Szín
Háttérszín
Háttérkép
Szegély színe
Font Type
Font Size
  1. Energiatöltet

    Kihűlt a kandalló, a szoba sem meleg.
    Fáskamrám kiürült, a fene egye meg.
    Épp amikor a tél derekát vészelem,
    Nullára zsugorul tüzelőkészletem.

    Nincs egy buznyákom sem energiát venni,
    Mégsincs késztetésem hibernáltnak lenni.
    Újra rámtornyosul likviditásgondom.
    Ismerve magamat biztosan megoldom.

    Kezemben a balta, vállamon a fűrész,
    Az erdőben vagyok, szemem fákat fürkész.
    Jégbefagyott törzsek, csonttá fagyott ágak.
    Meglendül a szerszám, hogy jól odavágjak.

    Akkorát visszarúg, majd kiszakad vállam.
    Meg sem rezzen a fa a jeges burkában.
    A fűrészfogak is olyan hatékonyak,
    Mint az állkapcámban lévő odvas fogak.

    Hatványan rágódom - (számban rágógumi.)
    Klímát változtatni ez az út nem tuti.
    Örök a küzdelem, ha az élet fösvény,
    Hazafelé fogy már alattam az ösvény.

    Falu szélén székel a kocsmahivatal.
    Töményen vendéggel, töményen itallal.
    Akad még zsebemben pár felesre való.
    Kezemben a balta tekintélyt tartandó.

    Melegre lehelve és fűtve a helység.
    Hívogatóan, hogy az ember beessék.
    Markolatomban a pálinkás pohárral,
    Töltődöm szesszel és hőenergiával.

    Parányit jobbkedvűn újra otthonomban.
    Az átjáró meleg testemben még ott van.
    Belesugárzom a kripta-fok szobába.
    Úgy látom megmozdul a hőmérő szála.

    Ha ez így működik, máris spuri vissza.
    Gigámban a lőre, testem a hőt issza.
    Pár felessel társul némi ingajárat,
    Felhevülni érzem testem és a házat.

    Nincs már úgysem íze - a rágót kiveszem.
    Kulcslyukam huzatját rágószigetelem.
    Átmeneti gondom megoldom pazarul.
    Túlélem valahogy amíg kitavaszul.
    sorcier, imrucika, zági és 1 másik tag kedveli ezt.
  2. Dávid és Góliát

    Adva van egy macska és adott egy egér.
    Ez az összetétel egy kis mesét megér.
    Nevezhetném őket Jerrynek és Tomnak,
    De nem vagyok híve a lerágott csontnak.

    Macskarek Góliát, Egerentyű Dávid
    Egyszerre lát meg egy darab ementálit.
    Evésre ingerlő hamm-bekapható sajt,
    Amit csak egy macska vagy egy egér óhajt.

    Egyszerre ugranak, - az egér a fürgébb,
    Orrhosszal veri a testes macska-ürgét.
    Irányt vált, iszkol a négylábú teleszáj.
    Nyomában az üres. Tornyosul a viszály.

    Szaporáz Góliát, Dávid is a sajttal.
    Útjukban a konyha közepén az asztal,
    Amiről leesett civódásuk tárgya.
    E körül futnak most körkörös irányba.

    Egérutat látszik nyerni Dávid egér.
    Szájában a sajt, mit vacsorázni remél.
    A lomha Góliát lassul körről körre.
    Az egér már egész ott köröz mögötte.

    A szitut érzi a fáradt, éhes macska.
    Dávid is látja, hogy gyors futása csapda.
    Ugyanaz gondolat szalad végig rajtuk;
    Olyat fékeznek, hogy szikrát szór a talpuk.

    Kielemezve az egérfarknyi hibát,
    Hátraarcot csinál Macskarek Góliát.
    Az apró satuból épp kirepül a sajt,
    Dávidka elszalad kerülve nagyobb bajt.

    Jóllakottan kacsint macska az egérre,
    Pedig egy csata nem a háború vége.
    Jön még kutyára dér, úthenger macskára.
    Az elorrzott sajtnak igenis lesz ára.

    Elégedetten ring a macska-hintaágy.
    Lenn a kert füvében feszül a bosszúvágy.
    Lekonyulva bajsza, lekonyulva orra.
    Belerúg egy fűben levő golyóstollba.

