Szín
Háttérszín
Háttérkép
Szegély színe
Font Type
Font Size
  1. Még csak pár hete ismerkedtek egymással, amikor a férfi felette kérdést: mondd, velem jönnél egy Ezo-táborba?
    Az mi? Kérdezte a lány.
    Tudod, én nem vagyok normális ember, ha a normálist a nagy átlagtól el nem eltérőként nézzük...
    Mondd csak, hallgatlak..
    Tudod, én amolyan hétköznapi varázsló vagyok, aki természetes gyógymódokat, energiagyógyászatot és egyéb alternatív eljárásokat alkalmaz, ha valaki erre megkéri.
    Van egy kis rendelőm és ott fogadom ezeket az embereket a hét minden napján, napi négy -öt órában.
    Értem már, miért nem érsz rá esténként... én meg már azt hittem egy régi, netán új kedves lépett színre, azért csak hétvégén találkozol velem, mondta kedvesen.
    Tudod, ott lesz majd néhány nő tanítványom és velük lehetnél egy szobában, nehogy azt érezd, siettetni akarom a testi szerelmet.
    Mondd, te soha nem beszélsz mellé?
    Nem szoktam.
    Ha hiszed, ha nem, az első pillanattól tudom, csak te lehetsz az akivel le élném az életem és megőrülök egy érintésedért, de sosem erőltetnék semmit. Van időnk rengeteg.
    Rendben van, veled megyek.

    Kora délután érkeztek.
    Rég látott barátok, ismerősök siettek üdvözlésükre.
    A nők elfoglalták szobájukat és elkezdték az ismerkedést.
    Senki nem éreztette és nem firtatta ki az új nő barátjuk oldalán.
    Úgy kezelték, mintha világ életükben a barátjuk lenne és ezt a lány nem tudta hova tenni.
    Hosszú beszélgetések, nevetgélések oldották a lány kezdeti feszültségét és ő időnként elcsodálkozott, miféle csodabogárral hozta össze az élet.
    Mennyien szeretik, mennyien kérik a tanácsait és hányan jönnek elmesélni milyen változások történtek életükben, miután elgondolkodtak javaslatain...
    Olyan dolgokról beszélt teljesen természetesen amiket ő eddig hallott, de olyan " az ő normális" értékrendjétől erősen eltérőnek tartott.
    Aztán azon gondolkodott kik ezek akik szótlanul hallgatják ezt az embert miközben itt ott szorgalmasan jegyzetelnek.
    Ki ez ott, aki egy nagy társaságban éppen vele szemben viszi a szót?
    Ki ez aki egészen megváltozott itt, a szeme láttára?
    Aki nem keresi a szavakat, nem félszeg és nem kezd elpirulni amint a szemébe néz....
    Ez így ment egész délután, majd egy kisebb előadás után vacsorázni mentek.

    Kellemes langyos, augusztusi kora este lett.
    Kéz a kézben sétáltak a szabadidő központ hatalmas parkjában.
    Gyere kedves, megmutatok mindent.
    Tudod ide járok pár éve és van pár számomra kedves hely, amit szeretnék megmutatni.

    Egy bitumenes kosárlabda pálya mellett haladtak amikor észrevették milyen érdekesen van feldíszítve.
    A pálya közepére egy hatalmas hatágú csillagot rajzoltak és díszítettel fel szorgos kezek.
    Miféle szélhámosság történt itt kérdezte a lány aggódva?
    Ne félj kedves, semmi spiritiszta, vagy ördögi praktika, egyszerű Atlantiszi Angyal Rituálé volt itt azt hiszem éppen tegnap este.
    Hát az meg mi a csoda?
    És elmesélte... mit szimbolizálnak a színes gyertyák, hol állnak a ceremóniát végző "papok" hogyan történik a gyógyítás és azt is, hogy két éve ő maga is "pap" volt egy ilyen szertartáson.
    Eközben szép lassan beértek a csillag közepébe.

    Olyan hirtelen jött az ötlet, hogy végig sem gondolta.
    Átkarolta a lány vállát, a szemébe nézett és belekezdett.

    Mondd nekem én szép szerelmem, lennél e életem párja, hites feleségem?
    És a lány szeme ragyogott.
    De hiszen még egy csókot sem kaptál. Mitől vagy olyan biztos hogy engem akarsz?
    Pontosan ezért... mert érted harcolni kell, mert téged ki kell érdemelni.
    Mert téged tisztelhetlek.
    Mert tudom, mert érzem. Senki más nem lehet.
    Azt hiszem igen...

    Hallottátok e Fák?
    Hallottad e Szél?
    Hallottátok e Föld és Ég?
    Hallottátok e Csillagok?
    Ti legyetek a tanúink.

    Akkor legyen.
    E megszentelt helyen kérdezem tőled asszony, akarod e férjedül azt a férfit akinek karjai vállaidat fogják át és szerelemtől ragyogó szemei a szemeidbe néznek?
    Akarod e ezt az embert szeretni tiszta szívvel?
    Ígéred e hogy a te karjaid soha más férfit nem karolnak át?
    Élsz e vele egyetértésben, szeretetben és megbecsülésben?
    Akarod e hogy karjai felemeljenek és oltalmazzanak téged amíg a szemeidet örök álomra nem zárod?
    Fogadod e hogy hozzá mindenkor hű leszel?

    Még ne válaszolj kérlek....

    És te férfi, akarod e feleségedül azt az asszonyt akinek vállait öleled?
    Akarod e ezt az asszonyt szeretni tiszta szívvel?
    Ígéred e hogy a te karjaid soha más asszonyt nem karolnak át?
    Élsz e vele egyetértésben, szeretetben és megbecsülésben?
    Fogadod e hogy az őt megillető helyre emeled szívedben, hogy oltalmazod és szereted őt amíg szemeidet örök álomra nem zárod?
    Fogadod e hogy hozzá mindenkor hű leszel?

    Ha úgy gondolod kedvesem, egyszerre mondjuk ki: igen
    És kimondták..

    Kérjük a Mindenség Urát a Mennyei Atya Istent, kérjük a Minden Szépség és Boldogság Forrását, az Istenszülő Anyaistent és kérjük a Megváltó Fiú Istent, áldják meg ezt az esküvést.

    Augusztus 21.-én lesz 15 éve hogy ehhez az eskünkhöz híven élünk.

    U.I.
    azért következő év májusában földi törvények szerint is egybe keltünk :)
    karmatanc2, phoenyx és 19angel52 kedveli ezt.
  2. Azt tartják a bölcsek, a bennünk élő halhatatlan lélek hoz magával rengeteg emléket és az egészen kicsi gyermekek, élénken emlékeznek lelkük előző megtestesülésére.
    Az én lelkem valamiért a szerelmet hozta magával, de olyan elemi erővel, hogy egészen kis gyermekként szenvedtem az érintés hiányától.

    Aztán az oviban elkezdődött...

    A velem született vágy ott kezdett el rátalálni az elvesztett csodára.
    Valahogy annyira természetesen, olyan finoman tudtam lányokhoz érni hogy az valami csoda és mivel a lányok között is akadtak emlékezők, elég szép kis társaságunk kerekedett.
    Három éven át két lánykával voltunk olyan bensőséges, meghitt viszonyban, hogy az óvónénik teljesen ki voltak borulva. Képesek voltunk hosszú ideig egymás kezét fogva szótlanul szemben ülni egymással – persze a lányokat váltogatva :) - majd számunkra teljesen természetes módon finoman fejét magamhoz húzva egy könnyű kis csókot lehelni a szemére és utána spuri játszani tovább....

    Az óvónénik persze apámat piszkálták, hogy legalább ne a gyerek előtt apuka.. Honnan is tudhatták volna hogy puritán szüleim ilyen magamhoz húzlak megcsókollak dolgot soha előttünk gyerekeik előtt nem tettek.
    - Mondjuk ezen felnőtt fejjel sokat elmélkedtem vajon miért nem? -

    Aztán jött az iskolás kor
    Eleinte kerestem a lehetőséget, hogyan találhatok új szerelmeket, de nehezen indult.
    Aztán negyedikben szerelmes lettem de nagyon. Nevezzük őt A-nak.
    A gyönyörű szőke lány volt és olyan kézen fogva sétálós gyerekes puszikat váltó szép szerelem volt úgy hogy szenvedtem mint egy kutya amikor másik iskolába került.

