Szín
Háttérszín
Háttérkép
Szegély színe
Font Type
Font Size
  1. gödöllői hév.jpg
    Tarlós soha nem állította azt – mondja -, hogy megszűnne az agglomerációs tömegközlekedés, csak, miután nem tudott a finanszírozásról megegyezni a Nemzeti Pénzkiadó Automatával, kijelentette, hogy a továbbiakban a főváros nem foglalkozik vele. Értjük. Ez, ugyebár, mégsem jelenti annak megszűnését. De biztosan nem?

    Olyanról, mint az agglomerációs közlekedés állami átvétele sem esett szó. Mi több, a fővárosi közlekedés állami finanszírozási önrészéről sem, mivel erre a kérdésre még a Nemzet Atyjának – aki amúgy nincs oda a fővárosért – sincs válasza. No persze, a fideszes többségű parlament megszavazott valami zavaros törvényt, mi szerint a főváros az iparűzési adókból kellene, hogy finanszírozza a BKV-t, de ezt a fideszes többségű fővárosi közgyűlés nem fogadta el (na persze, ettől még az lesz, amit odafent mondanak). Mivel a fővárosnak több más kötelező feladata is van, amit ebből a forrásból kell ellátnia, a BKV-ra történő átcsoportosítás ezen más feladatokat teszi forráshiányossá – állította Tarlós. Ki is fejtette: az agglomerációhoz tartozó önkormányzatok csak 0,6mrd forinttal járultak hozzá a tömegközlekedéshez, így a fővároshoz nem tartozó feladat ellátása nettó 11 mrd forint veszteséget okozott a BKV-nak.

    Hogy’ is van ez? Bp határáig ennyi, attól meg amannyi a finanszírozás költsége? Oszt mégis, hogy’ számolják ki? Mire vetítve? Km-re? Utasszámra? Tájegységre? Domborzatra? A HÉV Cinkotáig ennyi meg ennyi, onnan Csömörig meg amannyi?

    Mind1. Lényeg, hogy Tarlós kijelentette: az agglomerációs közlekedés finanszírozásával nem fognak foglalkozni. Node, akkor ki fog? Az agglomerációs önkormányzatok pluszbevétel nélkül képtelenek átvenni a finanszírozást. Azt meg honnan a bánatból szedjenek? Anno, ugyebár, felbiztatták az önkormányzatokat, hogy vegyenek fel minden féle kölcsönt jó chf-ben – kell az díszburkolatra, kerti padra, szökőkútra – de a becsődölés utáni állami konszolidációra már csak a fideszes irányítású önkormányzatok voltak jogosultak. Áh, dehogy van Orbanisztánban diszkrimináció! A többiektől meg ráadásul jó sok állami forrást meg is vontak.

    Node, itt ugrik a majom a vízbe: Fidesz mondja Fidesznek, hogy nagyfejű? Mert, biza, a főváros legtöbb kerületének, a nagyvárosok többségének, mi több, az agglomerációba eső településeknek is fideszes vezetése van. Most akkor, kit is szívatnak? Az ő kutyájuk kölykét? Ha a fővárosnak nincs rá pénze, az agglomerációs önkormányzatoknak még úgy se, akkor biza, az állam kötelessége lesz a fenntartás. Vagy netán vissza akarják fordítani a HÉV-szerelvényeket és a BKV-buszokat a városhatárnál? Mindez ugyan technikailag megoldható, de attól tartok, spontán lázadáshoz vezetne, mivel ingázók tízezreit érinti ez a kérdés! Vagy, ha ahhoz nem, erősen megnőne a gépkocsiforgalom. Esetleg abban bíznak, hogy a bamba birka polgár ezt is lenyeli?

    Na persze, ez nem jönne rosszul az államnak, mivel az a kurva ÁFA az üzemanyagokon jó vastag bevételt hozna neki. Lehet, hogy ez a cél? Akinek meg nincs autója, magára vessen?

    Persze, az is lehet, hogy Tarlós személye itt a gond. Mondjuk, nem véletlenül nevezik Tapló Pistának is, nem éppen simulékony a modora, gyakorlatilag kezelhetetlen és az ilyesmit odafenn nem nagyon díjazzák. Mert hát, a központosító hatalomnak tüske a körme alatt minden, tőle független városvezető, pláne a fővárosé, aki függetlennek deklarálja magát. Pozícióját úgy kapta közvetlenül a választóktól, hogy azok, biza, a Fidesz hátszelét érezték, így úgy független ő, mint ahogy többségi akarat szerinti az orbáni rezsim – csak hát, mostanra már megtanulhattak volna együtt élni azzal a gondolattal, hogy Tarlós mandátuma 2019-ben jár csak le, így nem sokat tudnak kezdeni vele. Kígyót melengettek a keblükön? Őt – Orbánék legnagyobb bánatára – nem tudják egy pártkatonára becserélni.

    A kérdés, mire jó ez a zsiványtangó? A főváros nem akarja finanszírozni, az agglomerációs önkormányzatok nem képesek rá, mi marad? Vagy csonkolják a tömegközlekedést – vállalva annak kiszámíthatatlan ódiumát – vagy átveszi az állam. Akkor meg?

    Mondanám, hogy a szokásos kormányzati vihar a biliben, csakhogy ez a bili már vagy 25 év óta egyre inkább telik…na, mivel is?

    Oszkár tudja, de nem mondja. Az álarcosbál folytatódik.
    Melitta kedveli ezt.
  2. mein_kampf_reuters.jpg

    Hitler „munkásságának” egyik sarokpontja kétségtelenül a nevével fémjelzett „Mein Kampf” című könyv. A 3, Birodalomban kötelező olvasmány, a hívők könyvespolcának kötelező tartozéka volt. De nem okvetlenül csak náluk. A II. Világháború után Németországban nem adták ki. Mostanáig.

    A Reuters pár napos hírét az ATV is átvette, és a hetven éves kiadástalanságban az a kilenc nap eltérés a két hír megjelenése között tulajdonképpen nem is játszik. Azt a hetven évet pedig bárki kiszámolhatta. Mármint bárki, aki figyelemmel kísérte a nevezett mű német kiadhatóságának történetét. Mi tagadás, nem tartozom közéjük. Egyébként az sem okvetlenül, aki el akarta olvasni, mert az új kiadás hiánya nem jelenti azt, hogy elérhetetlen lett volna. Akár az Amazon-on is rá lehet keresni. A kritikai kiadás tervezetéről meg legalább három éve tudhatunk. Mert jelenleg sem más a terv: egy kritikai kiadás megjelentetése.

    Amely könyvkiadást lehet akár zsigerből is elítélni, de valószínűleg felesleges. Korunk fasisztáinak aligha kell más kiindulópont, mint a bennük elfojtott indulat. Ugyanakkor az ismert, megismerhető gondolatokkal mindig könnyebb vitába szállni, mint a háttérben erjedő, sarokba dobottan rothadó eszmékkel. Alkalmasint ezért veszélyes a szólásszabadság a diktatúrákra is. Túl gyorsan leplezi le az érvek hiányát, a hamis szólamokat. De ez most mellékvágány, és legfeljebb azért volt érdemes megemlíteni, mert Hitler könyvének egy kritikai kiadása a fasizmus, vagy szélesebb ívet véve, a fajelméletek, és a rasszizmus elleni fellépést is segítheti. Segítheti, de nem okvetlenül segíti. Mert azért ez mindig egy sok szereplős játszma. Amiben a könyvkiadó, a tanárok kisebb nagyobb szervezetei nem képezik a teljes szereposztást. A színpadon ott van a teljes közélet, a napi politika, a napi indulatok, a teljes társadalmi környezet.

    Ebből a szempontból szinte conteo-szerű ötleteléshez is eljuthatunk a „Mein Kampf” kiadásának időzítésével, az ezzel kapcsolatos kommunikáció felmelegítésével összefüggésben. Ebben a következők figyelembe vétele lehet szükséges.

    - A szerzői jog tulajdonosa ugyanis Bajorország. A kiadásról értelemszerűen a bajorok döntenek, illetve döntöttek.

    - A szélsőséges eszmék leggyakoribb célpontjai jelenleg a menekültek, a migránsok.

    - A szélsőséges eszmékhez önmagában Hitler könyve nyilvánvalóan nem kell. De a szélsőséges csoportoknak mégis egyfajta „kézikönyvet”, szellemi origót adhat.

    - A migránsokkal kapcsolatos kérdésben Angela Merkel politikájának egyik legerősebb ellenzőit képviselik a bajorok, akik pont most gondolták időszerűnek a „Mein Kampf” kiadását.

    Mindez természetesen nem jelenti azt, hogy a bajor politika a szélsőségesek felpiszkálását tartaná célkitűzésének. Mert ez azt sejtetné, hogy a szélsőségesek szeretnék közvetve felhasználni Merkel megbuktatásához. Németország pedig valószínűleg gyakorlóbb demokrácia annál, mintsem egy ilyen manővert „bevegyen”. De azért az sem biztos, hogy a szerzői jogok tulajdonosai a legjobban időzítették az új kiadást.
    GeoCracker kedveli ezt.
  3. bubo7.jpg
    Az Ákos-ügy kapcsán nekem egyik kedvenc rímhányóm, Romhányi József költőnk bestseller sorai jutottak eszembe: „kígyónak lábsó, madaraknak fogsor”. Éhező magyar gyermekeknek pedig stadionok. Noha e posztomban időnként kissé viccesre veszem a figurát, de azt most minden irónia nélkül mondhatom, hogy itt nem egy műbalhéról van szó, hanem ez a rendszerváltásunk tökéletes látlelete. Szülni kéne már, nem csak örökösen vajúdni. Fogy a magyar!

    Erre a jelenségre most az Orbán-kormány egyik hűséges alattvalója hívta fel a figyelmünk, (Romhányira utalva és lányos zavaromban a könnyűzenei műfajunk egyik Mekk Elek mesterét akartam írni, de gyorsan visszaszívtam, nehogy bepereljenek és rabosítsanak, mint az nemrég Siófokon történt) szóval, Kovács Ákos Kossuth-díjas előadóművész úr, aki szerint, idézem: „a nőknek nem az a dolguk, hogy ugyanannyi pénzt keressenek, mint a férfiak.”

    Ákos művész úr csak ennyit mondott, és tessék, kitört a háború, s az Orbán-kormány is hadat üzent Németországnak. (Ennek kapcsán mellesleg most megint egy Romhányi szösszenet ugrott be, a Doktor Bubóból, a „diktál a beteg”.)