    Szétugrik az irón, kigurul rugója.
    Miközben felveszi, s mancsaiban fogja,
    Megfogalmazódik zseniális terve.
    A huncut egérnek máris jobb a kedve.

    Hosszú cérnával a rugót gúzsba köti,
    Jó szorosan, és a macska alá löki.
    Álmában is ring a macska hintaágya,
    Meg nem álmodná, hogy épp merénylet tárgya.

    Mancsában cérnavég, odébb sétál Dávid.
    Megbosszulja most a finom ementálit.
    Meggyullad a cérna, ahogy gyufa villan,
    Az apró láng pont a macska alá illan.

    Robbanásszerű a rugó helyreállta,
    Nagyot rúg a macska hátsó fertályába.
    Hatalmasat repül, pislogva elképed.
    Sosem tudja meg, hogy mért a holdon ébred.

    Fél visszaugrani, még a föld mellé érne.
    Ottmarad tehát a jövő ezer évre.
    Lendül a hintaágy, billeg Dávid bajsza.
    Lezárult az örök macska-egér hajsza.
    imrucika kedveli ezt.
  3. Horgászkaland

    Be van fagyva a halastó,
    Jeges tükrén hótakaró.
    Gazsi lyukat vág a jégbe,
    Csalis horgot dob a lékbe.

    Harcsa Marcsa a víz alatt
    Épp táplálék után matat.
    Ténykedése reménytelen,
    Jó óvhely az iszapverem.

    Mélyben mélyen alvó halak,
    Még a végén éhen marad.
    Hajrá! Nem hiába kutatsz!
    Hopp: előtte kövér kukac.

    Még mielőtt rárabolna,
    Veszélyt szimatol az orra.
    Marcsa majdnem átverődött.
    Bár éhes, de nem ütődött.

    A kukacban hegyes horog.
    Másik fele vígan lobog.
    Harcsa Marcsa ide harap.
    Reméli, a kukac szakad.

    Éber Gazsi a lék-parton,
    Mégis hasra ül a havon.
    Erős a harapás-hatás,
    Ez aztán piszok nagy kapás.

    Erőlködik Gazsi, - húzza.
    Húzná, ha nem hason csúszna.
    Harcsa Marcsa sem statiszta,
    Szenved a kövér giliszta.

    Olyan mint a kötélhúzás.
    Horgászatnak ez már túlzás.
    Nem is baj ha vége szakad,
    Éles a nád a víz alatt.

    Végletekig felspanolva
    A damil, mert ez a dolga.
    Aztán egy szál nádszál éle
    Dönt: a horgászatnak vége.

    Ugyanazon hasmánt pózban
    Ül Gazsi a jeges szószban.
    Orrból törő gőzkarikák
    Között elemzi a hibát.
  4. Kukac pont húú
    Mesém hőse kukac. (Nem sajt, csak egy natúr.)
    Táplálékot keres, mert az éhség nagy úr.
    Felhajtó körútját siker koronázza,
    Rálel egy ligetnyi termő gyümölcsfára.

    Tegnap almát evett, felette körteág.
    Eldönti körtével tömi meg ma magát.
    Ma újra nem kell, hogy a piacon költsön,
    A terülj asztalra felmászik a törzsön.

    Két nagy csipás szeme lázasan fut körbe:
    Keresi melyik a legérettebb körte.
    Talál is egy szépet, egy vilmos-édeset.
    Megkóstolja, - ilyet soha még nem evett.

    A húsos gyümölcsbe magát belerágja.
    Teli pocakkal sem csökken az étvágya.
    Miközben a nedű csordogál hasába,
    Eldönti, mostantól ez lesz a lakása.

    Szépen tágasodik a kukacos szoba.
    Szélesedik, mélyül leendő otthona.
    A lakályosodást mégsem veszi észre,
    Amennyit megeszik, annyit nő vesztére.

    A körtelakásnak már alig van fala.
    Fogyóban a gyümölcs étele, itala.
    A falánk kukacnak azt kell észrevenni
    Mielőtt kipukkad, nincs körötte semmi.

    Mászni sem tudna már, kuporog az ágon.
    A mohóságodra ráfáztál barátom.
    Vigyázz ha arra jársz, - gyümölcs után kutatsz,
    Fejedre eshet egy jól megtermett kukac.
    imrucika kedveli ezt.
  5. Rém-krém

    Csúnyán rászorult a kupak a fogkrémre.
    Erös mozdulattal letekerem végre.
    Veselkedésemnek mégsem lészen haszna,
    A tubus lyukába beszáradt a massza.