    Ötödikben új osztály új lányok és K.
    Ez volt életem leghosszabb igazi érintés nélküli szerelme. K gyönyörű volt de nem rúghattam labdába, annyi volt a rajongó, én meg alapvetően – na nem csúnya – de legalább dagi gyerek voltam... Ne ragozzuk. Akkora ködösítést ember nem látott milyen rafinált módokon kerültem a közelébe, milyen trükkös módokon csentem puszikat, de végül is viszonzatlan maradt. Így megmaradt édes, szép gyerekszerelemnek.

    Aztán megérkezett a kamaszkor végre.
    A középiskolai lány testvérosztályokban tomboló feromonok egyértelműen jelezni kezdték ki is az aki hajlandó. Végre szabadom megérinthettem a lányokat és bizony azok a lánykák nem voltak szégyellősek, ha valakivel jó volt lenni azt elregélték első körben a barátnőknek, aztán valahogy tudta mindenki.

    Pedig az első nekiveselkedés majdnem kedvem szegte mert csúfos bukással járt.
    Direkt nem az iskolából, direkt nem az ismeretségi körből kikaptam egy J-t
    J a lakótelepi ABC-ben volt eladó.
    Szorgalmasan gyakoroltuk a nyálcsere változatait és azt gondoltam alakul.
    Aztán amikor a távolsági buszt vártuk amivel hazautazott, betoppant egy osztálytársam.
    Igazi nagymenő, de a pofátlanabb fajtából
    Odaballagott és megkérdezte együtt vagyunk e?
    J meg olvadozott mint vaj a napon.
    Az én kedves barátom meg belekarolt és ellibegtek....

    Tanulni vágyó lánykák jöttek és mentek hónapokig.
    Egy közös osztálykiránduláson berobbant É.
    É nagyon szép lány volt és már a buszban egymás kezét fogtuk, majd kéz a kézben felsétáltunk a Kékes tetői kilátóhoz, ahol összefutottunk a többiekkel. F barátom és É csak néztek egymásra, pont mint valami nyálas szerelmes filmben, aztán mindketten rám.
    Hülye helyzet.
    Leléptem, Ők meg azóta is együtt vannak :) jó nem?

    Aztán jött I.
    I szintén vidéki lány volt de vele gyönyörű dolgokat éltünk át.
    Szeretni és szeretve lenni... a legjobb ami emberrel megeshet.
    Velünk megesett.
    Egészen addig amíg pár hónap múlva ki nem bukott belőle a környezete „paraszt tempója”
    Ami valahogy úgy szólt akkoriban: Jövő Húsvétkor felhúzzuk a gyűrűt, Karácsonykor lagzi, apuék adják a telket Jóska bátyám ács, a szomszéd kőműves, házat építünk....
    Hová jó lány?
    Egy nagy túrót!!! 17 évesen nem vágytam én annyira vidékre :) Mire befejeztem az iskolát el is maradt.

    Elkezdtem dolgozni és valami hirtelen ötlettől vezérelve munkahelyet váltottam.
    Fél év után egyik varrógép mellett ott ült a NŐ.
    E-nek hívták és vele már más volt...
    Megváltozott a világ.
    Beletoltam ebbe a szerelembe mindent.
    Eleinte úgy tűnt szerelem lesz a dologból...
    Mit mondjak? Benéztem rendesen, pedig azt gondoltam szerelemből köti össze velem az életét...
    Évekkel később naponta keltem még mindig izzó szerelemmel és naponta égtem el iszonyúan szenvedve.
    Borzasztó ha az embert nem szeretik viszont.
    Abba tényleg bele lehet halni.
    Első körben a józan eszed még nyomja az itinert: hagyd a francba hülyének néz.
    Aztán feladja.
    A szív harcol a legtovább.
    Hiába az ész érvek mindent képes felülírni.
    Később belefáradsz és már csak a gyerekeidet nézed.
    Két házassággal, két válással összesen 25 év.
    Szép tanulóidő.
    Egy húsvéti asztal mellett ülve úgy gondoltam ennyi, feladom.
    Mikor eldöntöttem befejezem elhatároztam, nem keresek tovább.
    Aki jön jön, aki nem az marad.

    És jött É az ő kéretlen szerelmével és bő 15 év korkülönbségével.
    Szó szerint jött.
    Valahonnan megtudta hogy elköltöztem az akkor még formailag feleségemtől és egy szép napon felhívott hogy ő évek óta szerelemes.
    Olyan teremtés volt aki pontosan tudatában volt nőiségének és persze csodálatos adottságainak is. Az első nő az életemben aki a szerelemben megkövetelte a...... szóval megkövetelte. :)
    Érzéki volt és vad. Imádtam ezért.
    Aztán egy reggel azzal ébredtem, hé barátom, negyven rég elmúltál és ő még nincs harminc.
    Ha minden jól megy és ez a tempó marad, van még kb 8-10 jó éved és ez a vadmacska 10 év múlva elképesztő bombázó lesz, te meg egy öregedő muksó. Ha esze van elhagy és azt nem bírnád ki.
    Elküldtem.

    Éltem magamban és szép csendben letisztul bennem, jól döntöttem..
    Egy szép nyári napon szemben jött velem a szerelem V.
    Olyan voltam mint egy kisdiák.
    A szívem a torkomban, a szám száraz és csak suttogva mertem megszólítani.
    Az első nő akiért komolyan meg kellett harcolnom.
    Több mint egy hónapig egy csók sem.
    Később amikor végre kiderült, minden tekintetben tökéletes az összhang, közöltem vele milyen életet szeretnék.
    Hangos szó nincs, vita lehet de csak ha csók a vége,ha valamelyikünk hülye külső tényezők miatt és ezt a másik látja, azonnal sétálni viszi.
    A lakásunk csak a békesség szigete lehet, a hálóban tévé nem lehet.

    15 éve vagyunk házasok és minden csodásan klappol :)
    phoenyx, sorcier és casuale kedveli ezt.
  3. Kedves hölgyek, urak, szakácsok és műkedvelők.....
    Feltennék egy egyszerű ámde fogós kérdést.

    De előbb tételezzük fel, - bár ne is tételezzük, mert megtörtént több alkalommal – veszek egy olyan szép kétkilós, elegáns neccbe csomagolt erdäpfelt, lánykori nevén krumplit.

    Feltételeztük?
    Ragyogó.

    Na kérem, ezt a kinézetre, állagra, formára, mindegy miként taglalom abszolúte egyforma krumplit, egy kósza ötlet mentén, én balga lélek paprikás krumplivá kívánom tenni.

    Most őszintén, olyan nagy dolog ez?
    Persze a kérdés inkább költői.

    Szóval ott az a rengeteg krumpli, bennem az elszántság, ebből legott paprikás krumpli lészen, ha égi és földi hatalmak érdekét nem sérti.
    És elkezdem...

    Szakszerűen aláaljazok, zsírral, apróra vágott vereshagymával, még apróbbra metélt fokhagyma is kerül a lábasba... paprika só s mi szem szájnak ingere és persze a közkedvelt bogyós termésű konyhakerti növény erre legalkalmasabbnak hitt gumói, szépen meghámozva, felaprítva, annak rendje és módja szerint, majd kellő mennyiségű víz és hadd főjön...

    A gép forog, az alkotó pihen.... a kaja fő és reményteli illatok terjengenek a konyhában.
    Ennek olyan paprikás etvasz illata kezd lenni, konstatálom szokott félvigyorommal.
    És ekkor, de csak is ekkor beletolom a gondosan összeszabdalt, nem csípős Csabait.

    Fő a dolog serényen és eljön a várva várt pillanat, amikor megkóstolom művemet.

    Szerencsétlenségemre az egymás után megkóstolt alkotórészek a fogyaszthatóság minden ismérvével rendelkeznek, tehát tűzhely kikapcsol egy kicsit még rottyanjon és végre levétetik és végre az ő méltó helyére állíttatik.

    És kiszedem az első adagot.
    Amikor fogyasztható hőmérsékletre hűl, hozzálátok az evéshez.

