervezetét.
    Az ágya a kórterem egyetlen ablakához közelebbi
    volt.
    A másik beteg ember egész nap csak feküdt az
    ágyában, a plafont bámulva.
    Beszélgettek a családról, feleségről,
    gyerekekről, a katonakorukról, a nyaralásaikról,
    ahogy az szokásos ilyen helyzetben.
    Az az ember, aki az ablaknál feküdt, minden
    délután, amikor felült, azzal töltötte az időt,
    hogy elkezdte közvetíteni a másiknak, mit lát az
    ablakon át a kinti világból. A másik ágyon fekvő
    embert egy idő után szinte csak ezek a színes
    beszámolók tartották életben, már alig várta
    őket, ez volt minden változatosság az életében.
    Az ablak egy kellemes , tavacskával díszített
    parkra nézett. Vadkacsák és hattyúk úszkáltak a
    tavon, és gyerekek játszottak távirányítós
    ékhajóikkal rajta.
    Szerelmespárok üldögéltek a színes virágágyások
    mellett órákig, egymásba felejtkezve. Miközben az
    ablak melletti beteg kimerítő részletességgel
    írta le a kinti világot , a másik, folyton fekvő
    behunyta a szemét és maga elé képzelte a látványt.
    Egy meleg délutánon az ablak melletti ember egy,
    a parkon átvonuló karneváli menetről beszélt. Bár
    a folyton fekvő ember nem hallotta a zenészeket,
    maga elé képzelte őket a másik érzékletes leírása
    alapján.
    A napok és hetek teltek.
    Egy reggel a betegeket fürdetni készülő nővér az
    ablak melletti embert
    élettelenül találta az ágyában, mert az éjjel
    csendben elaludt örökre.
    Elszomorodva hívta a személyzetet, hogy kivigyék
    az elhunytat.

    Amint alkalom kínálkozott rá, a korábban a belső
    ágyon fekvő beteg kérte, hogy a másik ágyban
    fekhessen. A nővér szívesen segített, kényelembe
    helyezve őt azon az ágyon, majd magára hagyta.
    Lassan, fájdalmaktól gyötörve az ablak felé
    fordult az ember, és megdöbbenve látta: az ablak
    egy tűzfalra néz. Megkérdezte a nővért, mi
    történhetett az eltávozott szobatárssal, hogy
    olyan szépnek festette le az
    ablakon túli világot.

    A nővér elárulta, hogy az az ember vak volt, nem
    láthatta a falat sem.
    Valószínűleg csak bátorítani akarta Önt! -
    mondta a férfinak.

    Tanulság: igazi boldogság boldogabbá tenni
    másokat, nem törődve saját
    helyzetünkkel.
    Bajainkat megosztva csökkenthetjük őket, de ha
    derűnket és boldogságunkat osztjuk meg másokkal,
    megsokszorozzuk azt.
    Ha gazdagnak szeretnéd érezni magad, számold
    össze azokat a dolgokat
    az életedben, melyeket nem vehetsz meg semmi
    pénzért.

    Minden nap ajándék az élettől, így becsüld meg a
    napjaidat, melyek száma - bármilyen sok is
    jusson - véges.​
    nagymaki kedveli ezt.
  5. [​IMG]


    Lassú tánc (ismeretlen szerzõ)

    Nézted valaha a gyerekeket játszani a körhintán?
    Hallgattad, amint az esõcseppek földet érnek tompán?
    Követted szemeddel egy pillangó szeszélyes röptét,
    Nézted a tovatûnõ éjben a felkelõ nap fényét?
    Lassítanod kéne. Ne táncolj oly gyorsan.
    Az idõ rövid. A zene elillan.

    Átrepülsz szinte minden napodon?
    S mikor kérded: "Hogy s mint?" Meghallod a választ?
    Mikor a nap véget ér te ágyadban fekszel,
    Tennivalók százai cikáznak fejedben?
    Lassítanod kéne. Ne táncolj oly gyorsan.
    Az idõ rövid. A zene elillan.