    Hogy képzeli a Magyar Telekom, hogy elvegyen cirka ötvenmilliót évente és megszüntesse Ákos művész úr szponzorálását, noha ő csak valójában továbbgondolta Kövér László házelnökünk okosságát, aki szerint a nőknek az lenne a dolguk, hogy unokákat szüljenek neki?

    Ez kérem diszkrimináció, magam is tanúsíthatom! A minap ügyet intézni voltam a Telekomnál, és szégyenszemre egyetlen férfit nem láttam ott, csak nőt. Most akkor osszam meg az ügyes-bajos dolgaim egy nővel? Avassak be egy nőt a legféltettebb családi titkaimba? Egy nő kotorásszon az én pénztárcámban? Mi ez, ha nem a férfinem gyalázása? Igenis, ki kellene rúgni a Magyar Telekomtól az összes nőt, mert nem ott a helyük, hanem a közmunkában, kapálni, gereblyézni, meg persze szülni, ha már egyszer Isten erre teremtette őket. Vagy mi, férfiak, tán’ kövessük Arnold Schwarzenegger amerikai színészóriás példáját, aki egy filmben, poénból, férfi létére szülésre vetemedett? Vegyék tudomásul a német tulajdonú Magyar Telekomnál, hogy Isten a nőket, és csakis a nőket tette biológiailag alkalmassá a szülésre. Persze, honnan tudná ezt Angela Merkel német kancellár, aki egy gyermeket sem szült s azzal teremtett divatot a hazájában, hogy csak karriert épített. Ki is fog halni a német nemzetség rövid időn belül, de ez már legyen az ő problémájuk, a mi leányaink méhében viszont ne kotorásszanak, hanem igenis engedjék őket Kövér házelnök urunknak unokákat szülni.

    A magyar nők tehát szüljenek gyermekeket és ne akarjanak karriert csinálni. Egy illiberális társadalomban ez a nők kötelessége, ezért az Orbán-kormány tagjainak eszük ágában sincs bocsánatot kérnie mindazoktól, akiket a hozzájuk hasonló, urambátyám-féle régimódi őrült elmeszülemény-gondolatok a méltóságukban sértenek. Az is a jelen magyar látlelet része, hogy az Orbán-kormánynak mellesleg egyetlen női tagja sincs. A férfiaknál van a bölcsek köve, s amit ők kimondanak, annak úgy is kell lennie. A nőket a fehérvári huszárok pedig igenis meghágják, ezért nekik szülniük kell, ez a parancs, és punktum!

    „Keresem az utam, néha keresem a bajt, és keresem azt, aki engem akart”…

    Ákost az ominózus kijelentése miatt a Magyar Telekom már nem akarja többé szponzorálni. A szponzoráció ugyanis a reklám egy olyan formája, ahol az adott cég pénzt fektet az előadó népszerűségébe. Teszik ezt azért, mert annak munkássága olyan értékeket képvisel, amely megfelel az adott cég imázsának. Ákos művész úr a nőkről alkotott véleménye azonban jól példázza a Fidesz tagjainak sajátságos életfelfogását. Stílusosan legyen mondva, vak komondorok ők mindannyian.

    Az ember egy gondolkodó lény, aki a fajfenntartását nem az ösztöneire bízza, hanem a létét a tudata határozza meg. Ez különbözteti meg az embert, az állattól. Az ember tehát, mielőtt gyermeket nemzene azt is mérlegeli, megtud-e majd adni az utódjának mindent, amire annak a felnőtté válásáig és a saját lábra állásáig szüksége lesz. Játékot, ételt, italt, normális lakhatást, tudja-e majd taníttatni, s hadd ne soroljam tovább. Magyarországon pedig a rendszerváltás óta egyre kevesebben mondhatják el magukról, hogy képesek ezt az alapvető emberi minimumot biztosítani a gyermekeiknek, s itt jön a képbe a politika, amely az ok-és okozati összefüggés eredménye a különböző nemzetek népességet meghatározó trendjeinek terén. Nem akarok számháborúba belemenni, de ma, Magyarországon, már nemcsak felnőtt emberek nélkülöznek, de gyermekek is éheznek. A jelen politikai elitünk pedig erről nem hajlandó tudomást venni, sőt, ezt a sokunkat aggasztó jelenséget igyekeznek a szőnyeg alá söpörni és aljas módon letagadni. Elbagatellizálnak egy olyan, magyar népességet befolyásoló témát, amit nekik igazán komolyan illene venniük, lásd, Harrach Péter kereszténydemokrata politikus már-már vérlázító szavait, amelyeket én még idézni sem tartok méltónak. Mire szüljenek hát a magyar nők? A nyomorra? A nélkülözésre és a kilátástalanságra?

    Kényes téma ez, de még mennyire, hogy az. Lassan itt az év vége, én pedig már előre félek, nehogy az év elsőszülöttje ismét egy Rikárdó legyen. Akkor bizony lesz itt újabb gyalázkodás és fogcsikorgatás. Tetszik tudni, Rikárdó nem kell, és no, comment, ez is a magyar látlelet része.

    Jut eszembe, a miniszterelnök urunk elsőszülött és már saját lábon álló leánykája szült már? Mert ha nem, mert inkább karriert épít, ez kérem elég szomorú! Emlékeztek kedves olvasóim? Tavaly ilyentájt ő az Egyesült Államok 35. elnökének, John F. Kennedynek egyik leglelkesítőbb motiváló idézetével rukkolt elő:

    „Ne azt kérdezd, mit tehet érted a hazád, hanem hogy mit tehetsz te a hazádért”.

    Kedves Orbán Ráhel! Önnél már minden feltétele adott lenne ahhoz, hogy végre belekóstoljon az anyaságba, és e téren is példát mutasson a magyar nőknek. Kérem, ne csak bíztassa nőtársait, hanem szánjon meg bennünket és szüljön egy unokát, Ákos, Kossuth-díjas előadóművészünk akarata szerint, Kövér László házelnök urunknak!

    „A kritikus helyzetek tudják előhozni az emberből a valódi változásokat. Ezért sosem szabad azt mondani semmire, hogy kész, csak azt, hogy jelenleg ennyit tud! A gyávaság bűn, az igazi pesszimisták a jól informált optimisták!”

    Aki pedig ezeket a nemes gondolatokat mondta, nos, ő is egy könnyűzenei előadóművész, csak neki éppenséggel még nincs Kossuth-díja, mint Ákos művész úrnak. Egy ember, aki hisz a civilek erejében, a pozitív gondolkodásban, és abban, hogy először nekünk, magunknak kell változtatni ahhoz, hogy a világ is változzon körülöttünk. Egy remek ember, akiben civil igazságérzet és civil kontroll munkálkodik, s mellesleg e remek dal szerzője is, akit, jegyezzük meg a nevét, Kardos-Horváth Jánosnak hívnak.

  4. [​IMG]
    Bokros Lajos ébresztőt szeretne fújni. Ennek érdekében a Facebook-on igyekezett elhelyezni egy figyelmeztetést. Nem kis részben a nemzetközi véleményekre, és a hazai viszonyokra utalva. Nehéz lenne azt mondani, hogy nincs igaza. Különösen azért nem, mert olyan elemek utózöngéi, jelen visszhangjai olvashatók a bejegyzésben, amelyről magam is többször írtam.

    Az ország gazdasági helyzete jelenleg olyan, amire már egyre mélyebben nyomja rá a bélyegét az az uinortodox workfare, amelynek alapjait egy Orbán-interjú villantotta fel. Azzal „árukapcsoltan”, hogy a hazai gazdaságban jelentős szerepet szánnak majd a közmunkának. Gyakorlatilag párhuzamosan az oktatás szétverésével, és oligarchikus alapokra helyezésével. Az, hogy ez egy országos szintű elszegényedési spirált hajt meg, az elég nyilvánvaló. Nem most nyilvánvaló. Évekkel ezelőtt is az volt. Ezt a negyvenhétezer mindenre elég és a valós megélhetési minimum közti hézagból, közmunka időben limitált jellegéből, és a valós teljesítmények hiányából következik. Nem jeles közgazdasági diploma, hanem kettesnél kicsit jobb, a négy alapművelet használatára képesítő matematika-tudás kell hozzá.

    Ahogy ahhoz sem kell hatalmas felkészültség, hogy lássuk: akinek ez nem felel meg, és megteheti, az igyekszik kilépni ebből a spirálból. Jobbára a fiatalok, jobbára a vállalkozni képes, képzett és innovatív fiatalok. Hiányuk nyilvánvalóan a belső fellendülés alapjait is vékonyítják, de a nemzet lélekszámát is erősen csökkenti. A társadalom ilyetén kialakuló szociális abortuszának a jelenségéről szintén sokan megemlékeztek. Magam is évekkel ezelőtt kezdetem erről „szájalni”. Mára ez a folyamat is olyan, ami már szinte minden ismerősi kört érinteni kezd. Annyira, hogy lassan ez is olyan önerősítő spirállá alakul, ami egyre gyorsabban szüli meg az egyes emberek döntését a távozás mellett. Miközben Orbán Viktornak, és az oligarcháknak elemi érdekük ezt fenntartani. Mert amennyiben az EU felmondaná a schengeni megállapodást, akkor bezárná a magyar társadalmi kuktát. Ami nem húsz fős tiltakozásokat eredményezne esetleg.

    Az, hogy az említett jelenséget mára már esetleg a politika is látni véli, az nagyon derék dolog. Az is, hogy mára a mérvadónak önáltatott média-folyamok is foglalkozgatnak a kérdésekkel szintén nagyon remek. Még remekebb lett volna persze folyamatában kezelni a kérdést. De erre a magyar társadalom kevéssé van predesztinálva. Azért, amit a matek példáján bemutatva, és ahogy a Varánusz-blog hozzászólásaiban is „levezettem” a nagyját:

    A baj az, hogy amikor leírod, hogy 2+2=4, akkor jönnek a nagyon-okosok, és közlik, hogy ballibsi vagy, mert jól látszik, hogy az 3. S az ország jobban teljesít, mert csak 3 és nem négy. Hozzátéve még, hogy számukra négy csak akkor lehetne valahol 3 és 4 között, ha a Fidesz vezetője felvetné, hogy talán nem egészen 3. A hivatalos kormány-állásfoglalás addig is három, mert Magyarország jobban teljesít. S egy különben is kell a támogatóknak. Ezzel szemben aztán jönnek a többiek. Például jönnek a decibelmagyarok, és közlik, hogy szemét honáruló vagy, mert a vak is látja, hogy az eredmény: 6. Esetleg 5, de csak kis engedménnyel. De 4 nem lehet, mert igaz magyar nem áll meg olyan alacsonyan. Neki több jár, mint a szemét nyugatnak, és a még szemetebb keletnek.