    Fogom, behajítom a mikrosütőbe.
    Hátha képlékenyre langyosul a hőre.
    Tűzijáték-kép a sütő-monitoron.
    Még mosolyognék is, ha lenne humorom.

    Fémtartam az oka a sütő bajának.
    Annyi időm sincs, hogy odareagáljak.
    Kellő hangerővel hatalmas villanás.
    A környéken elment az áram, nem vitás.

    Lepánikszaladok a drogériába.
    Én sem tudom minek. - Kiderül. -Hiába.
    Kezemben a tubus, krémhígítót kérek.
    Látom a szatócson, alig néz hülyének.

    Újra lakásomban, kezemben a balta.
    Gyilkos lendülettel csapok az asztalra,
    Merthogy ott a tubus, de mellétalálat.
    Viszont kitörök egy konyhaasztal-lábat.

    Nem az én hírem, hogy könnyedén feladjam.
    Újra lendül baltám, célirányosabban.
    A tubus legcsücskét telibe trafálom.
    Rakétaként felszáll, épp hogy nem vág állon.

    Rövid röpte után landol a plafonon.
    Szétnyílik, felragad a teljes tartalom.
    Gúnyosan szétterül konyhám fehér egén.
    Formája, állaga mint egy tehénlepény.

    Az asztalra lépek végképp dühbe jőve.
    Megpecsételődik a maszlag jövője.
    A pecsét az stimmel, de sajnos az enyém.
    Az egyik asztalláb sajnos nincs a helyén.

    Röppálya - párhuzam - konyhaablak-függöny.
    Belemarkolok, hogy tompítson az ügyön.
    Földre érkezésem így nem oly aggasztó.
    Ekkor fejbe vág egy hulló függönytartó.

    A plafont bámulom kifejezéstelen.
    Versem tárgya nyíltan szembenevet velem.
    Most sem én vagyok, ki utoljára nevet.
    Dobjon már valaki egy mentőkötelet!
    khaty21 kedveli ezt.
  6. Káosz

    A világ végén, a semmi szélén félig kiszáradt bányató.
    Partjára érve vizébe szürcsöl egy patkolatlan bányaló.
    Eszi vagy issza, - eldönthetetlen. Víz alig, tömény békanyál.
    Kisdolga akad, - megfűszerezi. Így is ízlik, hisz ég a nyár.

    A semmi-széli lápvidék partján dőlésre készen vén tanya.
    Lakója indul épp bevetésre; egy riasztóan rút banya.
    Hónapos szennyes a hóna alatt. A tóhoz készül mosásra.
    Ha véghezviszi, a tömény retek beledúsul a mocsárba.

    Dolgait tevő vén bányamén - leér mellé a bányarém.
    Távolságuk megfelezendő - a trutymó szélén áll egy gém.
    Megnézik egymást, s végzik a dolguk, ki hangosan, ki csendesen.
    Egyik lefetyel, másik mosni kezd, egy fél lábon vár feszesen.

    Merül a ruha, megemelkedik a rémes banya tompora.
    Jobban megnézve bízvást lehetne a vén bányaló rokona.
    A sulykolástól bányalég feszül. Nem illene, de illana.
    A biztosíték kimegy a lónál, megbokrosítja illata.

    Felágaskodik, akkorát horkant, hogy a rút banya riadva
    Egyensúlyt vesztve előrebillen. Fejjel esik az iszapba.
    Megnyugszik a ló, mosolyog a gém, kapálódzik a bányarém.
    Siessünk gyorsan segítségére, hogy jól végződjön a mesém.

    Kanalas pajtás mögé tipegve barátságosan megcsípi.
    Heves fájdalom-rugó-erő a banyát lóhátra repíti.
    Libbentve szárnyát sártól csöpögve a rémség vállán ül a gém.
    Pocsolya-fehér tundra-alsóval fején vágtat a bányamén.
    MneKata kedveli ezt.
  7. Ebédel a majom
    A dzsungel ösvényén jól termő banánfa.
    Arra megy a majom, kedvet kap banánra.
    Nagyra termett gyümölcs a fa egyik ágán,
    Összefut a nyála szép banán láttán.