    Szoktad mondani gyermekednek, "majd inkább holnap"?
    És láttad a rohanásban, amint arcára kiült a bánat?
    Vesztettél el egy jó barátot, hagytad kihülni a barátságot,
    Mert nem volt idõd felhívni, hogy annyit mondj: Szia!
    Lassítanod kéne. Ne táncolj oly gyorsan.
    Az idõ rövid. A zene elillan.

    Mikor oly gyorsan szaladsz, hogy valahová elérj,
    Észre sem veszed az út örömét.
    Mikor egész nap csak rohansz s aggódsz,
    Olyan ez, mint egy kibontatlan ajándék... Melyet eldobsz.
    Az Élet nem versenyfutás. Lassíts, ne szaladj oly gyorsan
    Halld meg a zenét. Mielõtt a dal elillan.

    Egy a rák végső stádiumában lévő kamaszlány verse.

    Csatolt fájlok:

  6. A reggeli séta alatt már más volt a kutya. Nem nézett be a bokrok alá, nem állt meg percekre egy-egy helyen szaglászni, nem maradt le nézelődni. Szorosan ment a férfi lába mellett, mintha félne, hogy lemarad, hogy elveszti gazdáját.

    [​IMG]


    Egy helyen azonban megállt, és minden porcikájával azt kérte, hogy másfelé menjenek tovább, mint szoktak az elmúlt tizennégy év alatt. A férfi nem sietett, rámosolygott a kutyára, megsimogatta okos, nagy fejét, és halkan azt mondta: Hát akkor menjünk arra.

    A kutya láthatóan megszaporázta lépteit. Egyenesen, tudatosan haladt valamerre, amit a férfi nem értett, de követte.
    Kis tisztásra jutottak, ahol öreg, törött pad árválkodott, régen betemetett homokozóval. A kutya megállt, majd lassan, óvatosan lefeküdt a földre. A férfi körülnézett.

    – Ó, te erre még emlékszel…? Ide hoztalak ki először, amikor hozzám kerültél...de rég volt. Tényleg, azóta soha nem jártunk erre. Jó volt itt, kiskutyám?
    A kutya megcsóválta a farkát, egy darabig még feküdt, fejét a lábaira téve, majd nehézkesen feltápászkodott, és odaállt gazdája mellé.

    – Mehetünk? – kérdezte vidáman a férfi. Elindultak a házak között hazafelé, a kutya ismét megállás nélkül, lassan, de biztosan haladt.
    Otthon a kutya nem ballagott az edényéhez, ahogy idáig mindig, hosszú-hosszú éveken át tette. Csendesen bement a szobába, ráfeküdt a vastag, puha paplanra, ami a helye volt, és némán pihent. Majd feltápászkodott, óvatosan lehúzta a férfi levetett pólóját az ágyról, odavitte a paplanjához, lefeküdt és orrát a ruhába fúrta.

    – Add vissza, te zsivány – mondta kedvesen a férfi, mikor meglátta. – Az az enyém, te kis tolvaj.
    Régi játékuk volt ez – a gazda visszaszerezte a ruhát, és rátette a kutya fejére, aki nagyokat horkantott és a lábaival hadonászott.
    Most azonban a kutya tette a fejét a pólóra, és mancsaival is tartotta. A férfi nem akarta eltépni a kedvenc ruhát, úgyhogy legyintett, megsimogatta az állatot, és indult a konyhába. Az ajtónál hallotta, hogy a kutya felhördül. Megfordult, de semmi különöset nem látott. A kutya ugyanúgy feküdt a helyén és őt nézte. Így még soha nem nézett, villant át a férfi agyán. A filmekben néznek így egymásra, mikor az egyik hosszú útra megy...igen, így szoktak nézni. Elgondolkodva ment ki a konyhába, csinált egy kávét és kibámult az ablakon. Furcsa érzései voltak.