    Aztán jön az ellenzék, és kifejti, hogy: lehet, hogy négy. De erről egyeztetni kell a többiekkel, és meg kell fontolni, mert nem lehet olyan hebehurgyán dönteni, amikor a nemzeti elbutulás rendszerében a „2+2” hivatalosan 3 és vannak olyanok szép számmal, akik szerint 6 (esetleg 5). Amikor pedig végre eldöntik, hogy partner köldökszöszének vizslatása után is csak 4, addigra mindenki beleszarik a totojázó, önáltató hülyeségekbe. A 4 ügyébe szervezett, mindenkivel egyeztetve, szolidáris civilekkel megtámogatva megszervezett tüntetésre aztán kimennek húszan. Húszezer helyett. Mert addigra már a 4-et elfogadók zöme vagy belefárad a baromságokba, vagy már elhagyta az országot.
    [​IMG]
    Kiegészítés egy válaszból:
    „"Nekem sem tetszik, hogy 2+2=3, de mondjon valaki ennél jobbat!" (Hiller Baloldali Szellemi Holdudvar Besenyő István)”
  5. [​IMG] Mindenki, aki azt hitte, hogy az MTI által már múlt héten beharangozott Orbán-conteo a balodali migrációs importról puszta teszt, az megnyugodhat. A Lékó István (Ištván Léko) által jegyzett interjú megjelent a Lidovky honlapján. Aki nem tud csehül, az vagy a fordítórobot, vagy a hivatalos közlemények alapján publikált tudósítások alapján alkothat képet arról a végtelen szellemi magasságról, ahova a magyar miniszterelnök süllyedni volt képes.

    S ezt az is csak mélységesen tompítja, hogy Orbán érdemben januárban nyilatkozott először a bevándorlás kapcsán. ami legfeljebb az ő, és veje évi ötven literes pálinkagőzében azonos a menekült-kérdéssel. Január meg valahogy nem egészen egy éve volt. De elfogadjuk, hogy a riporter számára az interjúra való várakozás ideje duplán számít, és így számára már több mint egy éve szólott Orbán a migrációról. Ami szintén nem egészen azonos a meneküléssel. De önmagában még a bevándorláshoz képest is egy árnyaltabb fogalom. Mert migránsok azok is, akik a gazdasági exodus kényszerítő hatására elhagyják Magyarországot. Erről a problémáról azonban Orbán nemhogy nem beszél, hanem inkább hallgat. De az orbáni válaszból legalább azt tudjuk, hogy valahol a feje mellett még olykor megszólal a hang: „nem vagy isten”. S olyankor leszögezi a riporternek: „ember vagyok”. Háromszoros hurrát és vastapsot a pártelnök úrnak!

    Az MTI közleménye szerint Orbán véleménye alapján „Élünk a gyanúperrel, hogy egy titkos vagy be nem vallott szavazóimport is történik Európában”. Ahol az ige többes száma vagy a királyi többest, vagy Orbán talpnyalói körét jelentheti. Mert előfordulhat, hogy mások nem élnek ilyen gyanúperrel. Miközben továbbra is élhetnek azzal, hogy a határon kívül élő magyarok körében végzett agitprop-munkának lehetett egy fideszista szavazatszerző célja. Conteo:conteo 1:1. Miközben a szavazóimportot a baloldalhoz kötni annyit tesz, hogy Semjén Zsolt lebukott. Már egy hete. Mégsem kaptak lábra a hírek arról, hogy a klerikális platform vadászszakosztályának védnöke ellen elindulta volna bármilyen eljárás. Pedig egy baloldali, szinte már komcsi szavazó-importőr ellen esetleg illett volna. Vagy Orbán ezzel is úgy van, mint megannyi mással: a Fideszhez importált szavazó nem annyira bűnös szavazó, mint egy másra voksoló szavazó. Holott lényegesen több embernek osztogattak állampolgárságot, mint ahány menekült kapott letelepedési lehetőséget Magyarországon. S bár az előbbiek sem feltétlenül képesek eldönteni egy választást, az utóbbiak nagyságrendekkel kiesebb száma szinte egészen biztosan nem. Ez egy héttel korábban is igaz volt, és azóta sem sokat változott.

    Amiért az egész szót érdemel az legfeljebb a csalatkozás. Abba, hogy az idő előtt, a múlt héten kiszivárogtatott szöveg nyomán esetleg megkísérlik a matematika eszköztárát előszedni. Netán módosítva kicsit a szövegen. Netán értelmezésében árnyalni kicsit. Annak érdekében, hogy egy kicsit kevésbé tűnjön populista baromságnak az az értelmezés, amitől már csak egy piciny lépést odáig, hogy az ISIS felemelkedése, és a menekültáradat ennek „köszönhető” megindulása, egy a felcsúti világközpont, a stadionok fővárosa elleni baloldali összeesküvés része. Nem mintha a menekültkérdéssel, vagy akár az ISIS kapcsán ne lehetne conteo-kat gyártani. Lehet. Még csak nagy erőfeszítés sem kell ezekhez. Talán még a féligazságok morzsái is fellelhetők bennük. Azonban egy dolog a publicisztika terén végzett gondolatkísérletek mentén elgondolkodni a vélt, vagy valós okozatokon, és más az, ha egy conteo-hálózatra alapozott paranoia egy ország teljes politikáját rendeli alá egy hasonlóan megalapozott elméletnek. Az utóbbi nem biztos, hogy fényes elmére valló irányzat.

    Amitől még lehet látványos. A látványpolitika, a populizmus, azonban a történelemben sokkal inkább a kérészéletű diktatúrák jellemzője volt. Mert történelmileg kérészéletű egy rendszer pár száz éves regnálása is. Nem vitatva, hogy ezalatt generációk nyomorodhatnak bele a permanens belső, illetve olykor csatározásokba. S van példa arra is: az izoláció, a lemaradás olyan mértékűvé nő, hogy az ország gyakorlatilag kiírja magát. Orbán jelenleg ehhez hegyezi az országos ceruzát.
  6. [​IMG]
    Nem, kérem, ez nem az.
    Még emlékszem Ákos egykori, 1994-es albumának - címe: Test - borítójára, ahol a jó fiú teljesen mezitelen, nagyjából embriópózban díszelgett. Mit mondjak, nem volt egy épületes látvány. Akkor még csak a testéről volt szó, ma már a mentalitásáról. Mit mondjak, az se szép. Pszichológusok elemzésére lenne méltó, hogy anno mi késztette erre a sima bőrű magamutogatásra, nomeg az is, hogy mi késztette minapi megszólalására. Elképzelhető, hogy az énekesnek komoly kapcsolati gondjai vannak a nőkkel (mert az némiképp indokolná a hozzáállását)? Kétségtelen, hogy akkor is kompenzált valamit, meg most is. Legyen ez az ő, meg a pszichiátere gondja.

    Hanem ugyancsak érdekes a reakció arra, hogy eme frusztráltságot a szponzor nem díjazta: a kormány megdöbbenéssel értesült a Telecom lépéséről (nem taglalom, az mi is volt, aki nem tudja, olvasson utána). El tudom képzelni ezt a megdöbbenést. Kovács Zoltán kormányszóvivő – nehéz munka ám ez, nehéz szavakat kell ám vinnie, a hírek szerint ki is újult a lágyéksérve - ment a folyosón, és monitorozza a kormánytagokat – gondolom, úgy államtitkárig bezárólag: te, Zoli, te megdöbbentél? Meg. Pipa. Te, Sándor, te is megdöbbentél? Meg. Pipa. Így tovább, az egész stáblistán, majd összesítette: annyi + annyi, akkor az amannyi, kész, teljes a létszám, a kormány meg van döbbenve.

    Azért én jó néven vettem volna egy fotót a kormányról, hogy mégis, lássuk, milyen az, amikor meg vannak döbbenve.

    Persze, ennek a megdöbbenésnek azért volt hozama is: a Nagy Kormányos ízibe elrendelte, hogy a minisztériumok és miniszteriális nemiszervek mondják fel a Telecommal kötött(stratégiai partnerség ide, stratégiai partnerség oda) mobilinternet előfizetési szerződéseiket, mert hát az mégiscsak tűrhetetlen, hogy bárkit Magyarországon nézetei miatt ily formában diszkrimináljanak! Most tekintsünk el attól, hogy a kormánynak mi a bánat köze van egy cég és egy magánember üzleti szerződéséhez – nomeg, azért némi bánatpénz nélkül, bármennyire is szeretné ezt a Nemzeti Éceszgéber, csak úgy nem megy az ilyesmi – de csöppet ragadjunk már bele abba, hogy ugyan, mi is volt az alapja az RTL és a Klubrádió elleni kormányzati intézkedéseknek? Csak nem a más vélemény büntetése?

    Orbán is vartyogott valamit Brüsszelben – mert most éppen ott adja elő magát – arról, hogy nadekérem, ez alkotmányellenes, meg nadekérem, a véleményszabadság, meg nadekérem, ők ebben a kérdésben mindenkit meg fognak védeni ( te jó ég, már megint megvédenek!), akár jobb, akár baloldali, meg nadekérem, nehogyazthigyjékmárhogyvelünkmindentlehet, a lényeg, hogy a Telecom véleményterrort valósított meg, és ezt nem tűrjük!

    A kormány, mély megdöbbenésében meg ezt a véleményterrort – a mi lehet, hogy Németországban lehetséges (te jó ég, szegény Kovács, tuti, hogy kitüremkedett a sérve), de Magyarországon ez elképzelhetetlen - gazdaságilag szankcionálta. Az, hogy korábban ő maga is ezt játszotta – és akkor ne beszéljünk a Simicska-féle vélemény retorzióiról – az nem érdekes.

    Mondjuk egy cseppet ezzel nevetségessé is tette magát, mivel a Telecom gyorsmérlege szerint ez az orbáni bünti max. 2-3 milliárd huf veszteséget fog okozni nekik. Bolha pöcsén a pattanás. Érdemes volt?
    Melitta és rituevu kedveli ezt.
  7. [​IMG]
    Kövér Lászlót nem engedi el a terhesek problematikája. Holott könnyen lehet, ez is a magától kifulladó történetek egyike lehetett volna. Bármilyen ostobaságokkal is keveredett el a Fidesz kongresszusára. Melyek megszülték a maguk ellenreakcióit, mém-áradatait, és egy Facebook-os kezdeményezést annak érdekében, hogy negatív terhességi tesztekkel árasszák el a házelnököt. Itt fulladt volna ki alighanem a történet, ha a Fidesz prominense nem dönt amellett: beszól a Facebook-on kevergőknek.