    Orcámon templomi áhitat, nyálképzésem a maximumon, ízlelőbimbóim euforikus állapotban, rágóművem serényen ügyködik.... amikor bevág a ménkű.

    Egy olyan kemény növényi alkotórész kerül pénzen vett rágószerkezetem közé, ami feladja a leckét.
    A szerkezet, tisztában lévén a ráfordított anyagiak mértékével igyekszik teljesíteni feladatát, ám hiába.
    Csak forgatja szegény mint cigány a pergődobot.
    Próbálkozik mindennel ami a repertoárjában szerepel de minden igyekezet kevés, mert a krumpli bőszen ellenáll minden próbálkozásnak és majdhogynem sértetlenül landol a szemetesben.

    És most érkeztünk el a kérdéshez.

    Hogy a búbánatba létezik hogy egyazon föld, egyazon krumplijának egyes darabkái – tekintsünk el erdäpfelségétől – kinézetre, állagra teljesen hasonló állapotából... no szóval hogy a keserves életbe tud ennyire másként reagálni és az őt körülvevő, a kívánt eredményhez szükséges hőfokra hevített víznek ellenállni???!!!


    Ki a megmondhatója ennek feleim?
  4. Legyen szép az ünnep mindenkinek.

    Szeretet és boldogság legyen ünnepi asztalaitoknál, mert szerető és gondoskodó kezek varázsolták ünnepi étkeiteket.
    Mosoly legyen az arcokon és egymásra figyelés, hogy kitartson emléke a következő nagy találkozásig.

    Ünnep van.

    Kinek Karácsony a kis Jézusra emlékezve, kinek Hanuka a rendíthetetlen hit Fényére emlékezve.
    Tél van és hideg és mégis a szívekben ilyenkor virágba borul a szunnyadozó szeretet.

    Boldog Karácsonyt kedves ismeretlen ismerőseim.
    Boldog Hanukát kedves ismeretlen ismerőseim.

    Szeressétek egymást, örüljetek egymásnak, Béke legyen bennetek és veletek :)

    Üdv Igi
    Mai Teréz és phoenyx kedveli ezt.
  5. Elszabadult az agyam

    Azon elmélkedtem, mi a bajom Magyarországgal....

    Aztán éles elmémmel legott rájöttem, semmi.

    Az ország, Magyarország az én hazám, amely iránt eszmélésem óta rajongok.

    Az ország melyben születtem, felnőttem, tanultam, éltem, családot alapítottam, gyermekeket neveltem, örültem és bánkódtam,szerettem és nehezteltem, amelynek „hűséges katonája „ voltam,. Ez az én hazám.

    És nem ez a magából kifordult embertelen rablók által a végromlás felé terelgetett ország, ahol egy halom jellemtelen ember írja elő egy népnek mi jó neki.



    Csalódott vagyok.

    Az én hazám Európa közepén egy virágzó ország volt.

    Általunk jellemtelennek tartott, muszkabérenc politikusok irányították Európa legrosszabbul fizetett dolgozóit.
    Ezek a mocskos politikusok nem átallották Magyarország alkotmányát mindenkire nézve kötelezővé tenni, akik keveset fizető, de általános foglalkoztatás útján nem hagyták hogy emberek, családok perifériára sodródjanak, akik nem szégyellték ingyenessé tenni az oktatást, az orvosi ellátást, a.....

    És ez nekünk nem volt jó.
    Érti ezt valaki?

    Csalódott vagyok.

    Mire gyermekeim kerültek a felnőtté válás közelébe hogy, hogy nem, kiderült él a magyarok honában egy „demokratikus ellenzék” akik évek óta földalatti mozgalmakban megmondják egymásnak milyen okosak és majd ha kiebrudalják ezt a fertőt az ország házából, jól megszabadítanak mindenkit – ha akarja ha nem – a mocskos elnyomó kommunista mételytől.

    És jöttek komoly kiművelt emberfők, nagy állami intézmények vezetői, szabad gondolkodók, zsurnaliszták, hisztérikus egyetemisták, lázálmokat kergető fantaszták akik beleordították a köz arcába de szar itt élni!!!

    A sok hülye meg elhitte.

    Még emlékszem a „rendszerváltás” körül bábáskodókra, akik amint kamera közelébe kerültek, máris lobogva égtek a közért tenni vágyás oltárán.

    Emlékszem a gombamód szaporodó pártokra, semmiből jött emberek szófosásaira akik egymást igazolták mindenféle fórumokon csak végre toljanak már alájuk is egy olyan széket amin ülve valakiknek látják őket....

    Emlékszem melldöngető stílusukra,behízelgő választási kampányaikra, külhonban balhézásért rendőrökkel veretésükre, Antall száz napjára.

    És emlékszem megannyi nulla értékű ember nulla értékű közszerepélésére és dicstelen végére és Csurka éleslátására.

    Emlékszem a Gyurcsány kormányokra, a vizitdíjas tömeghisztire,a D tudjisten hányas Medgyesire, Bajnaira, akit lelibásoztak de tőle komolyabban talán senki nem foglalkozott az ország dolgaival és emlékszem Orbánra.....

    Bár ne kellene emlékeznem rá....

    Csalódott vagyok.
    Mert mire felocsúdhattunk a nyakunkon ült egy a kommunistáktól embertelenebb kommunistább csapat, egy megalomániás Napoleon komplexussal küszködő huszadrangú futballistával az élen.

    Ezek nem alkusznak meg, ezeknek senki nem ellenfél és senki nem partner ha nem a haveri körből való.

    Ezek olyanok akár a régi történetekből ismert ÁVÓ-sok.
    Nem érdekli lesz e mit enned, viszik mindenedet.

    Az a világ csudája, hogy második országlásuk hajnalán lenyúlták a nyugdíjkasszát...
    Erre nem találok szavakat.

    Azt hogy dicstelen kormányzásuk alatt kilopták emberek alól a trafikjaikat és ezzel családok megélhetését...
    Felháborító.

    Az hogy dúlásukat negyven-pár új adónem bevezetésével indították...
    Csoda hogy nem mentek nekik.

    Az hogy mit művelnek Matolcsy bábáskodása mellett a köz pénzével egy hazugságon alapuló nyertes választás után annyian megírták...
    Felesleges ismételnem.

    Hogy mit művelnek az EU-s pénzek körül....
    Gyomorforgató.

    Az hogy mit művelnek az oktatással, egészségüggyel, rokkantakkal, nyugdíj rendszerrel....
    Vérlázító.

    Az hogy egy nyilvánvalóan elmebeteg vezetőt nem állítanak félre, hanem tologatják maguk előtt és beteg álmait megvalósítva horror mennyiségű pénzt lopnak el választók szeme láttára...
    Szégyen.

    „az ám hazám”

    Szomorú vagyok.
    Mert emberek százezreinek feje alól húzzák ki a párnát, tesznek földönfutókká a bankok, akik teletömik korrupt politikusaink zsebeit és bírákat, ügyészeket, vesznek meg és kúriát tartanak kézben ellenünk.

    Mert öregségemre kellett elhagynom imádott hazámat.

    Mert mire nyugdíjas korba értem volna, kétszer is módosították a korhatárokat.

    Mert interneten láthatom idős szüleimet.

    Mert nem lehettem ott haldokló gyermekem mellet.

    Mert nem lehettem ott unokám születésekor.

    Mert százezer szám menekülnek jól képzett értékes fiatalok egy dúló rablóhorda elől a nélkülözés miatt.

    Mert megszülető gyermekeiknek már nem az én hazám, a mi hazánk lesz hazájuk.

    Mert egy eszement és csapata a „hajrámagyarok”-ozásával egy megyei másodosztályú focimeccs színvonalára züllesztették az országot.

    Mert …....

    Dühös, szomorú és végtelenül csalódott vagyok.
  6. Elgondolkozva ültem a part legfelsőbb szikláin, hallgatva a tenger állandó moraját.

    A tenger gyönyörű volt, mint mindig.

    Csodálatos és végtelen...

    Állandóan változó színe hol mélykék, hol a zöld különböző színeiben pompázott, hófehér hullámtarajokkal.

    - Gyönyörködve néztem.