    A fa is kidőlne, ha felmászna érte.
    Jól megütné magát, ha nem talpra érne.
    Lábujjhegyen állva is rövid a karja.
    Azért is ezt a szép nagy banánt akarja.

    A mókus itt lapul éppen ezen a fán.
    Neki is megtetszik a szép érett banán.
    Máris a kiszemelt vékony ágon mászik.
    Megcsúszik, leesik,- de talpra. Nincs pánik.

    Hadi tanácsot tart mókus meg a majom.
    Mindkettőnek korog a gyomra már nagyon.
    Kitalálják, hogyan juthatnak elérte:
    Felmászik a mókus a majom fejére.

    Nyújtózkodó karja a banánt eléri.
    Belekapaszkodik, könnyedén letépi.
    Visszaszökkenik a földre, az avarba.
    Előttük a banán. Az ebéd tálalva.

    Lehúzott héját a hangyabolyba dobják.
    Köszönve szépen a hangyák éhük oltják.
    Bekebelezné a mókus a fél banánt,
    De a majom közben meggondolja magát.

    Hófehér fogsora frissen szidolozva.
    Elővillantja a mókusra morogva.
    Felfut az a fára új étket keresni,
    A majom meg leül. Elkezd ebédelni
  8. Brillírozok
    Irritáló érzés, lelombozó tudat,
    Ahogy átfütyüli fejemet a huzat.
    Hintázik a csillár, remeg a tapéta.
    Nyargalász az áldás hurrikánrakéta.

    Ablakom üvege hálósra repedve,
    A keret a falba belevetemedve.
    Egy idős a házzal, - leamortizálva.
    Új kell a helyébe. Sajnos ez az ábra.

    Jól nevelt szabóként mérem szélét, hosszát.
    Megrendelhetném, de drágább hogyha hozzák.
    Zsebembe hajítva lapos bugyelláris.
    Az akció indul: megyek venni máris.

    Üvegszem csodáknak végtelen glédája.
    Kösse fel a gatyót, ki az árát állja.
    Sajnos a keretem ablak-venni véges.
    Dologvégezetlen kihátrálok. Rémes!

    Szél tépte füleim konyítja a bánat.
    Túlméretesedtek az uniós árak.
    Sajnos nem uniós méretű a pénzem.
    Azért is megoldom problémámat!- Érzem.

    Fő az önuralom!- Ne legyek ideges!
    Utam partján cégér: a tulaj üveges.
    Határozott reflex-lépés derékszögbe.
    Csilingel az ajtó vevőnek jöttömre.

    Zsebemben a cetli, rajta pontos méret.
    Előhuzigálom. - Egy ekkorát kérek.
    Lazán kifizetem és hátamra veszem.
    Köszönve a vásárt ajtót nyitnak nekem.

    Egyensúlyozástól némileg fáradtan
    Szusszantok egy párat otthon az udvarban.
    Aztán erőt veszek- és levegőt- nagyot.
    Kitépem a falból a régi ablakot.

    Tokostól kiszakad, alig ellenkezik.
    Káromra mostantól nem vetemedhetik.
    Magatehetetlen súlya dönti földre,
    Kicsörömpöl ami van üveg, belőle.

    Az új üvegtábla épp illik a falba.
    Előkerül némi kétes múltú paszta.
    Bölcsen, szakszerűen jó vastagon kenem,
    Hogy futó-pillantva keret jelleg legyen.

    Ülök az ablaknál széltelen szobámban.
    Esőfüggöny veri művemet hosszában.
    Kültéri függönyként az aggyümölcs művön.
    Pezsgővel ünneplek: túl vagyok az ügyön.
    Gagamail és Tilinger Istvánné kedveli ezt.
  9. Lidérc
    Egy hosszú órán át bambulom a falat,
    Mire a szemhéjam végre összeragad.
    Ahogy éjszakába torkollik az este,
    Javában fújom a kását szenderegve.

    Nem szokványos módon most azt tapasztalom;
    Ahogy mélyül álmom, élénkül tudatom.
    Megpecsételődik néhány éji óra.
    Érzem eseménydús lesz az éber kóma.

    Máris talpon vagyok, pedig fel sem kelek.
    Mozdulok anélkül, hogy egy lépést tegyek.
    A kijárat felé az előszobán át,
    Előszobatükröm pajkosan kacsint rám.