    Tíz perc múlva bement a szobába. Rápillantott a kutyára, tovább lépett, majd megdermedt és megállt. Letérdelt, odahajolt a kutyához, aki még mindig görcsösen kapaszkodott a pólóba. Okos, barna szemei nyitva voltak, de az oldala már nem emelkedett.
    Lassan felfogta, mi történt. Lefeküdt a kutya mellé a földre, arcát az állat pofájára tette, és sokáig így maradt. Csak a könnyei patakzottak, végigfolytak az arcán, kis csíkokat hagytak a kutya szőrén, aztán beleivódtak a pólóba.

    – Minden ruhámat odaadnám, hogy egyszer még egyet-csak egyet-el tudj lopni...Ez már a tiéd marad – mondta halkan.
    Feltérdelt, végigsimította a mozdulatlan testet. Aztán óvatosan kivette a pólót a kutya alól, és beterítette vele az okos, néma fejet.


    FORRÁS: May Gábor
  7. [​IMG]


    Egy kutyatenyésztő hirdetést adott fel és plakátokat rakott ki, mivel 9 kölyökkutyája született. Az érdeklődők csak úgy özönlöttek, mivel nagyon jó hátterű kutyák kölykeiről volt szó. Egyik nap jött egy kisfiú.
    – Csókolom, bácsi! Van egy kis gyűjtött pénzem, mert már nagyon régóta szeretnék kutyát. Meg szabad néznem őket?
    – Természetesen. Gyere velem hátra, most éppen a házukban vannak, de kihívom őket, – válaszolta a tenyésztő.
    Ahogy szólt nekik, rögtön kiszaladtak a házukból és hozzájuk futottak. Teli voltak élettel, vidámsággal csak úgy süvített a kis fülük a szélben és oda-vissza előzgették egymást. De egy a sok közül lemaradva, bicegve botorkált ki a kis házikóból. Szegényke nem tudott úgy futni, mint a többi kölyök, mert sántán született. Ahogy a kisfiú meglátta ezt a kiskutyát, felcsillant a szeme és így kiáltott:
    – Őt kérem!
    –Ó, aranyos tőled, de ő nem fog meggyógyulni. Soha nem fog tudni úgy futni, mint a többi kölyök, és így csak nehézkesen fog veled játszani. Hallgass rám, jobb ha inkább nem őt választod,– reagált rá a tenyésztő. Erre a kisfiú megfogta a bal nadrágszárát, és felhúzta a combjáig. A tenyésztő döbbenten látta, hogy lábprotézise van. Szóhoz sem jutott.
    -Bácsi kérem, hadd vegyem meg azt a sánta kutyát! Én sem tudok úgy futni, mint az iskolatársaim. Szükségem van egy megértő társra, aki együtt tud érezni velem! – fakadt ki magából a kisfiú. Végül a tenyésztő megfogta a sánta kiskutyát és a kisfiú kezébe tette.
    – Mennyit kell önnek fizetnem, bácsi? – kérdezte kíváncsian a kisfiú.
    – Neked adom ingyen! Ugyanis a szeretetért nem lehet pénzt kérni, és megvásárolni sem, légy vele boldog!
    lelkes.miklos és ilike46 kedveli ezt.
  8. Ha nem látod a lábnyomait eső után az aszfalton, ha nem lesz a sarokban a kedvenc takarója, ha nem lesz az edénykéje a megszokott helyen, ha nem látod a csillogó vízcseppeket mindenhol, amikor ivott, ha nem lóg a póráz az előszobában, ha nem indulsz el télen-nyáron vele az utcán, ha nem hallod kis mancsai kopogását, ha nem kapja fel a fejét legkisebb mozdulatodra, ha felriadsz éjjel, mert hiányzik valami, aminek a léte idáig benne volt mindenben... ...akkor előveheted a kopott nyakörvet, az elnyűtt játékot, a megrágott távirányítót, az összenyálazott könyvet, a képeket. Akkor végig tudod nyugodtan gondolni, mi volt, amíg hozzád tartozott. Hogy miért nem adtál neki, mikor türelmesen ült melletted és várt egy kicsi, nagyon kicsi falatot. Hogy miért nem mentél vele rögtön, amikor láttad, hogy mennie kell. Amikor kiabáltál vele a szétrágott papucs miatt, pedig egész nap rád várt. Mert az egész életét azzal töltötte, hogy rád várt. Mert dolgoztál, tanultál, moziba, strandra mentél. És ő várt. Nem haragudott, nem hibáztatott, nem panaszkodott. Öröm volt neki az is, ha várhatott rád. Nem értette, miért nem mehet veled mindenhová, hiszen neki az volt az álma: mindenhol veled, mindig. De az ő életét a tiéd határozta meg, az ő vágyait a tieid irányították. Az ő álmait te álmodtad meg helyette. Vedd elő a képeit. Mindet tedd félre, csak kettőt tarts meg. Egy olyat, amire ha ránézel, elmosolyodsz. És egy olyat, amitől elsírod magad. Ha jól választottál, csak egy kép lesz előtted.