    Ezért a politikai, szociológiai éleslátásért már önmagában megérdemelné, hogy közröhej tárgyává váljon. Nem feledve persze, hogy az egész történet egyik legnagyobb vesztese a lánya lehet. Nem ténylegesen, hanem emberileg. Eltekintve persze attól az esettől, ha nem kívánja élete hátralevő részét izoláltan, kapszulában tölteni. Mert azért a házelnök nem mulasztotta el becitálni a történetbe. Ha csak közvetetten is. Úgy is, mint nőt, de úgy is, mint férfiúi önmegvalósításának boldogságos tárgyát. Mely utóbbi különben emberileg érthető is. Mármint azok számára, akik örömmel vállalnak gyermeket, és örömmel nevelik, ahogy képességeikből, lehetőségeikből telik. Azonban egy politikustól talán elvárható lenne annak a határnak legalább a megsejtése, ahol a politikai nyilatkozatainak világa, illetve a magánélete két külön halmazzá válik. De természetesen nem ennek a határsejtésnek a hiánya az, ami a legcikibb a legújabb, eredetileg a Népszabadságnak tett megnyilatkozásban.

    S még csak nem is az, hogy emlékeit felidézve emlékeztetett: „Aki járt az általános iskola hetedik osztályában – amikor én jártam, az emlősök szaporodását ott tanították –, annak tudnia kell, hogy az emberiség fennmaradása azzal jár, hogy a nők szülnek, gyermekeket hoznak a világra, és nagy szeretetben felnevelik”. Amely kitételben legfeljebb az lehet megrendítő, hogy Kövér László egy prűd, alapvetően talán elnyomó családban nevelkedett. Ha neki az általános iskolai tananyag, az emlősökre, és emlékeim szerint a lovat, illetve sertést tárgyaló részére kellett hagyatkoznia a szexuális felvilágosítás terén. Pedig könnyen lehet: mind a majdani házelnöknek, mind a jelenlegi országnak sokat segített volna, ha a szülők idejekorán elbeszélgetnek a kis Lacikával. Aki ezek után a kérdéseivel is őszintén fordulhatott volna hozzájuk. Megtudva azt, hogy a felnevelésnek számos, a társadalmi háttértől sem független feltétele van. Megtudván azt is, hogy „az emberiség fennmaradásához szükséges kultúra” túlmutat a dugás-szülés akció-párosán.



    De esetleg még azt is, hogy a gyermek felé fordulás olykor nagyon kevés lehet. Ha az iskola távol van, de nincs pénz buszbérletre. Ha nem csak bérletre, de kenyérre is alig. Ha a gyermek fejlődését is károsító szegénység veszi körül, szippantja be a családot. Igaz, a kádárizmusban ez utóbbi nem annyira volt általános, mint manapság. Különösen a gazdasági exodus kormányának ékes ténykedése hatására. Mely utóbbit említve érdemes talán elgondolkodni azon a társadalmat teljes egészében átszövő, gyakorlatilag a társadalom szociális abortuszát jelentő folyamaton, amelynek hatására hatványozott a népességvesztés. Amikor ugyanis a kivándorolni kényszerülő fiatalok közt tört-ezrelékekben sem mérhető a hazatérési szándék, akkor az azt jelenti: gyermekeik nem Magyarországon fognak felnőni. S igen. Lehet részigazsága Kövér Lászlónak, hogy egész Európában népességhiány van. Ám az általa is képviselt párt kormányának ténykedése eddig csak rontotta a magyarországi helyzetet. Akkor is, ha évek óta szállnak a neoratkoizmus szólamai. A szólamok, és statisztikák ugyanis nem adnak enni a gyermeknek, nem segítik a szoptatást, és nem jelentenek tehetséghez mért képzést a szétvert oktatás keretei között. S ennek az égvilágon semmi, vagy alig valami köze an ahhoz, hogy egy Facebook-csoport akarja-e negatív terhességi tesztekkel flood-olni a házelnököt, vagy sem.

    Amely különben erősen diszkriminatív is lehet, amennyiben a családot kétszereplősnek képzeljük el. Tulajdonképpen meghirdethették volna, hogy a férfiak is árasszák el Kövér Lászlót negatív terhességi tesztekkel. Ami aligha lehetne más, mint használt óvszerek garmadájának elküldése a házelnök számára. De elfogadom, hogy a jó ízlés kereteinek feszegetésére tekintettel, ezt mégsem hirdették meg.
  8. [​IMG]
    Pár nappal ezelőtt Kovács Ákos, vagy csak simán „Ákos”, a dalos kedvű előadóművész látványosan kiállt Kövér László mellett. Felzárkózva Egy EchoTV-beli nyilatkozatban ahhoz a véleménycsokorhoz, amely alapján a nők egyenjogúsága ostobaság, és főzve szüljenek. Mára a Magyar Telekom meghozta a válaszlépést. Felmondta a szponzori szerződést Ákossal. Lázár János meg kiakadt.

    Azért persze nincs elfeledve a „T”-nek az a néhány ügyfélelhárító akciója, amiről hosszas magánlevelezést folytattam velük, de azért ez a gesztus egy kicsit elismerésre méltó. Még akkor is, ha emlékszünk arra a furcsa egybeesésre, ami Lázár János szemöldök-összerántása, valamint az Origo főszerkesztőjének kirúgása esetében vált megfigyelhetővé. S még akkor is, ha egy üzleti vállalkozás esetén nehéz elvonatkoztatni az üzlettől. De talán nem is kell. Bizonyos helyzetekben az üzleti érdek, és az elvek menti kiállás összeegyeztethető is lehet. Főleg, ha az üzleti érdek egyfajta szemléletrendszer mellett felépült arculat fenntartásához köthető. Márpedig egy olyan szolgáltató esetében, amely nem lehet diszkriminatív a szolgáltatást igénybevevők faja, neme, foglalkozása alapján, értelemszerűen belül is tükröznie kell hasonló elveket. Az tehát, hogy kiállnak a foglalkoztatási diszkrimináció-ellenesség mellett, gyakorlatilag természetes.

    A két hatás eredője lehet természetesen az, hogy a „cég arcai”, az általuk szponzoráltak, csak abból a körből kerülhetnek ki, akik ezt a képet építeni képesek. Aki pedig rombolja, annak marketing okokból is: fel is út, le is út. Ha emellett még botrány-hősködik is, akkor pláne. Üzleti alapon sem engedheti meg magának, hogy a neve negatív képzetekkel társulva rögzüljön a jelenlegi, illetve potenciális üzletfelekben. Valószínű, hogy az Origo-esetet is megbánta az illetékes marketinges. Már akkor, ha esze van. Ákos esetében láthatóan nagyon gyorsan léptek, és alighanem jól tették. Még akkor is, ha Lázár János is beszállt a ringbe. Ami alighanem politikailag öngólgyanús lépés (lenne egy demokráciában). A miniszter beszállása a vitában ugyanis két dolgot egészen biztosan jelez.

    Az egyik az, hogy Ákos alighanem a hatalom valamelyik képviselőjével egyeztetve erősített rá Kövér László megnyilatkozására. Ellenkező esetben ugyanis aligha lenne szükség miniszteri szinten kiállni mellette. Ha pedig történt ilyen egyeztetés, akkor Ákos nagyobb talpnyaló, mint amilyennek eddig tűnt. Mert még a nőkkel, netán a párválasztással kapcsolatos véleményét is csak a hatalommal összhangban, valamelyik tótumfaktummal egyeztetve meri kinyilvánítani. Ami, egy színpadon rendszeresen fellépő személytől elég szánalmas szellemi teljesítmény lenne.

    A másik miniszteri jelzés ennél kicsit kevesebb feltételezésre ad okot, illetve lehetőséget. Ha egy miniszter, hatalmi pozícióból üzeni meg, hogy szerinte miként kell viselkednie egy piaci szereplőnek egy általa szponzorált másik piaci szereplővel szemben, akkor az, gyakorlatilag, a nyílt piaci cenzúra meghirdetése. Normális körülmények között Lázár Jánosnak ehhez az égvilágon semmi köze. Törvénysértés esetén sem. Mert akkor meg ott van az ügyészség, a nyomozóhatóság és a független bíróság. Lázár János tehát nekifutott, dobbantott, majd egy csukafejessel beleállt a politikai betonba. Mindjárt Ákos mellé.


    [​IMG]

    A hirdetés is a legjobb helyen. Ezért a diszkriminatív kultúráért sem kár. Vihetik az ultráké mellé.

    Függetlenül attól, hogy természetesen megjelentek a Kovács Ákos nevű szerecsent lelkesen mosdató betű-különítmény tagjai is. A Mandineren Ambrus Balázs például azt írja, hogy: „A Telekom-büntiben meg a mucsai parasztozásban az a fajta korrektségterror köszön vissza, amely bünteti a privát vélemény megfogalmazását”. Ami a féloldalas hírértelmezés szinte tipikus állatorvosi lova. Egy szponzori szerződés megkötése, illetve felmondása ugyanis nem jutalom, vagy büntetés, hanem piaci megfontolás, illetve céges értékítélet kérdése. Egy üzleti aktus. Még akkor is, ha ez az aktus Ákos számára fájdalmas és sokba kerül. Aztán, aki számára a diszkrimináció, az emberek megkülönböztetése elleni fellépés, és nem a diszkrimináció akár egzisztenciális erőszakkal való fenntartása a terror, annak valamit nagyon elfelejtettek megtanítani kiskorában. Legvégül pedig orbitális képzavar azt hinni, hogy egy TV-adásban való fellépés, interjú azonos a fürdőszoba magányában elmondott véleménnyel. Az utóbbi valóban privát, mondhatni intim vélemény. A TV-adás azonban nyilvános. Az ott elhangzottak is a nyilvánossághoz szólnak. A privátságát maga Lázár János látszik megcáfolni. De magánvéleményként is az embert, az arcot jellemzik. Amivel nem köteles egy cég közösséget vállalni. Egy demokráciában. Lásd fentebb.