    Néztél már valaha álmodban tükörbe?
    Biztosíthatlak, hogy a tükröm nem görbe.
    Mégis azt látom, hogy nem néz szembe senki.
    Ha alszik az ember, biztos így kell lenni.

    Már az utcán vagyok, a csúcsforgatagban.
    Odabenn éjjel volt, idekinn nappal van.
    Én is ott úszom az emberkavalkádban.
    Mivel közben alszom, elég enerváltan.

    Ismerős arcokat vélek úszni szembe.
    Jólneveltségemből mentettem éjjelre.
    Széles mozdulattal üdvözlök egy párat.
    Elmennek mellettem, még csak meg se látnak.

    Egyik ébrenléti komám tűnik elém.
    Azt hiszem tudatos ahogy halad felém.
    Baráti gesztusként megérintem vállát,
    Meglepetten szétnéz- énrám is- de átlát.

    Egyre bosszúsabban folytatom utamat.
    Elém álmodva most egy sihedercsapat.
    Az egyiket spontán hátsóba billentem.
    Értetlenül szétnéz felettem, mellettem.

    Túlcsordul a dühöm, előttem kirakat.
    Meglendül öklöm, a keret is kiszakad.
    Csődület csődül a hangos üvegszóra,
    Potenciálisként sem kerülök szóba.

    Tajtékzik a hangom: Itt vagyok emberek!
    Mi a francot tegyek, hogy észrevegyetek?
    Úgy néz ki, hogy bármit- szélmalomharc lenne.
    Bölcsebb dolog lenne végre felébredve.

    Véget ér a lidérc, bambulom a falat.
    Érzem, a szemhéjam mindjárt összeragad.
    Mielőtt a hajnal reggelbe torkollna,
    Újra hűl a kása általam. Horkolva.
    Gagamail és sorcier kedveli ezt.
  10. Sajtból van a hold
    Volt egyszer egy apró, fehér
    Szemrevaló leány-egér.
    Lyuklakása fal aljában.
    Róla írok hamarjában.

    Cin-cin a párját kereste.
    Fészbukozik minden este.
    Nincs kérője. Még az a jó,
    Hogy van emancipáció.

    Heverészik nappalanta.
    Eszik neszeket hallgatva.
    Mikor a sajtot cincálja,
    Kéjesen leng farkincája.

    Egy minapi hétköznapon,
    Kopogtatnak a lyukajtón.
    Bocs!- A lyuknak nincs ajtaja.
    Éles füle mégis hallja.

    Toporgó vendége nem más:
    Levelet hozott a postás.
    Szélesebb mint az egérlyuk.
    Nem számít, majd kinn kibontjuk.

    Lerágva a borítékot,
    Kiderül a levéltitok.
    Egyik fészbukos barátja
    Afrikába invitálja.

    Mellékelve a hajójegy.
    Cin-cin úgy dönt, naná hogy megy.
    Egy perc alatt kész az útra.
    Jöjjön nagy hajótúra.

    Kifulladva, izgatottan,
    Röpke óra és hajón van.
    Belép luxuskabinjába.
    Megy a hajó Afrikába.

    Ritkaság, de most nem éhes.
    Nincs is étek az evéshez.
    Hogyha a padlóba rágna,
    Elsüllyedne alkotmánya.

    Fehér egér szép leányka
    Hajója elér Kenyába.
    Délceg tartás, hetyke bajusz,
    Várja már az egérmanusz.

    Lemegy a nap, sajtból a hold.
    Kötelék, mit semmi sem old.
    Már most gondolnak utódra.
    Éljen Afroeurópa.
  11. Csütörtök
    Az alábbi mesém hőse neve Elek.
    Nélküle a világ nem lehetne kerek.
    Népszerűségének egyszerű a nyitja:
    Bármi elromlik, azt Elek megjavítja.

    Szervízkócerájok szemében ő tövis.
    Merthogy ezermester,- lehet hogy még több is.
    Nem viseli meg a konkurenciaharc,
    Meggyőz tarifája, mert a munkája svarc.

    Folyó hó e napján, csütörtökön reggel,
    Hasára süt a nap, mikor Elek felkel.
    Bár nem panaszkodhat, hogy munkája kevés,
    Ma nem hívták. Nem baj, ráfér a pihenés.

    Álla körítése; legendás szakálla.
    Rákollóval mindig friss fazonra vágva.
    Ma is ezzel kezdi, a munkája remek:
    Kecskésebb mint tegnap, kis túlzással mekeg.

