Szín
Háttérszín
Háttérkép
Szegély színe
Font Type
Font Size
  1. Horváth M. Zsuzsanna
    A könnyeket töröld le!

    Fenyőillat, gyertyalángja,
    csillagszórók fénye, mindenkit
    öleljen az ünnep melegsége.
    - Ó Istenem, esedezve kérlek,
    vedd oltalmadba, ki magányos lélek.
    Otthonokban élő, beteget, időset,
    óvjad, védjed ki utadba téved! -
    A Karácsony nekik is,
    békés, meghitt legyen,
    arcukra mosolyt csalj,
    a könnyeket töröld le.
    Összefonódó kezek látványa varázsos,
    számukra az ünnep nem lesz magányos.
    Dolgos fáradt kéz, a másikat szorítja,
    hálát rebeg, tekintetét felé fordítja.
    Az év minden napján
    szeretetkoszorút fonjunk.
    Mosolyt, simogatást
    önzetlen szívvel adjunk.
    Minden nap ezt kellene tenni,
    tiszta szívvel az embereket szeretni.​
    Skorpioooo kedveli ezt.



  2. BOLDOG KARÁCSONYT KÍVÁNOK!


    Az ünnep varázsa nem az ajándékok sokaságán múlik. A szeretet, a boldogság, a megértés a világ összes kincsénél többet ér, léleksimogató az ember számára. A karácsonyfa varázsa, a csillagszóró, a gyertyafény a gyermekeink, unokáink csillogó szeme. Ezek a pillanatok csodásak, utánozhatatlanok. Feledtetik a hétköznapok gondjait. Az otthon melege, gyermekkorom emlékképei örökké velem maradnak.


    Horváth M. Zsuzsanna
    Téli emlékeim

    Téli estén szívemben kigyúlt a fény,
    a legszebb emlékét ma is őrzöm én.
    Odakint nagy pelyhekben hull a hó,
    kristályosan, fagyosan csillogó.

    Oly drága kincs, fiókom rejtekén,
    rongybaba, mit gyermekként kaptam rég.
    Lehunyom szemem, ölembe veszem,
    puha testét magamhoz ölelem.

    Lelkem öröm, melegség járja át,
    akitől kaptam, ő már messze jár.
    Képzeletem madárszárnyon száll,
    átölel a múlt, már semmi nem fáj.​
  3. Horváth M. Zsuzsanna
    Ünnepvárás…

    Szitáló hó háztetőkre takarót von,
    jeges tél az ágakra zúzmarát fon.
    Hópelyhek táncolnak a széllel,
    szívemben az ünnep közeledtét érzem.
    Fehér hópaplan öleli a tájat,
    fagyöngy, gyöngyszemcsés varázslat.
    A téren feldíszített fenyő áll,
    színes üveggömbökre hópehely száll.
    Szemekben könnycsepp csillan,
    szeretetangyal simogatást oszt ma.
    - Szomorúság, bánat lelkekben ne legyen,
    a rosszat feledjed, helyébe lépjen a szeretet!
    Az év minden napján ezt kellene tenni,
    a haragot, a gonoszt örökre elűzni! -
    Mosoly az arcokon, összefonódó kezek,
    halvány gyertyaláng, melegen ölel.
    Csillagszóró csillámport lövell,
    Karácsony ünnepe, itt van oly közel.​
    Skorpioooo kedveli ezt.

  4. Horváth M. Zsuzsanna
    Szédült napraforgó

    A Nap magasan jár fenn az égen,
    sugara melegen cirógat, éget,
    Szomjas a Föld, esőcseppre vágyik,
    hűsítő zápor jöhetne máris!

    Távolban nézem a sárga mezőt,
    napraforgó tengernyi… szára erős.
    Élénk színe vakító káprázat,
    hervadt szirmai esőt várnának.