    De elfogadom: a Mandineren megjelentek csak cseppet képeznek a tengerben. Mert már Kocsis Máté is zárkózik. Úgyhogy a jobboldali nőgyűlölőknek máris előttük a dicsben teljes feladat: szervezzenek gyűjtést Ákosnak. Ha elég pénz összejön, vehetnek neki egy komondort is.
  9. [​IMG]
    Mert hát, mérvadó – habár, miért ne lenne vadó? – fideszes és kormányzati potentátok kijelentették, hogy hát dehogyis méltó megszoborintani Hómant, még a fehérvári polgi is megkockáztatott egy halovány javaslomgondoljákmeg-et, de mintha ez olyan nagyon nem tántorította volna el a szoborállítókat. Jelesül Kováts Gábor kuratóriumi elnök (Hóman Bálint Alapítvány) bejelentette, hogy nem mondanak le a Hóman-szobor felállításáról, csak éppen a dec. 29-i hivatalos felavatásáról később döntenek. Nem ismerős? Valami ilyesmi volt a Szabadság-téri, szoborilag történő történelemhamisítás esetében is. Persze, felavatás nélkül is ott áll – az ország szégyenére – az a szobor.

    Most meg durcáskodnak az éceszgéberek. Csakhogy, van itt egy apró bibi. A Hóman-szobor felállításának ötlete nem a Hóman Bálint Alapítvány tagjainak agyából pattant ki, hanem L.Simon Lászlóéból, aki kulturális ügyekért felelős államtitkárként, méghozzá nem tegnap szülte meg. Ideája az volt, hogy ugye, ott van a Klebersberg-szobor, amint a ciszter gimnázium előtt lépcsőzik lefelé. Na, ekkor elkezdett agyamenni, és folytatni akarta a szoborintást, Kornissal és Hómannal. Mondom, a Fidesz-kormány kulturális államtitkáraként. Nem is lenne ezzel semmi baj, hiszen ez a triumvirátus egész jól dolgozott együtt anno a történelemben és kultúrában, csak mintha Hóman egy csöppet kilógott volna a sorból, de ez L. Simont nem zavarta. Valamikor tavasszal ennek tárgyában a Hóman Bálint Alapítvány - pályázaton kívül – megkapta a szoborállításhoz szükséges állami támogatást. A szocreálban ezt pántlikázott pénznek hívták, manapság közpénz egyedi felhasználásának. Igaz, hogy valamilyen okból Kováts elvtárs a tiltakozások hatására bejelentette, hogy a megkapott 17 millió forintos állami és városi támogatás visszafizetésére közadakozást hirdet – a rosseb, csak nem eltűnt az a pénz, pedig még csak alapoznak? – ám erre kicsi az esély, bármennyire is lokál az a patrióta. Azon felül, ha valami csoda folytán visszafizetik, mégis, miből fogják felállítani? Másik közadakozásból?

    Most jön azonban a csavar. Orbán kijelentette, hogy sem Hóman, sem Horthy, sem más népgyilkos szobrának állításához nem járul hozzá. Teccik érteni? Attól függetlenül, hogy becsülendő a kiállása, a kutya se kérdezte, de ő nem járul hozzá. Most akkor vagy Kovátsék nem értik az idők szavát – vagyis, hogy ma, Orbanisztánban a Nép Atyja engedélye nélkül nem történhet semmi – vagy nem igazán törődnek vele. Mondjuk, ez utóbbi az álmoskönyv szerint árt az egészségnek.

    Persze, itt van egy másik csavar is: mitől is lett Orbán egyszerre ennyire karakán? Mert hát, mintha nem is olyan régen a vérjobbikos újnyilas Hegedüs Lóránt presbiter az ő Szabadság-téri templomában Horthy-szobrot avatott volt, mikoron is a Nép Atyja mélyen kussolt ellenérzését kifejezni! Mert hát, talán nem ártana visszamenőleg is megtagadni az ilyesmit? A visszamenőlegesség nem idegen a fideszes honatyáktól!

    A lényeg: Orbán megmondta. Mivel Orbán a legfőbb megmondó, kíváncsi vagyok a jövő történésére.

    Kap-e a pofájára L .Simon ezért az arcpirító baromságáért, vagy felállítják-e a szobrot, zum dafke, tehát lehet széllel szemben pi..skótát dobálni?

    No meg, arra is kíváncsi lennék, hogy ugyan, melyik Hómanról mintáznak szobrot? Az életfogytiglanra ítélt háborús bűnösről, aki azért nem nézett ki valami jól,
    [​IMG]

    vagy a kacagányosról? Mondjuk, a darutollat nem is olyan egyszerű megszoborintani...

    Ha most mindehhez hozzá vesszük, hogy 2015.02.25-én néhai Hóman Bálint 1946-ban háborús bűntett miatt életfogytiglanra ítélt egykori kultuszminiszter, történész felmentését kérte az ügyész és a védő egyaránt a Fővárosi Törvényszéken tartott perújítási tárgyaláson, nem igazán értem Orbánt.
    lelkes.miklos kedveli ezt.
  10. [​IMG]

    Hát nem meg akarták itten merényleni Jövőnket és Boldogságunkat?
    Amikor a hírt először meghallottam, éppen egy nappal voltam túl azon, hogy a fertelmes és rettenetes esemény bekövetkeztét megjósoltam volt, és lám, a merény menetrend szerint meg is érkezett, mint a Wiener Walzer nevű expresszvonat hajdan!
    És milyen kifinomultan, milyen szagszerű titkosszolgálati munkával előkészítve - von Stauffenberg báró is megnyalta volna mind a tíz trotiltöltetét, ha tanulhatott volna tőlük!

    Hálistennek, a TEK, mely egy másik, szintén három betűs testület örököse - egyben a NER Ökle - éber volt, mint liba a Capitóliumon és rajtaütött az elvetemült bandán.
    De előtte kimenekítette a Vezért a tűzvonalból.
    Praktikusan ez úgy történt, hogy a Vezérőrnagy Úr odasasszézott hozzá, és halkan azt moondta: Főnök, ezek már rendben vannak, de most gyere, mert rettenetes veszélyben forogsz, éppen folyik ellened a merénylet, ha nem tudunk innen elvinni az ütemterv szerint, hát oda a hatás!

    Egy ilyen intézkedésnek nem lehet ellenállni, habár én jobban kedveltem volna, ha a TEK harcosai - mint az amerikai elnököt - nyitott golyóálló esernyőkkel és leporello-szerű aktatáskáikkal körbeállják, majd gyengéd mozdulattal földre lökik és becseszik a páncélautóba, - esetleg a BTR-80 padlólemezére és meg se állnak vele Targovistéig.
    De hát ez Magyarország, a paprikás krumpli pedig nem robban.
    A kimenekítést kissé nehezítette, hogy a védett személy kevlár alsógatyájában és golyóálló mellényében úgy tudott csak közlekedni, mint a horrorfilmekben a láncfűrészes zombi, de aztán csak belehajtogatták valahogy a kocsijába, még szerencse, hogy nem törték el a lábát, mert akkor olyan lett volna, mint Fásy Ádám az Irigy Hónaljmirigy paródiájában...

    A merénylők hatvan év feletti migránsok - mint tudjuk, minden merénylő migráns.
    Egyikük felmenői Bajorországból jöttek, elvenni a magyar merénylők munkáját, a másik ősei echte erdélyi népek voltak, habár a gatyavizitnél kiderült - nem kizárt, hogy jeruzsálemi székelyek, de a származás pontosítása még hátra van, tervek szerint Bayer Zsolt fogja végrehajtani, ő ért a tuggyukkik kezelésének módszertanához.
    A kimenekítés idején otthon ültek, és két pofára zabálták a liba(!)tepertőt lila hagymával, és sunyi pofával tervezgették a merényletet.
    Halált megvető elszántsággal eldöntötték, hogy meglepetés szerűen körbekiabálják a célszemélyt, majd megdobálják kutyatáppal és leöntik ablaktisztító folyadékkal.

    Mikor a földre teperték őket, azonnal vad tagadásba kezdtek, még a kezeikkel is hadonásztak volna, ha a Rohamosztagot vezető tábornok parancsot nem ad, hogy bilincseljék meg őket, a radiátorhoz, természetesen, szaxerűen.
    Nem tettek töredelmes beismerő vallomást, pedig hamar előkerültek a fegyverek és a halálos eszközök, úgymint két liter hypo, Pedigree Pal kutyatáp, szidol, második világháborús német géppuskalövedék, alumíniumkulacs, fadugós kézigránát, Fidesz jelvény, gázálorca, Orbán összegyűjtött beszédei - cím áthúzva, alatta filccel: Harcom...
    A merénylők ravaszságára jellemző, hogy kommunista múltjukat eltagadták, helyette a Magyar Nemzeti Hadsereg tagjának vallották magukat.
    És hirtelen elszántan és fegyelmezetten kezdtek viselkedni, ami maga a megdönthetetlen bizonyíték.

    A merény szervezői hosszasan kerestek megfelelő, hiteles baloldali szervezetet , de ilyen a mai Magyarországon nincs, ezért kénytelenek voltak a szélsőségeseket saját készletből biztosítani.
    Ha baloldali merénylőket neveztek volna meg, azt még a saját hívei se hiszik el, pedig felettébb okosak, választóinak van vagy másfélmillió agysejtjük.
    Összesen.
    1/fő...

    Jelzem, ha egyszer komoly merényletkísérletre kerülne sor, akkor a csúzlit, mellyel az atombombát kilövik a Szeretett Vezetőre, valószínűleg Hajdú vezérőrnagy alsógatyájából kihúzott gumiból készítik...
    Lehet, hogy a tábornok testőrnek kiváló volt - habár mostanában inog a széke, hiszen a Gazda nem kedveli a pocakos tábornokokat, Hajdú meg kipofásodott, mint a kölyökgólya - de hogy ez a TEK nem ér egy kalap szart se, az tutibiztos.
    Ez nem politika, ahol a pofázással meg lehet hülyíteni az országot, különösen nem egy olyan helyzetben, mikor ez a féleszű ráhúzza az országra a terroristákat.

    Hogy beszari, azt régen tudjuk, hogy költség nem számít, ha arról van szó, hogy ő biztonságban érezze magát - ami nem egyenlő azzal, hogy biztonságban is lenne - azt is.
    A magányos merénylő ellen gyakorlatilag nem lehet védekezni, legfeljebb a szerencsében lehet bízni.
    Orbán fóbiásan retteg a merényletektől, hát most kiszolgálják, hadd örüljön - és ez az attrakció egyéb politikai célokra is kiválóan felhasználható hivatkozási alapként...

    De ezt most megúsztuk, a következő harminc év rendben van, pánikszoba van mindenfelé, menekülési útvonalak dettó, aktatáska a segédtiszt csuklójához láncolva, benne a gyógyszerek - szóval nem kell aggódnunk, a nyakunkon fog ülni még egy ideig.