    Figyeltem hogy rohannak a hullámok és hogyan csapódnak elemi erővel az alsóbb sziklákhoz.
    És jöttek újra és újra, fáradhatatlanul ostromolva a partot.

    Gyönyörű vagy... suttogtam elbűvölten magam elé.
    Gyönyörű... és csodálatos és fennséges és néha félelmetes és... ömlöttek a jelzők de már csak némán befelé.

    Mint egy mindenről megfeledkezett kisgyermek merültem el a felcsapódó vízpermetben kialakuló szivárványok újra és újra feltűnő csodájában.
    Gyönyörű vagy, súgtam újra.



    És akkor meghallottam.

    Az állandó robajon áttűnő halk de határozott hangot.
    Hallak téged ember.
    Hallak és értem a gondolataidat is.
    Milyen szép és kifejező nyelven beszélsz hozzám?
    Magyarul, buggyant ki belőlem akaratlanul...
    Magyar... igen... magyar - ízlelgette a szót - hallottam már sokszor, de nem kérdeztem még senkitől.
    Tudod, nem is nagyon beszélgetek emberekkel, mert mind rohan.
    Megállnak, mondanak rólam pár szép szót, elejtenek néhány meglepett kiáltást, készítenek pár képet és mennek, sietnek tovább.

    Azt hiszem én most valószínűleg elszunnyadtam és egy szép álmot élek át - futott át az agyamon.

    Nem álmodsz és mint azt már mondtam neked, értem a gondolataidat.
    Nem muszáj szólnod.

    Teljesen elképedtem.
    Milyen csodája ez a teremtésnek, hogy én az apró ember beszélgetek a Föld egyik leghatalmasabb természeti csodájával?
    Miért pont hozzám szólsz? - kérdeztem.
    Mert annyi szép dolgot mondtál és gondoltál rólam, hogy elhatároztam, viszonzásként megajándékozlak pár gondolattal.

    Csodálsz engem ember... csodálsz, de belül érzek egy félelmet is... gyönyörködsz bennem és tudom, szeretsz is...
    Mondd csak, mit csodálsz bennem?

    Csodálom időtlenségedet, hatalmas erődet, azt hogy fáradhatatlanul alakítod a Földet, hogy mélységeidben számomra ismeretlen életformák millióinak adsz teret, mert te vagy az Élet Bölcsője.
    Belőled indult minden élet.
    Csodálom azt amikor mozdulatlannak látlak, mégis tudom, érzem a mozdulatlanságodban lévő hatalmas erőt.
    Csodálom évmilliók óta tartó munkádat, amivel elmosol hatalmas földterületeket, hogy máshol lerakva a földet, szigeteket építs.
    Ha látlak, érzem milyen apró, milyen esendő teremtmény az ember, hogy mennyire erőtlen a legerősebb is melletted.
    Csodálom hogy senkinek nem szolgálsz, hogy senki és semmi nem képes megfékezni amikor tombolsz.

    Látod ember? Látod barátom, milyen balga elképzelésetek van rólam?

    Még hogy senkinek sem szolgálok?
    Hogy senki nem irányíthat, engem?

    Tudd meg hát a szomorú valóságot.

    Én nem vagyok szabad, nem tehetek semmit uram és parancsolóm nélkül, még ha szeretnék sem.
    Mert bizony szolga vagyok az idők kezdete óta.
    Hatalmas kérlelhetetlen urat szolgálok szakadatlan.
    Nincs pihenőm sosem.

    A Hold az én zsarnokom.
    A Hold mozgat engem öröktől fogva, az idők végezetéig.

    Én nem kaptam szabad akaratot mint te ember barátom, nekem ha tetszik ha nem, tűrnöm kell Holdam kíméletlen erejének soha nem szűnő játékát, de Te Ember, mondd téged mi kényszerít állandó munkára?
    Mi kényszerít erődön felül minden napos harcra?
    Hiszen föléd nem rendelt a Teremtés egyetlen kényszerítő erőt sem.
    Neked megadatott a szabad akarat, a szabadon választás joga, mit teszel és mit nem.
    Te élhetnéd napjaid boldogságban, egészségben, szeretetben, megelégedettségben... de nem.
    Ti emberek, örök elégedetlenségetekben újabb és újabb „Holdakat” emeltek magatok fölé és teszitek ki magatokat „Holdjaitok” állandó munkára kényszerítő erejének.
    Mert újabb és újabb javakat akartok, azonnal és ültetitek önön nyakatokra „ Holdakként”a telhetetlen bankokat és politikusaitokat.

    Ez a ti bajotok forrása.

    Egy csalóka ígéretért, egy pillanatnyi anyagi előnyért hajtjátok igába nyakatokat.
    Hogy aztán ez az iga életetek végéig rajtatok marad?... Azt nem mérlegelitek, csak futtok, rohantok, versengve melyikteknek lesz hamarabb nagyobb, szebb háza, erősebb, szebb autója, nagyobb szebb földje, gazdasága...
    Ó ha tudnátok; ezek a dolgok mind az enyészeté lesznek.
    És az a legfurcsább, hogy ezeket ti soha nem élvezitek igazán.
    Ha megszereztek valamit, nem dőltök hátra elégedetten és nem élvezitek megszerzett javaitokat, hanem újabb megszerzendő dolgok csábításának engedve hajtjátok magatokat értelmetlenül.
    Mert amint szemeiteket örök álomra zárja a Teremtés, ezek a dolgok mind itt maradnak az én és gyermekeim a szél és viharok játékszereinek.

    Jegyezd meg Ember barátom, ha majd megelégedtek azzal amit ezek nélkül a „Holdak” nélkül is megszerezhettek, ha elégedettek lesztek egymás társaságával és megelégedtek egymás szeretetével, újra boldogság és bőség lesz részetek.

    És most menj békével......
  7. Megint hülyeséget csinálok..... ?

    Mivel annyira nem dúskálunk a javakban, kiadtunk egy szobát albérletbe.
    Kedves székely teremtés - velünk lakik több mint egy éve- olyan aki soha nem tolakodó, és annyira csendes hogy néha azt sem tudtuk ott lakik e még :)

    Október közepén azzal keresett fel, nem e engednénk meg a húga odajönne pár napra a férjével meg a 11 hónapos kisfiával?
    Kérdeztem mi ez a népvándorlás és meddig tartana ez a zsufi mert 2 szobás lakásban kicsit feltűnő lesz annyi ember.
    A város, ahol a húgáék Németországban éltek, mára egy pokollá lett, mert betelepítettek 3400 "menekültet" akik 10 fős csordákban lopnak,randalíroznak, verekednek a városkában és a nő hetek óta nem mert az utcára menni a gyerekkel....
    Most egy kisebb városban laknak itt Svájcban de a tulaj nem jelenti be egyiküket sem.
    Ezért gondoltak Zürichre, mert itt több a lehetőség stb.

    Szó mi szó, befogadtuk őket azzal a feltétellel, maradhatnak addig amíg el nem költözünk, nem emelek díjat ha a férj azonnal keres munkát, szállást és az első adandó alkalommal mennek tovább.
    Azt a nagyképűséget látni kellene...
    Mi székelyek összetartunk nem úgy mint maguk, mondja a fazon.
    Sokan vagyunk itt is, megoldom hamar....
    Mondom a tagnak, akkor gyorsan elő a sok ismerőssel és valaki jelentse be mert nálunk telve a létszám...
    A koma napokig csak estére került elő, annyira belevetette magát a keresésbe.
    Munkája azonnal lett, de bejelentett cím nélkül nincs számla nyitás, számla nélkül nincs bérfizetés.... ez itt Svájc feleim és ezek nem engednek ebből.