    Aztán számba veszi szúnyogcsípéseit.
    Több mint tegnap este.A kutyamindenit!
    Ő nem arról híres, hogy pánikba essen.
    Gépzsírt elő, hogy a csípés ne viszkessen.

    Végképp felébredve az udvarra lépne.
    Ajtaját gondosan becsukta az éjre.
    Csak kilincsre, mert a zárat rozsda marja.
    Nyomja a kilincset - nem nyílik ajtaja.

    Szerencsére kéznél a szerszámos láda.
    Célszerszámként máris kulcs kerül markába.
    Szabadulására ez lesz garancia.
    Elek bátyó magyar, a kulcs meg francia.

    Szakszerűn szorítja, reng a fal, úgy rázza.
    Kétségbeejtő a kilincs szorulása.
    Az ajtó nem enged, Elek szaporázza,
    Nyílt törés a kilincs diagnosztikája.

    Lehuppan Elek a makacs ajtó előtt.
    Keresgéli útját, a kimenekülőt.
    Akad a kályhán át egy fel a kéménybe,
    Nem vállalkozhatik ilyetén élményre.

    Világosság gyanánt előtte az ablak.
    Szárnyai Eleknek reményt sugallanak.
    Szerencsére nyílik, szinte kivirágzik.
    Megkönnyebbül ahogy a párkányra mászik.

    Mielőtt átjárná a szabadság-tudat,
    Betódul ablakán házába a huzat.
    Ajtajának feszül,- nyitja nyikorogva,
    Visszahuppanhatik Elek vigyorogva.

    Mivel jó szakember, tudja mi a dolga:
    Szakszerű pillantást vet a szerszámokra,
    A kitárt ajtón át szög a külső falba.
    Biztos ami ziher, tudja minden balga.
  12. Tíz perc



    Megbillen a tartály,- talicska alatta.

    Hamar megtelíti a folyékony massza.

    Szarvába markol a segéderő, Zsiga.

    Lendületet vesz és gurul a taliga.



    Tíz, tizenöt méter a táv általában.

    Beton súlyú anyag ring a talicskában.

    Biztos kézzel, lábbal tolja, egyensúlyoz.

    Tíz-egynéhány lépés s elér a zsaluhoz.



    Újabb lendület és a talicska borul.

    A folyékony beton a helyére tódul.

    Nem elé, nem mögé, minden éppen bele.

    Zsiga tudja mi a munka becsülete.



    Kifújja magát és máris fordul vissza.

    Súlytalanul gurul az üres talicska.

    Megbillen a tartály újabb kört megkezdve.

    Ennyi számtalanból Zsiga egy tízperce.
    lelkes.miklos kedveli ezt.
  13. Forr az agyam
    Döme bácsi almafája,
    Vadászsólyom repül rája.
    Egy rája meg a patakban,
    A kert végén kis patak van.

    Forró a nyár, szinte tüzel,
    Birkózik a hal a tűzzel.
    Ha még kicsit melegedne,
    A patak halászlé lenne.

    Megkordul a fán egy gyomor.
    Kínzó úr az éhség-nyomor.
    Alant lubickol a rája,
    Épp készül lecsapni rája.

    Kavarni a patak vizét,
    Öreg Döme ekkor kilép.
    Keze két botot markolász,
    Egyik görbe, másik horgász.

    Rövid nadrág, hosszú zokni.
    Vállán által húzentrógli.
    Döme bácsi különc fajta:
    Tróglija zokniját tartja.

    Gondolkodik öreg Döme:
    Horgásszak vagy megfürdök-e?
    Mindkettőre rég volt példa.
    Hogy dönt? Vár a rája-préda.

    Nem vár ám a sólyom a fán.
    -Nekem is kell a hal komám.
    Hogy ne legyen brutalitás,
    Kisorsoljuk. Fej vagy írás?

    Előkerül egy pénzdarab.
    Fránya rája nagyot kacag.
    Jókorát lendül a farka,
    Vízsugarat lő a partra.

    Megfürödve, befürödve,
    Bénaságukon tűnődve,
    Egy taktusra kordul gyomruk.
    -Megéheztünk, de megoldjuk!

    Lendül a bot, száll a horog.
    Az alma a földre potyog.
    Vackor-alma íze furcsa,
    Előttük sok almacsutka.
    lelkes.miklos kedveli ezt.