    Hacsak meg nem jön a nép esze, vagy nem kerül elő a Moldova féle kéjgázdemizsonos gyilkos...
  11. [​IMG]
    Amint azt Kövér László (nő)veretes mondandója kapcsán már magam is írtam: megvolt a Fidesz kongresszusa. Természetesen Orbán Viktor is megszólalt, és elmondta a magáét. De az ő beszédére annyian fognak még hivatkozni, hogy maradjunk egyelőre a mellékszereplőknél. Nem a politikai, hanem a kongresszusi mellékszereplőknél. Mert különben Lázár János sok minden, de nem mellékszereplő. Még.

    De azért persze lehet, hogy azzá válik. Ahogy Pokorni Zoltán is szépen, lassan, de biztosan kiúszott a politikai történések centrumából. Pokorni, Lázárral és Kósával együtt immár az alelnöki posztból is távozik. Lázár János azonban megmarad miniszter, és Kósa megkapja a Fidesz-frakciót vezénylő korbácsot. Ami azt jelenti, hogy Rogán Antal helyére igazán méltó utódot találtak. Mintha a politikai érzék kizáró körülmény lenne a kormánypárti frakció vezetőjének jelölése esetén. Miközben az elvtelen szervilizmus kétségtelenül előnnyel bír. De hagyjuk Pokornit visszavonulni, és Kósát frakciót vezetni. Az utóbbiról úgyis fogunk még hallani. Amint kinyitja a száját, és mond valami vezértől leesett okosságot. Maradjunk Lázárnál.

    Már csak azért is, mert alighanem rá osztották a leköszönők közül a megmondó-ember szerepét. Esetleg nem is osztották rá, de hagyták, hadd mondja. Biztosítva ezzel az önkritika hangját. Mert az önkritika fontos egy párt életében. Már régen is azt vallották, hogy a „párton belüli bírálat és önbírálat a pártpolitika szerves része, a szüntelen változó valóság feltételeihez való hozzáigazításának, a párt fejlődésének egyik alapvető eszköze”. Mert „a pártalapszervezetek ennek segítségével közvetítik a vezetőkhöz a politikai gyakorlat során tapasztalt ellentmondásokat, a szubjektív okok miatti fogyatékosságokat”. Hogy aztán a párt, mint a társadalom vezető ereje „ellenőrizze a végrehajtást, támogassa a helyes kezdeményezéseket, tárja fel a fogyatékosságokat és adjon helyes választ a felmerülő kérdésekre”. Igazi címlapos történet, és eszmerendszer. Ráadásul tényleg az. Az idézetek valóban egy címlapon láttak napvilágot. 1978-ban, az Új Szó, Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának Napilapja címlapján. A CSKP KB aktuális ülése kapcsán megjelent híradásban. De akár Lázár János is mondhatta volna.

    Mert szinte rímel az olyan, szintén elég semmitmondó kijelentésekre, miszerint a „Fidesznek nincs kormányzóképes alternatívája, ugyanakkor ennek ellenére sem dőlhet hátra”. Egy füst alatt „Lázár János a korábbi kishitű, szervilizmusra építő hozzáállás megszüntetését, valamint az ország függetlenségének és szabadságának megvédését nevezte a legnagyobb kormányzati sikereknek, megjegyezte azonban, hogy a hatalommal járó káros mellékhatásoktól nem tudták mindig teljesen függetleníteni magukat”. Ez annyira, de annyira szép, hogy még Andropov elvtárs szeme is könnybe lábad a túlvilágon. Eközben maximálisan kielégíti az önkritika iránt párt-elvárásokat is. Az egyetlen, amibe beleköthetnénk: miért a leköszönése alkalmából világosodott meg a Miniszterelnökséget vezető miniszter. De nem kötözködünk. Annyira mag vagyunk hatódva, hogy eszünk ágában sincs.

    Ha pedig mégsem lennénk teljesen meghatódva, akkor itt van az, ami mindent visz: „nem elég, ha fideszes vagy, jónak is kell lenned!”. Ami kicsit enyhébb annál a korábbi, nem Lázártól elhíresült kijelentéstől, ami alapján „nem elég tisztességesnek lenned, annak is kell látszanod”. De talán azt még leköszöntében is érezhette Lázár János, hogy az utóbbi túl erős lett volna. Egy Fidesz-kongresszuson. Azonban az sem gyenge, amit mondott. Ugyanis egy vezérelvű, személyi kultuszos, és ezzel a kontraszelekció útjára lépett pártban egyszerűen nem igaz. Egyszerűen nem lehet igaz. Mármint akkor, ha a „jóságot” olyasmiben akarnánk kifejezni, mint kezdeményezőkészség, kritika-képesség, szakmai felkészültség, önállóság, szellemi autonómia, demokratikus humanizmus, és hasonlók. Ez utóbbiak kihalásra vannak ítélve. Nem is okvetlen a Fidesz-vezetés genetikusan gonosz volta miatt.

    Egyszerűen azért, mert egy személyi kultuszos rendszerben tilos a meg nem engedett kritika. Tehát az autonóm, nem kizárólag talpnyaláshoz értő szervilisták kiesnek a rostáláskor. A kontraszelektált, hiper-hierarchiában a túlélés, az előrejutás záloga az illető előtt terpeszkedő fenék tulajdonosának döntése. Az ellentmondás tehát kizárva. A kvalifikáltabb, hozzáértőbb egyén előrejutása gyakorlatilag kizárva. Lázár tévedése tehát nyilvánvaló. A vezérelvű Fideszben bőven elég, ha valaki fideszes. Jónak pedig nem, hogy nem kell lenni, de egyenesen tilos lennie bárkinek.
  12. A kongresszus impozáns volt, jelentőségéhez mért nyilvánosságot kapott, a köztelevízió adását megszakítva közvetítette a miniszterelnök-keresztapa szózatát szeretett alattvalóihoz, a caporegimékhez, a katonákhoz és a megvédelmezett egyszerű polgárokhoz.
    maffia.jpg
    De érdemes is volt odafigyelni rá, mert megtudhattuk, további harminc évig abban a megtiszteltetésben tervez részeltetni bennünket, hogy ő lesz a miniszterelnökünk - már, ha a felesége megengedi.
    Nincs kétségünk, meg fogja engedni, kell még egy kis ezt-azt hozzáragasztani a családi vagyonhoz, és még az állami erdőket se privatizáltuk...
    Elképesztő, ennyi ember egykupacban, es egy se akad, aki elröhögné magát ezen a tenger baromságon, amit szeretett vezérünk összehordott.
    Ami azt illeti, annak van igaza, aki azt mondta, hogy nem érdemes erre szót vesztegetni, Orbán egy más síkon éli életét, és ha véletlen elkezd szédülni, hogy le ne essen róla, hát bekapja azt az egy pirosat, egy hosszúkás zöldet, meg a kerek, nagy fehér tablettát és az élet lebeg tovább.

    Sajnos az átlagember a világban azt hiszi, hogy nem egészen kétmillió valóságos támogatója helyett tízmilliónyian támogatjuk, jóllehet a nyolcmillió küzül legalább négy defektesnek tartja, a másik négy pedig nem mer szembemenni vele, merthogy olyan szépeket mond, nomeg fél, merthogy magyarember imád rettegni.
    Beszél terroristákról, akik mind migránsok, de nem utal szóval sem arra, hogy nem minden migráns terrorista, és arról sem, hogy a terrorizmus éppen azért olyan félelmetes, mert nem kellenek tömegek hozzá, elég nyolc ember, és kétségbe lehet ejteni Európát.
    De ez nem is érdekes, hiszen ez a probléma nála csak egy azon gondok hosszú sorából, melyek alkalmasak arra, hogy ellenségképet mutasson fel a népnek, akitől félni lehet, és aki ellen - természetesen az ő vezetésével - harcolni kell, minden igaz magyarnak.

    „A liberalizmus szembefordult a szabadsággal, az emberekkel, a demokráciával… kifejlesztette a politikailag korrekt beszédet. Ezt a papír elbírja, de az emberek nem”- mondá, miközben ő is haszonélvezője a politikailag korrekt beszédnek, hiszen azt meg lehet kockáztatni, hogy leírják róla, hogy egy szociopata gengszter, de ha valaki leírná róla, hogy cigány, hát politikai ellenfelei lennének az elsők, akik ez ellen tiltakoznának.
    Pedig cigánynak lenni nem lealacsonyító, viszont a gengszter egy átmenetileg szabadlábon tartózkodó börtöntöltelék - ha van, ami becsületsértő, hát ez valóban az.

    „Mi azt javasoljuk vissza a demokratikus Európához… Az EU-nak új szabályokra van szüksége. Eljárt az idő, huszonnyolc ország nem tud ugyanazon szabályok szerint működni, mint hat ország tudott.” - okosította fel népét, csak azt nem mondta meg, ha mindenki a saját szekerét húzza, akkor mi értelme van az Uniónak, mitől Unió az - hacsak nem a támogatástól, amely tulajdonképpen a mi lélegeztetőgépünk, amit a német, holland, dán és osztrák adófizető ad nekünk azért, hogy fejlődjünk, de idáig leginkább csak a Nemzet Gömböcét hizlaltuk rajta.

    A cél a teljes foglalkoztatottság - ezt is delirálta.

    Gondolom, ezt részben kényszermunka formájában, részben minimálbéren képzeli el.

    “Kevesebb adó, több válallkozás, nemzeti ipar”, ebből születnek meg a következő munkahelyek.
    A kevesebb adót azonnal lehetne is produkálni, mondjuk az ÁFA mértékének jelentős csökkentésével, de erre nem látszik törekvés, helyette inkább látszat-intézkedések születnek.
    A nemzeti ipar meg lassan ismét a teknővájás szintjén fog realizálódni.

    Vállalkozások indításához pénz kell, és - sajnos nem mindenki olyan ügyes, mint Mészáros Lőrinc, aki fel se tudná sorolni a tulajdonában levő vállalkozásokat, pedig talán egy se öregebb öt évesnél.
    De a nemzeti iparra már van remény, szögedrótgyártó nagyhatalom leszünk, a szöget meg a drótot importáljuk, a készterméket meg maguk a rabok állítják elő.
    És épül már az Első Magyar Királyi Gumibot Művek is...

    De fontos a család is, velük állítható meg a népességfogyás. “Minden magyar családnak lehessen saját otthona, ami a saját tulajdona.”
    Na, ezen aztán igazán csak röhögni lehet, nemhogy a házra, de egy villanyóra felszereltetésére is képtelen anyagilag az emberek jelentős része, és a helyzet egyre csak romlani fog, hiszen a falu öregszik, munka nincs, nyugdíj meg miből lenne?