    Mi meg közben elkezdtünk költözködni, mert a házat ahol addig laktunk lebontják.
    Munkanélküli lettem, úgy hogy lett időm bőven, ezért november közepétől elkezdtük áthordani a holminkat az új lakásba...
    Olyan 20.-a körül jön a tag megnyúlt ábrázattal,hogy egy sima bejelentésért 700-1500 frankig kérnek el és neki ennyi pénze nincs.
    Mondom a komának: hol az a rengeteg összetartó atyafi öcsém?
    Na tudod mit,én bejelentelek ingyen az új címünkre de csak téged - mert csak egy személyt jelenthetek be - egy hónapra mert azután jön ki a lányom és őt fogom végleg bejelenteni.
    Megbeszéltük az albérlet körülményeit, a díját és.....
    Mint aki jól végezte Olgát eltűnt családostul.
    Egy hétig sehol senki.
    Mi kor előkerül a koma elkezd vernyákolni, hogy: neki nincs pénze kaucióra, meg bérletre sem meg hova teszi a gyereket, mert felmondta az addig bérelt jó száz kilométerre lévő lakásukat...
    Az eszem megállt ettől a sumák pofátlan nyomorult féreg tempótól.
    Mert hogy hülye fejjel bejelentettem, megkapta a letelepedési engedélyt mert hogy 30 alatti európai fehér és egy román tulajdonú étterem kezeskedett érte.....

    Most hogy becuccolt a legnagyobb szobánkba, telehordja a pincénket, a padlást, a szobát, parkokból házak elől összedarizott kisbútorral, játékkal,babakocsival... akár a cigányok.
    A nő tiszta és rendes akár a testvére, a gyermek imádni való, de a koma annyira tahó hogy ragozhatatlan.
    Egy óvatlan pillanatban elkottyantotta magát csórikám hogy megvette a a repülőjegyeket a feleségének meg a gyereknek Romániáig mert nem fogja pár rongyos frankért egész Európán átautóztatni őket...
    Utaznak haza karácsonyozni, meg aztán hozná ki az asszony anyját pesztrának, mert menjen a nő is dolgozni kell a pénz....
    Hozzám!
    Még az anyós is!!
    20 négyzetméteres szobába!!!
    Nem fizet mert neki nincsen miből, de igényei azok lennének.
    Nekem meg elgurult a gyógyszerem és mondám: van egy javaslatom öcsém: a gyerek, meg az asszony maradjon csak otthon meg anyósod is, te meg januárban elmész innen a tapló anyádba, mert 4.-én kijelentelek.
    Georgina Bojana kedveli ezt.
  8. Középső gyermekem olyan 4 éves lehetett de már másfél éves korától be nem állt csöppnyi szája :)
    Mindig volt közlendője és mindig volt valami amit azonnal elő akart adni.
    Ilyenkor felkonferáltam a drágámat, meghajolt és énekelt vagy verselt ahogy kedve szottyant.
    Ezután taps és játszott tovább...
    Annyira nem ismert rosszat, annyira szép dolgokon gondolkodott hogy eleinte csak pislogtam mi lehet még abban a gyönyörű buksijában.
    Neki minden és mindenki kedves volt és szerethető.
    A boszorkány, boszi, a farkas, az farkaskoma,ha szörny volt egy mesében Ő úgy adta tovább szörnyike... szóval csoda volt hallgatni ahogy mesélt.

    Kertes házban laktunk a város közepén és gyakran Ő a hatalmas udvaron játszott nővérével.
    Ilyenkor boldog zsivaj verte fel az unott városi csendet.
    Egy téli napon egyedül ment ki a drágám, annak ellenére hogy kegyetlen hideg volt.
    Az ablakból figyeltem meddig állja a hideget.
    Csak édes kicsi arcocskája látszott ki a bundasapiból és a vastag meleg kabátka miatt esetlenül próbált egyedül hóembert csinálni, de nem adta fel könnyen.....

    Egyszer csak felnézett és abbahagyta a hóemberrel való foglalatosságot és elmélyülten beszélgetni kezdett.
    Eltartott egy darabig amíg felfogtam ez a gyerek komolyan beszélget "valakivel" és közben mutat is valamit, aztán meghajlik, énekel és amikor befejezte, elkezdte tovább görgetni a lassan 40 centis hógolyót.

    Felöltöztem, kiballagtam és elkezdtem segíteni összeállítani a hóembert, szenet, répát, fazekat kerítettem és amikor elkészült, csak úgy mellesleg megkérdeztem: kivel beszélgettél édes kincsem?
    Komoly arcocskája enyhe mosolyra nyílt és azt mondta: tudod apa, találkoztam a széllel...

    Tél van és én életünknek erre az apró villanására emlékezem...

    Most ez a gyönyörű lelkű gyermekem gyermeket vár.
    Én a boldog apa és nagyapa elképzeltem hogyan engedi majd játszani, fejlődni, okosodni.
    Az én csodálatos széllel, téllel beszélgetni tudó gyermekem hogyan tanítja majd az életet szeretni, szabadon játszani rég várt gyermekét és hogy milyen csodálatos dolgokat élnek majd meg együtt.
  9. Még az átkosban történt ( szoci :) )
    1983 tól voltam maszek egészen 2012 végéig és ez a kis történet még kisiparos korom kezdetére datálódik.

    Egy éjjel kb fél egykor valaki irgalmatlanul nyomja a csengőt és nem szakadna le a keze arról a nyavalyás gombról....
    Kissé morcos voltam mert előzőleg 10-ig dolgoztam, úgy hogy megfáradt tagjaim még akkor kezdtek kiereszteni, mint fagyos csirke a konyhatálban.
    Szóval morcos... na az, de kegyetlenül és legott elhatároztam, ha kimegyek vagy egy nyakassal nyitok, vagy a kezére verek egy akkorát hogy ha [email protected] lenne is bekapná.
    De nem így lett.
    Megnyugtatva asszony, gyerek, indulok ki kaput nyitni.
    Kit látok a kapu előtt?
    Egy töpörödött anyókát.
    Pont olyat mint akiket a meséskönyvekben láthattunk, amikor még volt igényes könyvkiadás Magyarországon.

    Mi történ mamikám?
    Kigyulladt a ház?

    Elromlott a villanysütőm, közölte kicsit zegernyésen.
    És nem ért volna rá holnap, mama?
    Nem.
    Még ma almás kalácsot akarok sütni.
    Mama, az ég áldja meg ezzel az akarokkal, miért nem várta meg a holnapot?
    91 éves vagyok és nem biztos hogy lesz még rá alkalmam, úgyhogy siessen.

    Siettem :)

    Olyan három óra körül tettem be a kalácsot a sütőbe... remélem ízlett neki :)
  10. Már megint munka nélkül maradtam és ma kicsit tovább aludtam mint a megszokott.
    Persze 5 órakor a szemem magától nyílt mint minden áldott nap, de miután konstatáltam, ma nem megyek munkába,visszahunytam kicsinyég fáradt pilláimat :)
    A felriadás után valahogy már nem az a mély pihentető álom ringatott, hanem valami félálomban, hajdan volt ifjúkorom emlékei szabadultak rám, feltartóztathatatlanul.
    Az egyik ilyen szép emlékem most közreadom :)

    Csodás idők voltak.
    A Nap csak nekünk sütött és a lányok csak nekünk nevelgették gyönyörű domborulataikat.
    Éltünk és kétpofára habzsoltuk az életet.
    Telve életkedvvel, minden pillanatban inkább csak a hülyeségre mozduló elménkkel igyekeztük felfogni környezetünk elvárásait és kerestünk munkát és kerestünk párt és... szóval akarva akaratlan, kezdtünk "beállni a sorba" mert a szoci az szoci és az a társadalom - pont mint a világ összes társadalma - olyan fura képződmény, hogy aki valahogy nem illeszkedik azt bizony kiveti magából.

    Egy szép napon megjött a behívó és azt hittem most vége mindennek.
    Annyira pacifista voltam/vagyok, hogy a fegyverektől frászt kapok, de ezt követelte a Haza és nekem mennem kellett.
    Aztán ott a "Hotel Damjanichban" kiderült, nem csak én vagyok "protekciós baka".
    Mert mit tesz Isten, rengeteg haveromat ugyan abba a Nyíregyházi laktanyába hozták és egy idő után kezdett a laktanya egy jó kis hely lenni :)
    Volt egy barátunk Jancsika, aki tiszti iskolába ment és az avatást egy surranó-társam Nagy Zsidó szüleinek telkén ünnepeltük.
    A papa - régivágású katonatiszt - szigorúan megparancsolta, semmi hangoskodás, semmi tivornyázás, mert ez egy üdülő telep és itt azért vannak egész nyáron az emberek mert csend van és nyugalom.