    Hűs szellő simogatja lágyan…
    Szédület ez, tán a napraforgó tánca?
    A messzeségben tengernyi sárga pont,
    beborul az ég, végre nyári záport hoz.​
  5. Horváth M. Zsuzsanna
    Piros pipacs

    Piros pipacs égő vörös szirma,
    langyos szellő simítja, ringatja.
    Napfénye bíborszínnel öleli körbe,
    vakító lángtenger, hajnalnak szépsége.
    Nézem ámulva e virágcsodát,
    a természet engem megbabonáz.
    Mélyvörös szirmok közt, megbúvó
    bimbós margaréta, hófehér fátyolszirma,
    sárga gyöngyszem a porzója.
    Színek kavalkádja, káprázatos álom,
    ha tehetném, átölelném az egész világot.
    Szeretetem szórnám, minden élőlényre,
    felemelő érzés lenne, ha szívekben
    ott ragyogna a jóság tiszta fénye.​

  6. Horváth M. Zsuzsanna
    Emlékszirmok...

    Felhőpaplan hegyek ormán,
    hull a könnyem e táj láttán.
    Gyökereim ide kötnek,
    a székelynép testvér nékem.
    Visszatértem oda, hol öleléssel vártak,
    szívemnek oly kedves Székelyországba.
    Kavargó emlékek, - Istenem de rég volt... -
    arcomról a könnycsepp: e szeretett földre hullt.
    Szülőfalu a Homoród völgyében,
    gyöngyszemkönny, megható emlékek.
    Múlt őrzője: szőlőlugas, kicsiny házikó,
    szúette pad, már távolról jól látható.
    - Istenem, ha mesélni tudna! -
    Életre kelne a kert az udvar.
    Boldog gyermekkor, szülői szeretet,
    botladozó léptek, ölelő dolgos kezek.
    Távoli hegycsúcsok, hajlongó fenyők,
    kavargó széllel érkező gyanta- illatfelhők.
    Hargita hólepte bércei, kristálytiszta patakok,
    kövek, sziklák közt rohanó, csillogó folyamok.

    Gyökereim ide kötnek, e földből
    egy maroknyit magammal vittem.
    Szívemben él a vidék szépsége,
    szeretetlángot gyújt, őseim menedéke.
    Lélekvirággal átszőtt, búcsú szavak,
    emlékszirmok, örökké velem maradnak.​
  7. Horváth M. Zsuzsanna
    Édesanya ma otthon jártam.

    Édesanya ma otthon jártam,
    szülői ház kertjében
    pünkösdirózsát csodáltam.
    Kedves virág rég ültetted,
    a sírodra ebből csokrot kötöttem.
    Harmatcsepp a virágszirmon,
    szívemben örök a fájdalom.
    Gyöngyszem cseppként
    könnyem hullik, zokogok...
    a fejfádra ráborulok.
    Fáj az emlék, ha rád gondolok,
    Napsugara csillan a szirmokon.
    A sírkertben béke honol,
    a lelkemre gyász borul.
    Csak még egyszer visszajönnél,
    fáradt kézzel átölelnél.
    Úgy ahogy régen tetted,
    emlékeket nem felejtem.
    Édesanya a legdrágább kincs voltál,
    e jóságos szív most fentről vigyáz rám.
    Köszönöm hogy értem éltél,
    szerettél és dédelgettél.
    Mázsányi súly a lelkem nyomja,
    fekete föld a tested takarja.
    Búcsúzom, bár szívem szakad,
    szeretetcsokrom nálad marad.
    Imám meghallgatásra talál,
    a felhőkön túl várjál reám.
    Isten veled Édesanyám!​
  8. [​IMG]


    Közeleg az egyik legszebb ünnep a karácsony. Kívánom, hogy mindenki szeretetben, békében töltse együtt a szeretteivel. Történetemnek valós alapja is van. Gondoljunk azokra is, akik valamilyen oknál fogva, magányosan, szomorúan töltik az ünnepet. Segítsünk, ha van rá mód. Egy kedves szó, egy mosoly, néha többet ér mindennél. Az év minden napján szükség lenne rá...


    BÉKÉS, BOLDOG KARÁCSONYI ÜNNEPEKET KÍVÁNOK!