    A lakásépítés áfáját 27 százalékról 5 százalékra csökkentik, ezt hétfőn be is terjesztik a ház elé, ígérte, merthát milyen kongresszus az olyan, ahol az uralkodó nem ajándékozza meg hű alattvalóit, a vállalás nem is azonnalra szól, hanem négy évre, vagy tán ötre, ha jól értelmezem, úgyhogy aki ma kezd építkezni és elkezd örülni, az később igennagyon pofára fog esni.

    Ígérni egyszerűbb, mint minden választó kezébe libacombot nyomni...

    Cél továbbá az is, hogy a magyarok ne éljenek félelemben, ezért a Fidesz megvédi az embereket a bűnözőktől, ehhez kell a rendőrség, a TEK.
    A fociultrákat elfelejtette említeni, pedighát...
    Hamvába hótt dolog ez, hiszen ha igaz lenne, akkor éppen ez a kongresszus lenne a legjobb alkalom az összes bűnöző egyidejű letartóztatására - láttatok talán egy rendőrt is a helyszínen?

    És bűnözőt?

    Szóval, volt kongresszus is, a neten ezer más dologgal foglalkozik a nép, ez meg, mintha nem is lett volna.

    És ez talán így is helyes, nem kell ezt túldimenzionálni.

    Csak türelem kell, míg a nép el nem spekulál, hogy a bicska a hátában komoly volt-e, mert viccnek kissé erős lett volna.

    Ez az ország olyan, mint a kiselefánt, nehezen tanul. de könnyen felejt.
    Majd később eszébe jutnak a dolgok, de addig azért még el kell telnie kis időnek, de Kelly Anna ezt énekelte:

    Hogy mikor?

    Türelem, - ki gondolta volna 1988-ban komolyan a rendszerváltozást?
    Melitta kedveli ezt.
  13. Aligha számít meglepetésnek, hogy egy személyi kultuszra épülő pártban a kultusz vezércsillagát újraválasztják pártelnöknek. Annak idején Brezsnyevet sem az újraválasztók, hanem a biológia gátolta meg a pártelnökség folytatásában. A Fidesz-konferencián az érdekesség tehát nem is okvetlenül Orbán Viktor újbóli megválasztása. Szemben például az ismét nagyot alakító Kövér Lászlóval.

    lo_alulrol.jpg

    A házelnök például jól megadta a nőknek, ami szerinte nekik jár. Leszögezve például, hogy „nem akarjuk a genderőrületet”. Amiből legalább az tudható, hogy a „társadalmi nemről”, mint szociológiai kifejezésről Kövér László a fogalmi képzete valahol a lila köd és a hámozott luftballon közt van. Ami azért szép teljesítmény valakitől, aki a Wikipédia szerint leérettségizett valamikor, és még az ELTE Állam és Jogtudományi Karának útvesztőiből is kikerült. Ráadásul meg is nősült. Nagyjából abban az életkorszakában, amikor Soros-ösztöndíjasként tengette az életét. Mert erről a két tényről, ami három, mintha szeretne megfeledkezni. Az egyik, hogy az Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) Központi Bizottsága Társadalomtudományi Intézete ifjúságkutató csoportjának segédmunkatársa is volt a rendszerváltás előtt. tehát igazi pártkomisszár-utánpótlás. Vagy, ahogy ő hívná akkori önmagát a jelenben: komcsi. A másik, hogy főnökéhez hasonlóan ő is kapott egykor kenyeret Soros Györgytől.

    A harmadik, Kövér fejében kicsit zavarosan elfojtott fogalomkör pedig alighanem az, hogy a társadalmat nők is alkotják. Úgy általában. Még akkor is, ha a házelnök szerint egy férfiakból, és kizárólag karikalábú, hátrafele nyilazó férfiakból klónozott, amolyan anti-„Szexmisszió”-beli, világ lenne tökéletes. Legalább itt, Pannóniában. Bár ennek ellentmondani látszik az a kongresszusi megnyilatkozása, hogy: „Szeretnénk, ha lányaink az önmegvalósítás legmagasabb minőségének azt tartanák, ha unokákat szülhetnének nekünk”. Ami nyilvánvalóan részben a „gender-őrület” kövéri fogalmát is sikerül helyre tenni. Amit azért a házelnök is igyekezett. Mert mondta ő szegény, hogy azok az őrültek, akik „a gyermekekben, családokban csak az önmegvalósítás akadályát látják”. Na jó, kicsit szalon-buzizott is az ügy kapcsán. Szóval, hozta a formáját. Megfeledkezve arról is, hogy az önmegvalósítás egyik akadálya ma Magyarországon nem annyira a „gender-őrületben” keresendő, hanem az oktatási rendszer, a munkaerőpiac, a szociális háló, a családvédelmi rendszer és megannyi más társadalmi alrendszer pozdorjává zúzásában. Amely folyamatnak a családok is megisszák a levét és a gyermekek az egyértelmű vesztesei.

    [​IMG]

    A házelnöki nyilatkozat előtt vajon gondolt-e arra Kövér László, hogy mennyit árt a lányának?

    Nyilvánvalóan nem Kövér László gyermekei. Akikkel, pontosabban a lányával, szemben fel is adta a rendelést a házelnök. Innentől a leányzó vagy szül, vagy ki lesz tagadva. Mert nehogy már azt képzelje, hogy nem ajándékoz néhány unokát a nagybajuszú köteles embernek. Szülnie kell. Punktum. Ha nem, akkor majd a kedves papa keres valakit, aki helyre teszi az ifjú hölgyet. Nagyjából két pofonnal. Szakértőként meghíva Varga Istvánt, aki lényegében már 2012-ben azt fejtegette, „hogy amennyiben a nő nem egy gyerekszülő családi prostiként „működik”, akkor meg is érdemli „párjától” a rendreutasítást”. Ezek után persze a leányzó nem csak a párjától, hanem esetleg már a kedves papától is megkaphatja a gyerekszüléshez szükséges kezdő-ütleget. Kövér László esetében ezek után csak azt csodálom, hogy a kedves nejével miért nem adatta vissza a diplomáit. Azt pedig egyáltalán nem csodálnám, ha Csenge-lánya számára megtiltotta volna a továbbtanulást. Mindjárt az általános iskola után. Elvégre ne akarjon már, akár csak egy érettségivel is, önmegvalósulni. Ha netán azt az érettségit még el is nézték neki, egyetemre, vagy főiskolára, például a BGF-re vagy hasonlókra, már biztos nem mehetett az a szegény leányzó. Nyilván már rég férjnél van, és szépen ütemezetten tartja a szoptatás-szülés ciklusait azóta is. Amúgy szegény leányzó biztos nem tehet az apjáról. De azért nagyon szívathatják majd. Főiskolán, edzésen, bárhol. Pláne, ha valamelyik fiúnak nemet mond. Mert rögtön gender-őrültté nyilváníthatják. Valamint az atyai elvárások megszegőjének. A házelnöki nyilatkozat előtt vajon gondolt-e arra Kövér László, hogy mennyit árt a lányának? Vagy ő sem számít?

    Melyhez különben semmi közöm. Annak, aki tehát nehezményezi a vájkálást Kövér László magánéletének adataiban, akár igaza is lehet. Ellenben nekik, és velük példaképüknek, a házelnöknek: Kövér László is lesz kedves nem beleugatni mások családi életébe. Ha pedig a problémái esetleg már nagyon bemerevedtek, akkor vegyen példát pártbeli főnökéről. Tegye nyugodtan zsebre a kezét, és oldja meg maga a gondjait.
    rituevu és Melitta kedveli ezt.
  14. [​IMG]
    Nagy szerelme a magyar jobboldalnak a budapesti expressz, mellyel a jobboldali, sőt diktatórikus változást ünneplik időről-időre.
    Merthogy a varsói változások visszaigazolják - állítólag - Orbán politikájának helyességét, a lengyel vezetés törekvései a demokrácia legázolására megmutatják az orbáni út elfogadhatóságát, hiszen lám, a lengyelek is...
    Márpedig lengyel magyar dva bratanki, együtt harcol s issza borát - aztán jól berúgnak és némi hőbörgés után együtt szívják meg a következményeket.
    Ebből adódólag aztán a múltban, évszázadokon keresztül sem nekik, sem nekünk független államunk nem volt, és ezt az optimális állapotot mindkét nemzet annyira megszokta, hogy amikor kezébe adták a szabadságot, nem is tudtak mit kezdeni vele, csak nézegették, forgatták a kezükben, mint Juliska néni az okostelefont.

    A két nemzet mentalitása igencsak hasonló.
    Lengyel barátaink sem a nagy nemzeti összefogásról nevezetesek, és hát lássuk be, mi magyarok is szeretjük az ellenségeinket saját házunk táján megtalálni.
    Magyar nyilas magyar zsidót gyilkol, magyar náci magyar ellenállót koncol fel, miközben hangosan hirdeti, hogy "magyar a magyart nem báncsa", jobb esetben pedig az "aki magyar velünk tart" megfogalmazású bunkósággal kívánja szelid lelki terrorral poshadt nézetei mellé állítani az ország lakosságát.
    A jobboldali logika szerint ugyanis ez fordítva is igaz - aki nem tart velünk, az nem magyar -, márpedig akkor menjen innen, a mi árvalányhajjal és varjúhájjal virágzó végtelen rónáinkról a francba a büdöstalpú migránsa!
    Valamilyen rejtélyes kór pusztít a politikusok között, egytől-egyig mind azt hiszi, hogy ő találta meg a bölcsek kövét, ő a társadalomszervezés apostola, kinek szent kötelessége világmegváltó elveit az ország határain túl is érvényre juttatni, ne csak nekünk legyen szar, dögöljön meg a lengyelek tehene is!

    Volt is dínom-dánom a lengyel választások után, hiszen többséget kapott a lengyel jobboldal.
    A budapesti gyors, - melyről lengyel barátaink még nem tudták, hogy az már régen a felcsúti keskeny nyomtávú Shinkanzen - elért végre Varsóba.
    Varsóban is voltak, akik erre gondoltak, hiszen a hatalom soha nem kedveli a korlátokat, a Magyar Modell pedig e tekintetben a legvonzóbbak közé tartozik, itt aztán nincs lacafaca, a miniszterelnök - amellett, hogy úgy lop, mint a gép - úgy osztogatja a stallumokat, mint hajdani uralkodónk a Szentföldi Túra előtt.
    Oroszlánszagú Viktor példája lebegett a lengyelek előtt, mikor az új alkotmánybírák kinevezésével átléptek a tradíciókon.
    Az újonnan megválasztott lengyel képviselők új, számukra kedvező törvényeket hoztak, és a régi parlament által megválasztott alkotmánybírák kinevezését semmisnek tekintve a saját jelöltjeiket iktatták be.
    Aztán arra hivatkoztak, ha a korábban megválasztottakat is kineveznék, akkor a létszám túllépné az alkotmányban rögzített tizenöt főt.
    Mintha Magyarországon történt volna az eset.