    Na ennek vetett kis társaságunk véget, nem több mint egy óra múlva.
    Mert volt ott kérem mindenféle marhulás és az nem nagyon megy suttogva, pláne ha van mellé elegendő Malligán fok is / a papa komoly, több száz liternyi bor gyűjteményét megtizedeltük / , no meg az is adott a hangulat hőfokának, hogy valaki rendes hivatalos ónozott vedrekben "embertelen muszka pálinkát" hozott.
    A vegyes gyümölcs pálinkának ezen elnevezését a Kis Zsidó jegyzi.
    Az mondjuk mára sem tiszta, ki vágta ki a földtől pontosan egy méterre a cseresznyefát?
    És az se tiszta, mikor jöttek ki először a rendőrök?
    Persze nem is nagyon érdekelte egyikünket sem.
    Szegények jöttek többször is mert a szomszédság a csendet áhította volna de sehogy sem tudtak sok etvaszt kezdeni annyi katonával....
    És van még pár homályos folt a történésben, de minden esetre abban mindenki megegyezik, szépen meg lett ünnepelve az a tiszti váll-lap :)

    Hogy honnan a cím?
    A társaság hajnal tájban, a sokadik rendőri noszogatásra, lassan kezdett megcsendesedni, itt ott apró horkanások jelezték eljött a szunya ideje, amikor a csendben felrikoltott egyik jeles baráton hangja: aki merít az nyerít!!!
    Lacika, egy római polgár hanyag testtartásával féloldalán heverve dajkált egy cinvedér pálinkát és egy lekalapált szélű "hétötvenes" húskonzerves dobozzal itta a pálinkát :)
    Te és útkereső kedveli ezt.
  11. Eszembe jutott egy történet életem, még ezo-fertőzött előtti szakaszából :)

    Volt egy ember a tágabb ismeretségi körömben, aki mondjuk ki, elég szerény észbeli képességekkel és még szerényebb anyagi helyzettel áldatott meg.

    Nevezzük el Jóskának :)
    Az Indul a bakterház c filmbeli jelenetben a Patás mondja: gyere csak ide Jóska, ülj le ide mellém.
    Mi a neved fiam?
    -Na ezért.

    Szóval,
    Jóskánk élete párja ha lehet még butább szerzet volt, tele komplexusokkal és a világgal szembeni elégedetlenséggel.
    Spontán káromkodott és zsigerből gyűlölt mindenkit akin jobb ruha volt.
    Ne gondoljuk hogy ezek az emberek kisebbségiek lennének és azt sem hogy műveletlenek...
    Túlságosan egyszerűek voltak annak ellenére hogy mindketten jó szakembereknek számítottak a maguk területén.
    Mivel Jóskánk egy ideig dolgozott nálam, elkezdtem rendszeresen segíteni kinőtt ruhákkal háztartási holmikkal őket.
    Ezek az emberek állandó harcban álltak hivatalokkal, segély szervekkel, mert hiába volt az igazolhatóan mély szegénység, mivel nem voltak romák esélyük sem volt támogatásra.
    A gyermek gyártási technológia folyamatos tesztelésével meg épp úgy meg voltak verve, mint az általuk hányingerig gyűlölt romák.
    Szó mi szó, évente látogatták az angyalcsináló intézet orvosait, szabadítanák meg szűkös költségvetésüket a nem várt szaporulattól.

    Ment ez egészen addig, mígnem egy alkalommal elvétették az időpontot.

    Vagy nem vette észre az asszony a nemvárt gyermeket, vagy butább lett időközben és azt hitte a paszujlevestől puffad....
    Nem tudni.
    Lényeg az, hogy a helyi AB bizottság elhajtotta őket.
    Mentek fűhöz fához, míg egy okosabb családtag kibökte: Debrecen.
    Debrecenben a Klinika az egyedüli hely ahol megszabadulhatnak rettenetes csapásuktól.
    Így ahogy írom.
    Mert telesírtak minden telefont, minden irodát és minden segélyszervezetet az őket ért csapásról beszámolván.
    Történt egyszer hogy egy szép talán május eleji hétfőn, kora reggel beállítottak hozzám asszonyostul.
    Baj van főnök, el kéne vinni az asszonyt Debrecenbe mert megint "fogott".
    Gondolom ez valami szakszó lehet a fogamzásra.
    Nézem a nőt és szemmel láthatóan kerekedő hasát és mondom neki: te Jóska, én nem vinném őt sehova mert épeszű orvos egy ilyen szépen gyarapodó magzatot nem igen vesz el.
    A nő, mint akibe tűt döftek elkezdett sikítani: nekem nem kell!! Ott rohadjon! Úgy kaparják ahogy akarják! Haza is vihetik azok a tetű orvosok nézegetni dunsztos üvegben..... bla bla bla.
    A Földnek szörnyű volt hallani miket hordott össze arról a babáról.

    Próbálkoztam ész érvekkel, érzelmiekkel de hasztalan.
    Magából kivetkőzve, a dühtől kivörösödve átkozta az orvosokat "akik nem kaparták ki ezt a" .... inkább nem írom le.
    Jó mondtam, indítom a kocsit egy feltétellel, egy szót sem szólhatnak a gyerekről és az egész borzalomról.

    Amint megérkeztünk, telefonon azonnal "oda rendelték" azt az orvost akinek a nevét és számát valami ismerősük szerezte.
    Botrányos viselkedésük miatt alig akarták beengedni őket az épületbe, de bejutottak.
    Békésen szunyókáltam pár órát amikor előkerültek.
    Mindketten.
    Nem tudom milyen orvost kerítettek, de minden tiszteletem az övé így ismeretlenül is.
    Valahogyan megenyhítette a párt és valahogy elhitette velük, egy gyermek áldás.
    Mosolyogva ültek a kocsiban hazáig.
    Attól kezdve eljártak tanácsadásra, kötelező vizsgálatokra és megállapították, a gyerek tökéletesen fejlődik, minden a legnagyobb rendben.

    Egyedül a gyerekkel nem beszélték meg, hogy ne foglalkozzon azzal a rengeteg átokkal és borzalommal amit összehordtak ellene.

    A gyerek időre, szépen fejletten, 3,8 kilóval született....
    Autista és vak.
    Jártó Róza, Symbolonka és phoenyx kedveli ezt.
  12. Sokat morfondíren azon, mi a hálistennek is vagyok - vagyunk mi itt kinn ebben a fenenagy demokráciában?

    Mert azt ugye mondanom sem kell, ide valahogy nem hiányzunk?
    Meg persze otthon sem.
    Otthon...
    Milyen furcsa íze lett ennek a csodaszép magyar szónak?

    Amikor kollégák kérdik, meló után hova mész?
    Haza - ez a válasz - de hol az a fránya haza? Hova megyek én ha itthon megyek haza?
    Itthon, külhonban?
    Mert hogy munka után mindenki hazamegy... csak én nem :(
    Mondhatnám, a lakásra, de az a magyarnak a hazamenés.

    Haza?
    Magyarországra?
    Na oda mostanában nem megyek.

    Sajog a lelkem amikor ilyeneket írok, de nem.
    Eldobott a hazám.
    Kisemmizett a hazám.
    Ellopták a jövőmet, a nyugodt békés öregkoromat.
    Nyugdíj?
    Álom haver!!
    51 évesen jöttem el, akkor golyóztak ki a jó kis munkámból.
    Néhány szélkakas szerencselovag egy kis pártoskodás miatt.
    Üsse kavics.

    Egy fillér végkielégítés nélkül...
    Kellett a pénz az új embernek.
    Sebaj, gondoltam, erős vagyok, felállok és újra kezdem az életem...
    Engem senki sem győzhet le!
    Én mindent túlélek!
    Túl.
    De hogyan?

    Használható nyelvtudás nélkül vágtam neki a nagyvilágnak.
    Egy notesz és pár közhasznú kifejezés és mindent megkérdeztem, ez mi? hogy hívják ezt a munkát ezt az anyagot, ezt a....
    Mára megy mint a parancsolat de lassan elfáradok és akkor mi lesz?

