Szín
Háttérszín
Háttérkép
Szegély színe
Font Type
Font Size
  1. Elgondolkodtató történet arról, hogy pillanatnyi haszon érdekében milyen nehéz a kísértésen felülkerekedni. A buszra felszálló lelkész, aki Isten hűséges szolgála, szintén kísértésbe került...


    A negyeddolláros



    [​IMG]

    Néhány évvel ezelőtt egy lelkész Houstonból, Texasba költözött. Néhány héttel az érkezése után, egy alkalommal a belvárosba kellett mennie. Amikor a buszon leült észrevette, hogy a sofőr negyed dollárral több pénzt adott vissza.

    Elkezdett gondolkodni, hogy mit tegyen, és arra az elhatározásra jutott, hogy visszaadja a pénzt. Hiszen bűn lenne megtartani. Aztán egy másik gondolat fogant meg fejében: "Óh, felejtsd már el, hiszen ez csak negyed dollár. Ki törődik egy ilyen kis összeggel? A buszvállalat amúgy is túl sokat kér az utazásért, nem fog nekik hiányozni ez a kicsiny összeg. Fogadd el, mint Isten ajándékát és maradj csöndben."

    Mikor a megállóba értek, ahol a lelkésznek le kellett szállnia, egy pillanatra megállt az ajtóban, majd a negyed dollárt a buszvezető felé nyújtotta, és azt mondta: "Tessék, egy kicsit többet adott vissza."

    A sofőr rámosolygott és azt mondta: "Köszönöm! Maga a városi, új lelkész, ugye? Azon gondolkodtam mostanában, hogy el kellene járnom valahova gyülekezetbe, de nem tudtam melyiket válasszam. Azt szerettem volna megtudni , hogy mit tesz, ha rosszul adok vissza. de azt hiszem már döntöttem."


    Amikor a lelkész leszállt a buszról, a legközelebbi villanypóznához botorkált, és bele kapaszkodva csak annyit tudott mondani: "Ó, Istenem, majdnem eladtam a Fiadat egy negyeddollárosért."


    http://tanulsagos.lapunk.hu/?modul=oldal&tartalom=1193471
    Beka Holt kedveli ezt.
  2. Olvastam egy történet, amely elgondolkodtatott. Gyakran közönyösen megyünk el az emberek mellett, eszünkbe sem jut, hogy egy pillantásunk, mosolyunk akár életmentő lehet azok számára akik elveszítették minden reményüket.

    Életmentő mosoly




    [​IMG]



    Egyszer egy pap New York Bowery nevű részén járt, ahol sok a hajléktalan.

    Három barátjával épp a komp felé igyekezett. Útközben láttak egy rongyokba öltözött embert a járdán ülni.
    Nagyon piszkos volt, és szemmel láthatóan depressziós. Amikor a tekintete összetalálkozott a papéval, intett neki, hogy menjen oda hozzá. A pap meghatottan elindult felé. A barátai azonban gyorsan rászóltak:
    - Csak nem mész oda ahhoz a csavargóhoz?!
    A pap elengedte a füle mellett barátai figyelmeztetését, és odalépett a hajléktalanhoz. Pár szót váltott vele. Aztán rámosolygott és indult a komphoz.
    Amint a beszállásra várakoztak, a hajléktalan futva odajött hozzá, és zokogott, mint egy gyerek. Előhúzott egy fegyvert, és azt mondta:
    - Atyám, ma reggel, mielőtt találkoztunk, arra készültem, hogy befordulok egy sikátorba, és szétloccsantom a fejemet. Amikor ön felbukkant, intettem és ön odajött. Válaszolt a hívásomra és a könyörgésemre. Aztán úgy beszélt velem, ahogy azzal beszélnek, akit szeretnek, de nem ez tartott vissza attól, amit terveztem. Távozóban a szemembe nézett, és rám mosolygott. Hét év óta ez volt az első jele az emberi szeretetnek, ami felém irányult, és el akartam mondani, hogy a mosolya visszaadta ma az életemet.
    Aztán beszélgettek még egy kicsit kettesben, a pap megtudta, hogy ez az ember valamikor orvos volt a John Hopkins Kórházban. A pap megáldotta, majd folytatta útját.

    Később a pap elment a kórházba, és kérdezősködött a férfi felől.
    Különböző orvosoknak és nővéreknek említette meg az illető nevét, és azt mondták, hogy tényleg orvos volt itt, de valami probléma miatt távozott.
    Senki sem tudta megmondani, hogy hol tudná megtalálni.

    Három évvel később csörög a telefon, és egy kellemes hang üdvözli a papot.
    - Halló, itt Dr. Lawson. Emlékszik még rám? A kikötőben találkoztunk. Ismét itt vagyok a kórházban. Csak azt akartam mondani, hogy milyen sok múlik egy mosolyon. Néha minden egy mosolyon múlik.

    forrás: http://tanulsagos.lapunk.hu/?modul=oldal&tartalom=1193436
    Beka Holt kedveli ezt.
  3. Olvastam az alábbi idézetet és elgondolkodtam rajta:

    "A szeretetnek nem szabad követelőzőnek lennie, mert akkor elveszíti a szárnyát, és nem tud szállni. Gyökeret ver a földben, nagyon földi lesz; akkor pedig nem más, mint kéjvágy; és boldogtalanságot hoz, nagy szenvedést."

    Ezt legtöbbször a családunkban tapasztalhatjuk meg. Szeretetet adunk társunknak, szüleinknek gyermekeinknek, de elvárjuk, sőt sokszor ki is követeljük szeretetünk viszonzását.
    Sajnos valóban úgy van, hogy az ilyen szeretet boldogtalanság forrásává válik. Kizsákmányolva érezzük magunkat, megcsaltnak és kihasználtnak.

    "A szeretetnek nem szabad feltételekhez kötöttnek lennie, nem szabad elvárásokat támasztanod vele szemben. Egyszerűen önmagáért kell léteznie - nem valamilyen jutalomért, nem valamilyen eredményért. Ha indíték vezérli, szereteted nem válhat az égbolttá."

    Akkor az indítékra korlátozódik; az indíték lesz a meghatározója, a határa. Az indíték nélküli szeretetnek nincsenek határai: tiszta ujjongás, kitörő öröm, a szív illata.

    És abból, hogy nem vágyik semmilyen eredményre, egyáltalán nem következik, hogy nem születik eredménye; épp ellenkezőleg, ezerszámra szüleik, mert bármit adjunk a világnak, az visszatér, visszaverődik.
    A világ visszhangos hely.


    • Ha haragot indítunk útjára, harag jön vissza.

    • Ha szeretetet adunk, szeretet jön vissza. "
    Ezért fontos, hogy a szeretetet gyakoroljuk. Bármilyen hibát fel lehet tárni a szeretet nyelvén és akkor nem gyűlölködés, harag lesz a gyümölcse, hanem megbocsátás és egymás elfogadása.

    [​IMG]