    Azért lenne még mit tanulniuk tőlünk a lengyeleknek, hiszen ha létezik Alkotmánybíróság, hát azzal csak a baj, a bú, meg a bánat van, hiszen bármelyikük bíra megvadulhat, ha kedve kerekedik.
    Így aztán a létszámot nem jogtudósokkal, hanem vazallusokkal kell feltölteni, esetleg létszámot emelni, ha szükséges, de ott aztán ellenzéket igazoló vagy támogató döntés nem születhet.
    Utána is kellene nézni már, hogy mi van a mi alkotmánybíráink nyakában lógó aranymedálra vésve, régen az Aranybulla pecsétje volt, ha jól emlékszem, de abban ott van az ellenállási záradék, lehet azóta már lecserélték egy Dózsa György ábrázolásra, körben fut a felirat: Ha lázadsz, forró lesz a szék a segged alatt...
    Úgyhogy van egy testület, melyet Alkotmánybíróságnak nevezünk, de sok vizet nem zavar, és bármikor deportálni lehet őket Esztergomba, ott aztán okoskodhatnak, és ha túl okosak lennének, majd kikapcsoljuk a villanyt.
    De hát ilyen veszély nem fenyeget, hacsak rájuk nézel is, már megrendül a hited a jogállamban.
    Ellenben Varsóban a nép nem hajlandó elfogadni a változást, minap tömegtüntetést rendeztek és az elnöki palota előtt azt találta skandálni a tömeg, hogy Varsó nem Budapest.
    Amiben igazuk is van - egyelőre -, de ki tudja meddig?

    Ha ott is olyan alkotmánybíróság lesz, mint nálunk, akkor az Alkotmánynak ott is annyi, lesz helyette alaptörvény meg sarkalatos törvények, vagy - tekintettel lengyel barátaink mélyen katolikus elkötelezettségére - Szent Szöveg és az Úr Hangja, vagy valmi ilyesmi, hacsak a lengyel társadalom nem húzza ki magát, habár ebben nem lehetünk biztosak, sajnos.
    Franciaországban sem egyszerű a helyzet, a szélsőjobboldali Marine Le Pen pártja megnyerte a regionális választások első fordulóját, ami hozzávetőleg olyan, mintha a magyar helyhatósági választásokon Vona pártja győzne.

    Kétségtelen, előretört Európában a jobboldal.
    Ennek vannak gazdasági okai, a munkanélküliség és a szegénység növekedése, hiszen nem minden ország olyan szerencsés, mint Magyarország, ahol máról-holnapra sikerült kiemelni kétmillió magyart a szegénységből és középosztállyá tenni őket.
    Ahol a szegénység és kilátástalanság az úr, ott az emberek elkeseredésükben a radikális politizálás felé fordulnak, ezzel egy ütemben keresve maguknak ellenségeket.
    Vannak régi, jól bejáratott ellenségek, mint a komcsik meg a zsidók, de a jobboldal kreatív, és ad újakat is, mint például a menekültek és bevándorlók, esetenként össze-össze keverve őket, adagolva hozzájuk csipetnyi antiszemitizmust is, természetesen azonosítva a zsidókat a liberálisokkal.
    Innen már csak egy libalépés a Vezér iránti igény, hiszen ő lesz az a kiválasztott, aki majd irányt mutat ködben botorkáló, libasültet sosem látott népének.
    Ha az Úr reá ruházta a döntés jogát, akkor majd nem megy terméketlen vitákkal az idő, nem kell fárasztani az agyakat, nem kell gondolkodni, ami nagy megkönnyebbülés egy ilyen helyzetben, mikor a nemzet agytekervényei lassan eltűnnek, és agya olyan lesz, mint egy focilabda - belül levegő, kívül meg síma...

    Persze azért emlékezzünk meg a demokratikus oldalról is, mely idáig legalább pofázott, meg próbált mocorogni, de most olybá tűnik, felhagyott ezzel, hiszen ő is talál magának ellenségeket saját körein belül.
    Rákosi elvtárs is megmondta: az ellenség közöttünk van, hát öljök egymást szent buzgalommal, attól lesz édesebb a jobboldal léte...
    És reménykedjünk, hogy menet közben megjön az emberek esze, habár erre meglehetősen kevés az esély, ez az ország nemigen szeret gondolkodni, inkább hinni szeret.

    Talán éljünk akkor politizálás helyett hitéletet, nem igaz?
  15. A Politico c. amerikai újság európai kiadása Orbánt emelte ki, mint aki hatással van Európa jövőjére. Az év emberének nevezte, igaz, nem éppen dicsérő felhanggal és pozitívan, hanem, mint olyan kormányfőt, aki nézeteivel képes éket verni az Unió államai közé. Orbán meg lelkesen felel meg ennek a képnek, hiszen egyértelműen arra játszik, hogy az osztrák, a német kancellár, a francia államfő csak kihalnak egyszer, és akkor lejön az ő ideje, és ő lesz Európa mérvadó politikusa. Hát persze, mér ne lenne vadó?

    Hiszen ott van törekvő partnerként az osztrák Szabadságpárt, aminek elnökével Orbán legutóbb Bécsben találkozni is akart – ami azért egy csöppet érdekes, mivel a Fidesznek az osztrák Néppárt a partnere, aminek legnagyobb ellenfele a Szabadságpárt - de Strachenak volt annyi esze, hogy elzárkózott ettől a találkozótól (elvégre nem is olyan régen azzal kampányolt, hogy szögesdróttal zárja le a határt, mert ezek a szemét magyarok átjönnek, és elveszik az osztrákok munkáját! Ismerős valahonnan? Habár Orbán amolyan keleti bölcsként kijelentette, hogy szerinte a Szabadságpárt a jövő ereje, és nem igazán érdekli a Néppárt nyavalygása, ő igenis a Szabadságpárttal kíván kapcsolatot kiépíteni, ez azért egyoldalú óhaj maradt.

    Kétségtelen, új partnerek után kell néznie, mivel az európai Néppárton belül úgy néznek rá, mint az állottvizes mosogatórongyra, Merkel meg – finoman szólva – nem rajong Orbánért, aki – és csahosai – a nyáron könnyelmű módon politikai hullának nevezték a kancellárt, aki – Orbánéknak csalódást okozva – egész jól ki tudott jönni a(z Orbán által is generált) menekültválságból.

    Ha most arra is figyelünk, hogy Lázár János elég hangosan kinyilatkozta, hogy Magyarországnak rendkívül fontos, hogy Merkel hatalmon maradjon, meg, hogy Merkel mindig kiállt a magyar kormány és a magyarok mellett (laff-laff), akkor felmerül a kérdés: a nem éppen stabil gerincű Lázár most akkor ezzel kinek üzent? Orbánnak? A németeknek, esetleg mindkettőnek? Vagy ez szokás szerint Orbán pávatáncának egy lépése? Rájött, hogy cseppet elcseszte a helyezkedést, de egoja nem tűri, hogy visszakozzon, tehát egy sameszával mondatja ki – mint már annyiszor – a „nem úgy gondoltam”-ot?

    De térjünk vissza a Politico-hoz. Azért annyira nem volt hízelgő ez az „év embere” cím, ugyanis a Politico kiválasztott a 28 uniós országból 28 politikust, és közülük sorolta első helyre Orbánt, mint olyasvalakit, a szétzilálja, felforgatja Európa rendjét. Valóban, a felforgatók közt Orbán a Nr.1, és egyéniségéből fakadóan még büszke is rá. Mert hát, ő a fenegyerek, a renitens, a megmondóember, legalábbis ezt a figurát alakítja. Csakhogy, az ilyen szerepbe bele lehet ragadni, a szereposztásnál már másmilyen szerepben el se tudják az ilyen ripacsot képzelni. Orbán meg már 27 éve beleragadt ebbe a szerepbe.

    Itt jön be a képbe Orbán orra: egész pályafutása alatt mindig igyekezett kiszagolni, merről is fúl a szél, és mi van benne. Amikor a keleti blokk felbomlása után a liberális demokrácia szele fújt, Orbán doktriner liberális demokrata volt. Amikor kiszagolta, hogy Magyarországon nem lesz sétagalopp ez az egész, az MDF kiestével keletkezett résbe benyomulva gyorsan felvette a konzervatív keresztény álcát. Most, hogy kiszagolta, az illiberális vonalnak akad esélye, Európa ellenes, demokratikus deficitet felmutató pártok és vezetők által, hát illiberális lett. Ugyan az ilyesmi jelenleg még nem a main stream, de, ha antiliberális, nacionalista, antidemokrata autoriter politikusokat választanak meg, akkor nyugodtan lehúzhatjuk a rolót: az Uniónak annyi.

    Lényeg, hogy Orbán orra elég jó szimatú – mármint, saját pozicionálását illetően. Strachevel most nem jött össze, felkészül Marine Le Pen. Egyszer csak összejön. Ráadásul Orbán simán be fogja hazudni a nép orcájába, hogy kérem, én csak azért barátkozom velük, mert éppolyan keményvonalas vagyok, mint ők, de én mégsem ők vagyok! Nem, a francokat nem! Csak hát kénytelen határainkon túl szövetségest keresni, mivel Vona nem európai szint, mert akkor simán összeborulna vele is.

    Amúgy a magam részéről nem értem ezt a nyomulását – orra ide, vagy oda – hiszen jó esélyünk van a kvótarendszer elleni lázadással és az emberiesség negligálásával összehozni a visegrádi négyek saját Schengenét. Ficoék, Kopaczék éppúgy tépik a szájukat, mint Orbánék, akad kerítésgyártó vállalkozásuk is, semmi gond, nyugodtan körbekeríthetjük magunkat. Egy gond azért akad: ennek a szájalásnak csak egy vége lehet. A „magországok” megelégelik a kekeckedést: nem osztoztok a terhekben? Rendben, de akkor ne is tartsátok a markotokat! Ez bizony fájdalmas lesz Orbánéknak, mivel az ország gyakorlatilag az uniós felzárkóztatási pénzekből él…