    56 éves lettem én megrendítő e vélemény... de

    Ha akarom ha nem, el kell ismernem, öreg lettem ehhez a kalandhoz.
    Napi 11-12 óra fizikai meló?
    Mit mondjak? Nem kevés.
    Túl későn eresztettek szélnek.
    Mire belerázódtam, ki is rázódok belőle.
    Már nem vagyok elég jó az ügyfélnek.
    Mind fél hogy megsérülök, hogy lebetegszem és hiába jók az ajánlásaim, hiába jó a munkám, inkább egy fiatalt választ és ha nagyon el van havazva, na akkor jövök én, a rengeteg eszemmel.

    Szép szerelmem, imádott feleségem az egyetlen vigasz itt a világ végén.
    Ha Ő nem lenne, otthon rágnám a küszöböt mint a többi szerencsétlen, a szakmából lassan kiöregedő ex kolléga.
    És persze rágnánk egymás idegeit, pont mint annyian szeretett hazámban.
    De Ő itt van és jelenléte inspirál.
    Amikor a lábam nem bírom emelni a fáradtságtól, az Ő arca ragyog előttem és megyek tovább.
    Amikor reggel ébredés után percekig gimnasztikáznom kell hogy el tudjak indulni....
    Állva eszem mert embertelen nehéz újra elindulni egy egész heti létrabajnokság után.
    "ha nem megyek, nem vagyok" / Omega

    Esküvel fogadtam, szeretem, megbecsülöm, élek vele jóban (rosszban), (szegénységben) gazdagságban.....
    A zárójeles részt inkább kihagyom :)

    Mire megtanulta a nyelvet, már őt alkalmazni sem előnyös az ügyfél számára.
    A klasszikus. kidobnak az ajtón, megyünk az ablakon szisztéma szerint hajtjuk a munkát.
    Egyelőre 70-80 % os a kihasználtságom, a nejemé 30-40%, ez annyit tesz, egy évben rengeteg az üresjárat és amíg új meló akad, lassan feléljük a tartalékot.
    Ez ám a mókuskerék feleim :)

    Otthon...
    Otthon esélytelen minden.
    Vállalkozzak megint, horror közterhek mellett?
    Fizessek a filléres munkákért is?
    Korrupt arcok hízzanak a keservesen megkeresett pénzemen?
    Túrót!!!

    Akkor inkább hagyom magam itt kizsákmányolni. :)

    Mostanában svájci nyugdíjról álmodozunk.
    "Csak" 6 évig kapnék még melót, akkor már nem küldhetnek el és nem csak a magánkassza járna egy barátságos búcsúlegyintés mellett.
    Na meg gyakoroljuk a matematikát :)
    Pont mint a magyar válogatott esélylatolgatós matek zsenijei :)
    Ha kapunk munkát, abból mennyit tudunk elrakni a rettenetesen bizonytalan jövőnkre?
    Egyelőre a mi kilátásaink kedvezőbbek mint a falábúaké :)

    Szóval vagyunk, élünk, mint a hal abban a bizonyos szatyorban.
    Mert ugye benne voltunk, kijutottunk, tervezünk és hajtunk....
    Emberek vagyunk, magyarok akik nem adják fel soha.

    Pár hitvány politikus nem ülhet abban a bársonyszékben örökké, ergo mindig van remény.
    Vigasztal a tudat,még egy halnak is két esélyes ez a szatyor dolog...
    vagy halászlé, vagy csak áttelepítik őkelmét :)
  13. Amióta ember él a földön, mindig lenyűgözte a föld csodálatos gazdagsága, a természetben uralkodó rend és harmónia.

    A kezdeti időszakok gyűjtögető, halászó, vadászó embere vélhetően csodálattal adózott mindennek a szépségének, amikor a patakok hordalékában aranymorzsákat és a szivárvány minden színében pompázó drágaköveket talált. Bizton állíthatjuk, hogy az ember és a nemes kövek kapcsolata ez időktől napjainkig tart.

    Az ókori társadalmak fontos értékmérői lettek a nemes fémek és a drágakövek. A pénz használata előtti időkben egy-egy szebb, nagyobb drágakő, több rabszolga, vagy nagyobb bírtok ellenértéke lehetett. Az ókorból fennmaradt írások megemlítenek néhány drágakövet, valamint a nekik tulajdonított varázserőt, illetve gyógyító képességet.

    Az állandóan háborúzó "hétköznapi ember" szinte mindig tartott magánál varázserejű talizmánt, vérzés állító, sebesüléstől megvédő követ a kor jellemző gyógynövényein kívül. És hosszasan sorolhatnánk a rontásról, eséstől, szemmel veréstől védő varázserejű kövek neveit.

    A középkori Európa természettől elforduló embere igyekezett értékes nemes fémekkel és drágakövekkel körül venni magát. A drágaköveket elsősorban díszítő jelleggel viselték testükön, ruházatukon, használati tárgyaikon. A kivételes szépségű, nagyságú kövekkel hangsúlyozni igyekeztek rangjukat, gazdagságukat. Azonban akadtak köztük orvosok, gyógyszerkészítők, akik tovább vitték és fejlesztették a kövekkel való orvoslás tudományát. Az orvostudomány és a modern kémia úttörői voltak ezek az emberek, akik estenként koruk híres alkimistái is voltak. Elkezdték a gyógyító erőt keresni és kivonni a vizsgált anyagokból, majd kémiai anyagokkal helyettesíteni. Eközben egyre inkább elrugaszkodtak a természettől, és lassanként áttértek a vegyi anyagokkal gyógyításra. Ennek gyakorlatától nem is, vagy csak igen ritka esetben térnek el napjaink orvosai.

    A távol keleti népek orvoslása igen fontos szerepet tulajdonított a nemes köveknek. A keleti orvoslás mindig egészében vizsgálja és gyógyítja az embert. A fizikai test problémáin kívül igyekszik megtalálni és hatni a lelki okokra is.

    A csakraterápia a csakrákhoz rendelt kövek pozitív rezgéseit alkalmazza, amelyek elsősorban a finom fizikai testeken fejtik ki áldásos hatásukat. Használják a köveket úgy is, mint a korai európai gyógyászat, vagyis oldatok, elixírek és balzsam formájában, vagy a problémás területre, illetve a csakrára helyezve.

    Rohanó korunk embere egyre inkább visszatér a gyökerekhez mind életmódban, mind pedig a gyógyításban. Újra felfedezi és birtokba veszi az elfeledett gyógymódokat és újakat fejleszt ki az ősi tudás alapján.

    Reneszánszát éli a bio és reiki energiával gyógyítás, gyógynövény, illat, apiterápia, akupunktura, akupresszura, nemeskő gyógyászat és hosszasan sorolhatnánk a teljesség igénye nélkül. Az igen hatékony alternatív vagy komplementer gyógymódok neveit.

    A jelen kor nemes kő gyógyászata ötvözni igyekszik a keleti gyógyászat és a európai újkori asztrológiához is kapcsolódó természetgyógyászat elemeit. Ez a méltánytalanul mellőzött gyógymód a kezdeti bizonytalan lépések után lassan bekerült a köztudatba és elfoglalja az őt megillető helyet a természetes gyógymódok sorában.

    A nemeskövek állandóan sugározzák környezetükre csodálatos erejüket. Az ékszerekbe foglalt drágakövek, a szépségen kívül, gyógyító erővel is megajándékozzák viselőjüket. A drágakövek kedvezően befolyásolják a csakrák működését. A csalrákra helyezett kövek, kristályok finom rezgései oldják a pszihoszomatikus problémákat, a feszültségeket.

    Ha meditáció közben nemes követ helyezünk el csakráinkon, a kövek csodálatos élménnyel ajándékoznak meg minket.

    Gyógyító szándékkal alkalmazhatjuk a köveket ásvány, vagy csiszolt állapotukban is.

    Egyszerűbb módja, ha az aurán belül viseljük - nyaklánc, fülbevaló stb. - de első használat előtt mindig tisztítsuk meg ezeket az ékszereket, a megmunkálás során felvett nem saját rezgéseiktől. A gyógyításra szánt nemes köveket reiki segítségével programozhatjuk is gyorsabb hatás elérése érdekében.

    Használhatjuk a fent említett csakra terápia szerint és használhatjuk elixir, gyógybalzsam, vagy elixirrel kevert masszírozó olaj formában is.
  14. ..csak oda kell figyelni :)

    Kedden szétröhögtem az agyam.