    [​IMG]

    Az idézet az http://allati.gportal.hu/ oldalról van.
  9. [​IMG]

    Egy férfi meg a kutyája sétálnak egy úton. A férfi élvezi a tájat, mikor ráébred, Ő már halott...

    Emlékezett arra, mikor haldoklott és akkor hirtelen az is beugrott neki, hogy a mellette sétáló kutyus is évek óta halott volt.
    Azon kezdett el gondolkozni, vajon hova viszi őket az út, amin sétálgatnak. Egy idő után elértek egy magas, fehér falhoz. Drága márványnak tűnt.
    Hosszú sétány vezetett fel a domb tetejére, ahol egy magas boltív húzódott, ragyogva a napsütésben.
    Mikor elsétáltak a boltívig, akkor látták a hatalmas és lenyűgöző kaput, az oda vezető út pedig mintha aranyból lett volna.
    Megindultak a kutyával, és ahogy közelebb értek, észre vettek egy asztalt az egyik oldalon, ami mögött egy ember ült.
    Mikor még közelebb értek, megszólalt:

    "Elnézést, megmondaná, hogy hol vagyunk, kérem?"
    "Ez a Mennyország, uram!" válaszolt az ember.
    "Remek! Kérhetnénk egy kis vizet?" kérdezte.
    "Természetesen, uram. Jöjjön csak be és azonnal hozatok egy pohárjeges vizet Önnek." - invitálta be az ember és a kapu elkezdett megnyílni.
    "Bejöhet a barátom is?" kérdezte a kutyusára mutatva.
    "Sajnálom, uram, de állatokat nem engedhetek be."
    Az utazó gondolkodott egy pillanatig, majd megfordult és visszament az útra a kutyussal együtt, hogy akkor inkább folytatja útját.
    Újabb hosszú séta és újabb magas domb után elérkeztek egy föld útra,ami egy tanya kapujához vezetett.
    Ez a kapu úgy nézett ki, mint amit soha sem zárnak be. Kerítés sem volt.
    Ahogy közeledtek a kapuhoz, észrevettek egy fának támaszkodó embert,aki épp olvasott.
    "Elnézést, uram, kérhetnénk egy kis vizet?" kérdezte.
    "Természetesen. Ott egy kút, jöjjenek be" érkezett a válasz.
    "A barátom is bejöhet?" kérdezte az utazó, a kutyusra mutatva.
    "Van egy tálka a kút mellett" bólintott az idegen.
    Beléptek mindketten és megtalálták az öreg kutat meg a tálat. Az utazó megtöltötte vízzel, hosszan ivott, újra töltött és letette a kutya elé.
    Mikor mindketten eleget ittak, visszasétáltak a férfihoz a fa mellé.
    "Mi ez a hely?" kérdezte az utazó.
    "Ez a Mennyország" válaszolt a férfi.
    "Ez furcsa. Egy fickó lentebb ugyanezt mondta"
    "Úgy érti, az arany út a márvány kapukkal? Neeem. Az a pokol."
    "Nem bosszantja, hogy így megtévesztik az embereket?"
    "Dehogy. Örülünk neki, hogy előre kiszűrik az olyanokat, akik hátrahagynák a legjobb barátjukat."