    Horváth M. Zsuzsanna
    Brumi mackó a legszebb ajándék


    Beköszöntött a tél. Hideg szél fújt, a táj fehér ruhába öltözött. Lassan lépkedtem, ropogott a fagyos levél a lábam alatt. A patak parton, bokrok, örökzöldek. A vastag dér, csillámport festett a tűlevelekre. Feketerigók fáztak, menedéket kerestek a sűrűre nőtt ágak alatt. A fák koronája olyan, mint egy hatalmas fehér csipketerítő. Varázslatos látványt nyújtott.
    Hajléktalan szálló mellett vezetett az utam, mint minden reggel. A kerítés mögött ismerős arcok. Szinte naponta láttam őket. Van, aki munkába igyekezett, a többség céltalanul ténfergett. Egyik cigarettáról a másikra gyújtott.
    Beszélgettek.
    A hangfoszlányokat, akarva-akaratlanul is hallottam. Kérdések, vágyak, álmok sora. Segélykérések, vajon meghallja valaki? A többiektől távol megpillantottam egy ősz hajú bácsit. Félrehúzódott, kopott kabátban fázósan dörzsölte, kesztyűbe bújtatott ujjait. Közelebb mentem hozzá.
    - Segíthetek, mi a baj? - kérdeztem.
    - Aranyoskám, rajtam már senki nem tud segíteni, - halkan suttogva mondta, majd lehajtotta a fejét - Miért ez a sors jutott nekem? Vajon meddig bírok így élni? Elhagytak, akiket szerettem. Sokat gondolkodtam mit hibáztam el, mit csináltam rosszul? - gondolataiba mélyedt. - Semmi nem úgy alakult, ahogy én szerettem volna. Feleségem már meghalt régen. Beteg lettem, elküldtek a munkahelyemről. Sodródtam lefelé a mélybe, nem volt megállás. Mindent jóvá tennék, ha erőm engedné. Megpróbálom, talán sikerül. - egy könnycsepp csillant a szemében. Folytatta. - Közeleg a karácsony a szeretet ünnepe. Itt a városban lakik a lányom, és a kicsi unokám. Régen láttam őket. Szeretnék ajándékot venni, de újat nem tudok. Összegyűjtöttem a rávalót. Körülnéztem a közeli boltokban. Szebbnél szebb játékok sorakoztak a polcokon. Megláttam egy aranyos játék mackót, levettem, de vissza is tettem. Az ára, nagyon sok volt nekem. - mondta szomorúan és elcsuklott a hangja.
    Elgondolkoztam, mit tegyek. Elhatároztam, hogy segíteni fogok.
    - Tudok egy boltot, itt a közelben. Jöjjön velem! - kézen fogtam és elindultunk.
    A meglepetéstől szólni sem tudott. Tekintete hálát sugárzott felém. Izgultam, hogy valóra tudjam váltani az álmát. Az utca végén volt a bolt. Jártam már ott többször is. Használt és új árukat kínáltak a vásárlóknak. Reméltem, hogy sikerrel járunk.
    Megérkeztünk. Beléptünk az ünnepi díszbe öltöztetett ajtón. Körülnéztünk. A fogason felakasztva ruhák sorakoztak. A játékok ömlesztve, a földön dobozokban. Kisautók, babák, plüss állatok Megpillantottam a keresett barna mackót. A bácsi is észrevette, odasietett. Kezébe fogta, nézegette. Elmosolyodott, láttam, hogy boldog. Izgatott lett. Kereste az árcédulát. Szóltam, hogy adja oda az eladónak.
    - Leméri és már tudni is fogjuk, mennyibe kerül. - Félve nyújtotta át.
    - Ötszáz forint, - közölte az eladó az összeget.
    Kabátja zsebéből elővett egy kis zacskót. Kifizette, majd átvette remegő kézzel a barna bundás plüssmacit. Szorította magához. Felém fordult, megölelt.
    - Köszönöm szépen. Az életem egyik legszebb napja. Tőlem is lesz ajándék a karácsonyfa alatt. - rebegte meghatódva.
    - Nagyon szívesen, örülök, hogy segíthettem.
    Majd elköszöntünk egymástól és mosollyal az arcomon, néztem a karácsonyi forgatagot. Körülöttem sietős emberek. Gondolataimba mélyedve lassan lépkedtem. Vajon eszükbe jut-e, hogy mennyien töltik szomorúan, magányosan a szeretet ünnepét. Szívemet melegség járta át, mert önzetlenül segíteni tudtam valakinek. A bácsi tekintetét, könnyektől elhomályosult szemét sosem fogom elfelejteni. Szinte látom, ahogy a feldíszített fa alatt kacagva, boldogan játszik a kicsi unokájával és Brumi mackóval.
    Tilinger Istvánné kedveli ezt.