    Egyszer, de lehet kétszer is írtam, nem segítek többé a világon senkinek sem ha ott rogy össze akkor sem... mármint itt kinn a rettenetesen vad kapitalizmus, szerencsétlen magyarokat kalandozásra csábító munkáinak világában.
    - hehe, ez milyen szép kis többszörösen összezavart mondat lett :)

    Pár éve hülyére vett pár magyar és egy ideig meg sem szólaltam magyarul.
    De ezt is elfelejtette a fenenagy szívem és beajánlottam egy balféket a munkahelyemre.

    Aztán felhív a gazda hogy a tag egy nap után hazautazott mert nagyon fontos dolga támadt.
    Szó mi szó, az eset után kettő héttel kivágtak engem mert rossz ómen ha valaki beajánl egy halom hülyét és mind csőbe húzza a munkaadót.
    No mit tesz isten,nagy nehezen visszavettek egy hónap helyben járás után.
    Bemegyek hétfőn a vadiúj melóhelyemre és kit látok ott?
    Igen, azt a nyúlhajtót akit beajánlottam és miatta kitettek.
    Na mondom még egy ember akinek nem kell köszönni.
    Erre odajön és vigyorogva mondja, hallotta hogy visszavett a munkaadóm.
    Kérdem, ezt vajon honnan?
    Mert ő hamarabb kapott munkát a cégemtől mint én.

    Ha élhetek ilyen képi megfogalmazással, csontig nyalt a munkaadómnak, kitömte ajándékokkal csak vegye már fel.
    Na mondom rendben, nem érint annyira mélyen hogy nehezteljek rá, mosolyogva nyugtáztam a dolgot.

    Délben lekezd engem nyaggatni, vegyem oda magam mellé albérletbe, de pénze nincs majd egy hónap múlva fizetne és hétvégén vigym már át Németbe mert ott olcsóban tudna bevásárolni ha adnék neki száz Eurót.... bal bal bla...
    Pont az a duma mint három éve egy ex kollégám.
    Szóval engem üldöznek a bolondok.
    Mondom a tagnak, nekem van bérlőm egy éve és nem fogom miatta elküldeni , valamint az ősi bölcsességet említettem, miszerint normális embert pénzt, nőt, pipát nem ad kölcsön.
    Erre elkezdett dohogni mint valami kazán hogy azt hitte én rendes ember vagyok akihez oda lehet fordulni, meg hogy ez a magyar módi megy itt is, nem segítünk egymáson, mert nekünk kötelességünk egymást segíteni és így tovább.
    Mivel okultam pár "barát" megsegítéséből mosolyogva hagytam ott.

    Kedden délben ülünk a kajáldában vagy harmincan egymással szemben két nagy asztalnál és olyan félhangosan elkezd az én "barátom" németül nyafogni hogy: milyen jó nektek jugóknak - itt minden nagyobb munkahelyen jugók vannak vezető beosztásban és természetes hogy a népüknek adnak előbb munkát - mert ti segítitek egymást, nem úgy mint a magyarok, mert itt is van egy magyar de inkább ő a jugókkal eszik együtt mint a nemzetét szégyellő magyarral... erre a vele szemben ülő pasas a liláig vörösödő fejjel elkezdett vele ordítani hogy ő román és ki kéri magának, neki csak a neve magyar.
    Döbbenten nézte az én "barátom" a másik hülyét és teljes kussban maradt.

    Délután kijelentkezéskor megnéztem a románt a névsorban, Dániel Zoltánnak hívják :)
    Pont mint a Tanú című filmben azt aki ellen szegény Pelikánnak kellett volna tanúskodni :)

    A villamosig röhögtem.
  15. A lány gyönyörű volt.
    Minden porcikája ámulatba ejtette azt, aki csak ránézett...
    Alkata karcsú, csodás haja lágyan omlott vállaira és ha nevetett pompás fogsora kápráztatta el a fiúkat...

    A fiú csendes volt, visszahúzódó, nem nagyon villoghatott hiszen apja a háború után visszaszökött a németekhez, emiatt a család deklasszált lett.... hosszú ez.
    Hihetetlen szorgalommal dolgozott, de hétvégén ő is társaságra vágyott.

    Akkoriban a bimbózó proletárdiktatúra gondoskodott az ifjúság " megfelelő szórakozásáról" és mindenféle ifjúsági köröket hoztak létre "teljesen spontán" mert ezt az ifjúság igényelte..... bla bla bla...

    Mivel a fiút az akkoriban elterjedő jampik nem érdekelték, inkább egy ilyen SZIT-ben lelt társaságra.
    A lányt bátyja vitte el ugyan abba a szervezetbe, de a testvér egészen más miatt látogatta a kört.

    Szóval, ebben a társas körben találkoztak és mindketten a népi táncot választották.
    A lány számára első pillanatban eldőlt, más nem lehet a táncospárja csak is az a csendes de mégis vidám szemű fiú.
    A fiúnak a szava elakadt amikor ránézett, de megszólítani nem merte.
    De mert nem csak a szeme volt huncut de legbelül ő is, addig vendégelgette kisfröccsökkel, addig győzködte a néptánccsoport vezetőjét amíg az beadta a derekát és mit tesz isten :) mellé rendelte táncos párjául.

    Mint később kiderült egy életre egy pár maradtak.

    A lány boldog volt és végtelenül szerencsésnek érezte magát amiért szíve választottját mellé osztották.

    Gyönyörűek voltak.
    Aki csak látta őket rögtön megjegyezte: ezeket Isten is egymásnak teremtette.
    Minden táncversenyre nevezték őket mint a legsikeresebb párt.
    Tánc közben csak egymást látták, csak egymásnak mosolyogtak, csak egymásért voltak olyan sikeresek.
    Szinte szálltak a lepukkant kultúrházak rozzant padlóin.
    Minden versenyt megnyertek.

    Pécsen a fiú, egy fergeteges éljenzés közepette kérte feleségül és a lány igent mondott, pedig még egy csókot sem váltottak.
    Tiszta, szép szerelem volt.

    A fiú bejelentette a lány anyjának mit szeretnének és kérte, engedje hogy illendően udvarolhasson szerelmének.
    A lány is csonka családban élt, mert apját málenkij robotra elvitték a muszkák.
    Legidősebb bátyja már elmúlt 20 éves, ezért anyja és bátyja mérlegelték, kell e az a fiú a családba.

    Nehéz komoly vita volt mert a testvér, az akkor alakuló rendőrség oszlopos tagja, kőkemény balos, párttag stb... és félt hogy aktáján megjelenik majd egy olyan alak aki a "nép ellensége".

    Aztán kitört a forradalom.
    '56 forradalma a városukat is elérte...
    Mindenki bujkált ha komcsi volt ha nem, ha ÁVÓ-s volt ha nem.
    Az emberek egymást bújtatták minden előítélet nélkül.

    A leendő sógort egy deklasszáltnál senki sem kereste.

    A forrongás, a szónoklatok őket el sem érték.
    Boldogok voltak.
    Ország és világ előtt járhattak kézen fogva, kart karba öltve és nevethettek önfeledten egymás szemébe feledkezve.

    Egy este sétáltak a lány háza felé, amikor egy golyózápor kellős közepén találták magukat.
    A lány kíváncsian nézett körül, amikor egy rövid sorozat közvetlen a bal arca mellett verte végig az iskola falát.
    A fiú falfehér arccal tépte, rángatta le szerelmét a macskakőre.
    Az alatt a pár pillanat alatt amíg földet ért, a lány elájult.
    Gyönyörű hullámos haja, alabástrom arca tele porral, szép vonásait apró karcolások, vércsíkok csúfították.
    A fiú élesztgette, csókokkal borította de nem mozdult...

    Apám ölben vitte anyámat a szülő házig....

    Micsoda szerencse, mondta a kiérkező orvos, a kis szilánkok okozta sebeken kívül semmi más sérülése nincs.
    Idővel ezek a sebek begyógyultak, a szerelem erősebb lett, a fiút végre az anyós is elfogadta....

    Egy év múlva esküdtek örök hűséget és újabb egy év múlva én is megszülethettem :)

    Az életemhez bizony kellett egy kis szerencse... is :)